(3795) Lampros Spanopoulos vendégposztja

Hogyan ejtik csapdába Európát az Angolszászok

ΠΩΣ ΟΙ ΑΓΓΛΟΣΑΞΟΝΕΣ ΠΑΓΙΔΕΥΟΥΝ ΤΗΝ ΕΥΡΩΠΗ ΚΑΙ ΤΟ ΤΕΛΟΣ ΤΩΝ ΧΡΗΣΙΜΩΝ ΗΛΙΘΙΩΝ

Forrás: Τάσος Σιδερίδης https://katohika.gr/diethni/pos-oi-evropaioi-peftoun-panta-stin-pagida-ton-anglosaksonon/

Hogyan esnek mindig az európaiak az angolszászok csapdájába. Sajtra van szükségünk, hogy egereknek felállítsunk egy csapdát. Egy politikai csapda felállítására egy hasznos idiótára van szükség.

Az 1950-es évektől kezdem, hogy megértsük a játék menetét.

A II. világháború után óriási igény és kereslet volt az olcsó olaj- és energiaforrásokra, mivel a kontinens újjáépítési folyamatban volt. Európa elsősorban lignitre, szénre és kőolajra támaszkodott. A termékek előállítására és forgalmazására elegendők voltak, mivel Belgium és Németország lignit- és széntartalmú régiói megfeleltek az igényeknek. Európában azonban az olajt a Közel-Kelet országaiból lehetett beszerezni. Elsősorban Iránból, másodsorban Irakból és Szaúd-Arábiából. Az öreg kontinens szükségleteinek 60%-a Iránból származott, amelynek olajkészletét kizárólag a British Petróleum, a “BP” néven ismert brit cég kezelte. Ennek a cégnek a nyeresége csupán öt év alatt, 1947-1951 között elérte Irán állami költségvetésének 75%-át. Jellemző, hogy 1908-tól z Angol-Perzsa Olajipari Vállalatként megalapításától 1946-ig, azaz 38 évig a társaság vagyona alig érte el az utolsó öt év ( 47-51) vagyonának 10%-át.

Aztán a következő váratlan dolog történik. Választásokat tartanak Iránban, amit a Nemzeti Front párt nyerte meg, és Mohamed Mossadegh lesz a miniszterelnök. Néhány hónappal a kormányalakítás után Mossadegh miniszterelnök úgy dönt, államosítja az ország olajvagyonát, és átadja az irányítást a “BP”-től a kitermelő országhoz, egy állami tulajdonú iráni vállalathoz. Ennek négy közvetlen következménye volt.

Először a közvetítő elhagyta a terepet, ebben az esetben az angol társaság volt, másodszor, az Egyesült Királyság hatalmas bevételei elvesztek a stratégiai és politikai fölény elvesztésével, harmadszor olcsó olajjal árasztaná el Európát, miközben feltölti az Iráni államkasszát, negyedszer pedig, ami még fontosabb, segítene Iránnak megszabadulni a nagyhatalmak befolyása alól a Mossadegh által elképzelt „negatív egyensúly” doktrínája révén.

Ez a tény önmagában aktiválja a Britek reflexeit, akik gazdasági embargót vezetnek be Iránnal szemben, amelyben részt vesznek az érdekellentétük ellenére, az Európai országok is, köztük Németország, Franciaország, Hollandia, Olaszország, Spanyolország és Portugália, amelyek az Egyesült Államok segítségét is követelik.

Egy évvel később az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok közösen puccsot hajtottak végre Iránban, bebörtönözték Moszadeget, korlátlan hatalmat ruháztak Reza Pahlavira, Perzsia sahjára, és visszaállították a korábbi olajrezsimet.

A sah, egy hasznos idióta biztosítja saját felsőbbrendűségét és anyagi előnyét, hazája rovására. Noha Európa egésze profitált a Mossadegh-mozgalomból, mert olcsó olajhoz jutottak, ennek ellenére az Angolszász puccskísérlet mellé álltak és támogatták azt, ebben az esetben a BP multinacionális vállalatának érdekében és saját népük kárára.

A sah csaknem harminc évig tartó hatalmában az ország GDP-jének háromszorosát hozta létre, brutálisan elnyomta a lakosságot, és szisztematikus üldözési pogromot alkalmazott minden másként gondolkodó ellen. Egy ilyen gazdag országban az emberek szegénységben és nyomorúságban éltek egészen az 1979-es forradalomig, valamint az ajatollahok, a mollák és a vallási fundamentalizmus megdöntéséig. Az 1979-es forradalom a sahot száműzetésbe és halálba viszi.

A mollák hatalomra kerülésével visszatér az olaj államosítási rendszere. Az Angolszászok mindent megtesznek, hogy ezt a helyzetet megfordítsák. Ugyanazt az embargójátékot kezdik. Nem járnak sikerrel, folytatják a puccsok jól bevált receptjét. Ez sem sikerül nekik, és tovább mennek. Az ügynökök és az ellenforradalom módszerét alkalmazzák.

És miután minden bevált módszert kimerítettek, úgy döntöttek, megkeresik a hasznos idiótát azzal az indoklással, hogy egyrészt megbosszulják a Khomeini-rezsim ellenálló képességét, amit az amerikai nagykövetség az Iráni diákok általi elfoglalásával tanúsított, másrészt megállítani a megnövekedett kitermelést és Európa olajellátását, amely bár embargót rendelt el, mégis háromoldalú ügyletekkel szállított.

Térjünk most a történelem második idiótájához. Itt elemezzük az összes idiótát, látni fogjuk, milyen szerencséjük volt, de az angolszászok piszkos játékát is.

Az arrogáns Szaddámot rábeszélik országa térségbeli szuperhatalmára, és egyúttal ráveszik, hogy támadja meg Iránt azzal az ürüggyel, hogy Irán csapatokat küld a határukra (valamire emlékeztet ez), támadjanak elsőként, miközben felfegyverzi a síita muszlim  paramilitáris csapatokat, hogy azok Szaddamot buktassák meg. A sajt… hogy Irán katonailag meggyengült, és Szaddámnak lehetősége lesz visszaszerezni tőle néhány olyan területet, amelyekre történelmileg magáénak vallott.

Az Egyesült Államok célja mindkét ország meggyengítése, és az olaj árának emelése volt, amely akkor még alacsony szinten állt. Valójában az Egyesült Államok már korábban gondoskodott arról, hogy nyomást gyakoroljon az OPEC-re (Kőolaj-exportáló Országok Szervezete), hogy ne növelje a kitermelést, nehogy tovább essenek az árak. Szaddám nyolcéves háborúba keveredik, és az olajárak az egekbe szöknek. A háború során az Amerikaiak és a Britek sok milliárd dollárt kerestek, az előbbiek pedig eljutottak odáig, hogy a stratégiai olajtartalékaikat is haszonszerzés céljából eladják. A hordó olaj ára elérte a 30 dollárt, ami a maga idejében rekordárnak számított.  A háború győztes nélkül ér véget, de mindkét ország gazdasága tönkre ment. De mindketten olajtermelő országok, és gyorsan talpra állnak, legalábbis így gondolták, hiszen a 30 dolláros hordó ára kedvező a bevételek és a GDP gyors növekedésének.

De az angolszászok nélkül számoltak. Nem fejeződött be Irán-Irak pusztítása, de az angolszászok minden mással szembeni haszonszerzési mohósága sem fejeződött be.

Sor kerül a második terv végrehajtására.

Míg Szaddám becslése szerint hordónkénti 30 dollárral két éven belül fellendül az ország gazdasága, az Amerikaiak most arra késztetik Kuvaitot az OPEC legutóbbi ülésén, hogy a többi tagország tiltakozása ellenére is 50%-os termelésnövekedést jelentsen be.

Ennek eredményeként a hordó ára egyik napról a másikra 30 dollárról 18 dollárra, majd 12 dollárra esik. Az angolszászok Kuvaitot Trójai falóként használták, és most kezdik megmutatni Szaddámnak az általa elkövetett árulást. Valójában a vele szembeni érvelés megerősítése érdekében beszámolnak arról, hogy titkosszolgálataik felfedezték, hogy Kuvait olajt lop saját olajhorizontjából és saját kútjaiból. Aprilia Gillespie, az Egyesült Államok iraki nagykövete meggyőzi és rábírja Szaddámot, hogy megkapta az Egyesült Államok hozzájárulását Kuvait megszállásához.

Szaddám támad, a többi pedig ismert. Az angolszászok, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia 32 szövetséges ország segítségével felszabadítják Kuvaitot, megszállják Irakot, kivégzik Szaddamot, elpusztítják és feldarabolják az országot.

Annak érdekében, hogy alibit adjanak saját támadásuknak, humanitárius dimenziókkal díszítik a forgatókönyvet azzal, hogy az iraki rezsim állítólag vegyi fegyverekkel rendelkezik és használ a másként gondolkodók ellen.

A hasznos idióta már nem létezik, de a hasznos idióta Európaiak sem osztoztak, amit az Angolszászok megígértek nekik a háborúba való belépés érdekében, amit állítólag az ország újjáépítésével meg fognak nyerni.

Az Iraki vagyontermelő erőket az angolszászok kifosztották, míg a háború utáni Irakban működő olaj- és építőipari cégek teljes egészében Amerikai-Brit érdekeltségűek lettek.

Ellentétben Európával, ahová bevándorlási és terrorhullámok érkeznek egy olyan játszma miatt, amelybe az Egyesült Államok és Nagy-Britannia saját érdekeikért tevékenykedtek.

Most hadd menjünk át az 1990 évre. A Szovjetunió az 1980-as évek elejétől pénzügyileg összeomlani kezdett. Három oka volt az összeomlásnak.

Az első magával a kommunista rendszerrel és annak idővel történő leromlásával kapcsolatos.

A Szovjetunió kommunizmusának gazdasági modellje nem volt rossz vagy kudarcos, ahogy azt a Nyugat szeretné látni. A vezetők és a nómenklatúra nagyon korruptokká váltak és megrohadtak. A második ok az Afganisztáni háború és a gazdasági kivérzés volt, amelyet az ország ok nélkül elszenvedett.

De a korábbiak közül a legalapvetőbb maga a Szovjetunió megalakításának filozófiája volt.

A háború és a Jaltai egyezmény után a Szovjetunió, amelynek gerince Oroszország volt, szegény és nem iparosodott államokból állt. Ellentétben az úgynevezett Nyugattal, beleértve Amerikát és Japánt.

Például a Szovjetunióhoz tartozott Lengyelország, Magyarország, Csehszlovákia, Románia, Bulgária, Lettország, Észtország, Litvánia, Örményország, Grúzia, Németország egy része a Turáni és Eurázsiai etnikai közösségek, amelyekben még a mezőgazdaság és az állattenyésztés is elmaradott volt.

Oroszország elsősorban nem csak azért volt felelős, hogy e csatlós államok túlélésének terhét vállalja, hanem azért is, hogy egy központi és bürokratikus döntéshozatali rendszeren keresztül irányítsa is őket. Más szóval, Oroszország nagy részének – ahogy mi egyszerűen mondjuk – táplálnia kellett a szegény régiót. A Nyugattal ellentétben amelyek az azokat alkotó államok irigylésre méltó nehézipari termeléssel rendelkeztek a háború előtt, de mozgási függetlenséggel is a háború utáni újjáépítésükhöz. Lehet, hogy az Amerikaiak részt vettek a Második Világháborúban, de az emberi életeken túl sem logisztikai infrastruktúrájukba, sem termelő hálózatuk megsemmisítésébe nem került. A háború nem az ő területükön zajlott. Fontos különbség Oroszország és az Egyesült Államok között…míg Oroszországot, a keleti blokk gerincét, a csatlós államok szívták ki, addig a Nyugati világ gerince az USA a csatlós államokat szívta ki.

Valójában a Szovjetunió felbomlásának felgyorsítása érdekében az Amerikaiak az 1980-as évek óta nem haboztak provokációkhoz folyamodni, és ártatlan embereket feláldozni.

Jól ismert az 1983. szeptember 1-jei tragikus esemény, amikor ők vezették a Dél-Koreai 747 jumbo jet-t, 267 utassal a Szovjetunió felett repültek tudván, hogy ez szükségtelenül megsértette a nemzeti légteret, és le fogják lőni, ahogy az meg is történt. Céljuk az volt, mint kiderült, hogy ez az esemény megtörténjen, ezért rohantak a tragikus esemény első pillanatától kezdve, hogy kérjék Európát és a világot, hogy vezessenek be szankciókat a Szovjetunióval szemben. Azok a szankciók, amelyek akkor is fennmaradtak, amikor sokkal később, mint a lefolytatott vizsgálat bebizonyította, hogy ez a bizonyos járat a Szovjetunió légterén kémkedett, az ártatlan áldozatokat pajzsként használva és annak ellenére, hogy a Szovjetunió légvédelme távozásra szólította fel, az tovább repült benne, és figyelmen kívül hagyta az orosz vadászpilóták figyelmeztetéseit. A történet igazsága érdekében el kell mondani, hogy az egyetlen akkori EGK-s vezető, aki megtagadta a szankciók bevezetését a lelövés pontos okainak tisztázásáig, Görögország akkori miniszterelnöke, Andreas Papandreou volt.

Ezek és még sok más, a legkisebbtől a legnagyobbig, az Angolszászok mindenféle provokációival együtt, 1990-ben a Szovjetunió végső összeomlását és felbomlását idézték elő.

A bekövetkezett politikai, gazdasági és térbeli változások az Egyesült Államokat tették a bolygó abszolút globális szuperhatalmává, mind gazdasági, mind katonai szempontból. Az Egyesült Államok legalább húsz éven keresztül minden szinten alakította és irányította a dolgok rendjét és eredményeit.

De mint ismert, egy ideig sokad lehet tenni, de semmi se tart sokáig.

Minden szabadalomnak és monopóliumnak van lejárati ideje, és mint ilyennek tekinthető az új rivális-versenyző megjelenésének időpontja is. A huszadik század végén az Egyesült Államok hirtelen három versenytársával találta szemben magát, akik megkérdőjelezték mindenhatóságát.

Az első Kína volt, amely gazdaságilag és katonailag is kihívás elé állította őket, a második az Európai Unió, amely monetáris unióként gazdaságilag kihívás elé állította őket, a harmadik pedig Oroszország, amely a Szovjetunió kötelezettségei alóli felmentése után kilábalt, és gazdaságilag és katonailag is kihívás elé állította őket.

Ez alatt a húsz év alatt a Föld népessége körülbelül egymilliárddal nőtt, az országok gyors növekedésnek indulnak, és nő az energiaszükséglet.

Egyedül Kínáé a világ kőolaj keresletének 30%-a, és hatalmas stratégiai tartalékokat hoz létre, amely képes átalakítani az árakat.

Jellemző, hogy Biden amerikai elnök 2021 novemberében arra kérte Kínát, hogy avatkozzon be az kőolaj árának csökkentése érdekében.

A fentiek alapján Amerika kezd rájönni arra, hogy elveszíti az uralkodó játszmáját. A globális kőolajtartalékok legfeljebb hatvan éven belül kimerülnek, és az energia új formái az alternatív formái lesznek. A profit csökkenni fog vagy eltűnik, de Amerika számára az a legrosszabb, hogy elveszi stratégiai előnyét és szerepét azoktól az országoktól, amelyek képesek lesznek ilyen alternatív megoldásokat előállítani és kínálni tudnak. Ezért, mielőtt belépnének a táncba, Amerikának magának is be kell lépnie, és hamarosan spekulálnia kell.

Amint azt elemzésünk elején említettük, a lignit, a szén és az olaj az elsődleges energiaforrások. Most ezt kiegészíti még a természetes vagy cseppfolyósított földgáz, a szél- és a nap- és az atomenergia ma már a legbiztonságosabb formájába.

Az 1990-es évek eleje óta az Egyesült Államok első terve a lignit eltávolítása.

Ezt az olcsó energiát előállító terméket, a harmadik országok használják, amely teljesen kiszolgálja őket, és így nem fogyasztanak más energiafajtákat. Más szóval, vannak olyan országok, amelyek nem amerikai ügyfelek azon egyszerű oknál fogva, hogy nincs rájuk szükségük. Ezeknél a nem ügyfeleknél az Egyesült Államok célja az igények megteremtése, még akkor is, ha nekik nincs ilyen igényük.

Hogyan teszik ezt? A lignit eltávolításával. De hogyan távolítják el a lignitet, és milyen kifogással vagy ürüggyel?

Egy napon meghívták a gazdag országokat Kiotóban, Japánban, odahelyezték alelnöküket Al Gore-t a klíma katasztrófa népszerűsítése érdekében és rávették a kis államokat a különböző szövetségeiken, az EU-n vagy a Kis Szigetállamok Unióján keresztül, hogy írják alá a lignit eltávolításáról szóló megállapodást, miközben saját maguk, az USA a mai napig folytatják a bányászatát Németországban és Nagy-Britanniában, akik a világ termelésének az első helyén állnak. Negyvennyolc kis ország beleértve Görögországot is, lényegében aláírták a lignit megszüntetését. Negyvennyolc ország, amelyek együttesen a világtermelés mindössze 0,38%-át állítják elő, beleértve Görögországot is, az éghajlatvédelem érdekében felhagytak a lignit használatával. Valójában Görögország nem is lignitet, hanem szenet használt, és csak egy állami vállalat a DEI (PUBLIC ELECTRICITY COMPANY SA) számára.

(folytatjuk)

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

15 gondolat erről: „(3795) Lampros Spanopoulos vendégposztja

  1. Onnan tudhatod, hogy elveszett a posztíró a nyúl üregében, hogy már az előző rendszert mentegeti. Méghogy a Szovjetunió gazdasági modellje nem volt rossz, vagy a ruszkik valamiféle karitatív szervezetként mentették, etették a keleti blokkot. Nem a csatlósok szívták ki az oroszokat, hanem az egész struktúra szar volt. De ennyi erővel Ukrajnában sincs semmi keresnivalójuk, csak egy újabb kolonc lesz a nyakukon. A koreai repülős teória is butaság, egyszerűen nem volt elég nafta a vadászokban, nehogy dezertáljanak, ezért kapkodtak, nehogy hatótávolságon kívül kerüljön a gép.
    Németország meg nem a nehézipari múltja miatt állt fel két világháború után is, hanem kulturális alapokon ők egyszerűen ilyenek: jól szervezettek, összetartóak, dolgosak.

  2. “Más szóval, Oroszország nagy részének – ahogy mi egyszerűen mondjuk – táplálnia kellett a szegény régiót. ” – Azért ez erős. Még hogy ők tápláltak minket? Magyarország sokkal fejlettebb volt Oroszországnál már a II. vh. előtt is, és utána is az lett.

    Nyilván nem voltunk azon a szinten, mint Amerika vagy Németország, de iparilag, gazdaságilag, munkamorálban sokkal közelebb álltunk hozzájuk, mint Oroszország. Sokkal inkább mi tápláltuk őket.

  3. 2 – Ábel:
    A KGST-n belül az oroszok minden szart átvettek. Tőlünk például a műbort. Cserébe a nyersolajt a világpiaci ár ötödéért kaptuk éveken keresztül.

  4. Mielőtt az iráni elnyomásról ír a sah idejében, meg el kellene olvasnia egy pár könyvet és megnézni néhány fotót, hogy éltek az irániak a nagy elnyomásban. Szekuláris arab országot csinált belőle, nyugati kultúrával.

  5. Apám egy zöldségszárító üzemben volt, amit később konzervgyárnak neveztek el. A termelés 90 %-a “tőkés exportra” ment. Ő mondta, hogy amikor Kubába és a szovjeteknek szállítottak, akkor felseperték a raktárt. 🙂
    Azért az eladósodottságunkhoz alaposan hozzájárult az, hogy mi vettük meg azokat a (főként elektronikai ) termékeket, amiket a szovjetek közvetlenül nem tudtak volna. Dollárért vettük, rubelben adtuk tovább. Igaz, akkor nem kellett a világpiacról beszerezni az energiahordozókat (ahogy ma sem teljesen).
    Meg ott volt a timföld-alumínium egyezmény is.
    A KGST az egész térség színvonalát lehúzta. A döntések nem a gazdasági racionalitáson alakultak Pl. Az Orionban akkor hagyták abba rádiókészülékek gyártását (amit magas színvonalon műveltek), mert ezt a feladatot a továbbiakban a bulgárokra bízták.
    Főiskolásként megmutatták az Izzó váci képcsőgyárát. Kérdeztük, mi ez nagy durrogás a gyártósoron? Az a döntés született, hogy az üvegbúrát a továbbiakban a szovjetek szállítják a színes képcsövekhez. Már kész volt a képcső, fényporozva, maszk és elektonágyú beépítve, amikor a leszívatáskor sorra robbantak be. Nem is élte túl a képcsőgyártás. A későbbiekben már a lengyelek szállították, illetve a jobb készülékekbe a japánok a hazai gyártású tévékbe.

  6. 1. Majsz
    2. Ábel

    Tisztelt Majsz és Ábel
    Sokban én sem értek egyet a cikk írójával, és ez számomra természetes is. Nyilván más képe volt neki az eseményekről, ha pl. SZU-ban élt egy Üzbég városban ahol az ottani életszinvonal a középkorra emlékeztetett és más képem van nekem aki közép Europában nöttem fel.

    Számomra is világos volt ennek a társadalomnak a vége ahol például a Lengyel dolgozótol lépten nyomon hallani :
    “Ci sie stoi ci sie lezy 2000 sie nalezy”
    azaz
    “Állva vagy feküdve, 2000-zl fizetéssel tartoznak”

    A Bolgár dolgozotol meg:
    “Те уддаят че ни плащат а ние че им работиме.”
    vagyis magyarul:
    “Úgy tesznek, mintha fizetnének nekünk, mi pedig mintha dolgoznánk nekik.”

    De a cikket szerintem nem szabad cenzuráznom, aszerint amivel nem értek egyet, hanem teljes egészében átadni.

    3. Tibor bá
    “A KGST-n belül az oroszok minden szart átvettek.”

    Erre egy példát Tibor bá, amit az egyik technikumi találkozonkon egy Fehérvári vállalati igazgató vallott be:
    Lambrosz, siralmas helyzetben kerültünk, szinte hetente ell kell küldenem Valakit. Nincs munkánk, nincs mivel a fizetéseket fedeznünk. Addig amig a Ruszkikkal jóban vóltunk mindent, még a “szart” is megvették Tölünk.
    Kit és hogyan küldjek ell?
    Gyermekeink egy udvarban játszanak, ugyanabba az iskolába járnak, mi is együtt nöttünk fel.
    Ott ahol vagonokat exportáltunk most örülünk annak is aki a kaszáját, késeit hozza köszörülni.

  7. Figyelem !
    Hogyan esnek mindig az európaiak az angolszászok csapdájába?
    A cikk alapvetően erről szól .

  8. Hát igen…
    Nem hiába, a megfelelő pillanatban a Britek beléptek, majd kiléptek az EU-ból.
    Érdemes itt is alaposan megfigyelni, hogy mit csináltak, ill. mi lett az eredménye a ténykedésüknek!
    S ma újra ők a biztos pont az USA tengelyén. Viszont azt nem értem, hogy a németeket hogyan sikerült mindebbe, ilyen szinten belerántani? A II.vh-val évtizedekig jöhettek, de ma már ennek nincs akkora jelentősége… Pusztán Merkel elég volt hozzá?!

  9. L.S.:
    Köszönjük a fordítást!
    Azt gondolom, egyáltalán nem haszontalan összefoglaló. A görögök felültetését hiányoltam belőle, de még jöhet a folytatásban…

  10. Óriási tévedések/ferdítések a poszt indítóban. Európa ilyetén felosztása már a Molotov-Ribbentrop Paktumban benne volt és a végleges döntés nem Jaltában, hanem később, Moszkvában történt.
    1973-74-ben kétszer voltam a SZU-ban. Moszkvából csak engedéllyel lehetett tovább menni. A szállodában elvették az útlevelet és csak 4-5 nap után adták vissza egy papírfecni kíséretében, amelyen a szállodák igazolták, hogy ott töltötted az éjszakát. (Visszaúton az országot elhagyni nem lehetett az igazolás nélkül.) Az Az ötödik napon egy kis busszal mentünk 3-4 órát egy kisvárosba, ahol állni látszott az idő: mindenkin gumicsizma, halinanadrág és pufajka volt. Mintha évtizedeket mentünk volna visszafelé az időben. Azt mondja a poszt szerzője: azért voltak szegények, mert minket kellett eltartaniuk. Ez nevetséges: a fegyverkezés miatt volt. Lényegében két Szovjetunió volt: egy kirakatország kb. 10-15 nagyvárossal és egy elzárt, elmaradott Muzsikország, ahová idegen/turista nem jutott el. A tudósaik szintén ilyen zárt városokban éltek és dolgoztak, elhagyni csak engedéllyel lehetett.

  11. 10: Kacor:
    Személyes tapasztalatod megosztását megköszönöm, de azért azt nem vitathatod, hogy a szocializmus hozott némi jólétet is hazánkban az embereknek. S, ha mással nem is, de a felvevőpiacával igenis komolyan besegített Moszkva a keleti blokk szocialista életformájának (relatív kényelmének) a fenntartásába (a munkanélküliség ismeretlen volt, kb. 3 ember végezte el 1 munkáját, s a katonaság, ami szintén a munkanélküliséget és az abból adódó bajokat fedte el, szintén kapott komoly szovjet muníciót és hozzájárulást). Más kérdés, hogy bár ne tették volna! S nyilván a nem kevés nyugati hitel is közrejátszott a gulyáskommunizmusban, ahogyan most is az EU-s milliárdok Orbán kimagasló gazdaságában, ahol a nyugdíjak párszázalékos megemelésére van pénz, de az oktatásra semmi sem marad…

    Egyébként az orosz európai és ázsiai térfél megosztottsága mindig is jelen volt, és valószínűleg jelen is lesz, amíg világ a világ.

    A leírásod viszont kiváló, mai fiataloknak pedig, akik ezt tapasztalatból nem ismerhették, elég elnézni az utolsó működő sztálinista diktatúra hazájába: Észak-Koreába.

  12. 12:
    Köszönöm kedves szavaidat, de nekem csak egy gondom volt a SzU-val, hogy itt voltak. Ha azt nézzük viszont, hogy mit fejlődhettünk volna oroszok nélkül, Marshall-segéllyel kitömve, már nem olyan szép az a menyasszony.
    Mi akkor nem keletre, hanem nyugatra jöttünk el Moszkvától! Moszkvában a Rosszíja szállodán kívül nem nagyon volt normális hotel. A VIT-re épült sok turista típusú szálló, 8-12 ágy egy helyiségben, a fürdő a folyosó végén és a kulcsot a gyezsurnajától kellett elkérni! WC-papír helyett a Pravda volt használatban külön gyűjtőkosárral.

  13. 10 – Kacor:
    Miért? Magyarországból nem kettő van? A Duna parti sétány és a borsodi falú! De két USA is van. 500 m2-es, medencés villák és sátorvárosok.
    Az 1960-as évek végén ingyen kiutaltak panellakásokat a József Attilán. Most megveheted 60 millióért.

  14. 14.

    Aki akart dolgozhatott.
    Aki dolgozott nem nyomorgott.
    Talán szerény, de emberhez méltó életet élt.
    Nem voltak milliárdos oligarchák.
    Nem volt egymillió mélynyomorban élő polgártársunk.
    Ma sajnos van.
    Ez volt a fő szempont és teljesen egyetértek vele.
    Igen ki is vitathatná, Ausztria jobban járt , sokkal jobban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.