Tibor bá’ online
A mai magyar társadalom nagyobbik hányada 1945 után született, fogalma sincs milyen volt az élet a háború alatt, a háború után. A Kádár korszak hatalmas jólétet nem hozott, de az élet izgalommentesen kocogott kitaposott mederben. Nem így korábban, amit most az eltűnni nem akaró járvány tesz hasonlóvá.
A háború alatt hozzászoktunk, hogy mikor ennek, mikor annak halt „hősi halált” a férje, fia, az apja az orosz fronton, vagy maradt a romok alatt valamelyik bombázás során. A halál ott vigyorgott az ajtóban, és sose lehetett tudni mikor, kire súlyt le. Ez ellen tenni semmit nem lehetett, el is fogadtuk. „Csak egy nap a világ” énekelte Karádi. Évekkel később nem a fizikai életünkkel hazardíroztunk, csak a mindennapival. Tombolt a kitelepítés. Sose lehetett tudni, holnap hajnalban kiknél jelennek meg az ávósok és viszik a családot a Hortobágyra, egy közös istállóba néhány másik családdal. Ezt is meglehetett szokni. Aki nem bírta a bizonytalanságot, az önként száműzte magát vidékre, ha volt hová.
Szóval honfitársaim, akik másfél éve úgy meg voltatok szeppenve a napi 1-2 halottól, hogy még az ágyban is arcmaszkban aludtatok, most pedig a napi 150 halottra is csak legyintetek. Ne reménykedjetek, mert a SARS-CoV-2 olyan jól érzi magát, hogy örökre itt marad, és hol ezt, hol azt fogjuk látni a lélegeztető gépen. Az idő előtt elhunytak az élet velejárói lesznek. Megszokjuk, hogy ismerősök, barátok, rokonok halnak meg. Ahogy megszoktuk a frontális ütközéseket, a lesodródásokat, a vasúti átjárok halottait, mint a gépkocsi nyújtotta kényelem velejáróját. Majd 30-40 év múlva mesélhetitek az unokáknak, hogy ez nem mindig volt így, ha egyáltalán lesznek még mesélő nagyapák/nagyanyák.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Valóban. Engem például már jóideje nem nagyon érdekel a vírus téma.
Emberek halnak meg, ok. Mindig is meghaltak az emberek. Most kicsit többen halnak meg korábban, mint azt egyébként vártuk volna. Majd ha közeli ismerősömet, szerettemet érinti, meggyászolom, ha meg én jövök, akkor én jövök.
Nem érdemes annyit agyalni rajta. Amíg élünk, éljünk!
Az az igazság hogy ma a családok többsége is nagyon szét van hullva. Annak idején még a tágabb rokoni kör felkarolta ha ha valaki pl. lerobbant vagy annyira öreg lett hogy már gondozást igényelt.Ezt láttam a környezetemben is régen. PL. mama, dédmama elfért a szülőnél vagy a családdal lakott.Vagy ha már idős lett akkor elvitték lakni a gyerekek VAGY tágabb rokoni kör abban a korban de ritka volt az öregotthonba beadás.
Ma már ilyen általában nincs mert a fiatalabbak életritmusába nem fér bele gondozni valakit, de az anyagiak is érdekes mert elanyagiasodott a világ. Régen ezt nem nézték annyira.
Nemtudom régen talán összetartóbbak voltak a családok és ha valaki meghalt akkor ott maradt a többi tag így könnyebben átvészelték a családtag elvesztését talán.
Az emberiség történetében mindig hullottak az emberek. Épp múltor volt a szén c. dokufilm. Nem is olyan régen az 1950-es években a szénbányászok pl. 40 évig éltek mert nem volt munkavédelem meg ilyenek.
Ma itt a vírus amiben nem sokan halna meg de az a rossz benne hogy tényleg mi van ha épp családtag esik áldozatul. Itt van a rossz egészségügy ami azért ellát de nem rózsás és nem is lesz az a kevés orvos miatt. Talán majd 10 éven belül itt is az lesz hogy nem lesz gyerekorvos sok helyen, illetve már nem mindenhol lesz sebész meg ilyenek mert kiöregedik az a pár orvosbáró és itt is sokan fognak meghalni nem csak covid hanem ellátatlanság miatt.
Ránk leselkednek még további veszélyek amik ma is sok embert érintenek:pénztelenség (hány ilyen van az országban), élelmiszerdrágulások.
Az ember egészsége is hamar megrogyhat, nem kell már itt 80 év felett lenni.Lehet az ember 40-50 éves is és jöhet egy komolyabb betegség hiába a fejlett orvostudomány noha azért ma sokat segít.
Sok emberen látom hogy mire elérné a nyugdíjkorhatárt és élvezné az életet egy picit akkor már jön is valami betegség és oda minden. Már itt sincs az hogy papa, mama él 85 évig egymás mellett.
‘Szóval honfitársaim, akik másfél éve úgy meg voltatok szeppenve a napi 1-2 halottól, hogy még az ágyban is arcmaszkban aludtatok, most pedig a napi 150 halottra is csak legyintetek.’
Mi ez, valami kognitív disszonancia? 🙂
Azért ha a való világból indulunk ki, akkor ez a járvány , kikapcsolt TV ,meg hamisított statisztika nélkül szinte nem észlelhető, nem mennek többet a mentők mint eddig, nincsenek betegek, halottak az ismerősök között, sem a cégnél, szóval semmi szokatlan…, legalábbis ott ahol én élek.
4 Gartai
Hát, akkor nincs más magyarázat, mindenki hazudik, a statisztikákban lévő hullámok nem is léteznek, az orvosok és a kórházi személyzet sincs nyomás alatt, meg az én ismerőseim közül is soknak mostanában szottyant kedve elhagyni ezt az árnyékvilágot…
Mi s hogyan hasonlít a világháborús állapotokhoz ? A kisebbik hányada az aki akkor élt, ennél 10X keményebb dolgokat már túlélt, 3 testvért, szomszédot, szülőt már elveszített, jókat röhög azon, hogy el vagyunk puhulva s be vagyunk fosva mindentől. Ki kell kapcsolni a TV t s a probléma egyből megszűnik létezni.
5. hubab
“ meg az én ismerőseim közül is soknak mostanában szottyant kedve elhagyni ezt az árnyékvilágot…”
Nem gondoltam volna, hogy pont te, ennyire sok oltatlan ismerőssel rendelkezel..
7 Gyurma
Nem szoktam kérdezgetni senki oltási státuszát, ha magától nem mondja…
Re:2
A mi körzetünkben már nincs fix gyerekorvos, mert átment magánpraxisba, ha valami baja van a kölöknek, akkor lottó hogy ki lesz benn, mert bő egy éve nem tudják pótolni a körzetis gyerekorvost. (Bp egyik jobb kerületéről van szó)
9 Csak mondom, hogy nálunk még van, nemcsak körzeti orvos, de még fogász is. Ingyen töm. Ha ez a probléma, csak költözzetek ki a telekre…
Ábel:
Megnyilvánulásaid sorra az átlagmagyar hozzáállását és problémamegoldási startégiáját mintázzák. Nem tudom, én nem lennék büszke erre!
11: Bocs, hogy nem akarom egyszál magam az egész világ minden problémáját megoldani! Igazán szarfejség tőlem, elismerem, hogy arra koncentrálok, amire hatásom van, és nem szorongok mindenen, amihez semmi közöm!
Tényleg biztos ez a legnagyobb baj a világgal, hogy vannak még rajtam kívül mások is ezzel a hozzáállással. És még azt is gondoljuk, hogy ez a józan ész.
12 – Ábel:
A te szavaiddal: „amihez semmi közöm” nem ártana néha alkalmazni.
13 Végülis érthető, ha bosszant, hogy Te itt a lelkedet kiteszed napi újjabb és újabb rettenetes hírekkel, hogy mindneki szorongjon, én meg csak röhögök rajta…
Bocs, lehet, hogy ez valami fogyatékosság nálam, hogy nem szeretek szorongani, és nem is nagyon szoktam.
Na, pá! Ma nem tervezek többet hozzászólni. Szóljatok rám, ha nem bírnám ki!
Re:10
Rajta vagyok az ügyön, de nem pottyan egyik napról a másikba az ölembe 30-40 milla hogy fusi-misiben+kalákában fel tudjak rántani egy házat, sajnos… 🙂
Hidd el, én is inkább kint lennék, mint a kaptárban laknék. 🙂
Re:11
Klasszik tudatbefolyásoló technika, hogy a mai ember nyakon van öntve n+1 problémával, amivel le tudják bénítani a cselekvő képességét, és tadamm, majd megmondják neked mit kell csinálni egy kreált káoszban…
CIA tankönyvekben tanítják ezt, hogy hogyan lehet a népet irányítani félelem alapon, ezt látod most élőben.
Ábel „beleszarós” mentalitásának az az egy előnye van, hogy józan tud maradni, és van ideje a saját környezetével foglalkozni, és építeni a közösségét, amit meg is tesz, ahogy ereje bírja.