(4190) Megunt élet

Tibor bá’ fordítás online

Növekvő jelenség a nyugati társadalomban az élet megunása

 

(sz: 1933.02.11.)

Molly 88 éves volt, és jó egészségnek örvendett. Túlélte két férjét, a testvéreit, a legtöbb barátját és egyetlen fiát.

„Kedveském, nem maradt egyetlen értelmes kapcsolatom sem”, mondta nekem. „Mindenki meghalt. És tudod mit? Mindezek után én is el akarom hagyni ezt a világot.” Kicsit közelebb hajolt, mintha egy titkot mondana el nekem, és így folytatta:

Elmondjam mi vagyok? Erős vagyok. Bevallom magamnak és neked is, hogy itt számomra semmi nem maradt. Több mint készen állok az indulásra, amikor eljön az időm. Valójában ez nem jöhet elég gyorsan.

Sok idős embert kérdeztem meg kutatás céljából. Időnként megdöbbent az őszinteség, amellyel egyesek úgy érzik, hogy életük befejeződött. Úgy tűnik, belefáradtak az életbe.

Tagja vagyok a European Understanding Tiredness of Life in Older People Research Networknek, ami geriáterek, pszichiáterek, társadalomtudósok, pszichológusok és halálkutatók csoportja. Szeretnénk jobban megérteni a jelenséget, és ki akarjuk válogatni, mi az egyedi benne. A hálózat emellett a politikusok és az egészségügyi gyakorlatok számára nyújtott tanácsokon, valamint a gondozók és betegek támogatásán is dolgozik.

Els van Wijngaarden, a gondozási etika professzora és kollégái Hollandiából egy csoport idősebb embert hallgattak meg, akik nem voltak súlyosan betegek, mégis vágytak arra, hogy véget vessenek életüknek. Az ilyen embereknél azonosított kulcsproblémák a következők voltak: sajgó magány, a nem számított fájdalom, az önkifejezéssel való küzdelem, az egzisztenciális fáradtság és a félelem attól, hogy teljesen függő állapotba süllyednek.

Ennek nem kell, hogy egy életen át tartó szenvedés következménye, vagy az elviselhetetlen fizikai fájdalomra adott válasz legyen. Úgy tűnik, hogy az élet fáradtsága azokban az emberekben is megjelenik, akik úgy gondolják, hogy teljes életet éltek. Egy 92 éves férfi ezt mondta a hálózat kutatóinak:

Semmire nincs hatásom. A hajó elindul, és mindenkinek van munkája, de én csak rakomány vagyok nekik. Ez nem könnyű, ez nem én vagyok. A megaláztatás túl erős szó, de határos a valósággal. Egyszerűen figyelmen kívül hagynak, teljesen marginalizáltnak érzem magam.

Egy másik férfi azt mondta: Nézd meg, milyen állapotban vannak azok az idős hölgyek a szemközti épületben. Félholtan, értelmetlenül tolószékben ülnek. Ennek már semmi köze az emberhez. Ez egy életszakasz, amin egyszerűen nem akarok átmenni.

Egyedülálló szenvedés

Philip Roth amerikai regényíró azt írta, hogy „az öregség nem csata,, az öregség mészárlás”. Ha elég sokáig élünk, elveszíthetjük identitásunkat, fizikai képességeinket, partnerünket, barátainkat és karrierünket.

Néhány emberben ez azt a mélyen gyökerező érzést váltja ki, hogy az élet értelmét megfosztották, és a céltudat újjáépítéséhez szükséges eszközök visszahozhatatlanok.

Helena Larsson gondozó professzor és kollégái Svédországban az időskori fokozatos „fénykioltásról” írtak. Azzal érvelnek, hogy az emberek folyamatosan elengedik az életet, amíg el nem érik azt a pontot, ahol készek kikapcsolni a külvilágot. Larsson csapata felveti a kérdést, hogy ez mindannyiunk számára elkerülhetetlen lehet-e?

Természetesen az effajta szenvedésnek közös jellemzői vannak (lehangoló és fájdalmas), és az élet más pontjain tapasztalható gyötrelem.De ez nem ugyanaz. Vegyük fontolóra az egzisztenciális szenvedést, amely egy halálos betegségből vagy a közelmúltbeli válásból fakadhat. Ezekben a példákban a szenvedés egy része összefügg azzal a ténnyel, hogy az életben még többet kell megtenni, de az út hátralévő része bizonytalannak tűnik, és már nem úgy néz ki, ahogy elképzeltük.

Ez a fajta szenvedés gyakran egy olyan jövő gyászolásához kötődik, amelyről úgy gondoljuk, hogy nekünk kellett volna szólnia, vagy egy olyan jövőtől való félelemhez, amelyben bizonytalanok vagyunk. Az élet fáradtságában az egyik különbség az, hogy nincs jövő utáni vágy vagy gyász;csak egy mély érzés, hogy az utazás véget ért, mégis fájdalmasan és végtelenül elhúzódik.

A globális nézet

Azokban az országokban, ahol az eutanázia és az asszisztált öngyilkosság legális, orvosok és kutatók azon vitatkoznak, hogy az élet fáradtsága eléri-e a küszöbét annak a fajta szüntelen érzelmi szenvedésnek, amely jogot biztosít az embereknek az eutanáziához.

Az a tény, hogy ez a probléma elég gyakori ahhoz, hogy a kutatók megvitassák, azt sugallhatja, hogy a modern élet kizárta az időseket a nyugati társadalomból. Talán a véneket már nem tisztelik bölcsességük és tapasztalatuk miatt. De ez nem elkerülhetetlen. Japánban az idős életkort tavasznak vagy újjászületésnek tekintik a munkával és gyermekneveléssel járó mozgalmas időszak után. Egy tanulmány azt találta, hogy Japánban az idősebb felnőttek magasabb pontszámot értek el az élet szemléletében, mint a középkorúak, míg az Egyesült Államokban ezzel ellentétes életkori mintát találtak.

Atul Gawande sebész és orvosprofesszor azt állítja, hogy a nyugati társadalmakban az orvostudomány megteremtette az ideális feltételeket az öregedés „hosszú, lassú elhalványulásához”. Úgy véli, az életminőséget figyelmen kívül hagyták, miközben erőforrásainkat a biológiai túlélés felé irányítjuk. Ez példátlan a történelemben.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

13 gondolat erről: „(4190) Megunt élet

  1. 100 éve még csak 40-45 év volt az átlagéletkor. Erre van felkészülve az emberi test fizikia, biológiai és idegi értelemben is. E kor fölött sokunknak kezdődnek a problémák: vérnyomás, cukor, mozgásszerv, rák, stb…
    Egy kutató mondta egy interjúban: „Evolúciós éetelemben a DNS azt szereti ha pörög, változik, minél gyorsabban fejlődik, ennek nem kedvez a hosszú életkor” – ennek hatásait láthatjuk, tapasztalhatjuk manapság.

  2. 1 – Minato:
    72 éves koromig 120/80 volt a vérnyomásom, és semmi kóros jelenség nem jelentkezett. A 72 elég messze van a 40-45-től.

  3. Régebben mindig azt hittem, az öregek bölcsek, hiszen már annyi mindent láttak, tapasztaltak.
    Egy pozitív kép volt bennem az öregekről, akik derűsen, bölcsességükkel segítik a fiatalokat.

    Aztán én is idősebb lettem, a környezetemben sokkal több lett az öreg – és már nem ezt látom.

    Az öregek nem lesznek bölcsek, csak csalódottak, keserűek. Gonoszok. Kegyetlenek. Butábbak a gyerekeknél is , mintha sosem tanultak volna semmit.
    A legtöbb öreg ember gonosz, a végtelenségig , és cinikus is. Nyilván tucatnyi oka, magyarázata van, nem nehéz megtalálni a miértet.

    És miután a társadalmunk öregszik, sőt soha nem volt ilyen öreg, ezért IS ennyire gonosz, cinikus.

    Szóval, mehet az eutanázia.

  4. Mehet, mármint neked? Vagy minden öreget meggyilkolnál? Te öreg vagy, mert gonosznak tűnsz? Aki más halálát kívánja, az gonosz, nem?

    Különben az én megfigyelésem szerint a leggonoszabbak a gyerekek. minden gond és lelkiismeretfurdalás nélkül kitapossák egymás belét. Mit gondolsz erről?

  5. Tibor bá,

    Kíváncsi lennék a véleményére. Hogyan látja az öregeket, mennyire ért egyet azzal ami leírtam?
    Lehet őszinte:-)

    Amúgy nem annyira saját elmélet:-) Azok az igazán értelmes, világi mindent megélt „nagy öregek” , néhány író, színész akikkel volt szerencsém erről beszélgetni, maguk hozták fel mindig ( jókat kacagva) ,hogy a gyerekeknél csak az öregek gonoszabbak.( Talán).

  6. 2. Tibor ba’, szerencsés génjeid vannak, a többség nem ilyen.

  7. Majdhogynem „”percre pontosan” ugyanazt írhatom,
    amit Tibor bá’ írt a 2.-ben Minatonak. — 72 évesen
    ( ezelőtt 13 évvel, ) 100-105 klósan bejelentkeztem az
    egéstségügynél egy POFONÉRT, az urológiára. — Mert
    ugye van az embernek egy prosztatája. Egészében
    kutya bajom se volt, de hát a doktorok olyanpk mint
    a politikusok. — a diplomához megteremtik a munkáukat.
    Hát ez már jelentős túlsúly átrakott abelgyógyászara, onnan
    a dietetikus karjaiba azok meg összedugták a fejöket, =
    Barna úr, le kéne fogyni legalább egy huszast. — OKÉ, LEGYEN.
    Lement a huszas és a korábbi túlsúly helyére beköszöntött egy
    agyvérzés. — még a gyógytorta alatt beköszöntött a második.
    Hogy a túlsúlyommal is jöttek volna az már sesem fog kiderülni,
    de tény ami tény, megmaradt egy zárólap szerint is súlyos
    baloldali bénulás, no meg egy EL-GO/M rokkant moped.

  8. 7 B.M.

    Szomorú amit írsz, bár nekem egyben kicsit biztató is. Ezek szerint még van 7 évem. Az orvosokat kerülöm mint a tüzet. Az „Ami nem öl meg, az megerősít” mondás szerint élek. Annyi csak a baj ezzel a mentalitással, hogy csak egy hibázást enged meg. Ami az EL-GO/M járgányodat illeti, irígyellek! Kipróbálnék egy ilyet tanyai környzetben. Hogy bírja a terepezést? 🙂

  9. 8. Tecnomuzsik.
    Háááát, nem sokra mennél vele. — Aki nincs rászorulva,
    azt mondja de jó jármű. — Aki használja egykettőre
    rájönolyanok tervezték akiknek fogalmuk nincs egy
    mozgássérült ( korlátozott,) joggal elvárható igényeiről.
    gyárilag belevannak építve a hibái, hiányosságai. —-
    EZEKKEL EGYÜTT JOBB MINTHA NEM LENNE.

  10. 8. Tecnomuzsik.
    Háááát, nem sokra mennél vele. — Aki nincs rászorulva,
    azt mondja de jó jármű. — Aki használja egykettőre
    rájönolyanok tervezték akiknek fogalmuk nincs egy
    mozgássérült ( korlátozott,) joggal elvárható igényeiről.
    gyárilag belevannak építve a hibái, hiányosságai. —-
    EZEKKEL EGYÜTT JOBB MINTHA NEM LENNE.
    UTÓIRAT, = Szerencsém, hogy vidéken élek földszintes
    kertes házban és az aszfalt útig elég zötykölődős de csak
    100 m a távolság. — (( a falábú autótulajdonosok csak
    teljesgázzal tudnak indulni, persze hogy kátyús lessz
    a szurokkal kevert murvás 100 méter.))

  11. 5 – Szokja:
    Az idős emberek (80 felett) nem egy homogén társaság. Van ilyen, olyan, de elég sok közöttük az irigy és gonosz. Persze van jóságos is. Sok függ a (volt) családjától.

  12. Az az igazság, hogy más volt régebben az időskor és más most.20-30 éve idősnek lenni annyi volt hogy pl. egy daganatos betegség egyenlő volt a halállal mert nem volt fejlett az orvostudomány.
    Viszont nem voltak ennyire megosztottak a fiatalok és ha valaki egyedülálló idős volt akkor magukhoz vették gondozni.Ma már nem biztos hogy van ilyen.
    Az idősebbekkel (80-90 év) azt látom hogy sok helyen úgy bánnak hogy nem sokba veszik.Még a mai 60-70-éves generáció aki gondozza a mostani 90-et még az is lenézi valamennyire a 90-et.
    pl egyik 65 éves ismerős gondozza a 90 éves anyósát főállásban.Mindig mondja beszarik, ez van vele az van vele.Hát igen az ember nem akar megöregedni így mert velünk még így sem bánnak.
    Ha pl lenne örögotthon mire 90 leszek és lenne rá pénzem akkor is ott van pl hogy nem etetik mindig meg az embert , bunkók az ápolók stb….

    A régi idősek természetes közege volt az otthon többnyire az ember párjával elketyegtek 80-90 évig.Vagy az utódok magukhoz vették ha valaki egyedül maradt.Az idősek átjártak egymáshoz és beszélgettek, pl mi termett a kertben
    leültek a lócára , volt vagy 10 ismerős mindenkinek és járták egymást. Nyilván ha ez a haveri banda kihal nem csoda hogy menni akar az illető is el innen, mert kivel beszéljen?Majd a 30 éves unokája megy el napi 3x- hozzá beszélgetni?
    A faszt, jó ha 3 havonta egyszer elmegy az unoka 10 percre 😀 Így nem csoda ha sokan fel akarják magukat küldeni az ismerősök kihalása után, teljesen érthető szituáció.

    Ráadásul a ma embereknek nem adatik meg az ami a nagyanyáinknak: saját ház 20 évesen hitel nélkül, 2 gyerek ,viszonylag stabil párkapcsolat, korai nyugdíj 52-58 évesen, ezáltal is szép hosszú öregkor , nyugdíjas éves, jó emberi kapcsolatok.
    Sok esetben az embernek ma ez adatik: lassan nem lesz magántulajdon,lakáshoz jutás nehéz,gyerek a többségnél vagy születik vagy nem, instabil párkapcsolatok, nyugdíjbavonulás 65-70 évesen azaz szinte 0 nyugdíjas évek, rossz emberi kapcsolatok, nincs már szomszédolás
    és normális időskori kapcsolatháló mint régen és általában még a családnak sem kellesz idősen mert a mai világban már púp vagy a hátukon mintsem családatag.

    Megértem Mollit 88 évesen, de ami a mai 40 éves generációra vár az előbbi mondatom kapcsán az maga a pokol.Így Molli befoghatja a száját mert ő még szerintem paradicsomi állapotok között élt ahhoz képest hogy mi vár öregorára egy mai 40 éves emberre.

    Na és még ehhez adódik:
    „lassan nem lesz magántulajdon,lakáshoz jutás nehéz,gyerek a többségnél vagy születik vagy nem,instabil párkapcsolatok, nyugdíjbavonulás 65-70 évesen azaz szinte 0 nyugdíjas évek, rossz emberi kapcsolatok, nincs már szomszédolás
    és normális időskori kapcsolatháló mnt régen és általában még a családnak sem kellesz idősen mert a mai világban már púp vagy a hátukon mintsem családatag.”
    Szóval még ehhez adódik az hogy mivan ha megrottyan az ember egészsége pl. 60 évesen és 70 lesz a nyugdíjkorhatár.Vagy mi van ha nem lesz az embernek pénze ? (mert ugye nem a jobb világ felé haladunk)

    Na persze hogy nem csoda ha majd öregkorában az ember felküldi magát a picsába vagy öregkora előtt .
    Amúgy meg ha azt nézzük hogy régen 40 évig éltek most meg mondjuk 60 évnél felküldöd magad akkro az +20 év 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük