(3906) Drinking The Kool-Aid

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

( inni a Kool-Aid-ből)

Forrás: Moon of Alabama


89. Útban a 90. felé

Az ukrajnai háborúról 2004 nyarán Patrick Lang ezredes kiadta a „Drinking the Kool-Aid” című könyvet, amelyben leírja, hogy a csoportos gondolkodás hogyan vezetett az iraki háborúhoz. A címet adó kifejezésnek baljós háttere van. Lássuk!:

Jim Jones, az Egyesült Államokból származó „messiás” összehívta híveit a dél-amerikai település főterén, és elmagyarázta nekik a helyzetet. Volt néhány túlélő, akik utólag mind azt mondták, hogy a településen uralkodó „csoportos gondolkodás” kontextusában a magyarázat észszerűen hangzott. Jim Jones ezután felkérte a híveit, hogy igyanak a Kool-Aid tartályaiból, amelyek halálos adag mérget tartalmaztak. Szinte mindenki ivott, méghozzá fizikai kényszer nélkül. A szülők gyermekeiknek adták a mérget, majd maguk is ittak belőle. Utoljára Jones ivott.

Sok százan haltak meg. A történetről sokan nem hallottak, vagy elfelejtették. Mára a kifejezés jelentése megváltozott: Mit jelent ma inni a Kool-Aid-et? Ez azt jelzi, hogy a szóban forgó személy feladta önazonosságát, és behódolt annak a csoportos gondolkodásnak, amely ma a politikagyártást jellemzi. (jó példa erre Gyarmathy)

Az emberek bizonyos csoportjának őszintén vallott meggyőződése, hogy egy egyedülállóan helyes világkép „hordozói”. A Bush adminisztrációban az Egyesült Államok külpolitikájának uralására törekedtek, és ez sikerült is, úgy, hogy kizárják azokat, akik nem értettek egyet velük. Akiket nem tudtak kiűzni a kormányból, azokat addig zaklatták amíg ők is ittak az Kool-Aid-ből.

Ami az ukrajnai háborút illeti, maga Pat is kortyolgatta a Kool-Aid-et. Ez egyértelműen elhomályosította az ítélőképességét. Pat a blogjában nemrégiben megjelent kommentben ezt írja: Soha nem engedtem, hogy a hazaszeretet vagy bármilyen más érzelem elhomályosítsa az elemzésemet. Oroszország túl van offenzívája „kulminálási pontján”, és hirtelen megfordul a szerencse. A „kulminálási pont” kifejezést Carl von Clausewitz „A háborúról” című könyvében ír le.

Az 1780-ban született Clausewitz a porosz hadseregben szolgált. Később csatlakozott az orosz császári hadsereghez a Napóleon elleni háborúban, mielőtt visszatért a porosz hadsereg vezérkari főnökeként: Clausewitz hivatásos katona volt, számos hadjáratban részt vett, de elsősorban a háború vizsgálata iránt érdeklődő hadteoretikusként ismert. Munkájához Nagy Frigyes és Napóleon hadjáratait hasznosította. Még ma is minden katonatisztnek Clausewitz kötelező olvasmány .

A „kulminálási” pontot a VII. könyv V. fejezet tárgyalja, „A támadás kulminálási pontja” címen. Ezek szerint a támadás sikere a létező erőfölénynek köszönhető, figyelembe nem csak a fizikai erőt, de a lelki eerőt is. Az előző fejezetben megmutattuk, hogy a támadás ereje fokozatosan kimerül; esetleg ezzel egyidejűleg nőhet a fölény, de a legtöbb esetben csökken. A támadó kihasználja a várható előnyöket, amelyeket a későbbiekben a béketárgyalások során lehet hasznosítani; de addig is a helyszínen le kell adni katonai erejének egy részét.

Ha a támadás túlsúlya a béke létrejöttéig megmarad, a célt elértük. Vannak stratégiai támadások, amelyek azonnali békéhez vezettek, de az ilyen esetek ritkák; a többség éppen ellenkezőleg, csak addig a pontig vezet, ahol a megmaradt erők éppen elegendőek a defenzíva fenntartásához és a béke megvárásához. Ezen a ponton túl a skála elfordul, van reakció; az ilyen reakció erőszakossága általában sokkal nagyobb, mint az ütés ereje. Ezt nevezzük a támadás kulmiációs pontjának.

Clausewitz leírása szerint a támadó erkölcsi és fizikai erőelőnnyel rendelkezik a csata elején. De mivel támad, általában megvan az a hátránya is, hogy többet veszít, mint a védekező oldal. (Az egyik hüvelykujjszabály az, hogy a támadónak 3:1 erőarányra van szüksége a védőhöz képest, hogy megnyerje a csatát.) Ha több a vesztesége, mint a védekező oldalnak, az azt jelenti, hogy a támadó relatív előnye idővel csökken.

A csata (vagy háború) előre haladásával a tényleges erőarány 3:1-ről 2:1-re, majd 1:1-re, vagy még alacsonyabbra csökken. Eljön az a pont, amikor a támadó az erejét minimálisra csökkenti, hogy távol tartsa a másik oldalt. Ezen túl van a támadás kulminálási pontja. Ha a csata vagy háború nem ér véget e pont elérése előtt, az valószínűleg a támadó vereségével fog végződni.

Patrick Lang azt állítja, hogy Oroszország elérte a kulminálási pontot, és ezzel annyira kimerítette erőit, hogy már nincs előnye, és most valószínűleg megfordul a sorsa. De ez azt feltételezi, hogy egy olyan tipikus háborút látunk, mint amilyenben Clausewitz részt vett. Azonban az ukrajnai háború egy „különleges katonai művelet”, és több okból is nagyon nem tipikus. Oroszország kisebb erővel támadott, mint az ukrán erők. A háborúban összesen mintegy 120 zászlóalj harcászati ​​csoport (BTG) vett részt. Ez 120.000 katona, valamint mintegy 50.000 katona a luhanszki és a donyecki köztársaságból csatlakozott. Ez összesen 170.000 fő. A háború kezdetén az ukrán erők 250 000 katonával rendelkeztek, és azóta több százezret mozgósítottak.

Oroszország sokkal modernebb fegyvereket használ, mint az ukrán fél. Ezek nagy hatótávolságú fegyverek és cirkálórakéták, amelyek a frontvonal hátsó részében lévő ellátmányokat és bejövő csapatokat, valamint stratégiai célokat találnak el. Kiváló és szinte áthatolhatatlan légvédelmi és elektronikus háborús képességekkel rendelkezik, amelyeket egy magas rangú amerikai tiszt „kiábrándító”-nak nevezett.

Oroszország hatalmas előnnyel rendelkezik a tüzérségi területén és elegendő mennyiségű lőszerrel ahhoz, hogy akár éveken át magas tűzarányt tudjon fenntartani. Új fegyverek és készletek tekintetében is felülmúlhatja a „nyugatot”. Mindez ahhoz a nagyon szokatlan hatáshoz vezetett, hogy az oroszok előnye a harctéren idővel nőtt. Lehet, hogy a csata elején 1:1 volt, de azóta körülbelül 2:1-re vagy még magasabbra nőtt.

Az osztrák katonai akadémia vezetője Reisner ezredes legutóbbi tájékoztatójában bemutatja, hogyan változott az erők aránya az idők folyamán.  Elmondja, hogy a donbászi csata elején, áprilisban az erőarány 93 orosz BTG volt, szemben a 81 ukrán BTG-vel. Június 26-án az erők aránya 108 orosz BTG volt a 60 ukrán zászlóaljjal szemben. Vagyis Oroszország növelte haderői létszámát, míg az ukrán fél elvesztette ember állományának 25%-át.

Tehát, az osztrák becslés szerint a haderőarány a „különleges hadművelet” kezdetén 1,15:1, június 26-án pedig 1,8:1 volt. Amit látunk, az ellentéte az erők arányának csökkenésének, amelyet Clausewitz a kulminálási ponthoz vezető útként írt le. Egy magas rangú ukrán tábornok közelmúltbeli beszéde megerősíti az ukrán hadsereg magas lemorzsolódási arányát. Azt mondja, hogy a „nyugati” fegyverszállítások csak az ukrán veszteségek 10-15%-át fedezik. Valójában a „nyugat” már nem tud elegendő új fegyvert és lőszert leszállítani, hogy fedezze ezeket a veszteségeket.

A külügyekben Prof. Barry Posen írja, Ukrajna valószínűtlen győzelmi elméleteiről: Ukrajna támogatói két utat javasoltak a győzelemhez. Az első Ukrajnán keresztül vezet. Az érvelés szerint a Nyugat segítségével Ukrajna legyőzheti Oroszországot a csatatéren, akár kimerítheti erőit a lemorzsolódás miatt, akár ravaszul kijátszhatja azt. A második út Moszkván keresztül vezet. A csatatéren elért eredmények és a gazdasági nyomás bizonyos kombinációjával a Nyugat meggyőzheti Vlagyimir Putyin orosz elnököt, hogy fejezze be a háborút – vagy meggyőzhet valakit a köréből, hogy erőszakkal váltsák le.

