A Duna TV vasárnapi (03.27) Heti Hírmondó műsorában 35:35-től 42:00-ig látható riport az évszázad biztosítási csalás főszereplőjéről és apjáról szól, mely utóbbi – természetesen – én vagyok. Aki a könyvet még nem olvasta, az a honlapon megtalálja a BogRoll „kategóriái” között. Persze minden cigány a maga lovát dicséri, hát dicsérem én is. A könyv messze jobb, mint, amit a cím ígér. Az eseményeken túl, családi pszicho-dráma nagyon sok tanulsággal, ami a mai „modern” társadalomban ezer számra található. De ezen kívül – nálam megszokott módon – jócskán van benne pszicho-analízis is. Én ezt a riportot úgy fogom fel, mint a könyv megkésett epilógusát, ami azonban – mivel nem én írtam – némi kiigazításra szorul.
Elsőnek nézzük az utóbbi idők eseményeit, ami a könyvben nem lehetett még benne. Múlt év áprilisában ikszedik elsőfokú tárgyaláson ítélet született, aminek értelmében mind az elsőrendű, mind pedig a másodrendű vádlott 4-4 év börtönt kapott, nem jogerősen. A másodrendű vádlott, a bigamista feleség, aki oly nagy lendülettel próbálta felvenni a pénzt, az elképzelhető összes cselt bedobta, hogy húzza az időt, hogy szimpatikusnak tűnjön fel, hogy sajnáltassa magát és anya nélkül maradandó gyermekeit. A legutolsó csel az volt, hogy az új férj (illetve csak élettárs) magán úton felkereste a bírónő férjét, aki történetesen ügyvéd, és az ügyfele akart lenni. Természetesen nagyon is tisztában volt azzal, hogy ez összeférhetetlen, de maga a tény, hogy nála járt, már kalamajkát okoz és a bírónő lemondását eredményezheti, hiszen elfogulatlansága már megkérdőjelezhető. Akkor pedig további 1-2 év haladékot kap az ügy. A bírónő nem adta vissza az ügyet, viszont nem adhatott többet a másodrendű vádlottnak, mint az elsőrendűnek a bigámia ellenére, amit csupán a másodrendű vádlott követett el. Zoltánt az elsőrendű vádlottat az ítélethirdetés után mindjárt szabadlábra helyezték a másodfokú tárgyalásig. Mivel Zoltán 32 hónapot töltött le a 48-ból az én számításaim szerint a 4 év kétharmadát éppen leülte. Ha a magaviselete jó volt, akkor ezzel vége a büntetésnek, kivéve, ha a másodfokon szigorítják az ítéletet, amire van némi esély, mert a bíróságok láthatatlan antennáikkal vették Orbán Viktor üzenetét: „szigorúbb ítéleteket várok.” Ez után az intermezzo után nézzétek meg a Heti Hírmondót (35:35 perctől)
http://www.dunatv.hu/musor/videotar?vid=698512&pid=278847
Lehet, hogy én egy kakukktojás vagyok, de az a nézetem, hogy ha valaki valamit elkövet, akkor vállalja fel. Én, a magam részéről, nem szégyellem és nem akarom elmismásolni viselt dolgaimat. Felvállalom önmagam, és nem követek el olyat, amit nem mernék felvállalni. Lehet, hogy ez túl nagy elvárás, de ahhoz már túl öreg vagyok, hogy megváltozzak. Ennek fényében nézzük hogyan nyilatkozik Zoltán és a bátyja által fizetett ügyvédje. Zoltán azt állítja, hogy nem az összeg volt az elsődleges motiváció. Az a csekélyke 250 millió. Ha nem ez volt a motiváció, akkor miért volt 250 millió, aminek a megkötéséhez 5 biztosító társaság kellett, mert a plafon egy biztosítónál 60 millió. Ha csak egy biztosítónál köt életbiztosítást sose jönnek rá, mert néhány hónapon belül fizettek volna. Nehéz eldönteni, hogy maga is elhiszi azt a szöveget, amit 3 éven keresztül nyomott a bíróságon, vagy simán most is hazudik. Lebukása előtt néhány hónappal nem kevés gúnnyal nekem azt írta, hogy a biztosítóknak nem fül a foguk a fizetéshez, de most már nincs mese fizetniük kell. Optimizmus! Most pedig a társadalom felé azt kommunikálja, hogy szart a pénzre, ő valójában meg akart szabadulni a feleségétől. Csak hát egy feleségtől sokkal egyszerűbben is meg lehet szabadulni. A módszert úgy hívják, hogy váló kereset benyújtása.
A hazugság azonban nem csak Zoltán privilégiuma. Hazudtak a biztosítok is akkor, amikor azt próbálják bemesélni, hogy a megbízott külső munkatárs, a szakorvos vette észre – akit több biztosító is alkalmaz – hogy „nini, ez az elhunyt több helyen is biztosított.” Frász karikát! A biztosítók a szabályok ellenére értesítik egymást a biztosításokról. Szabálytalan, de érthető. Védekeznek a csalásokkal szemben, ami valamennyiünk érdeke, mert minél többet fizetnek ki, annál drágább a biztosítás megkötése.
Szót érdemel még, hogy az ügyvéd szerint (Dr. Simonyi T. Cs. Csaba) a szerepem nem volt felfedhető, mert törvényesen ugyan, de megtagadtam a bírósági meghallgatásom. A teljes valóság az, hogy a rendőrségen tettem vallomást, de míg én az igazat vallottam, addig Zoltán ott sumákolt, ahol tudott. Ezzel nem volt nehéz tisztába kerülni, mert mire az én meghallgatásomra sor került volna, már néhány dolgot végighallgattam. Hogy Zoltán tovább hazudhasson a bíróságon, értesítettem Dr. Simonyit, hogy nem fogok tenni vallomást. Ha tehát ők igényt tartottak volna a vallomásomra, akkor a tárgyalás előtt közölhették volna, hogy ne hivatkozzak a mentelmiségemre, de ezt nem tették, viszont Zoltán hazudhatott tovább.
Be kell vallanom, hogy a nyilatkozatomban ejtettem egy hibát. Beszélgetés kezdeményezésemre Zoltán nem azt válaszolta, hogy „minek”, hanem azt, hogy „nincs mit”. Az viszont érdekes, hogy némi érzelmet elfedve azt állítja, hogy „dolgozik” azon, hogy 10 éven át nem látott leányával kapcsolatot teremtsen. Hogy velem kapcsolatot keressen, az nem jut eszébe. Érdekes, hogy nem veszi észre, míg az egyik esetben ő az apa, a másik esetben én, és nem lát semmi párhuzamot. Ami azt illeti, a kapcsolat létrejöttét várhatja. Az 5 éves lánya, aki időközben 15 lett, úgy tudja – és jól tudja – hogy édesanyja ő miatta fog 4 évre börtönbe vonulni. Arról nem beszélve, hogy amikor „meghalt”, egyáltalán nem érdekelte, hogy a lányában – aki évekig úgy tudta, hogy afrikai hüllőgyűjtő úton van – a sok év utáni „halála” milyen érzéseket vált ki. Különben az a tény, hogy a kislány évekig nem tudott az apja „haláláról” a család újraegyesülésének tervét sugallja, a pénz felvétele után. De a vicc kedvéért, tegyük fel, hogy Zoltánt én buktattam le, és miattam ült 28 hónapot. Még mindig sokkal kisebb bűnt követtem volna el ellene, mint amit ő követett el az 5 éves kislányával szemben, aki sokkal többet „ült” mint 28 hónap, és most ezeket az éveket újra át fogja élni, amikor az édesanyja fog ülni. Máskülönben furcsa ez a magyar világ. Meg lehet játszani azt a kártyát, hogy nem azt kell megszólni, akit bűntett elkövetéséért évekre elítélnek, hanem azt aki ezt a bűntényt felfedte. Ugyanis, ha ez nem így lenne, akkor Dr. Simonyi T. Cs. Csaba nem sejtettette volna a lebukás körülményeit, most már másodszor a TV nyilvánossága előtt.
Végül a slusszpoén. Bevallása szerint Zoltán sokat változott a javára. Hát nem, én ennek semmi jelét nem látom, mert sajnáltatja magát, hogy régi kapcsolatai megszűntek, de szokásához híven azt nem vállalja fel, hogy olyan Zalatnai módon fűt-fát átvert és sok-sok milliós tartózást is maga mögött hagyott a rendkívül rosszul megtervezett és még rosszabbul kivitelezett „halálával”.
___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________
Szokatlan nyiltsággal, őszintén megírt jelentés. Azt viszont borítékolni lehet, hogy nem mindenki fog vele egyetérteni.
Igen őszinte írás.És Tibor bá kivülről látja,és láttatja azokat a dolgokat,amiket a fia nem látott.Vagy nem akart látni.Egyet nem érzek ki végül is az egészből,én meg ezt mondom őszintén.
Hogy Tibor bá mit éreztél,és mit érzel.Szeretetet?Gyűlöletet?Sajnálatot?Megvetést?Csalódást?Véded a fiad?Az ösztönöd súg valamit?És mikor ezt megtudtad nem pofoztad földig a fiad?Vagy mi a véleményed igazán?Mert ez az írás őszinte.De semmilyen indulat nincs benne,se negatív,se pozitív..Ez olyan mint egy jegyzőkönyv..
Ne haragudj, Tibor bá, de nem tudlak hova tenni. Nemcsak értelmes, intelligens, kreatív ember vagy, hanem érzelmi világod is alapvetően a „normális, vagy ilyesmi kategóriába tartozik – egy fontos kivétellel. Családtagjaidhoz mintha nem fűzne semmilyen szokásos érzelmi viszony… Ezt nem kekeckedésül írom, csak olyan őszintén, ahogy te is javaslod.
1: Egyetértek.
2: Írásaimban elsősorban és főleg az motivál, hogy tudásom, élettapasztalatomat átadjam a következő nemzedéknek, hogy lehetőleg semmit se vigyek magammal. Ezen cél elérése érdekében elsősorban őszintének kell lennem, hogy hiteles lehessek. Az érzelmeimet felül kell írnom, azok úgyis ki fognak itt-ott látszani. Kérded, hogy mit érzek? Tehetetlen sikertelenséget. Igen, én is önző vagyok, nem sajnálok, nem szeretek (ami egyoldalú, meddő vállalkozás lenne) nem strapálom magam gyűlölködéssel, a megvetésnek nincs helye, mert mindenki azzal főz, amije van neki. De én a terveim elérésében sikertelen vagyok. Összetartó, egymást szerető család helyett egymást megvető, kihasználó, egymáson élősködő, önző, az én nevemet viselő emberek halmaza jött létre. És alig ad enyhülést, hogy mindezt egy anyaságra alkalmatlan nőnek lehet köszönni.
Ez a pofozás természetesen egy elméleti kérdés. Ily durván soha nem avatkoztam bele gyermekeim dolgaiba, nem lett volna célravezető, és ellenkezik a természetemmel. Észérvekkel megnyerés, az igen, erőszakos fellépés, soha. A véleményem? Előre megmondtam, hogy az elképzelés kudarcra van ítélve, de ha már benne volt, akkor teljes mellszélességgel segítettem. Meg is kaptam érte a jutalmamat. Ennyi. Az egész most már csak annyit ér, hogy tanulni lehet belőle.
3: Egyetértek. De gondolkodj el azon, vajon mi lehet az oka? Mert úgye semmi sincs ok nélkül. de, ha nem találsz magyarázatot 24 órán belül, akkor megírom a megoldást.
Hű, de kemény…
Tibor ba, vegigolvastam a konyvet mar regebb. Az asszonnyal egyutt volt egy par kerdesunk:
1. Ertem en, hogy a gyerekek anyja ilyen meg olyan rossz anya volt de azert neked mint apanak nincs egy csoppnyi felelossege ebben?
2. Mivel magyarazza azt, hogy mindharom gyerekeddel nem sikerult normalis viszonyt kialakitani?
3. Hogyan tovabb?
Kedves Tibor bá!
Csak gratulálni tudok, úgy a könyvhöz, mint a most megjelent posztodhoz. Szomorú, mondhatnám tragikus történet, események sorozata.
Melike és Gedeon hiányolja az érzelmi megnyivánulást. Véleményem szerint, épp ez a tényszerű, tárgyilagos írásmód a biztosítéka a leírtak hitelességének.
Ha az ember mérleget készít az életében elért sikereiről, kudarcairól, azt csak higgadtan (érzelemmentesen) a kőkemény valósággal szembenézve érdemes. Vagy az ember saját magának is hazudik.
Sok ember játsza így az életet.
Tibor bá, erőt és jó egészséget, hogy még sokáig élvezhessük írói és ismeretterjesztői munkásságod gyümölcsét.
Láttam a műsort a Duna TV-n, még aznap. Tudod, amikor régebben a könyvedet elolvastam, írtam is neked arról, hogy számomra elfogadhatatlan, ha egy ember ilyen viszonyt tart fenn a gyermekeivel. Mentség az nincs. Ha olyan voltál a gyermekeiddel, amilyen itt, a blogodban is vagy a kommentelőkkel, akkor ott a magyarázat, miért nem szeretnek téged, miért fordultak el tőled.
Az emberi jellem nem változik az eltelt évek alatt. Hiúságból, hatalmi vágytól vezérelve, valamiféle kisebbségi érzés elpalástolására de lebecsülöd a másként gondolkodókat.Csak az létezik, amit te helyesnek gondolsz. Számodra nincs lélek, pedig dehogynem. És a gyermekeidnek van bőven.
De a legfontosabb: a fiam a fiam, az én vérem. Szeretem, fenntartások nélkül. Akkor is, ha bűnöző lesz. Kiállok mellette mindenképpen, akkor is, ha elítélem azért, amit tett. Megkockáztatom, megfelelő családban el sem jut idáig egy gyermek, felnőttként sem, hogy bűncselekményt kövessen el.
Családtag soha nem köteles vallomást tenni a szerettei ellen, ezt még a jog sem követeli senkitől. Te mégis ellene fordultál. Nem szereted a gyermekedet, ahogy a többit sem. Ez itt a baj.
Kemény szavak, moderálni fogod nyilván. De legalább elolvasod, bár változtatni, megváltozni már úgysem fogsz. Nem is akarsz nyilván. Pedig soha nem késő. Jobb lenne a lelkednek, hidd el (mert van lelked, akkor is, ha nem akarsz tudomást venni róla).
6:
1) Nem samu, nem érted, csak abban a tudatban vagy, hogy érted. Az anyaság nagyhatalom, mind társadalmi ráhatás, mind pedig agyi (hormonális) ráhangolás tekintetében. Anya ellen fellépni lehetetlen, az anyai irányítás (tudatos, vagy akaratlan) szuper domináns. Egy apa tehet, amit akar, ha az anya ellene van, akkor mint ha nem csinálhat semmit.
2) Lásd az előző pontot.
3) A lépéskényszer a másik félpályán van. Én nyitott vagyok, végíg az voltam.
7: Köszönöm, nyilván nő vagy, és pontosan tudod, hogy miről beszélsz.
8: Téves női érzelem által fűtött, felesleges locsogás. Fogalmad sincs miről beszélsz, mert az egészből nem értesz semmit, csak az anyai ösztön túlcsurgásától hajtva ütödd bele az orrodat olyasmibe, amit felfogni képtelen vagy. Te vagy az a tipusú nő, akinek ha egy hülyeséget kecsegtetően adnak elő, akkor a tűzbe megy érte. Az igazságot pedig képtelen vagy megérteni, ha azt számodra nem megfelelő „finomsággal” adják elő.
Ott tévedsz Tibor bá’, hogy nincs objektív igazság. Még a tudományban sincs (olyan van, hogy most igaznak gondolunk valamit, ami esetleg később megdől – én így látom). Annyi igazság van, ahány ember. A sértéseid pedig nem számítanak, hiszen nem ismersz, miért venném komolyan.
10: Persze nincs objektív igazság, és ezen az alapon mindenki akkora marhaságot mondhat, amekkorát akar. Na ez az, amiben nem vagyok partner. Különben ragyogó filozófia. Egyébként eszem ágában sincs sértegetni, csak a te korképedet leírni ennél finomabban nem lehet.
11-nél a pont
Tibor bá’, van olyan ember a környezetedben, akiről tudsz úgy írni, hogy az olvasó fel tud fedezni benne egy kis érzelmi indíttatást is? Számomra ez a könyved döbbenetes volt. A stílust, mint mindig itt is nagyon élveztem, de a tartalomtól jó néhány napig nem tudtam magamhoz térni. Folyamatosan olyan érzésem volt, hogy amit a gyerekeid az anyától nem kaptak meg érzelmileg, azt Te anyagiakkal próbáltad kompenzálni náluk, de az érzelmi része Nálad is kimaradt. Írtad, hogy van még másik két gyereked is. Azokkal is hasonló a kapcsolatod? Szerintem egy kicsit túlzás, hogy minden olyan dologért, amit Te rossznak éltél meg a magánéletedben, a nőt, az anyát hibáztatod, s talán csak 1x olvastam vhol, hogy azt írtad, hogy életed legrosszabb döntése volt, hogy idegen kultúrából választottál párt magadnak. A másik két gyereked anyja magyar, velük milyen (volt) a kapcsolatod?
10: Kedves Tara! Az _igazság_ szót cseréld le (mindkét helyen) a _tévedés_ szóra. Aztán gondolkozz el a saját és a módosított változat értelmén és érvényességén.
Tibor bá, hadd jöjjön még egy női hozzászólás a rászemről. A március 12.-én írt Vissza a múltba bejegyzésed nagyon megrázott. Véleményem szerint az akkori viszonyok között sikerült a családodnak, bölcsen, megőrizni a viszonylagos biztonság látszatát a gyermekek előtt. Azon az utolsó napon viszont, egy 11 éves kisfiú lelke megfagyott, és egyedüli biztonságát és bizalmát a saját brilliáns eszében és logikájában látja azóta is. A gyermek a szíve mélyén úgy éli meg a szülő halálát, hogy az elhagyta őt. S hogy ne szakadjon meg a szíve, lefagyassza az érzelmeit. Én nem hiszem, hogy nem szereted a gyermekeidet. Csak nem tudod kimutatni, és emiatt ők nem érzik a szeretetedet. Amellett, én sem tudnám, mit tegyek, ha a gyermekem valami randa balhét okozna: mellé álljak-e, vagy az igazság mellé. Azt hiszem, azt tenném, hogy az igazság mellé állnék, de tudatnám vele, hogy bármekkora baromságot csinált, én úgyis szeretem. És várom vissza a börtönből, azalatt is végég mellette állok. De ha majomszeretettel minden szarból kihúzom, akkor pont azt a tudást nem adom át, ami emberré teszi az embert: az erkölcsi felelősséget. Hanem azt, hogy csinálj bármit, drágám, anyuci/apuci majd elintézi. Vagy ha mégis kihúzom a szrból, négyszemközt a betonba nyomom. Bár ez kevésbé hatásos.
15:
Az nem baj, ha egy nő és anya nem ért velem egyet, és az se baj, ha nem érti tetteim. Akkor majd előadom az eseményeket az én oldalamról nézve. Kedved snowwolf! Nem ilye egyszerű. Van gyerek és szituáció, amikor a gyermek a szülő haláláért önmagát teszi felelősség, van, amikor cserben hagyottnak érzi magát. Az én esetem szerencsés volt, mert én az édesanyám haláláért az oroszokat tettem felelőssé, amit a korabeli társadalmi hangulat aláhúzott. Ezt követve apám újra nősült és én minden figyelmem és ragaszkodásom a nevelő anyámnak szenteltem, aki ezt bezsebelte, de cserébe nem kaptam semmit. Apám se szeretett, mert csak magát szerette, rám pedig tinédzser koromtól fogva féltékeny volt, és irigy volt rám. Ennek ellenére elképesztő módon ragaszkodtam serdülőkorom családjához. Ami a viszonyra jellemző: Katona koromban amikor vasárnap reggel 07-kor kiengedtek a laktanyából a Szent István krt. felé mentem haza és a Glásner pékségnél megállva vettem egy tucat rongyost a havi 30 forint illetményemből és azzal toppantam be az ébredező családhoz. A 6,60 forintot a rongyosokért (@ 55 fillér) nem kaptam meg, természetesnek vették, hogy „figyelmes” vagyok. Viszont se a kapuhoz se a házhoz nem volt kulcsom, ha délután engedtek ki, és nem volt otthon senki, akkor néha órákat kellett várnom, nem egyszer 20 centis hóban, mínusz 10 fokban.
Aztán lett saját családom és bizony nagyon szerettem a gyermekeimet. Nem csak anyagiakban, de figyelmességben is. Csak egyetlen egy példa. Rendszer csináltam abból, ha bármelyik gyermek szólt hozzám, soha nem mondtam azt, hogy nem érek rá, majd később vagy valami hasonló. Eltoltam magamtól a munkát és teljes figyelmet szenteltem a gyerekemnek. Százszor leírtam, de a fiúgyermeküket imádó anyák átsiklanak felette. Tessék következtetni!!! Szülői értekezletre kizárólag én jártam. A beteg, törött karú gyereket kizárólag én vittem orvoshoz, a vese-sérült lányunkat én vittem korházba, én beszéltem az orvossal, én látogattam én hoztam haza egy héttel később, ami alatt az anyja meg se látogatta. A bevonuló fiúnkat csak én kísértem a laktanyába (az összes többi bevonultnak ott volt az anyja) és amíg nem kapott eltávozást, minden áldott vasárnap csak én látogattam, az anyja nem. Meddig kell még nekem ezt folytatnom??? Bármekkora baromságot követett mellé állnál. Én is mellé álltam. Hat éven át jártam ki hozzá 4 hónaponként, és ráköltöttem közel 2 millió forintot, de nem CSAK pénz, kapott szeretetet is, mert Éva két napig sütött előtte, és némelyik kívánságáért a lábam lejártam. És akkor most mi van??? Az van, hogy 70 felett meguntam, hogy viszonzás nélkül mindig csak én adok. Apámnak, anyámnak, gyermekeimnek. Felfogtam ésszel, hogy semmi másra nem kellettem nekik, mint tejelésre. Elég értelmes vagyok ahhoz, hogy most már ne fussak olyan szekér után, amelyik nem vesz fel. Hetven évig futottam, viszonzást sose kaptam, akkor meg minek, csapjam be magam, amit nem egy szülőnél látok felnőtt gyerekkel, mert képtelen elfogadni a valóságot. Én elfogadom. Nem vádolom őket. Az anya tanítja meg a gyereket a szeretésre, mert nem szeretéssel jön az ember a világra. Az én gyerekeimet az anyjuk nem tanította meg. Ez nekik is tragédia, mert ezzel kell élniük. Én pedig tudomásul veszem, mit oly sok mindent a meglehetősen fárasztó életem folyamán.
Tiborbának mi és mindenki más is, csupán fehéregér.
Beszűkült érzelemvilág, hideg számító logikus gondolkodás, de igazságosság jellemzik. Ez se jó, se rossz. Az vesse rá az első követ, ki közülletek bűntelen!
Nem ismerem a bibliát, ez most csak úgy beugrott.
Bocs, de a film legvégén jó a vágókép, fejest ugrik a szörfös 😀
Szerintem,
az eszmefuttatásod logikai része abszolút érthető, elfogadható és nem fér hozzá kétség, hogy igazad van.
A kétségeket az érzelmek szülik, ezek a fránya érzelmek tréfálnak, ill. tépáznak meg minket életünk során,
s néha szét is tépnek bennünket. Tara is egy ilyen elragadtatás „áldozata” lett, hiszen olyan hozzászólást írt, amely nélkülözi az objektivítást ahhoz hasonlóan, amikor valaki -aki soha nem látott még mondjuk hajléktalan, piás csavargót- megfeddi káromkodó embertársát, aki ezek mindennapos cselekedeteitől szenved. Élj köztük, élvezd a társaságukat! -mondhatnánk az ilyen megnyilatkozásra. Ezt a részét tovább nem is boncolatnám…
Az utolsó (16.) hozzászólásodból viszont az érződik, pontosabban nekem az jön le, hogy bár logikailag már rég meggyőzted magadat a kapcsolatkeresés folytatásának szükségtelenségéről, ill. ennek reménytelenségéről (persze jogosan), belül mégis emészt a dolog és arra vágysz, hogy a fiad betoppanjon hozzád. Na ez az a feloldhatatlan ellentét -beismered vagy sem, aki embernek születik ettől nem tud szabadulni-, ami életed végéig kínokat fog belül okozni minden bírósági végzés, pedagógiai célzat és miegymás ellenére.
A meglévő információk birtokában én a fiadat azért teszem felelőssé (nyilván az elítélendő tettén kívül), mert össze-vissza informált az eseményekről, ami ilyenkor óriási kavarodást okozhat, és okozott is. Ha lett volna terve a lebukásra, és meghagyta volna, hogy Te pontosan mit tegyél, abban az esetben jogosan haragudna Rád a megbeszéltek felrúgása miatt. Így erre nincs alapja! Talán maga sem tudja, mi – hogyan történt valójában.
A Te egyetlen „hibád” az volt, hogy a családoddal anno hazajöttél Magyarországra. Ez persze nem olyan konkrét hiba, amiért felelőssé tehetnénk, de mindenképpen megpecsételte a gyermekeid sorsát. Meglátásom szerint azok a gyerekek, akik az átkos ideje alatt bármi módon kilógtak a sorból (ilyenek voltak a párt-funkcionáriusok gyerekei is), azaz többet megengedhettek maguknak, ismerték az egyenlők közt egyenlőbbnek lenni érzését, mind sérültek érzelmileg, és mindnek volt (saját gyerekkorom kapcsán emlékszem több ilyen példára is) valamilyen balhéja, hülyesége. Nyilvánvaló, hogy itt azért sokkal összetettebb dolgokról van szó, de alapvetően az egész zűr-zavar -szerintem- ebből a privilegizált, mégis destruktívan ható helyzetből adódott. Akkor is tartom a véleményemet, ha könyvedből tudom, hogy amúgy a gyermeknevelés terén mindent megtettetek az általános személyiségromboló hatások (pl. TV) kizárására.
Cs.
13:
Kedves Edit! Én komolyan veszem a hozzászólókat, amennyiben azok komolyan állnak hozzá a témához. Írásaim nagy részének a témája olyan, hogy nem igényel érzelmi indítatást. De például a „Szeretném, ha sokáig dobognál” könyvön egyetlen forintot se kerestem, amit előre tudtam, hogy nem fogok. Pusztán azért írtam meg, mert változtatni szerettem volna az évi (gyakorlatilag felesleges) 65.000 halál eseten Magyarországon. A könyvben iszonyatos munka van, amire csak az jön rá, aki elolvassa. Ha az nem érzelmi indítatás, hogy segíteni akarok az embereken, akkor mi? Az évszázad csalása valóban döbbenetes, mert nem mindennapi. Ezt viszont csak tökéletes tárgyilagossággal szabad megírni, mert másképp se értelme, se hitele nem lenne. Soha nem próbáltam anyagiakkal pótolni a szeretetet, a gondoskodást. Persze, anyagiakban nem volt hiány, de nem mond, hogy az nem szeretet, ha Londonban kurvák helyett 3 napig a játékboltokat járom és a jól kiválogatott zsákmányt átcsempészem a határon. Ha a fiammal felmegyek a János hegyre a Halley üstököst nézni, vagy együtt írjuk meg a faliújság cikkét. A lányomat a nyakamba véve tépek a tömegben, hogy közelről lássa a tűzijátékot. Esetleg a Bodrogon együtt evezünk le gumicsónakban a Tiszáig. Nem, ez egy klisé, hogy a szülő pénzzel váltja ki a figyelmességet, de úgy érzem, rám nem érvényes. Azonban kedves Edit, van itt valami, amiben te is ludas vagy. Íme a mondatod: „Folyamatosan olyan érzésem volt, hogy amit a gyerekeid az anyától nem kaptak meg érzelmileg, azt Te anyagiakkal próbáltad kompenzálni náluk, de az érzelmi része Nálad is kimaradt.” Engem az ilyen mondatok mélységesen felháborítanak, mert simán átugrod az anyát. Az én álláspontom szerint, ha egy anya nem szereti a gyermekeit, az olyan kapitális BŰN, hogy nem lehet elmenni mellette azzal, hogy az apai pénzzel kompenzálta a szeretet hiányt. A kettő nem ugyanaz. Rengeteg férfi van, aki nem szereti a gyermekét, agyonveri a csecsemőt, mert zavarja a dugásban, otthagyja a családját és az életben a gyereke felé se néz, megerőszakolja a lányát,elissza a pénzt a gyereke szájától, stb. stb. De én még olyan anyával nem találkoztam, nem hallottam, aki ne szerette volna a gyermekét. Hogy vagy képes a két szülőt párhuzamba állítani? Egy apa olyan ösztönökkel nem rendelkezik, milyenekkel az anya. Amit én rossznak éltem meg a magánéletemben, ahhoz a gyerekeknek semmi közül nem volt, és ragyogóan megoldottam a dolgokat. Az anyát csupán az anyai kötelesség totális elmulasztásáért hibáztatom, és joggal. Elayne-től 3 gyermekem van. És Edit! Ne játsszuk a bénát. Ha egy anya gyűlöli a volt férjét, aki történetesen a gyermeke apja, akkor megtalálja a módját, hogy a gyermek is utálja az apját. Ezt nem meglátni és nem elismerni nem női szolidaritás, hanem bún a gyermekek ellen. Mert ne feledd! A gyermeknek sokkal nagyobb szüksége van az apára, mint fordítva. Az ilyen anya önzésből a gyermeke bőrét viszi a vásárra, hogy gyűlöletét kellően kiélje.
Kedves hozzászólók! Aki Tibor bát rossz apának tartja, annak ajánlom a Született nők című könyből a Guy című fejezetet. Kire számíthattak akkor a gyerekek?
Kedves Tibor bá! Engem főleg az érdekelne, hogy ha a fiad és a menyed börtönbe megy, akkor mi lesz a 15 éves lány unokáddal?
18:
Csongor, az teljesen jó meglátás, hogy a gyermekek kivételezettek voltak. Örülök, hogy rámutattál, mert erről a jelenségről eddig nem volt tudomásom. Persze itt elsősorban arról van szó, hogy az ő anyjuk ANGOL. Az én rejtett bűnöm pedig az, hogy én meg magyar vagyok. A 8 általánost végzett lányom iszonyatosan büszke az „angol” anyjára, mert már többször kifejtette, hogy az ő „finom modorát” az anyjától örökölte, és totálisan elfelejti azt, hogy az édesanyja nem tanította meg az anyanyelvére. Igen, Zoltán kamaszkori balhéit az anyja szó nélkül kifizette, lenullázta, amit Zoltán megszokott, és persze visszaélt vele. Ebből adódott a magabiztossága, hogy ő nem bukhat le. —- „A belül emészt a dolog és arra várok…” azonban mellélövés. Nem emészt, mert nem hibáztam, nem voltam önző, a lelkiismeretem tiszta. Nem várok arra…., mert kegyetlen, de Zoltánnak igaza van: NINCS MIRŐL. Én végre rádöbbentem, hogy csak fejésre használtak, ami nyilván többé már nem fordulhat elő, akkor pedig MINEK? Emberi kapcsolatot nem ismerik, jóérzés nincs bennük, szeretetre nem vágynak, mert fogalmunk sincs az mi, kötelesség érzetük sincs. Aztán meg, annyi iszonyatos sok bűn van a rovásukon, hogy azon nem lehet átlépni. Csak néhányat, hogy lásd miről irkálok. Távollétemben Zoltán brutálisan agresszív felesége felpofozta Évát, és még arra se volt hajlandó évekkel később, hogy bocsánatot kérjen. Amikor a lányom (nem akarattal) felgyújtotta a házam, elmentek a biztosítóhoz, hogy ők kapják meg a pénz, majd felszólítottak ügyvéd által, hogy hagyjuk el az ingatlant, amit én vettem és amire én építettem, de az ő nevükre. Az idősebb fiamnak én vettem meg a repülőjegyet Sydneyben, ott az én barátaim várták (nem az édesanyjáé), de 10 levelemre 2 év alatt képtelen volt egyetlen választ elküldeni. Most pedig mindenkit lefizetett, 2 pszichológust, egy gyámügyi előadott, hogy az unokámat ne láthassam. Szóval Csongor, ezek nem mindennapi tételek, és aki ezek után titokban arra vágyik, hogy egy szép napon betoppanjanak hozzá, az elmebeteg.
20: A bigamista férjtől született még két gyerek. A három gyerekre felügyel majd a nevelő apa, és az anyai nagyszülők. Mind a kettő él. Nekem az unokámmal nincs kapcsolatom a pofozkodás miatt.
Az utolsó mondataidat én is alátámaszthatom tapasztalattal, és semmit nemtudok tenni ellene 🙁 Minden második hétvégét nálunk tölti a két lány és általában egy teljes nap mire normalizálódik a kapcsolatom a lányokkal.
Hatásosan ellenem neveli őket és vak rá, hiába hívtam fel rá a figyelmét töbször is!! Nem értem a nőknek ezt a tulajdonságát, mindeközben harsogja, hogy ő mindent megtesz a gyerekekért…
Hű, de kemény… 🙁
21!
Nem semmi ez Tibor bá!.. 😮
Na sebaj.Majd én leszek a fogadott lányod.Az én apámnak ugy sem kellettem meg nem kellek,mert irigy és féltékeny.Meg hát másik házasságában van neki még 3.De egyikben sincs nagy köszönet.
Senkivel nem tartom a kapcsolatot a rokonságommal,mert irigyek csak dédi mama van nekem.A férjem részéről sincs senki.Mindenki irigy és féltékeny.Magunk vagyunk..Ha nekem ilyen apám lett volna mint Te,ahogy már írtad nem itt tartanék.Nem mindegy hogy 50-en segitenek felfelé,vagy 50-en rugdosnak lefelé..
Tara hozzászólásában pedig tisztelem az anyát,de sajnos uncum muncumozással nem sokra megyünk.Nekem az egy azaz egy darab fiam 16 és fél éves és szót fogad.Jó tanuló jó gyerek.Iszonyatosan sok munka és pénz van benne.(4 év alatt 2 millát költöttem a tudására magán úton,plussz én tanultam vele minden délután)Csupán csak a szeretet nem elég..Mikor hetedikes volt,azt mondta sírva,hogy ezt nem csinálja,inkább öngyilkos lesz..Kinyitottam az erkély ajtót és mondtam neki, máris ugorhatsz.
Mit gondolsz az életbe mi lesz veled idegenben?Mit fognak veled csinálni?Ott fognak taposni a parasztok ahol tudnak..Keresztbe tenni.Szemedben szépen beszélni,aztán meg mikor nem látod nem tudod hol mikor,kicsesznek veled.Ezeket is meg kell tanulni kezelni,visszavágni,mert elkerülni nem lehet.
Fel kell a gyereket ahogy lehet késziteni az életre.Nyomni,hogy nyomás alatt teljesítsen.
Most hogy manapság itt is a politikáról túlélésről beszélünk,neki is beszélgetem.Egy napon azt mondta nekem ,”hagyd már abba,mert élni szeretnék.Ne vedd el az álmaimat.A tiédet sem vette el senki.Majd ha 40 éves leszek és rájövök mi újság van,elég lesz akkor..”
21-re:
Ebben a megközelítésben igazat adok a mellélövésben! Most legalább a korán ítélkezők is többet látnak és érzékelnek a történetedből.
De azért azt ismerd be, hogy nem lenne ellenedre, ha visszaforgatva az idő kerekét, ezen az állapoton változtathatnál. Persze ez nem lehetséges, tehát lejövök a Földre, ki ne örülne annak, ha minden jóra fordulna körülötte… Na ez az, amitől soha, senkinek sem kell tartania ezen a kegyetlen világon!
Cs.
25: Ez jó játék, de nekem az idő kerekét 1962-ig kellene visszaforgatnom, mert akkor dölt el, hogy Elaynet áttelepítem Magyarországra. Nagy hiba volt, de erről már sokszor írtam. Ezzel azonos nagyságrendű hiba volt, hogy Évától nem lett gyerekem 18 évvel ezelőtt az „unokákra való tekintettel”.
21.
Egyetértek Tibor bá meggyőződésével, hogy az ANYA szeretetét semmi nem tudja visszaadni. Nekem szerencsére, csak apák voltak a változók, de így is megszenvedek ezzel a problémával.
Mivel anyukám nevelt engem egész életem során, így kicsit papírkutyává váltam. pl én sírok a filmek végén 🙂 . Azonban ha ásót, kapát, lapátot kell fogni akkor nem rohanok a szomszédba, gondolom ez annak okán vált ilyenné mert nem vagyok teljesen városi, nagyszüleim mind egytől egyik tanyáról jöttek és hozták magukkal a földművelés állattenyésztés fortélyait. Óriási problémának látom én is azt, hogy manapság sokan vidéki életet nem szeretnének élni. Miért? Kényelem, igen a kényelemnek nagy ára van. Mi lesz még itt!! én pl ha bírnám szuflával akkor az egészet itt élném le. Látom a mai rendszernek nevezett társadalmat, de kiábrándultam belőle.
Megtanultam ugyanakkor azt is, hogy tetteimnek következményei vannak és amíg nem kárpótoltam azt valamivel a pofámon égett a bőr 🙂
A barátnőm szerint (most már szerintem is) azért látogatom ezt a honlapot illetve anno a szendiét, mert valamiféle apa pótlékot keresek. Tanácsokat, segítséget innen kérek nem a valós apámtól, mert ő elfoglalt és nekem kell keresnem pedig nem csináltam ellene semmit. A mostani nevelőapám részeges, veszekedős, de nekem nyílvánvalónak tűnik, hogy amiatt, mert nincs bizalom és szeretet az anyukám iránt. Nővéremet egyszer felpofozta azóta semmi beszéd nincs közöttük. Velem kivételezik, mert én még tanulok. Mi lenne ha megtudná, hogy az az egyetemi élet nem is olyan olcsó olyannyira, hogy egy kis hitel nélkül nem sikerült volna az első diplomám (probléma adott és a következményeit viselni fogom, vagy max megpusztultatom magam ha minden szakad) . Mos azon vagyok, hogy a második kevesebb hitellel történjen, közben tanulni, dolgozni, melózni itthon, apáskodni a testvéreim fölött, anyukámban lelket tartani, kapcsolatomat a barátnőmmel fenntartani írtó nehéz. Döntenem kellene, hogy önzetlen legyek és maradjak itthon gyakrabban, vagy legyek önző és éljem az életem boldogan nem zavartatva magam az otthoniak miatt. Hát én ezt nem tudom megtenni, mert ahhoz tulságosan érzékeny vagyok. Legjobban pedig úgy segítheném az otthoniakat, ha pénzzel támogatnám őket és, hogy közben én ne zuhanjak meg. pl legyen munkahelyem amellyel nem jelent terhet a hitelem visszfizetése 🙂
De közben elveszteném azt a kapcsolatot ami az itthoniakkal összeköt, ami nélkül viszont én még rosszabbul érezném magam.
27: Endy, azt tedd, amit a szíved diktál, mert akkor sose fogod magad rosszul érezni. A kényelem és a jólét mit se ér, ha közben lelkiismeret furdalásod van. A nehézségektől pedig ne félj, mert az ember rettenetesen sokat kibír, ha kell.
28.
A nehézségek azért vannak, hogy legyőzzük őket.
Ha nincs kivel megosztani mindezt amit tapasztalok, akkor nincs értelme, a családom éltet 🙂
Tiborbá’ !
Meg akarták előzni a fiad! http://index.hu/belfold/2015/07/08/egymililardert_vagatta_le_a_labat/
Kíváncsi vagyok mennyit fog kapni. Zoltán azért ennél egy fokkal okosabb volt.
DArwin díjas. Se láb, se pénz… 🙂
Érdekes volt végigolvasni (az eredeti bejegyzést és az összes hozzszólást).