(919) A világmindenség egy kicsit öregebb lett

Tibor bá’ online

 

Könyvemet olvasva számtalan csillagásztól, és a csillagászatba szerelmes amatörtől kaptam mindenfajta levelet, amikben különböző hangnemben kifogásolták, hogy a csillagászok munkájáról nem kellő tisztelettel emlékeztem meg. Volt, aki nagyon a szívére vette, utoljára talán egy hete.

Nos röviden visszatekintve, a laikus olvasóknak arra merészeltem rámutatni, hogy a csillagászok megállapításai nagyon gyenge lábon állnak. Módszereikben sok a spekuláció, a feltételezés, a pontosnak nem nevezhető következtetés, valamint korábbi adataik időnként bekövetkező jelentős korrekciója. Bevallom, nem tehetnek róla, nehéz tudományos területet választottak, de ez nem jelenti azt, hogy mindent el kell nekik hinni, és hogy ne kellene megállapításaikat fenntartásokkal fogadni.

Most már jó néhány éve a Világmindenség „hivatalos” életkora 13,7 milliárd év. Én magam is ezt a számot használtam. Most azonban ért egy kis meglepetés. A New Scientistben megjelent ugyanis egy hír, ami szerint a Triangulum nevű galaxis távolságának mérésénél két, egymást 5 naponként eltakaró csillagoknál a fény, a gyorsulás, és a hőmérséklet mérési adataiból arra következtettek, hogy a galaxis 3,14 millió fényévnyire van tőlünk, ami félmillió fényévvel több, mint amiről eddig tudtak. Tehát az onnan elinduló fény 500.000 évvel tovább utazik felénk, mire ideér. Nem könnyű elképzelni, mert ez rettenetes nagy távolság, de ez van.

A Nem Scientist természetesen kitér arra (visszhangozva könyvem „Hány éves a Világegyetem” című fejezetét), hogy a csillagok távolságának mérése egy roppant bonyolult, és bizonytalan dolog, mert következtetések sorozatából áll, ami a hibák összeadódását eredményezheti. Végül azonban a végkövetkeztetés mégis az, hogy az Ősrobbanás valójában 15,3 milliárd évvel ezelőtt következett be. Ezek szerint a Világmindenség 15 százalékkal öregebb, mint korábban gondoltuk. Az új eredmény pontosságát természetesen néhányszor ellenőrizni fogják. Mit lehet tenni, meg kell tanulni az új adatot. Az eredmény minden esetre azt sugallja, hogy a Hubble-állandóval valami furcsa dolog történik. Na majd meglátjuk!

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________

 

 

Éljetek a lehetőségekkel!

6 gondolat erről: „(919) A világmindenség egy kicsit öregebb lett

  1. A világegyetem működéséről már nagyon sokmindent tudunk elég megbízhatóan addig a határig, amit az eddig felfedezett fizikai törvények lefednek.
    Aztán ami ezen túl jön, abban már szerintem is túl sok a spekuláció, pedig a nagy lényeg itt jönne csak igazán…
    Nekem már az is bámulatos, ahogy az asztrofizikusok meg tudják magyarázni a különböző égi objektumok működését, és azt szoros kapcsolatba hozva a földi részecskegyorsítós kísérletekkel.
    Felemelő érzés lehet, mikor a papíron levezetett, részecskékre vonatkozó egyenletek és a csillagászati mérések egységes képet mutatnak.
    Legutóbbi ilyen élményem Levin Amerikában élő holland fizikus előadása volta youtube-on, ahol elmesélte egy fiatalkori élményét, mikor kimértek egy jelenséget egy neutroncsillagnál. A jelenség egy olyan folyamat eredménye, ami csak olyan szélsőséges paraméterek között játszódik le, ami egy társát elfogyasztó neutroncsillagon áll elő.
    Érezni az előadáson a tudós lelkesedését, mikor a mérés visszaigazolta előzetes várakozásukat,a számításokat, amit egész más alapon alakítottak ki.
    Ezt én teljesen át tudom érezni…

    A történet úgy a 34. perc környékén van.

    http://www.youtube.com/watch?v=vwZKPsMY4R0&feature=relmfu

    De egy nagyságrend felett a feltételezések egyre bizonytalanabbak, egyre nehezebb igazolni őket ilyen kis időskálán, amelyen mi mozgunk. Ha lenne legalább egy milliárd éves tapasztalatunk, tán már többet sejtenénk, miféle mozgások történnek valójában. 🙂

  2. Pedig hogy örültek, hogy a 13,7-tel egyező életkort becsültek a legöregebb ismert csillag életkorából is. 🙂 A standard modell csak a legelfogadottabb elmélet, persze tele van spekulációkkal. Sokan eddig is kételkedtek benne, 15-16 milliárdot emlegettek. Eleve csak arról van infónk, ahonnét ideért már valami sugárzás. Az ismert legtávolabbi 13,1 milliárd fényévre lévő objektum alapján 93 milliárd fényévesre becsülték a világegyetem méretét. Ahogy egyre érzékenyebb műszereket készítünk, egyre távolabb látunk el térben-időben, változtatni kell a következtetéseken. A tér valahogy gyorsabban terjedt a kezdeti időkben, mint a fény. Nem érvényesültek ugyanazok a szabályok, mint most. A megismerés elvi korlátjának meg ott a Planck-idő (10^-43 sec), aminél korábbi történést állítólag nem ismerhetünk meg.

  3. Mit változtat a Nagy Bumm tényén és a fizika alapvető elvein az, hogy az univerzum 13,7 vagy 15,3 milliárd éves? Szerintem semmit. A nagy kérdés inkább az, hogy mi történt a nagy bumm után 10^-20 s-ig. Mert ez egyelőre tényleg csak spekuláció.
    (Mellesleg az univerzum még egy kicsit öregebb lett a mai cikked megírása óta 🙂 )

  4. Tibi Bá:

    Ne ostorozd magad! 🙂 A könyvedben leírtak teljesen korrektek és tárgyilagosak. Én például jókat mosolyogtam az említett dolgokon. A 15-20% hibahatárt nem nevezném elhanyagolhatónak. Az így született eredményeket valóban némi fenntartással kell fogadni.

    Mi van, ha nem is volt semmi a 10^-43 másodperc előtt, csak akkor következett be a Nagy Reccs. A tágulás gyorsulása lelassul, megáll, majd indul a zsugorodás. Aztán minden kezdődik elölről. Nagyon kis időszeletét tudtuk csak vizsgálni a folyamatnak.

  5. Tibor bá, csatlakozom: nekem is van egy olyan érzésem, hogy a csillagászok kevésbé megalapozott elméleteket magabiztosabban adnak elő, mint ahogy az a természettudományok többi ágában szokásos.

    Kb. 10 éve, amikor az asztrofizikát tanultam az egyetemen, még 15E9 évesre becsülték a világegyetemet, és a gyorsulva tágulásról csak mint egy bizonytalan feltevésről beszéltek. Akkor még az általános relativitáselmélet alapján, a lambda tag nélkül, az tűnt a fő kérdésnek, hogy elliptikus, parabolikus vagy hiperbolikus függvény szerint tágulunk-e az ősrobbanás óta, és úgy tűnt, nagyon közel vagyunk a határesethez, a parabolikushoz. De persze ha valami gyorsítja a tágulást, akkor minden egész máshogy néz ki. Én nem is igazán értem, hogyan.

  6. De jó! Néhány milliárd év miatt hülyére idegesítettem magam. 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük