(949) CAPITALY

Tibor bá’ online

 

A legenda szerint Charles Darrow az 1929/33 gazdasági világválság alatt kitalált egy táblás játékot, aminek a „Monopoly” nevet adta. A játékot 1934-ben egymás után ajánlotta fel különböző kiadóknak, de azok nem találtak benne fantáziát, mert szerintük az embereket ez nem érdekli. Végül a Parker Brothers, egy 1883-ban, Salem-ben bejegyzett, és játékok kiadására szakosodott kiadó ráharapott, kapóra, mert a cégnek mind a mai napig ez a táblásjáték hozza a legtöbb pénzt. A játék olyan sikeresnek bizonyult, hogy az országok egymás után vették át. Magyarországon 1937-ben adták ki először, de Monopoly helyett Capitaly néven, mivel a magyar közönség számára a monopol kifejezés nem volt túl ismert. Személy szerint én a játékkal a világháború alatt találkoztam, és viszonylag rendszeresen játszottam is, ha a megfelelő társaság összejött.

A régi játéktáblát áttekintve érdekes következtetéseket lehet levonni. Az ingatlanok a táblán körben helyezkednek el, a STAR ponttól kezdve növekvő érték szerint. Ebből következik, hogy abban az időben (II. világháború előtt) Budapest legcsóróbb része Angyalföld volt, amelynek a mai Váci út és Lehel út közötti része akácerdő volt, másutt pedig főleg nyomorúságos családi házak. Közvetlenül ez után jött Kőbánya, majd a harmadik csóró helyen Zugló, az akkori Budapest utolsó, XIV. kerülete állt. Ezeket követte a Király utca, Práter utca, majd a Mester utca. Vagyis a IX. kerületi, cigányokkal alaposan fertőzött Práter utca egy hajszállal megelőzte a Király utcát, ami viszont szegény zsidókkal volt fertőzve, de ezt csak mint érdekességet fűztem közbe.

A táblán körben főleg ingatlanok voltak, amelyekre ha valaki rálépett akkor a tulajdonosnak  lakbért kellett fizetni. Ezen kívül voltak szolgáltatások is, közlekedés, gáz, elektromos művek, és adófizetésre kötelező állások is, valamint születésnap, börtön, tehát nagy vonalakban a teljes emberi élet költségei és haszonhúzásai megjelentek.

A háború után, a Rákosi rendszer megszilárdulását követően a Capitaly burzsoá csökevénynek számított, gyakorlatilag tilos volt játszani. Új játékokat nem adtak ki, a régi, elnyűtt játékok igen nagy becsben voltak tartva, amivel a családok ünnepélyes alkalmakkor, titokban játszottak. A játék népszerűségét kihasználva, a hatalom kiadott egy hasonló játékot „Gazdálkodj okosan” név alatt, de ez meg se közelítette a Capitaly hajdan volt népszerűségét. Az ok egyszerű. A Capitaly játékon belül a cél és a módszer abszolút megfelel az emberi természet adta indulatoknak és céloknak. Ki nem szeret anyagilag érvényesülni mások rovására? Tudom közöttetek most hirtelen több szent is fog akadni, de nem rólatok van szó. 😀 Aki már játszott Capitaly-t az tudja, hogy kegyetlen verseny folyik a több ház, szálloda, közművek, stb. megkaparintásáért, mert ezek mind-mind folyamatosan hozzák a hasznot. Az is nyilvánvalóvá válik, hogy aki a kezdeti szerencsével némi előnyre tesz szert, az ezt az előnyt, csipetnyi józan ész mellett, folyamatosan tudja fokozni, végül az összes többi játékos pénze átvándorol hozzá, és ezzel vége a játék képviselte gazdaságnak, hiszen a nyerő kivételével gazdaságilag mindenki megsemmisül. De miért fújtam le róla a port, és vettem elő ezt a 80 éves játékot?

Mert mind a nemzetközi,  mind pedig a hazai oligarchák (politikai rájátszás mellett) nem értik meg azt, hogy amikor minden pénz hozzájuk kerül, a gazdaság összeomlik. Nincs tovább, a kizsigerelésnek vége.  

Lépjünk vissza a capitaly-hoz! Ha enyém a négy szolgáltató, a Dorottya utca és a Váci utca, meg még egy-két kisebb telek, házakkal, szállodákkal, akkor ömleni fog hozzám a pénz. A többi játékos addig fizeti az életben maradás költségeit, ameddig bírja. A valós életben ugyanez a helyzet, azzal a különbséggel, hogy míg a játékban akinek elfogy a pénze, az kiáll: VESZTETT. Míg a valós életben az illető hitelkártyát válthat ki, és egy darabig még fizeti, amit fizetnie kell, aztán alszik a híd alatt. De mit érek én a Dorottya utcában felépített szállodámmal, ha már nincs aki belelépjen, illetve, aki belelép nem képes kifizetni a bérleti díjat. A valós életben is nagy vonalakban ugyanez a helyzet. A kölcsönöket folyósító bankoknak nincs elég ügyfelük, mert a társadalom nagy része vagy nyögi a korábban felvett hitelt, vagy nem vesz fel kölcsönt részben mert látja hogyan járhat, részben pedig, mert az emberek tartalékokat gyűjtenek, szeretnének minél tovább bennmaradni a játékban, minél később vonulni a hidak alá.

Végül is világos, a valós életben az oligarchák halálra nyerték magukat a társadalom kárára. A társadalom romokban hever, aminek az oligarchák is megisszák a levét, mint a rákos sejtek, addig-addig szaporodnak, élősködnek a gazda testén, amíg az be nem dobja a kulcsot és ezzel vége lesz a halált okozó parazitáknak is. Az más kérdés, hogy a gazdasejteknek ez édeskevés vigasz.

______________________________________________________________
______________________________________________________________
______________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

28 gondolat erről: „(949) CAPITALY

  1. hiszen ez benne van egy gyönyörű nótában is:

    “jegenyefák, jegenyefák nem nőnek az égig”

    szerintem azért az oligarchia sem tökhülye, csak visszadobálnak annyi csontot a plebsznek, hogy nekik azért még mindig jó legyen.

  2. Szürreálisan jó poszt:-)

    Mi a “Takarékoskodj”-ban (a Gazdálkodj okosan elődje, de szintén Monopoly-klón, volt egy köztes fázis) is extra részvényeket, és körönként dobott dobókockával árfolyam +/- trendeket hoztunk létre, amivel kereskedni lehetett, nemcsak a passzív betétkönyv volt így jelen a fix -azt hiszem 5%- kamattal. A Tibor bá’ által is említett effektus még azzal spékelődött, hogy így hirtelen felemelkedéseket és persze veszteségeket lehetett elérni, ami megkavarta a jókor, jó mezőbe belépések lineáris nyerő trendjét. És talán az élet-szimuláció szempontjából is behozta az újgazdag és a hirtelen lecsúszó felelőtlen vesztes fogalmát is.

    Volt még egy kifejezetten részvényekkel operáló, de többszöri mezőbe belépéses ismétléses halmozásra épülő játék, amelyben sok virtuális kitalált céget lehetett megvenni különböző iparágakból. Nehézkesebb és bonyolultabb is volt, nem is volt olyan népszerű. (de máig emlékszem a Helvet cigarettagyárra, az UNOX autógyárra, Black Gold oil company részvényeire stb..).
    Persze ez is a belépők “lehúzós” mechanizmusára épült, de még azzal egészült ki, hogy a főrészvény (mező birtoklása) mellett ún. I, II és III. részvénycsomagot lehett megvenni ismételt belépéskor, ami fokozta a profitabilitást – és persze másoknak a lehúzást.

    Mindkettőben nagyon gyakori volt hogy a teljes forgalomban lévő pénzmennyiség elfogyott, valaki(k)nél volt, és papíron kezdtük el vezetni a többszázezres kamatok és bankók helyet helyett a vagyonokat. így a kint lévő vagyon már a többszöröse volt a ténylegesen létező pénznek – akárcsak a valóságban.

    Milliós nagyságrendnél mi is eljutottunk oda, hogy “bevontuk, felülbélyegeztük” a névértékeket, 100.000 ért 1.000 Ft-ot egy megegyezés után, majd ez az állapot is megint milliós nagységrendekig inflálódott megint vissza. A kiesést elkerülendő, kamatmentes hitelt lehetett felvenni, amit körönként kellett törleszteni. Volt, hogy párszázezret adott egyik játékos a másiknak “alamizsnaként”, ne szenvedjen, persze az erőegyensúly eltolt volta miatt a szegény támogatással is szegény maradt, és a folytatódó “gazdasági ciklusokban” megint elbukta aránytalanul a pénzét, mert esélye sem volt. Persze 1-1- jó mezőt eladhatott akkor jónak tűnő pénzért, de aztán az infláció hamar bedarálta a vagyont, és a tegnap még jó százezres’ deal holnapra arra volt elég, hogy 2 kört túléljen, miközben lehúzzák jobbra-balra…

    He-he:-)

  3. Más szinten ugyanez folyik az ember kontra természet konfliktusban.
    Az elején véres harcokat folytattunk a természet erői ellen, amiben mi is nagy veszteségeket szenvedtünk. Aztán egyre javultak számunkra az erőviszonyok, és a természet vesztes ágra került.
    Mára már túlnyertük magunkat, és megerőltetés nélkül, kisujjunkkal is hanyatt lökjük szegényt, pedig mi is belőle élünk. Míg össze nem omlik végleg, velünk együtt…

    A visszaosztással meg az a baj, hogy ez csak akkor működhetne, ha létezne egy mindenható központi hatalom, amely ilyen logikai megfontolás után ezt mindenkire rákényszerítené.
    De amíg konkuráló versenyzők vannak a pályán, addig számukra az az erősebb elv, hogy ezzel a konkurencia esélyeit javítanám, tehát hosszabb távon öngyilkosságot követek el.
    Így mindenki inkább rövidtávú túlélésre játszik, annyit harácsol be, amennyit csak lehetséges, nehogy ő legyen az áldozat, akit lenyelnek.
    Ebből nehéz normális kiutat találni.
    Ez a probléma megszűnne, ha végül minden egy kézbe kerülne, akkor viszont másik probléma keletkezne az előbbi helyett, konkurencia híján azt csinálna a piacon, amit csak akarna. Ez megintcsak nem vezetne jóra… 🙁
    A tőke végülis képes volt hatalmas erőforrásokat koncentrálni, az embereknek jobb életfeltételeket teremteni, de közben egy megállíthatatlan önjáró szörnyeteggé vált, amely felfal mindenkit, még a saját gazdáit is, sajnos őket csak utoljára. 🙁

  4. Tibor bá,

    remek poszt, az ilyen eredeti irasaidert jarok vissza evek ota 🙂
    A tablaleosztas vicces, mostanaban pont zugloban es angyalfoldon vannak a legkeresettebb ingatlanok.
    Az is erdekes kerdes hogy miert mukodott az ˝elet capitalyja˝ a valsagig. Igaz, a vegefele mar csak hitelbol mukodott a vilag, de ugy a 70es evekig meg az sem kellett. Addig a tarsasjatek tablaja is folyamatosan nott

  5. Jó kis írás lett! 🙂
    Valahogy ez ugrott be az utolsó bekezdéseket olvasva:

  6. Mi is sokat játszottuk. Abban is hasonlít az életre, hogy ha rendszeresen te nyersz, akkor a többieknek egy idő után nincs kedvük játszani veled. 🙂

  7. Ezt a játékot a Poirot játszotta Hastings kapitánnyal..Legalábbis én ott láttam.Én még nem játszottam..Gazdálkodj okosan játékom az volt..
    Nekem a számítógépen a The sims3 játék van…

    http://hu.thesims3.com/

    Ezt szoktam játszani..Hogy miért írom mindezt?Mindjárt..
    Nos,ez a játék is az életről szól,akárcsak ez a monopoly..
    Kialakíthatod saját karaktered saját meg választott természettel,saját kinézettel..
    Csakhogy én ezt nem rendeltetés szerűen játszom..
    Mert rögtön csalás kóddal indítok..Persze azért hogy sok pénzem legyen,és elkezdjem építeni álmaim házát…Itt el kellene menni alapból dolgozni,akárcsak az életben,és természetesen a fizetésből gazdálkodni.De én ezt az életben sem tudom meg csinálni,nem hogy a játékban.. 🙂 Tehát csalok.. 😀
    Szóval pénz csalással kezdek,építkezem,megveszek mindent amit akarok,majd épületeket is ,és vállalatokat.Eljárok mindenhova,meg nyaralok stb..Átrendezem az egész várost,saját ízlésemre..Aztán beépülök a gazemberekhez is,és ott is megveszek mindent..A pasikat szétdobálom..Szóval tiszta cirkusz mit művelek.És jól érzem magam.. 🙂 (De ezek szerint egyeseknek ezt az életben is meg lehet tenni,ha egyszer a játékba is be van kódolva..)
    Na szóval a lényeg..Amit Tibor bá is mond,az emberi természet..Én sem csinálom másképpen a játékban,mint azok akik idekint odafent vannak..Egyszerűen nem tudok “rendesen” játszani..

  8. Talán ebből az analógiából is le lehetne vonni azt a következtetést, hogy a társadalmi rendszerváltás ideje megérett.

    Lehet ragaszkodni a kamatokhoz, de ha nem vagy benne a nyertes kevesekben, a végén Te is a vesztesek sorsára jutsz. Előbb vagy utóbb.

    A kimenetel nem kétséges, persze lehet hinni abban, hogy majd az okosságoddal kompenzálod.
    Maximum az agóniád hosszát tolod ki.

  9. 9!
    “de ha nem vagy benne a nyertes kevesekben, a végén Te is a vesztesek sorsára jutsz. Előbb vagy utóbb.

    A kimenetel nem kétséges, persze lehet hinni abban, hogy majd az okosságoddal kompenzálod.
    Maximum az agóniád hosszát tolod ki.”

    Tegnap pontosan ez jutott az eszembe..És azon gondolkoztam vajon mikor kerül rám a sor,mikor pénzügyileg beadom a kulcsot..Mert előbb utóbb eljön.. Akárhogyan is okoskodom.. 🙁

  10. 10. melike00 :
    No azért ne ess kétségbe. Lehet, hogy csak az utódaid fogják beadni a kulcsot…
    A mikor kérdéses, a végeredmény bizonyos a jelenlegi felállásban.

  11. 8. melike00
    “Én sem csinálom másképpen a játékban,mint azok akik idekint odafent vannak..Egyszerűen nem tudok “rendesen” játszani..”
    A teve, meg a tű foka. 🙂

  12. 12: Jani:
    Na milyen volt az Ángyán előadás?
    Rövid összefoglalót írhatnál róla…

  13. 12!
    “Ismét mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.”
    “Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem.”

    Muszáj voltam megnézni miről beszélsz,mert egyedül nem voltam olyan okos.. 🙂
    11!
    Cuki vagy Pzuj hogy vígasztalni akarsz.. 🙂 De az igazság elöl nincs menekülés..

  14. 13. PZuj
    Ángyán előadás tegnap 18.00-19.30, Közgáz. Elsősorban ottani hallgatók voltak ott, kb. 200-an. Ángyán főleg azt ecsetelte, hogy mennyire felborult a földhasználat aránya a kis- és nagyvállalkozók között, ennek mik a következményei. Nálunk 1300 ha az átlagos nagybirtok (terület 20%-át adó legnagyobb birtokok), Dániában 60. Nagyüzem 40 ha-onként ad munkát egy embernek, kicsi 10-enként. Nagy bérmunkást alkalmaz, terheli a környezetet, kicsi a családot is bevonja, műveli a területet. A földterület kb. fele-fele arányban van nagyok és kicsik kezében. 1300 család földhöz jutott szlogen mögött az van, hogy kb. 25 érdekcsoport vitte el a nagyját (csoportonként akár több, mint 1000 ha-t) (pl. 30 Mészáros), míg néhány kistermelő kapott 5-5 ha-t, hogy hálálkodjon a híradóban. Valakihez ingyen hozzávágtak 5000 ha-t, támogatást kap, és méltatlankodik, hogy örüljenek neki, ő legalább műveli. Csak néhány példával pécézte ki egyenként az oligarchákat, Csányi importálja a dioxinos német sertéshúst, a szegedi Pick szalámiban 51%-ban német hús van. Említette a fogyó erőforrásokat, kritizálta a profitmaximalizálást. Példaként hozta az 500 ha-os búzatáblákat, hogy ne kelljen a traktornak sokszor fordulni, így kisebb a veszteség, hogy nem kell olyan sokszor kiemelni az ekét. Nemzetbiztonsági kérdésnek nevezte az élelmiszerellátás biztonságát. Bár az előadás elején említette, hogy csak néhány szót szól, inkább kérdésekre válaszol, végül csak az utolsó tizenöt percben elkalandozva megválaszolt két kérdést. Hozott pár tucat példányt a Vidék Magazin legújabb számából, ami egy vele készült interjút tartalmaz, ebből egyet elhoztam, még nem olvastam. Megkapom majd e-mail-ben az előadás vázlatát, amit vetített, majd megosztom azt is.

  15. Társasjátékot mindíg is utáltam játszani, mert be kell tartani az szabályokat. Az ilyen játékok inkább elhülyítik az Élettől az ifjú elmét, mivel orbacsapja a környezet, mikor rájön hogy “odakinn” megszegik és elravaszkodják a szabályokat a játékostársak.

    Az Angyántársadalomtól mentsen meg minket az “Úr”! A havi 100′ nettót kereső városi plebsz, vajon hogyan fizetné ki a 100 ft-os tojást és a 600 ft-os kenyeret, amit az egymással jómagyarul állandóan összevesző újkulákoktól vásárolna meg a sáros piacokon.

  16. 16 sakkmatyi

    Akkor Te olyan vagy, mint egy régi haverom, aki azt az elvet vallotta, hogy aki kártyázik, az ne csak a szabályokra figyeljen, hanem mindenre!
    Csalt is rendesen, minden skrupulus nélkül, szerintem ez tette számára a játékot igazán izgalmassá. Ha berágtunk ezen, akkor azzal védekezett, hogy ez is a játék része, tessék figyelni, hogy ne tudjon csalni, meg hogy az nem csalás, ha nem veszik észre…
    Ezt olyan pofátlanul és élvezettel tudta csinálni, hogy Németországban egy strandon játszott parti közben nekem, mint kibicnek fapofával fennhangon kommentálta a húzásait, rendszeresen hozzátéve, hogy -“Nézd már a marháját, és ezt sem veszi észre.”
    A német partnerek meg azt hitték, hogy csak úgy beszélget közben velem…
    Mondjuk a srác a legkisebb volt három fiútestvér között, és hamar megtanulta, hogyan lehet szél ellen is érvényesülni. 🙂

  17. Sok dolog hiányzik a Capitalyból, ami az élet szabályaiban megvan. Pl. az, hogy már majdnem összeharácsoltad az összes vagyont a környéken, de megmurdelsz, és 3 gyereked között szétoszlik.
    De az sem életszerű hogy kockadobás dönti el melyik hotelben kell megszállnod… Ha viszont saját magad dönthetsz, akkor a túlárazott hotelt el tudod kerülni. Nincs olyan helyzet, hogy neked a Dorottya, vagy Váci utcai hotelben kell elszórnod a kevéske pénzed, mert most pont ez a dobás jött ki. Emiatt épp a kereslet-kínálat ármeghatározó szerepe hiányzik a játékból, ami a kapitalizmus egyik sarokköve.
    No meg persze olyan beruházás sincs a játékban, amiről utólag az derül ki, hogy csak veszteségesen üzemeltethető…
    Minden telek/ház/hotel 0 amortizációval és folyamatosan fizetendő dolgozók és rezsiköltségek nélkül az ítélet napjáig várja a betévedőket, akik nem jószántukból jönnek, és nem annyit költenek, amennyit ők rászánnak… Hmmm, nem épp valósághű modell, talán nem kéne messzemenő következtetést levonni a játékból.

    “De mit érek én a Dorottya utcában felépített szállodámmal, ha már nincs aki belelépjen, illetve, aki belelép nem képes kifizetni a bérleti díjat.”

    Ugye-ugye? A valóságban hiába tiéd, ha senki nem veszi igénybe, akkor viszi a pénzt, nem hozza! Ilyenkor kénytelen lesz a tulaj levinni az árakat annyira, hogy legyen elég olyan “játékos”, akinek van pénze, és ide akar jönni.

  18. 18!
    Csodálkozom rajtad Avatar…Eddig wall streeti krupié módon bántál a számokkal,most meg nem tudsz számolni?.. 😀

  19. 15. Jani:
    Köszi a beszámolót!
    A vázlat is érdekelne, ha megkapod…

  20. Hubab
    Én az alkoholista nagyfatertól és a “lipotról” éppen a szabadságát töltő félbolond nagybátyámtól tanultam kártyázni – és nyerni. Ez úgy történt, hogy ők ketten a snapszerozás elején adtak nekem egy marék pénzt, amivel játszottam, aztán ha nyertem hozzá, akkor hazavittem az egészet, ha nem akkor nagymuttert cibáltam le kis pénzzel, amit a cipőmbe dugtam, nehogy hazaérve észrevegye anyám, aki nem engedte az öregeket lelejmolni.
    Tehát az a linkóci tróger, akivé váltam, az a nagyszüleim, a nagybátyám, és az anyám “sara”. 🙂

  21. 20. PZuj
    A prezentáció is letölthető a Gloucester által megadott linken.

  22. A játékban végleges a kiesés de az életben mindig van lehetőség felállni a padlóról.

  23. Nekem van a képen látható Monopoly játékom, sajnos játékszabály nincs már meg hozzá.
    Gyermek koromban sokat játszottunk vele az Apuval meg a Tesómmal, sőt Apum az én gyermekeimmel is bőszen építették a házakat, szállodákat vele, mikor vigyáztak rájuk. A lányomnak ez volt a kedvenc társasa.

    Tudna valaki tanácsot adni, hol becsültethetném fel a játékot, vajon mennyit érhet ez a 75 éves matuzsálem.

  24. Most ide jöttem,mert pár napja eszembe van ez a poszt nagyon..Most még egyre inkább fokozottabban érvényesül ez a játék ahogy elnézem a világot..A svájci frank 256,egyre kevesebben maradunk játékban,a világban megint oligarcha pénzek átrendeződése folyik..

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük