(4069) Jövőbeli evolúció

Tibor bá’ fordítása online

Jövőbeli evolúció: a külsőtől az agyig és a személyiségig, hogyan fog változni az ember a következő 10.000 évben?

Szerző: Nicholas R. Longrich paleontológia és evolúcióbiológia vezető oktató, Bathi Egyetem
89. Útban a 90. felé

OLVASÓI KÉRDÉS: Ha az elkövetkező 10.000 évben az emberek nem halnak ki éghajlati apokalipszis következtében, akkor valószínű, hogy tovább fejlődünk a jelenleginél fejlettebb fajokká?

Az emberiség 4 milliárd éves evolúció valószínűtlen eredménye.

Az evolúció formált minket, az őstengerek ön-replikálódó molekuláitól, a kambrium mélyén élő bak halakon át, a sötétben a dinoszauruszok elől surranó emlősökig, és végül, valószínűtlen, mi magunk is.

Az élőlények tökéletlenül szaporodtak. A gének másolásakor elkövetett hibák után az egyed néha jobban illeszkedett a környezethez, így ezeket a géneket általában továbbadták. Újabb szaporodás és több hiba következett, és a folyamat generációk milliárdjain át ismétlődött. Végül megjelent a Homo sapiens. De ezzel még nem értünk véget a történet. Az evolúció nem áll meg velünk, sőt az is lehet, hogy gyorsabban fejlődünk, mint valaha.

Nehéz megjósolni a jövőt. A világ valószínűleg olyan módon fog megváltozni, ahogyan azt el sem tudjuk képzelni. De alapos találgatásokat tehetünk. Paradox módon a jövő előrejelzésének legjobb módja valószínűleg az, ha visszatekintünk a múltba, és feltételezzük, hogy a múltbéli trendek a jövőben is folytatódnak. Ez néhány meglepő dolgot sejtet a jövőnkkel kapcsolatban.

Valószínűleg tovább fogunk élni, magasabbak leszünk, valamint könnyebb felépítésűek leszünk. Valószínűleg kevésbé leszünk agresszívek és kisebb lesz az agyunk. Kicsit olyan, mint egy golden retriever, barátságosak és vidámak leszünk, de talán nem annyira érdekesek. Legalábbis ez egy lehetséges jövő. De ahhoz, hogy megértsük, miért tartom ezt valószínűnek, meg kell vizsgálnunk a biológiát.

Vége a természetes szelekciónak?

Egyes tudósok azzal érveltek, hogy a civilizáció véget vetett a természetes szelekciónak. Igaz, hogy a múltban uralkodó szelektív nyomások – ragadozók, éhínség, pestis, hadviselés – többnyire eltűntek.

Az éhezésnek és az éhínségnek nagyrészt a magas hozamú növények, a műtrágyák és a családtervezés vetett véget. Az erőszak és a háború ritkábban fordul elő, mint valaha, annak ellenére, hogy a modern hadsereg nukleáris fegyverekkel rendelkezik, vagy talán ezek miatt. A sötétben ránk vadászó oroszlánok, farkasok és kardfogú macskák többnyire kihaltak. A milliókat megölő járványokat – himlő, fekete halál, kolera – vakcinákkal, antibiotikumokkal, tiszta vízzel szelídítették meg.

De az evolúció nem állt meg, nem annyira a legalkalmasabbak túléléséről, mint inkább a legalkalmasabbak szaporodásáról szól. Még ha a természet kevésbé valószínű, hogy megöl minket, akkor is partnert kell találnunk és gyermekeket kell nevelnünk, így a szexuális szelekció ma már nagyobb szerepet játszik a fejlődésünkben.

És ha a természet már nem irányítja az evolúciónkat, akkor az általunk létrehozott természetellenes környezet – kultúra, technológia, városok – új szelektív nyomást produkál, ami teljesen eltér attól, amellyel a jégkorszakban szembesültünk. Gyengén alkalmazkodtunk ehhez a modern világhoz; ebből következik, hogy alkalmazkodnunk kell.

És ez a folyamat már elkezdődött. Ahogy az étrendünk megváltozott a gabonák és a tejtermékek felé, géneket fejlesztettünk ki, amelyek segítenek megemészteni a keményítőt és a tejet. Amikor a sűrű városok feltételeket teremtettek a betegségek terjedéséhez, a betegségekkel szembeni rezisztenciát okozó mutációk is terjedtek. És valamiért az agyunk kisebb lett. A természetellenes környezet természetellenes szelekciót hoz létre.

Hogy megjósolhassuk, hová vezet ez, megvizsgáljuk az őstörténetünket, tanulmányozva az evolúció elmúlt 6 millió évének trendjeit. Néhány tendencia folytatódni fog, különösen azok, amelyek az elmúlt 10.000 évben, a mezőgazdaság és a civilizáció feltalálása után alakultak ki.

Új szelektív nyomásokkal is szembesülünk, mint például a halandóság csökkenése. A múlt tanulmányozása itt nem segít, de láthatjuk, hogy más fajok hogyan reagáltak hasonló nyomásra. A háziállatok evolúciója különösen fontos lehet – vitathatatlanul egyfajta háziasított majommá válunk, de furcsa módon azzá, amelyet mi magunk háziasítottunk.

Ezt a megközelítést arra fogom használni, hogy előrejelzéseket készítsek, ha nem is mindig nagy magabiztossággal. Vagyis tippelni fogok.

Élettartam

Az emberek szinte biztosan tovább fognak élni – sokkal tovább. Az életciklusok a halálozási arányokra adott válaszként alakulnak, és arra, hogy a ragadozók és más fenyegetések mekkora valószínűséggel ölnek meg. Ha a mortalitási arány magas, az állatoknak fiatalon kell szaporodniuk, vagy előfordulhat, hogy egyáltalán nem szaporodnak. Az öregedést vagy a rákot megakadályozó mutációk kialakulásának semmi előnye sincs – nem fogsz elég sokáig élni ahhoz, hogy használd őket.

Ha alacsony a halálozási arány, akkor ennek az ellenkezője igaz. Több időt szánni a szexuális érettség elérésére. Az is hasznos, ha vannak olyan adaptációk, amelyek meghosszabbítják az élettartamot és a termékenységet, így több idő jut a szaporodásra. Ez az oka annak, hogy a kevés ragadozó által veszélyeztetett állatok – a szigeteken vagy az óceán mélyén élő, vagy egyszerűen nagytestű állatok – hosszabb élettartamúak. A grönlandi cápák, a galapagoszi teknősök és a bálnák későn érnek, és évszázadokig élhetnek.

Az emberek már a civilizáció előtt is egyedülállóak voltak a majmok között alacsony halandóságukkal és hosszú életükkel. A lándzsákkal és íjakkal felfegyverzett vadászó-gyűjtögetők védekezhettek a ragadozók ellen; az ételosztás megakadályozta az éhezést. Így fejlődött ki a késleltetett szexuális érettség és hosszú élettartam – akár 70 év.

Ennek ellenére a gyermekhalandóság magas volt – 15 éves korukra megközelítette az 50%-ot vagy még többet. Az átlagos várható élettartam mindössze 35 év volt. A gyermekhalandóság a civilizáció felemelkedése után is magas maradt a 19. századig, míg a várható élettartam a járványok és éhínségek miatt 30 évre csökkent.

Aztán az elmúlt két évszázadban a jobb táplálkozás, az orvostudomány és a higiénia a legtöbb fejlett országban 1% alá csökkentette a fiatalok halálozását. A várható élettartam világszerte 70 évre, a fejlett országokban pedig 80 évre emelkedett. Ezek a növekedések az egészség javulásának köszönhetőek, nem az evolúciónak – de megalapozzák az evolúciót, hogy meghosszabbíthassuk élettartamunkat.

Most nincs szükség a korai szaporodásra. Ha valami, az orvosi, vezérigazgatói vagy asztalos képzésben eltöltött évek ösztönözték az elhalasztást. És mivel a várható élettartamunk megduplázódott, az élettartam és a gyermekvállalási évek meghosszabbítását célzó alkalmazkodás most előnyös. Tekintettel arra, hogy egyre többen élnek 100 vagy akár 110 évig (a rekord 122 év), okunk van azt gondolni, hogy génjeink addig fejlődhetnek, amíg az átlagember rutinszerűen 100 évig vagy még tovább él.

Méret és erő

Az állatok idővel gyakran nagyobb méretre fejlődnek; ez a tendencia a tyrannosaurusoknál, bálnáknál, lovaknál és főemlősöknél – beleértve a hominineket is.

A korai homininok, mint az Australopithecus afarensis és a Homo habilis kicsik voltak, 120-150 cm magasak. A későbbi homininok: Homo erectus, Neander-völgyiek, Homo sapiens, megnőttek. A történelmi időkben is folyamatosan gyarapodtunk, részben a javuló táplálkozásnak köszönhetően, de úgy tűnik, a gének is fejlődnek.

Hogy miért lettünk nagyok, az nem világos. Részben a halandóság vezethet a méretek alakulásához; a növekedéshez idő kell, így a hosszabb élet több időt jelent a növekedésre. De az emberi nőstények is jobban kedvelik a magas hímeket. Tehát mind az alacsonyabb mortalitás, mind a szexuális preferenciák valószínűleg azt eredményezik, hogy az emberek magasabbak lesznek. Ma a világ legmagasabb emberei Európában élnek, élükön Hollandiával. Itt a férfiak átlaghossza 183 cm; nők 170 cm. Egyszer a legtöbb ember ilyen magas vagy magasabb lehet.

Ahogy magasabbra nőttünk, úgy lettünk törékenyebbek. Az elmúlt 2 millió év során csontvázaink könnyedebb felépítésűek lettek, mivel kevésbé támaszkodtunk a nyers erőre, és inkább a szerszámokra és fegyverekre. Ahogy a gazdálkodás letelepedésre kényszerített, életünk ülőbbé vált, így csökkent a csontsűrűségünk. Ahogy egyre több időt töltünk az asztalok, a billentyűzetek és a kormányok mögött, ezek a tendenciák valószínűleg folytatódni fognak.

Az emberek az izmainkat is csökkentették más majmokhoz képest, különösen a felsőtestünkben. Ez valószínűleg folytatódni fog. Őseinknek antilopokat kellett levadászni és gyökereket ásniuk; később a földeken műveltek és arattak. A modern munkák egyre inkább megkövetelik az emberekkel, a szavakkal és a kóddal való munkát – ezekhez az agy kell, nem az izom. Még a kétkezi munkások számára is – gazdálkodók, halászok, favágók – a gépek, például a traktorok, a hidraulikák és a láncfűrészek ma már sok munkát átvesznek. Ahogy a fizikai erő egyre kevésbé lesz szükséges, izmaink folyamatosan zsugorodnak.

Az állkapcsunk és a fogaink is kisebbek lettek. A korai növényevő homininoknak hatalmas őrlőfogai voltak a rostos zöldségek őrlésére. Ahogy áttértünk a húsra, majd elkezdtünk főzni, az állkapocs és a fogak összezsugorodtak. A modern feldolgozott élelmiszerek – csirke darabkák, Big Mac, süteménytészta, fagylalt – még kevesebbet kell rágni, így az állkapocs folyamatosan zsugorodik, és valószínűleg elveszítjük bölcsességfogainkat.

Szépség

Miután az emberek 100.000 évvel ezelőtt elhagyták Afrikát, az emberiség távoli törzseit elszigetelték a sivatagok, óceánok, hegyek, gleccserek és a hatalmas távolság. A világ különböző részein a különböző szelektív nyomások – eltérő éghajlat, életmód és szépségszabványok – különböző módon változtatták megjelenésünket. A törzsek jellegzetes bőrszínt, szemeket, hajat és arcvonásokat alakítottak ki.

A civilizáció felemelkedésével és az új technológiákkal ezek a populációk ismét összekapcsolódtak. A hódító háborúk, a birodalomépítés, a gyarmatosítás és a kereskedelem mind eltolták a populációkat, amelyek egymásba keveredtek. Ma már közúti, vasúti és repülőgépes közlekedés is összeköt bennünket. A busmanok 60 kilométert gyalogoltak, hogy társat találjanak, mi 6000 kilométert utazunk. Egyre inkább a világ homogén népességét alkotjuk – szabadon keveredünk. Ez létrehozza a hibridek világát: világosbarna bőrűek, sötét hajúak, afro-euro-ausztrál-amerikai-ázsiaiak, bőrszínük és arcvonásaik a globális átlag felé hajlanak.

A szexuális szelekció tovább gyorsítja megjelenésünk alakulását. Mivel a természetes szelekció legtöbb formája már nem működik, a párválasztás nagyobb szerepet fog játszani. Az emberek vonzóbbá válhatnak, de megjelenésükben egységesebbek lehetnek. A globalizált média a szépség egységesebb szabványait is létrehozhatja, minden embert egyetlen eszmény felé tolva. A nemi különbségek azonban túlzóak lehetnek, ha az ideális férfias kinézetű férfiak és nőies kinézetű nők kerülnek túlsúlyba.

Intelligencia és személyiség

Végül az agyunk és az elménk, a legkülönlegesebb emberi tulajdonságunk, fejlődni fog, talán drámai módon. Az elmúlt 6 millió év során a hominin agy mérete nagyjából megháromszorozódott, ami arra utal, hogy a nagy agyak szelekcióját az eszközhasználat, az összetett társadalmak és a nyelv vezérli. Elkerülhetetlennek tűnhet, hogy ez a tendencia folytatódjon, de nem valószínű.

Ehelyett az agyunk egyre kisebb lesz. Európában az agy mérete 10.000-20.000 évvel ezelőtt érte el a csúcsot, közvetlenül azelőtt, hogy feltaláltuk a mezőgazdasági gazdálkodást. Aztán az agy kisebb lett. A modern ember agya kisebb, mint ősi elődeink, vagy akár a középkori emberek. Nem világos, hogy miért.

Lehetséges, hogy a zsír és a fehérje kevés volt, miután áttértünk a mezőgazdaságra, ami költségesebbé tette a nagy agyak termesztését és fenntartását. Az agy energetikailag is drága – napi kalóriánk körülbelül 20%-át égeti el. Azokban a mezőgazdasági társadalmakban, ahol gyakori az éhínség, a nagy méretű agy hátrányt jelenthet.

Lehet, hogy a  vadászó-gyűjtögető élet oly módon volt megerőltető, ahogyan a gazdálkodás nem az. A civilizációban nem kell kijátszania az oroszlánokat és az antilopokat, és nem kell memorizálnia minden gyümölcsfát és öntözőlyukat 1000 négyzetkilométeren belül. Az íjak és lándzsák elkészítéséhez és használatához finom-motoros kontrollra, koordinációra, állatok és pályák követésének képességére is szükség van. Lehet, hogy agyunk ezekhez a dolgokhoz használt részei kisebbek lettek, amikor abbahagytuk a vadászatot.

Vagy lehet, hogy a szakemberekkel körülvéve élni kevesebb agyra van szükség. A kőkorszak emberei sok készségre tettek szert: – vadászni, nyomon követni, növényeket keresni, gyógynövényeket és mérgeket készíteni, szerszámokat készíteni, háborúzni, zenélni és varázsolni. A modern ember kevesebb, speciálisabb szerepet tölt be a hatalmas közösségi hálózatok részeként, kihasználva a munkamegosztást. Egy civilizációban egy szakmára szakosodunk, aztán minden másban másokra hagyatkozunk.

Ennek ellenére az agy mérete nem minden: az elefántok agya nagyobb, mint nekünk, Einstein agya pedig kisebb volt az átlagosnál. A Neander-völgyiek agya hasonló a miénkhez, de az agy nagyobb része a látásra és a test irányítására irányult, ami arra utal, hogy kisebb kapacitással rendelkeznek olyan dolgokra, mint a nyelv és az eszközhasználat. Tehát nem világos, hogy az agytömeg csökkenése mennyire befolyásolja az általános intelligenciát. Talán elvesztettünk bizonyos képességeinket, miközben továbbfejlesztettünk másokat, amelyek a modern élet szempontjából relevánsabbak. Lehetséges, hogy megőriztük a feldolgozási teljesítményt azáltal, hogy kevesebb, kisebb neuronunk van. Mégis aggódom amiatt, hogy mit csinált a szürkeállományom hiányzó 10%-a.

Érdekes módon a háziállatok is kisebb agyat fejlesztettek ki. A juhok a háziasítás után agytömegük 24%-át veszítették el; tehenek esetében 26%; kutyák, 30%. Ez nyugtalanító lehetőséget vet fel. Talán az, hogy hajlandók passzívan haladni az áramlattal, talán kevesebbet is gondolkodnak.

A személyiségünknek is fejlődnie kell. A vadászó-gyűjtögetők élete agressziót igényelt. Nagy emlősökre vadásztak, partnereiket ölték meg, és háborúztak a szomszédos törzsekkel. Egy boltból kapunk húst, és a rendőrséghez és a bíróságokhoz fordulunk a viták rendezése érdekében. Ha a háború nem szűnt meg, most kevesebb halálesetet követel a lakossághoz képest, mint a történelem során bármikor. Az agresszió, amely ma már rosszul alkalmazkodó tulajdonság, kitermelhető.

A társadalmi minták megváltoztatása a személyiséget is megváltoztatja. Az emberek sokkal nagyobb csoportokban élnek, mint más majmok, mintegy 1000 fős vadászó-gyűjtögető törzseket alkotva. De a mai világban az emberek milliós nagyvárosokban élnek. A múltban a kapcsolataink szükségszerűen kevés volt, gyakran egész életen át tartottak. Manapság emberek tengerében élünk, gyakran költözünk munka miatt, és közben kapcsolatok ezrei alakulnak ki, sok mulandó és egyre inkább virtuális. Ez a világ arra késztet bennünket, hogy nyitottabbak, nyitottabbak és toleránsabbak legyünk. Ám az ilyen hatalmas közösségi hálózatokon való navigáláshoz arra is szükség lehet, hogy hajlandóbbak legyünk alkalmazkodni hozzájuk.

Pszichológiailag  nem mindenki alkalmazkodott jól ehhez a létezéshez. Ösztöneink, vágyaink és félelmeink nagyrészt a kőkorszaki ősökével egyezik, akik értelmet találtak a családjuk vadászatában és táplálékkeresésében, a szomszédaikkal való háborúzásban és az ősszellemekhez való imádkozásban a sötétben. A modern társadalom anyagi szükségleteinket jól kielégíti, de kevésbé képes kielégíteni primitív barlanglakó agyunk pszichológiai szükségleteit.

Talán ennek köszönhető, hogy egyre több ember szenved olyan pszichés problémáktól, mint a magány, a szorongás és a depresszió. Sokan alkoholhoz és más szerekhez fordulnak, hogy megbirkózzanak problémájukkal. Az ezekkel a feltételekkel szembeni sebezhetőség elleni szelekció javíthatja mentális egészségünket, és fajként boldogabbá tehet bennünket. De ennek ára lehet. Sok nagy zseninek volt démona; vezetők, mint Abraham Lincoln és Winston Churchill küzdöttek a depresszióval, akárcsak olyan tudósok, mint Isaac Newton és Charles Darwin, valamint olyan művészek, mint Herman Melville és Emily Dickinson. Néhányan, mint például Virginia Woolf, Vincent Van Gogh és Kurt Cobain, kioltották az életüket. Másokat: Billy Hollidayt, Jimi Hendrixet és Jack Kerouacot a kábítószer-használat tönkretette.

Zavarba ejtő gondolat, hogy a zaklatott elmék kikerülnek a génállományból – de potenciálisan annak az árán, hogy megszűnik az a szikra, amely látnoki vezetőket, nagyszerű írókat, művészeket és zenészeket hozott létre. Lehet, hogy a jövő emberei jobban alkalmazkodnak, de kevésbé szórakoztatóak együtt bulizni, és kevésbé valószínű, hogy tudományos forradalmat indítanak, stabilak, boldogok és unalmasak.

Új faj?

Valaha kilenc emberfaj élt, ma már csak mi vagyunk. De kialakulhatnak-e új emberi fajok? Ahhoz, hogy ez megtörténjen, elszigetelt populációkra van szükségünk, amelyekre külön szelektív nyomás nehezedik. A távolság már nem izolál minket, de a szaporodási elszigeteltség elméletileg elérhető lenne szelektív párosítással. Ha az emberek kulturálisan elkülönülnének – vallás, osztály, kaszt vagy akár politika alapján kötnének házasságot –, akkor különböző populációk, sőt fajok is kialakulhatnak.

Az Időgépben a sci-fi író, H.G. Wells olyan jövőt látott, amelyben az osztály különálló fajokat hozott létre. A felsőbb osztályok a gyönyörű, de haszontalan eloikká fejlődtek, a munkásosztályok pedig csúnya, földalatti morlockokká – akik fellázadtak és rabszolgává tették az eloikat.

A múltban a vallás és az életmód néha genetikailag elkülönülő csoportokat hozott létre, mint például a zsidó és cigány populációban. Ma a politika is megoszt bennünket. Megoszthat-e genetikailag? A liberálisok most a többi liberális, a konzervatívok pedig a konzervatívok közelébe lépnek; sokan a baloldalon nem randevúznak Trump támogatóival és fordítva.

Létrehozhat ez két fajt, amelyek ösztönösen eltérő nézetekkel rendelkeznek? Valószínűleg nem. Mégis, amennyire a kultúra megoszt minket, az evolúciót különböző módon, különböző emberekben vezetheti. Ha a kultúrák változatosabbá válnak, ez fenntarthatja és növelheti az emberi genetikai sokféleséget.

Furcsa új lehetőségek

Eddig többnyire történelmi perspektívára tekintettem vissza. De bizonyos szempontból a jövő gyökeresen eltérhet a múlttól. Maga az evolúció is változott.

Az egyik szélsőségesebb lehetőség az irányított evolúció, ahol aktívan irányítjuk fajunk evolúcióját. Már akkor tenyésztjük magunkat, amikor olyan megjelenésű és személyiségű partnereket választunk, akiket szeretünk. Évezredeken át a vadászok-gyűjtögetők házasságot kötöttek, jó vadászokat keresve lányaiknak. Még akkor is, ha a gyerekek partnert választottak, a férfiaktól általában elvárták, hogy kérjék a menyasszony szülei jóváhagyását. Hasonló hagyományok élnek ma máshol is. Más szóval, saját gyerekeinket tenyésztjük.

És a továbbiakban ezt úgy fogjuk megtenni, hogy sokkal jobban ismerjük, amit csinálunk, és jobban ellenőrizzük utódaink génjeit. Már kiszűrhetjük magunkat és az embriókat genetikai betegségekre. Potenciálisan kiválaszthatnánk az embriókat a kívánatos génekhez, ahogyan a haszonnövényeknél tesszük. Bebizonyosodott, hogy az emberi embrió DNS-ének közvetlen szerkesztése lehetséges – de erkölcsileg undorítónak tűnik, és gyakorlatilag orvosi kísérletek alanyaivá változtatja a gyerekeket. És mégis, ha ezek a technológiák biztonságosnak bizonyulnának, el tudnék képzelni egy olyan jövőt, ahol rossz szülő lennél, ha nem adnád a lehető legjobb géneket gyermekeidnek.

A számítógépek egy teljesen új szelektív nyomást is biztosítanak. Ahogy egyre több egyezés születik okostelefonokon, a következő generáció megjelenésével kapcsolatos döntéseket számítógépes algoritmusokra ruházzuk át, amik ajánlják a lehetséges egyezéseinket. A digitális kód most segít kiválasztani, hogy milyen genetikai kódot adjon át a jövő nemzedékeinek, éppúgy, mint ahogyan az alakítja, hogy mit vásárol online. Ez sötét sci-finek tűnhet, de ez már történik. A génjeinket számítógép ápolja, akárcsak a lejátszási listáinkat. Nehéz kitalálni, hogy ez hova vezet, de azon tűnődöm, vajon teljesen bölcs dolog-e fajunk jövőjét az iPhone-ok, az internet és a mögöttük álló cégek kezébe adni.

Az emberi evolúcióról szóló viták általában visszatekintőek, mintha a legnagyobb diadalok és kihívások a távoli múltban lennének. De ahogy a technológia és a kultúra a gyorsuló változások időszakába lép, a génjeink is ezt fogják tenni. Vitathatatlan, hogy az evolúció legérdekesebb részei nem az élet eredete, a dinoszauruszok vagy a Neander-völgyiek, hanem az, ami most történik, a jelenünk és a jövőnk.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

23 gondolat erről: „(4069) Jövőbeli evolúció

  1. Nagyon érdekes, habár inkább csak teoretikus eszmefuttatás, tekintve, hogy már nincs erre időnk, főleg nem az itt vizionált technikai környezetben.
    Másrészt igen jó, színvonalas fordítás, sokkal jobb, mint a korábbi, stilisztikai szempontból, Tibor bá’, most nagyon alapos és igényes voltál, köszönjük….
    Ami a tartalmat illeti, azért feltűnt pár dolog.
    Először az ember kivándorlása Afrikából 100 ezer éve.
    Hiszen már a vértesszőlősi Samunk is van vagy 300-500 ezer éves.
    A grúziai Dmanisiben pedig találtak igen jó megtartású, 1,8 millió éves emberi koponyákat, ami felborította addigi tudásunkat.
    Érdekes az eszmefuttatás az emberi agy méretcsökkenéséről is.
    Vajon lehetséges az, hogy ez nem jelenti egyúttal az intelligencia csökkenését is?
    Erre is van egy érdekes felfedezés.
    A kisebb szigetekre jellemző evolúciós sajátosság, hogy az ott rekedt fajok általában méretcsökkenést szenvednek el, így volt Málta szigetén póni nagyságú törpe elefánt is.
    Ez bekövetkezett az embernél is, egy indonéz kis szigeten, Floresen találták meg egy igen kis termetű ember maradványait, aki csak mintegy méter magas volt, és akkora agya volt, mint egy grapefruit, ugyanakkor az általa készített szerszámok semmivel nem voltak rosszabbak, mint a kontinensen maradt nagytermetű rokonai által készítettek.
    Ráadásul antropológiai mércével szinte tegnap haltak ki, mintegy 11 ezer éve, tovább élt, mint a neandervölgyi.
    Habár az kétségtelen, hogy egy átlagos mai embernek közel nincs szüksége olyan változatos, sokoldalú létfontosságú képességre, mint kőkorszaki elődeinknek.
    Ma, ha nem is kiválóan, de azért tűrhetően megél egy olyan ember, akinek a képességei csupán arra elegendőek, hogy egy szalag mellett egy egyszerű betanított munkát elvégezzen, és amivel egykor pillanatok alatt kiesett volna a rostán.
    Viszont az egyre bonyolultabb társadalomnak szüksége van az átlagosnál sokkal intelligensebb egyedekre, akik képesek a rendszerek átlátására, irányítására, fejlesztésére, de a nagy népesség ezt biztosítja még akkor is, ha az átlag alacsony.
    A faj szétválást nem tudom elképzelni osztály alapon.
    Egy szűk elit a beltenyészet miatt elkorcsosulna, mint sok régi arisztokrata családnál, és uralkodóháznál ez jellemző volt, míg a nagy többség mindig kitermelné az aktuális zsenik többségét, akikre a társadalomnak szüksége lesz a legmagasabb szintekig.
    Tehát nem a magas átlag a lényeg, hanem hogy mindig legyen kellő számú, átlagtól sokkal jobb képességű is, de minél nagyobb az össz népesség, annál kisebb százalékos arányuk is ki tudja termelni a szükséges „észt”.
    Tehát az sem elképzelhetetlen, hogy az átlag valóban csökken, mert nem lesz evolúciós nyomás a magas intelligencia irányában, elég az a néhány, aki a nagy számok törvénye alapján úgy is megszületik.

  2. Az elmondottak alapján úgy fogunk kinézni mint az UFO-k: magas vékony, törékeny alkat, nagy fej (kisebb vagy nagyobb aggyal). Tudom, nem léteznek UFO-k, de érdekes az ábrázolás közötti hasonlóság.

  3. nincs ellentmondás.
    A Homo sapiens 100 000 éve hagyta el Afrikát, Samu pedig Homo erectus volt.
    Tudod, más faj: alma vs. körte.
    a Flores szigeti Homo faj : floresi ember, Homo floresiensis

  4. 1 – hubab:
    Az angol mondat fejre állított magyar mondat. Ennek korrigálása a legnehezebb fordítási munka, de néha annyira bene vagyok az angolba, hogy elfelejtem átfordítani, mivel így is érthető, de magyartalan.

  5. 3 Z Próféta
    Persze, kicsit szőrszálhasogattam… 🙂
    Ha a cikkben az szerepelt volna, hogy Homo Sapiens, akkor egyértelmű lett volna, de ember alatt általánosan a homo nemet értjük, abba meg már a Homo Habilis is beletartozott.

  6. Tibor bá, köszönöm a cikket, érdeklődésem homlokterében van általában az evolúció, mert szerintem a folyamat sokkal jobban befolyásolja mindennapjaikat, mint általában gondoljuk.

  7. „Az élőlények tökéletlenül szaporodtak. A gének másolásakor elkövetett hibák után az egyed néha jobban illeszkedett a környezethez, így ezeket a géneket általában továbbadták.”

    Annyira tökéletlen az élet, hogy a hosszú időn át mesterséges szelekcióval alakított növény és állatfajok magukra hagyva, „elhanyagolva”, pikk-pakk visszavadulnak. Jóval rövidebb idő alatt, mint ameddig az ember munkálkodott rajtuk. Ez azért eléggé elgondolkodtató.

  8. „Annyira tökéletlen az élet, hogy a hosszú időn át mesterséges szelekcióval alakított növény és állatfajok magukra hagyva, “elhanyagolva”, pikk-pakk visszavadulnak.”

    Ez alatt mit értesz? Van rá egy érthető példád?

  9. 7 read only:
    Tök mindegy, hogy a szelekció miként történt, a hatás ugyanaz. A hozzászólásodat meg kellene magyaráznod.

  10. Re:8
    Házi sertés pl. 1-2 generáció után a szép kis rózsaszín malacka szőrős lesz, mint a vadmalac, és klasszikus nagy agyarakat növeszt még úgy is, ha nulla kontaktja van vadmalacokkal.

    Növényeknél pláne így van, már ha kibírja a magára hagyazottságot, és tud szaporodni az alany. Gyümölcsfáknál nagyon drasztikus a visszaalakulás, mert a fajták gyakran egymás klónjai, és amint vadon beporzódik, és ebből nől egy vad alany, egyből elveszti a fajta jellegét.

  11. Kedves „hubab”!?

    Meglepő, – nem csak Nálad – hogy csak az evolucion lovagoltok.
    Még véletlenül sem tételezitek fel, hogy ellenkező irányban ültők a lovon és lehetett máskép is az Ember története a Földünkön? Még véletlenül sem merül fel a kétségetek az iskolában bezubrázott történelemről?

    Az ember égető vágya, hogy megértse mind a világegyetem makrokozmoszának, mind az ember mikrokozmoszának létrejöttének okát és módját, Hésziodosz mindkét eposzában, a «Θεογονία» „Theogony”-ban és az «Έργα και Ημέραι», „Művek és Napok”-ban tükröződik.
    Amint az ősi szövegből kiderül, az Arany Faj volt az első az egyetlen, amely a Szaturnusz uralma alatt élt.
    Az Arany Fajt követte az Ezüst Faj majd a Réz és végül a Vas faj.

    Tehát, – Ησίοδος – Hésziodosz szerint az emberi változások iránya a valóságban egy lefelé mutató irány.
    Ez azonban csak a Görög Mythologia szerint érvényes.
    Nem kevés népeknél hasonló írások és mondák léteznek.

    A mai tudomány szerint az emberi agyunk csupán két százalékát használjuk most.
    Vajon miért?

    Vajon hány civilizációt élt át az Emberiség?

  12. 11 dajtás
    Így igaz, a disznó a világ több részén elszabadulva visszavadult.
    Többek között Ausztráliában is, nem győzik irtani őket, és habár nem lett olyanok, mint az őse, az európai vaddisznó, de visszaszőrösödött, szinezetében is a fekete az uralkodó, és igen agresszív. És ez sok szigeten is megtörtént.
    De nincs ebben semmi csoda, a természetes szelekció visszaválogatja a megmaradt génekből azokat, amelyek a környezethez legjobban megfelelnek.
    A dingó is visszavadult ázsiai kutya, amit az ember hurcolt be a történelem előtti időkben, de ma már teljesen farkas életmódot él, falkában űzi a kengurukat…
    És ezt valóban sokan nem tudják, hogy sok nemes gyümölcsöt nem ivaros módon szaporítanak, hanem oltással, vagy gyöktörzsről, mert az garantálja csak az egyszer nagy nehezen kiválogatott tulajdonság kombináció megőrzését.
    Az a tévhit is gyakori, hogy a fajtiszta növény magjából fajtaazonos növény fejlődik.
    Pedig még akkor sem garantált, ha önbeporzással hozzák létre az utódot, mert habár mindkét szülő ugyanazon génállományú, de ezek is millióféleképpen kombinálódhatnak, pl véletlenül kieshet mindkét ivarsejt osztódásakor ugyanaz a domináns gén, ami a fajta egy jellemző tulajdonságát hordozta,, és egy recesszív rejtett gén léphet előtérbe, és nem is fog hasonlítani az utód a szülőre ebben.
    A természet meg hamar „visszanemesít” mindent a maga igényei szerint…
    A kertemben volt egy cseresznyemeggynek titulált fám, nagyon bőtermő, korai, merev szárú mint a cseresznye, de éretten megüvegesedik, mint a meggy, és enyhén savanyú.
    Sok sarjat hozott gyökérről, a szomszédom kért belőle, elültette, és csodás fája nőtt belőle, ugyanolyan terméssel, mint az enyém, míg az enyémet megütötte a guta.
    Viszont az ő fája is hozott sarjakat, amit osztogatott ismerősei között, és én is kértem belőle egyet, úgy hogy most nálam is van egy növendék, ami idén már hozott pár szem termést is.
    Ez a fa nem az én eredeti fám unokája, hanem annak klónja, visszakaptam a szomszédtól… 🙂

  13. 7 read only
    Ne csodálkozz ezen.
    A természetnek évmilliói voltak, hogy kiválogassa a legéletképesebb tulajdonságokat, az ember meg pár ezer éve kontárkodott bele.
    És ha úgy tetszik, csupa olyan tulajdonságot válogatott ki, ami a vadonban kifejezetten hátrányos, csupán az ember igényei alapján lettek felerősítve azok a génhibák, amik számára valamiért kedvezőek voltak.
    A rózsaszín csupasz malackának nem sok esélye van a vadonban, mi viszont imádjuk, ha csak ezt kell pörzsölni, és nem a vaddisznó durva sűrű sörtéitől kell megszabadulni, meg higiénikusabban is tudjuk tartani… 🙂

  14. 7. read only
    A tökéletlenséget úgy értsd, hogy az evolúciót a mutációk nem célzottan hajtják végre, hanem vak tapogatózással, amiből viszont csak az marad fenn, amelyik jó irányba tapogatózott, a többi megy a levesbe.
    Nem valami gazdaságos, de mégis célravezető, mert működik, ahogy látjuk…
    Minden hasznos mutációra jut sok nagyságrenddel több sikertelen, de ők is hasznosulnak a nagy rendszerben, mondjuk táplálékként a ragadozóknak… 🙂

  15. 7. read only, 14.hubab: És ne siklodjunk át felette, hogy a posztban nem az élet tökéletlenségéről volt szó! Hanem a másolás tökéletlenségéről! Mármint hogy az ivaros szaporodáskor a genetikai kódnak az utódokba történő átmásoláskor van egy bizonyos mértékű hibázás. Ennek a hibázásnak is kellett lennie egy evolúciójának, míg beállt arra a szintre, hogy a szülők magukkal nagyjából azonos, azonos fajú utódot tudjanak létrehozni, de legyen az utódok között egy kis genetikai változatosság a hibák folytán, hogy az egyébként is lassacskán mindig változó környezethez legyenek alkalmasabb egyedek. Így a faj és az általuk hordozott gének többsége fennmaradhat akár a faj lassú átalakulása révén. Ez azonban nem egy gyors folyamat, ez a baj a túl gyors környezeti változásokkal.
    A lényeg, hogy arra a kis tökéletlenségre nagyon is nagy szükség van, e nélkül nem működne az evolúció.

  16. 12. hubab
    „De nincs ebben semmi csoda, a természetes szelekció visszaválogatja a megmaradt génekből azokat, amelyek a környezethez legjobban megfelelnek.”

    Tehát a buta természetes szelekció gyorsabban és hatékonyabban dolgozik, mint az okos mesterséges szelekció? Több ezer évig tart kinemesíteni egy-egy élőlényt, ami aztán pár generáció alatt visszatér a vad típusokhoz?
    Ha a szín vagy forma szelekciós nyomást jelent például a ragadozók miatt, az rendben van. De a visszaalakulás akkor is elkezdődik, ha az állat életteréből eltávolítjuk a ragadozókat. Ezt a tenyésztők úgy hívják, hogy az adott törzs leromlik, ha nincs tudatos szelekció. Vagyis a visszaalakulás sokkal gyorsabban megy végbe, mint azt véletlen mutációkkal és természetes szelekcióval magyarázni lehetne.

  17. 16.read only: Szerintem mielőtt megbeszélnénk kérdésedet, tedd fel a kérdést! Vagy fejtsd ki állításodat, mert megint nem egyértelmű számomra, mi mellett akarsz érvelni. Ha akarsz. Pl. szerinted igenis csoda van?

  18. 16 read only
    Azt is figyelembe kell venni, hogy a mesterséges szelekció tulajdonképpen széllel szemben történik, folyamatos emberi válogatással, meg azt is, hogy a házasított fajok génállományának is nagyobb része az ősi, az életfolyamatokat biztosító, és ezt tarkítja néhány, ember által feltuningolt mutálódott gén, ami a célzott tulajdonságokat változtatja meg, a többi még az eredeti.
    Visszavadulásnál csak ezeket a géneket kell kiütni, és helyettesíteni a megfelelő lappangó génekkel, amelyeket korábban az ember folyamatosan kénytelen volt kiszűrni.

  19. 15 Csont
    Így van, ezért tételezik fel, hogy a galaxis az élethez éppen megfelelő zónájában vagyunk, mert itt a kozmikus sugárzás erőssége biztosítja az éppen szükséges mutáció mértékét.
    Ha erősebb lenne, akkor már romboló lenne az életre, ha meg gyengébb, akkor túl stabil lenne az élőlények génállománya, és nem működne, vagy igen lassú lenne az evolúció.

  20. 7. read only
    ” Annyira tökéletlen az élet, hogy a hosszú időn át mesterséges szelekcióval alakított növény és állatfajok magukra hagyva, “elhanyagolva”, pikk-pakk visszavadulnak.”

    8. Z Próféta
    ” Ez alatt mit értesz? Van rá egy érthető példád?”

    Csupán egy egyszerü példát emlitenék „read only” segitségül.
    A gyümölcsfáknál vagy a szőlősnél a természetes szaporodást a természetben a magjuk végziκ.
    Vajon milyen gyümölcsöt vagy szőlőt szüretelnénk a magból felnőtt gyümölcsfából vagy szőlősből?
    Azt hiszem nem kell magyaráznom az eredményt.

  21. 21 L.S.
    Ez részben igaz, ha már kész kinemesített fajtákról van szó.
    A nemesítők viszont nagyon is dolgoznak keresztezett egyedek magjaival.
    De ismerek olyan igazi amatőr kiskert tulajdonosokat is, akik simán elültetnek magokat, és ebből nevelnek gyümölcsfákat, igaz, így nem garantálható a fajtaazonosság, de van akit ez nem is zavar, olyan lesz, amilyen lesz… 🙂
    És néha így is születnek kiváló és különleges fajták.
    A zöld alma is így lett, valami eldugott ausztrál farmon valakinek magról nőtt egy teljesen újszerű, finom alma, majd ez elterjedt az egész világon.
    Persze a továbbszaporítása már nem magról történt.
    A szőlőnemesítők is rengeteg tövet nevelnek magról vetve, próbálják eltalálni a lottó ötöst, de a többségük semmire sem jó, mehet a kukába, miután meghozta az első termését…

  22. 22.hubab
    „A nemesítők viszont nagyon is dolgoznak keresztezett egyedek magjaival. ”

    Kedve „hubab”
    Én nem vagyok sem kertész sem agrár mérnök. Az egyszerű átlagismereteim alapján tudom, hogy ha az ember magára hagyja a gyümölcsfákat és a szőlőst azok a magvaikkal fognak tovább szaporodni és egyből visszaállni a nemesités előtti állapotukra.

    Az, hogy „a nemesítők viszont nagyon is dolgoznak keresztezett egyedek magjaival” nem véletlen.
    Például, szinte minden új szőlőtőkét magból nőtt vadtőkére oltják be a nemesitet szőlőfajtát, mivel ez a tőke sokkal ellenállóbb mindenfajta betegségekre úgy mint a peronoszpóra s.t.b.

    Természetesen a nemesítés nemcsak az embereknek köszönhető, hanem sok másnak is az idők távlatában.

    Apropó a 12. L.S. hozzászólásomat elolvastad?

    Tibor bá
    Nem fáraszt, hogy még mindig minden hozzászólásomat személyesen kell ellenőrizned?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük