Tibor bá’ vissza a múltba online (a fonák oldal margójára)
Az eltört lábak esete
Elöljáróban annyit tudni kell, hogy Ausztráliában a férfiember előbb vagy utóbb megtanulja, más feleségével nem érdemes hülyéskedni. Amikor visszajöttem szülőföldemre ez a tanulság még jó ideig domináns karakterem maradt. Ebből következett, hogy munkahelyemen a nők legvaskosabb „kikezdéseire” se reagáltam a társadalmilag elfogadható szinten. Ennek egyenes következménye volt, hogy a hátam mögött egy kicsit kicikiztek. Ugyanis abban a gulyás kommunista időkben a munkatársak keresztül-kasul – hogy is mondjam – szexuálkodása nemzeti sporttá nőtte ki magát. Egy idő után az emberről lekopnak az ilyen unpraktikus csökevények, de mint írtam, csak egy idő után. A következőkben felvázolt események nekem az említett kopásos időszak kezdetére estek, amit egyetlen kifejezéssel úgy jellemeznék, hogy még erősen balfácán voltam.
Különben, ez volt a házibulizás hőskora, amit a kezdetleges híradástechnikai eszközök megjelenése tett lehetővé. Ezzel kapcsolatban lett egy ötletem és egyetlen nagy fakávába összeépítettem egy világvevő rádiót, egy mikrobarázdás lemezjátszót, egy szalagos magnetofont és egy nagy képernyős TV-t. Aztán hátul össze-visszaforrasztottam a vezetékeket, beépítettem néhány kapcsolót és már kész is volt az univerzális zenedoboz. Az egésznek egyetlen szépséghibája volt, hogy nem úgy és nem olyan hangminőséggel működött, ahogy azt én elképzeltem.
Hiánygazdálkodásban az ilyen mellényúlás természetesen nem volt végzetes. Az egészet elvittem a Bizományi Áruházba, ahol bizományba bevették egy kicsit többért, mint amennyibe a beszerelt eszközök összesen kerültek. Mondhatnám, még kerestem is a dolgon.
Talán tíz nap se telt el, és a postás kihozta a vételárat. A borzadmány viszonylag gyorsan elkelt, én pedig elkezdtem fátylat borítani a múltra, amiben két nappal később egy telefon erősen megzavart.
Egy ismeretlen nő azt közölte velem a telefonban, hogy ő a borzadmány új tulajdonosa, és sajnos a magnó nem működik benne. Aztán gyorsan hozzátette, hogy engem természetesen semmi felelősség nem terhel, nem kíván rajtam semmit számon kérni, de mivel a Bizományiban azt mondták, hogy ez egy házilagosan kivitelezett darab, legokosabb, ha az alkotóhoz fordul.
Ilyesmi manapság természetesen nem fordulna elő, mert minden üzleti titoknak számít, még az is, hogy az ügyfél melyik kézzel írta alá a bizományi szerződést, és akkor még hol vagyunk a szerződő személytől. Akkoriban ez előfordult, és a hölgy, telefonszámom birtokában szinte könyörgésre fogta a dolgot, mivel a férje háta mögött történt a beszerzés, aki személyesen őt tette felelőssé a borzadmány megvételéért.
Jól van asszonyom, – esett meg a szívem – de mit tehetek? Hát, nem lennék-e szíves átugorni hozzá és megjavítani a készüléket, ami nekem nem jelentene túl nagy nehézséget, hiszen én vagyok az alkotó, és különben is, nem kívánja ingyen.
Magamhoz vettem néhány apró szerszámot, a forrasztópákát és este 7 óra körül átugrottam a szomszéd kerületbe. Az asszony az előszobában csendre intett, mert hogy 2 éves kislányát most fektette le, majd bevezetett a nappaliba, ahol a lakás dísze, az én torz szüleményem a szoba közepén helyezkedett el. Kiderült, hogy a férj nincs itthon, mert hétfőtől péntek estig vidéken dolgozik, és csak a hétvégére jön haza, különben megöli, ha nem fog működni a készülék.
Nem akartam sok időt vesztegetni, mert 8 órára mozijegyem volt, ezért a berendezés hátsó borítóját gyorsan lenyitottam és belekukkantottam a különböző színű, szigetelt vezetékek kavalkádjába. Csakhamar észrevettem, hogy az egyik vezeték forrasztása elengedett. Elő a pákát, és ripsz-ropsz már helyére is került a fránya vezeték, csak azt nem értettem, hogy a fenébe eresztett el ilyen gyorsan egy forrasztás, amikor nem volt szokásom kispórolni a forrasztó ónt.
Bekapcsoltam a készüléket, és együtt észleltük, hogy minden tökéletesen működik. Na, lett erre hatalmas hálálkodás, meg „mivel tartozom”, stb. Az egészet leráztam magamról, mint kutya a vizet, és már rohantam is haza.
Két nappal később, szerdán egy újabb telefon. A hangját természetesen megismertem, csak azt nem tudtam kitalálni, mi a fenét akarhat már megint a két éves kislány anyukája, természetesen megint 7 óra után. Ó, semmi különös, csak megint nem szól ez az átkozott zenegép. Én meg amilyen marha vagyok, újra átmentem.
Két nap alatt semmi sem változott. A kislány aludt, suttogni kellett, a zenegép a helyén, csak éppen nem működött, de a nőn ruha helyett pongyola volt, jó szorosan a testére kötve. A fene, hogy enné meg! Újra lebontom a hátsó fedelet, és újra betekintek a vezeték-kavalkádba. A franc! Ugyanaz a vezeték megint szabadon lógott a levegőben, csak most már meglátszott a helye, ahová alaposan oda volt forrasztva. Semmi kétség, a drótot valaki erőszakkal szakította ki a helyéről. Kérdezem a nőt, hogy a kislánya szokott-e nyúlkálni ilyesmihez. Nem, dehogy, hiszen még csak totyis. Ezt természetesen én magam is tudtam, de a férj ugye nincs itthon péntek estig, akkor más nem lehetett csak a nő.
Na jó, visszaforrasztottam a drótot, és közben, én hülye, azon kezdtem töprengeni, mi a fenének tépte már megint ki. Forrasztás alatt a nő kérdezgette, mivel tartozik, mondtam, semmivel. Hát, azt ő nem kívánhatja, most már másodszor rángatott ide. Akkor, legalább hadd kínáljon meg valamivel, és már nyitotta is ki a bárszekrényt, töltött, és a mennyezeti világítását mindjárt ki is kapcsolta hozzá.
Hát igen, én voltam harminc valami, a nő nem lehetett több huszonötnél. Hát legyen, adtam meg magam a sorsomnak, és fényjelzésnek szánva elkezdtem kioldani az inggombjaimat. A nő megindult felém kezében két pohárral, majd az előttem lévő fotelbe úgy térdelt bele, hogy jobb combja tövig kibújjon a pongyola nyílásán, és felnyújtotta nekem az egyik poharat, de még mielőtt megfoghattam volna, visszarántotta, és felegyenesedett.
Szent isten, mi volt ez? – Kérdezte suttogva. – Jaj, a férjem, csak neki van kulcsa az ajtóhoz. Való igaz én is elkezdtem hallani valami motoszkálás félét az előszobából. A nő először a villanyt kapcsolta vissza, majd a poharakat akarta eltüntetni, mialatt én visszagomboltam az ingem, amikor kinyílt az ajtó és besántikált rajta egy begipszelt lábú férfi. Én meg álltam egy csavarhúzóval a kezemben.
A nő kérdés nélkül megmagyarázta a félreérthetetlen helyzetet, miszerint épp most lettem kész a javítással és fizetés fejében meg akart kínálni egy pohár likőrrel. Erre a férj felnézett az imént még sötét csillárra, mire a nő közölte, hogy a TV kipróbálása miatt volt sötét a szobában.
Ekkor néhány másodperc szünet következett, ami alatt mindenki felmérte a helyzetet. A férj rájött, hogy az erőviszonyok a törött lába miatt messze felém billennek, semmi értelme a kakaskodásnak, különben is, nem velem van elszámolni valója, hanem a nejével. Így aztán bunyó helyett elmondta, hogy munka után lementek focizni, egy szerencsétlen esés, neki eltört az alsó lábszára, ellátták és kiírták hat hétre, hát hazajött. A likőr ottmaradt, én eljöttem. A nő kikísért és az ajtóba, mielőtt kiléptem volna rajta, gyorsan megcsókolt.
Hazafelé végig röhögtem az utat. Huszonéves korban nehéz kibírni férj nélkül hétfőtől péntekig, de mi lesz most hat héten át egy begipszelt lábú, kurvára mérges férj mellett.
Pár nappal később megint csöngött a telefon, amiből a kagyló felvétele után a jól ismert hang, kacarászás kíséretében, tegeződve azt kérdezte, nem rossz-e a TV-m, mert szívesen feljönne megjavítani. Azt mondtam neki, ne jöjjön, mert nem örülnék neki, ha a feleségemnek emiatt kellene eltörni a lábát. Egyetlen dugás nem érné meg a házimunka hat hétre szóló átvállalását.
U.i.: Akkor fogadtam meg, hogy idegen lakásban nem dugok, csak szingliket.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Nem kinyilatkoztatás, csak egy vélemény :
A házasság két felnőtt ember önkéntes szövetsége.
A társunk megcsalása árulás.
A társunk ,a gyermekeink, a családunk elárulása.
A család biztonsága békéje olyan Érték amit veszélyeztetni felelőtlenség .
Egy árulót megjutalmazni tisztességtelenség.
Az elemi tisztességet balfácánságnak nevezni romlott cinizmus.
A megcsalásnak – ritka kivétellel – az érintett család minden tagjára kártékony néha tragikus következményei szoktak lenni. Annak pláne ha valaki péniszét nevezi ki Életvezetési Főtanácsadónak.
Hogy voltak e esetünk főhőse életében is ilyenek
amikor „meghaladta ” a balfácánságát ?
Erről Ő tudna beszámolni.
1 – Mosógépszerelő:
Nem az a baj, hogy égbekiáltó balfasz vagy. Á fene! A baj az, hogy azt feltételezed, a véleményed mindent elsöprő érték. A krónikus relativizálásod egy kalap szart se ér, mert semmire se lehet használni.
1. Mosógépszerelő
Amiről beszélsz ahhoz el kell jutni-szellemileg.
Ha pusztán magamat nézem akkor ez egy egetverő baromság. Én szeretem a nőket, a lelki egységhez mely a jó szeretkezés alapja nem kell az életen át tartó ismeretség, ami jellemző pl. egy házaspárra.
Az a mentális biztonság követelménye, amely asszociációkon alapszik, a jóról, a rosszról, a csúfról és a szépről stb.
Bizonyos értelemben a dugás egy lelki kapcsolódás, tehát a társadalmi normák vagy vallási előírások nem mások csak mankók a miheztartás végett. Vagyis, hogy segítse eligazodásunkat, mivel az ész állandóan próbálja felülírni a lélek igényét. A mentális test rossz működéséből fakad, harmónia hiányához vezet.
Ráadásul egy evolúciós csökevény is. A hűség fontos, hogy abban hitben éljünk saját genetikánk továábhordozóját neveljük, érte fáradozunk, vagyis megéri.
Nem azt mondom, hogy nem követendő amit mondtál, mert jelen fejlettségi szintünkön iránytű lehet a monogámia, a mély lelki kapcsolaton alapuló dugás. Magam is efelé hajlok, mert tökéletlenségem és saját berögzültségeim is egy fajta „normál párkapcsolat, normál keretei” felé irányítanak.
De ha valaki jóízűen, bűntudat keltése nélkül(magában vagy másban) tud egyet kefélni mással, hát abban semmi rosszat nem látok. A probléma sokszor a felesleges ájtatoskodáson és saját igényeink félreértelmezésén alapszik.
Vagy semmit se lehet, mert….. vagy mindent lehet az ösztönöktől vezérelve, megfontolást félretéve.
Nem fekete vagy fehér a téma. és -természetesen-megint óvodás a megközelítése társadalmi szinten. Az emberek csak elszenvedői vágyaiknak és kondicionáltságuknak. Tudatlanságuk révén boldogtalan éltre vannak predesztinálva.
3- Balázs:
Beleestél Mosógépszerelő csapdájába. A poszt témája nem az okoskodás a nemiség talaján, hanem a női „zaklatás”. Nem olyan ártatlanok, mint ahogy azt a mosógépszerelő éjjel-nappal állítja. A poszt főszereplője egy kb. 25 éves nő, néhány év házasság után olyan pina viszketéssel, ami nem bír hétfő reggeltől péntek délutánig várni. És fogalma sincs a mosógépszerelői családi biztonságról és békéről. Tudni illik ezt akartam bemutatni. És akkor nem beszéltem a 16 éves lányát a férje alá parancsoló nőről, aki fittyet hány a gyermekeinek, a családjának az elárulására.
Nem tudom melyikőtök hány éves, de mi Tibor bá1val
abban a korban nőttünk fel amikor még nem ültettek
belénk társadalmi skrupulusokat, ami egyébként is csak
egy „”önvédelmi”” elvárás. ( elítéllem a félrebaszást,
mert a végén az én nejemet is sorra keríti valaki )
Ezen godolatok nagy számát összesítve elnevezik =
TÁRSADALMI ELVÁRÁSNAK, követendő erkölcsi normának.
Nem vitatom, vannak akik eszerint élik az életüket, DE
szerintem a monogámia önkéntes felvállalását én teherként
élném meg. — Meg azután ott a másik oldala a dolognak =
( a másvilágon az orrunkra húzzák amit elszalasztottunk. )
Ennek elkerülése érdekében vagyunk hajlandók ácsingózni
fél vagy egy órákat, amíg „”tiszta nem lesz a levegő”” —
Ne legyetek szemforgatók, ha alkalom adódott kihasználtam,
HA NEM, akkor néha-néha igyekeztem én összehozni. —
55 -60 évesen viszont már elég lett a nosztagia, a „házikoszt” !!!
Én is tudom, hogy házasságban ez a másik felünk megcsalása,
Mosógépszerelő NAGY SZAVAIVAL ÉLVE ÁRULÁS, de dilemma
esetén mentjük magunkat = „”én is gyarló ember vagyok””
5 – B.M.
Az a férfi, aki körömszakadtáig ragaszkodik a házastársi hűséghez, az nagy valószínűséggel impotens.
Szegény Tibor bá`..mondanàm.. ha ez metoo eset lett volna. Kölcsönös volt. Vagyis csak lett volna.
Vajon miért is nem mentél bele Tibor bá` amikor recall volt? Valóban a saját feleséged miatt? Nem hiszem. Hisz belementél volna mielőtt hazaért a töröttlábú. Inkább a töröttlábút szántad meg, hogy ez a némber itt kefélgetne míg a férje melózik rá és a családra. Megbüntetted a nőcit a farokmegvonással, ami addig a pár perc telefonhívásig hatott csak. Ez volt. Keresgélhetett tovább a nő. Megcsalta mással a férjét. Te kiléptél, ennyi.
7 – Tia:
„Vajon miért is nem mentél bele Tibor bá` amikor recall volt? ” Most, hogy rákérdeztél magamba szálltam. Nem tudom. Talán becsapva éreztem magam. Az önérzetemet már az is sértette, hogy ő volt a kezdeményező. Aztán, amikor igent mondtam, jött a pofára esés. Tudom, a nő nem tehetett róla, de mégis őt tettem felelőssé. Egyszer igent mondtam, semmi. Másodsor már nem mondok igent. És persze nem volt rá szükségem. De ez egy másik történet.
4. Tibor bá’
Igazad van. Egyébként a női zaklatás sokkal ritkább.
A te eseted sem volt zaklatás, sokkal inkább felkérő keringőre.
Engem viszont ért zaklatás, méghozzá kétszer is. Mind a kettő esetben férfi volt az illető.
Bár az sem minősült zaklatásnak szerintem, csak le akartak cummantani. ?Az egyik esetben(a hajón egy vendég felajánlott pénzt, ha leszoph@t) felnyomtam, mert féltem, hogy a visszautasítás miatt esetleg ő tesz keresztbe. Ez a 2000 es évek elején volt, nagyon komolyan vették, azonnal leszállították.
A másik ügy a főnököm volt, elvicceltem. Mindkét eset gusztustalan volt nekem. Kissé átéreztem, hogy mit érezhet egy nő, ha akaratlanul is faszt kínálnak nekik. Jó én eleve a ténytől, hogy férfi a másik lettem rosszul, de el tudom képzelni, hogy egy hájas, zsíros, büdös szájú, nyomulós férfi kb. ugyanilyen undort vált ki egy nőből.
Én sohasem molesztáltam senkit, de a lepattanó helyzeteket(ld. a posztban)mindig kihasználtam, feltéve ha vonzónak találtam.
Különben is dugásnál olyan közel vagyunk egy nőhöz, hogy oda már semmilyen erkölcs nem fér be.?
A női abúzus általában egyszerűen nem lehet ugyanolyan, mint a férfié. Így nem is eshet ugyanolyan latba annak elbírálása.
A nők máshogy, érzéssel viszonyulnak a témához. Tudom ez meglepően hangzik, de az esetek 99%-ban ez a helyzet.
9 – Balázs:
A Metoon belül a nők zaklatásnak veszik, ha a férfi „közli” velük, hogy szexelne. Ilyen értelemben egem is zaklatott a nő. Csak a férfiak erre nem kényesek. Sok esetben egy nő rámenősebb, mint egy férfi, és ha hatalmában áll piszkosul büntet az elutasításért. Hát erről szól a poszt.
Tibor bá’!Egy apróság.Ezt a történetedet elmeséltem egyszer egy hetvenes éveit taposó hölgynek.Mikor a leoltott csillár részhez értem,megálltam és megkérdeztem,na ő vajon mit válaszolt volna az adott szituációban.Megdöbbentem ,mert a hölgy ,amúgy nem egy kikapós asszonyka tipus, habozás nélkül rávágta,hogy a televizió kipróbálása miatt volt rá szükség.Egy mai huszonéves már értetlenkedne ezen a magyarázaton a LED, OLED, plazma stb tv -k korában.
10. Tibor bá’
Nekem is csak annyit mondtak, hogy lecumiznának. Eléggé felzaklatott.
Lassan elég lesz ha gondolják.
De az tény, hogy ez mítú mozgalom egy röhej, bármit rá lehet fogni.
Erről az egészről az Amerikai szépség című film egy jelenete ugrott be. Amikor is a főszereplő megzsarolja a szintén férfi főnökét mindenféle juttatásért. A szó se lehet róla válaszra pedig azt mondja(tökéletes társadalomkritika), hogy akkor feljelenti szexuális zaklatásért, vagy különben bizonyítsa be a főnök, hogy nem ajánlotta fel, hogy leszopja a wc-ben.
„-Oh man, you are crazy!
– No, I’m just an ordinary guy with nothing to lose!”
11 – attila:
A történet az 1960-as években játszódott. Különb a pasi nem hitte el, de mit tehetett?
…azonosnemű engem is „zaklatott”. Orvosnő. Már a mély hangja miatt is a hideg rázott.
ttps://divany.hu/testem/parkapcsolat-szerelem-megcsalas/?utm_source=index_belfold&utm_medium=ajanlodoboz