De, mindkét győzelem elmélet ingatag alapokon nyugszik. Ukrajnában az orosz hadsereg valószínűleg elég erős ahhoz, hogy megvédje térnyerését. Oroszországban a gazdaság kellően autonóm, Putyin pedig elég erős ahhoz, hogy ne lehetne nyereség feladására kényszeríteni.

Ukrajna vezetői és támogatói úgy beszélnek, mintha a győzelem a küszöbön állna. De ez a nézet egyre inkább csak fantáziának tűnik. Ukrajnának és a Nyugatnak ezért át kell gondolnia ambícióit, és a háború megnyerésének stratégiájáról egy reálisabb megközelítés felé kell elmozdulnia. Olyan diplomáciai kompromisszumot kell találnia, amely véget vet a harcoknak. Daniel Davis nyugdíjas alezredes egyetért Poserrel.

Röviden: nincs olyan érvényes katonai megoldás, amelyen keresztül Ukrajna reménykedhetne abban, hogy az időhúzás megállítja Oroszország módszeres előrehaladását Ukrajnán keresztül. Ha folytatni akarjuk a városról városra tartó védelmet, akkor biztos az ukrán áldozatok növekedése és városi területek megsemmisülése, és a végén Oroszország valószínűleg mégis taktikai győzelmet arat. E fizikai valóság fényében szükséges, hogy az Egyesült Államok és a nyugati politika megváltozzon.

Ha továbbra is szóban támogatjuk Ukrajnát, és azt állítjuk, hogy végül Kijev nyeri meg a háborút, az valószínűleg nem változtat az eredményen, és valószínűleg Washington politikai kudarcát eredményezi. Posen professzor bírálja azokat a hamis számokat, amelyeket különböző szervezetek adtak ki az orosz erők nagy veszteségeinek kimutatására: A háború korai szakaszában Ukrajna ösztönzői azzal érveltek, hogy Oroszországot lemorzsolódásával le lehet győzni.

Az egyszerű matematika egy összeomlás szélén álló orosz hadsereg történetét mesélte el. Áprilisban a brit védelmi minisztérium becslései szerint Ukrajnában 15.000 orosz katona halt meg. Feltételezve, hogy a sebesültek száma háromszoros, ami a második világháború átlagos tapasztalata volt, ez azt jelentené, hogy nagyjából 60 000 orosz katona eset ki a szolgálatból. A kezdeti nyugati becslések szerint az ukrajnai fronton lévő orosz haderő 120 000 főt tenne ki. Ha ezek a becslések helyesek lennének, az orosz harci egység ereje 50 százalék alá esett volna, ami a szakértők szerint legalább átmenetileg hatástalanná teszi a harci egységet. Ezek a korai becslések most túlságosan optimistának tűnnek. Ha pontosak lettek volna, az orosz hadseregnek már össze kellett volna omlani. Ehelyett lassú, de egyenletes térnyerést ért el a Donbászban.

A brit védelmi minisztérium által közölt számokat és egyéb állításokat az Egyesült Államokban megismétli a neokonzervatív Institute for the Study of War. Szinte minden amerikai média idézi e két forrás valamelyikét. A Kool-Aid szolgálatát szolgálják Pat Lang körül lévők az orosz hadművelet kezdete óta isznak. Azt is feltételezik, hogy Oroszország nem tudta fokozni a háborút. Oroszország elnöke nem ért egyet velük:

Ma azt halljuk, hogy le akarnak győzni minket a csatatéren. Nos, mit mondjak? Hadd próbálkozzanak. Sokat hallottunk már arról, hogy a Nyugat „az utolsó ukrán katonáig” akar ellenünk harcolni. Ez tragédia az ukrán nép számára, de úgy tűnik, ez a valóság. De mindenkinek tudnia kell, hogy igazából még nem kezdtünk bele komolyan. Ugyanakkor nem utasítjuk el a béketárgyalásokat, de azoknak, akik elutasítják tudniuk kell, hogy minél tovább tart a háború, annál nehezebb lesz velünk tárgyalniuk.

Igaz, a brit védelmi minisztérium ezt használta a több Kool-Aid kiszolgálására: „Annak ellenére, hogy Putyin elnök 2022. július 7-én kijelentette, hogy az orosz hadsereg meg sem kezdte erőfeszítéseit Ukrajnában, az erősítések nagy része ad hoc csoportok, amelyek elavult vagy nem megfelelő felszereléssel vonulnak fel” – áll a brit védelmi minisztérium szombati értékelésében.

Az egyik jel, amelyre a védelmi minisztérium rámutatott, az volt, hogy friss orosz csapatokat vezessenek be MT-LB páncélozott járművekkel. Az MT-LB, amelyet először az 1950-es években a tüzérség vonzására terveztek, nincs erősen páncélozva, és védekezésül csak géppuskával rendelkezik.

Fogadok, hogy az élvonalban MT-LB-t nem fogunk látni. Kétlem, hogy egyáltalán látunk-e valamit. Oroszországnak még mindig több ezer valódi tankja van, amelyeket be tud vetni, ha szükség lenne rájuk. Az összes Kool-Aid-ivó azt is elfelejti, hogy ez a háború sokkal többről szól, mint erről vagy arról az Ukrajnai városról. Ahogy Putyin mondta: De a következőket szeretném tisztázni.

Be kellett volna látniuk, hogy már a mi különleges hadműveletünk elejétől veszíteni fognak, mert ez a hadművelet egyben az amerikai világrend gyökeres felbomlásának kezdetét is jelenti. Ez az átmenet kezdete a liberális-globalista amerikai egocentrizmusból egy valóban többpólusú világba, amely nem a valaki által, saját szükségletei alapján alkotott öncélú szabályokon alapul. Ezek mögött nincs más, mint a hegemóniára való törekvés, nem pedig a képmutató kettős mérce, hanem a nemzetközi jogra és a nemzetek és civilizációk valódi szuverenitására, történelmi sorsuk megélésére irányuló akaratukra, saját értékeikkel és hagyományaikkal, valamint arra, hogy az együttműködést a demokrácia, az igazságosság és az egyenlőség alapjaira igazítsák.

Mindenkinek meg kell értenie, hogy ezt a folyamatot nem lehet megállítani. A történelem menete kérlelhetetlen, és a kollektív Nyugat azon kísérletei, hogy új világrendjét rákényszerítsék a világ többi részére, kudarcra vannak ítélve. A Washingtonban vagy Londonban szolgálatot teljesítő Kool-Aid nem változtat ezen. Ezért jobb távol tartani magát tőle.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

35 gondolat erről: „(3906) Drinking The Kool-Aid

  1. Nincs kollektív nyugat, csak az orosz fejekben hozták létre. Ahogy Brüsszel sem egységes, stb. Újabb adag orosz propaganda.

  2. Fordítsunk a dolgon. Ha úgy nézzük a másik oldalon tolt állami propaganda is „Kool-Aid”, az ország csoportos gondolkodását befolyásolja, a háborút legalizálja, dehumanizál, nyugat ellen hangol. Nyilván ez beleillik az Orosz néplélekbe, nyugaton nem lehetne ‘eladni’. A nyugati ‘propaganda’ pedig a nyugati, liberális-demokrata gondolkodásra épül, mi ezt kapjuk, sajnos az USA ezt erőszalosan próbálta terjeszteni pl Irakban, nyilvánvaló nyereségvágyból. Az Ukránoknál sem lehet a TV-ben, rádióban független híreket bemondani, csak az állam által ellenőrzöttet, ennek is megvan a jogosultsága háborús helyzetben. Szóval megvannak még a ‘törzsek’, csak többen vagyunk.

  3. Az ember narratívákkal él.
    A narratívák a helyzet pontos használható értékelésére hivatottak.
    Kiemelik a lényeget.
    A narratíva azonban soha nem azonos a helyzettel, amit leír.
    Vannak azonban hamis , csúsztató, hangulatkeltő, sőt hazug, manipulatív narratívák.
    Mindenki eldöntheti, hogy a nyugati vagy az orosz narratívákat tartja hitelesebbnek.
    Én a nyugatira voksolok.
    Autonóm személyiségek nem közösségi nyomásra, megfelelni akaró sznobként alkotnak „saját” véleményt.
    A legveszélyesebb, „mérgező” hazugságok, mindig hordoznak valóságból vett elemeket is.

  4. 4 – Mosógépszerelő:
    Ez egy kitűnő poszt, és a fordítás se kutya. Ehhez képest ez a (rád jellemző) semmit mondó hozzászólás egy szégyen.

  5. „a kollektív Nyugat azon kísérletei, hogy új világrendjét rákényszerítsék a világ többi részére, kudarcra vannak ítélve. ”
    Ez valószínű. Viszont a Nyugatra rá tudják? Annak milyen következményei lennének? Nekünk vajon mekkora mozgásterünk lesz, el kell köteleződjünk valamelyik oldal mellett, vagy valamilyen köztes állapot lehetséges, amiben az előnyöket ki lehet használni úgy, hogy a hátrányokból minél kevesebbet kelljen vállalni?
    „a nemzetközi jogra és a nemzetek és civilizációk valódi szuverenitására, történelmi sorsuk megélésére irányuló akaratukra, saját értékeikkel és hagyományaikkal, valamint arra, hogy az együttműködést a demokrácia, az igazságosság és az egyenlőség alapjaira igazítsák.”
    Ez szépen hangzik, de a valóságban hogyan valósul majd meg? Igaz, ezt a jövő eldönti, a mait meg már ismerjük, abból elég is volt ennyi a kevés előnyével és rengeteg hátrányával együtt.

  6. Minato “nyilvánvaló nyereségvágyból” mire gondolsz? USA nincs rászorulva az arab olajra, az Iraki háború pedig masszívan veszteséges lett. Morálisan pedig teljesen letombolta az addig épített USA képét.

  7. 7 – Jaroslev

    „USA nincs rászorulva az arab olajra, az Iraki háború pedig masszívan veszteséges lett. ”

    1. Azért a helyedben beírnám a keresőbe a „petrodollar” szót és jó alaposan utána olvasnák a témának! Lehet, hogy arra gondoltál, hogy az amcsiknak vannak saját olajkészleteik. Vannak. De ez semmit sem jelent az iraki (és más) háborúk okainak a keresésénél.

    2. Veszteséges lett? Kinek? Az USA hadiipari komplexumának? Az ottani és más nyugati olajvállalatoknak, akik marakodtak az iraki olajkoncessziókért? A blackwatereseknek és még sok-sok ilyen-olyan amerikai termék- és szolgáltatások beszállítóinak?
    Az meg, hogy a Pentagon illetve az USA költségvetésében mínuszként jelenik meg egy-egy tétel, mióta érdekli az amerikai döntéshozókat? Ez az érdektelenség egyébként szintén összefüggésben van azoknak az információknak egy részével, amit esetleg megtudhatsz, ha mélyebben beleásol az olaj és a dollár kapcsolatába. Persze csak részben, az összkép ennél azért bonyolultabb.

    Bocs, hogy közbeszóltam, majd talán Minato is kifejti, hogy ő mire gondolt.

  8. 4. Mosógépszerelő. Tökéletes összefoglaló, bár épp annak nem esik le akinek le kellett volna.

  9. 9 – Ir01:
    A Mosógépszerelő arról tanúskodott, hogy egy szót se értett a mai posztból. Ehhez te nagy mellénnyel csatlakoztál. Mind ketten rabjai vagyok a csoportos gondolkodásnak, ami megakadályozza, hogy észre vegyétek a folyamatos nyugati hazudozást. A legújabbak, „Irán a drónok százait küldi Putyinnak.” és „Putyin a kínaiaktól kér hadifelszerelést.”

  10. Az orosz propagandáról mikor értekezel Tibor bá?

    Annyi mindenről írtál már az utóbbi hónapokban, években, de erről nem láttam egy szót sem.
    Pedig Putyin és rendszere dollármillárdokat költött az utóbbi 10-15 évben, hogy a narratíváját terjessze a nyugati világban és ez meg is látszik.
    Magyarországon az orosz propaganda állami vagy mondhatnám orbáni segédlettel még inkább elterjedt.

    Feltűnő ez a csend erről a témáról a blogposztok között. 🙂

    Egyébként nem olyasmivel vádolsz, amiben te magad vergődsz?

  11. Mindenki propagandát tol. Ha valaki csak a valóságról beszél, és nem érvényesít érdeket tisztességtelen eszközökkel mások kárára, abból nem lesz politikai tényező. A nyilvánosságra hozott helyzetértékelés, lényegi döntések következményeinek elemzése szempontjából az orosz narratíva valósabb a nyugatinál a háború témájában. Hazudnak az oroszok, és szemétség, hogy lerohanták Ukrajnát, viszont a nyugatiak is hazudnak, és egy csomó szemétséget megtettek. Ráadásul a nyugat öngyilkos ideológiákat kényszerítene ránk, az elhülyítő ideológiák alapján cenzúrát és kirekesztést, és központilag kezdik korlátozni a szabadságot és a jólétet.

  12. 12 – Gyarmathy:
    Fel tudnál sorakoztatni, néhány orosz propaganda tételt? Néhány Putyin hazugságot? Szívesen megszellőztetném.

  13. – Tibor bá’ –

    Sok munkád van ezekben a fordításokban, amit mindannyian méltányolunk és köszönünk. De! Hadd hívjam fel a figyelmedet, hogy amerikai „független” véleményformálókat idézel és evvel akarod bizonyítani valamint az orosz RT propagandájával, hogy micsoda nagy, bölcs és előrelátó az oroszok. Ráadásul, még igazuk is van, mert a Nyugat robbantotta ki a „nemháborút”.
    Clausewitz illogikus elméletével (a támadó van hátrányban) bizonyítani valamit, meglehetősen gyerekes elképzelés. Tudom, te csak fordítottad, de nem kellett volna átsiklanod ezen sem. Az, hogy az oroszok fölényben vannak, nem bizonyíték arra, hogy igazuk van és hogy mindenért a Nyugat a felelős. Lehet, hogy győznek is, de nyugtuk nem lesz egyhamar. És sajnos nekünk sem!

  14. Mi lesz akkor, ha a háború véget ér és Putyin is benyújtja Orbánnak a számlát? Ezen gondolkodott már valaki? Nekem nem úgy tűnik, hogy bármiben privilegizált helyzetben lennénk… Kezd körvonalazódni, hogy országunk könnyedén két szék közül a padlóra eshet.

    Ezt a háborút kvázi Putyin indította, így ő tudja befejezni. Valószínűleg, ahogy az ember mindig és mindenben, elmegy a falig. Szóval a háborút sztem. télanyóka fogja csillapítani. Úgy van ez, mint az energiahordozókkal: amíg van, égetjük. Aztán majd lehet mutogatni, meg ájvékolni… 🙂

  15. 13

    Kedves Jani

    „A nyilvánosságra hozott helyzetértékelés, lényegi döntések következményeinek elemzése szempontjából az orosz narratíva valósabb a nyugatinál, a háború témájában”

    ( A háborút te sem különleges – indokolt – hadműveletnek tekinted.)

    A téma iránt érdeklődő topiklakók bizonyára egyetértenek velem, amikor udvariasan megkérlek rá, légyszíves a fenti kijelentésedet fejtsed ki részletesen !

    Szerintem a két narratíva lényege a következő :

    Orosz : Önök kényszerítetek rák a NATO terjeszkedésével és az ukrán nácik kegyetlenkedéseinek eltűrésével az ismételt Ukrajnában való beavatkozásaikkal ,minket, hogy különleges hadműveletet indítsunk.

    Nyugat : Ezek ugyan tények, de nem indokolják meg , nem legitimálják az önök brutális rablóháborúját. Az önök válasza az önöknek nem tetsző folyamatokra , aránytalan és kártékony ! Nem kicsit , nagyon !

  16. 16.
    Biztositalak,a háború nem ér véget az Orbán rezsim alatt.Még igazán el sem kezdödött. Az eljővendő idők nem lesznek kedvezőek a konzumidióta idealista barmok számára.
    Azt hÍszed te majd nem mész az arcvonalra?
    Na,ez az igazi téveszme.Szmályli

  17. 17: Mosógépszerelő:
    Az ok sztem. egyszerű:
    Az USA – EU jogász-közgazdász szemmel gondolkodik. Amit közösen leírtunk és jóvá hagytunk, azt szabad, mást nem.
    Az oroszok és főként a KGB csecsein edződött Putyin pedig a nyers erővel rukkolt elő.

    A fenti két felfogás egymással nem kompatibilis. Ha nem sikerül valakinek valakin felül kerekednie, majd megegyeznek a keretekben és minden megy tovább…
    Közben az egyszeri emberek élete ellehetetlenül, ami egybeesik a globális célrendszerrel, így valójában mindegy is hogyan, ill. miért történnek a dolgok.

    Kína kizárólag gazdasági szempontból nézi, így tényleg csak nézi… Magyarország is így tenne, de vesztünkre, mindez a szomszédban zajlik!

  18. Ha győznének az oroszok, Európa pedig nagyobb gazdasági hanyatlását a tömegek nem tolerálnák, akkor nagyon gyorsan előkerülnének a nyugati sajtóban az ukrán nácik rémtettei, a lakosság pajzsként történő beáldozási gyakorlata. Sok lett a ha a mondatban, de attól megtörténhet. A tömegtájékoztatáson keresztül pár hónapon belül megfordítanák a széljárást.
    Európa zsarolható, mert nincs elég energiája saját maga működtetésére, és bárki szállít a jövőben Európába olajat, gázt, biztosak lehetünk benne, hogy vissza fog vele élni.
    Az oroszok cirka ötven évig pontosan szállították a gázt és az olajat is az Európa országainak függetlenül attól, melyik blokkhoz tartoznak, látványos zsarolásról nem tudok.
    Nem zárom ki, hogy egy Orosz győzelem esetén visszasündörgünk az orosz spájzhoz. A jólét fenntartása mindent felülíró ökölszabály.

  19. 20: Károly:
    Ez borítékolható, de kizárólag Putyin nélkül. Sztem. már vannak erre vonatkozóan forgatókönyvek, ám ez -sztem.- csak a következő USA választások után lehetséges…

  20. 21.Legyünk tényszerüek,te csak azt boritékold ,amit tapasztalsz ,nem lépj rá a feltételezések ingoványos ösvényére és hamis reményképekkel tápláld magad és mást.
    Minden állam háborura készül , te pedig hÍszed és terjeszted a hülye reményeidet

  21. 22: Kalotaszegi:
    Reményt?? 🙂
    Tiborbá után én terjesztettem legrégebben a „mindmegdöglünk” nótát… Majd meglátjuk, merre mozdul ez a történet konkrétan. Azt ugye érted, mit jelent, hogy szeintem?!

  22. 17 – Mosógépszerelő + aki még illetékes:
    Az általad közzétett narratívák (ahogy te nevezed őket) nem komplettek. Oroszország nem csak ukrán fasisztákat akart megleckéztetni. A NATO Oroszországot lépésről lépésre bekerítette, Ukrajnát felfegyverezte, katonáit kiképezte. Nyilvánvaló megtámadási szándékkal. Putyin először diplomáciai úton próbálkozott, amit az USA látványosan elutasított. Putyinnak nem volt más választása, mint megelőző támadást végre hajtani. Amit szorosan követet a CIA propaganda: agresszor, megtámadott egy független országot. Putyin egy háborús bűnös. stb. És ti ezt beszoptátok.

  23. Előfordulhat olyan helyzet, hogy valaki, akit még nem támadtak meg, mégis csak megelőző emberöléssel képes megmenteni a saját életét.
    Téves szemlélet az események olyan ábrázolása, mintha Oroszország ebben a helyzetben lett volna.
    Egy nukleáris szuperhatalmat megtámadni vajon a NATO – nak mivel kecsegtetne ?
    A „különleges hadművelet” brutális túlreagálás.
    Putyin vitathatatlanul háborús bűnös, ugyanúgy mint az ifjabb Bush, aki megtámadta Irakot.

  24. 24: Tiborbá:
    Sztem. azzal itt mindenki tisztában van, hogy az USA (term. nem Biden papa!) osztja a kártyákat. Még mindig, mert egyetlen ereje a hadi kiadásaiban és annak elsőrendű finanszírozásában van (bármi áron).
    Én viszont azt kifogásolom, hogy Oroszországot azért ne tekintsük gyermeteg áldozatnak, mert elég sokáig együttműködött ő is az USA-val és élvezte a globálgazdaság előnyeit (lásd Putyin az oligarcha).
    Ebben a tekintetben Putyin éppolyan háborús bűnös, mint Szaddam Husszein volt. S azért azt tegyük hozzá, hogy ettől függetlenül mindkettejük tevékenységének számláján sok ártatlan emberélet is megtalálható!

    Etikai alapon:
    Ki a hibás, ki a felelős? Pl. a II.vh-ban Hitler, a zsidók, vagy az az ember, aki épp meghozta a fronton engedelmes döntését? Esetleg mindhárman?

  25. 24 – Tibor bá:
    „Nyilvánvaló megtámadási szándékkal.”
    Ez itt az orosz propaganda helye. Erre nincs bizonyíték, csak irányított feltételezések tömkelege. Arról nem is szólva, hogy majd tényleg letámadja Ukrajna – aki nem NATO tag, és még egy jó darabig nem is lett volna – Oroszországot? Ez szimplán az ökörség kategóriája, mindenki tudja, hogy semmi esélyük.
    Putyin meg kezdhetné avval, hogy bevallja amit mindenki tud, hogy háborúban áll. (Kicsit igyekezhetne hihetőbbé tenni a narratívát, hogy ne csak hülyítésnek látszon.)
    Az egyéb indokai rendben lehetnének – mindkét oldalra huzogathatunk strigulákat, hogy ki milyen egyezményt hágott át. Ugyanakkor mégiscsak Oroszország tört be Ukrajnába és nem fordítva.

  26. A 25-ben leírt első mondatomat a 26.hsz. alapján visszavonom.
    Pafff…

  27. 26 – d311c:
    Ha a bekerítés, felfegyverzés és kiképzés, valamint a diplomácia elutasítása nem jelent háborús fenyegetést, akkor szerinted mit jelent?

  28. 22, kalotaszegi

    Túl sokat iszol és túl sokat beszélsz!

    Meglásd, Lucian Bode kipécéz magának…te nem tudsz lemondani a rendfokozatodról következmények nélkül úgy, mint ma(!) Kaja Kallas észt miniszterelnök!

  29. 28 – Tibor bá:
    Fenyegetést, kockázatot jelenthet, de nyilvánvaló megtámadási szándékot emlegetni túlzás. Különösen ha a várható kimenetelt is figyelembe vesszük.

    De ha az európai NATO országoktól valaki komolyan Oroszország lerohanását várja, akkor az sincs tisztában a várható ellenállással a lakosság (és akár a hadsereg) részéről.

    Ezért túlzás „nyilvánvaló szándékot” emlegetni, Ukrajna kapcsán meg kimeríti a hülyének nézés kategóriáját. Ezért tartom minimum propagandisztikus túlzásnak.

  30. 17. Mosógépszerelő
    Kedves Gábor!
    „“A nyilvánosságra hozott helyzetértékelés, lényegi döntések következményeinek elemzése szempontjából az orosz narratíva valósabb a nyugatinál, a háború témájában””
    Én itt arra gondolok, hogy az ukránok nem fogják leverni az oroszokat, hiába állította eddig a nyugat. Megállítani sem tudják már őket, nem hogy visszafoglalni területeket. Az embargók következményeiről is nyugaton azt mondták eleinte, hogy legfeljebb 1 fokkal lejjebb kell tekerni a fűtést, most meg már a válságot akarja túlélni mindenki.

    Ebben még nincs morális állásfoglalás.

  31. 31: Jani:
    „Én itt arra gondolok, hogy az ukránok nem fogják leverni az oroszokat, hiába állította eddig a nyugat. Megállítani sem tudják már őket, nem hogy visszafoglalni területeket. ”
    – Ez vitathatatlan, magam is egyetértek. Kivételt jelenthet azonban, ha az USA célja mindenképpen egy atomháború kiprovokálása.

    „Az embargók következményeiről is nyugaton azt mondták eleinte, hogy legfeljebb 1 fokkal lejjebb kell tekerni a fűtést, most meg már a válságot akarja túlélni mindenki.”
    – Igaz, de tedd hozzá azt is, hogy ez azért kétélű fegyver, mert szenvednek az oroszok is tőle. Magam részéről fel nem foghatom, hogy van két fél, akik mindketten kurvára rosszul járnak, s mindezt azért, hogy egy mindkettővel szemben ellenérdekelt harmadik fél haszonélvezője lehessen a történetnek (lásd a dollár erősödését). Logikailag érthetetlen…

  32. 32. Horváth Csongor
    „Logikailag érthetetlen…”
    Így van, ha feltételezzük azt, hogy ezek független, önálló döntések, mert ki az a hülye, aki …
    Ukrajna már régóta nem dönthet semmiről sem, lassan az EU sem, az oroszokat meg kényszerhelyzetbe hozták. Tavaly év végén hiába könyörögtek, hogy tárgyaljunk, legyen megegyezés, hiszen nekünk is vannak érdekeink. A válasz az volt, menjetek a fenébe, soha nem látott szankciók jönnek ha ugráltok, meg akkor is, ha nem. Mire kellett volna még várniuk?

  33. 34: Kakukk:
    Mondjuk megvakíthattak volna az űrlézerükkel, term. véletlenül néhány amerikai kereskedelmi műholdat, ahelyett, hogy Ukrajnát szétverik…
    Azt a játszóteret még bekeríthették volna sztem., de ehelyett Putyin beugrott a csőbe (ismét csak sztem.).

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük