Tibor bá’ fordítása online
A férfiasság kipusztulása Amerikában
Szerző: Paul Craig Roberts
Minden ország gerincét és fő erőforrását a heteroszexuális férfiak alkotják. Nélkülük nincs ország, nincsenek születések az elhaltak helyére. A férfiaknak megvan a temperamentumuk és erejük a harchoz és a vezetéshez. Védik a nőket, a gyerekeket, a tulajdont, a határokat. Családokat, közösségeket, vállalkozásokat és kormányokat vezetnek. A történelem során mindig is ez volt a szerepük.
Amikor a férfiak hatástalanná válnak, a társadalom összeomlik. Amerikában ez a nélkülözhetetlen erőforrás pusztulásban van.
A fiúkkal kezdődik, ami azt jelenti, hogy soha nem lesznek férfiak. Emlékszem a fiúk nevelésére. Több fegyelmet, és több függetlenséget kaptak, mint a lányok, akiket gyerek nevelésre és anyaságra képeztek ki. A nemek szerepei éppúgy elkülönültek, mint a nemek. Nem volt olyan, hogy lány, aki fiú akart lenni, vagy fiú, aki lány akart lenni. A transzneműség egy beteg és haldokló társadalom találmánya.
Mindent betiltottak, ami a férfivá válással kapcsolatos. Az iskolai játszótéri verekedések, amelyek ma ürügy a rendőrség hívására és a gyerekek letartóztatására, a felnőtté válás részét képezték. A sport volt az a hely, ahol önbizalmat fejleszthettél, amikor megtanultál elkapni egy labdát, földre esni, ütni, vagy elmenekülni. A fiúkat biztatták. Volt saját terük, csapatok, cserkészet. Iskola utáni munkájuk volt – újságírás, élelmiszerek zsákolása, pázsit nyírása, autómosás.
A lányok fejlesztették a főzési, varrási készségeket, a művészi készségeket, a tiszta magatartást. Mindez nem jelenti azt, hogy a nőket eltiltották a szakmai élettől. Voltak szerzők, bejegyzett ápolónők, könyvelők, jogvédők, tanárok, tudósok.
A férfiasság kipusztulása a feminizmussal kezdődött. A feministák voltak az első transzneműség szószólói. Ragaszkodtak ahhoz, hogy ne legyen különbség a férfiak és a nők szerepében. A feministák ragaszkodása ahhoz, hogy a férfi szerep jobb, mint a nőé, és hogy a nők férfiszerepeket vegyenek fel, és a férfi szexuális promiszkuitás. A férfiakat mint nőgyűlölőt megtámadják, tönkre zúzták a férfiak szerepét a társadalomban.
Hirtelen nem volt rendben, hogy a fiúknak legyen szerepük. A cserkészeknek lányoknak kellett lenniük. Gondolkozz el ezen egy percre. A szülők úgy érezték, támogatniuk kell a lány játékosokat. Kiadós dicséret követi azt a lányt, aki elkap egy magas labdát.
Ahogy Amerikában a „sokszínűség” és a „multikulturalizmus” fejlődött, kevésbé volt biztonságos a lányok számára, hogy olyan függetlenek legyenek, mint a fiúk. Az egyenlőség, amelyhez a feministák ragaszkodtak, tehát azt jelentette, hogy a fiúk függetlenségét kellett korlátozni. Ma azokat az amerikai szülőket, akik megengedik fiúgyermekeiknek az én generációm függetlenségét, letartóztatják gyermekveszélyeztetés miatt.
Az a feminista vágy, hogy a nőket férfiakká alakítsák, a férfi vezetői szerepek csökkenését jelentette a társadalomban, mivel a nők beléptek a politikába, és a vállalatokat arra kényszerítették, hogy „nemek közötti egyensúlyt” teremtsenek a vezetői szerepekben és a tudományos életben. Ahogy a fehér embereket azzal vádolják, hogy elnyomják a feketéket, ugyanúgy a férfiakat azzal vádolják, hogy elnyomják a nőket.
Christina Hoff Sommers évekkel ezelőtt foglalkozott a férfi szerep rombolásával a családban és a társadalomban. De a figyelmeztetéséből nem lett semmi. A tanulságot nem vonták le. Ma a fiúk viselkedési problémáit, hanyatló tanulmányi teljesítményét, depresszióját és szerepvesztéséből adódó öngyilkosságokat hamisan a lányok jobb önkontrolljával, a fiúk lassúbb fejlődésével magyarázzák, és állítólagos hormonális és neurológiai okoknak tulajdonítják. Senki sem veszi észre, hogy ezek az okok új keletűek, ahogy a körülmények is. Sem okok, sem feltételek nem léteztek, amikor a fiúknak vezető szerepük volt.
A tények egyértelműek. A normál fiatal fehér heteroszexuális férfiak nem érdemeken alapuló társadalomban nőnek fel. Az idősebbek preferálják a feketéket és a szexuális perverzeket. Mit hoznak ki ebből a normális fehér férfiak? Vezetői szerepük ellopása miatti hibáztatást.
Nemrég hallottam, hogy az elmúló férfi nemzedék összehasonlítja a korabeli nőket a mai nőkkel. Fiatal nők a sztriptíztáncos G-string strandöltözetét átveszik, a nők trágár szavakat használatát stb. Mindannyian egyetértettek abban, hogy a feleség által a férjnek nyújtott érzelmi támogatás a múlté. Kíváncsiak voltak, mit jelent ez a fiatalabb generációk házasságaira nézve. A házasfelek válásának, amely egykor kudarcot jelentett, ma már nincs negatív konnotációja. Elkötelezettségmentessé válnak a házasságok? A házasság ideiglenes szexuális és gazdasági szerződéssé vált, amely amint találnak egy jobbat, érvénytelenné válik?
Az én időmben a fiúknak tilos volt lányokat zaklatni. Ma a férfiakat a nők zaklatják. A férfiak szerepe ma az, hogy kitérjenek a nők és a preferált faji kisebbségek útjából. Ez nem egy sikeres társadalom képe.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Ez egy olyan téma, amiben az ördög a részletekben rejlik.
Részemről abban nem látnék problémát, ha a társadalmat megpróbálják elfogadóbbá tenni mindenféle kisebbség irányában, hogy ne lehetetlenítsék el azok életét, akik önhibájukon kívül eltérnek a többségi társadalomtól.
Ez lehet faji, vallási, egészségügyi, és hát a nemi identitásbeli is.
Egészen addig, amíg ez nem megy a többiek kárára, nem sérti az ő egyenjogúságukat, szabadságukat.
Nyilván egy pedofilnak, vagy egy sorozatgyilkosnak nem legyen már joga, hogy szabadon megélje lelki másságát.
Csak az a probléma, hogy nehéz olyan kidekázott törvényeket hozni, hogy minden fél úgy érezze, hogy őt igazságosan kezeli a társadalom.
Így van az, hogy még az esetleg jószándékkal kigondolt törvényekkel is át lehet esni a ló túloldalára, és a farka kezdi el csóválni a kutyát.
És persze ott van az is, hogy tudományosan mennyire támasztható alá az, hogy neveléssel, külső mintákkal mennyire lehet befolyásolni a nemi identitás irányát.
Ebben erősen eltérnek a vélemények, van aki azt vallja, hogy ez nem befolyásolható, egy hetero beállítottságú gyerek soha nem lesz más, és fordítva, függetlenül a neveléstől.
Ha ez így van, akkor az ún. érzékenyítés nem transzneműek tudatos nevelését jelenti, hanem pusztán azt célozná, hogy a gyerekekben kialakítsanak egy toleranciát, hogy azok a szerencsétlenek, akiket a természet megvert ezzel a kisebbségi léttel, azok nem legyenek ettől számkivetett páriák, a többség ne tegye elviselhetetlen pokollá számukra az életüket, hanem hagyja, hogy ugyanolyan tagja lehessen az emberi közösségeknek, mint bárki más, és akkor talán ő sem lesz áldozata annak, hogy a hasonsorsúakkal összekapaszkodva szélsőséges igényekkel és propagandával szálljon szembe a többségi társadalommal, mindenféle vadhajtásokat képezve, ami még jobban fokozza a többség kirekesztő hozzáállását.
A másik vélemény szerint viszont ez a mozgalom tudatosan az ifjúság szándékos elferdítésére törekszik, minél többeket rácsábítani erre az útra, mert a fiatalok még túl képlékenyek ahhoz, hogy könnyen lehet őket ebbe az irányba is elvinni, főleg, ha az pozitív színbe van feltüntetve, esetleg még a társadalmi igazságosságot is zászlóra lehet tűzni, ami mellé fiatalkori romantikával könnyen azonosulni is lehet.
Nyilván mindenki a saját meggyőződése alapján értelmezi a helyzetet, és mindenki talál olyan egyedi példákat, ami az ő teóriáját erősíti.
De őszintén szólva én sem merném kizárni, hogy van a fiatal korban olyan időszak, amikor apróságokon múlhat, hogy merre fordul az érdeklődése, és aki szülő, az biztos óvatos lesz, hogy a gyereke nehogy rossz irányba induljon, még akár ha ennek bármilyen kicsi is a valószínűsége, mert még kicsi esélyt sem akar adni ennek…
Szerintem egy szülő számára óriási tragédia, mikor megtudja, hogy gyermeke más, és mindent elkövetne, hogy ezt visszafordítsa, esetleg bűntudata lesz, hogy mit rontott el…
És legfeljebb akkor békél meg a helyzettel, mikor már nincs erre remény, és kénytelen elfogadni a megváltoztathatatlan tényeket.
1 – hubab:
Egy kissé félreértetted a posztot. A szerző nem akarja kirekeszteni a kisebbségeket. A szerző aggódik, hogy a fiú gyerekeket nem nevelik férfivé. A feministák úgy akarnak egyenlősdit játszani, hogy nem ők emelkednek a férfi szintre, hanem a férfiakat huzzák le a női szintre.
A cikk diagnózis, és nemcsak a ma világáról szól, vonatkozása legalább fél évszázados, vagy még régebbi. Már Tibor bá’ fiatalságának idejét is érinti, ld. a traktorista nő plakátját. Időnként nekem is eszembe jutott a férfiszellem hanyatlása nyomán az az emberfeletti küzdelem, amellyel drága nagymamám testvére és a bajtársak az orosz fogságból hazaszöktek: kb. 40-en indultak el, és alig néhány ért haza. Ugyanez érvényes a második világháborús szörnyűségek elviselésére is. Aligha lenne lelki ereje a későbbi nemzedékeknek utánuk csinálni, ideértve az enyémet (1977), és akkor még nem beszéltünk az „alfák”-ról. A férfi-női lét eredete és a szerepek leosztása alapvetően isteni eredetű, felbomlasztása pedig tudatos emberi szándék. A Jézus Krisztusban megtestesült isteni kijelentés köré valamilyen módon, – bár áttételesen, kompromisszumosan, esendően, de mégis arra irányulóan – felépült európai kultúra alapjainak lebontása természetesen a nemiség szellemi (sőt, immár fizikai…) vonatkozását is magával ragadja, mint annyi mást is.
τὸ γὰρ μυστήριον ἤδη ἐνεργεῖται τῆς ἀνομίας
mert már működtetik a törvénytelenség misztériumát
3 – pável:
Erről jut eszembe az egyszer volt torna tanárom. Mi tagadás, utáltunk lemenni tornázni. Ezt megunva a tanár a következőket mondta. Ha nem lettem volna torna tanár nem jöttem volna vissza az orosz frontról élve. Sose tudhatjátok mikkor lesz szükség a testi készségeitekre.
Csak óvatosan:
#https://www.youtube.com/watch?v=DoqKhBzO35M
Csak a heteroszexuális fehér férfiakkal van a „baj”..ők a toxikus macsók és minden baj forrása feminista nácik szerint…Az Társadalom a melyik el el feminizálódik az halálra van itélve ezt jó ha a nők is tudják..és aki hülye megdöglik..
https://www.youtube.com/shorts/9zMkaGfBO-E
Témához kapcsolódik: a lányom 7-8 éve lovagol. Szedintem a lovaglás nem egy kimondottan feminin dolog, mivel elég nagyot lehet zakózni, rádlép a ló, tiszta szar meg szarszag minden, élősködők, legyek satöbbi. Ha minden igaz, Árpád atyánk is lóháton jött. Szóval amit észrevettem, hogy zéró, azaz 0 darab fiú vagy akáalr férfi lovagol a lovasiskolában. Bértartó, tulajdonos ia lányok. Csak lányok, fiatalabbak, idősebbek. Nem sikerült megfejteni vajon miért vált ez asz amugy szép sport lányos sporttá. Az előző évszázadokban kifejezetten férfias elfoglaltság volt. Szerintetek?
Na de Tibor bá ‘ (2.)
FELemelkedni a férfi szintre, vagy LEmenni a női szintre??
Amint Budapestről LEmenni vidékre?
(János-hegy tengerszint feletti magassága: 527 méter, Mecsek, Zengő: 682 m.)
8. Minato
Felvilágosítsalak?
Azért, amiért ennek a dalnak az a szövege, ami:
#https://www.youtube.com/watch?v=hmXSDGTuVqg
4. Tibor bá, köszönöm.
8. Minato,
szerintem azért, mert a lovak nőies megjelenésűek, viselkedésűek. Lelkük van, érzékenyek, és a velük való munka során a (meta-)kommunikáció kifejezetten azokra a női készségekre épít, amelyekben a nők élnek minden nap. Ezt pedig a ló is tudja, érzi, megszereti a kis barátnőjét (Vagy nem, példánya válogatja, hisztisek is tudnak lenni).
És még a ménes élén is kanca áll…
*harmadik emeleten felnőtt városi műszaki lévén semmi közöm nem volt a lovakhoz, viszont ki-kijártunk falusi rokonhoz disznóvágásra (kisgyerekként utáltam az egészet) és bizony Feri bácsi lova disznóvágáskor az ember (aki nem én voltam) vállára hajtotta a fejét és sírt.
8. Minato
12. Pável
Lányok szeretik a lovakat. Lovas könyvek borítóin is főleg ők szerepelnek a lovak mellett.
Fiúk inkább dinókon szeretnének lovagolni. 😉
Zsolti
Kezdhetünk aggódni az evolúcióért?