(4205) Búcsú az amerikai évszázadtól

Tibor bá’ fordítása online

Búcsú az amerikai évszázadtól

Kína, India és a kialakuló új világrend
Írta: Michael Klare

 

(sz: 1933.02.11.)

Nem is olyan régen a politikai elemzők a „G-2”-ről beszéltek, vagyis egy lehetséges működő szövetségről az Egyesült Államok és Kína között, amelynek célja, hogy a globális problémákat a kölcsönös előnyök érdekében kezeljék. Egy ilyen együttműködés erősebbnek tekinthető, mint a vezető nyugati gazdaságok G-7 csoportja. Ahogy C. Fred Bergsten volt pénzügyminiszter-helyettes, aki eredetileg egy ilyen partnerséget elképzelt, 2008-ban írta: „Az alapötlet az lenne, hogy az Egyesült Államok és Kína között egy G-2-t alakítsanak ki a globális kormányzási folyamat irányítására.”

Ez az elképzelés volt az alapja az Obama-adminisztráció kezdeti fellépésének Kínához, bár Washingtonban elveszítette vonzerejét, mivel a Pekinggel fennálló feszültségek tovább nőnek Tajvan és más kérdések miatt. Mindazonáltal, ha az ukrajnai háború megtanít nekünk valamit, akkor az bármit is akarjanak Amerika vezetői, nemigen lesz más választásuk (a háborún kívül), mint megosztani a globális kormányzási felelősséget Kínával, és a geopolitika új fordulatában. Indiával is. Végtére is, ez a felemelkedő atomfegyverrel rendelkező nemzet ma a legnépesebb a bolygón, és hamarosan a harmadik legnagyobb gazdasággal is rendelkezik majd. Más szóval, ha el akarjuk kerülni a globális katasztrófát, akár tetszik az amerikaiaknak, akár nem, ennek az országnak nem lesz más választása, mint elkezdeni a feltörekvő G-3 tervezést.

Két kérdés jut azonnal eszembe: Miért a G-3, és miért valószínű, hogy felbukkanása az ukrajnai háború elkerülhetetlen következménye?

A G-3 pontosan azért lesz a jövőnkben, mert sem az Egyesült Államok, sem Oroszország nem képes elérni azt, amit vezetői a háború kielégítő kimenetelének tartanak. Moszkva részéről Ukrajna mint működő állam kiirtásának lehetősége figyelemre méltó kudarcnak bizonyult; Washingtonnal szemben Oroszország teljes veresége és Vlagyimir Putyin halála nagyon valószínűtlennek tűnik.

Az ukrajnai háború véget nem érő katasztrófája közepette egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy Kína és India valószínűleg ki fogja alakítani a végső megoldását. Oroszország nem tud tovább harcolni e két ország támogatása nélkül, köszönhetően annak, hogy nem hajlandók betartani a szigorú nyugati szankciókat, folytatják a Moszkvával folytatott kereskedelmet, és hatalmas mennyiségű orosz fosszilis tüzelőanyag-tartalékot vásárolnak. Ezen túlmenően egyik ország sem akarja, hogy a háború eszkalálódjon vagy sokáig elhúzódjon, tekintettel arra, hogy az árt a globális növekedésüknek. Különösen a kínaiak számára váltott ki súrlódásokat azokkal a döntő fontosságú európai kereskedelmi partnerekkel, akik nehezményezik Peking Moszkvához fűződő folyamatos kapcsolatait. A két ország vezetői saját okuk miatt valószínűleg egyre nagyobb nyomást fognak gyakorolni Moszkvára és Kijevre, hogy olyan tárgyalásos kimenetelre törekedjenek, amely magától értetődően egyik felet sem elégíti ki.

Ugyanakkor, miközben az ukrajnai háború felfedte Oroszország korábban dicsőített hadseregének megdöbbentő gyengeségét, feltűnő módon felfedte az amerikai hatalmi korlátokat is. Végül is, amikor 2022 februárjában elkezdődött a háború, Joe Biden elnök abban bízott, hogy a világ nagy része csatlakozik az Egyesült Államokhoz és Európához Moszkva elszigetelésében, többek között az orosz energia beszerzések leállításával és az országgal szembeni szigorú szankciók bevezetésével. Számára ez még az Amerikai Század volt. „Az Egyesült Államok nem egyedül teszi ezt” – jelentette ki akkor. „Hónapok óta építjük a globális gazdaság több mint felét képviselő partnerek koalícióját… Korlátozzuk Oroszország azon képességét, hogy dollárban, euróban, fontban és jenben üzleteljen.”

Amint ez megtörténik, úgy tűnik, egy új, még meghatározandó korszakba léptünk, amelyet az Egyesült Államok csökkenő globális befolyása jellemez. Végül is, annak ellenére, hogy Washington és NATO-szövetségesei eltökélt erőfeszítéseket tettek Oroszország globális gazdasághoz való hozzáférésének korlátozására, Moszkvának nagyrészt sikerült talpon tartania magát, még akkor is, ha finanszírozta az egyre drágább ukrajnai katonai katasztrófát. Köszönet ezért Kínának és Indiának, amelyek továbbra is hatalmas mennyiségű orosz olajt és földgázt vásárolnak (még ha erősen kedvezményes áron is).

Nem kevésbé jelentős, hogy Washingtonnak nagyrészt nem sikerült meggyőznie a globális déli országok többségét, beleértve az olyan kulcsfontosságú feltörekvő hatalmakat, mint Brazília, India és Dél-Afrika, hogy elfogadják Biden elnök nézetét az ukrajnai háborúról, mint a liberális demokratikus államok és az illiberális államok közötti „egzisztenciális” harcról. Ahogy egy évvel ezelőtt Varsóban mondott beszédében: „Újra léptünk a szabadságért vívott nagy harcban, a demokrácia és az autokrácia, a szabadság és az elnyomás, a szabályokon alapuló rend és az általunk irányított harcban.”

De Európán kívül az ilyen kijelentések nagyrészt süket fülekre találtak, mivel a nem nyugati vezetők saját nemzeti szükségleteiket hangsúlyozták, és helytelenítették a Nyugat képmutatását az általa betartott globális „szabályok” védelmében. Különösen arról panaszkodtak, ahogyan az Oroszországgal szemben bevezetett ilyen szankciók megemelték az élelmiszer- és műtrágyaárakat saját országaikban, polgáraik millióinak kárt okozva.

„Még mindig szeretnék egy szabályokon alapuló világot látni” – mondta jellemzően S. Jaishankar, India külügyminisztere Roger Cohennek, a New York Times munkatársának. „De amikor az emberek elkezdenek nyomást gyakorolni rád egy szabályokon alapuló parancs nevében, hogy add fel, köss kompromisszumot olyan dolgokban, amelyek nagyon mély érdekek, akkor attól tartok, hogy ebben a szakaszban fontos ezt megvitatni, és ha szükséges, ki kell emelni.”

Hiába foglalkozott Washington ilyen szempontokkal, egy dologgal számoljunk: Ukrajna után egy új világrendben találjuk magunkat. A várható ukrán tavaszi/nyári offenzíva után, amely valószínűleg nem fogja kiszorítani az összes orosz katonát a tavaly február óta elfoglalt területekről, India és Kína szinte biztos, hogy mindkét országot egy olyan békerendezés felé fogja ösztönözni, amelynek célja inkább a globális nézet visszaállítása semmint alapvető elvek tiszteletben tartása.

Valójában a kínai béketerv, bár a legtöbb nyugati elemző figyelmen kívül hagyja vagy szidalmazza, végül a rendezés leghatékonyabb tervezetének bizonyulhat, homályos felhívásával az összes állam szuverenitásának tiszteletben tartására, valamint a szankciók felszámolására, a globális ellátási elrendezések, valamint az orosz és az ukrán gabonakereskedelem felszabadítására. Valójában vonakodva, de még Antony Blinken külügyminiszter is elismerte, hogy ez mintaként szolgálhat egy jövőbeli egyezséghez.

Miért a G-3?

Bár az ukrajnai háború kimenetele továbbra is kétséges, egy dologgal számoljunk: Kína és India főszereplőjeként való megjelenése segít meghatározni a jövőbeli világrendet, amelyben az Egyesült Államoknak meg kell osztania a globális kormányzási felelősséget Kínával és Indiával, a világ másik két nagy hatalmi csomópontjával. Európa, belső megosztottsága és az Egyesült Államok katonai erejétől való függése miatt, nem alkalmas ilyen szerep betöltésére. A G-3 országok azonban rendelkeznek néhány alapvető jellemzővel, amelyek megkülönböztetik őket minden más hatalomtól, és valószínűleg a jövőben még hangsúlyosabbá válnak.

Kezdjük a népességgel. 2022-ben Kínában, Indiában és az Egyesült Államokban élt a világ legnagyobb, második és harmadik legnagyobb népessége, amelyek együttesen a becslések szerint 3,2 milliárd embert, vagyis a bolygó összes emberének körülbelül 40%-át teszik ki. Míg India várhatóan megelőzi Kínát a világ legnépesebb nemzeteként ebben az évben, ez a három ország 2050-ben is valószínűleg továbbra is a népesedés tetején marad, és becslések szerint 3,4 milliárd embert fogad majd be. Természetesen senki sem tudja, hogy a nagy éhínségek, járványok vagy éghajlati katasztrófák milyen hatással lehetnek ezekre a számokra, de ezek a populációk óriási előnyökkel járnak a termelésben, a fogyasztásban, sőt, ha szükséges, a háborús küzdelemben is.

Ezután vegyük figyelembe a gazdasági befolyást.Az Egyesült Államok és Kína régóta a világ első és második gazdasága, India a hatodik helyen áll, és emelkedik a Japán, Németország és az Egyesült Királyság mögött.Idén azonban várhatóan megelőzi az Egyesült Királyságot, és egyes előrejelzések szerint 2030-ra eléri a harmadik helyet. A G-3 így együtt nagyobb részt fog képviselni a globális gazdasági tevékenységben, mint a következő 20 ország együttvéve, beleértve az európai és Japán gazdaságát is.Gondoljunk arra, hogy ez a hatalom olyan formája, amelyet senki sem hagyhat figyelmen kívül.

Széles körben azt feltételezik, hogy az Egyesült Államok és Kína birtokolja a világ két legnagyobb és legerősebb hadseregét, és Oroszország továbbra is a harmadik helyet foglalja el, bár hadserege az ukrajnai háborúnak köszönhetően jelentősen lecsökkent, és valószínűleg nem fogja visszanyerni háború előtti erejét. (vágy vezérelt gondolatok) India hadserege valóban nagy, becslések szerint 1,4 millió egyenruhás férfi és nő (Kína kétmilliójához, Oroszország kevesebb, mint egymilliójához és Amerika 1,4 milliójához képest), de nincs olyan jól felszerelve fejlett fegyverekkel, mint a másik három. Az India azonban dollár milliárdokat költ fejlett harcrendszerek beszerzésére Európából, Oroszországból és az Egyesült Államokból. A globális vagyonból való részesedésének növekedésével számítsunk arra, hogy Új-Delhi egyre több pénzt fektet be fegyveres erőinek „modernizálására.”

Van még egy olyan terület, ahol Kína, India és az Egyesült Államok vezeti a világot szám szerint: szén-dioxid és más éghajlatváltozást okozó üvegházhatású gázok kibocsátása tekintetében.Mivel mindhárman továbbra is a fosszilis tüzelőanyagokra támaszkodnak energiafogyasztásuk nagy részénél, Kína, India és az Egyesült Államok várhatóan a következő évtizedekben vezeti majd a világ szén-dioxid-kibocsátóinak listáját.A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint 2050-re a G-3 a globális szén-dioxid-kibocsátás 42%-áért felel majd, ami több, mint Afrika, Európa, Latin-Amerika és a Közel-Kelet együttvéve.

A G-3 a gyakorlatban

Mindezeket a tényezőket összeadva nyilvánvaló, hogy Kína, India és az Egyesült Államok valószínűleg uralni fogja a jövőbeli világrendet.Sajnos ez nem jelenti azt, hogy együttműködésre szánják magukat – távolról sem.A versengés és a konfliktus kétségtelenül maradandó jellemzője marad kapcsolataiknak. (Gondoljunk csak a Kelet-ázsia, Eurázsia és Óceánia közötti forgó szövetségekre és ellentétekre, George Orwell prófétai disztópikus regényében, 1984.) Egy dologban azonban biztosak lehetünk: nincs nagy globális probléma, legyen az éghajlatváltozás, gazdasági katasztrófa vagy egy másik halálos világjárvány, vagy egy ukrán típusú háború nem oldódik meg megoldódik, ha ez a három hatalom nem tud valamiféle együttműködést kitalálni.

Volt legalább egy korábbi pillanata a háromirányú összhangnak. 2014 novemberében, a jövő évi párizsi klímacsúcsot megelőzően Barack Obama elnök munkaszövetséget kötött Hszi Csin-ping kínai elnökkel, hogy sikeres eredményt érjen el, majd Narendra Modi indiai miniszterelnököt is bevonta közös erőfeszítésükbe. Ben Rhodes, a Fehér Ház akkori nemzetbiztonsági tanácsadó-helyettese szerint a párizsi csúcstalálkozó elején Xi-vel és Modival folytatott találkozóinak az volt a célja, hogy „erős üzenetet küldjenek a világnak az éghajlatváltozás iránti erős elkötelezettségükről”. Sok elemző úgy véli, hogy a 2015-ös csúcs soha nem sikerült volna Obama, Xi és Modi együttes vezetése nélkül.

Mondanunk sem kell, hogy ez a kezdő partnerség felborult, amikor Donald Trump belépett a Fehér Házba, és felmondta az Egyesült Államok csatlakozását a megállapodáshoz. Szomorú, hogy a következő években Washingtonnak Pekinggel és Újdelhivel az éghajlatváltozással kapcsolatos együttműködése nagyrészt megszűnt, miközben az amerikaiak Kínával folytatott vitái a kereskedelemről, Tajvanról és a Dél-kínai-tengerről csak fokozódtak. Ma a világ két legnagyobb gazdaságának vezetői alig beszélnek, és fegyveres erőik szinte bármelyik pillanatban készen állnak egy összecsapásra. Továbbra is vitatkoznak Ukrajnával kapcsolatban, Washington azt követeli Pekingtől, hogy szakítsa meg a gazdasági kapcsolatokat Oroszországgal, a kínaiak pedig ragaszkodnak Moszkvával kötött „vaskalapos” szövetségük legitimitásához.

Megint csak, túlságosan szomorú, az ilyen ellentétek nagyobb valószínűséggel adják a normát az Egyesült Államok és Kína közötti kapcsolatokban, mint az együttműködés 2014-2015 közötti rövid megvalósítása.És bár India az elmúlt években közelebb került az Egyesült Államokhoz – nagyrészt azért, hogy egyensúlyba hozza Kína növekvő gazdasági és katonai erejét –, vezetői irtóznak attól, hogy túlzottan függővé váljanak bármely idegen hatalomtól, bármennyire is közel álljanak egymáshoz politikai értelemben.A prognózis tehát továbbra is törékeny és gyakran feszült kapcsolatokra vonatkozik a G-3 országok között.

Mindazonáltal ennek a három nemzetnek nem lesz más választása, mint hogy valamilyen módon megbirkózzon egymással, amikor a mindegyikükkel szembesülő főbb globális problémákról van szó.Az éghajlatváltozás minden bizonnyal a legsürgetőbbek közé tartozik: ha a globális szén-dioxid-kibocsátás az IEA jelenlegi előrejelzéseinek megfelelően tovább emelkedik, a világ hőmérséklete jóval több mint 2,0 Celsius-fokkal meghaladhatja az iparosodás előtti értéket, a kitűzött cél felső határát,a párizsi klímaegyezmény alapján.Ez viszont katasztrofális új valóságot biztosít mindhárom ország számára (valamint a világ többi részén), beleértve a szélsőséges tengerparti elöntést, a kiterjedt elsivatagosodást és a nagy fokú vízhiányt.Egyedül egyikük sem kerülheti el ezt a következményt.Csak azáltal, hogy összehangoltan dolgoznak a globális kibocsátás csökkentésén, amivel elkerülhetik azt, ami egyébként valószínűleg éghajlati katasztrófát jelentene saját maguk és a bolygó számára.

Ugyanez vonatkozik minden más jelentős globális kihívásra, beleértve a jövőbeli súlyos gazdasági válságokat, egy világjárvány kitöréseit, a jelentős regionális konfliktusokat és a nukleáris fegyverek további elterjedését. Bármennyire is kényelmetlenül érzik magukat Kína, India és az Egyesült Államok vezetői, amikor a társaikkal való együttműködésről van szó, nem sok választásuk lesz, ha meg akarnak menekülni az egyre szerencsétlenebb jövő elől. Akár tetszik, akár nem, el kell fogadniuk a G-3 együttműködés valamilyen formáját, bármennyire is kevéssé ismerték el először. Idővel, amint felismerik kölcsönös egymásrautaltságukat, még formálisabb, barátságosabb együttműködést is találhatnak, mindenki javára.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

 

40 gondolat erről: „(4205) Búcsú az amerikai évszázadtól

  1. Megtalálták a megoldást a bahmuti élőerő pótlására a brit tudósok:

    adzuna.co.uk oldalon, military maintenance technician keresőszóval.

    Népszerű álláshirdetési oldalon van közzétéve, elsősorban a migránsok számára, éppen elfogadható fizuért, kosztért-kvártélyért és túlélés esetén EU-s állampolgiért. A nyelvtudást nem firtatja.

    ((A brit tudósok sok mellébeszélő okosságot írtak tegnap, ma és holnap is.

    Valójában, Ukrajnába csak tényleges harci tapasztalattal rendelkező személyeket keresnek pl. a silentprofessionals.org oldalon.))


  2. Fanyalogtok ettől a poszttól, pedig korszakalkotó fontos a témája.
    Ez a háború egy haldokló birodalom haláltusája. Erről a halál tusáról szól a mai poszt és erről fog szólni a holnapi is. Hadd jegyezzem meg, hogy kb. 35 forintos órabérért fordítok. Legalább ezt becsüljétek meg.

  3. Tajvannak ugyanúgy szembe kell néznie azzal az átokkal, hogy Sam bácsi szövetségese legyen, mint Németországnak és Európa többi részének.

    Tajvan kénytelen volt erélyes figyelmeztetést adni amerikai szövetségesének: eszébe se jusson felrobbantani a félvezetőiparukat!

    A figyelmeztetés az amerikai politikusok és katonai elemzők egyre erősödő felhívásait követi, miszerint Washingtonnak el kellene pusztítania a sziget létfontosságú technológiai ágazatát, hogy állítólag megakadályozza, hogy Kína megszerezze a jövedelmező exporttermékek feletti ellenőrzést, és hogy ezzel kárt okozzon Kína gazdaságának.

    További részletek az alábbi írásban:

    https://strategic-culture.org/news/2023/05/15/us-calls-for-bombing-taiwan-semiconductor-industry-nord-stream-sabotage-redux/

  4. 2 – Nem is fanyalgunk, Tibor bá! Csak hosszú és nehéz a szöveg, nem két perc elolvasni, meg okoskodni róla se olyan egyszerű. Vagy belekötni.

    Azt akartam írni, hogy amilyen ellenséges Micimackó Kínája mindenkivel, de főleg Amerikával és Indiával szemben, nemigen lesz ebből együttműködés. Aztán látom, hogy ő is ezt írja, akkor meg mit okoskodjak?

    Az biztos, hogy Kína is, India is emelkedőben van, a befolyásuk folyamatosan nő, és vannak komoly tartalékaik.

    Nekem az böki kicsit a csőröm, hogy az EU-val mint tényezővel sose számolnak. Egyesével persze Németország, Franciaország se olyan nagy, de az EU egyben nagyobb, mint az USA, például népességszámban, és GDP-ben se lényegesen marad el. Az igaz, hogy nem olyan egységes.

    De hát a poszt nem az EU-ról szól, úgyhogy szinte mindegy is.

  5. 4: Ábel:
    Abban szinte minden biztonságpolitikai szakértő egyetért, hogy az EU nem tényező, és a jövőben még inkább nem lesz az (Eddig is az USA csicskája volt). Jó eséllyel gazdaságilag is egyre inkább teret fog veszíteni.

  6. 5 Hát igen, de miért van ez így? És így kell-e maradnia?

    Amilyen irányba az EU-s mainstream tart, arra semmiképpen nem szeretnék teljes egységben menni velük, az igaz. De értelmes vezetéssel érdemes lenne összezárni.

    Pillanatnyilag nem úgy látom, hogy erre menne a szekér, de arra számítok, hogy a közeljövőben olyan felfordulás lesz, hogy abból még akármi is kisülhet.

  7. 6. Ábel

    Lesz felfordulás Európában, az nem vitás.
    De ha az EU, mint szövetség szétesik, akkor kb. a szövetkezés eszméje olyan lesz, mint a TSZ az egyszeri parasztnak a rendszerváltás után. Hiába lenne jó gazdasági együttműködési forma, le lett járatva és itt keleten nem nagyon szeretik.
    Az EU után egy jó ideig itt Európában senki sem fog tolongani egy új szövetségi rendszerbe. Pár országot tömörítő szövetségek lesznek, de a kontinenst lefedő az nem.
    Talán nem véletlen, hogy lejáratják ezt az eszmét?
    A cél az is lehet, hogy a fehér ember soha ne adja össze az erejét.

  8. 7 – Ez is egy lehetőség, de egy nagy összeomlás annyifelé fordulhat, hogy egyáltalán nem mernék jóslatokba bocsátkozni, hogy mi lesz vagy nem lesz.

    Ki gondolta volna 1914-ben, hogy a nagy európai uralkodóházaknak befellegzett? Vagy 1988-ban, hogy a SZU-nak?

    A migránssimogatással és az LGTV propagandával fullba nyomják a kretént, ez biztos le fog menni a klotyón 10 éven belül, mert ez nem mehet tovább. De hogy utána mi lesz – Kalifátus vagy Új Római Császárság vagy Eurázsiai Birodalom vagy újra egyedi országok egymás ellen vagy atomsivatag? Szerintem bármelyik benne van a pakliban.

  9. 8 – Ábel:
    Kihagytad a felsorolásból a globális megsülést. Pedig ez a legvalószínűbb.

  10. 9 Tibor bá’
    Szerintem azt a globális megsülést nem fogja kivárni az ember, ha már félreérthetetlen lesz mindenkinek, hogy mi vár ránk, akkor egymásnak esnek a népek a maradék forrásokért és menedékhelyekért, és ebből lesz egy kollektív nukleáris öngyilkosság…

  11. 9 Ja, mert abban nem hiszek. De ha lesz, az elsőnek Indiát fogja kicsinálni.

  12. 10. hubab: Mikor olvaslak, legtöbbször „már megint egyetértek”. Úgyhogy írhatnál már valami biztatót is. 🙂 🙁

  13. Az amerikai himnuszt éneklő gyerekkórust hallgattattak el az előadásuk közben a Kapitólumban, Washington D.C.-ben. Volt engedélyük az éneklésre a házelnök irodájától illetve néhány dél-karolinai képviselőtől is; a Rushingbrook Gyermekkórus is Dél-Karolinából érkezett a „nemzet fővárosába”. Ha jól tudom, akkor ez az egész 2023. május 26.-án történt.

    … elég sokan kiakadtak ezen az Egyesült Államokban.

    http://www.youtube.com/watch?v=f2hHbFo9VTY

  14. javítás a fentihez: Kapitólium, az „i” lemaradt, elnézést kérek!

    Tibor bá´, ha gondolod, kijavíthatod és ezt a kommentet törölheted. Köszönöm.

  15. Az amerikai védelmi szállítói lánc minden bizonnyal megszakad, ha fenyegetik Kínát, aki megteheti, hogy semmiféle ritkaföldfémet és ötvözetet nem ad el az USA-nak, így aztán hogyan fognak további F-35-ös vadászrepülőket építeni, pl. Európa számára…?
    Ezt jobban csinálják az oroszok az importhelyettesítési eljárásukkal.

    Kiugrási lehetőség lehetne a fényeslitkei vasúti átrakó és a kínai akkumulátorgyárak, (stb….) az európai háború után, de ezt nem lehet most még delegálni a magyar lakosságnak, mint ahogy azt sem, hogy a sorkatonaságot célszerűségből vissza kellene állítani a környező országok és a déli migránsáradat elrettentésére.

    Fehéroroszországgal mi lesz tovább, ha Lukasenko elnök gyermekét nem a politika érdekli, hanem a biotechnológia, amit a Pekingi Egyetemen tanul?

  16. 16. Gumihuszár
    „Az amerikai védelmi szállítói lánc minden bizonnyal megszakad, ha fenyegetik Kínát, aki megteheti, hogy semmiféle ritkaföldfémet és ötvözetet nem ad el az USA-nak, így aztán hogyan fognak további F-35-ös vadászrepülőket építeni, pl. Európa számára…?”

    Ebben az esetben, Európa nem fog kapni f-35-t. Úgy is leírás közeli állapotban van Európa az USA részéről. Ha bukik az ukrán buli (és nem égünk el az amcsikkal együtt), akkor ami értékes van az öreg kontinensen az át lesz telepítve az USA-ba, szakemberestől, mindenestől.

    „Kiugrási lehetőség lehetne a fényeslitkei vasúti átrakó és a kínai akkumulátorgyárak, (stb….) az európai háború után, de ezt nem lehet most még delegálni a magyar lakosságnak, mint ahogy azt sem, hogy a sorkatonaságot célszerűségből vissza kellene állítani a környező országok és a déli migránsáradat elrettentésére.”

    A keleti ipar egy részének Mo.-ra telepítése nagyon jó döntés volt. A német ipar is menekülési helynek tekint minket, és több olyan keleti terméket fogunk majd gyártani, ami kell az idetelepült német iparnak. Nem mellékesen van egy olyan érzésem, hogy Magyarország lesz az a hely ahol a német ipar az olcsó orosz energiával és nyersanyaggal randizni fog a jövőben. Harmadiknak, mint kerítő, Ázsia is idekeveredik. Az irány jónak tűnik, csak aztán nehogy úgy járjunk, mint azzal a tervel, miszerint OV, Mo.-ot régió energiaelosztó (áram, földgáz és kőolaj) központjává akarta tenni (erre gyúrt a beruházásokkal is). Aztán látjuk mi lett belőle. Az USA ellenére való volt a terv, aztán ahol lehetett keresztbe tett és a kis kedvenceit (Lo. és Ro) tolta kedvező helyzetbe.
    A sorkatonaságról annyit, hogy ha meg akarunk maradni e hazában, akkor arra szükség lesz. Minimum 9 hónap, maximum 12. Eszi a nép vagy nem eszi, ez van. Majd megérti a fontosságát, ha helyzet adódik. Nem mindegy, hogy kit sorozol be. Egy olyant aki még puskát sem látott, vagy egy kiképzésen átesett magyart.

  17. „A sorkatonaságról annyit, hogy ha meg akarunk maradni e hazában, akkor arra szükség lesz” – ez így van, és számkmra hihetetlen, hogy mért nem kezdték el legalább egy éve. Még csak nem is beszélnek róla!

    Nem lenne lehetetlen bevezetni, de a lakosságot meg kellene puhítani előtte egy jó kampánnyal. Na de ha bele se kezdenek!

  18. 18. Ábel

    Az elmúlt 30 év pacifikálási folyamatnak ez az eredménye (amiben nem mellékesen a FIDESZ is vastagon benne volt).
    Aminek a lerombolásához 30 év kellett, azaz a katonáskodás nimbuszának szétveréséhez, annak helyreállításához 100 év is kevés békeidőben.
    Ha csak nem lesz egy nagy társadalmi sokk (pl. háború) – ne legyen! – akkor el lehet felejteni a sorkötelezettséget.
    A lényeg, hogy ha a FIDESZ most nekiállna ezzel kampányolni, akkor az ellenzék egyből telerikoltaná a világot, hogy OV háborút akar, meg egyébként is el akarja vitetni fiainkat a frontra, azért vezeti vissza a sorkötelezettséget (nem mellékesen ugyanezt tenné a FIDESZ is, ha pl. a DK /jó vicc/ akarná ezt visszacsinálni). Ennyit az ország érdekeit szem előtt tartó magyar politikai elitekről. Egyébként a magyar társadalom nagy része alkalmatlan már az önvédelemre. Csak nézzétek meg, hogy miként reagálnak egy támadásra egy tömegközlekedési eszközön. Aki meg akar győződni, hogy mi van a magyar emberek fejében katonadolgok tekintetében, az vesse fel egy társaságban az önvédelmi fegyverek legalizálásának kérdését. na az ott kapott válasz a valóság. Kb. 80%-a a társadalomnak ezt vallja.

  19. Re:19 Bendegúz
    Szükség nagy úr, és a”belpesti picsogók” mélyen lapítani fognak, nem, ők lelépni fognak, ha valami gáz lesz, és sorkatonai szolgálatra be lenne vezetve.
    (Laktanyák java része már meg sincs, helye sóval behintve, és jelentős része ipari park lett, pl a Budaörsi)

  20. 20. dajtás
    Tisztulna a nemzet.
    Egyébként nem a laktanya a legnagyobb költség a sorkötelezettség visszaállításában.
    Egyébként most vett a HM Zuglóban 270 milliárdért egy ingatlant. Ebből hány laktanyát lehetne építeni?

  21. Re:21 Bendeggúz
    Lehet, de akármilyen eltorzult ideológiától fertőzött valaki, ha itthon született, és magyar az anyanyelve, akkor kötelessége őket is megvédeni, mert Vukics után szabadon, lehet hogy a jövőben az ő és én gyerekem sorsa fűződik össze…
    Persze ezt az én én és leginkább én mentalitású emberek baromira nem értik, de önzőségre alapozó társadalmak viharos gyorsasággal szét szoktak hullani.

    Sorkatonáknak laktanya kell, ami már vagy szétrohadt, vagy rég el van adva.
    Alapkiképzést majd a pusztában és sátorban nyomják le? 🙂

  22. 17.Bendegúz
    …” egy olyan érzésem, hogy Magyarország lesz az a hely ahol a német ipar az olcsó orosz energiával és nyersanyaggal randizni fog a jövőben. Harmadiknak, mint kerítő, Ázsia is idekeveredik…”
    Vannak sok gyermekkori emlékeim a régenvolt magyar ipari termékekről, melyek annakidején, az 50-60-as években eljutottak Kolozsvárra is.Messze verték a hasonló román termékeket.
    Szomorúan olvasom megalkuvó, lemondó fogalmazásodat országod ipari helyzetéről. Ide jutott Magyarhon, a régi, minden tiszteletet megérdemlő IPARI Magyarország? Eémerengek a múlt emlékein, és elsirnám magam. Ennyi maradt a régi dicsőségből, másokat alázatosan kiszolgálni?
    Ennyi?

  23. 19 Bendegúz – Amennyire én érzékeltem, már a 80-as 90-es években se volt semmi nimbusza a katonaságnak. Totál idióta időelbaszásnak tartotta mindenki, akivel beszéltem, már akkor is.

    Nem arra gondolok, hogy a kormánytagok kezdjenek el a sorkatonaságról beszélni, hanem hogy szervezzenek a médiában beszélgetéseket, írjanak véleménycikkeket, stb, ahol mértékadó emberek kifejtik, hogy mennyire szükség lenne a sorkatonaságra. Aztán ki lehet fejteni érveket pro-kontra, és végül a kormány a „társadalmi nyomásnak engedve” bevezetheti.

    A megfelelő emberek tudják, hogyan kell egy kampányt úgy felépíteni, hogy a többség véleménye a kívántra változzon…

    „Egyébként a magyar társadalom nagy része alkalmatlan már az önvédelemre.” – Na persze, mért is lenne másként, ha semmi gyakorlata, tapasztalata nincs? Pont ezért kellene a sorkatonaság.
    És a migránsellenesség, a szomszédban a háború önmagában is elég fenyegetés ahhoz, hogy egy értelmes ember kifejezetten követelje a lehetőséget, hogy megtanulhassa az önvédelmet.

    Dajtás, a laktanya is biztos lényeges kérdés, de ha akarat van, mindent meg lehet oldani.
    Még azért szerintem most is elég sok ingatlan van honvédségi vagy állami tulajdonban, ha minden kötél szakad, akár a kiskatonákkal is fel lehet húzatni rájuk épületeket. Az se árt senkinek, ha megtanul téglát rakni 18 évesen.

  24. 24 – Ábel:
    Ez: „Totál idióta időelbaszásnak tartotta mindenki,” már az 50-es években is igaz volt. Sorozás pedig nem 18, hanem 20 éves korban volt.

  25. 25 – Köszi! Akkor hát a „nimbusz” úgyse számít…
    Egyébként azt gondolom, lehetne is akár. Állítólag a finnek például kifejezetten szeretik a sajátjukat. Az is igaz, hogy ott van mögöttük egy oroszokkal vívott győztes háború.

    Szerintem ott van a kulcs, hogy ne az legyen az általános érzés, hogy az ellenség, valaki idegen akar rá kényszeríteni, hanem ez az egész a mienk.

  26. 22. dajtás

    Igen, az én, én és megint én mentalitású emberek miatt vagyunk ott ahol vagyunk. Egy kényelmes, nihilista dolgozni (és harcolni) nem akaró társadalom jött létre, aki még a saját egészséges önvédelmére sem képes. Ennek eredménye az tényleges ipar kiszervezése/ leépítése is (egész Európában is) és kvázi szolgáltató „iparral” történő be helyettesítése.
    2000 után megkezdődött az európai nemzetek haldoklása. csak hogy képes beszéddel éljek.

    23. Bálin

    Igen, ez van.
    Kiszolgáló és szolga nemzet lettünk. Azokká lettünk amiké uraink akarták.
    A rendszerváltást követően tönkretettük iparunkat (eladtuk, lebontottuk, hogy pláza/lakópark legyen a helyén), aztán berendezkedtünk bérmunkára. Ezzel egyszer és mindenkorra megöltük a magyar innovációt.
    De ez nem véletlenül alakult így. Tettek azok az erők akik a trianoni disznóságot elkövették, hogy Mo. nehogy megerősödjön, ezzel veszélybe kerüljön a nagy művük. Mert valljuk be, hogy ha 30 év alatt Mo. nagyságrendekkel elhúzott volna az utódállamok mellett, akkor könnyen lehetett volna egy olyan helyzet, hogy ha nem is mindent de sok mindent vissza tudtunk volna venni, akár „szép szóval” is. Na ezt akadályozta és akadályozza folyamatosan a fényességes nyugat. Csodálkozol, hogy kelet felé orientálódunk? Sajnos nem sok sikerrel. Köztünk és kelet között van a két műállam, Ukrajna és Románia. ha csak az orosz el nem jön Záhonyig, nem sok esélyünk van a keleti nyitásra.

    24, Ábel

    Teljes mértékben igazad van. Nincs amit hozzáfűzzek.
    Ahogy „Jövőnk” mondaná, respect!

    25. Tibor bá’

    Lehet, hogy sok mindenben rossz volt a katonaság, de arra mindenképpen jó volt, hogy helyretette a sok öntelt fiatal egóját.
    Lehetne ezt jól is csinálni. 12 hónap, ebből 6 hónap nagyon komoly alapkiképzés, 6 hónap szolgálat. A nagy tudást igénylő katonai eszközökre (harckocsi, légvédelem, stb.) pedig szerződéses állományt alkalmaznék.

  27. 23 Ne aggódj, Bálint, nem kell még temetni a magyar ipart! Még mindig ontják a magyar egyetemek a mérnököket, akik mind el is tudnak helyezkedni könnyedén. Persze van, aki külföldre megy, de azért a többség itthon marad.

    2006 óta a magyar iparban dolgozom, és folyamatos a növekedés. Néha egy-egy cégnek vége, de a többi átveszi a helyét. Folyamatosan kapom az ajánlatokat a LinkedIn-en, mindenki termelni akar, mindenkinek emberek kellenek hozzá.

  28. 22, dajtás

    Az alapkiképzést és a további modulokat az afgán mudzsahedek kiképzési mintájára is lehet – szükség esetén végeztetni, átemelve konkrét elemeket az orosz-ukrán különleges hadművelet tapasztalataiból.
    Nem biztos, hogy lesz rá a jövőben elég energia, pénz, anyag, a különféle rendeltetésű leromlott állagú honvédségi objektumok felújítására.

