Tibor bá’ online
Elmélkedés
A háború befejezésekor voltam 12 éves. Hátam mögött a gyerekkorommal és közvetlenül előttem a tinédzser korral. Előttem bontakozott ki az élet. A társadalom egy emberként nézett szembe a jövővel, és látott neki az ujjá építésnek. Tudtuk, hogy nehéz idők állnak még előttünk, és a nadrágszíjat is alaposan meg kell húznunk, de terveztünk. Terveztünk, mert úgy éreztük van jövőnk és csak rajtunk és szorgalmunkon múlik, hogy az milyen lesz.
1939 számított az utolsó békeévnek, és mindent ahhoz mértek, mikor érjük utol, mikor szárnyaljuk túl. A roncsokból villamosok születtek, Budapesten elővették a jobb kormányos buszokat még a balra hajts idejéből(1941) és néhány évig azok működtek. A nemzet élni akart. Születtek könyvek, játékfilmek. De ami nagyon érdekes volt, elfelejtettük a múltat.
Olyan volt, mintha az élet 1945-ben kezdődött volna. Nem nyúltunk vissza semmihez. Például a 30-as években, a 40-es évek első felében sok és igen érdekes magyar film készült, kellemes slágerek láttak napvilágot, de ezekből szinte semmi se élte túl a háborút.
Persze a rendszerváltás, vagyis az úgynevezett népi demokrácia kialakítása sok kellemetlenséggel járt. A nemzet nagy többsége nem örült neki, de tudomásul vettük, hogy a sors ezt hozta ránk és megpróbáltunk együtt élni vele. Tudomásul vettük a szegénységet, és elfogadtuk az állam nyújtotta lehetőségeket, amit beépítettünk a terveinkbe.
Hogy ezek miért jutottak most az eszembe? A TV-ben van egy műsorszám: „Önök kérték”. Ezen belül rendszeresen nyúlnak vissza 1957-be, 1963-ba, és énekelnek el 60-70 éves dalokat, film betéteket. Ez olyan mintha 1950-ben 1880-ba nyúltak volna vissza. Nem 70 évre, még 5-re se emlékeztek. Senkit nem érdekelt a múlt. Ez a nosztalgia hullám most söpört végig a nemzeten. Mi lehet az oka?
Csak nem arról van szó, hogy nincs jövőképünk? Nosztalgiázással menekülnünk vissza a múltba.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Szerintem a dolog a várható élettartam hosszának növekedésével, a korfa összetételének változása mellett a technikai lehetőségek változásával magyarázható. Egész egyszerűen nem is volt lehetőség ilyen régi felvételeket elővenni.
1 – Avatar:
Az 1930-as években gyártott filmeket ma is vetítik, miközben az 1950-es években nem. Más példa. Rejtő Jenő az 1960-a évekig nem létezett. Ugyan ez volt a helyzet Karinthy Frigyessel is.
Ez a hülyébe tartás,kiválogatjuk a múlt kedvenceit hogy ne foglalkozz a mával.
Nem beszélve arról,hogy a régi még működő eszközeid alkalmatlanok a mai szolgáltatás vételére.
Megállt az idő,a nekem régi filmek szünetében valerián reklám megy amit még nagyanyám szedett a ’70-es években.
Persze közben digitalizálódtunk,nyista Kékes tv.
Még az is lehet hogy a régiek emlékezzenek arra a világra,aminek ma már nyoma sincs,hadd higyjék ez még az.
Illetve hülyébe tartás.
Nem létező kultúr háború.
Kölykök mese műsora előtt kiírják „egyeseknél rohamokat okozhat néhány jelenet”…?
Na ne bassz,de jó hogy szóltál.Látszik is némelyiken mennyire elfuserált az a világ amit szánnak nekik.
2 Tibor bá’
Fura dolog ez a nosztalgia.
Ennek hullámai vannak, valami újra divatba jön, aztán ismét elsüllyed.
Ha már Rejtőt említetted, az én ifjúkoromban virágkorát élte, úgy a 60-70-es években.
Éjjel nappal faltuk, nem volt olyan fiú, aki ne ismerte volna légiós regényeit, Piszkos Fredet, Fülig Jimyt, szegény anyám idegbajt kapott, mert olvasva állandóan hangos röhögésben törtem ki poénjain.
De fogalmunk sem volt a szerző kilétéről, korszakáról, sorsáról, és hogy mikor íródtak a könyvek, szinte kortársként könyveltük el ösztönösen, annyira szinkronban volt a nyelvezete a mi humorérzékünkkel.
Első munkahelyemen a fiatal üzemvezető azzal fogadott, hogy ismerem-e Rejtő könyveit, mert az nála alapkövetelmény, és képes volt oldalakat idézni fejből a humorosabb részletekből.
És lám, eltelt néhány évtized, és az új generációnak már fogalma sincs, ki volt Rejtő.
Gyerekeim korosztálya számára semmit nem mond, kiment a divatból…
Mikor erre rájöttem, ledöbbentem, mert számomra ma is frissen él, a fiatalabbaknál meg már kikopott, nem is tudják, miről maradtak le.
Biztos vannak kivételek, de nem ez a jellemző…
Ami még fellendíthette a háború előtti filmek kultuszát, az a mai magyar kormány erős törekvése a határon túli magyarság tudatosítása a mai népességben, hiszen ezekben a filmekben ez igen gyakori téma, sok közülük ott is játszódik.
Szóval rájátszás a nemzeti érzelmekre, ne legyen ez idegen egy mai átlag polgárnak…
Mi lehet az oka? Tán csak nem az, hogy nem most lett vége a világháborúnak? Nem éppen egy globális traumából próbálunk valahogy kollektíve felállni.