148 gondolat erről: „(647-i) Anyamítosz”

1. Kellőn defektes vagyok, de ezt a cikket nem tartom felháborítónak.

   Igazából nem látom egyébként az okot, hogy miért alakult ez így.
   Egyedül azt tudom elképzelni hogy a népesség női fele kevésbé racionális, marketinggel jobban célozható. Hogy súlya legyen a döntésekben a racionálisabb férfiakkal szemben, és ne csak „asszonyállat” legyen, ezért kellenek a társadalmi szerepeit felmagasztaló intézmények.
   Anyaság, Anyák napja, Nők napja, Valentin nap (igazából mindegyik a nőkről szól, ellenpárjuknak semmi publicitása nincs mostanában van néha Apák napja de ugye én sem tudom mikor…)

   Na lehet kövezni… 😀

2. Szerintem se felháborító, csak a jelenlegi divat az, hogy túlmisztifikálnak dolgokat. Szerintem nagyon sok ember nem igazán szereti vagy akár gyűlöli is az anyját, sok esetben nyilván nem alaptalanul.

   Ugyanez a hiszti a gyerek-téma: ha elmúltál 30 és nincs, úgy néz rád a környezeted, mint a megtestesült gonoszra. A hisztérikus vér-anyák pedig a szemét is kikaparnák az ilyennek, mert mi az, hogy nincs gyerek, mikor az az élet legszentebb dolga?? Be nem ismernék, hogy vannak a projektnek hátrányai is. Lehet, ezekből lesznek később az érzelmi zsaroló anyák.
   Nagyon kevés kiegyensúlyozott szülő-gyerek kapcsolatot láttam.

3. A hagyományos életmódot követő faluközösségekben, pl. székely, van-e ilyen defektus a társadalomban? Elenyésző hányadban. Vannak különféle más anomáliák ott is, de alapvetően kiveti magából a társadalom ezeket a destruktív elemeket önszabályozó módon.
   Amit te irsz tiborbá, az alapvetően Pesti prolibetegség, ha kicsit is van mire büszkének lennie valakinek valamire, akkor a személyiség más egészséges irányokba igyekszik fejlődni, ha „nézd meg nekünk is milyen szar” élethelyzetben van valaki, akkor előkerülnek az általad felsorolt jelenségek.

4. 1. Elfmage

   Igen…. lehet úgy nézni, hogy a nőket jobban leher hülyíteni ügyes marketing trükkökkel… Bár azért a férfiak is sok abszolút hülye technikai kütyünek bedőlnek. tehát ezen az oldalon is jár a pont.

   Én a mítoszt 2 fő ponttal támasztanám alá:
   1.) A nő a trmészetet, termékenységet jelentette a történelem döntő többségében. Megérzéseivel, a férfi logika számára érthetetlen képességeivel egyensúlyban tartotta a családot, „boldoggá” tudta tenni a férfit, ami nem csupán a szexet jelenti, hanem a törődést, a megnyugtatást, a finom ételt, tiszta ruhát, az otthon melegét.
   2.) Az egyik, a logikának leginkább ellentmondó tulajdonsága a nőnek, a gyerek akarása. Először is a szex se mindig örömteli a nők számára. Aztán ott van a szülés, ami az élet egyik legfájdalmasabb eseménye. annak során a nő hosszú évekre kap egy (általában több) büdös, szaros, ordító teremtményt, amitől se aludni se mást csinálni nem nagyon lehet, és gyakorlatilag semmi haszon nincs belőle. A legtöbb nő mégis felvállalja a dolgot. És ez tiszteletet érdemel.

   A mai világ büszke a mitoszrombolásaira… de ezzel a világot is tönkretette…

   Tiborbának igaza van, előfordul hogy vannak az Anya szóra érdemtelen nők. De szerencsére egyelőre ők a kissebbség.
   Talán nem véletlen, hogy neki ezek a dolgok ugranak be.
   De amint írásaiból kiderül, neki tényleg nem jutott sok se anyai, se apai szeretetből, neki ez a normális, ebből a szögből látja a világot.

   Az én szüleim apám haláláig mindig kézenfogva sétáltak, és nálunk idilli volt a család. Mindent együtt beszéltünk meg, anyám 10 éves koromig otthon maradt velem, pedig könyvelői munkája volt, segített a tanulásnál, „ott volt” ha bajom volt, apám végtelen türelemmel magyarázta a világ dolgait, ha lehetett magával vitt mikor dolgozni ment, szóval rengeteg időt töltöttünkk együtt. Tulajdonképpen „boldog gyerekkorom” volt, ezért tudom, hogy létezik ideális család, és ezért számomra szent az anya és a család fogalma. Ráadásul nem éreztem magam rgyedül ezzel. A környezetemben túlnyomóan hasonló családok éltek, tehát ez is erősítette azt az érzést, hogy ez a normális élet.

   Az, hogy nem tudjuk eldönteni, az atomháborútól, a gazdasági összeomlástól vagy a klímaváltozástól kell-e jobban rettegni, pontosan azért van mert szinte egyszerre lettek felrugdosva a tradíciók és az alapvető természeti törvények.
   Az anyából munkaerő-fogyasztó tárgy lett, és lassan így tekinti magát és a gyerekeit is. A család intézményének nagyipari szintű felszámolása folyamatban van. Így nyilván az „Anya” szerepe is módosul, pusztán a munkaerő tenyésztése során van szerepe, de a bölcsöde, ovoda „lehetővé teszi” számára, hogy hamar visszaálljon a munkagép mellé a gyárban, és a pénztárgép elé a sorban a bevásárlóközpontban.

5. 2.) Réka

   „Nagyon kevés kiegyensúlyozott szülő-gyerek kapcsolatot láttam.”

   Nyilván, mert ez „láthatatlan” és „hallhatatlan”.
   Ahol nincs probléma, az elsiklik, nem beszélnek róla, az élet megy.
   Viszont ott ahol van probléma, a zaj kitölti a teret, és az ember ezt veszi észre.

   Persze sokáig halogatni a gyerekvállalást veszélyes lehet:
   http://www.youtube.com/watch?v=BXRjmyJFzrU&feature=related
   Az Idiocracy című filmből egy rövid részlet.

   Persze ez a van gyerek-nincs gyerek dolog is érdekes téma.
   Először is „szokás”… aztán meg akinek nincs gyereke, az komoly előnyöket élvezhet azzal szemben akinek van, elsősorban a munka terén. Komoly érv az is hogy ha megöregszel, és a nyugdíjrendszer úgy rothad végig ahogy most, az én gyerekeimnek kell téged is eltartani… és ha sokan lesztek, az azt jelenti, hogy kevés lesz a gyerek, és akkor az feszültségeket fog okozni.

6. Nekem sokat segített és segít édesanyám, de mindig megkérte az árát. Bár többet kaptam, mint az átlag gyerekek, de a lehetőségekhez képest mégis kevesebbet.A szeretet ára a munka és kussolás volt, gyerekoromtól kezdve. Sokszor idegenekkel, alklmazottakal szemben is nagyvonalúbb, kedvesebb volt, mint velem.

7. 3:
   Leírtál egy ideális esetet, ami sokkal inkáb kivétel, mintsem szabály. OKÉ kiírtad magadból, mert kikivánkozott, de nem volt rá szükség, mert tudjuk, hogy van ilyen.

   Viszont ebbe belekötök: „ott van a szülés, ami az élet egyik legfájdalmasabb eseménye”. Először is nem IGAZ, egy 16 órán át tartó vesegörcshöz képes a szülés egy vasárnapi séta a dunaparton. Másodszor az élet 70 év, egy vajúdás 1-2 óra. Aztán ezt sok nő éldete végéig „szültem neked két gyereket” jelszóval bitorol egy férfit 40-50 éven át. Máskülönben egy nőnél a szülés egy biológiai elrendezés, tökéletesen természetes, amiért nem jár plusz pont. Ahogy én se kérhetek plusz pontot, mert felvágom a fát és befűtök a kazánba, nem 2 órára, hanem az egész életem folyamán. És folytathatnám mi mindent tesz egy feleség, és egy férj. Ezért élnek együtt, de nem ez volt a téma.

8. Tibor bá, gonosz vagy. Fordulj egzorcisztához… Hogy előre bebiztosjtottad magad a várható felháborodásra, az is csak ezt jelenti. Te ugye kopogva jársz és a kalapod két helyen kidudorodik?

9. 8. Úúúúútálom ha te mondod ki amit gondolok:)))
   Csak az egzorcisztáról nem tudom mit jelent biztos,valami katkó dolog, megnézem:)

10. Tiborbá, amiket itt sorolsz, arra az egészséges reakció az, hogy „hát milyen anya az ilyen?!”.
    Attól, hogy társadalmunkban a deviancia egyre jobban eluralkodik, hovatovább uralkodóvá válik (vált), attól az még deviancia marad.
    Nem teszel egyebet, mint szépíted devianciát, azon az alapon, hogy úgyis sok van belőle, nyilván el kell fogadni.
    A végére meg ez a hormonális hülyeség…bár egy ateistától mi mást várhatnánk?! 🙂
    Elfogadhatatlan, de milyen okból, azt ne írd elő ilyen határozottan, légy szíves, inkább nekem hihetetlen, hogy ne tudnál a teremtés anyai minőségről semmit…
    Nem kezdem el taglalni én sem, úgyis minek. Ez a posztod nem a kedvencem, de erre nyilván azt, mondod, ezzel nekem kell együtt élnem és ebben az egyben igazad is lenne.

    Neked pedig azzal kell együtt élned így életed vége felé, hogy makacsul tagadod a halhatatlan lelked csak azért, mert az élet (sokszor) szívás. Mindenkinek meg van a maga körösztje.
    Isten éltessen sokáig!

11. Ebben a beteg és torz világban nyilván az emberi kapcsolatok is torzak és betegesek . Miért lenne ez alól kivétel az anya -gyerek kapcsolat .
    De nyilván ilyen rém példákat el lehetne mondani a az apa -gyerek kapcsolatról a testvéri rokoni kapcsolatról a barátságról stb egészen a nemzethez tartozásig .
    Miért maradt fenn mégis az „anyamítosz” ?
    Azért mert bár az emberek rongáltsága elképesztő méreteket öltött de azért még megvan bennük a vágy egy harmónikusabb egészebb emberi életre .

12. Felháborító kérem! 😉

    De nem baj: valakinek a normális 98%-ba is kell tartoznia. Abba a 98%-ba, akit nem dobtak ki a nyolcadikről, akit nem fektettek az apjuk alá, akit nem dobtak kukába, hanem akit csak szeret az édesanyja és fordítva.

13. 9: ne plagizálj! Én már írtam neked, hogy kellemetlen helyzetbe hozol, mert egyet kell értenem veled! 🙂
    Tréfán kívül, emberek vagyunk, azért, mert vannak politikai, világnézeti, vagy egyéb nézetkülönbségeink, ellentéteink, vitáink, stb., lehet, hogy általában több köt össze, mint amennyi elválaszt.
    Bár vitáink nincsenek is, hiszen te sose reagálsz tartalmilag a kényes témákra…
    A zsidó vallásban nincs ördögűzés? Rémlik, mintha lenne.

14. 17. Tiborbá

    „Először is nem IGAZ, egy 16 órán át tartó vesegörcshöz képes a szülés egy vasárnapi séta a dunaparton. ”

    (odaírtam hogy „egyik” legfájdalmasabb… futottak még: gyomorlövés, elevenen megnyúzás, kerékbetörés, satöbbi.)

    Ehem… Tudom miről beszélsz, epegörcs formájában… Erre is mondták, hogy egy kategóriában van a szüléssel…

    Az epe/vesegörcsöt NEM választja az ember, a szülést pedig TUDATOSAN vállalja… ebben azért van egy kis hősiesség, nem?

    Bár végignéztem az első fiam születését, forcepszel meg az összes „végszükség” kütyűvel együtt, leálló légzéssel meg szívveréssél. Ahol a korházban egyszerre 8 életveszélyes szülés folyt, 2 darab orvossal… Szóval azt a dunaparti sétát senkinek sem kívánom. Viszont megtanultam mit jelent „életet adni”. És aszerint értékelem.

    „Másodszor az élet 70 év, egy vajúdás 1-2 óra.”

    Nagyjából…
    Az 1-2 órás vajúdás a ritkább, a feleségem mindkét alkalommal 6-8 órát volt az asztalon…
    És ehhez hozzájön a terhesség, a szoptatás, a szaros pelenka, az éjszakánkénti nem alvás… mosás, segítés a tanulással, satöbbi.

    Szerintem a szülésért jár a plusz pont, mert választható. És nem csak maga a szülés hanem a csatolt „kellemetlenségek”.
    Sok modern nő él is a választás jogával, és nem vállal se gyereket, és sok esetben férjet se. Aztán meg persze nyafognak, hogy nem tekintik őket „egyenrangúnak”.

    A favágás, mosás, takarítás, főzés az önfenntartás részei, egyszerű munkamegosztás. Ezeket is lehet pontozni, de ezek megint nem választható, hanem kötelező gyakorlatok.

15. 3: vakegér:
    „Pesti prolibetegség” – honnan veszel ilyen elképesztő sötétségről tanúskodó megállapítást?

16. Engem az utolsó mondat lepett meg a legjobban.
    Miért kéne felháborodni – a hibák elismerése mellett lehet nagyon szeretni az Édesanyát.
    Nyilván nem minden hiba elnézhető…
    Szerintem a felnőtté válás jelentős részét az embernek önmagáról tudatosan, sorozatosan meghozott, írányított döntései jelentik.
    Egyszerűbben: lelkileg terrorizáló szülő műsorához nem kötelező asszisztálni.Duót énekelni egyedül igen röhejes…

17. 15: “Pesti prolibetegség” – honnan veszel ilyen elképesztő sötétségről tanúskodó megállapítást?

    Miért? Károlyfalván például hogyan dobhatná ki az anya a gyerekét a nyolcadikról, ha ott nincs panelház? :S

    Egyébként a hozzászólása első három szavát hasonlítsd az általad sértőnek érzett kifejezéssel, és máris láthatod, mire gondolt.

18. #15

    Szerintem „mentális proletarizálódásról” van szó.
    (lásd pl.: mentális elzsidósodás)

19. Misztifikálni nem kell az anyaságot, de van biológiai és társadalmi oka, indoka az elismerésének. Biológiailag a fajfenntartás szempontjából erős kötődésnek kell lenni legalább az egyik szülőhöz minimum az önállóságig, csoportban éléskor továbbiakban is hasznos lehet, és ez a szülő általában, emlősöknél az anya. Nem hinném, hogy ez pusztán „hormonális” kérdés, fejlett fajoknál biztos szociális, egyéb környezeti tényezők is benne lehetnek. Társadalmilag hasonlóan előnyt jelenthet egy jó anya8szülő)-gyerek kapcsolat. A Tibor bá által vázolt anomáliák, az abúzus, erőszak, a gyerek ki- és felhasználása olyan jelenségek, melyeket ritkán hangoztatnak – ebben igaza is van Tibor bának – de nem hiszem, hogy ne tudná mindenki, hogy léteznek. Ami bűncselekmény, úgy kell kezelni, az elvált szülő(k!) játszmáiban meg sajnos a gyerek a labda, IQ kérdése lenne az indulatokat normálisan feldolgozni. Ami a józan ítélőképesség hiányát ill. a sérelmeken való túllépést illeti, Tibor bá, a felnőtté válás egyik, ha nem legfőbb kritériuma, hogy objektíven tudjunk tekinteni a szüleinkre. Nem misztifikálni, a jó és rossz tulajdonságokat egyaránt felismerni, mert csak így lehet felnőttként megismerni és megérteni egymást.
    Ami a kiterjesztett öngyilkosságot illeti, az ugyanúgy kóros, beszűkült tudatállapotban történik, mint bármely más öngyilkosság, elkövethetné apa is, ha olyan szoros kontaktusban van a gyerekkel (olykor van is ilyen, lásd a – többnyire férfi – családirtók esetét).
    A gyermekágyi pszichózisról elég cinikusan írsz, pedig az tényleg egy elmebaj, noha átmeneti, és hidd el, az anyát igen súlyosan megviseli, amikor kitisztul a tudata, és megtudja, mit cselekedett.

20. Meghálálni? Ugyan mit? – az a dolga! Már fiatalon is így éreztem.

    Anyámmal gyakorlatilag idegenek vagyunk mostanra. Egy kapcsolat mindig 2félen múlik, a szülő se várhat el automatikusan semmit. Főleg ha előtte javarészt visszaélt a helyzetével, és szeretetet mint olyat nem tőle tapasztaltam.

    Akiknek van ‘családi körük’ (vagy ilyesmi) örüljenek, és ne nézzenek rögtön furcsán arra, akinél ez kimaradt!
    Ugyanis egyáltalán nem természetes. A harmonikus emberi kapcsolatokkal ugyanúgy munka van, törődést odafigyelést igényelnek! Nem mindenki teszi ezt meg, sőt.

21. 17, 18: értem én, városi, „civilizációs” betegségként gondolja, de miért PROLI? Meg „mentális proletarializálódás”?
    Miért vált szitokszóvá az, hogy proli? Szégyen munkásnak lenni? Miért kellene, hogy a munkás helyzet egyben bunkóságot, értelmi és érzelmi sivárságot, kulturálatlanságot jelentsen? Számos dolgos, tisztességes munkás is van. Anyai nagyanyámnál rendesebb, dolgosabb, tiszteletreméltóbb embert keveset ismerek. A 4 elemijével, vasmunkás 40 évével.
    Egyébként az a bizonyos falusi hagyományos közösség is ki tudja, mennyire idealizált? A megesett lányoknak mikor volt a történelemben könnyű helyzete?

22. Én úgy érzem, hogy az írás felépíti az anyamítosz fogalmát, és az ember győzi utána nem összekeverni ezt az ún. anyamítoszt a benne élő valódi, anyasággal, anya-gyerek viszonnyal kapcsolatosan kialakult képével és érzéseivel. Jó kihívás, és jelentem én sikerrel szétválasztottam a kettőt!

    De a cikk is elérte a célját, mert a bennem mesterségesen felépített anyamítoszt azonnal le is rombolta. És most úgy érzem magam, mint egy izgalmas thriller után: elragadtak az érzések, izgultam és töprengtem is, de most már megnyugodhatok, mert végeredményben semmi se történt – az egész csak fikció volt.

23. #21
    A proli nem 1az1-ben munkást jelent, hanem lecsúszott színvonalat, hozzáállást, milliőt, gangos nyomortanyát, igénytelenséget stb.
    Nem azonos a szegénységgel.

    Nagyapám műszerész volt az Elzettben, szóval munkás, de a Svábhegyen lakott a saját házában, és egyáltalán nem „proli” szinten élt. (A II vh. előtt meg különösen nem.)

24. Véleményem szerint Tibor bá eme posztja az egyik legjobbak közé tartozik, de mint minden ez is nézőpont kérdése.

    Vannak akik rengeteg anyai (és apai) szeretetet, jó családi körülményeket kaptak, ők szerencsésnek mondhatják magukat és igazából nem is tudják felfogni, vagy inkább értelmezni teljes egészében, hogy miről szól a poszt, mi az üzenete.

    Aztán vannak azok, akik ilyen olyan okok miatt ezt a gondoskodást nem, vagy csak részben kapták meg, ők tudják miről ír Tibor bá.

    Az arány szerintem nem 98 vs 2 ebben biztos vagyok, hanem sokkal rosszabb. Nyilván feltételezem azt, hogy aki felháborodik a cikken, vagy nem tudja értelmezni az az első csoportba tartozik, akik értik az a másikba.

    A gyereknevelés minőségének tényleg nagyon sok fokozata van. Két szélsőséges eset a posztban is említett csecsemőgyilkosság, a másik „szélsőség” pedig a boldog, kiegyensúlyozott, őszinte anya-gyerek kapcsolat.

    A kettő közt nagyon nagy számú eset létezik.
    Pl. nevezhető az „normális” anya gyerek kapcsolatnak, ha az anya a gyerekének mindössze biológiai szükségletét elégíti ki?
    Megszüli, eteti, itatja, mos rá, tisztán tartja a szobáját stb…

    Ez egy nagyon kényes és összetett téma, és mint említettem minden nézőpont kérdése.

25. 21. Ivett

    Szerintem te is érted, hogy a proli ugyanazt próbálja jelenteni, mint nemrég a paraszt, gyakorlatilag sértés.

    Valami olyasmi felhangja van, hogy „jól bedőltél a kommunista propagandának, és most megnézheted magad!”. Amúgy meg szegénységet, kilátástalanságot takar.

    Végülis azzal együtt, hogy a munkásosztály tagjának lenni nem szégyen, de az esetek nagyrészében nem teljesen önkéntes, és igy az alávetettség kifejezése.

    A proletárok vannak leginkább kitéve a konzumidiótizmusnak, az értékek erodálásának, ők dőlnek be leghamarabb a liberális eszméknek, tehát valahogy kialakult a lenéző hangvétel.

    Ha a fogyasztói társadalom „motorja” a multinacionális érdekcsoportok, akkor az „üzemanyag” bele a proli.
    Kicsit olyan mint a „cigánybűnözés”… nem illik beszélni róla, de ha nem említjük, akkor megoldás se lesz.
    A prolit fel kell emelni, mert most lent van.
    Ezt lehet tisztelettel is tenni, őszintén, de lehet profitálni is belőle, ahogy sokan borzasztóan örülnek hogy ők legalább vaprolizhatnak valakit.

26. Nem, Tiborbá nem a gyereknevelés minőségéről ír, hanem az „anyamítoszról”, ami szerinte nem kell különlegesnek, kiemelkedőnek kezelni.
    Beállítása szerint az anyaság tisztán testi „produktum”, a női anatómiából -meg a hormonokból- adódó szükségszerűség.

27. 24. Cruix

    „Vannak akik rengeteg anyai (és apai) szeretetet, jó családi körülményeket kaptak, ők szerencsésnek mondhatják magukat és igazából nem is tudják felfogni, vagy inkább értelmezni teljes egészében, hogy miről szól a poszt, mi az üzenete.”

    Számomra az az üzenet, hogy azok akik szerete nélkül nőttek fel, megpróbálják normálisnak látni azt a helyzetet. Tiborb esetében, pedig normálisnak beállítani. Ha „győz”, akkor kiköltözik a szeretet a családból, az életből, mint nyálas, szükségtelen kolonc…
    A szomorú, hogyha a szeretetnélküliséget normalizáljuk akkor már semmi esély nem lesz szeretetre. Talán be is lesz tiltva… talán irigységből.

    Ez a hiba az elvált szülők gyerekeivel is.
    El van velük hitetve, hogy AZ is normális.
    Ha tudnák, hogy csupán balszerencsések, akkor törekedhetnének a saját életükben valódi családra, de ők sajnos nagy eséllyel fogják továbbörökíteni a csonka család eszményét, végül a család intézményének felbomlását.

    Az már csak biológiailag funkcionáló társadalom lesz, a külső kontrollal szembeni zéró ellenállással.

28. érzékeny témára tapintottál Tiborbá
    nálunk egyszerű volt muterom koncepciója az életre: faluról el, pénz pénz pénz
    hogy közben két gyerek nem fölnevelődött hanem fölnőtt az már mellékes
    persze a szemétláda én leszek, ha majd nem viszem az unokákat látogatóba

29. 26.

    És igaza is van Tibor bának, de ugorj neki még egyszer a posztnak, igenis szól a gyereknevelésről is, persze a poszt témájából eredendően negatív felhanggal.

    27:

    Attila egy gyermek mindig is szülői viselkedés mintákat utánoz, és ezt kombinálja a külvilágtól kapott összes többi behatással.
    Hogy melyik milyen súllyal bír ez megint egy hosszú téma.
    Olyan is létezik, hogy egy gyereknél épp ellenkező viselkedésformát vált ki az, amit otthon lát, mert az ő „saját” világképében helytelennek minősül.

    Egy elvált szülő gyermeke is élhet boldog párkapcsolatban, nyilván sokkal kevesebb eséllyel, mert „máshonnan” kell begyűjtenie a pozitív élményeket.

    Maradhatnak a szülők pl. együtt, ha boldogtalanok és elhidegültek, akkor a gyereknek semmivel sincs több esélye egy boldog párkapcsolatra, mint elvált szülők esetén. Sőt extrém helyzetben még annyi sem.

    Az anya mítosz már ott kezdődik, hogy egy gyereknél mindig az anya a biztos, az apa már nem. Az anya neve szerepel a gyerek papírjaiban is. Na most felvetődik a kérdés, hogy ez kire nézve „kellemetlen” ha jól belegondolunk.
    Aztán folytatódik ott, hogy váláskor szinte mindig az anya kapja a gyereket, függetlenül attól, hogy az apa esetleg jobban tudná nevelni.
    Na és az anyák napja. Szintén hozzá tartozik a mítoszhoz, és az igazi mércéje ennek a posztnak.
    Akik csak azért köszöntik fel az anyjukat, mert „már megint anyák napja, és muszáj” azoknak v.szeg az anyamítosz nem sokat jelent, teljesen mindegy mit próbálnak a társadalmi normák az egyénre erőltetni.
    És persze nyilván ennek az oka is megvan.

30. 28.

    A tiéd egy jó példa arra, hogy a legtöbb eset a két véglet között van, amiről a 24-esben írtam, Tibor bá inkább az extrémebb eseteket sorolta fel, de sajnos azok sem ritkák.

31. 28 Cruix

    „Olyan is létezik, hogy egy gyereknél épp ellenkező viselkedésformát vált ki az, amit otthon lát,”

    Persze ez akkor történik, ha a viselkedésforma negatív.
    Egy boldogan és valódi szeretetben felnőtt gyereknek nincs oka az ellenkező végletről mintát venni. Ha ez a szeretet csak külsőségekben nyilvánul meg, akkor ezeket a külsőségeket utasítja el, és nem a szeretetet.

    Az anya mitosz nem a hivatalos papírokkal kezdődik, mert annál régebbi. Először is hagyományosan a hivatalos apa és anya a tulajdonképpeni szülő. Végülis a gyerek neve az apjától van, az anyja neve csak adminisztratív adalék, mert sok helyen Kovács János szivesen nevezi gyermekét is Kovács Jánosnak… legalább az anyjuk neve különböző.
    Az sem véletlen, hogy általában az anya alkalmasabb a gyereknevelésre… főleg, ha kicsi a gyerek. Persze vannak kivételek. Igaz, társadalmi kérdés, de az apa fizetése általában magasabb, és a családnak úgy is jobb ha a magasabb fizuból vonják a családi pótlékot…

    Az anyamitosznak legtöbbet a nők munkábaállása ártott.
    Nem vagyok ellene annak, hogy a nők „megvalósítsák” magukat, de társadalmilag hatalmas veszteség, ha a nő a napját egy nagyáruház pénztárjában tölti, gyakorlatilag minden emberi kommunikáció nélkül, ahelyett, hogy a gyerekével törőne…
    Nem őt hibáztatom, hanem kár hogy ez lett az ára az „egyenjogúsításnak”.

    A gond az, hogy sosem lesznek egyenrangúak a munkában.
    Ezalatt a modern profitorientált munkát értem… Az áruházi polctöltögetők mindig pótolhatók)
    Ennek biológiai oka, hogy „megbízhatatlanok”…
    Jó esetben bedobja a törülközőt, ha beteg a gyerek, általában a legroszabb időben, rosszabb esetben elmegy szülni, pont mire beletanult a munkájába, és elkezdhetne hasznot hajtani…
    Ráadásul „kiszámíthatatlanul” többször is.
    Egy 28 éves csaj hiába álmodozik az előléptetésről, mert főnökei már sejtik, hogy bármikor büthet a crach…

    Ez van… Nem az anyákkal van baj, hanem a modern világ nem követi eléggé a természetes trendeket, és ez feszültségeket okoz.
    Ezek a feszültségek meg szétverik a hagyományos családmodelt, aminek „szerencsétlenek” örülnek, hogy már nem látszik szerencsétlenségük. és újra normálisnak érezhetik magukat.

32. Ha az „anyamítosz ” akkor a testvér,az apa egyáltalán a család is az ?
    Mítosz a barátság és a szeretet ?
    Mítosz az együtérzés ?
    Mítosz a közösség ?
    Csak önnön ösztöneiket brutálisan kielégítő egyének vannak ?

    Tartunk efelé de szerencsére nincs így . Egy totálisan ilyen társadalom 1 nemzedéken belül kihalna .
    …és nem is lenne érte kár …

    de hogy ne maradjatok idézet nélkül :

    Wass Albert : Üzenet haza

    Maradnak az igazak és a jók.
    A tiszták és békességesek.
    Erdők, hegyek, tanok és emberek.
    Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!

    Likasszák már az égben fönt a rostát
    s a csillagok tengelyét olajozzák
    szorgalmas angyalok.
    És lészen csillagfordulás megint
    és miként hirdeti a Biblia:
    megméretik az embernek fia
    s ki mint vetett, azonképpen arat.
    Mert elfut a víz és csak a kő marad,
    de a kő marad.

33. Évek óta tartunk 3 nagy testű kutyát természetes körülmények között. 2000 négyzetméteren szabadon élnek, kapnak enni, és ki van elégítve az emberi kapcsolattartás is. Roppant egészségesen léteznek, jól megfigyelhetők. Bele lehet látni a gondolt világukba is. Érdekes volt az egy hete lezajlott (első) nász. A szuka és a kan 3 napon át egymástól 2 méternél messzebbre nem távolodott el. Állandóan nyalták egymás pofáját. Párzottak. A szuka vemhes lesz és elleni fog, ez a dolga. Amikor valamit megtámadnak (csak én tudom, hogy nincs igazi veszély) A kan rohan elől a szuka és az ivartalanított harmadik üget mögötte. A kan kockáztatja az életét a többiért, ez a dolga Ez minden emlős állatra jellemző. Nálunk embereknél nincs így. Csak nálunk kiemelt érdem a fajfenntartásnak az a része, hogy a nő szül, és csak mostanában. 200 éve nagyon sok nő hagyta ott a fogát szüléskor, mégse kértek érte jó pontot. És nagyon sok férfi hagyta ott a fogát a harctéren, mégis elment a csatába és nem kapott érte jó pontot. Sajnálom, de én azt a férfit (Attila VP), aki hangosan meghatódik a szüléstől, nem tudom másképp értékelni, mint a feleség folyamatos seggnyalását, hogy miért, azt nem tudom. De hogy Attila a téma kellő mélységét nem fogja fel, az abból is következik, hogy hosszasan off topikol a „proliság” körül, ami több nagyságrenddel (persze nem nála) marad el az anyamítosztól.
    Melegség önti el a szívem, hogy Dorka és Gedeon „szavak nélkül is megértik egymást” szó szerint, mert egyik se árulta el, hogy mi az ellenvéleménye. Elég, ha ők tudják egymásról.
    Ivett (19) nő létére abszolút tisztességes nézettel rukkolt elő, annak ellenére, hogy nem szenvedő alanya a témának.
    Elég sokan nyilatkoztak (pilotkex, Csaba, Réka, Curix, Sziget) úgy, hogy igenis létezik érdemtelen anyamítosz. Nyilván saját tapasztalat alapján, míg a mítosz védők tábora ennél szerényebb. Ergo, az általam említettek messze nem elszigetelt esetek (persze nem a szélsőséges példákról van szó) .

34. 30. Nincs igaza.
    Ugyanazt csinálja, ami máskor (némi kutatómunkával kiegészítve) olyan jól bejön: a saját és a látóköre tapasztalatából általánosít – és megkreálja az „anyamítoszt”.
    Ez az ő dolga, elvégre ő van itthon. Szabad nem egyetérteni (vagy egyetérteni).

    A tévedés abban áll, hogy hiába tapasztal valamit tömegesen az általánosítás attól nem lesz feltétlenül igaz.
    Az anyaszerep tömeges csődje nem azt jelenti, hogy ez egy társadalmi célok érdekében konstruált mítosz lenne. (Nem gyereknevelésről szól a poszt, olvasd el újra, a gyereknevelési visszásságok taglalása csak illusztrációként szolgál.)

    Holott az anyaság a legősibb, máig megmaradt szentségek egyike: minden gyerekkel újraszületik a világ.
    Az persze, hogy ezzel a szentséggel mi történik ebben a mai világban, mindent elárul korunkról.

35. 31:

    Ez mind igaz, amit írsz, de valójában a kérdésre adott válasz még mindig nincs meg. Miért élvez az anya kitüntetett szerepet egy párkapcsolatban, ill családban? Persze erre sok kézenfekvő válasz adható kapásból, mit ahogy már el is hangzott, de rögtön kontrázni is lehet.

    Ez a téma nehezebb, mint a globális felmelegedés. 🙂

36. 33. Tiborbá, „anyamítosz” nem létezik.
    „Anyamítoszról” értekezni deviancia.

    ***

    Gondolod, hogy Dorka és Gedeon összejönnek a végén? 😉

37. 34:

    Az anyaság a legősibb szentségek egyike? És mitől az?
    Tehetek én róla, hogy apám Y kromoszómája gyorsabb volt, mint az X?
    Ettől alávalóbb vagyok, mert nem szülhetek, vagy mi?

    Egyébként sem értem pontosan, hogy mit is akarsz írni ebben a 34-esben.

38. Tibor bá’, megjelentethetném ezt a cikket a férfihang portálon, forrásmegjelöléssel?

39. 37. Nem akarlak -nem tisztem- tanítani, téríteni meg legkevésbé.
    Elég, hogy megjelent itt markánsan ellenkező vélemény – nem is egy.
    Hátha ezáltal kételyek merülnek föl Tiborbá tévedhetetlensége körül… 😆

40. 7re: nyilván nem azért írtam mert kikívánkozott, hanem mert a megoldás lehetőségére is rögtön rámutat, ha kiemelek egy ideálisabb esetet. pl.közvetlenebb kapcsolat az embertársakkal, hagyományok örzésének közös élménye,(nembeszélve a szokások ránk öröklődött működési mechanizmusáról,természet rendjének utánzása),azonnali visszajelzés a közösségből, ha „rossz” irányba alakul az ember…
    Ezek a megoldások, de ha csak csámcsogni akartok a jelenségekről, akkor azt is lehet.
    Nagyvárosban is kialakulhat „faluközösség”, ha mást nem akkor munkahelyi kapcsolatok révén, netán közös ulti, vagy pókerparti hetente egy, és már működik is a „mi van veled”!
    Egészséges társadalomban igen ritka az efféle jelenség, inkább a „sarokba szorított róka harap” efektus működik, jellemzően nagyvárosban.
    Kárnak tartom lebontani a kérdést családi feladatkörre, kinek nehezebb, a katonaság vagy a szülés kérdésekre, mert a lényeg egyel magasabb szinten megoldható.

41. Attila, jó volt olvasni amit írtál!
    Valóban, a boldog családok nem kapnak figyelmet, a figyelem az extrém esetekre irányul, de ez nem jelenti azt, hogy az a jellemző.

    Én mint gyermek és mint anya is teljesen más véleményen vagyok mint Tibor bá, de nem háborít fel az írás, ez is az élet egy szelete, ebben is sok az igazság, de azért koránt sem ez az elterjedt anyai magatartás.

    A családjukért dolgozó, otthont teremtő, férjnek-gyereknek szeretetet adó, odafigyelő, segítő és mégsem korlátozó, a család érzelmi központjaként működő anyákról miért nincs szó? Netán ők lennének kisebbségben? Ezt nem hiszem.

    Nagyon sajnálatos, hogy vannak olyanok, akik ezt nem tapasztalhatták meg, de attól még létezik! Nekem az édesanyám messze ilyen és merem állítani, hogy én is ilyen vagyok a családom számára.

    Nem akarok kötözködni, de férfi nem hasonlíthatja össze a szülést és a vesegörcsöt, mivel csak az egyiket tapasztalhatta, így tudása mindenképp hiányos! 🙂

    Nőként mindkettőt átéltem nem is egyszer, és nem igazán tudok egyetérteni. Az 1-2 órás vajúdás meg szerencséseknél és ritkán létezik, de megint csak nem ez az általános.

    Sajnos Tibor bá nem valami szerencsés családi dolgokban (Évát kivéve), így nem csodálom, hogy így látja a dolgokat, de mivel okos és művelt ember, azért látnia kellene, hogy az általa felvázolt jelenség – bár tényleg létezik – de egyáltalán nem általános.

    Az anyák plusz fényezését egyébként én sem értem mire való, a rossz nem érdemli meg, a jó meg amúgy is megkapja a megbecsülést a családjától. Valamint igen, a férfiak (apák) is megérdemelnék ugyanúgy ha már mindenképp ünnepelni akarunk!

42. 38:
    Természetesen!

    Batka!
    Sose törekedtem a tévedhetetlen címre. Viszont:
    Szeretném eloszlatni a félreértéseket.Nem a saját, személyes tapasztalataim adták az indítékot. Környezetemben, baráti körömben, az általam jól ismert családoknál tapasztaltak szerint a hagyomános (főleg Attila és Batka által képviyselt) családok ma már messze nincsenek többségben, Kellemes kivételt képeznek. Bizony – az én tapasztalataim szerint – a mai anyák nagy többsége nem hozza azokat az erényeket, amiket a hagyomány szerint nekik tulajdonítanak. Vegyük csak azt, hogy minden második házasság válással végződik. Én még nem hallottam olyan válásról, ahol az anya a gyerekét ne használta volna fel a férjjel folytatott harcban. Ez pedig egy eléggé szép szám. És Dorka hiába játsza a agg-szűzet, neki aztán tényleg illene tudni, hogy amiket írtam azok az égbekiáltó igazságok, beleértve a szakaparátus megvásárolhatóságát is. és istenemre, nem hiszem, hogy Dorka kezéhez nem tapadt még pénz. Amilyen (önvallomkás szerint) „talpraesett”.

43. 35 Cruix.

    „Miért élvez az anya kitüntetett szerepet egy párkapcsolatban, ill családban? ”

    Mert Ő vállalja fel az ÉLETET, szenvedés és kényelmetlenség árán is. A többségük.
    A kissebbség logikusan, tudományosan, modernül és kézenfekvően kényelmesen, NEM vállalja az anyaszerepet.

    Ők megmaradnak dísznek a pina körül.

44. Ez az a téma amihez én oldalakat tudnék hozzászólni. Tibor tudja,én tudom,meg még néhányan. Ennyi elég is,ami volt elmult,nem érdemes merengni rajta.Hibákat mindenki elkövethet, pl tapasztalatlanságból de szándékosan ,figyelemfelkeltésből,vagy csak azért is.Egy gyerek huszon évesen is gyerek kell legyen a szülő szemszögéből. De nem minden szülő lehet jó nevelő, viszont jó nevelő nem feltétlen a szülő..

45. 42-re: Tibor bá, ha még nem hallottál, akkor én szolgálhatok vele. Én is elváltam 14 év házasság után, és nem csak nem használtam fel a gyerekeket a férjemmel folytatott harcban, de nem is volt semmiféle harc. A mai napig a legjobb viszonyban vagyunk, viszi-hozza a gyerekeket amikor akarja, vannak közös programok is rendszeresen az új barátnőjével a társaságunkban, őt is nagyon kedvelem.

    Ezen kívül anyagiakban én nem állapíttattam meg a magam számára gyerektartást és nem vonatok semmit, hivatalosan is az ő jó érzésére és aktuális anyagi helyzetére bíztam, hogy mennyit ad. (Mondjuk hülyének is nézett a bírónő, és felhívta a figyelmemet, hogy nagyon meg fogom bánni!). Az anyagiakon is minden gond nélkül megegyeztünk. Mindez majdnem tíz éve volt, azóta is töretlen a jó viszony, és jóban, rosszban számíthatunk egymásra.

    Mint házaspár nem működtünk, ezt beláttuk, elváltunk, kész, attól még a család mindkettőnk számára ugyanolyan fontos.
    A gyerekek boldogan, harmóniában cseperednek, és biztos szirupos, de anyósom, édesanyám, csupa jó példa arra, hogy a nő, ha igazán az, a család összetartó ereje, motorja.

    Külön fényezést nem, de tiszteletet érdemelnek az anyák, ugyanis a kedves negatív véleményeket hangoztatók is csak azért lehetnek itt és tehetik ezt meg, mert valaki megszülte, felnevelte és lehet, hogy nem jól és tökéletesen és hibátlanul, de szerette őket. (Legalább annyira, hogy ne a kukában végezzék!)

46. 45:
    A kivétel erősíti a szabályt. A negyedik bekezdés pedig tökéletes demagógia. Ugyan hol lennének ma a tiszteletet érdemlő anyák, ha az apák 200.000 éven át nem harcoltak volna mamutokkal, hogy étel vigyenek haza. [demagógiára, demagógia a válasz 🙂 ]

47. 35!
    Mert ha én elverem a férjem egy sodrófával,azon csak mindenki röhögni fog.De ha a férjem ver el engem sodrófával, az már családon belüli erőszak.. Na ezért van nekem kitüntetett szerepem.. 😉

48. Visszajelzés: Anyamítosz « Férfihang - Antifeminista férfimagazin

49. 43:

    Attila ez számomra nem kielégítő válasz, főleg azok után, hogy tudom én csak „baleset” vagyok a másik két tesóm után.
    Most akkor legyek hálás anyámnak, hogy nem kapartatott ki, mert akkor még nem volt ilyen módi, mint manapság?
    Egy frászt.
    Hálás, vagy hálátlan csak már egy megszületett gyerek lehet, és pofon egyszerű okokra visszavezethető, hogy miért a nőnek kell vállalni az élet továbbadásával járó (szerinted) szenvedést, és kényelmetlenséget:

    én nem tudok szülni bammeg! 🙂

    Tudod érdekes a magyar nyelv, és kifejező.
    A pozitív tesztcsík után hívják a nőt „terhesnek” és „áldott állapotban” lévőnek. (hogy még minek esetenként azt most hagyjuk 🙂 )
    A nők biológiailag valószínűleg úgy vannak kitalálva, hogy egy-egy nehéz szülés után is vállalnak továbbiakat, holott közvetlenül szülés után még azt mondják, én gyereket? Soha többé…. aztán egy két év múlva már valamiért nem is emlékszik annyira a fájdalomra.

    Érdekes, hogy pont te mondtad azt a gyerekre, hogy büdös, szaros, ordító teremtmény.
    Erre mondhatnám, hogy köszönd az anyjának, hogy „csak” ilyet bírt világra hozni, de vedd úgy ezt nem írtam, mert egy gyerek rengeteg örömforrás is a fent említetteken kívül, különben mindenhol csak egy gyerek lenne szabályozás nélkül is.

    Batka

    Továbbra sem tudom értelmezni azt a kifejezést, hogy az anyaság a legősibb szentség. Nekem mindegy, hogy ki mit mond.
    Az apa szerepe pont olyan fontos, és arról egyik nem sem tehet, hogy a biológia (vagy a jó Isten) a nőknek adta a szülés lehetőségét.
    A szeplőtlen fogantatás meséjét meg vegye be aki akarja 🙂

    Számomra a család szentsége az egyetlen értelmezhető fogalom, holott itt is lehet rengeteg félresikerült történetről hallani, vagy saját tapasztalatból beszélni, de szerencsére még mindig vannak jól működő családok is.

    47

    Melike jól leegyszerűsítetted a sztorit, de végül is igazad van. 🙂

50. Curix,Attila,Diána.
    Én 1-2 órát vajúdtam,nem sokat..
    Emlékeztem 1 év után a fájadalomra,nem is mentem oda többet szülni..
    Elvált szülők gyereke vagyok,és nem örökitettem tovább a csonka család eszményét,mert 18 éve élek normális házasságban…
    Nem jó példákat soroltok..
    De Attila elég hülyén gondolkozol ebben a témában,gondolom tapasztalatból beszélsz..

51. Gondolatébresztő és provokatív írás, elismerésem!

    Viszont: miért nem számol a poszt azzal a lehetőséggel, hogy ami ma van, az nem a normális állapot, hanem beteg, csökevényes?

    Mert az olyan hamvasbélás – ezoterikus- hun-ce-féle gondolkodás volna…

    Pedig ezúttal nagyon is logikus következtetés… Az emberiség évtizezredeken keresztül valamiért termékeny maradt és elszaporodott, nem igaz? Hát ha az anya iránti érzelmek ebből a korból maradtak vissza, miközben valami elveszett és oda a termékenység, a fenntarthatóság?

52. Most kicsit sokkollak benneteket néhány ideollózott beszélgetéssel a babanet.hu oldalról:

    „A pánikbeteges topikban írtam régebben erről. Én Rexetint és xanaxot is szedtem. Rexetint végig, xanaxot 4-8.hónapig.”

    „Igen, én szedtem terhesen Paroxatot (Rexetin) és xanaxot is. Ha nagyon aggódsz, érdemes elmenni egy geentikai tanácsadóba, ahol biztosan megnyugatnak, hogy ezek a gyógyszerek enm okoznak problémát a babánál.”

    „Én most vagyok 32 hetes terhes.Régóta szedem a Parogen-t.A terhesség alatt a pszichiáterem azt mondta szedjem nyugodtan.”

    „Sziasztok!
    38 éves vagyok, van 2 fiam (17 és 12 évesek),de szeretnénk harmadikat is. Az elmúlt 4 év alatt túl vagyok 2 vetélésen, ebből a 2. nagyon megrázó volt, hiszen 18 hetesen vesztettem el. Sajnos évek óta pánikbetegséggel küszködök, csak a Xanax-al tudok létezni, de ez legalább karban tart.”

    Minek az ilyen nőnek harmadik gyerek? /Curix/

    „Én már 9 éve szedek xanax sr 05-öt,viszont babát szeretnénk.
    Sajnos nem tudok leszokni róla,mert nagyon rosszúl vagyok,ha nem szedem.A nőgyógyász azt mondta nem gond,de a pszichiáter lekiabálta a fejem,hogy mégis ezt hogy gondolom?”

    Erről az egészről mi a véleményetek? Hol marad az anya szentsége, mikor már a meg nem született gyermeket is mérgezik? (velem dohányzott anyám, bár szerinte csak pár szálat)
    Egyrészt elítélem ezeket a nőket azért, amit művelnek a magzattal, másrészt meg sajnálom őket, mert ezek a párbeszédek 200, de még 50 évvel ezelőtt sem fordulhattak volna elő, és nem feltétlen az ő hibájuk.
    Qrva egy világban élünk.

    50.

    Melike, ahány ember, annyiféle példát lehetne hozni, jót is rosszat is.

53. 46 Tiborbá

    „Ugyan hol lennének ma a tiszteletet érdemlő anyák, ha az apák 200.000 éven át nem harcoltak volna mamutokkal, hogy étel vigyenek haza.”

    Gondolom… mammutokra vadászni…
    Mert a gyereknek enni kell, ha a férfi lusta is…

    Többször bebizonyosodott, hogy annak ellenére, hogy kialakult a munkamegosztás a férfi és a nő között, a nők mindent meg tudnak tenni amit a férfiak. Fordítva ez nem mindenben igaz.

    Ha az oroszlánok megoldják, hogy a vadászatot is meg a gyereknevelést öszeszervezzék, akkor lehet, az ember is meg tudta volna oldani.

    Az intelligensebb férfiak rájöttek, hogy jobban járnak, ha megbecsülik nőiket, és vadásznak mamutot…

54. 50. Melike.

    Nem azt mondtam, hogy az elvált szülő gyereke minden esetben továbbörökíti a válási hajlamot, de akkor nagyobb eséllyel tartja a válást elfogadható alternatívának, ha úgy nőtt fel, „Ugye nekünk nincs is szükségünk arra a hülye apádra, milyen jól megvagyunk így kettesben”…
    Ha te valamilyen módon szenvedtél a szülők válása miatt, akkor logikus lehet, hogy igyekszel elkerülni.
    De aki úgy nől fel hogy „jobb ez így” azzal lehetnek gondok.

    Nem mondom, hogy minden házasságot muszály fogcsikorgatva összeláncolni, de szerintem a válás túl könnyű, é az emberek tolerancia sintje túl alacsony. A legkisebb különbségekből személyiségi, „szabadságjogi” vita lesz, és hip hopp válás…

    Végülis a véleményemet saját tapasztalatokra alapozva alakítom ki…

55. 49 Cruix

    „Érdekes, hogy pont te mondtad azt a gyerekre, hogy büdös, szaros, ordító teremtmény.”

    Mert szeretet nélkül, objektív tárgyi valóságában pontosan az.

    A szeretet olyan dimenzió, amiben olyan dolgok is értelmet kapnak, amivel a jéghideg kristálytiszta logika nem tud mit kezdeni.

    Ha ezt a szüleidtől nem kaptad meg, a gyerekeidtől megkaphatod… de kemény munka… keményebb mint azok számára, akinek van működő model… Hidd el, megéri.

56. „Többször bebizonyosodott, hogy annak ellenére, hogy kialakult a munkamegosztás a férfi és a nő között, a nők mindent meg tudnak tenni amit a férfiak. Fordítva ez nem mindenben igaz.”

    Na itt nagyon várok egy példát! Csak egyet! De nehogy azt mond, hogy egy férfi nem tud szoptatni!! 🙂

57. 27!
    Nagyon hibás a logikád Attila.Olvastam milyen családban nőttél.Szerencsés vagy..
    Én elvált családban,anyám egyedül nevelt pincérnőként,éjjel nappal dolgozott,és a nevelőapám pedig Németországban dolgozott,nem sokat láttam.Panaszra nincs különösebb okom velük kapcsolatban,csak végül is csonka család voltam ,sokat egyedül,egy gyerek lévén..De az enyém most ,nem ilyen .18 éve élünk jó házasságban..És mindent elkövetek azért hogy ez így is maradjon.Van tehát tapasztalatom ebben is és abban is..Honnan veszed azt hogy az ember továbbörökíti az elvált család eszmét?Hülyeség..

    Soha nem gondolkoztam ilyen anyamitosz dolgokon..Soha ,eszembe nem jutott..Én mondjuk inkább férfi lennék,és inkább sokszor férfi szemmel gondolkodok..Néha elég baj az..
    Hogy az anyaság tisztán testi fizikai produktum?Batka..Hmm..Nos ,igen.Az is.Persze.De azért normális esetben azt a gyereket fel is kellene nevelni,nem csak megszülni..És azért nem mindegy hogy hogyan,és ki neveli fel..Annak a gyereknek nem csak enni kell adni azért..
    Most erről is litániát lehetne írni..

    Tibor bára ,csak azért nézek kissé furán,hogy azt írja hogy egy nő ráakaszkodik egy férfire ,és 40-50 évig tulajdonképpen kizsákmányolja..
    Hát most eben csak a saját a szemszögemből gondoltam bele,hogy ha most elválnánk majd 20 év után,akár miért is..,az most mire lenne jó,és ha a férjem elmenne másik nőhöz ,annak a 2 gyerekét nevelni,az enyémet meg mondjuk másik pasi nevelné,mint mondjuk engem anno.Az mért lenne jó?És mért az a normális?Én meg valahogy ezzel nem nagyon vagyok képbe,és nem is értek vele egyet..
    Azt hogy egy házasságba egy nő mennyire zsákmányolja ki a férjét,az szerintem mindig csak rájuk tartozik.Senki nem szólhat bele a másik életébe..

58. 55:

    „Ha ezt a szüleidtől nem kaptad meg, a gyerekeidtől megkaphatod…”

    Szerintem ez nem így működik. Egy gyerek csak azt tudja visszaadni a szülőnek, amit kapott tőle (többnyire).
    Ha egy gyerek nem kap szeretetet, adni sem igazán tud. Ez meg az én tapasztalatom.

    (persze itt már az öntudatra ébredt gyerekről beszélek, mert egy 6-8 hónapos baba mindenkire rá-visszamosolyog.)

59. Csak úgy „kutyafuttában” annyit tennék hozzá: ami engem a manapság a nőket/anyákat körbelengő rózsaszín ködből kiakaszt az a „joguk van hozzá” meg „mert megérdemled” jelenség. Ettől feláll a szőr a hátamon.

    El kell, hogy fogadjuk: az olyan fogalmak, mint „emberi jog” egy átmeneti gazdasági luxus következményei. Az energiarabszolgák nélkül nincsenek jogok, meg nem jár semmi (legfeljebb az én pofám, az 🙂 ). Innentől kezdve az anyaság szentsége, jogok, „jár” meg ilyenek felejthetőek.

    A jövőben nem lesznek jogok CSAK KÖTELESSÉGEK. Aki a kötelességeit nem tartja be, az a saját és az utódai életével fizet. Nem lesznek energiarabszolgák, amik majd elvégzik helyettünk a dolgokat. Csak magunkra számíthatunk. Ilyen kérlelhetetlenül kegyetlen és könyörtelen az élet. Ez van.

    Innentől kezdve a női meg anyai jogok a fenntarthatatlan gazdasági irrealitás témakörébe tartoznak – pont úgy, mint a humanizmus általános emberi jogai általában. Olyanok, mint a személygépjármű-közlekedés: minél hamarabb megtanulunk lemondani róluk, annál nagyobb valószínűséggel éljük túl az elkövetkezendő időszakot.

60. 59.

    Jancsika mindennel egyet értek veled, kivéve a személygépkocsi vezetést. 🙂 Én épp ellenkezőleg vagyok vele, addig fogok autót fenntartani, amíg csak bírok, mert imádok vezetni, és ha megérem jó lesz majd nosztalgiázni az emlékeken, még akkor is, ha részben a kőolaj okozza vesztünket.
    Hülye gondolkodásmód mi? Tudom, de vállalom, max nem leszek túlélő.

61. 60: Egészségedre. Egyébként nyugi, nekem is csak a pofám jár, van autóm (igaz, nagyon ritkán használjuk, de van), és van mit söprögetni a saját portámon is. De hát pofázni mindig könnyű, mint tudjuk.

62. Tibor bá, be kell kapcsolódjak a társalgásba, mert kevesellted az anyamítoszt védőket. Jelentem: +1. Persze nem a szentimentális túlfényezést támogatom, de…

    Tibor bá, te a fiad csalásáról szóló könyvedben sokat, részletesen és minden bizonnyal őszintén írsz családod tagjairól. Bizonyára igyekszel objektív is lenni, hogy ez mennyire sikerül, kívülállóként nem tudhatjuk, ne is firtassuk.

    A LÉNYEG: ebben a könyvben levezeted, hogy első feleségednek és több generációnak mögötte, nem volt alkalma megtapasztalni és megtanulni az anyai szeretetet, ami szerinted (nem vitatom) szükséges ahhoz, hogy ezt tovább is tudja adni. Azt is leírod több helyen, hogy Te sem édesanyádtól, sem nevelőanyádtól nem kaptál olyan és annyi szeretetet, mint igényelted volna, mint szerinted elvárható lett volna, hogy édesapádról ne is beszéljünk. (Eszerint Te is egy magasabb normát állítasz az anyáknak, mint a tényszerű tapasztalatod.)

    Ilyen családi előzménnyel nem volna meglepő, ha e területen defekted volna (igazán nem neked felróható) ami kihatHAT szülőként gyermekeiddel való kapcsolatodra, akár párkapcsolataidra is. (A nőkről szóló könyvben is hiába kerestem érzelmeket, inkább csak a megdugásig tartottak a történetek. Jó ez talán csak szórakoztatásnak lett szánva.) Ezek a hatások megokolhatják hogy az anyaságot, az anyai szeretetet mítoszként értelmezed, mint itt is többen, akik mint le is írják, hasonlóan kimaradtak egy meghitt, őszinte, bensőséges, meleg és FELTÉTLEN anya-gyermek kapcsolatból. Ezeket az érzelmeket valószínüleg ebben a kapcsolatban tanulja meg az ember elsődlegesen és kérdés, hogy hiányában később mennyire pótolható.

    Lehet, hogy ebben az esetben a 150-es IQ sem segít eleget, sőt egyes helyzetekben az erősen racionális gondolkodás, viselkedés inkább nehezítőleg hat.

    Fenti gondolataimat talán udvariasságból visszatartottam volna, de kihúztad belőlem. Különben is Te szereted családi viszonyaidat nyilvánosan és őszintén kitárgyalni. 🙂

    A szoros anya-gyermek kapcsolat evolúciósan minden bizonnyal előnyös, így én is ezt tartom természetesnek, néhány előttem szólóhoz hasonlóan. Előnyös és természetes lehet akkor is, ha a népességben visszaszorulna az aránya, de ezt én sem hiszem. Nem csodálom, ha azok akik ismerik a feltétlen szülői szeretet, nem harsogják tapintatlanul: „Igenis van, csak nektek nem jutott!” Én sem szeretném ha így értelmeznétek. Ez mindenesetre indokolhatja a hozzászólási arányokat.

    Egészében úgy érzem, ha valamilyen területen az ember esetleg nem áll teljesen szilárdan, akkor talán érdemesebb a kérdéseket keresni, mint a határozott válaszok mellett kardoskodni.

63. Szomorúan látom, hogy racionális megtárgyalás helyett mindenki önmagából indul ki, és köröm szakadtig védi érzéseit, nem vizsgálva, hogyan és miért alakultak azok ki benne. Senkinek se támadtam se az édesanyját, se a feleségét. Nem kell őket védeni, de azt észre kellene venni, hogy az anyaság túlontúl van misztifikálva, és ezzel nagyon sok anya visszaél. Ismételten kijelentettem, hogy egyéni sorsom nem játszott szerepet a poszt megírásánál. De hiába, többen is az én családi viszonyaimat firtatták. Azt jelentené ez, hogy akkor nekem ezt a témát örök időkre kerülnöm kell? Tartózkodjak tőle? Mert akkor nem írhatok magyar vonatkozású posztot, hiszen magyar vagyok. Nem írhatok posztot a nyugdíj lenyúlással kapcsolatban, hiszen nyugdíjas vagyok. Nem írhatok az impotenciáról, mert vagy az vagyok, vagy annak illene lennem. Ez nyilván abszurd. Akkor pedig miért hozzátok állandóan fel az én családi hátteremet? Nem nézitek ki belőlem, hogy eddigi – nem túl rövid – életem folyamán megismerhettem meg száz és száz családot? Nem ismerhetek több tucat esetet, ahol az anyuka a gyereket fegyverként használta, esetet, ahol a leendő anyukát egyetlen egy cél vezette a gyerekvállalásnál, ez pedig az anyagi nyerészkedés volt. Olyat, aki körülnézett ismerősei között, hogy kitől tudna a legtöbbet kiszedni, ha teherbe ejtetné magát vele? Nagyon sok esetről tudok, ahol nulla érzelem, és 100 százalék anyagi érdek volt jelen. És akkor Csont engem azzal vádol, hogy érzelmek nélkül szeretkeztem 300 éven keresztül. Írtam egy könyvet a nőkről 67 egymástól független történetben bemutatva őket (nem mind, csak amennyi esetet ismertem). Nem mindegyikben voltam én a szereplő, de ezen gyűjtemény közé nem lehetett beépíteni azt, hogy boldog, kölcsönös szeretetben élek egy nővel 19 év és 5 hónapja. Mert csak ennyi, és ez nem sztori, ez senkit se érdekel. De bizonyíték arra, hogy velem lehet, de a harmonikus házassághoz két ember kell, egy nő és egy férfi. Egyedül én, megfelelő társ nélkül, nem tudtam megvalósítani. De isten lássa lelkem, erre nem tértem volna ki, ha Csont nem kényszerít rá Ugyanis, nem tudom elviselni a valótlanságot, függetlenül attól, hogy az számomra előnyös vagy hátrányos. Arról nem beszélve, hogy a személyeskedés eltereli a szót a lényegről. Tehát szépen kérem saját esetével senki se próbálkozzon tagadni a tényeket, mert az nem vezet sehova, csak a személyes érzelmek folyamatos ismételgetéséhez némi variációval.

64. 62…Hogyha..satu volnék…befognám a pofám…:))))

65. 64:
    Ezt azért lehetne finomabban is kifejezni.

66. 65:Elnézést,de ezt a dalt nagyon szeretem idézni…

67. Tibor bá! Ne reagálj túl, kérlek!

    Egyáltalán nem gondolnálak érzelem nélkülinek! Csak annyit mondtam, gyerekkorod alapján nem volna csoda, ha lenne valami hiányosságod e téren. Persze lehet, ezt Te látnád meg utoljára, de nem vitatkozom, ha azt mondod, Te jobban ismered magad mint én téged.

    Én csak magyarázatot kerestem arra a szubjektív meglátásomra, hogy egyoldalúan látod a női nemet. Azt hiszem nagyon sokan láttuk már azokat a negatívumokat, amiket felsorolsz. Mégsem mindenki ezt emeli ki, ha pl. anyaságról van szó. Vannak akik ismernek akár az önfeláldozásig feltétlen szeretetet adó anyákat, ilyennek éreznek nagyon sok anyát, akik döntő többségének persze sohasem kell drámai körülmények között bizonyítani végtelen szülői szeretetét. Én, de talán mások is, nem fukarkodnék az elismerésükkel. A hitvány szülők léte egyáltalán nem csökkenti a jó szülők érdemeit. Számomra természetes, hogy amikor valaki az anyaság nagyságáról beszél, akkor nem az általad említett érdemtelenekre kell gondolni és velük példálózva megkérdőjelezni „anyaság” fogalmának magasztosságát.
    EZT NEM LEHET ÁTLAGOLNI ÉS ÚGY ÉRTÉKELNI!

    Ha pedig túl nagy az anyamítosz, annak lehet esetleg az az oka, hogy azok is a mitikus anyára vágynak, akik nem kapták meg.

    Más.
    Ezt a kérdésem valóban felfoghatod kritikának: Miért mondod Dorkára ismeretlenül is olyan bátran, hogy korrupt? Mert „nem tudom elviselni a valótlanságot”?

68. Namost: Csont. Gyakorlatilag teljesen egyetértek a fönti hozzászólásaiddal amikben benne van egy mondat pluszban, ami rettentően lényeges, sőt, a magja az egésznek. FELTÉTEL NÉLKÜLI szeretet. És nem mondom hogy anyai, hanem hogy szülői.
    Nem ragozom, és azért is nem fejtem ki az egészről bővebben a véleményem, mert nem vagyok teljesen laikus, és nem akarok unfair lenni.

    Tibor bá’ és még jó páran bizonyosan tudják hogy gyermekvédelemben dolgozom, az említett „szakapparátusban” mégpedig szerelmből, (aki 15 éve a pályán van, az abból teszi nagyrészt)magamat nem is védeném a korrupció vádja alól, mert annyira nonsense, hogy beleesik abba a kategóriába, amivel nem szoktam vitába szállni. Nem veszem fel. Csak annyit, hogy még a fizetésemre sincs szükség, nem vagyunk rászorulva, épp ezen megy a vita, hogy miért akarok még főállásban dolgozni , mikor már rég itthon lehetnék..(nehezen tudom otthagyni) nem hogy valami pénzt fogadjak el bárkitől és ezért odaobjam a 15 éves munkámat, s annak lényegét…De mindegy.A munkatársaim sokszor veszélyes körülmények közt, nulla társadalmi elismertséggel dolgoznak, aki nem a pályára való,vagy nem elhivatott az két év alatt kiég, vagy hamarabb elmenekül. Vádolt már korrupcióval minket apuka, aki sztárügyvéddel érkezett, és sorolhatnám.Én pedig kaptam ennél már durvább vádakat is Tibor bá’tól. Beépített intellektuális romboló is vagyok.A negyedik kisfiamat meg mai napig nem tudom milyen hátsó szándékkal fogom megszülni, de hogy nem egészséges anyai szeretetből az tutifix..:)Ehhez a korrupció csak lepkefing a káposztamezőn… Van egy régi, átkosban használt kifejezés H H H, azaz háromhás. Halmozottan Hátrányos Helyzetű. No ha lehet, akkor én négy H-s vagyok.
    1 : nő (ismerjük a nőket)
    2: anya (és még terhes is, fujj, mindenféle hátsó szándékkal,)
    3 zsidó (ne is részletezzük)
    4 gyerekvédelmis szakember (aljas szándékból)

    Tiborbá , írod: „Arról nem beszélve, hogy a személyeskedés eltereli a szót a lényegről. ”

    Ezzel együtt, és hogy részt sem veszek a vitában,(tán azt sem lett volna szabad mondanom hogy egyetértek AG-vel) de elhangzik egy 1200 fó/nap látogatottágú oldalon, hogy:

    „És Dorka hiába játsza a agg-szűzet, neki aztán tényleg illene tudni, hogy amiket írtam azok az égbekiáltó igazságok, beleértve a szakaparátus megvásárolhatóságát is. és istenemre, nem hiszem, hogy Dorka kezéhez nem tapadt még pénz. ”

    ‘Istenedre’?, korrupt vagyok… hát erre mi a frászt mondjak..
    De ha ekkorákat tudsz tévedni és kijelenteni teljes bizonyossággal Tibor bá’ akkor talán másban is fennáll fenn állt ez a lehetőség..
    Kiszálltam 🙂

69. Csak két aspektust:
    1) Talán a napi 1200 látogatás annak köszönhető, hogy aki engem olvas az érezheti, hogy nem beszélek mellé, a lényeget, a valóságot, az igazságot keresve írok – természetesen emberi tévedéssel. Ezt úgy hívják, hogy hitelesség.
    2) Senki se fogja hitelesnek elfogadni azt, aki azt állítja, hogy nincs korrupció a „szakapparátusban” (és mindenütt másutt).

    Személy szerint Dorka számodra: Ha nem vagy a pénzre rászorulva, viszont 3 és fél gyerek, és a hozzátartozó háztartás vezetése mellett ragaszkodsz egy munkahelyhez, akkor ott valami nagyon nem stimmel. Nem akarok spekulációba bocsátkozni, de szerintem ezt nem lehet megindokolni azzal, hogy szeretem a munkámat. Szerintem, bűnt követ el az a nő, aki megtehetné és mégsem marad otthon nevelni a gyerekeit. Ezt a bűnt úgy nevezik, hogy „önzés”, amikor az anyák ugye, a mítosz szerint „önzetlenek”.

    Csont: A te szemszögödből nézve valóban túlreagáltam, de előtted néhányan már megjegyezték, hogy személyes sérelmeimet öntöttem szavakba. Tudom, hogy harmonikus családi életet élsz, én is. Kettőnk között az a különbség, hogy neked ez természetes, én meg tudom, hogy 59 éves koromban mekkora mázlim volt. Igen egyeseknek szerencsés gyerekkora és szerencsés házassága van, de nem ez az általános, ma már nem, de a hagyományos vélekedés fennmaradt. Ezért neveztem anyamítosznak, mertr ma már csak mítosz (tisztelet a kivételnek)

70. Tiborbá szépen telibetalált ezzel a témával. Szerintem tökéletesen igaza van – bár talán a túlmisztifikálás más aspektusait is ide vehette volna.
    Elhangzott többször is, hogy a „feltétel nélküli szeretet” mennyire kifejezi az anyaság lényegét.
    Ez így van – csak ezzel épp kétélű fegyverről beszélünk.

    A túlmisztifikálás kérdésének alaposabb átgondolásához nem lehet kikerülni azt, hogy megvizsgáljuk, ez mennyire jó, a leg-leg-leg egy gyermek számára, ha az anyjától (és aki ide szülőt írt, annak őszinte elismerésem) „feltétel nélküli szeretetet” kap. Szerintem ugyanis ez egyáltalán nem valami non plus ultra, hanem kb. egy alap szülői kötelesség, emberi mivoltunk természetes, egészséges része.
    Viszont látni kell, hogy szimplán csak ettől egy gyermeknek nem feltétlenül lesz jó. Márpedig akkor mégis mire fel misztifikálunk? (persze erre is van válasz: azért, mert így jobb érzés a többségnek, mert az emberek többsége olyan, hogy ha van lehetősége kényelmes, kézenfekvő válaszokra, akkor magasról b.szik arra, hogy a jobb válaszokért egy kicsit tovább kellene dolgozni).

    Én azt mondanám, hogy a feltétel nélküli szeretet, habár alapvetően jó dolog, egy óriási csapda is egyben. Én prioritásban előrébb helyezném a FIGYELMET, amelynek természetesen csak akkor van súlya, ha szereteten alapul, de összességében szerintem mégis sokkal fontosabb, mint a „feltétel nélküli” kitétel. Ha úgy tetszik, „figyelmes szeretet, ésszel kombinált szeretet”.

    Egy gyermek életében az ÁLLANDÓSÁG a legfontosabb tényező – ezért nem mindegy, hogy a figyelem, vagy a feltétel nélküli szeretet lesz nála állandó.
    A szeretet lehet egy stabil érzelmi szint, ami jó érzés, de vegyük észre, hogy csak ÉRZÉS. A figyelem ellenben sokkal többet adhat a gyereknek a puszta szeretetnél: az első pillanattól kezdve elhitetheti vele, hogy ő „nem csak egy gyerek”, hanem egy harmadik személy, a maga keretei között teljes jogú tag a családban. Ez az, amit szimplán érzelmi szinten nem lehet megadni a gyermeknek.

    Normális esetben ezt a szülők ösztönösen így csinálják – viszont ha már túlmisztifikálás, itt kell megjegyezni, mennyire veszélyes, ha (főleg) az anya azt gondolja, hogy a „feltétel nélküli szeretettel” megtett mindent, ami a legjobb és ami tőle telhető.
    Szerintem Tiborbá is erre gondolt (de ha rosszul értettem, majd kijavíta), hogy akik pajzsként tartják ezt maguk elé, azok nemhogy ezt a misztifikálást nem érdemlik meg, hanem… (jól neveltség okán öncenzúrázva).

    És nyilván lehet ezer jó példát találni, de amikor az ember azt látja pl. a játszótéren, hogy ott tele van a terep olyan anyákkal, mit anyákkal, Véranyákkal, akik a misztik fucking rend élharcosaiként átlag tízkor ébrednek, együtt alszanak napközben a gyerekkel, de így is folyton fáradtak, az egymás közötti susmusokból hallani, hogy házimunka semmi, főzés semmi, szex semmi, ellenben nem értik, mi a baja a férjeiknek… viszont amikor a gyerek egy kis figyelemre vágyna, akkor vagy nem érnek rá velük foglalkozni a pletyi miatt, vagy különböző indulatokkal lerendezik a csemetét pillanatok alatt… de hát mit nekik, hisz ők ANYÁk, akik a gyermeküket Feltétel Nélkül Szeretik…
    Na az ilyenek látva a magamfajta ember elgondolkodik, mennyire jó ez az anyaság néphazugság. (N)esze semmi, fogd meg jól.

    Ha jófej vagyok, akkor azt mondom, ilyenkor nem feltétlenül az egyén a felelős, hanem ők is csak áldozatai a Tiborbá álal írt globális átverésnek. Az szerintem mindenesetre biztos, hogy az anyai misztifikálás helyett azt kellene tanítani, hogy a szeretet mellett a FIGYELEM mennyire meghatározó egy gyermek életében, hogy a legtöbb ember – ha nem is tud róla – majdnem száz százalékban visszatükrözi azokat a viselkedésmintákat, amiket gyermekként öntudatlanul is magába szívott. Akkor talán el lehetne jutni oda, hogy az efféle véranyák helyett az igazi, korrekt és a gyermekük számára valóban mindent megadó anyák eszménye kerüljön fókuszba. Tény, hogy ez nem járna anyai jogon, ezért kicsit meg kellene küzdeni, de ők szerintem meg is érdemelnének minden – bármilyen – misztikifációt.

71. Ez nem mítosz, hanem a kollektív értékrendben rögzült egészséges norma és eszmény. Mivel a mi korunk egy többszáz éves tudatos értékrombolás következményeit mutatja, nem csoda, hogy a napi gyakorlat már tömegesen nagyon alatta van ennek az eszménynek. Csakhogy épp ez volt a cél, tessék elolvasni pl. a Kommunista Kiáltvány idevágó részeit. (család, nőközösség, stb.) Vagy az illuminátusok kiszivárgott terveit, aminek persze ez a Kiáltvány is része volt.
    Ha most összedől a modern világ, az átmenet káosza után talán megint közeledni fog a valóság az eszményhez, amely emberi.

72. Ha valakit a téma mélyebben érdekel :

    Fekete Gyula: Trisex

    Egy bolygó lakói háromnemüekké válnak a földről meg egy pár figyeli őket .

    Űhmmmmmm ! Vannak szaftos részletek 😉 🙂

    Tiszta társadalomtudomány az egész 🙂

    Szociológiai, történeti, közgazdasági, szexológiai tanulmány a háromnemű dajnákok társadalmáról.

    A neten online elolvasható :

    http://nepesedes.hu/drupal/node/197

    Tibor bá’: Fogd már vissza magad! Mélyszántású témáknál ne gyere elő hülyeségekkel, please.

73. 70:
    Félek Raon, hogy akik engem „támadtak” a posztért nem fognak téged (se) megérteni. Egyszerűen nincsenek nekik receptoraik a lényeg felismerésére.

    Igen, jól értelmeztél. Néhány hete voltam egy családi perben mint tanú meghallgatava. A bírónő feltette nekem a meglepő kérdést: „szerintem milyen a jó szülő?” Kapásból azt válaszoltam, ami eszembe juttt: „Gondoskodó, odafigyelő és természetesen szereti a gyermekét.” Húszonöt év nevelés alatt egyetlen egy alkalommal se történt az, hogy a hozzám forduló gydereknek azt mondtam volna „most nem érek rá”. Félretettem a munkámat, végíghallgattam és válaszoltam, amit a feleségem sose tett meg. És láss csodát! A volt feleségem a szent anya én pedig a szemét apa. Az ok? Apamítosz nem létezik. – – – Ne vegyétek ezt a személyes sérelem megnyilvánulásának, ez csak egy hiteles példa a sok közül.

74. Csak egy költői kérdés:

    létezik egyáltalán feltétel nélküli szeretet?

    Nem túl önző ahhoz az ember, hogy ilyen kialakulhasson?
    Már sokszor hallottam emberek szájából, hogy „szeretem, de….”

    70.

    Raon ezt jól megfogalmaztad, találkozik az én véleményemmel.

75. Tiborbá, természetesen a példáid, amiket fölhozol cáfolhatatlanok. Borzasztó sok a tönkrement család, vagy ami eleve csődként indult, aztán törvényszerűen tragédia lesz a vége. Az emberi természetről írottak is nagyon sokszor találnak.
    És azt is megértem, ha úgy gondolod, nem sokat számítanak (legalábbis számszakilag) a pozitív példák.

    Amivel vitázom az a levont következtetés, miszerint ennek a mai válságnak a forrása valamilyen biológiai determináció – amiben kimondatlanul az is benne van, hogy nem is nagyon lehet másképp.
    Az a növekvő borzalom, amiben élnünk rendeltetett, társadalmi csinálmány. Évezredeken át máshogy éltek az emberek, csak x* évszázada szakadnak el a szakrális önmaguktól.
    Lehetne másképpen és ennek forrását nem a biológiában, hanem a társadalomban kell keresni!

    *az x értékéről kérdésre Arma készséggel tájékoztat… 🙂

76. 75:
    Igen Batka, szerinteme nem „félre siklottunk”, hanem így vala „megírva”. Tudom ezt nehéz elfogadni, mert az emberbe a probléma megoldási kényszer is be van programozva, és nem tudja elfogadni a megmásíthatatlanságot (lásd pl. jancsikát)

77. 52.-re

    http://www.antidepresszans.tenyek-tevhitek.hu/alvas-helyett-remalom.htm

78. 72 Tibor Bá !

    A könyv amit ajánlottam alapos és komolyan tárgyalja a problémát .
    Csak igyekeztem neki viccesen kedvet csinálni .

    73 Van apa mitosz is :
    Sok népnél (igy nálunk is ) duális Istenséget tiszteltek . NAP APA és FÖLD ANYA képében .

79. 75: átpasszolom az x meghatározását Molnár Gézának (ha errejár), vagy még inkább Hamvas Bélának, szóvivője, Hun-Ce biztosan hamar idehoz nekünk egy szép idézetet tőle, ahogy egyre régebbre nyúl vissza a történelemben és mindenhol ott találja a romlás-bomlás nyomait. 🙂

80. Banyek, de lemaradtam 🙂
    Attila, az 5. beírásodra csak annyit, hogy sántikál az érvelésed, hisz semmi garancia arra, hogy a gyereked dolgozó, adófizető állampolgár lesz, aki eltart engem. Ugyanennyi eséllyel lesz drogos, akit az én vállalkozásom adójából rehabilitálnak majd, vagy feketemunkás Ausztriában, vagy ne adj’ Isten 20 évesen diagnosztizált SM beteg, aki az elkövetkező 70 évben tolókocsiban rollerez, és szintén az én adómból törli a nővérke a nyálát. Senki nem születik a hátára tetovált garanciával, hogy jól kereső, adófizető polgárrá lészen. Számomra azért szülni, hogy legyen, aki eltart: az önzőség csúcsa. Elvileg nem magamnak szülök, milyen jogon tekintek a gyerekre befektetésként?

    Az anya-hiszti pedig szerintem nemcsak létezik, hanem elég sok embert tesz tönkre. Melyik nő merné bevallani akár magának is, hogy nem kellett volna gyerek vagy ennyi gyerek? Nem teszi, de attól még őrülten flusztrált. És kin kompenzál? A gyereken. Érzelmi zsarolással, mártírsággal, teljes rátelepedéssel. Persze, gerjesztett dolog, irányító oldalról kell az input a gazdasági rendszerbe, de gerjesztik az anyák, akik nem(csak) belső igényből lettek azok, hanem OTP kölcsönért, meg férjmegtartásért, meg ég tudja, milyen idióta okokból. És nekik kell valami cserébe. Ez maradt, amit ki tudnak sajtolni a védtelenebbekből.

81. 36: Meg hát! 😀

82. Üdv Tiborbá és Mindenki.
    Az alap..
    A fejlettebb állatokba bele van kódolva – EGYÉNENKÉNT változo mértékben – az anyasági ösztön. Az Embernősténynél – mint TÚLfejlett állat – nevezzük ezt gyermek szeretetnek. Mivel az Ebernőstény agya túl-komlikált, ezért a sok befogadott külső inger, információ hatására, a normális anyasági ösztön által vezérelt válasz reakciók többé-kevésbé módosulnak, ha túl rossz irányba, akkor kialakul a Rossz Anya.
    Az, hogy ki mennyire Rossz Anya, attól függ, hogy az Embernőstény anyaösztöne mennyire erős, és az egyén mennyire manipulálható környezeti hatások: partner, rokonok, média stb. által.
    A Környezet egyszerüen RÁJÁTSZIK az anyasági ösztönre, ilyen-olyan érdekek mentén manipulálva az anyai viselkedést.
    Ezt – a külső kommunikatív hatásokat az anya irányában – nevezhetjük Az Anyaság Mítoszának.
    Na…

83. Na én meg vagy felakadtam, vagymegint ki vagyok tiltva:)

84. felakadtam.

85. 63 Tiborbá

    Azt hiszem, az ember a saját érzelmeit tudja legkevésbé racionálisan vizsgálni, ezt meg kell hogy bocsássad a hozzászólóknak.

    Akibe kevesebb érzelem szorult a témával kapcsolatban, annak talán könnyebb.

    Továbbá, lehet hogy nem voltam eléggé világos:

    Nem minden anya érdemli meg a „misztifikálást”… Nyilván aki csak biológiailag és jogilag anya, annak nem „jár”.
    De annak, aki tisztességben, becsületben és szeretetben felneveli a gyerekeit, úgy hogy azok át tudják adni a következő generációnak, azoknal jár a megbecsülés, elismerés.
    Ugyanúgy, ahogy a pénzért végzett munkáért jár a fizetés, a jövőért végzett munkáért jár az elismerés, tisztelet.

86. 80 Réka…

    „semmi garancia arra, hogy a gyereked dolgozó, adófizető állampolgár lesz, aki eltart engem. ”

    Teljesen igazad van.
    Ez az „én gyerekem” egy általánosítás volt.
    Lehet hogy az enyém drogos lesz, de a többség nagy valószínűséggel nem, és ők fognak az öregekről gondoskodni.
    Elsősorban a saját szüleikről, és, ha maradnak források, akkor talán azokról, akiknek nincs gyerekük. Végülis azt a generációt lehet majd hibáztatni, hogy kevesebb a fiatal mint az öreg.

    Az elanyagiasódó társadalomért persze mindannyian valamilyen szinten felelősek vagyunk, amelyik ennyire torzítja a természetes felállást.

87. 74. Cruix

    „létezik egyáltalán feltétel nélküli szeretet?”

    Igen … az anyai.
    Az a szaros, büdös ordító bigyó nem tud sokat adni az anyának.
    Hogy megnézi, hogy miért sír, hogy megteremti a kényelmet, a fejlődéshez való ideális feltételeket, arra a szeretet a garancia…
    Sajnos ez a racionalitás terjedésével ez csökken, és a szeretetet felváltja a felelősségtudat, az egyszerűsítésekkel, a „jó az úgy is” hozzáállásal, meg a „nekem is van saját életem” ismételgetéssel, bölcsödének, nagymamának, szomszédnak való passzolgazással, a TV elé lerakással, mert úgy legalább csendben van… A felelősségtudatot meg a bűntudat, aztán már lehet is a gyereket hibáztatni az „elrontott” életért.

88. Nem is baj hogy fennakadtam, faszt fogok itt magyarázkodni,. remélem eltűnt a hsz az éterben, ha nem, akkor tűnjön el.

89. 86. Attila – én is általánosítottam. Sajnos nem úgy fest, hogy a jövendő generáció nagy része munkavállaló/értékteremtő lesz. Hagyjuk most az etnikai összetételt, pedig az is megérne egy misét, de nézd meg a trendet: VV Cicus és VV Macsó aligha teremt elég forrást. Rengeteg az elb*szott, neveletlen, agresszív gyerek (látom, jönnek családostul, és szervezetten mint iskola, óvoda) ijesztő, hogy a szadizmust súrolja a viselkedésük (milyen lelkületű gyerek rugdal lovat, kismacskát?) és nagyon kíváncsi leszek, mi lesz belőlük. Melyik fogja eltartani öregedő szüléit.

    Az önzetlen anyára visszatérve: Aki önzetlen anya, az tesz a mítoszra meg a körülrajongásra. Pont attól önzetlen.

90. 3 éves ikergyermekeim veszekedtek édesanyjuk ölelésért:
    Lányom: Ez az én anyukám, menj innen!
    Fiam: Nem ez az én anyukám! Neked apa az anyukád!

    (Születésüktől kezdve a dupla terhet megosztottuk, nekem nagyrészt a kislány jutott és szerencsére nagyon apás lett.)

91. Tibor bá,
    valószínű, hogy ki leszek tiltva innen, de mégis, minden bántó szándék nélkül, pusztán az általam látott és olvasott (minden könyvedet és e honlapot is elolvastam) dolgok alapján, azt kell gondolnom rólad, hogy te egy rendkívül okos, sok tekintetben mérvadó, de érzelmi életedben (lehet, önhibádon kívül)defektes ember vagy. És azt gondolom, hogy ezzel az itt jelenlévő összes olvasód tisztában van, csak ki tisztelet, ki sajnálat, ki meghunyászkodás okán hallgat róla.

    Ha valakivel 5 gyermeke, és azoknak 3 különböző anyja nem áll szóba, ha valaki sem az anyját, sem a testvérét, sem az apját, sem a nevelőanyját nem tudja kritika nélkül nézni, ott biztos az, hogy nem csak bennük van a hiba. És ne felejtsük el, hogy a párunkat magunk választjuk meg, tehát lehet önhibán kívül háromszor is ennyire mellényúlni…?

    Itt, a honlapon is tapasztalható, hogy bár szívesen olvasunk téged és az írásaidat, és valóban pártatlanul igyekszel tájékoztatni, és nagyon fontos ez a tevékenységed sokak számára, de rengeteg embert bántasz (sokszor oktalanul és durván) meg.

    Én rólad simán elhiszem azt, hogy mindig odafigyeltél a gyermekeidre és mindig minden kérdésükre válaszoltál, de vajon olyan stílusban, ami nem volt számukra megalázó? Valahogy azt gondolom rólad, hogy itt lehet a gond.

    Éva egy angyal lehet, és biztosan nagyon szeret téged…

    Minden elismerésem az ismeretterjesztő munkádért amit itt és máshol is végzel. Nagy is rá a szükség. Tudom, hogy most én is átléptem egy határt amit nem kellett volna, de egyszerűen nem bírtam ki, hogy ezt ne írjam le, mert évek óta (amióta megismerkedtem a munkáiddal) nyomasztanak ezek a gondolatok. Sajnálom, ha megbántottalak, nem állt szándékomban, egyszerűen ezt látom igazságnak és úgy gondolom, hogy bár ezt érzi mindenki, de nem mondja ki senki. Én megtettem, és nem is zavarlak többé benneteket, nem várom meg, hogy kitilts! 🙂

    Óriási a kontraszt az ismeretterjesztő (példaadóan jó) és a magánéleti (példaadóan elriasztó) életed között. Lehet, épp ettől vagy érdekes és megunhatatlan!

92. Attila, minden szavad bölcs e témában, jó lehet a nejednek lenni!

    89:Réka utolsó mondata nagyon igaz, és egyben meg is oldja a vitatott kérdést.

    Dorka, nekem mindig szimpatikus voltál, főleg a visszafogott és mindig konfliktuskerülő beírásaid miatt, látom, azért te is ki tudsz akadni! Tibor bá meg is tesz minden érte!

    Csillagánizs: nagyon édes! Jókedvem lett tőle!

93. 69 Tibor bá’
    A személy szerint nekemről.
    3 és fél gyerek.. Nincs fél gyerek, egész van, mindenestől, csak még picike, 22 hetes. A 3 nagy meg nagy. 17 és fél, 14 és fél és 11 és fél, nem bébik. Mikor kicsik voltak, otthon voltam velük, közben diplomáztam, de mikor e legnagyobb volt pici, a férjem volt gyesen, mert épp ő diplomázott, én meg idegenvezettem. Velük járó háztartás. Minden nap főzök, ilyenkor reggel, „ezért is a korai kelés, és a hajnali komment is, ilyenkor van időm.Miközben rotyog az aznapi ebéd. Ehhez ragaszkodom. Közben reggelit, tízórait készítek.ehhez is ragaszkodom.Nem fáradság, az esti vacsorakészítés sem, inkább rekultivál. A kicsivel tanulni kell,(kicsi .. kikéri magának, de angolozunk matekozunk, angol velem, matek apával esténként. a nagyok önállóan közlekednek, és csajoznak, örülök ha még szükségemet látják,vagy hajlandóak eljönni egy közös programra,vagy nagyanyjáékhoz, de nem kisgyerekek.
    Mindemellett a munkahelyemen még akkor vágtunk bele egy eus projectbe, amikor a negyedik bébi sehol sem volt. viszotn 11 kolléga számít rám. Amíg bírom és úgy látom produktív vagyok, nem hagyom cserben őket sem, és befejezzük a pályázat gazdasági és szakmai részét is. Utána szusszanok, de a pályázattal az én további szakmai jövőm is biztosítva lenne, és én hajtottam bele a társaságot, nincs lekoccolás, főleg mert semmi bajom.A jóisten egy kicsit több energiát adott mint amit amúgy szokott, ezt mondták már, lehet hogy az az ára, hogy hamar kipurcanok majd, nem tudhatom, mert 2 generációra visszamenőleg senki nem halt meg természetes halállal a felmenőim közül.Háztartás. Na itt kötöttem egy kompromisszumot. Hetente kétszer segítségem van hátzartásilag.Szerdán és pénteken fizetek érte … vagy ezt választom, vagy az itthonmaradást táppénzen.Előbbit választottam, és nem bánom. A hét több napján a fiúk rendben tartják a szobáikat, muszáj. De pl. most festettünk,(falakat) abban is segítettek, nem keveset.Mosás most is megy, ha ezt leírtam kiterítek, és indulok melózni, majd este fél nyolcra hazaérek.Ma szerda van,jön a segítségem úgyhogy szépen rendben találok mindent, mivel hétvégétől pont szerda reggelig halmozódik fel a rohanós dzsuva, péntekre úgyszintén, akkor már csak nagybevásárlás -férjem által, és főzés. Hétvégén csak mosogatógép bepakolás.És persze a kiskrampó, meg a nagykrampók… meg az olvasás.
    Mihelyst a kisfiú megszületik, itthon leszek. Addig nem megy, még ha jó is lenne néha. De semmi szükség rá egyelőre. ithon lennék egész nap egyedül, várnám a fiúkat haza, délutánig. Akik délután lekoccolnak úgyis. Este meg már itt vagyok. Elég lesz itthon lenni majd még három évig, vagy ahogy alakul… ne ítélkezz ismeretlenül korrupcióval pedig ne gyanúsíts.Nonsens. borzasztóan előítélestes vagy..

94. 89. Réka

    „Aki önzetlen anya, az tesz a mítoszra meg a körülrajongásra. Pont attól önzetlen.”

    De talán pont ezért kell tiszteni.

    Igaz, ebben az érzelmes témában nehéz tisztességes egyensúlyt találni az általános és a saját egyedi példák között.

    Talán annyit, hogy aki tudja mi a szeretet, az jó eséllyel ismeri annak hiányát is – elsősorban, amikor a meleg családi fészekből kikerül a nagybetűs ÉLETBE, megkapja az első leckéket.
    De aki szeretet nélkül nőtt fel, az sokkal kevébé alaposan tud tud összehasonlítani.

    Természetesen abban is igazad van, hogy a most felnövő generáció sok esetben anyástól együtt borzalmas morális állapotban van.
    Ezért gondolom, hogy nagyobb jelentőséget kellene adni a még fungcionáló családoknak, és a többiekk fölé emelni, hogy VAN REMÉNY, és LEHETSÉGES, nem pedig a mocskot normalizálni, hogy politikailag korrekten ne bántsuk és ne éreztessük a kevésbé szerencséseket, hogy az életük lehetne jobb is.

95. 92. Diána

    🙂 kösz … megmondom neki.

96. 95: Biztos tudja…:-)

97. 91: Diána!
    Az egész hozzászólásodat végig kíséri a mélységes meggyőződés, hogy ki foglak tiltani. Ami totális félreismerésem. Kifejezetten örülök, ha valaki őszintén, részletesen megírja a véleményét. Ez a kitiltás egy fóbia. Nem hiúsági alapon tiltok, kizárólag etikai és tematikai alapon. Ha ebben a témában ennyire félreismersz, akkor mi nekem a garancia, hogy minden másban viszont nem?

    Érzelmi élet? Mi pontosan az érzelmi élet? Mi ebben a sztenderd, amihez viszonyítva defektes lehet valaki? Ezeket nem viccből kérdezem, hanem mert nem tudok rá másképp válaszolni. Azok szerint, akik valóban ismernek, a rendkívül mély érzelmeim vannak, amit természetesen rég tudok és ésszel kompenzálok, a megnyilvánulásokat tudatosan visszafogom. Nem kívánom dicsérni magam, csak idéztem a feleségem véleményét, de már nem hangoztatja, mert senki se fogadja el tőle.

    5/3 nem áll szóba. Hatalmas talány, de nekem már nem. Az első feleségem nem, hogy engem megcsalt, de még az állandó szeretőjét is megcsalta alkalmi pasikkal 25 éven át. Egy nemrég tartott bírósági tárgyaláson azt vallotta (eskü alatt) hogy neki „soha senkije nem volt”. Tehát élt (éltek az anyák) egy társadalmilag elfogadhatatlan életet, és most idős korukban ezt úgy akarják szépíteni, hogy amit lehet azt letagadják, amit nem lehet arra azt mondják, hogy én kényszerítettem rájuk, én miattam kellett tenniük. Tehát minden valós és vélt gyermeki hátrányért (például az anyai hanyagságért) én és csakis én vagyok a felelős, plusz az anyák elvárják a gyermekeiktől, hogy velem ne tartsanak kapcsolatot. Ez ilyen egyszerű. A számszerűség csalóka, a következtetések néha hatalmas mellélövést eredményeznek.

    A párunkat magunk választjuk meg? Na igen. A nők ragyogóan el tudják rejteni valós énjüket a cél érdekében. Ezt azért tudnod kellene, ha annyira az igazságot akarod megírni.

    Sok embert bántok meg? Honnan tudod hányat? Az én tapasztalatom az, hogy képtelenség úgy élni, cselekedni, hogy az mindenkinek megfeleljen. Én hozom az igazi önmagamat, nem kötelező engem olvasni, akit ez bánt az olvassa a napilapokat.

    Ugyan már. Milyen stílusban figyelek egy gyerekre? Ez már tényleg csomó keresése az összes kákán.

    Éva? Igen nagyon szeret, ami kölcsönös, de nem angyal, NŐ, az anyja is az és a nagyanyja is az volt. Csak ez az állatfajta mára már nagyjából kipusztult.

    Semmilyen határt nem léptél át. Nálam minden szabad, nincs és sose volt titkolni valóm. Minden tettemmel el tudok számolni olyan értelemben, hogy annak indítéka vállalható. Azt pedig honnan veszed, hogy mindenki úgy gondolja, ahogy te, de senki se meri kimondani? Ha ez igaz, akkor az egész társadalom rohad, mert mindenki kétszínű, alakoskodó, meghunyászkodó, sunyi és minden tisztességet feláldoz az egyéni érdekeiért.

    Mi riasztó a magánéletemben? Tényleg érdekelne.

98. 90 Köszi csillagánizs !
    Feldobta a napomat.
    Különben meg szerintem megoldottad Tibor Bá postját (gondját).

99. 97: Tibor bá

    Nem ismertelek félre, csak megelőző hadműveletként írtam, hátha mégis fontolgatnád, és így talán csak azért sem jutok ilyen szomorú sorsra… :-). Mert bármit is írtam, a honlapod nagyon fontos a számomra és a családom számára is.

    Már megbántam ám, hogy kiírtam ezt magamból, mert bár így gondolom, de az okok ismeretének hiányában nincs semmi jogom ítélkezni vagy „megasszondó” embert játszani. És biztos bőven van söprögetni való a saját portám előtt is. De én először az ismeretterjesztő dolgaidhoz jutottam hozzá, majd amikor a többi is a kezembe került, egy világ dőlt össze bennem, nem akartam elhinni még a saját szememnek sem, hogy ez a kettő – ugyanannak az írónak a munkája.

    Mihez képest defektes? Ez jó kérdés, nem is tudom megválaszolni, gondolhatod! Talán aki érzelmileg megkapja az elfogadást és szeretetet gyermekkorában a családjától, az sokkal elnézőbb szemmel nézi, vagy észre sem veszi a – mindenhol létező – szülői hibákat. Talán annak természetes, hogy imádja a szüleit (nem csak az anyját), és nem a mítosz, egyszerűen a maga kedvéért, természetesen.
    És azt gondolom, hogy ennek hiánya később, a párválasztásban és gyereknevelésben is szinte behozhatatlan hátrány, amiről legkevésbé sem tehet az illető, de mégis, a szeretetlen családi légkör (kivétel van) sokszor generációkon áthúzódik.

    Abban viszont igazad van, hogy a nők egy kapcsolat elején gyakran nem őszinték, mert elvakítja őket a férfi megszerzésének vágya, és ez a férfiakra sokkal kevésbé jellemző.
    De ez kétélű fegyver, mert aztán igazi magunkat felfedve az évek során, jogtalan a panasz, hogy miért nem fogadnak el minket, hiszen szegény férfi zsákbamacskát vásárolt, és döbbenten áll a tények előtt…
    De ez talán tényleg genetika, a nő olyan erősen vágyik egy biztos kapcsolatra, hogy ezért az árért semmi sem drága – eleinte. Szóval ez a meglátásod teljesen jogos, és akár magamra is vonatkoztathatom, rám is találna. (Bár az én párom vígan tűri ezt a jelenséget, és „mindkét” csaj tetszik neki, de ő is a szememre hányta már ezt. )

    A gyerekekkel kapcsolatban viszont merem állítani, hogy a megalázó stílusú, mindentudó, mindent jobban tudó szülőt sosem fogják szeretni, akkor sem, ha rengeteget tesz amúgy értük. Amíg rá vannak szorulva addig meghunyászkodnak, később, felszabadulva menekülnek árkon-bokron át. (Nem tudom te ilyen voltál-e, csak ezt gondoltam magamban, lehet, helytelenül). Ezt az itteni stílusodból mertem leszűrni, hiszen itt is kvázi egy apaszerepben terelgeted az olvasóidat, sokszor, nagyon sokszor megbántva közben őket, még ha gyakran igazad is van!

    Abban megint igazad van, hogy más nevében ne nyilatkozzak, de éveket visszaolvastam, és rengeteg bántó, sőt durván megalázó megjegyzésedet láttam (még egyszer: volt, hogy jogosan), ami elkerülhető lett volna, de te valamiért nem akartad elkerülni. Szinte nincs itt olyan ember, 1-2 kivétellel, aki ne lett volna már szenvedő alany.
    Amit kifogásoltál és nem értetted az okát, hogy sok témában miért hozzák elő az olvasóid a személyes magánéletedet a véleményed indoklására, szerintem azért van, mert a többség azt gondolja, hogy a nőkhöz (megint csak Évát kivéve), gyerekekhez, szülőkhöz való viszonyod olyannyira eltér az átlagtól (nem jó irányban), hogy sokszor az indokolja bizonyos esetekben a boldog családokban élők számára elképesztő eszmefuttatásaidat.

    Szóval igaz, nem tudom ki gondolja még így, így hát csak a magam nevében írom, hogy a tiszta logika, az elemző képesség, a távolságtartás, a független szemlélet és az ész – amivel kétségtelenül rendelkezel – sokat ér és fontos, de sajnos emberi viszonylatokban sokszor inkább káros mint hasznos, mert az egyensúly felborul a szív helyett az ész javára.

    Valahogy ezt érzem nálad, de még 1x bocsánat, mert feleslegesnek látom, hogy ebbe belevágtam, értelme semmi, haszna semmi, tipikus női meggondolatlanság volt… 🙂

    És túl hosszú is lett, mindenkitől elnézést!

100. 91./
     Kedves Diana!
     1/ Tibor bá érzelmi élete semmivel sem defektesebb, mint bárkié, akit ért már hideg is meleg is. (Elég jól tudja kezelni a pofonokat)

     2/ A gyerekek csak az anyai elvárásnak tesznek eleget.
     (Megkeseredett, megvénült magányos nőknek, kiket az élet örömei már rég elkerülnek. Bezzeg a volt férj és kitartó pofátlanul jól érzi magát, pedig nem ezt a sorsot szánták számára.)Az önzetlen, szerető anyukáknak már csak az hozz némi boldogságot, hogy megfosszák gyermekeiket az apjuktól.
     Szerintem mindenki kritikusan nézi a körülötte élőket, legfeljebb nem mer nyíltan hangot adni véleményének.
     (Sajnos a felhozott kritikákat komoly tények alapozzák meg.)

     3/ A stílus? Egy odaadó, nyugodt, szeretetteljes, a gyermekeiért a lelkét kitevő apa stílusa volt. ( Ha ez megalázó, akkor nem tudom, hogy ki a defektes. )

     4/ Nem, Éva nem egy angyal. Éva csak egy olyan családban, olyan édesanya mellett nőtt fel, akitől elleshette, hogy mi a szerepe egy anyának, egy feleségnek. ( Érdekes módon , soha nem várta el. hogy glóriát emeljünk a feje fölé, hogy ő milyen csodálatos anya. Csendben tette a dolgát és biztosította számunkra a boldog gyerekkort, férje számára meg a nyugodt családi légkört.
     Különben valóban, nagyon szeretem a férjem, és hálás vagyok azért a sok szeretetért, gondoskodásért amiben részesít.

     Kedves Diána, ki kell hogy javítsalak. A magánéletéről nagyon-nagyon sokan példát vehetnének. Úgy apa, mint férj egy szenzációs emberke, mély érzésekkel.

101. 100: Vártam ezt, és jól esett olvasni!

     2: Tényleg nem értem ezt, mert a felnőtté vált gyerekek azt gondolnám, már nem hajlíthatók ide-oda ok nélkül, és velük szemben már nem lehet ködösíteni…
     Mindettől függetlenül, még egy rossz apa (általánosságban és nem Tibor bá) is jobb mint a semmi, tehát ez az anyai magatartás borzasztó ostoba, és nem állítom, hogy csak ebben az esetben hallottam róla. És a gyereknek többet árt, mint az apának, ez kétségtelen.

     3: Nem voltam ott, és így nem tudom, csak – ismétlem – a honlap alapján és a könyvei alapján gondoltam ezt, és lehet rosszul fogalmazva, de ezt a részét inkább kérdésnek szántam mint állításnak. Különben egyszerűen nem tudom megmagyarázni, hogy miképp lehet, hogy (mert abban biztos vagyok, hogy tényeket nem elferdítve ad elő Tibor bá), egy a gyerekeiért mindent megtévő férfi hogy járhat így. Tapasztalataim szerint ez a fajta anyai magatartás csak kis korban hatásos, és a felnövő gyerekeknél meg is van a visszahatás, az apára való újra rátalálás.

     Jó ezt a véleményt olvasni (nyilván te ismered őt legjobban), és el is hiszem, hogy így van, csak akkor azt nem értem, hogy bennem miért alakult ki egy teljesen más kép, pedig eddig azzal hízelegtem magamnak,hogy nem vagyok sem hülye, sem felületes, sem rossz emberismerő,lehet, én vagyok a defektes? :-).
     Ennek utána kell járnom!!! 🙂

     4: Nekem is ilyen családom, mamám van, szerintem sem nekünk kell glóriát rakni, mert ott van az magától is az arra érdemes fejeken.

102. 79. Hamvas sem tévedhetetlen, erre nemrég jöttem rá.
     Egyébként szellemi rokonok Tiborbával, abban a tekintetben, hogy mindketten nagytudásúak, de talán éppen ezért néha nem látják az erdőtől a fát, vagy mit…

     …és biztos igaz, hogy a pusztulás akár évezredek óta gyorsul, de nagyon sokáig a szakrális rend igencsak versenyben volt és visszafejteni az eseményeket bonyolult, többrétegű mintázat, például területi szórást is mutat.

103. 99:
     Hogy számodra teljes legyen a kép.

     Te egy 78 éves férfi kritikáit olvasod a már régen halott szülőkkel és testvérrel kapcsolatban, és azért olvasol szokatlanul őszinte kritikát, mert vagy írok valamit, de akkor a pontos tényeket, vagy inkább nem írok semmit. De….. – és ez nagyon fontos – ezeket a kritikákat nem csak nem fogalmaztam meg magamnak se 35 éves koromig, hanem nem is tudtam róla. Amikor már nekem is lett gyerekem és pontosan tudtam mi mindenre vagyok érte képes, akkor vettem észre, hogy ezt én egyáltalán nem kaptam meg.

     – – – Íme csak egy eset. A svábhegyen laktunk, 600 négyszögölön. A talaj teli volt apró kövekkel. Ásó használata lehetetlen, mert az apró kövek miatt nem lehet leszúrni a földbe. Apám elhatározta, hogy őszibarack fákat telepít. Kijelölt 20 gödör helyet és azt mondta minden egyes kiásott gödörfért ad 5 forintot (reguláris zsebpénzem nem volt). Boldog voltam, hogy lesz 100 forintom. Nekiálltam a gödör ásásnak, 16 éves voltam. Kiderült, hogy egyáltalán nem ágyba szarás. Kizárólag csákánnyal lehetett boldogulni, de még a fellazított föld kidobása se volt egyszerű. Rádöbbentem, hogy a 20 gödör minimum 20 napot vesz igénybe. A legjobb osztálytársamnak ajánlottam, hogy segítsen, kap ő is 5 forintot gödrönként. Elkészültek a gödrök rengeteg verejték árán. Az osztálytársamé lett volna 50 forint a munka feléért. Apámnak jelentettem, hogy kész vannak a gödrök. Megnézte őket, de pénzt nem kaptam. Naponta kértem, mert az osztálytárs is kérte tőlem. Harmadik alkalommal apám lehordott, hogy piszok alak vagyok, ilyen gyereket nem hord hátán a föld, mert a saját apámnak csak pénzért vagyok hajlandó dolgozni azon a birtokon, ahol úgyis minden az enyém lesz. – – – magamba szálltam, elszégyelltem magam, és apám indoklását magamévá tettem némi bűntudat árán. Húsz év múltán döbbentem rá arra milyen szemét volt az apám. Ja, és a birtokot természetesen nem örököltem meg. Sőt, semmit se örököltem tőle.

104. 103: 🙁

     Én ilyet el sem tudok képzelni, de természetesen elhiszem. Lehet, velem meg az a baj, hogy túl óvó és szerető környezetből jövök…

     Azt hiszem, ez nem is előny az eljövendő világban. 🙁

105. 102 Hamvasban éppen az a csodálatos , hogy nem csak az egyes fákat látja (azt is persze ) hanem az erdőt .
     Tévedhetetlen ? Miért lenne ?! Ember volt ő is . Meg persze írt 30 éves korában és írt 60 éves korában is . Senki sem lát mindent ugyanúgy 60 évesen mint 30 évesen .
     De én senkit nem ismerek aki mélyebbre ment volna úgy ,hogy közben önmagának is könyörtelen kritikusa .

     „Nem szerette, ha mesternek szólították.
     – Mester az, aki meg tudja csinálni azt, amit tanít. Én pedig még azt se tudom, mit tanítsak.
     Egyszer azt kérdezték tőle: – Beavatott vagy?
     Mire azt válaszolta:
     – Ha ez kiváltságot jelent, akkor nem. Ha fokozott életfelelősséget, akkor igen.”

     „– Nem találtam fel semmit, s ezért nincs mit tanítanom. Mindössze a szentkönyveket értettem meg, és megkíséreltem azokat alkalmazni.”

     „– Nem, egyáltalán nem vagyok megelégedve. Amit mondasz olyan, mint a kínai tusrajz. Nagy tér és benne valami folt, mint a szétkent tinta. Inkább lélektani teszt. Semmi pozitívum! Mihez tartsam magam?
     Anélkül, hogy megmozdult volna, válaszolt:
     – Megint elfelejted, hogy nem vagyok tanító. Semmi lecke. Semmi könyvnélküli. Semmi recept. Sőt ellenkezőleg. Kényelmetlen, hogy mindenkinek magának kell megcsinálnia?
     – Mit mondtam? Hogy a szentkönyvek nem tanítások, hanem a normális és egészséges emberi élet technikáját mondják el. Az eredeti élettervet. S azt, hogy ezt az élettervet mindenki maga csak egyszer, egyetlenegyszer a sajátmaga számára építheti fel. Először és utoljára. Nincs recept. Nincs mit tanítani.”

106. „– Belső világunk kilenctized részében ugyanúgy elégett, összetört, felborult, elpusztult, megrongálódott és romhalmazzá vált. A mi feladatunk tudni, hogy az eredeti világ volt, a rongáltságban élni és az eredetit helyreállítani”

107. Aki Hamvashoz hasonlít, annak kitépem a tökeit. 😀

108. Érdekes…Honnan eredhet ez a szó? Belegondolt e már valaki? Alaposan tanulmányozta e itt valaki az emberi viselkedést? Nekünk szavaink,kifejezéseink vannak egy viselkedésformára. Most iszonyúan realista leszek…A földön élő öszes élőlény érdekből csinálja azt amit csinál,függetlenül attol hogy mi is az,vagy hogy ösztönös e vagy sem. Mégegyszer leírom,minden érdekből történik! Nyugodtan félre lehet tenni az olyan marhaságokat mint az önzetlenség,vagy önfeláldozás és a többi,minden valamiért történik,nem pedig csak úgy ok nélkül.Az okok megindoklását az érdekek vezérlik,amikkel megmagyarázhatjuk a történteket.

109. 108 Ja :
     Teréz Anya mocskosúl meggazdagodott mert eladta az árvák szerveit.
     Gandhi milliárdos lett mert remek üzleteket kötött India függetlensége révén .

     EGY FENÉT !

     sajnos a világ a rongáltság olyan állapotába jutott ezt te így látod .
     Egyre többen nem látnak mást mint saját buta ösztöneiket .
     Ha így marad tényleg elpusztul az emberiség .

110. 109:
     Akarsz rá fogadni?:D

111. 111. „Úriember biztosban nem fogad ” 🙂

     De komolyan : Lehet hülye vagyok de én reménykedek .
     Miben ?
     Hogy még visszaállítható az „alapállás” .
     Hogy elöször csak kisebb pofont kapunk amitől „megvilágosodunk” de nem döglünk bele .

112. 102: Batka asszonyság ( 🙂 ), szerintem Tibor bá nem vakoló, úgyhogy Hamvashoz hasonlítani elég alaptalan.

113. 112:
     Egy világ dölt össze bennem. Azt hittem legalább nálad vakoló vagyok. – Hát mi vagyok én, szar? Már vakoló se lehetek (after Bástya elv.) 🙂

114. 113: hát Tibor bá, tökéletes nem vagy, pár évtized tisztítótűz kinéz neked, de vakolásra az alkatod rezisztens… 🙂

115. Na, most van egy kis időm írni ide is egy kicsit, úgyhogy akkor részletesebben.

     Ha egy kicsit redukcionista akarok lenni (amit IMÁDOK, úgyhogy most is az leszek), akkor pusztán az ösztön szempontjából nézve egyértelmű, hogy létezik hormonális (ha úgy tetszik, ösztönös) kötődés anya és gyermek között, mindkét irányban. És az is egyértelmű, hogy a gyerek részéről ez a kötődés JÓVAL erősebb, mint az anya részéről. Ez az evolúció „logikájából” nézve teljesen érthető: a gyermek a puszta létezésének fenntartása szempontjából is kötődik az anyához, az anya viszont élhet a gyermek nélkül is. Ha úgy adódik, az anyának képesnek kell lennie veszni hagyni az utódot, hiszen így biztosíthatja, hogy később még lesz alkalma további gyermekeket a világra hozni.

     De mit is jelent ez az emberek szempontjából?

     Be kell látni azt, hogy a homo sapiens földi létezésének kb. 150.000 évéből egy igen jelentős részt (minimum 50.000 évet) egy olyan társadalmi berendezkedésben töltött el, ahol szakrális rendszerek biztosították a fenntarthatóságot. Ennek mindennapos része volt a magzatelhajtás és az infanticídum. Ráadásul – horribile dictu – ezeknek a társadalmaknak a java része (sokak szerint a többsége) még matriarchális is volt. Tehát az anya szerepe több tízezer éven át összekapcsolódott az utódok esetleges elpusztításának képességével. Itt tehát az anyamítosz nem igazán látszik igazoltnak. Ebben az időszakban egy újszülöttnek igen csekélyke esélyei voltak az életben maradásra, kb. 25% érte meg az ivarérett kort. Ez azt jelentette, hogy 7-8 közötti fertilitási ráta mellett az emberiség lélekszáma PONT stabil maradt (több tízezer éven át). Ebben természetesen számos dolog játszott közre (vándorló életmód, betegségek, esetleges éhínségek, stb.), botorság lenne olyasmit állítani, hogy a 75%-nak akár egy „jó részét” is maguk az anyák ölték volna meg a fenntarthatóság szakrális keretei között, de annyi ma már bizonyos, hogy ez a mechanizmus nem volt ritka abban az időben, ezt több, a szakralitás kereteit őrző írásos emlék is rögzíti.

     Igen ám, de úgy 5000 évvel ezelőtt történt egy kiugrás ebből a rendszerből, ami azóta gyakorlatilag meghódította az egész világot. A kiugrás gazdasági alapja az volt, hogy a korábbi halászó-vadászó-gyűjtögető életmódból áttértünk a földművelő életmódra. Ezzel az a helyzet állt elő, hogy ugyanakkora terület több embert tudott eltartani, ugyanakkor az eltartás csak akkor valósult meg, ha az emberek MEGDOLGOZTAK érte. Korábban az emberek napi 3-4 órát töltöttek „termelő tevékenységgel”, vagyis olyasmivel, ami a létfenntartásukhoz közvetlenül szükséges volt – a többi szociális élet, vagy ha úgy tetszik „szórakozás” volt. A neolit forradalom után azonban megváltozott a helyzet, 12-14 órát is munkával kellett tölteni. Ebben az életben a dolgos munkás kéz érték, a gyermeké is, tehát a gyermekek értéke és szerepe felértékelődött – láthatjuk, milyen hihetetlen népességrobbanáshoz vezetett ez. Maradt a 7-8-as fertilitási ráta, ám a 7-8 gyerekből EGYRE TÖBB marad életben, mára a csecsemőhalandóság alig néhány ezrelék a fejlett országokban, de még a legfejletlenebb régiókban is 70-75%-a éri meg a gyerekeknek az ivarérett kort. Ehhez az (is) kellett, hogy az utódokról való gondoskodás fejlettebb formában jelenjen meg, mint a korábbi időszakban. Szerintem ez az anyaság szakralizációjának ez az elsődleges oka: kell a gyerek, mert kell a dolgos kéz, tehát egyfajta erkölcsi piedesztálra kell helyezni az utódnemzést, és ezzel együtt az anyát is, hiszen ennek a folyamatnak ő szenvedi el a nehezebb részét.

     Amit itt fontos látni: ebben a megközelítésben az utódnemzés egy TÁRSADALMI ÉRDEK – nem valami „isteni csoda” vagy más szakrális jelenség, egyszerű érdek. Minél több a dolgos kéz, annál nagyobb terület megművelhető, annál több az élelem és az eladható felesleg. Azon se kell csodálkozni, hogy az egyik tipikus poszt-neolit szakrális rendszer, a kereszténység már TILTJA a magzatelhajtást és az infanticídumot. Nem csoda, hiszen a sok gyerekből sok munkaerő lesz, a sok munkaerőből meg még több kaja.

     Aztán az iparosodással, illetve az ún. „jóléti állam” kialakulásával megint változott a helyzet. Az utód ugyanis már nem vált a megélhetés eszközévé. A megélhetés eszköze a tudásra alapozott szakma, illetve kialakulnak azok a szociális ellátórendszerek, amikben a szülőket idős korukban nem a gyermekeik tartják el. Ennek meg is lett az eredménye: a nők szülési „hajlandósága” hihetetlenül lecsökkent. A fertilitási ráta a legfejlettebb társadalmakban a természetes emberi közösségekben szokásos 7-8-ról lecsökkent 1-1,5-re. Miért? MERT A NŐKNEK MÁR NEM ÁLL ÉRDEKÉBEN SZÜLNI – vagy legalábbis jóval kevésbé, talán úgy a leghelyesebb ezt megfogalmazni, hogy a társadalmi szerepvállalásuk nem ELSŐSORBAN ennek a függvénye. Viszont nem „szoktak le” róla teljesen, mivel az ösztön azért működik ebbe az irányba. Tehát van ösztönös anyaság, csak éppen – mint a genetikailag kódolt hajlamokat általában – jelentős mértékben a fennálló társadalom viszonyai határozzák meg, hogy mennyire befolyásolja a tényleges viselkedést.

116. Hun-ce. Minél nagyobb az egyedszám,annál több érdek ütközik egymással.

117. 115: Ez nem egy tudományos fórum, de azért pár forrást megadhatnál ehhez az elnagyolt elmélethez.
     Nekem kapásból beugrik a Kánaáni és térségi Moloch-kultusz, aminek keretében gyerekeket áldoztak tömegesen és az javában poszt-neolit kultusz volt.

118. 117:A moloch kultusz virágzáott a kánaánita népek körében. Élő csecsemőket áldoztak neki, égő kemencébe dobva molochnak. (nem tudom nagybetűvel írni)Ábrahám megfelelő útmutatást kapott ezzel kapcsolatban. A gyermek/emberáldozat nem szükséges, és gyűlöletes az Úr szemében. (Izsák/add nekem az elsőszülötted)-story.)Ezzel tette egyértelművé az örökkévaló, hogy az emberáldozat gonosz dolog, és nem az ő „igénye”.Az ő igénye, hogy jók legyünk egymáshoz, és őhozzá feltétlenül lojálisak.
     

119. 115 jancsika :
     1 ha a „neolit forradalom” előtt amúgy is kicsi volt a népszaporulat akkor miért kellett volna megölni a csecsemőket ?!

     2 Ebből a korból nincsenek írásos emlékek .

120. 115. Jancsika

     „akkor pusztán az ösztön szempontjából nézve egyértelmű,”

     Igen, pontosan itt herélted ki a témát.

     Kicsit olyan, mint amikor Móricka jól megtanulja az afrikai elefántot, de az iskolában Grönlandról kérdezik:
     – Grönland északon van… Tőle délre van Afrika, ahol az afrikai elefántok élnek. Az Afrikao elefánt nagytestű, szürke, és vastagbőrű állat. Az afrikai elefántnak nagy fülei vannak, amivel hűti magát…

121. 120:
     Ez nem ellenvélemény és bizolnyítási kisérlet, ez csak szellemesnek szánt szöveg.

122. Te Dorka, hát ez egy egész emberbarát vallás! Hogy lehetne betérni hozzátok??? 😀

123. 121. Tiborbá

     Pedig annak szántam.
     A formális racionális logikával nem lehet leírni az emócionális logika jelenségeit, mert sok esetben az ellenkező eredményt mutatja. Meg lehet próbálni, de csak elbeszél a lényeg mellett.

     Az anya-mitoszt nem lehet elválasztani az életadástól, és az önzetlenségtől.

     A kavarodást az okozza, hogy manapság egyre több biológiai vagy technikai anya nem éremli meg, de igényt tart a dicsőségre.

124. 118. Dorka.

     „Az ő igénye, hogy jók legyünk egymáshoz, és őhozzá feltétlenül lojálisak.”

     De Irán megszórása azért még belefér, nem?

125. 124: persze. És mondá az Örökkévaló az ő Választott Népének(miután nagylelkűen lemondott a gyermekáldozatról): „Kezedbe adom ellenségeidet!”

126. 124: mert az „egymáshoz” azt jelenti, hogy a többi Kiválasztotthoz…

127. 126-125 Ez azért egy nagyon sarkított állítás.
     124: Irán esetleges atombombájának esetleges megakadályozása nem hinném hogy vallási kérdés(para)

     122/ Tudok nagyon aranyos nyitott rabbit ajánlani ha be akarnál térni Arma Gedeon 😀 Legalább másfél év, kemény tanulással, más áldozatokról nem is beszélek:) De viccen kívül van Magyarországon olyan betért is,(gér cedek aki elvégezte a rabbiképzőt utána, mégpedig jó eredménnyel. Hogy gyakorolja e, azt nem tudom.De biztos komoly oka volt rá… nekem ez talányos, de elfogadom teljesen.Már ugyanolyan zsidónak számít, mint aki született. De a betérés az utódokra is vonatkozik, aki betért zsidó lesz, a gyerekei is azok lesznek. /kis ismeretterjesztő pársoros a félreértések elkerülése végett/ Hogy bár térítés nincs, de komoly okkal(nem divatból vagy majomságból mint pl Madonna” és mély elhatározottsággal igenis van lehetőség ilyesmire.

128. 127:
     Dorka! Súrolod a „térités” fogalmának a teljesítését. 😉

129. Isten ments:)
     AG kérdését nem vettem komolyan egy pillanatig sem, tudom hogy vicc volt, de nekem a kedvenc bibliai alakom akkor is egy betért nő, Rut. Mindig tökre meghatódom tőle, könnyekig.
     „Ne kényszeríts rá, hogy elhagyjalak és elmenjek. Mert ahova te mész, megyek én is. Ahol te letelepszel, letelepszem én is.
     A te néped az én népem, a te Istened az én Istenem.
     Ahol te meghalsz, ott haljak meg én is, ott temessenek el. Tegye velem az Úr meg ezt a rosszat, ha nem a halál választ el bennünket egymástól.”
     Amikor látta, hogy Rut mennyire kitart mellette, hogy vele menjen, (Noémi) nem folytatta tovább a rábeszélést.”

     A legszebb anyós-meny kapcsolat. Amúgy mindig arról gondolkodom, hogy annyira jó lenne ha jó anyós tudnék lenni, olyan barátnőféle majd. Biztos nehéz, de nekem nagyon nagyon fontos hogy majd szeressenek a menyeim, és ne kapjanak gyomorideget ha jövök hozzájuk..(már én se kapok, de jó 15 évig bizony kaptam.. ez már viszont offtopic, bocs érte, szentimentális húslevesillat járja át a lakást, de befejeztem már:)

130. 129:
     Az anyós/meny-vő probléma ennél sokka mélyebb és összetettebb. Ma márf egy generációnyi különbség elviselhetetlen, ezért meg sed próbálják, kivétel, ha lehet fejni.

     És akkor most nekem lehet esni, hogy dehogy is, mert az én…. meg az …. — Jól van okos tojások. Nektek van igazatok. Én csak kukorékolok össze-visza.

131. Hát nem tudom. Szerintem itt sem lehet általánosítani, olyan is van aki jobban szereti az anyósát mint a saját anyját. Vőt is aki az apát az apósában találta meg. Nekem rögös utam vezetett oda, hogy már szeretem az anyósom, és spontán is felhivogatjuk egymást, vagy csak úgy beszélgetünk. Talán azért mert egész más a családjuk, mint a miénk volt, nekem formálisnak és ridegnek tűnt, de ezek csak külsőségek.Neki meg fura lehettem én.Mindig a lányával hasonlítgatott össze, de tűz és víz..én meg őt anyámmal, de ezt nem szabad.
     Lehet rá számítani,nagy bajban mindig mellénk állt és én sem hagyom hogy öregkorára egyedül maradjon, gondoskodni akarok róla. De 15 évig egy udvarias távolságtartó borzalom volt köztünk, ami neke nagyon rossz volt, mert nem élnek a szüleim,és hiányzott valami hasonló. Tényleg csak vagy 3 éve múlt el, és kezdett javulni..

132. 131: ezt hívják összecsiszolódásnak.
     A betérési szándék retorikai volt és tréfás, az viszont igaz, hogy szívesen megtanulnék héberül és elvégezném a rabbiképzőt, ha lehetne metélkezés nélkül. Ha ti mindent tudhattok rólunk, igazságos lenne fordítva is…
     És majd akkor vitatkozzunk, hogy vajon Luzsénszki hamisan fordította-e a Talmudot… 🙂
     Na ezért nem fognak engem és más hasonló szándékút beengedni a rabbiképzőbe…

133. 31 Attila (PV)

     „Az áruházi polctöltögetők mindig pótolhatók”

     Valamiért beragadt nálad ez a pénztáros-polctöltögető-droid kép, kérlek, vigyázz, mert ezzel azt sugallod, hogy „a” női munka tipikusan értéktelen, alibijellegű vagy kényszer, ellentétben „a” tipikus férfimunkával.

     „Jó esetben bedobja a törülközőt, ha beteg a gyerek, általában a legroszabb időben, rosszabb esetben elmegy szülni, pont mire beletanult a munkájába, és elkezdhetne hasznot hajtani…”

     Az elsőként említett dolog – „nőnemű alkalmazott nonstop (beteg)szabin a beteg gyerek miatt” – akkor igaz, ha mindig az anya ér be később, megy haza hamarabb, vesz ki szabadságot a gyerek(ek) miatt – de miért is annyira magától értetődő ez? Ha ezen teendőkön a (házas)párok megosztoznának, a munkáltató kénytelen volna tudomásul venni, hogy egy családos embernek nemétől függetlenül lehetnek bizonyos otthoni kötelezettségei, és így a nők munkaerőpiaci hátránya érezhetően csökkenne.
     A szülést természetesen nem lehet megkerülni, de bizonyos munkaköröknél, kölcsönös hajlandóság esetén megoldható az otthoni munkavégzés, meg aztán voltak anno céges bölcsődék, óvodák, az se volt egy utolsó ötlet.

134. Attila (PV)

     „Ők megmaradnak dísznek a pina körül.”

     Tehát a nem-anya nem ember, csak egy üres báb emberi értékek nélkül? Mert a „pina körüli dísznek kevés” fogalma ezt sugallja.

135. 133:
     Megfontolandó ötletek, de sajnos idejét múlta. Ekkora (világ) munkanélküliség mellett nem a munkavállalók diktálnak, hanem a munkaadók. A nemek megszokott helyzete rengeteg igazságtalansággal van teli, de ezeken már nemigen lehet változtatni.

     134:
     Attilának egy sajátos, konzervatív családszemlélete van, amit felvilágosult nők nehezen tűrek, de a hagyományos nők lubickolnak benne.

136. 134 Ződ

     Az emberiség sorsa a nők vállán nyugszik… ehem… na jó… nem a vállán.

     Vannak akik felvállalják ezt a felelősséget, és becsületesen végigviszik, és vannak akik úgy döntenek, hogy a könnyebb végét fogják meg a dolognak. (most nem azokról van szó akiknek egészségügyi problémája van). Nyilván nem illik elvárni ugyanolyan szintű elismerést a környezettől.

     A „pinának” ugyanis két fungkciója van: input és output.
     Az inputhoz elég dísznek lenni, de az output már az anyaság.

     Azt nem én sugallom, hogy a női munka tipikusan alsóbbrendű, hanem a profitorientált termelési rendszer.
     Ez a rendszer csak akkor fogadja el a nőt, ha tud férfiként viselkedni. Azaz a rendszer nem fogadja el a nők anyaszerepét.
     És ezt a nők érzik, és sajnos igyekeznek alkalmazkodni.
     Szerintem NEM az egyenrangúságot kellene erőltetni, mert az úgyis lehetetlen mert a nőket a férfi szerep felvételére kényszeríti, hanem a nőket, mint nőket ÉS anyát kellene
     elfogadni… De erre ez a rendszer a liberális torz értékrenszerével alkalmatlan.

137. 136:
     Csak remélni merem, hogy a „zödszerű” nők megértik szavaidat.

138. 137 Tiborbá

     Hogy megértik-e, nem tudom.

     De egyrészt ne tartsanak igényt arra az elismerésre amit a „valódi” anyák kapnak és ha ők nem kapják meg, ne próbálják meg elvitatni ezt az elismerést azoktól, akiknek jár.

     Nyilván lehet árnyalni a dolgokat, de ott ahol a döntés pusztán kényelmi, (jó alak, szép mellek, karrier megtartása, stb) a dolog világos.

139. Attila

     „De egyrészt ne tartsanak igényt arra az elismerésre amit a “valódi” anyák kapnak és ha ők nem kapják meg, ne próbálják meg elvitatni ezt az elismerést azoktól, akiknek jár.”

     Nem, nem vitatom el. Becsülöm azokat, akik az anyaságban találják meg életük hivatását, nem vágynak másra mellette, és szívvel-lélekkel csinálják, de az emberek nem egyformák – a nők sem.
     A kép árnyaltabb annál, hogy a „Ződ-féle” nők az alakjukat féltik – ez amúgy is a szóban forgó jelenség sarkítása, afféle címkézése a dolognak, hiszen ha a némber az alakját(!) félti, az értelmes ember szemében a „pfejj” kategóriáa tartozik.
     A „karrier” szó is tévútra visz, mert ez, ha nőkkel kapcsolatban említik, valamiféle rottweiler-állkapcsú, szőröslábú, agresszív, törtető brünhilda képét idézi fel, holott meggyőződésem, hogy azon nők többsége, akik nem „elégszenek meg” „csak” (az idézőjel használata szándékos) az anyaszereppel, nem a fenti értelemben „karrierista”, éppen ezért nem is férfiszerepben van – egyszerűen csak a család _mellett_ más (szellemi) kihívásra is vágyik. (Itt felhívnám a figyelmet egy fontos tényre: az idézőjelben „karrierista” nők többsége vágyik anyává válni.) Természetesen nem a szalag mellett robotoló nőkről beszélek, hiszen sokan – a többség – kényszerpályán van, nemétől függetlenül.
     Szerintem – bár ez meglehetősen elnagyolt „elmélet” – ha a természet/Isten/a nagy zöld tüsszentő arra predesztinálná a nőket, és csakis a nőket, hogy tökéletes testi-szellemi-érzelmi kielégülést találjanak a Kinder-Küche-Kirche háromszögben, ilyenné alkotott volna minket, értsd: szerény értelmi képességekkel s szerény ambíciókkal ellátva. De a nők egy része nem fér e korlátok közé, és őrlődik a kétféle vágy illetve elvárás között. No persze az is lehet, hogy a természet/Isten/a nagy zöld tüsszentő minderre nagyívben tesz, sőt, valószínű. Mit lehet tehát ezzel kezdeni? Hát, eddig a patriarchátust „kezdtük” leginkább. Esetleg szóba jöhetne Huxley Szép új világa.

     Itt visszakanyarodnék a poszt témájához: úgy vélem, az anyaság felmagasztalása, mitizálása a patriarchátus szerves része. A „konzervatív” modellben a nő egyetlen elfogadott (és elvárt) lehetősége az önkifejezésre, kiteljesedésre (tudom, elcsépelt szavak) az anyaság. De ne higgyük, hogy ez valódi megbecsülést jelent. Sokkal inkább egyfajta kontroll. Azzal, hogy az anyaság felmagasztaltatik, egyúttal kijelöltetik a nők számára „az” út, melyen járniuk érdemes, illik, kell. Érdemes a mai is élő álszent elvárásokat megfigyelni: ha egy anya a gyermekvállalás, -nevelés árnyoldalait említi, vagy saját igényeinek háttérbe szorítása miatt búsong bizonyos rendszerességgel, megszóljuk. Mert hiszen a nőnek szent feladata, „a” feladata az anyaság, hát hogy lehet, hogy nem tökéletesen elégedett benne testileg, lelkileg, szellemileg egyaránt?

     Sajnos hajlok egyetérteni Tibor bá’-val, a női egyenrangúság, egyenjogúság utópia, ugyanazért, amiért az emberek többségének szabad életpálya-választása, lehetősége a kiteljesedésre (nemfüggetlenül) utópia. A nagytöbbségnek nem adatik meg az önmegvalósítás (tudom, tudom) luxusa, egyszerűen csak küzd, túlél – ahogy tud.

140. A kényszerpályákkal kapcsolatban megjegyezném: nyilván egyértelművé tettem, hogy számomra a főállású anyaság kényszerpálya volna, de természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a nők jelentős része számára éppen a pénzkereső tevékenység a kényszerpálya – lásd szalagmunkás-polctöltögető-kávéfőző „droid”.
     Egy tökéletes világban ők boldogan háziasszonykodhatnának főállásban, én meg boldogan dolgoznék (illetve pénzkereső tevékenységet folytatnék, mert a főállású anya is dolgozik).

141. Attila

     (Közben „ízlelgetem” a gondolataidat, egyelőre nem teljesen egyértelmű nekem, hogy a világképünk milyen mértékben különbözik.)

     „Ez a rendszer csak akkor fogadja el a nőt, ha tud férfiként viselkedni. Azaz a rendszer nem fogadja el a nők anyaszerepét.”

     Ezzel kapcsolatban felmerül bennem a kérdés, hogy mely rendszerről beszélünk. Adja magát a válasz, hogy arról, amelyben élünk – de biztosan csak ez az egy létezik?
     Nem lehet, hogy az ember evolúciója ezen a szinten is működik? Gondolok itt arra, hogy talán nem ugyanazon együttműködési forma, társadalomszervezési mód az ideális számukra ma, mint ami őseink számára ideális volt.
     Vajon az olyan emberalkotta vívmány (már aki annak érzi), mint a fogamzásgátlás, tekinthető-e a társadalmi evolúció katalizátorának? Vagy épp ellenkezőleg?

142. 139:
     Egy kicsit elkanyarodtál a főtémától. Az emberi társadalom 100 év alatt annyit változott, amennyit az előző 10.000 év alatt. Ebből következik, hogy egyetlen „halmaz” se homogén. Egyszerű szavakkal, a nők és igényeik nagyon nem egyformák. Te elől lovagolsz, aminek jócskán megiszod a levét. Sok nő úgy boldog, ahogy sok-sok generáción át el volt rendezve. De valami ősiség azért a „modern” nőknél is átsüt még. Ezért van az, hogy a „befutot” nők még 40 előtt gyorsan szűlnek egy gyereket. – – – De nem ez volt a téma. Lehet, hogy az anyamítosz az apajogú társadalom piszkos összeesküvése, vagy egy könc, amit odadobnak a nőknek, de…. az én megfigyeléseim szerint ezt a „koncot” a nők ragyogóan kihasználják, olya annyira, hogy igen komoly társadalmikárokat okoznak vele. Ezt a jelenséget vettem célba.

143. „az én megfigyeléseim szerint ezt a “koncot” a nők ragyogóan kihasználják, olya annyira, hogy igen komoly társadalmikárokat okoznak vele”

     Igen, ebben tökéletesen igazad van… Hasonló megfigyeléseket én is tettem, habár úgy látom, a dolog megjelenési formái és főleg: a mértéke nagy változatosságot mutat. A „konc” tépésének van nyílt, felvállalt, már-már támogatott formája, és van „fű alatti”, nem igazán tudom, melyik rosszabb.
     Elnézést kérek az elkalandozásért.

144. (Kicsit olyan ez, mint a „szabadság”, mint általánosan elérendő cél, mint az egyik fő érték esete. Magától értetődőnek tűnik, hogy az ember erre vágyik, a valóságban viszont az emberek jelentős része – többsége? – képtelen élni benne és vele. Alkalmatlan rá, a rosszat hozza ki belőle.
     És van, akinek a „konc” kell.)

145. „A “konc” tépésének van nyílt, felvállalt, már-már támogatott formája, és van “fű alatti”, nem igazán tudom, melyik rosszabb.”

     A „már-már támogatott” alatt (többek közt) az olyan hétköznapi bölcsességekre gondolok, mint „a férfi a fej, de a nő a nyak, úgy irányítja a fejet, ahogy akarja” – ez a hétköznapi, mindennapos manipuláció definíciója, melyet a Tibor bá’ által említett, a „koncot” kihasználó nők értelemszerűen támogatnak, de ami meglepő, hogy a férfiak jelentős része is – indirekt formában. Tudniillik ha egy nő nyíltan konfrontálódik, nem pedig a háttérben mozgatja a szálakat, akkor „férfias”.
     Tehát, mondhatni, a váláskor, gyermekelhelyezéskor stb. a „nagyban játszott” manipuláció áldozatává váló férfiak egy része tulajdonképpen csak azt kapja, amit addig is – pusztán a dolog mértéke, súlya különbözik. Hiszen amíg a párkapcsolat általában működőképesnek mondható, a hétköznapi manipuláció „belefér”, sőt, nyeresége is származik belőle a feleknek (a nő számára az, hogy megkapja, amit akar, de nem kell felelősséget vállalnia érte, a férfi számára pedig – feltételezem – annak illúziója, hogy ő a főnök – ld. nyak versus fej).
     Ily módon (az anyaság mitizálását is ideértve) egy öngerjesztő folyamat jön (jött) létre.

146. 145:
     Ez a levezetés űl, bizonyos társadalmi rétegek, bizonyos eseteinél. Míg az anyamítosz szét van terítve a teljes társadalmon.

147. Testvérem ajánlotta ezt a posztot elolvasásra és egyáltalán nem találom felháborítónak (a kommenteket nem olvastam). Ha írnék saját anyámról akkor megijednétek. Sajnos…

148. 147:
     Próbáld ki! Nem vagyunk ijedősek.