Csak azért mert Európában legfeljebb közlekedési balesetek vannak, és a Balkán kivételével (az nem is igazán Európa) 1945-óta nem ropogtak a fegyverek, nem jelenti azt, hogy a világ más tájain nincsenek „fegyveres konfliktusok”. Itt van mindjárt a Mexikói Drog Háború, ami tényleg háborús méreteket öltő konfliktus. Lásd az alábbi képet, de erre még visszatérek.

Persze van még ilyen jócskán. Afganisztán hegyes-völgyes vidékétől egészen a Demokratikus Kongói Köztársaság dzsungeléig. A kérdés tehát az, hogy mit hoz a 2011. Például az Elefántcsont parton?

Öt év szünet után választásokat tartottak október 31.-én. Az induló Laurent Gbagbo és Alassane Quattara nem értettek egyet az eredményben (az egyik nyilván Amerika barát, a másik pedig nemzeti). Mind a kettő miniszterelnöknek érzi magát. A Nemzetközi Közösség (jaj de  büdös ez a kifejezés) az ENSZ, az Afrikai Unió, a Nyugat Afrikai Országok Gazdasági Közössége, a korábbi gyarmatosító Franciaország és persze az USA Outtarát ismerik el. A két tábor között elindult a gyilkolás, ami eddig 20-25 halálhoz vezetett, de a játszma még csak most kezdődött el. A polgárháború elkerülhetetlennek látszik.

Kolumbia

Első ránézésre Kolumbia 2011-es kilátásai jók. Az új elnök Juan Manuel Santos 46 éve leszabotált reformokat indított be. Kapcsolatuk a szomszédos Venezuelával és Ecuadorral jó. Viszont az ország 8000 fős Forradalmi hadserege igen aktív. Az elnök beiktatásának hetében 30 rendőrt öltek meg. A helyzet itt is hasonló az Elefántcsont partival. Senor Santos USA barát, amit a gerillákról ez nem mondható el 😀 . Az összecsapások minden bizonnyal fokozódni fognak, és mert a gerilláknak hatalmas támogató tábora van, előbb vagy utóbb az amcsik be fognak avatkozni. Hab a tortán, hogy drogtermelésben érdekelt fegyveres bandák is bele-bele köpnek a levesbe.

Zimbabwe

Az egységes kormányban benne van a régi ismerős Robert Mugabe és az ellenzék vezére Morgan Tsvangirai. Együttműködésük napról-napra csökken. A robbanási pont a következő választások lesznek. A 2008-as választásokat Tsvangirai nyerte meg, de az ellenlábas ezt nem ismerte el. A tényleges hatalom továbbra is Mugabe kezében maradt, míg Tsvangirai megkapta a miniszterelnöki széket. Ennek az állapotnak Mugabe véget akar vetni, aminek érdekében 2011- közepén választásokat akar tartatni, ahol a régi csalási taktikával nyerni szeretne. A választások körül várhatóan afrikai méretű zavargások fognak keletkezni, ami átcsaphat polgárháborúba.

Irak

Az ország, ahol semmi se  változott (sokat). Az USA továbbra is játssza a demokrácia megteremtését, miközben iparkodik egy Amerika barát kormányt kialakítani, ami többé-kevésbé fából vaskarika. A nagy próbálkozásba havonta kb. 300 iraki hal bele. Szerintem a demokratizálódásos harcok addig fognak tartani, amíg van Irak alatt olaj a földben.

Venezuela

Az erősen baloldali beállítottságú Chávez-ről már mindenki hallott. A probléma az, hogy a CIA mindent megtesz, hogy megbuktassa  Chávezt. Jó pénzért mindenütt lehet  verbuválni tüntetőket. Jó esély van arra, hogy az USA beavatkozik és demokráciát visz oda is, olyan iraki módra.

Szudán

Szudán sorsa január 9-én dűl el, amikor is a déli rész elszakadására ki van tűzve egy népszavazás. Az eredmény nem kétséges, dél Szudán el akar szakadni. A két évtizeden át vívott háborúnak 2005-ben lett vége egy béke-nyilatkozat aláírásával. A probléma valódi oka az, hogy a határvonal meghúzása olajban gazdag vidéken történik, ahol 10-20 km el „csúszás” anyagi következménye óriási. Ebből kifolyólag a fegyveres konfliktus kirobbanása, szinte garantált.

Mexikó

Felipe Calderón négy éve üzent hadat az ország drog báróinak. Négy év alatt 30.000 ember esett áldozatul a „drogháborúnak”. Igaz a legtöbb áldozatot az egymással versengő bandák közti összecsapás hozott. Jelenleg Mexikóban a legveszélyesebb város az USA határához közelálló Ciudad Juárez. Ráadásul az összecsapások egy része átterjed a határ másik oldalára is. Talán ez az oka annak, hogy Mexikó évi 400 millió dollár segélyt kap a drogbárok elleni harcra. Ennek ellenére egyáltalán nem lehet látni, hogy a Kormány állna nyerésre, vagy egyáltalán megnyerheti a harcot. Mindeközben a lakosság fizeti a legnagyobb árat, mert az élet minősége folyamatosan romlik. Miközben a kormány se a katonaságában, se pedig az igazságszolgáltatásában nem igazán  bízhat. Mivel azonban a termék elsődleges felhasználói amerikaiak, amíg drogra lesz kereslet (és miért ne lenne), addig a bárok iparkodni fognak ezt a keresletet kielégíteni. Azaz a drogháború folytatódni fog.

Guatemala

A mexikói drogháborúból a drogbárok időnként Guatemalában találnak menedéket, és így ezt az országot is bevonják az fegyveres összecsapásokba, elsősorban azért mert az állami intézmények gyenge lábakon állnak. Várható tehát, hogy a versengő bandák hadszíntérré változtatják az országot, aminek következményei beláthatatlanok. Ráadásul a következő elnökválasztások augusztusban lesznek, amire eddig 20 jelölt akadt, de egyik se nevezhető befutónak. A várható versengés nehezen képzelhető el fegyverropogás nélkül.

Haiti

A világ talán legszegényebb országával a természet nem bánt kesztyűs kézzel. A januári földrengés 300.000 áldozatot követelt, amit egy kolera járvány követett, a helyreállítás pedig csiga tempóban folyt. Mindezek tetejére november 28-án volt egy elnökválasztás, de a kölcsönös csalás vádja miatt és a januárig bejövő további szavazó cédulák okozta bizonytalanság természetszerűen villongásokhoz vezetett. A kétségbeejtő helyzetben a társadalom az összeomlás szélén áll, ami fegyveres harcok kitörését eredményezheti.

Tádzsikisztán

Hatalmas szegénység és korrupt vezetők. Ez természetesen még nem ok a villongásokra, mert ez emberemlékezet óta így van. Most  viszont „leszerelt” talibán (muszlim) harcosok térnek haza nagy tömegekben és mit sem szeretnének jobban, mint leszámolni a korrupt politikusokkal. A kormány természetesen megpróbálja lezárni a határokat észak Afganisztán felől, de az erőfeszítés reménytelennek látszik. A fegyveres konfliktus kirobbanása csak idő kérdése.

Pakisztán

A pakisztáni helyzet mindig is nehéz volt (állandó konfliktus Indiával), de az Afganisztáni háborút követően egyenesen katasztrofális. Először is az USA az észak pakisztáni határ mentén meg akarja akadályozni az ellenállók ide-oda mászkálását, ami a vele katonai szövetségben lévő Pakisztán civil lakósságából szed számottevő áldozatot, ami Washington szerint „járulékos” baleset. Ezt a pakisztániak természetesen másképpen látják. A pakisztáni főtisztek politikai nyomás alatt állnak, miközben az USA szeretné rátenni a kezét a pakisztáni termonukleáris töltetekre. Erre jön 2010-ben az árvíz okozta természeti katasztrófa. A totálisan kiábrándult lakósság az USA ellen fordult, egyenlőre csak hangulatilag, de az afganisztáni felkelőknek már komoly segítséget adnak. A fegyveres konfliktusok kialakulása nagyon is benne van a kalapban.

Szomália

Egészen mostanáig a nyugat barát (értsd: Amerika) kormány ellenállt az iszlámista támadásnak, de ma már a főváros Mogadishu fegyveres harcok színterévé vált, a lakosság milliós nagyságrendben menekül. Az „al Sahbab” lázadó csoport nyíltan az Ál Kaidához tartozónak  vallja magát 2010 eleje óta. Az iszlámisták kontrollja alatt áll az ország déli és középső része, és várhatóan a főváros is ellenőrzésük alá fog kerülni. Amerika beavatkozást fontolgat, ami azt jelenti, hogy az országban totális polgárháború fog kialakulni.

Libanon

Libanonban évtizedek óta háború vagy nyugtalanság van, amit kizárólag annak köszönhető, hogy közvetlen szomszédja Izraelnek. A múltban számtalan izraeli támadás érte, de pillanatnyilag a keresztény-iszlám szembeállás jelenti a főveszélyt egy fegyveres konfliktus kirobbanására. Az országban gyakoriak a sikerrel végrehajtott merényletek, politikusokkal szemben, és persze a Hesbollah megerősödése kiválthat egy izraeli beavatkozást. Hogy ez eddig nem történt meg, az kizárólag annak köszönhető, hogy Izrael számára a most már jól felszerelt és iráni segítséggel alaposan felkészült Hezbollah igen kemény falatnak  bizonyul, amit a zsidó államnak kétszer is meg kell fontolni. A fontolgatásba elsősorban azt kell beszámítaniuk, hogy a Hezbollah napról-napra erősebb, a késlekedés csak az izraeli áldozatok növekedését jelenti, ezért gondolom, hogy 2011-ben Izrael lépni fog.

Nigéria

2010-ben az ország elnöke egyszerűen eltűnt, majd meghalt. A Niger deltájába telepített olajkinyerő helyek környékén nagyon  csúnya harcok dúltak bombázásokkal megspékelve. Miközben az ország olajkincsének a kegyetlen lopása folyik a helyi hatóságok megvétele után. A harc főiránya, hogy ki legyen az, akit meg kell venni. Ez a villongás 2011-ben minden bizonnyal erősödni fog.

Guinea

Ez a nyugat afrikai ország decemberben iktatta be történetének első köztársasági elnökét Alpha Condé-t, miután évtizedeken keresztül kiskirályok uralkodtak, aminek 2009-ben vetett véget egy belső lázadás. Az új rezsim valóban egy előrelépés a helyes irányba. Azonban a fellázadó katonák megízlelték a sikert és az alumíniumban igen gazdag ország bevételére szívesen rá tennék a kezüket a tábornokok. Ebből viszont, minden  valószínűség szerint, fegyveres konfliktus fog kialakulni. A háttérben természetesen a nyugati érdekeltségek húzódnak meg.

A Demokratikus Kongói Köztársaság

A sort a sok harcot látott, néhai Lumumba országa, Kongó zárja. A második kongói háború 1998-2003 között dúlt, ami 4,5 millió halottat eredményezett. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden por elült volna. A keleti tartományban, Kivu-ban meglehetősen fegyelmezetlen nemzeti hadsereg áll harcban a lázadó csoportokkal a tartomány természeti kincseiért. Az ENSZ legnagyobb létszámú békefenntartó egysége itt állomásozik, de a helyi lakósság védelmét képtelenek biztosítani. Nem csoda, mert a föld alatt arany, kobalt, réz lapul, amiknek a kibányászása hatalmas értékkel bír. A központi kormány a fővárosban 1600 kilométerre van, és a két pont között áthatolhatatlan dzsungel terül el. A lázadó csoportok kényük-kedvük szerint cselekszenek. A várható élettartam a környéken 5 évvel csökkent 1990 óta. A jövő nem mutat jobb képet, a túlélés érdekében, a növekvő élelmiszer árak mellett, a természeti kincsekért folytatott harc várhatóan fokozódni fog.

A poszthoz felhasznált forrás:

Az ember már csak ilyen, mindig meg akarja

hódítani a másikat, és ezt folytatni fogja 

amíg ki nem irtja saját magát: 

 

_____________________________________________________________
_____________________________________________________________