(3686) Horváth Csongor kiállítása

Csongor barátomat a honlap látogatók jól ismerhetik írásaiból, véleményeiből, de ez csak az érem egyik oldala. A másik oldalának egyik része a hihetetlen tanítási vágy. Ez tükröződik ebből a kiállításból. Hosszú évek óta hobbiból gyűjtött számítástechnikai eszközöket a rég és a közel múltból. Most látta, hogy eljött az idő összeállítani az összegyűjtött tárgyakat, amik segítségével be tudja mutatni az emberi zsenialitást hirdető fejlődés egy szegmensét, a számítás technikát.

Mik voltak a „mellék” körülmények? Csongor szerette volna a „mostohagyerek” természettudományos tantárgyak, elsősorban a matematika, informatika megszerettetését, egy meglehetősen hányatott sorsú iskolában, ami teli van hátrányos helyzetű diákkal. Ezek szinte semmilyen minőségi tartalomhoz nem jutnak hozzá önerőből, nincs lehetőségük elutazni, s mégsem kell hozzá milliárdos EU pályázat, csak egy elhivatott tantestület és néhány önzetlen tanár. Először az iskolán belül november 2-től tekinthetik majd meg a diákok, így ez nekik is meglepetés lesz.

 

 

___________________________________________________________________________

Néhány kép a kiállítás helyszínéről

 

 

Aki el akarja tenni későbbi megtekintésre: ~b0

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

17 gondolat erről: „(3686) Horváth Csongor kiállítása

  1. Ha lenne kalapom, levenném. Óriási munka, türelem és tudás van ebben a kiállításban. Csongor, mély tiszteletem és gratulálok.

  2. 1 – Infos:
    Hát ha még tudnád, hogy egyedül, családi segítség nélkül munkálkodott.

  3. Nem tudom, hogy van-e máshol ilyen, de ez fantasztikus! Köszönjük Csongornak és gratulálunk a lenyűgöző munkájához! Megerősítette hitemet a tudományban, pontosabban a tudományt művelő emberekben!

  4. Kedves Csongor,

    Gratulalok szinten, illetve jo egeszseget es kitartast kivanok a tovabbiakban is.

    Koszi neked is Tiborba, hogy megosztottad.

  5. Nagy respekt, én tudom értékelni!

    Én magam végigéltem azt az időszakot, amikor 4 kbyte-os ferritgyűrüs cpu volt csak, és azon kellett vizsgázni Fortran programmozásból. Valamilyen Fourier-sorbafejtésre emlékszem:) Nem sokat lehetett szórakozni, két lefagyás után páros lábbal rúgták ki az embert, mert egy újraindítás bizony sokáig tartott…

    A tudomány történetéhez mindig kellenek hihetetlen szívós, kitartó emberek is, akik összegyűjtik az elődök ténykedéseit és közzéteszik – okulásul a nagyérdeműnek. Hogy tanul belőle, vagy sem? Az nem az ő felelősségük…
    Ilyen pl Szöllősi Ildikó is:
    https://youtu.be/X7ilOfIL-7c

  6. Szintén gratula, sok idődbe és türelmedbe került ennek a tárlatnak az összerakása!
    Mindig is szerettem a tudomány törtenetet, és ebből egy szelete nálad megtalálható.

  7. vaszil 6
    mi 79. tanultunk fortrant, de számítógépet 81-ben sem láttam még.
    amit irtunk az elvileg az akkori tanár szerint debrecenbe vitte el az egyetemre hogy lefuttassa a kisded programunkat.
    tuti hogy nem is adtak neki ilyenre proc időt!!
    ős idők 🙂

  8. 9: öreg

    Akkor te nagyon fiatal vagy! Mert én 71-ben kezdtem a Bánki Donáton, és nekünk másodiktól már volt számtech gyakorlatunk is! Heti egy órában, négyfős csoportokban pötyöghettünk a gömbfejes ibm teletype-on. Szigorúan antisztatikus fehér köppeny, papucs 🙂
    A „gép” egy háromajtós szekrény volt, abban volt az indiai selyemszövő nők által készített ablaknyi „szúnyogháló”, a cpu.

    A számtech tanár kivezette az egyik regisztert egy Sokol rádió hangfrekis bemenetére, hogy halljuk ha lefagytunk. Mert különben egy 100-as for-next ciklus is percekig zakatolt…

    Hihetetlen amire az emberiség képes, ezért vagyok most is optimista. 🙂

  9. Nagyon jó, informatív, átlátható, érdekes.

    Gratulálok én is ehhez a tárlathoz. Lementettem a pdf-et, a QR kódok is kiválóan működnek! Köszönöm!

  10. Gratulálok! Tiszteletet érdemlő szándék és cselekedet, nagy munka, érdekes és informatív.

  11. Elismerésem és sokadikként én is gratulálok a munkádhoz Csongor!

  12. 10 Vaszil
    Én is 71-ben kezdtem Miskolcon, de mi nem fortrant, hanem algolt tanultunk.
    A számítógép terembe mi legfeljebb kíváncsiskodni jutottunk be, viszont később a bonyolultabb műszaki méretezési feladataink számításait a tanáraink a számítógéppel ellenőrizték le.
    Aztán a nagy életben vagy 10 évig nem is találkoztam számítógéppel a munkahelyen, mikor felbukkant a cégnél az első PC, amin fellelkesedve előkapartam programozási emlékeimet, és nekiláttam programokat írni basic nyelven, amit már lehetett a PC-n futtatni, és amikre nagyon büszke voltam, míg be nem jött a windows, ahol az excel alkalmazásával minden programozás nélkül könnyedén megoldhatók lettek azok a feladatok, amelyekhez előtte hosszadalmas, összetett programokat kellett írni…
    És ezt ma már meg tudja tenni minden átlagember különösebb szakképzettség nélkül, egy kis előgyakorlattal.
    A számítógép levitte a matematika alkalmazását azok szintjére is, akiknek semmi érzékük nem volt hozzá az iskolában, és fogalma sincs róla, hogy míg a gépen dolgozik, micsoda szellemi tudás van felhalmozva benne, aminek a hátán ő most repül…

  13. Köszönöm szépen az elismerő szavakat és a biztatást!

    Az iskolában is ma volt a bemutató, a gyerekeknek nagyon tetszett és élvezték, hogy kipróbálhatták ezeket a matuzsálemi masinákat. Meglepően fegyelmezetten és megszokottnál nagyobb terjedelmű figyelemmel kísérték, az egy óra szinte elrepült. Szakköri szinten a komolyabban érdeklődőknek lesz még lehetőségük elmélyedni benne, akkor akár komolyabb mélységekben is kipróbálhatják az őket leginkább érdeklő technológiákat.

    Úgy tudom, hogy Szegeden van egy nagyon komoly ilyen jellegű gyűjtemény, ill. Budapesten:
    https://njszt.hu/hu/orokseg/muzeum
    http://www.agoraszeged.hu/galeria/informatika-torteneti-kiallitas
    A szegedi gyűjtemény részét képezi már a Kürti Sándor féle számológép kollekció is.

    Ezen kívül szintén Bp. Óbudai Egyetemen:
    https://news.uni-obuda.hu/articles/2017/11/21/informatikatorteneti-kiallitas-az-obudai-egyetemen-forradalom-vagy-folyamatos-fe

    Arról nem tudok, hogy vidéki általános iskolának, a korosztályt célzó, hasonló méretű állandó tárlata lenne. Rádiómúzeumból, régiséggyűjteményből több is van, de olyan tárlat, ahol működő, saját készítésű Baird tv együtt kipróbálható régi játék computerekkel és számológépekkel, nem igazán lelhető fel.

  14. 14: hubab
    Igen, pont azért jó ez a visszatekintés, mert a számítógép fejlesztés hihetetlen tempója mutatja legjobban, hogy az emberiség mire képes!

    Pár évtized alatt „a semmiből egy új világot teremtettünk”…

    Szerencsés csillagzat alatt születtünk, akik ezt végigéltük és megtapasztaltuk! Apám még gyaluval dolgozott, én meg CAD-el és NC-vel…

    És az élet nem áll meg az AI után sem, sőt. A szellem kiszabadult és már hiába próbálják kétségbeesve visszagyömöszölni a „palackba” a nagy kavarás közepette 🙂

  15. Gratulálok Csongor! Színvonalas tárlatot csináltál. Ezt látva a gyerekek biztosan elgondolkodnak, hogy miből lett a cserebogár (a kezükben lévő digitális póráz, az “okos” telefon). A fülei iskola tornatermében szoktak ilyen, a számítástechnika fejlődését, tárgyakon keresztül bemutató (kipróbálható!) kiállítást rendezni.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük