(887) A múlt igézetében lehetetlen a francia reform

Tibor bá’ online

 

Franciaország erősen nosztalgikus, és narcisztikus ország, ami a külföldiek részére oly romantikussá teszi. Az ország népe szeretne az északiakhoz tartozni, de szívük a déliekhez húz – állítja Mathieu Rohr a Der Spiegel-ben.  

Néhány hete az új francia köztársasági elnök Francois Hollande beszédet tartott a római francia követség kertjében, ahol aztán délután találkozott Mariano Rajon, spanyol miniszterelnökkel, Angéla Merkel, német kancellár asszonnyal, és Mario Monto, olasz miniszterelnökkel. Természetesen újra felhozta, hogy ellenzi a német reformköveteléseket. Majd este megint beszédet tartott, melynek során hosszan siratta a nemzetközi kapcsolatok francia nyelvét. Az alkalomhoz nem illő nosztalgia szőtte át szavait, mintha reménykedett volna, hogy valami megakadályozza az angol nyelv triumfálását.  

Hollande római beszédeiből világosan kiderült, hogy országa miért oly nehézkes partner a közösség dolgainak rendezésében. Franciaország egyszerűen régimódi, ráadásul reménytelenül imád régimódinak lenni. Az egész ország a múltban él, és akkor se hajlandó változtatásokra, amikor világosan kiderül, hogy hatalmas bajban vannak.

Ha ridegen vizsgáljuk, akkor szembetűnik, hogy Franciaország rendelkezik a világ ötödik legnagyobb GDP-jével. Ennek ellenére övék Európa legbetegebb gazdasága. Versenyképessége a 90-es évek óta folyamatosan csökken. A munkanélküliség átlépte a 10 százalékot. Az állami tartozás a GDP 89 százaléka. Bár még igen messze van a spanyol vagy olasz helyzettől, de igen gyorsan a sorsukra juthat. Ezért kellene komolyan vennie az Euró megmentését. Sajnos, nem tudják eldönteni, hogy az északhoz vagy a délhez akarnak-e tartozni. Ha gazdasági és politikai erőről van szó, betegesen hasonlítják magukat Németországhoz. Politikusaik úgy viselkednek, mintha Franciaország lenne Európa legfontosabb országa. Viszont, ha az életstílusról van szó, akkor mediterrán országnak képzelik magukat, és büszkék életstílusukra, amiben – úgy érzik – maguk mögött tudhatják a németeket, és persze az egész világot.  

A francia pszichének két oldala van, amire minden szükséges bizonyíték megtalálható: hosszantartó ebédszünet, a legtöbb francia alkalmazottaknak évente 40 nap szabadság jár. Párizson kívül az idő szinte évtizedekre megállt. A francia régimódiság egyfelől lenyűgöző, másfelől kétségbeejtő. A franciák nem látják be, miért alkalmazkodnának a világ többi népéhez, és amikor velük szemben ilyen igénnyel állnak elő, akkor makacsul ragaszkodnak megszokott életstílusukhoz.

Franciaország vezető szerepre vágyik a világban, de csak akkor, ha ők szabhatják meg a feltételeket, pont úgy, ahogy a múltban, amikor ténylegesen világhatalom voltak. A kormány minden nehézség nélkül visel háborút Líbiában, de képtelen csökkenteni a fizetésekre rakodó járulékokat. Sokat elárul a helyzetről, hogy Hollande a „reform” szót soha ki nem ejti a száján, amikor a francia gazdaság fejlesztéséről beszél. Ehelyett a redressement kifejezést használja, amit „helyreállításnak” lehetne fordítani. A kifejezés mögött nem húzódik semmi erőfeszítés, csak szükségszerűség a megfelelő injekció beadására, hogy a beteg meggyógyuljon.  

Hatalomra kerülése óta Hollande az utóbbi évek néhány tényleges strukturális reformjából néhányat visszaállított. Például a nyugdíjba vonulás idejét néhány munkakörben visszacsökkentette. Azok, akik a heti 35 órán túl akarnak dolgozni, további adók fizetésére kötelesek. Ugyanis az új elnök nem az állami költekezésben látja a problémát, hanem az elégtelen adóbehajtásban.

Választási beszédeiben Hollande azt ígérte, hogy „normális elnök” lesz, ami alatt – most már világos – azt értette, hogy a dolgok úgy fognak menni, ahogy mindig is mentek. Na igen, Franciaország elképesztően konzervatív, ami bájának nagy része. Olyan dolgok is tovább élnek, amik Európa szerte már nem léteznek. Például a francia politikára jellemző a bal- és jobboldal között fennálló antagonizmus, ami 1989-óta más európai országban már nem létezik.  

A franciák szíve szerint, Franciaország egy hatalmas gall falú lenne, olyan, amit az Asterix filmekben látni, harcban az egész világ ellen, csak ellentétben a híres francia rajzfilmmel, a valós életben nem rendelkeznek varázsitallal.       

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

11 gondolat erről: „(887) A múlt igézetében lehetetlen a francia reform

  1. A leírás sok tekintetben emlékeztet Magyarországra. Egyébként van nekik varázsitaluk, vörösbor. A vidék viszonylagos elmaradottsága jól jöhet majd még nekik, elég sok kis paraszti gazdaságuk van.

  2. Nem biztos, hogy a franciáknak nincs igaza. Az egész világnak jobb lett volna, ha nem uralkodik el a protestáns (angol, német, amerikai), mindenáron a hatékonyság növelését erőltető szemlélet. Amiből kinőtt, hogy a gazdaságnak egyre jobban pörögnie kell, mert a pénz forgási sebességének növelésével a haszon is emelkedik. Ennek következménye a fogyasztói társadalom kitalálása, a bóvli termékek megjelenése, amelyek feleslegesen fogyasztják az erőforrásokat.
    Vissza kellene fogni magunkat a termelésben és a fogyasztásban egyaránt, helyzetbe hozni a helyi termelést – még ha nem is lesz olyan hatékony, mint a szupermultik.

  3. Személy szerint nekem jobban tetszik a mediterán lazaság, de a protestáns etika nélkül még mindig a középkort nyögnénk. Amit mi napjainkban megtapasztalunk az nem a protestáns etika következménye, ellenkezőleg, a protestáns etikának való hátatfordítás. Magyarul az erkölcs hihetetlen fellazítása, de egyáltalán nem a protestáns értékek miatt, hanem annak ellenére. Kulcsszó a KABZSISÁG, ami nem protestáns erény.

  4. A francia őstermelő meg a fia kaszál az út szélén. Eccercsak fékcsikorgás, megáll mellettük egy autó, ablak leteker, kinéz egy muki:
    – Do you speak english?
    Nincs válasz.
    – Sprechen sie deutsch?
    Idem.
    – Parlez-vous français?
    Csend.
    – ¿Habla usted español?
    No word. Ablak felteker, autó el. Őstermelő fia kis gondolkodás után:
    – Apám, nem kéne mégis megtanulni valami idegen nyelvet?
    – Láttad, mire ment vele…

  5. 4:
    Ezt nevezem. A francia östermelő még franciául se besél. Akkor hogy beszélget a saját fiával? 😉

  6. 5: Franciaországban nem beszél mindenki franciául. Ezek talán okcitánul beszélnek 🙂

  7. Jani mond valamit az egyesben,a sok paraszti gazdasággal..Ha minden kötél szakad,akkor még azok be segíthetnek valamilyen szinten…
    De nem csak a franciák nem akarnak engedni a dolgaikból,(verseny előny a másik kárára)egyik központi ország sem igazán hajlandó a kompromisszumra legalább,így nagyon nehéz lesz eurót menteni,és tovább folytatni a dolgokat..

  8. Ne felejtsük el, hogy ez egy olyan cikk, amelyik azon kesereg, hogy a franciák a német absuolút hegemónia útjába állnak az ódivatú gondolkodásukkal.

    Szerintem Európán se német, se francia, se angol se semilyen hegemónia nem segítene.

    A franciák azt elég jól látják, hogy hiába modernizálnának, az ország életszínvonalán inkább rontana, ugyanis a modernizálás a mukabérekre kifizetett pénzek csökkenését jelenti valójában. A pénzszivattyúk mindenütt működnek, de itt-ott még van rajta egy fügefalevél.

    Egyébként a franciáknál is beindult a parasztság felszámolása.
    Minden csirkét be kell jelenteni, egészségügyi papírok, rengeteg szabályzó, ami a kisvállalkozásokat, háztáji jellegű tevékenységeket bedarálja.

    Azért gondoljunk bele: 30-40 évvel ezelőtt Európában az emberek komoly része megtermelte a saját élelmezése bizonyos részét…
    Ma már a paraszt is a szupermarketben veszi a tojást.

    Nyilván hatalmas érdekek sorakoznak fel amellett, hogy NE rendeződjön vissza egy háztáji jellegű gazdaságba a vidék egy része… Egy Auchan féle hálózatnak ez milliárdos tételt jelent.

  9. 8!
    Igen Attila,de ez a fenntarthatatlanságig ment..ÉS most ?Akkor hogyan tovább?Az utolsó mondatod Magyarországra is tökéletesen érvényes..Elmondható..

  10. http://www.lefigaro.fr/conso/2012/09/05/05007-20120905ARTFIG00416-coup-d-envoi-du-bonus-malus-pour-les-tarifs-de-l-energie.php

    Tibor bá,
    ráéreztél a mai témára!
    Mai bomba hír gall földről:
    Aki a mai naptól több energiát fogyaszt, mint amit államilag megállapítanak, az többet fizet az egységárban is az energiárt! Aki kevesebbet, az jutalmat, árkedvezményt kap.
    Ha a “pazarlás” nem a család fogyasztására vezethető vissza, hanem a rossz szigetelésre, akkor az ingatan tulajdonosa fizet!
    Tudjátok ez mit jelent?
    a mai nappal Európában véget ért a fogyasztók/ügyfelek korszaka, eljött a szolgáltatást csak használóké, akinek még éppen jár az energia…
    ez a beismerése hogy hiába emelik az árat, az nem elég, el kell kezdeni a racionalizálást…

  11. 9. Melike

    “Igen Attila,de ez a fenntarthatatlanságig ment.”

    De mitől lett fenntarthatatlan?
    Attól hogy a pénzügyi elit kipörgette a pénzt a gazdaságból.
    A termelést (értéktermelést) átvitte Ázsiába, a szolgáltatás meg nem elég hogy eltartsa a modern társadalmakat. Főleg, hogy már MINDEN hitelből működik az egész láncon, és ugye a kamat minden láncszemnél beépül az árba.

    Sajnos késő már felismerni, hogy a hatékonyság, racionalizálás, modernizálás meg a többi varázsige gyakorlatilag munkahelyek megszünését és fizetéscsökkenést jelent.

    Egy hatékony és racionális modern társadalom nem pazarolja a pénzt egészségügyre meg olyan oktatási rendszerre, ami az elérhető munkákhoz túlképzi a népet. A nyuggerekre költött pénz is kész veszteség…

    Pedig… az ellenkező áramlat egyre erősebb.
    Normandiát ellepték az angolok… veszik a földecskéket, rozoga házzal.
    A ház előtt áll a Jaguár, az angol meg gumicsizmában túzja a földet a ház mögött. Ezek egész biztosan sejtenek valamit.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük