Tibor bá’ szatirikus online

Most már ott tartok, hogy meg se merek születni, mert félek, hogy a gólya Magyarországon pottyant le, ott pedig semmi se stimmel. A rokkantnyugdíjasok újabban szíven szúrják magukat, mások éhségsztrájk közben lesznek rosszul, van aki kiirtja a családját (természetesen láncfűrésszel, mert most ez a módi), a kamionnal ütközés is kedvelt műfaj, vagy lövöldöznek a fejed felett egy bankban, miközben fel akarsz venni néhány forintot, avagy egy kórházban tesznek el láb alól fekete angyalok, emberszeretetből, vagy simán hanyagságból, mert alacsony a fizetésük. Szóval a paletta színes, változatos.  Ha mindezeket sikerül elkerülni, akkor még mindig ott van a helytelen táplálkozás, ami gyakorlatilag elkerülhetetlenné teszi a korai halált. Hát kell ez nekem?

A dolog mindjárt azzal kezdődik, hogy anyatejet kellene kapnom, de leendő mamám ehhez nem járul hozzá, félti a kebleit. Ha netán kap egy epizód szerepet az X Faktorban félmeztelenül ugrálni valamelyik nyikorgó suhanc mögött, vagy egy másik sóban, amint székrekedés közben megdugják a vécében. Szóval nem akarja, hogy a fél ország lógó csöcsein röhögjön.   Aztán ott volt a nagy Ő is! Befuccsolt mellekkel eleve nem lehet nagy Ő (legfeljebb lapos Ő), és ezen még az se segítene, ha úgy különben kórosan exhibicionista lenne. Ha pedig neki kellene küzdeni a nagy Ő kegyeiért, kérdem én, mekkora lenne az esély két fonnyadt, szilikon éhes lebennyel? Így aztán még ki se növök a bölcsiből, de már pszichés elváltozásaim vannak. Csoda, ha a Szabadság-hídon végzem a Turul-madár szomszédságában?

Én ugyan megpróbáltam meggyőzni a mamát, hogy öreg kurva nem vén kurva. Nézze csak meg, egy nyuszis szex magazin suba alatt pályázatot hirdetett a „hónap nagymamája” címen, ahol a korhatár mindössze 60 év, és kifejezetten elhízott, formátlan, némileg gusztustalan testű nőket keresnek pöffedt-löttyedt tőgyekkel. Egyetlen feltétel, hogy a modell a barátaiból ki tudjon csalni, soha vissza nem térítendő 120 milliót, amit aztán le lehet ülni. De hát a mama ehhez jobban ért, tavaly még azt sem tudta, hogy a Seychelle-szigeteket eszik-e vagy isszák, az idén pedig ott akarja magát ünnepeltetni. Szóval nehéz!

Főleg ha meggondolom, hogy az iskolában a folyosó végén felállítottak egy automatát, amiből némi felár mellett duplán megadóztatott „junk food” jön ki a lyukon. Ezt a „junk food”-ot le se merem fordítani, mert azt jelenti, hogy „szemét kaja”. Ebben az országban jó zsíros szemetet etetnek a gyerekekkel, halálra fűszerezve, hadd öblítse le a kölyök jó sok koffeinnel dúsított kólával, esetleg red bullal. Aztán persze gyűlik a koleszterin, és divatba jön a gyerekek elhízása. Orvosi tanács természetesen van bőven, ami csak arra jó, hogy tök összezavarja az embert. Most például kiderült, hogy a nők mellett a férfiak is tömegesen esnek csontritkulásba. Ez eddig csak a nőknek volt fenntartva, de az ÁNTSZ utasítására, most már a férfiakat is bevonták, amihez az Egészség Biztosítási Pénztár hozzájárult. A kereskedelmi tévék egymásra licitálva hívnak meg orvosokat egy kis reggeli csettelésre, ahol kiderült, hogy rengeteg tejterméket kellene ennünk, mert abban sok a kalcium. Másnap viszont megtudjuk, hogy az infarktus veszély miatt csökkentenünk kell az állati zsiradék bevitelét. Ugye a sajtok, mint kívánatos tejtermékek zsírtartalma cca. 40 százalék körül mozog. Ez tehát egy vérbeli dilemma, amihez hozzájön férfiasságom problémája is. Lényegében a tökmagolaj mellett, (ami a lenyugvó napnak is kölcsönöz meleget mindössze 8890 forintért, ha az ember egyszerre kettőt vásárol) ha nem akarok infarktust kapni, akkor csontritkulok, ha nem akarok csontritkulni, akkor az infarktus csap le rám, miközben állandóan prosztata problémáim vannak, és csak vigyorogva tudok nyilvános vécében enyhíteni a szúró-nyomó fájdalmaimon, amennyiben háromszor is ellenőrzött kapszulákat nyelek le. Ha pedig mindeközben fájdalmaim lennének, akkor extra gyorsan tud rajta segíteni néhány méregdrága pirula, amit vény nélkül lehet kapni, csak kérdezd meg orvosodat, gyógyszerészedet.

Igaz, a nők se járnak jobban. Reggelenként arról lehet értesülni, hogy hastáncolás közben bélpuffadásuk lehet, amitől nyilvános étteremben leeshet a szoknyájuk. A bélpuffadás okát homály fedi, azt találja ki mindenki saját maga! Gyermekkori emlékeim szerint ezt a bizonyos bélszéllel járó puffadást főleg a hüvelyesek okozhatják, de bejátszhat a dologba a káposztafélék családjának fogyasztása is. Ezeket gyűjtőnéven zöldségeknek neveznek, amiket naponta háromszor kellene fogyasztani, legalább is a Mezőgazdasági Zöldségtanács szerint. Ha tehát el akarom kerülni a vastagbélrákot, akkor rengeteg főzeléket kell fogyasztanom, ami miatt marad a puffadás. Ha nem akarok puffadni, akkor marad a vastagbélrák. Melyiket szeressem?

Közben kiderül, hogy levertségem, életuntságom legfőbb oka nem a balfasz kormány ügyvitele, hanem az akut vitaminhiány. Ezen viszont egyszerű könnyíteni, és persze a pénztárcámon is, mert viszonylag pitiáner összegekért szinte rám tukmálják a különböző táplálék kiegészítő készítményeket, amik agyon vannak dúsítva vitaminokkal. Ez rendben is lenne, de közben meg arról értesülünk, hogy bizonyos vitaminok túladagolása is káros a szervezetre. Ha ez így megy tovább nem lesz más választásom, mint dalolva boldogan menni a biztosra vehető korai halálba. Azt persze eddig is tudtam, hogy a halálhoz az életen át vezet az út, de milyen élet ez?

Gyerekkoromban még azt tanították: nem ezért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk. Jó-jó, de mit egyek, müzlit? Naponta háromszor? Röhögnöm kell, mert ez se stimmel. Táplálékológusok szerint a legjobb, ha változatosan táplálkozunk, ami nem azt jelenti, hogy egyik nap McDonalds, másik nap Burger King, hanem mit? Reggel király, délben polgár, este koldus módjára? De mit, az isten szerelmére, mit?

Azt mondják halat, tengeri halat, és pokolba a sertéssel és a marhával, még akkor is, ha az előzőt mangalicának hívják. Rendben van, szokjunk le a négylábúakról és térjünk át a kopoltyúsokra, amíg ki nem derítik, hogy mit okoz a halzabálás (ótvar, lúdtalp, vagy mit tudom én, illetve tudom: nehézfém mérgezést)! Ettől ugyan kicsit tönkremennek a parasztok, de előtte persze légkondicionált traktorokkal fel fognak jönni a parlament elé egy kis éhségsztrájkolásra, amit főleg aszfaltra telepített bográcsokban főzött birkapörkölttel váltanak ki.

Persze vannak közöttünk gógyis pasik is, akik ráálltak a bió kajákra. Egy kicsit ugyan költséges, de viszont egészséges. Mert például a nagyüzemi állattartás területén örült nagy a verseny. Annak az átkozott csirkének 42 nap alatt levágásra késznek kell lenni, mert a 45. naptól kezdve már csak vesztességet termel. IMÁDOM A SZABAD PIACOT! A sertéssel a helyzet ugyanaz. Megoldás? Szója adalék. Probléma? Emberek részére kissé mérgező. Dehát emberből több mint hét milliárd van. Ez ennyi: 7.000.000.000. Szóval sok, és mint ilyen fogyóanyag. Fogy is, csak nem elég gyorsan. Arról nem beszélve, hogy ez a bió-ság…… hogy úgy mondjam enyhén kétséges. Miért lenne bió? Egy olyan országban, ahol 100 milliárdokat lopnak el, másik száz milliárdokkal körbe tartoznak, a harmadik száz milliárdokat nem adják meg. Ugyan már! Nálunk az őstermelő a TESCO-ban veszi meg a “háztáji” zöldséget és adja dupla áron. Fog ő melózni? Egy frászt. Mindenki tudja, hogy nem a munkát fizetik meg, hanem a forgalmazást. Akinek mindez nem tetszik sztrájkoljon. Ekkora munkanélküliség mellett a sztrájk egy baromi jó fegyver, le se szarják az illetékesek.

Apropó sztrájk, legyen mindjárt éhségsztrájk. Megvan a megoldás, szokjunk le az evésről, úgy ahogy van. Abból nagy baj nem lehet, legfeljebb egy kicsit éhen halunk, de hát a halál úgyis elkerülhetetlen.

_______________________________________
_______________________________________
_______________________________________