    A lövészkatonákkal azt kell megértetni, hogy a mai modern, „drónos” háborúkban a skuló általi elhalálozás esélye 1% alatti és ezért indokolatlan a pánikolás. A parancsnok tapasztalatán és emberségén fog múlni úgyis.

    A kiképzés része legyen az állandó lövészárok-rendszer kézi kialakítása, hogy a különféle kaliberű tüzérségi repeszromboló lövedékek ellen milyet érdemes ásni.
    A testmozgás bőven ráférne az emberekre.

  29. 26 „12 hónap, ebből 6 hónap nagyon komoly alapkiképzés, 6 hónap szolgálat.” – Szerintem hat hónap kiképzésre és szolgálatra is elég. De lehet, hogy akár három hónap is.

    Én inkább arra hajtanék, hogy minél előbb át kellene rotálni az alapkiképzésen a teljes 18-40 éves generációt, akik mind kimaradtak már a katonaságból.

  30. 29. Ábel
    Hat hónap nem gazdaságos, három még annyira sem. Persze átrotálásra, arra elég.
    Ha valamilyen szinten csökkenteni akarod a sorkatonaság veszteségeit, akkor a kiképzett állományt használni kell, bár annyi ideig, amennyi ideig tartott a képzés. Igazából még 12 hónapot. Nem véletlenül határozták meg anno a 18 hónapos szolgálati időt. Az egy más dolog, hogy rosszul használták ki.
    De, kedves Ábel, ezen kár mi itt rágódjunk, mert nem lesz belőle semmi.
    A politikusok elkényeztetett, Riviérán edzett palántái is érintettek lennének.
    Amíg nem csesz be valami komoly errefelé, azt a témát senki nem fogja komolyan venni.
    De ha becsesz valami, akkor ott fogunk állni letolt gatyával, konkrétan hadra fogható emberanyag nélkül.

  31. 30 Nem gazdaságos? Mért, van olyan, hogy a szolgáló kiskatona hasznot termel? Én nem vagyok tájékozott a témában, de amit hallottam innen-onnan, abból nem az jött le, hogy a katona bármilyen formában is bevételt termelne. Tehát ha már ott van, akkor nem ugyanakkora költség az újonc, mint a már kiképzett kiskatona?

  32. 31. Ábel
    A katona csak hasznot termel. Persze akkor, ha jó használják.
    Lásd az USA esetét. Neki a hadsereg csak és kizárólag horribilis hasznot termel. Biztosítja a Dodó világelsőbbségét, bünteti a nem szófogadó kormányokat, bevonul ahová akar és elvesz amit akar. Irak, Afganisztán, Szíriai megszállt olajmezők, meg a többi apró.
    Vagy ott van Oo. A mostanában katonai erővel megszerzett ukrán területek és a bennük, rajtuk lévő ásványi kincsek, infrastruktúra, népesség, városok, ipar meg a többi ott található dolog, több ezer milliárd dollár értéket képviselnek. Nem véletlen, hogy a nyugatnak is kellene mindez.
    Persze az ilyen kis országok esetében, mint Mo. ez nem így van.
    De ez is csak helyzet kérdése. Mert lásd a román hadsereget, mely az elmúlt 150 évben hozzájárult, hogy 3x-os területre gyarapodjon a valamikori lenézett Oláhország. Csak Erdély megszállásával micsoda vagyont kaptak (márpedig a politika hiába ért volna célt, ha nem lett volna amivel megszállni a megszerzett területeket). Ha Erdély itt lenne nálunk, nem itt tartanánk. Sőt, ha maga a trianon rablása nem esik meg velünk és függetlenekké váltunk volna, jobb helyzetben lennénk most mint Ausztria.
    Szóval, igen is kell egy jó és közel 100 ezres honvédség.
    Ha Románia is úgy gondolkodna mint mi, akkor lenne egy 50 ezres serege, semmi technikával (mert úgy is megvédi a NATO). Na nem ilyen hülyék, hogy ennek bedőljenek, másrészt pedig ha helyzet van pl. Moldáviában, akkor van amivel bevonuljanak a területet biztosítani. Még ha kopott is a seregük, de akkor is sereg és nem utolsó percben kell kapkodva összeszedni, hanem kéznél van és már holnap küldhető az új terület biztosítására. Egyesek itt vizionálják, hogy OV Kárpátalját akarja megszerezni. Kész röhej. Mivel? Az sem lenne akit odaküldeni.
    Nem mellékesen több romániai ismerősöm jelezte, hogy aktívan folyik a hadkötelesek nyilvántartásba vétele és képzése. Aki kaszárnya közelben van, azt hétvégére behívják, beöltöztetik és még lőgyakorlatra is küldik őket. Éreznek ők megint valamit és nem várják meg, hogy rájuk szakadjon a plafon.

  33. 32 „Nem mellékesen több romániai ismerősöm jelezte, hogy aktívan folyik a hadkötelesek nyilvántartásba vétele és képzése. Aki kaszárnya közelben van, azt hétvégére behívják, beöltöztetik és még lőgyakorlatra is küldik őket.” – Ez kéne legyen az alap nálunk is. Hihetetlen, hogy nem teszik.

    A 3-6 hónappal a békeidős rendszerre gondolok. Ha háború van, akkor nyilván mindenkit azonnal be lehet hívni, aki már volt katona, még kiképezni se kell.

  34. Svájci, izraeli mintára lenne értelme a sorkatonai kiképzésnek. De.
    Magyarországon élünk. Kurva drága ám egy katona kiképzése. Majd megoldjuk okosba. Ez sok pénz, sok csábítás a lopásra. Papíron minden szépen mutatna.
    Nem hozok mást példának csak az oktatást. Egy ország felemelkedését, életszinvonalát az oktatás minősége és a rá fordított költségeinek mértéke biztosítja.
    Mit látunk? Épp az ellenkezőjét. Akkor miből gondoljátok, hogy a magyar módra kivitelezett sorkatonai képzés sikeres lenne?

  35. 35 Orbán csak Magyarországon lehet miniszterelnök. Ha szétbassza a katonaságot, hagyja, hogy csupasz legyen a seggünk, és két nap alatt elfoglalhasson minket bármikor az oláh, a tót meg az ukrán, akkor neki se marad országa, ahol visszaélhessen a hatalmával. Még a végén Hatvanpusztát is elveszik tőle, akkor mire megy az egésszel?

  36. 33, Bendegúz

    A románok nem küldtek haditechnikát Ukrajnába, bölcsen tették, ha a fegyverzetük jó része szovjetkori és ABV-felszerelésük modern horvát eredetű akkor is.
    Vajon gondolkodni fognak a vilniusi vezérek azon, hogy az az opció is lehetséges lesz pár év múlva, hogy az orosz-és ukrán katona kezet fognak, majd az egyesített erejükkel a Nyugat ellen fordulnak?
    Volt már erre példa a történelemben.

    A háború utáni Magyarország sorsa mi lesz az esetben, ha Vilnius-ban (2023. július) a kelet-európai országok kormányai fölött hoznak döntést?

  37. 37. Gumihuszár

    Jó meglátás.
    Régóta mondom, hogy ha valaki NATO tag bemegy Ukrajnába területet biztosítani egy orosz előrenyomulás esetén, akkor az ukrán a területfoglalás okán elárulva fogja érezni magát és az orosz segítő jobbját elfogadja, hogy együtt vegyék vissza ami az övé volt.
    Na ez után aztán tényleg nem fognak megállni Berlinig.
    Ezért sem szabad Magyarországnak, semmilyen ígéretre beleállni egy Kárpátaljai akcióba. Hadd menjen a román, lengyel, szlovák, ha hiányzik nekik a baj.

    A vilniusi NATO csúcson, milyen K-Eu ellenes döntést hozhatnának? Védelmi szövetség, le van írva a szabályzatába. Beküldeni a medve barlangjába nem fognak tudni, mert sehol sem írja ezt a lehetőséget. Magunktól pedig – egy jó páran – nem megyünk. Akár mit döntenek a bukaresti kilenceket érintően, az legjobb esetben is csak nyolcak lesz. OV nem fog beleállni. Ha minden kötél szakad, kilépünk. Az is jobb, mint USA érdekekért megpusztulni a nagy orosz pusztában.
    Más lenne a helyzet, ha a NATO-t megtámadnák. Akkor nincs mese, menni kell. De egyelőre nincs erről szó.
    Szóval nem látom, hogy milyen döntést hozhatnak ami ellenünk, K-Eu ellen szólna.
    Te mire gondolsz?

  38. 38, Bendegúz

    Én azt gondolom, hogy a médiában az MH-ról nem azt kellene szellőztetni, hogy melyik városban, hány-mennyi fegyver/gyár/raktár/típus fog szolgálatba állni. Tartalékosok száma… ecetera.

    Hanem a bürokrácia megnyeséséről, cafetériáról, fizetésről, szociális juttatásokról, lakástámogatásról, hadijátékok bemutatóiról, lovas-kutyás-Spartan-os, terepsebészi nyilvános kisgyakorlatokról. A honvédségtől kilépők anomym kikérdezéséről, hogy az elvándorlás okait megszüntessék.
    A tv-ben sűrűbben tudósítani a közúti járműves (vagy ponyvával mindenképp takart vasúti) „menetgyakorlatokat”, a részben felmálházott katonák kigyaloglását a városokból.

    Rákapatni a lakosságot egy másfajta – proaktív gondolkodásra.

    „megpusztulni a nagy orosz pusztában”
    Szépen írod.
    Zelenszkij odavert a legalsó zsilipfal megrongálásával a dél-ukrajnai mezőgazdaságnak véglegesen, így nem lesz mit exportálni.

    Azt gondolom, hogy Bulgáriában is intézkedni fognak a gázcsővel, ha a tengeren nem tudnak a Patyomkin cirkálók miatt.

    A németországi Tesla gyárban és az építőiparban sem túl virágosak a kilátások.
    A Brexit is jól volt időzítve.

    Nem kell ide akkumulátorgyár és sokféle high-tech üzem, majd hoznak a tengerentúlról mindent.

    Nem tudok válaszolni a kérdésedre Bendegúz. Ha nem jönnek a beígért eu-s pénzek, akkor nem lesz fizetésemelés, beruházás, felújítás vagy államkötvényt beváltás…
    A migránskvóta is pont olyan, hogy a magyarok ismét gonosz antihumanistáknak látszódjanak.

    Azt gondolom az NWO-ról, hogy az orosz-burját-üzbég-tadzsik….népek folytatják a Honvédő Háborújukat a szláv nép jólétéért. Ha most nem sikerül nekik, akkor a demográfiai adataik miatt erre már később nem lesz lehetőségük és elolvadnak a globalizációban.

    Egyébként érdemes tudni az orosz önkéntesek ortodox részéről, hogy ők Jézus mintáját követik, mivelhogy az életüket adják a barátokért, a kisgyerekekért…stb., reggel a muszlimokkal együtt imádkoznak az Orosz Föderációért (ami az emberiség Noé bárkája).

    Na hallod, ha isten van velük, akkor ki van ellenük?

    Nekünk nincs közünk ahhoz a háborúhoz, lavírozni tudunk csak a hullámok között.
    Annak a világnak lassan vége, emez meg vérrel-kínnal van születőben.

  39. 39, Bendegúz

    Ha azt veszed alapul, hogy a bahmuti ostromhoz és fontos területekre gyakorlatilag az ukrán kisebbségi népeket (népirtás) kényszerítették oda, így egyúttal Orbán Viktort is jól megbüntették a fegyver-pénz-paripa vétózása miatt is, a kárpátaljai magyar férfilakosság egy részének értelmetlen halálával.

    Kárpátalja, ha esetleg Lengyelországhoz kerülne, akkor az egy újabb puskaporos hordót eredményez?

    Fehéroroszországgal mi lesz? Színes forradalmi megnyitó?

    Továbbá úgy látszik, hogy az O.F. jelentősen növelni fogja a műveleti mélységet napnyugta irányába, hogy a „Dnyeper jobb partjának” nyugodalma legyen.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük