Húsvéti emlékek
Két évvel a háború befejezése után a klerikális Magyarország utóhatása még érzékelhető volt. 7. osztályban még létezett a hittanóra, amit egy paptanár tartott, de ehhez hozzátartozott az is, hogy vasárnap közösen mentünk át a Teréz városi templomba misén részt venni.
Jött az 1947-es húsvét, amikor is vasárnap kimentünk a nevelő anyán szüleihez Sashalomra. A papa tartott disznókat. A január elején levágott disznó hátsó sonkája néhány tucat főtt tojás kíséretében azt várta, hogy megegyük. Előtte azonban el kellett mennem a helyi plébánia templomába és kérni kellett a sekrestyéstől igazolást, hogy ott voltam. Nem voltam egyedül, mert népszokás volt a budapestieknek a nagyszülők húsvéti látogatása, akik többnyire vidéken éltek.
Persze a sekrestyésnek gyanús volt, hogy csak a mise végére gyűlt össze két tucat gyerek, ezért kérdezgette mi volt a mise alatt? Itt segített engem ki a Szent József fiúnevelőben töltött évek. Tudtam róla, hogy a pénteken letakart feszületről leveszik a takarót, hiszen vasárnap Jézus feltámadt.
Nem sokkal a Feltámadás után jött a sonka zabálás. 14 évesen bámulatraméltó mennyiséget tudtam megenni egyszerre, főleg, ha ízlett a kaja. A nagyszülők boldog elégedettséggel nézték, hogy a házi sonka állomány tisztességesen csökken.
Este hazamentünk HÉV-vel és 76-os villamossal. Hazafelé a Filmmúzeum előtt kaptunk a húgommal fél-fél liter pattogatott kukoricát, és evvel húsvétvasárnap tetőzött. Hátra volt még hétfő. Húsvéthétfőn a húgom keresztapja törvényszerűen látogatott és hozott magával egy nagy rakás Stühmer csoki tojást. Tehette, mert volt valami kapcsolata a Stühmer családdal és így neki nem került semmibe se az édesség.
Kedden az iskolában leellenőrizték az igazolásokat. Nem tudom mit akartak ezzel elérni, de istenhívőbbek nem lettünk. Egy évvel később az őszi beiratkozáskor kiderült, hogy a hittan fakultatív lett. Én nem iratkoztam be, az én hócipőm teli volt a vallásos agymosással. A következő évben már egyáltalán nem volt hittanóra. Ennek ellenére az ország boldogan ülte a katolikus ünnepeket. Kiderült az ünnepléshez (megállás nélküli zabáláshoz) nincs szükség az istenhitre.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Tiborbához hasonlóan görögkatolikus vallásnál is volt
kötelező hittanóra, templomi misén a részsvétel,
ráadásul a vasárnapi nagymiséken, ami már csak a
hossza miatt is elviselhetetlen volt, az elhangzó prédikációt
már meg sem említem. — Növelte a vallás iránti ellenszenvemet,
hogy a vasárnapi nagymise ideje egybeesett a Nagymező utcai
TURÁN mozi matiné előadásával. — Így aztán kézenfekvő volt,
hogy azt a miselátogatási kiskönyvet, amiben a sekrestyében
igazolták a részvételt rövid úton a kabátom felszakított bélése
mögé rejtettem. — Persze Tótin Pál hitoktató ezt rögtön pótolta
és családlátogatás címén bemószerolt anyámnál, amit aztán egy
jókora verés követett és térdeplés a sarokban. — Na ettől kezdve
már nem csak a vallást utáltam, hanem az egész papságot,
a templommal együtt. — 1946-47 ben a Húsvétaink, Karácsonyaink
egyetlen süteménye a kukoricalisztből, vagy darából készített málé
volt amit melasszal, vagy baracklekvárral kent meg anyám.
1 – B.M.
Csemege számban ment még a olaj kipréselése után visszamarad napraforgómag pogácsa. Amit korábban a disznók ettek.
–
Azt a mozit TINODI-nak hívták.
2. Tibor bá.
NEM, nem, a TINÓDI ferdén szembe volt az Érsek utcával,
a sok suli között oda is jártam, mert a 8 osztályomat én
KILENC iskolában jártam ki, mivel ahogy mondani szokták,
én voltam a „”megnemértett jógyerek.”” — A TURÁN mozi
a Nagymező utca és a Mozsár utca sarkán volt.
Ha emlékezetem nem csal, a matiné ára EGY Forint volt, de
ha artistaműsor is volt a film előtt, akkor EGY Forint 50 fiilér
volt a jegy.