Tibor bá’ fordítása online
Al Jazeera
Mire tanít a történelem: Hogyan ér véget az ukrajnai háború?
Annak ellenére, hogy Ukrajna nyer Oroszországgal szemben, a szakértők úgy vélik, hogy a legvalószínűbb a befagyott konfliktus, vagy egy fájdalmas fegyverszünet. Íme, miért.
Az ukrajnai háború erős történelmi déjà vu érzést ébreszt. Bár a 21. századi stílusban, mobiltelefonok kameráiról készült közeli és személyes felvételeken és nagy felbontású drónfelvételeken keresztül rögzítették, az elkészült fényképek tüzérségi párbajokról, lövészárok harcokról, kifejezetten múlt századi hangulatot árasztanak.
Mint Sztálin finnországi inváziója az 1939-es téli háborúban, az orosz hadsereg megrekedt egy sokkal kisebb ellenséggel szemben.
Most mindkét fél belevág, miközben Moszkva néhány napos „különleges hadművelete” egy újabb év elnyomó hadviselésbe őrlődik. Oroszország újoncok és zsoldosok hullámait sodorja közelharcokba olyan városok körül, mint Bakhmut és Vuhledar.
Eközben a nyugati hatalmak hőn áhított harckocsikat ígértek Ukrajnának, és sok szó esik egy új orosz tavaszi offenzíváról. „Ukrajna soha nem lesz Oroszországgal szemben vesztes. Soha” – mondta Lengyelországban, a múlt héten Joe Biden, az Egyesült Államok elnöke, egy nappal korábban be nem jelentett kijevi látogatása után.
Ez az a fajta konfliktus, amelyre Margaret MacMillan, az Oxfordi Egyetem háborútörténésze és emeritus professzora azt mondta, hogy „nem gondoltuk, hogy újra látjuk”. Most, amikor Ukrajna bombázása második évébe érkezett, mit árulnak el a múltbeli konfliktusok, különösen a modern kor konfliktusai arról, hogyan érhet véget a háború?
A rövid válasz: Bár minden konfliktus egyedi, és hajlamos dacolni a történelemmel, nem valószínű, hogy ebben a háborúban bármelyik fél egyértelmű vereséget szenvedne, mondták a szakértők. Valószínűbb forgatókönyv az elhúzódó harc, amely mindkét oldalt kimeríti, de nem hajlandó beismerni a vereséget, ami befagyott konfliktushoz vagy végül kellemetlen fegyverszünethez vezet. Az ellenségeskedés gyors befejezésének valószínűsége csekély.
Oroszország nem Irán vagy Szerbia
Az ukrajnai háború nemzetközi méreteket öltött abban a pillanatban, amikor 2022 februárjában orosz páncélozott oszlopok gördültek át a határon. Soha nem sikerült megfékezni azt a konfliktust, amelyben egy jelentős atomenergia- és energiaexportőr megsértette egy olyan ország szuverenitását, amely a globális élelmezésbiztonság kulcsköve.
Az Egyesült Államok és szövetségesei gyorsan nyújtottak létfontosságú segélyt Ukrajna védekezési képességéhez.
A korábbi háborúk, mint például az 1980-as évek, nyolc évig tartó iráni-iraki háborúja is ilyen külső segítségen múlott. A konfliktus különböző időszakaiban Oroszország Irán helyzetéhez hasonlított, Ukrajna pedig – bár nem teljesen – tükrözte Irakét, mondta Jeremy Morris, a dán Aarhusi Egyetem globális tanulmányok professzora.
Ez a konfliktus, a szomszédok között is, alapvetően a terület és az erőforrások miatt zajlott. A nyugati fegyverek segítettek Iraknak korai harctéri sikereket elérni a sokkal nagyobb Iránnal szemben, amelynek költségesebb taktikához kellett folyamodnia, például emberi hullámtámadásokhoz, ahol a tüzérségi oszlopok az iraki alakulatok felé rohantak, súlyos veszteségeket kockáztatva az ellenség legyőzésének reményében. „És volt egy proxyháború is rá” – mondta Morris az Al Jazeerának, utalva arra, hogy az Egyesült Államok támogatja Irakot saját közel-keleti érdekeinek előmozdítása érdekében.
Természetesen van egy lényeges különbség: Ukrajnával ellentétben Irak kezdte a háborút.
Ennek ellenére a nyugati fegyverek – bár fokozatosan, óvatosan szállítják – Ukrajnában szintén kulcsfontosságúak voltak az orosz előrenyomulás megállításában. Elméletileg ez befolyást biztosít a Nyugatnak a háborút illetően. A Nyugat – ahogy Ukrajna harcolt – még kifinomultabb fegyvereket szállíthatna, gyorsabban, abban a reményben, hogy meggyőzheti Oroszországot arról, hogy nem nyerhet.
MacMillan rámutatott, hogy néha valóban a külső nyomás a legfontosabb tényező a nyílt konfliktus lezárásában.
„Szerbia Koszovó elleni háborúja véget ért, mert külső hatalmak keveredtek bele” – mondta az Al Jazeerának, utalva arra, hogy a NATO 1999-ben bombázta Szerbiát. „Az észak-írországi polgárháború részben azért ért véget, mert a külső hatalmak [különösen az USA] nyomást gyakorolt, és segített felépíteni a béke keretét”.
De az ukrajnai számítások nem alkalmasak kívülről egyenes megoldásokra. Oroszország Iránnal és Szerbiával ellentétben atomhatalom. Hazai hadigépezet, hatalmas munkaerő- és erőforrás-tartalékokkal rendelkezik, és Morris úgy véli, jó esély van arra, hogy Oroszország az elkövetkező években fenntartsa a konfliktust.
______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Tibor bá ?!?
Végül úgy döntött, hogy jóslatokkal is foglalkozik?
Ez Kína jóslata: Az ukrajnai háború 2023 nyarán Oroszország győzelmével ér véget
/https://www.triklopodia.gr/%ce%b1%cf%85%cf%84%ce%ae-%ce%b5%ce%af%ce%bd%ce%b1%ce%b9-%ce%b7-%cf%80%cf%81%cf%8c%ce%b2%ce%bb%ce%b5%cf%88%ce%b7-%cf%84%ce%b7%cf%82-%ce%ba%ce%af%ce%bd%ce%b1%cf%82-%ce%bf-%cf%80%cf%8c%ce%bb%ce%b5%ce%bc//
A Kínaι béketervből kiderül, hogy aktív szerepet játszik az Ukrán válságban amelyek számításokon, előrejelzéseken alapulnak.
A Kína által az Oroszország és Ukrajna közötti konfliktus megoldására előterjesztett békejavaslat azon alapul, hogy Peking hisz 2023 nyarán Moszkva győzelmében – jelenti a Nikkei Asia riportja.
Korábban a Kínai AMS Akadémia elemzői ismertették azt a jelentést, amely szerint az ukrajnai ellenségeskedés 2023 nyarán Oroszország győzelmével ér véget.
Szakértők úgy vélik, hogy az Orosz és az Ukrán gazdaságot is kimeríti az elhúzódó konfliktus, és nem tudják folytatni.
A kiadvány szerint a kínaiak számításai szerint az USA által Ukrajnának 2022 decemberében jóváhagyott, 45 milliárd dolláros segélycsomag 2023 nyarán elfogy.
Kína béketerve pedig ezen a számításon alapul.
Az előrejelzés alapján nyújtották be Kína béketervét
Emlékeztetni kell arra, hogy a béketerv tartalmaz egy rendelkezést a gazdasági rehabilitációról, ami azt jelzi, hogy Kína már fontolgatja, hogy pénzügyi segítséget nyújt Kijevnek.
A végső cél az, hogy Kína vezető szerepet játsszon a tűzszünet megvalósításában.
Xi látogatása
Hszi Csin-ping kínai elnök azt tervezi, hogy ellátogat Moszkvába és Vlagyimir Putyin Orosz elnökkel találkozik Moszkvában.
„Az Oroszországi látogatás nem lehet túl korai vagy túl késői” – mondta egy, a kínai diplomáciát ismerő forrás.
Hszi számára a legjobb forgatókönyv az lenne, ha Moszkva és Kijev tárgyalásokat kezdene, miután a kínai vezető feltárja Putyin előtt a béketerv minden aspektusát…
Tsukasa Haida, Nikkei staff writer, March 9, 2O23
Ugyebár Ukrajna, mielőtt még 2014 után elindult a fegyveres konfrontáció útján, szóval már előtte sem volt egy szárnyaló gazdaság. Mérhetetlen korrupció, gazdasági pangás, tömeges elvándorlás – ezek jellemezték az országot már akkor is; a Majdan és az azt követő események persze még tovább rontották a helyzetet.
Na most, az jól látszik, hogy mostanra az ország gazdasági lélegeztetőgépen van. Az USA Ukrajna gazdaság-politikai életben tartási terheit nagy részben sikeresen áttolta az EU-ra; ha nem kap Ukrajna Nyugatról pénzügyi segélyt, még a nyugdíjakat vagy a katonák zsoldjait sem tudnák kifizetni.
Pedig maga Európa is jó nagy gazdasági nehézségekkel néz szembe, a szankciók sok esetben nagyon durván érintette a szankciókat kitaláló felet. Erre még jön ez az ukrán teher is; Európa láthatóan nehezen bírja, az USA-ban is erősödnek a hangok Ukrajna nyakló nélküli támogatása ellen és szerintem ezek a trendek mind Európában mind az Egyesült Államokban csak erősödni fognak.
Közben a Nyugat terve, hogy gazdaságilag izolálja és tönkretegye az orosz gazdaságot, enyhén szólva félresiklani látszik. Egy csomó hírt olvashattunk (akár itt a fórumon is!), hogy Ázsia, Afrika, Latin-Amerika fütyül a Nyugat szankcióira és kereskedni akarnak Oroszországgal éppen úgy, mint Kínával, a globális Dél országai (még a kicsik is!)pimaszul szembeszegülnek a Nyugat akaratával. A legutóbbi G20-as csúcs eredménye is ezt támasztja alá, ahol nem éppen a kicsi, jelentéktelen országok képviselték a fenti álláspontot. Ilyen szempontból inkább a Nyugat és azon belül különösen Európa szigetelődik el globális szempontból. Például nincsenek jó kilátások arra, hogy a G7 (=Nyugat + Japán)-BRICS összevetésben a reálgazdasági mutatók az előbbi csoport javára fog eldőlni a (közel)jövőben. Az ukrán teher tehát egyre nagyobb és nyomasztóbb teher lesz, főleg az EU számára. És ennek lesznek következményei az egyes országok politikai életére is.
Ez tehát a jelenlegi helyzet.
Most gondoljuk el azt, hogy ha az oroszok gyorsan, mondjuk egy hét vagy akár egy hónap alatt katonailag legyőzik Ukrajnát, akkor mi történt volna? Az orosz katonaság lehet, hogy ünnepelt volna, de ünnepeltek volna-e az orosz gazdaságért felelős emberek Moszkvában vagy bárhol Oroszországban? Vagy inkább a fejüket vakarták volna, hogy az elfoglalt, lerongyolódott Ukrajnát is etetni kell ezután gazdaságilag? Szankciókkal a nyakukban, ami – ebben a hipotetikus esetben – Ukrajnára is vonatkoztak volna. Etetni Ukrajnát úgy, ahogy most ezt – nagyrészt – Európa teszi!
Tehát a „mi lesz utána?” vagy „mi lesz a következő lépés?” kérdéseket néha érdemes feltenni nem csak egy bizonyos szempontból, hanem komplexebb módon!
Az én kérdésem csupán az, hogy léteznek-e rövid-, közép- és hosszú távú tervek egy-egy nagy jelentőségű döntés mögött egy-egy hatalmi centrumban vagy nem léteznek?
Szerintem ez a kérdés költői, de ha ez így van, akkor ezen szempontok szerint érdemes ezeket a dolgokat is figyelembe venni akkor, amikor a továbbiakban próbáljuk kitalálni, hogy mik egyes események (és itt nem csak az ukrán kérdésre gondolok!) mozgatórúgói. Mert ha, adott esetben, csak a rövidtávú tervek és azok eredményeit látjuk és próbáljuk értelmezni, akkor jó esély lehet arra, hogy benézünk bizonyos dolgokat!
Egyre világosabban látszik az, hogy Ukrajna csak egy eszköz, amelyet használ az egyik és másik fél is ellen (geopolitika, gazdaság stb.). A célok messze túlmutatnak Ukrajnán, az összhatása e konfliktusnak (is) messzemenően globálisak, talán még inkább azok, mint egyes más katonai konfliktusoknál voltak. S a célokat is érdemes lenne megvizsgálni az idő rövid-, közép- és hosszabb távú szakaszain is! Enélkül ugyanis nő az egyes események félreértelmezésének az esélye.
2
Ukrajna egyszerűen túl nagy falat az Uniónak és Oroszországnak is. Ez így volt már 1990- 2014 között majd a 2022 -ig tartó időszakban is. Most a háború miatt reménytelen az ország helyzete, bárki is győz. Nincs és nem is lesz már olyan a világgazdaság állapota és a geopolitika változások sem teszik lehetővé azt , hogy Ukrajna esetében legalább 2022 előtti szintet reálisan elérjék.. attól tartok ,hogy Ukrajna csak az első ország azon országok közül akik vagy így vagy elindulnak a lejtőn és végül be is dőlnek…..
Persze lehet ezt is propaganda videónak titulálni, de a Mariopulban folyó beruházások igen komoly tőkebevonást igényelnek, komplett lakónegyedek és városrészek épülnek – miközben folyik egy háború és 11 ezer szankció dübörög.
Valami itt nem kerek, itt valaki hazudik.