Szvsz (már majdnem azt írtam, hogy SzDSz), szóval szerény véleményem szerint a miniszterelnök úrnak több arca is van, de minimum kettő. Egy belföldi és egy külföldi. Semmi baj, mert a külföldit külföldön mutatja, a belföldit pedig belföldön. A külföldi arc a nyugati diplomatáknak, államfőknek és üzletembereknek szól, akik nyilván nem tegnap jöttek le a falvédőről. Tehát nincs dakota ló, oszt jócakát, meg ilyesmi. Sőt még kétharmados forradalom sincs, ellenkezőleg, biztosítja őket, hogy ezek a nyugaton kevésbé szalonképes megnyilvánulások kizárólag belföldi fogyasztásra készülnek. A magyar ember ezt a nyelvezetet érti, de ez az égvilágon semmit nem jelent külpolitikai szándékait tekintve. Dehogy akar ő trianoni revíziót, még lidérces álmában se jelenik meg, de ha minden kötél szakad, és persze szakadni fog, akkor a határon túli magyar állampolgárok mintegy másfélmilliónyi szavazatával megtarthatja a jogart. Ez el is menne, de a nyugati üzletembereket nem igazán érdekli se Trianon, se a határok – na azok pláne nem – viszont a válságadó az annál inkább. Üzletemberek tehát kihúzva, de a politikus és az üzletember nem egy és ugyanaz. Orbán tehát mosolyog tovább és egy picit megcirógatja Merkel asszony orcáját.

Az itthoni arc viszont egészen más. Megengedheti magának, mert ezt meg a külföldiek nem látják. A hazai arc egyesíti Dózsa Györgyöt, Rákóczi Ferencet és Kossuth Lajost és büszkén mondja bele a kamerába, hogy a nyugatnak pedig annyi, mi a saját utunkat járjuk, mert amit Münchausen báró csinált a saját hajával, azt mi kétszer jobban tudjuk. Az IMF szarja magát össze, mert 4 év  múlva ők fognak tőlünk kölcsönt kérni, és ha magukra haragítanak, akkor a forintból fogunk tartalék valutát csinálni. Irgum-burgum!

Ez a Jánusz magatartás természetesen nem tegnap kezdődött, már évek óta folyik, és nagyon jól bevált. Márpedig azt mindenki tudja, hogy ami beválik, azon nem szabad változtatni. A 2010-es választásokon ment is minden úgy, mint a karikacsapás, hát még utána. Percek alatt születtek a jobbnál jobb törvények, és percről-percre egyre masszívabbá vált a bebetonozás. A lelkes szavazóbázis természetesen ennek csak örülhetett, hiszen a folyamat kedvére való volt. Az alkotmány bíróság hatáskörének csökkentése, a nyugdíjpénztár kifosztása, meg hasonló piti ügyek senkit se érdeknek, ha ezekkel egyidőben ezek a rohadt komcsik börtönbe kerülnek az ellopott 100 milliók miatt.

Ez természetesen rendben is lenne, mert tőlem akár meg is szüntethetik az alkotmány bíróságot, nem  voltam tőlük elragadtatva. Volt olyan téma amit 5 évig tárgyaltak, és egészen közönséges ügyön is hetekig tudtak kotlani. Különben is, szerintem túl sok (úgy értem darabra) a közjogi méltóság. Ami pedig a nyugdíjalapot illeti, nekem egy fillérem se volt ott. Bánja a fene. A gazdasági elképzelésekkel már egy kicsit más a helyzet. Nekem úgy tűnik, mintha dilettánsok ad hoc ötletei után mennénk. Illetve félő, hogy a „dilettánsok” valójában csak egy dilettánst jelent, aki meg van győződve arról, hogy csupa zseniális ötletei vannak, és persze senki se mer neki ellentmondani. Bólogat az egész udvar, sőt tapsol hozzá. „Viktorkám ez zseniális, ilyen csak neked juthat az eszébe.” Csak sajnos az a helyzet, hogyha ez az egy ember téved, akkor a tévedés piszok nagy árát 10 millióan fogjuk megfizetni. Nem csak a két harmad, hanem mind a három.         

Márpedig az első nagy tévedés bejött. (mert, ha valami bejöhet, akkor az be is jön). Történt pedig, hogy a hatalom alapos megszilárdítása végett elkészült egy médiatörvény. Az ám, babám! Ugyanis ez a médiatörvény egy nagyon fontos dologban különbözik minden más média és nem médiatörvénytől. Ha valaki egy közönséges törvényt megsért, akkor tettéért felelnie kell a Bíróságok előtt, és ha bűnössége beigazolódik, akkor tettéért bűnhődnie kell. A médiatörvény ez alól kivétel, mert a megszegésének elbírálója egyetlen egy személy, és az általa kiszabott 25-200 milliós büntetés ellen nem lehet fellebbezni. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy az összes médium szerkesztője naponta beszarhat, hogy a totálisan szubjektív elbíráló, Szalai Annamária szeme nem akad-e meg valamelyik műsorán, és akkor már jön is a sokmilliós büntetés. Most kérdezd meg, hogy ez a törvény miért volt tévedés? Azért, mert a miniszterelnök hiába próbálta bedobni a Jánusz trükköt, a nyugati újságíróknak – meghazudtolva korábbi nemtörődömségüket – ezt nem lehetett lenyomni a torkukon. Azért nem, mert a szakmájukba vágott. Meg aztán a jelenséget úgy hívják, hogy a mundér becsülete. Jánuszunknak hirtelen csak belföldi arca lett. Kapjanak csak eperohamot a világlapok szerkesztői, mi vagyunk a legény a gáton. A világlapok szerkesztőit viszont elkerülte az eperoham, helyette megírták a lesújtó véleményüket, aztán újra megírták, és megtoldották azokkal a kifogásokkal, amiket korábban elhallgattak. Röviden és tömören,  csőstől jön a bírálat. Több is veszett Mohácsnál – gondolja magában Viktor és merészen szembenéz a 180 km/ó sebességgel közlekedő nyugati szélnek.

Nem kívánom cicomázni a témát például a lehető legrosszabb időzítéssel, mindössze egyetlen apró dologra hívom fel a figyelmet. A Washington Post, a New York Times, az International Herald Tribune, a Neue Zuricher Zeitung, stb. újságok valamelyike az összes nyugati üzletember asztalára le van rakva a reggeli mellé, mert már 20-30 éve olvassa, számukra ez hozza be a  világot a falak közé, üzleti döntéseikhez ezekből a tekintélyes újságokból szerzik be az információt. Nem ragozom tovább, a túlfeszített húr most pattant el. Alea iacta est. A kocka el van vetve. Lássuk, mi lesz ennek a gazdasági következménye. 2012. Január 4.-én  visszatérek rá.  

Lábjegyzet: Nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy „Nyugaton a helyzet változatlan”. Az angol BBC már rég nem független. Sárközi a francia médiát a zsebében tudja, Berluszkoni birtokolja a teljes olasz médiát, és jobboldali kormányzás idején az osztrákoknál is tettek kísérletet a média befogására. Mindezek tetejére a nyugati média pontosan tudja, hogy Izrael kibeszélése tabu. Vagyis valódi sajtószabadság, szólásszabadság nem létezik. De nagyon nagy a különbség a között, hogy egy médium elferdíti az igazságot, vagy éppen agyonhallgatja. Illetve, hogy egy kritikáért elkobozzák a teljes vagyonom és még csak nem is fellebbezhetek ellene. Ilyen még a Rákosi rezsim alatt se volt. Nyilvánosan elsütöttem egy Rákosi-viccet. Rendszerellenességért kaptam 6 hónap letöltendőt, de teljes vagyon elkobzásról szó se volt.        

___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________