(697) Mi hír Fukushimáról?

Tibor bá’ online

 

December 16-án a Japán kormány és az erőmű tulajdonosa, TEPCO külön-külön közleményt adtak ki, ami szerint a megrongálódott reaktorokat sikerült stabil állapotba hozni, a veszély elhárult a japán lakosságról. Az IAEA kiadott egy közleményt, ami szerint üdvözlik a japán kormány bejelentését, miszerint a Fukushimai reaktorok „hidegen leállított” állapotba kerültek és stabil állapotba vannak. Nem kevésbé érdekes az amerikai külügyminisztérium kijelentése: „Az amerikai kormány igen nagy elégedettséggel hallotta a bejelentést, és úgy gondolja, hogy a japán kormány helyesen járt el a veszély elhárítása terén.” Ez a jelentés arra emlékezteti az embert, amikor George Bush egy repülőgép anyahajó fedélzetén kijelentette, hogy a kitűzött célt elérték. Miközben az emberek pontosan tudták a valóságot. Ezen bejelentésekkel azonban a független megfigyelők nem értenek egyet. A Fairewinds szerint a Japán kormány és TEPCO a nukleáris ipart védik, nem a lakósságot. A mentesítők bevett taktikája a szennyezett anyagok felhígítása nem szennyezettel, hogy a keverék radioaktivitása elfogadható értékre csökkenjen, amivel egy időben a megengedett dózist megemelték.

Fairewinds főmérnöke Arnie Gundersen nem látja értelmét, hogy áttekintse a múltat, sokkal inkább a jövőre koncentrál három területen: Mi lesz a helyszínen maradt roncsokkal? Milyen veszélyeket jelent a társadalomra? És végül, mi történik a szennyezett, radioaktív anyaggal?

A helyszín: Ezzel kapcsolatban sok mindenről kell említést tenni. Mindjárt azelső, hogy a reaktorok valójában nem stabilak. Hogy ezt megértsük, két féle egyensúly létezik: dinamikus és statikus. Nézünk rá példát. Ha valaki egy kupola csúcsán elhelyez egy golyót, akkor a golyó dinamikus egyensúlyi állapotban lesz. Ott áll és nem gurul le, de ha csak egy kicsit is arrébb rakjuk, a golyó legurul. Ezzel szemben, ha valaki egy félkör alakú meder közepén helyez el egy golyót, akkor szintén egyensúlyi helyzet alakul ki, de ez statikus egyensúly. Amennyiben a golyót bármely irányba elmozdítjuk, az vissza fog gurulni az eredeti helyére. A Fukushimai reaktorok dinamikus egyensúlyban vannak, ami semmi körülmények között nem nevezhető „hideg leállításnak”. Maga TEPCO úgy becsüli, ha a márciusi földrengéshez hasonló érné Japán, a Fukushimai reaktorok 40 órán belül ugyanott lennének, ahol márciusban voltak. Ez alkalommal a baj forrásai a csőrendszerek minőségében és rögzítésében vannak. Ez természetesen nem nevezhető stabil állapotnak.

Milyen veszélyt jelent a társadalomra? A meglehetősen kényelmetlen helyzetet mind a menőcsoportok, mind pedig a széles társadalom számára úgy oldották meg, hogy a megengedett dózisokat egyszerűen megemelték. A japán kormány szerint, ha egy településen egy év alatt összeszedhető sugárzás nem haladja meg a 2000 milliSievert, akkor az lakható. Összehasonlításképpen Amerikában a nukleáris iparban dolgozók éves megengedett sugáradagja mindössze 180 mSievert. Ezért a rizikó vállalásért fizetnek, és természetesen önkéntes alapon lehet vállalni. Japánban a több, mint tízszeres dózisért nem fizetnek, és az emberek kénytelenek eltűrni.  Ezen kívül akad más probléma is. A földrengés utáni első hónapban egyszerűen nem végeztek méréseket, ezért a civil lakósságot ért sugárfertőzés nagyvonalakban becsült. Ennél is nagyobb hanyagság, hogy csupán a kívülről érkező sugárzással számolnak, a levegőben lebegő „forró részecskékkel” nem, amelyek még veszélyesebbek, hiszen a tüdőbe kerülve a bomlasztó hatást belülről végzik.

Radioaktív anyag tárolása. A japán környezetvédelmi minisztérium azzal a ragyogó ötlettel állt elő, hogy 1 kg radioaktív céziummal szennyezet anyagot fel kell hígítani 1000 kg szennyezetlen hulladékkal elégetés előtt. Más országokban a radioaktív hulladékot elszigetelve tárolják (néhányszáz évig), a japánok viszont el akarják égetni felhígítás után. Mi ezzel a baj? Csak annyi, hogy a radioaktív anyag egy része felszáll, megy másik része pedig visszamarad a hamuban, amitől megint csak meg kellene szabadulni. Az elképzelés abszurd. Főleg, mert a hamutól úgy akarnak megszabadulni, hogy egyszerűen beöntik a Tokiói öbölbe, ami mellesleg nemzetközi egyezmény értelmében szigorúan tilos. És akkor ott van még az elképesztő radioaktív víz, amit beeresztettek a csendes óceánba.

Mindezek után még az se mondható, hogy a japánok radioaktív anyaggal   szándékosan mérgezik a Földet (ami igaz), mert saját népükkel ennél még kegyetlenebbül bánnak.

_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________

14 gondolat erről: „(697) Mi hír Fukushimáról?

  1. Hmm, érdekes de mondjuk szivesen hallanék olyat is hogy hasonló esetekben mi lenne a helyes út, mit kellene csinálni a lakosság és a környezet jövőbeni sugárterhelésének minimalizálásáért. Ugyanis bárhol előfordulhat földrengés, katasztrófa. Remélném hogy a japók helyesen oldják meg a feladatot, de ismerve Őket (volt szerencsém velük dolgozni – náluk járni néhényszor) szeretnek szemet hunyni a kellemetlen dolgok felett, ha meg nem lehet és nincs más út, jön a harakiri. Úgy tűnik ez utóbbi jellemző megoldása ennek a helyzetnek is 🙁

  2. Az a harci helyzet, hogy lényegében, ha ettől komolyabb biztonsági intézkedéseket hoznának meg az mindenképp az előállított energia árnövekedésével járna, ha egyáltalán lehet biztonságosabb keretek között eljátszani ezt az atom rulett játékot. Ugyanis az atom oligarchák a saját hasznukból nem engednek, de ugyanúgy érvényes ez az olaj vagy élelmiszer lobbira is, tulajdonképpen a szálak összefutnak.

    A másik alapigazság az, hogy a zembereket ez az egész nem túlzottan izgatja, legfeljebb kicsit morgolódnak „oszt minden megy tovább”. Nem is tehetnek nagyon mást.

    Véleményem szerint csakis egyetlen járható út van a fejlődés irányába, ha az emberek önmagukat fejlesztik tudatosságban, mert a mindenkori regnáló hatalmak odafigyelnek, hogy túl széles látókörű társadalmat ki ne neveljenek, mert az, csakis az jelent rájuk veszélyt. Amíg ez nem így lesz, marad a vörös iszap, Fukushima és Rosia Montana.

  3. -Az USA nyugati partjait(Kalifornia) már elérte a rádióaktív hulladék első hulláma.
    A halandóság,főleg az 1 év alatti gyermekek esetében erőteljesen megugrott a korábbi évekhez viszonyítva.
    -Tegnap megint volt egy 6,8-es magnitódújó földrengés Japánban,az Izu szigeteknél.

    -Tiborbá:)-„A földrengés utáni első hónapban egyszerűen nem végeztek méréseket, ezért a civil lakósságot ért sugárfertőzés nagyvonalakban becsült.”

    Ezt kizártnak tartom,de csak ez az info publikus.

    -3:)-Árpád:)-„Véleményem szerint csakis egyetlen járható út van a fejlődés irányába, ha az emberek önmagukat fejlesztik tudatosságban, mert a mindenkori regnáló hatalmak odafigyelnek, hogy túl széles látókörű társadalmat ki ne neveljenek, mert az, csakis az jelent rájuk veszélyt. Amíg ez nem így lesz, marad a vörös iszap, Fukushima és Rosia Montana.”

    Igazad van,de ez időigényes (ez az, amink nincs),és az ellenérdekeltség nagy.

  4. 4, az idő végtelen….mindenre van időnk, főleg arra, hogy tönkre menjünk.:-)

  5. -5:)-Árpád:)-„az idő végtelen….mindenre van időnk, főleg arra, hogy tönkre menjünk.:-)”

    Tetszik a summázat.
    Én egy másik matematikai egyenlegre gondolok inkább:
    Tönkremenetel dátuma – a mai dátum = tudatos kiútkeresés időtartama
    Nos a „tudatos kiútkeresés időtartama”: az az időmennyiség,ami az emberi gondolkodásmód, szerves keretek között,társadalmi színtű változások előidézéséhez szükséges.(def.tőlem)

    Az emberi társadalmak változásai,kezdetben nagyon lassan mentek végbe,de a technikai civilizáció fejlődése ezt felgyorsította,és az információs forradalom pedig fénysebességbe kapcsolta.
    Manapság olyan világot élünk,ahol a hedonizáló,agymosott tömegek képtelenek felismerni a változás szükségességét,s aki valamilyen szerencse folytán felismeri,hogy a világ vonata a szakadékba fog rohanni,s megpróbál kiugrani a száguldó vonatból,és rájön,hogy ez egy életveszélyes mutatvány.
    Két lehetősége marad:
    -nem tesz semmit
    -kiugrik,de ebben az esetben ez lehet:-sikeres
    -vagy halálos
    Az elvárt társadalmi normák,életvitel követése(mindenben) egy fejlett tudatú ember számára nem cél,de ezt a struktúrát egyedül megváltoztatni nem tudja.
    Ezért is bomlasztják fel a társadalmakat atomizált módra,hogy a „közös tudatos kiútkeresés” intenzitásának mértéke oly kicsi legyen,hogy a kiútkeresés időtartama végtelen hosszúra nyúljon,s ne következhessen be a „tönkremenetel dátumáig”.

    Úgy tűnik,hogy egy kisebbfajta csodának kell történnie ahhoz,hogy ez ne így legyen.Csodák pedig vannak.

  6. Atomerőművet nem lehet úgy építeni, mint a Hong Kongi szigetet, hogy a tengerből veszünk el területet, s olyan rendszert teszünk hozzá, ami ha nincs áram, nem zár, s a hűtést maga a tenger szolgáltatja? Nem az atomerőmű védelmében mondom, csak a biztonságosabb működés talán hamarabb alternatíva, mint az atom teljes kikapcsolása.

  7. Nem tudják hol tárolni a radioaktív hulladékukat.

    Mondjuk ezek után felmerül hogy a kiégett fűtőelemeket hova tették?
    Megették a kijelölt kamikaze egyedek mielőtt elutaztak a csendes óceáni körútra, ahonnan persze nem jöttek vissza…

  8. 9:
    A négyes blokkban például egy hatalms medencében és hűtik-hűtik-hűtik-hűtik…. amíg nem jön egy cunami. 🙂

  9. Ma délután MR1 rádióban (talán a Közelről c. műsorban, ha valakit részleteiben is érdekel) hangzott el egy közelmultban visszatért újságíró szájából, hogy a fukushimai óvódások (akik nem mehetnek a szabadba) nyakához, a pajzsmirigyhez közel tartott műszerrel mérni lehet a sugárzást. Érdemes visszahallgatni a netről. Megdöbbentő összevetni az optimista értékelésekkel. A környék rákmegbetegedéseit kivették a statisztikából, hogy „ne keltsenek zavart”.

  10. A fukusimai események után már csak az maradt meg bennem, hogy mekkorát csalódtam Japánban.

    Mindig is felnéztem a technikai fejlettségükre, és ők is méltán lehettek büszkék erre, Fukusima azonban ezt a képet bennem darabokra törte.

    Nemes egyszerűséggel rá lehet fogni a cunamira mindent, de nyilvánvaló, hogy a japánok hibák tömkelegét követték el, ami ehhez a katasztrófához vezetett.

    Amikor meg már bekövetkezett akkor sem jeleskedtek. A végsőkig visszautasították a külföldi segítséget, és nevetséges megoldásokkal próbálták menteni a menthetetlent.

    A high-tech cuccaik mind csődöt mondtak, amikkel világkiállításokon büszkélkednek. Önjáró, beszélő, értő robot, az olvadó atomerőművet meg tűzoltó fecskendővel locsolják.

    A kommunikációjukat akár magyar mintának is el lehet fogadni. Félrebeszélés, elhallgatás.

    Bennem ennyi maradt meg Fukusimával kapcsolatban, és az, hogy a felelőtlenségük óriási károkat okozott a környezetnek, és okoz a mai napig.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük