(3733) Putyin beszéde

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

 

Ez a beszéd tébolyról árulkodik: egy amerikai kremlinólógus Putyin beszédét hallva összeszarta magát

Forrás: AlterNet

A hónap elején Joe Biden és Vlagyimir Putyin videó konferenciát tartott, ami alatt Biden kijelentette: Ha Oroszország megtámadja Ukrajnát arra az USA, NATO tagállamok komoly gazdasági lépéssel fognak válaszolni. Putyin elnök válaszát hallva,. Michael McFaul, a Stanford University 58 éves orosz szakértője, aki Barack Obama alatt a Moszkvai Amerikai Követségen szolgált, Twitteren elemezte azt. Szerinte: „Már számtalan Putyin beszédet hallottam, de ez a beszéd teljesen más volt. Meglepett engem Putyin fenyegető stílusa, ami nem volt normális. Putyin nyomatékkal jelezte: Tovább nem tudunk hátrálni. Ezek tényleg azt hiszik, hogy tétlenül nézzük, miközben egyre fenyegetőbbek lesznek?”

McFaul egyértelműen ismerteti: „Putyin beszédében vannak tények (még ha nem is értek egyet velük), de ez a beszéd egyértelműen tébolyról árulkodik.”

Matthew Luxmoore, moszkvai tudósító szintén a Twitterhez nyúlt, jelezve, hogy Putyin beszédében sérelmeket sorakoztatott fel, és állítja, hogy „azt tesznek, amit akarnak”. Szerinte Putyinnak elfogyott a belátása, és nem rejti véka alá egy katonai megoldás lehetőségét.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

13 gondolat erről: „(3733) Putyin beszéde

  1. Miután a kétórás beszélgetés nem nyilvános, bizonyára így van. Ha nem, akkor is.

  2. Boldog Karácsonyt Tibor bá”, és minden kedves olvasónak!

    „Ezek tényleg azt hiszik, hogy tétlenül nézzük, miközben egyre fenyegetőbbek lesznek?” Irja a „kremlinologús”.

    Kezdjük azzal, hogy miért kellene Oroszországnak tétlenül néznia, hogy az USA egyre fenyegetöbb lesz?

    Ugye, ki telepeit az orosz határhoz ( romániába, a bati államokba, közép ázsiba ) új usa fegyverrendszereket?

    Ki szankcionálja Oroszországot?

    Ki gátolja az eu – orosz együttmüködést – pl. az ÉÁ 2-t?

    Ki robbantotta ki az ukrán puccsot, és ki fegyverzi fel azt az ukrajnát, amelyik nem csupán az oroszokat fenyegeti, de konkrétan Mo-ot is?

    Ki ad bátoritást az ukrán szélsöségeseknek ahhoz, hogy támadják meg saját civil lakosságukat kelet ukrajnában?

    Ki fegyverezte fel és uszitott az oroszokra Grúziát 2008-ban?

    Ki fegyverezte fel a szélsőséges dzsihadistákat a közel keleten?

    Ki volt az al kaida szövetségese?

    Most meg meglepödnek, amikor Oroszország kijelenti, eljött a kritikus idő, ne tovább?

    Mert az oroszok képesek megvédeni magukat?

    Hát persze, hogy összeszarta magát az atlantista politikus..

    Tegyük hozzá, az orosz- kinai szövetség e téren olyan erös, hogy az usa nincs ma már abban a helyzetben, hogy diktáljon. Tavaly decemberben a kinaiak elég nagy ébresztő pofonnal adták ezt az usa és a világ tudtára.

    ( Az amerikai külügyminiszter ugyanis a szokásos birodalmi arroganciával kezdte a kínai delegáció számonkérését, miszerint Amerikát nagyon aggasztja az ujgurok ügye, a hongkongi demokrácia és Tajvan szuverenitása, ám a kínai delegáció vezetője nagyjából annyit kérdezett vissza, hogy mi közöd hozzá?

    Félreérthetetlenül és szokatlanul érdes hangnemben szögezte le, hogy ezek kínai belügyek, és a világon senkinek, Amerikának pedig különösen semmi köze sincs ahhoz, hogy Kína miként kezeli ezeket a kérdéseket.

    Ők is látnak éppen elég aggasztó folyamatot a polgárháborúba süllyedő Amerikában, de a maguk részéről ezt amerikai belügynek tekintik, így tartózkodnak még a véleménynyilvánítástól is….

    A találkozó keretében a kínai delegáció egyértelműen kinyilvánította, hogy az amerikai külügyminiszter álláspontja nem a nemzetközi véleményt tükrözi: az USA csak saját magát képviseli, nem pedig az egész világot.

    Továbbá azt is hangsúlyozták, hogy egyenlő felekként, egymást tisztelve illene a tárgyalást folytatni, mint nagyhatalom egy másik nagyhatalommal, nem pedig úgy, mint egy felsőbbrendű ország az alárendelt országgal.

    Amikor az usa képvisleői kiküldték a médiát és lezártnak tekintették a sajtónyilvános részt, azonban a kínai delegáció vezetői felháborodásukat fejezték ki, hogy a diplomáciai egyenlőség jegyében Kínának is joga van ahhoz, hogy ők is reflektálhassanak az elmondottakra, nekik is joguk van kétszer felszólalni, ahogy az amerikai delegáció tette. Jang Csie-csi feltette a kérdést, hogy „nem demokrácia és átláthatóság van? Akkor miért kell félni a sajtótól?”. Ennek köszönhetően a média maradhatott, a kínai delegáció ismét szót kapott.

    A kiani felszólaló kijelentette, hogy az USA nincs abban a helyzetben, hogy Kínával szemben erőt fitogtatva tárgyaljon, „de 20-30 éve sem beszélhetett így Kínával, mert ezt a kínaiak nem fogadják el”. Ha Kínával akarnak tárgyalni, akkor azt a kölcsönös tisztelet jegyében kell tenni. Vang Ji feltette a kérdést, hogy az amerikai delegáció által jelzett környező országok veszélyeztetése az az adott országok panasza vagy az amerikaiak meglátása?)

    Most – ugy tünik – a pimasz usa birodalmi politika maitt az oroszoknál is betelt a pohár.

  3. 2 – Fényhozó kerub:
    Putyin év végi beszédében (a nemzethez) nem csak követelt biztonsági lépéseket, de azt is kijelentette, hogy most azonnal, időhúzás nélkül. Gyakorlatilag ultimátumot adott. Épp ez benne a veszélyes. Az USA nem fogadhat el egy ultimátumot. Végül is Putyinnak kell lépni Január-Február folyamán.

  4. Ha van egy türelmes kutya akinek a fekhelye szent,de te folyton húzgálod ijesztgeted basztatod ,az előbb utóbb besokall , ja meg néha lopsz a kajájából.

    Aztán jön a ” na ugye megmondtam”.

    Kínában akkor bízok ha ” ló legel a sírján”.

    Ahogy mondták az összeesküvők a végső cél Oroszország.

    Nem kérdezett senki engem,elnézést.

  5. Tibor bá”

    Ha Putyin igy beszélt, tudja miért. Elvégre az USA a 30 éve hitegeti és csapja be az oroszokat. Szóban Gormacsovnal majd a késöbbi orosz vezetésnek is igérgettek mindent: csak aztán, amikor számokérték az igéreteket, akkor pimasz mosollyal kérdezték: de hát hol az irásos megállapodás?

    Az orosz elnökre nem jellemző a csapkodás. Túl vagyunk egy usa- oroszt elnöki egyeztetésen és nyilvánvaló, hogy az usa kéréssel fordult az oroszokhoz.

    Putyin semmi mást nem tesz, mint a kérés ellentételezésének rögzitését javasolja. Azaz, ha nem születik meg az orosz kérésnek megfelelő irásos garancia, akkor nincs deal.

    Hogy mi lehet a másik oldalon?

    Usa- kinai csörte Tajvan miatt?

    Izrael nekimegy Iránnak?

    Sikeres puccs Erdogan ellen?

    Bárhogy is van, az oroszok MINDEN esetben olyan tényezők, akiket az usa nem hagyhat figyelmen kivül. Csakhogy Putyn ma már nem éri be üres igérgetésekkel. Erröl van szó.

    A másik, ami ebböl lejön: a jövö év eleján valami cirkusz lesz. Hogy erre hogy reagál az medve, ez a nagy kérdés. S a deal is erröl szól.

  6. 4. Tibor bá’

    Igen, a Putyin által megfogalmazottakban valóban van egyfajta ultimátumszerűség – a Putyin-Biden videocsevejen túl a frissen és írásban (!!!) megfogalmazott orosz követelésekkel együtt. Az időhúzás nem érdekli őket, a követelések pedig összefoglalva a következőek:
    1. A NATO nem terjeszkedhet tovább keletre, Ukrajna nem lehet NATO tag semmikor.
    2. Oroszország határainál nem lehet sem amerikai, sem NATO haderő, csak az adott nemzet hadserege (Baltikum), bár ez igen érdekesen alakulna Kalinyingrád esetében, amely Lengyelországgal határos. Elvileg ez az orosz hadseregre is vonatkozna, azaz ők sem állomásoztatnának haderőt a nyugati határaik mentén.
    3. A keleti NATO tagállamok területére más NATO állam nem küldhet katonai csapatokat és hadfelszereléseket.

    Összességében kollektívan akarja kezelni Eurázsia biztonságpolitikáját, amiben nagy igazság van és egy korrekt megegyezés esetén ez jó lenne Európának is, kivéve az amerikai katonai-ipari komplexumot.
    Ugyanakkor ha az USA ebbe belemenne, az egyfajta amerikai visszavonulást jelentene, vannak, akik szerint egyenesen kapitulációt.
    Stoltenberg NATO főtitkár kapásból kikelt az orosz követelések ellen, ugyanakkor az amerikai adminisztráció jelezte, hogy tárgyalni akarnak, ami viszont az európai tagállamok között verte ki egy kicsit a biztosítékot, mivel ezek a tárgyalások közvetlen amerikai-orosz zárt ajtós tárgyalások lennének európai hatalmak nélkül.
    Az USA ugyan jelezte, hogy egyeztetni fog európai szövetségeseivel, de ez csak PR duma a vazallusoknak, ugyanis Washington sem támogatja azt, hogy bármelyik európai állam szó szerint belepofázzon a tárgyalásokba, adott esetben az amerikai érdekek ellen felszólalva.

    Putyin lépése kettős:
    1. Magasra emelte a nyitó tétet, így tud miből engedni az esetleges alku/megegyezés során. Ez a tét csak akkor játszik, ha potens fenyegetés áll mögötte, egy szimpla blöff ide kevés lenne.
    2. Ha nincs megegyezés, akkor Oroszország készen áll a közepes hatótávolságú atomfegyverek európai telepítésére és készen áll a katonai hardverének a bevetésére is.

    Az orosz haderő nagyobb fele jelenleg is a nyugati részen összpontosul, de ez relatív rövid idő alatt tovább növelhető. További probléma, hogy az orosz vezérkari főnök pár nappal ezelőtti tájékoztatása alapján az orosz stratégiai atomarzenál 95%-a teljes készültségben van, ami magyarra fordítva azt jelenti, hogy az indítási parancs kiadásától számított nagyjából 6 percen belül az összes szárazföldi stratégiai rakéta (fix és mobil telepítésű) és a tengeralattjárókra telepített SLBM-ek közül pedig az első lépcsős támadásra kijelölt fegyverek már úton vannak.
    Ezzel párhuzamban figyelemre méltó a kínai külügyminiszter december közepi nyilatkozata, miszerint Kína kész a végsőkig harcolni az Egyesült Államokkal, illetve a legfrissebb bejelentés alapján Kína és Oroszország közösen fejleszt a továbbiakban high-tech fegyverrendszereket.
    Oroszország tegnap Cirkon-szalvóval örvendeztette meg a világot, Kína pedig a nyár folyamán olyan hiperszonikus rakétakísérletet hajtott végre, ahol a rendszer egyszer megkerülte az egész Földet, majd a második kanyarban elengedett egy addig általa szállított kisebb hiperszonikus cuccot, igaz, ez kb. 40 km-re csapódott be az eredeti célponttól, így a CEP értéke még elmarad a mai modern ICBM-ektől, viszont a fegyverrendszer hatótávolsága szó szerint minden eddigi fegyvert (beleértve az új szupernehéz SARMAT ICBM-et is) felülmúl.

    Száz szónak is egy a vége, valószínűleg nem ártana Putyinékat komolyabban venni, ha másért nem is, akkor csak amiatt, mert az ő kezükben van jelenleg a világ legfiatalabb és legmodernebb stratégiai atomfegyver arzenálja, amivel 45-50 percen belül képesek egymaguk is gond nélkül múlt időbe tenni a jelenlegi emberi civilizációt.

    „Oroszország nem érdekelt egy Oroszország nélküli világban.”- világos üzenet volt ez Putyintól pár évvel ezelőtt, tehát nem kellene Moszkvával mindenáron elhitetni azt, hogy a Nyugat kész halálra szankciózni őket vagy akár katonai oldalról is megtámadni, mert a végén még elhiszik de lehet, hogy már nem várják meg.

  7. (Jó lenne, ha a főokos elemezné Orbán beszédét is.) Egyébként nem hiszek a nagyhatalmaknak (sem) akármit is állítanak! Az egyik kutya, a másik eb. Amerika kényszerítette a szovjeteket, hogy foglalják el (ideiglenesen) fél Európát? És egyáltalán mi van? Harminc éve mentek el az oroszok és már szeretjük őket? Ez kísértetiesen hasonlít arra, hogy talán még ennyi idő sem kellett ahhoz, hogy elkezdjen a magyar „ferencjóskázni” azután, hogy több ezer embert végeztetett ki a véreskezű! 1918-ban Woodrow Wilson azért hagyott cserben, mert elnökválasztásra készült. 1943-ban, Jaltán Roosevelt eladott minket a szovjeteknek. A szovjetek leigáztak ’56-ban és még 34 évig a nyakunkon voltak. Most pedig Orbánt mogyorózták meg, hogy vegyünk tőlük – elképesztően rossz feltételek mellett – atomerőművet, amelyről már hét éve nem tudnak adni terveket, műszaki-, és használati utasítást a finneknek! Mennyivel jobban „kell szeretnünk” egyiket, mint a másikat? Szerintem mind a kettővel jóban kell lennünk, de szeretni nem kell egyiket sem.

  8. 8 – Kacor:
    Csak a pontosság kedvéért. Jaltában nem Roosevelt adta el Kelet Európát, hanem Churchill. És nem eladott, csak kijelölték az érdekszférákat. Ezért volt naivság részünkről nyugati segítséget várni 56-ban.

  9. 8 Kacor
    Szeretni nem kell egyiket sem, de azért látni kell minden történelmi szituációban az események mozgatórugóit.
    Ha valaki ma elhiszi, hogy az oroszok nem kétségbeesetten próbálják pozícióikat legalább megőrizni az USA és a NATO folyamatos fojtogató szorítása nyomán, az nem érti a helyzetet.
    Ne hasonlítsd a helyzetet a korábbi szovjet időszakhoz, mikor még élt a kommunizmus és világforradalom mantrája, és az oroszok hittek benne, hogy az egész világot képesek lesznek áttéríteni a kapitalizmus útjáról.
    A mai Oroszország ezzel az illúzióval rég leszámolt, és teljesen tisztában van azzal, hogy ő itt már semmi másért nem harcolhat, csak a világban elfoglalt pozícióinak megőrzéséért, a saját integritásáért, amit a nyugat folyamatosan próbál bomlasztani.
    Szerintem teljesen tisztában vannak azzal, hogy részükről egy tisztán területszerzési célú katonai akció azonnal a világ megsemmisülésével járna.
    Amikor mégis katonai megoldásokhoz folyamodtak, az olyan kétségbeejtő helyzetben volt, ahol nem volt veszítenivalójuk, mert a létüket veszélyeztető helyzet volt kialakulóban, lásd Krím, Ukrajna.
    Ugyanakkor az is látszik, hogy a nyugat viszont nem hajlandó elfogadni a jelen helyzetet, és mindenáron igyekszik az oroszokat destabilizálni, szétszedni, behódolásra kényszeríteni, egy stabil Oroszország számukra nem opció.
    Szerintem ebből az lehetne egy békés kiút, ha Ukrajna lemondana a NATO-ba való belépésről, és helyette valamiféle gazdasági integrációba kerülne Európával, így kikerülve abból a gödörből, amiben most van.
    Mert Ukrajna most két szék között a pad alatt van, és remény sem látszik, hogy ebből a helyzetből kikapaszkodhat, ezzel egy időzített bomba.
    Viszont ezt a nyugat nem akarja, mert ők nem az ukránok problémáját óhajtják megoldani, hanem az oroszokat sarokba szorítani, kikezdeni, abban nem érdekeltek, hogy az ukrán probléma enélkül oldódjon meg.
    Főleg, hogy az ukránok integrálása az európai gazdaságba komoly nyugati érdekeket sértene a piacok felosztásában, ezt legfeljebb akkor vállalnák, ha ennek nagy politikai haszna lenne, mondjuk Oroszország bedarálása.
    Szerintem az oroszok teljesen elfogadnák a jelen helyzetet, ha az a nyugat is elfogadná, és nem tenne folyamatosan újabb lépéseket az orosz féllel szemben, és jelét sem adják, hogy erre hajlanának…

  10. Re:6
    Verebek azt csiripelik, hogy a Cirkon, és a kínai új fejlesztés nem tisztán „propulziós meghajtást” használ, ezért ennyivel fejlettebb, és nagyobb hatótávolságú mindkettő szemben az amerikai fél fejlesztésénél…

  11. Oroszország és Amerika,és hülye nyugati társai közötti helyzetet egy régi emlékemmel illusztrálnám:
    Messziről látom, amint két-három hülyegyerek egy ház dróthálókeritése mellet álligálva ingerlik, dühitik az udvaron levö iszonyatos rotwiler kutyát.Az állat kissé vicsorgott, kissé morgott, majd hirtelen eszméletlen elánnal hamar ásni kezdi egy ponton a kerités alját! Azonnal megértettem, mit is akar az elnémult, a kölykök provokációira már ügyet sem vető rettenetes állat, és rájukorditok, de amúgy istenesen, hogy iszkoljanak onnét , de rögtön, mielött a kutya kiássa magát a kerités alatt és csontig lemarja róluk a húst.Ez lehet a helyzet Putyin esetében is, itt-ott még visszaszól a rendszeres provokációkra, de nem sokáig.Mikor megunja majd a nyugati piszkálódást, nagy durranás lesz a világban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük