(3613) Magyarok

Tibor bá’ online

 

Mi, magyarok, különlegesek vagyunk

2021 a 89. év

Állítja a soproni sör hirdetése. Valóban különlegesek vagyunk?

Az angolszász területeken, ha meghívnak egy középosztály által szervezett házibulira, másnap illik egy levelet írni a házigazdának, megköszönni a meghívást és közölni, milyen jól érezted magad.  Bölcs dolog, mert az udvariasság semmibe se kerül, és boldogabb lesz a társadalom. Mi ezt nem követjük, mert mi különlegesek agyunk. De mennyire!

A „Mi volt előbb Isten vagy Ősrobbanás” című könyvem 2003-ban jelent meg 3000 példányban, @ 700 forint önköltségen, 2490 forint vételáron, magán kiadásban.

Közvetlenül a megjelenés után kiírtam kb. 400 középiskola címét, és mindegyiknek küldtem egy-egy tiszteletpéldányt. Fizikai, csillagászati elképzeléseim nem korszakalkotók, nem jobbak, mint másé, de meglehetősen egyéni, szélesítheti a nebulók világnézetét. Nem árt, ha van egy példány az iskola könyvtárban. Nem tudom szerénytelenség-e, ha megjegyzem, hogy ez a hazafias cselekedett nekem közel negyed millió forintomba került 2003-ban.

A postázás után eltelt egy hét, kettő, majd három, de semmiféle visszajelzést nem kaptam senkitől. Ekkor bementem a kiadómhoz részleges elszámolás végett (mert ő volt a forgalmazóm), és említést tettem neki, és jelen lévő feleségének a történteket, illetve, amik nem történtek meg. Nem nagy ügy, de említésre méltó.

Mit ad isten, három nap múlva jött egy köszönőlevél valamelyik budapesti középiskolából. Következő alkalommal mondom a kiadómnak, hogy képzeld, egy iskola visszajelzett. Tudom – válaszolta – ott tanár a feleségem.

Tanulság? Nálunk még a köszönethez is protekció kell.  😀

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

18 gondolat erről: „(3613) Magyarok

  1. 15 körül lehettem, megtetszett a téma/előszó, megvettem. Akkoriban magyar nyelven nem sok ilyen jellegű/témájú könyv volt (vagy csak fordítás), ráadásul ez olvasmányos is volt, a szerző saját meglátásaival kiegészitve. A blogot csak később fedeztem fel.

    Azt nem tudom, hogy ez a könyv mekkora siker volt, igaz, 3000 példány nem tűnik soknak.
    Az “Irány Ausztrália” könyv miatt viszont egy nő leszólított a vonaton (sajnos vagy 25 évvel idősebb lehetett 😀 ), ő odáig volt azért a könyvért, még Ausztráliát is tervbe vette.

  2. Szlovákiában kötelező (volt) minden kiadványból térítésmentesen küldeni az összes közkönyvtárba.

  3. 2 – Infos:
    Magyarországon 5 db “köteles” példányt kell leadni a Széchenyi könyvtárba, amiket nem lehet kikölcsönözni. Az “Ausztráliába disszidáltam” (30.000 példány) akkora siker volt, hogy az összes nyilvános könyvtárból ellopták a kölcsönzők. Az “Irány Ausztrália” ennek a kvázi utánnyomása volt, kifejezetten azok számára, akik ki akartak menni Ausztráliába. Bár, ez az Ausztrália nem olyan, mint amikről én írtam, amit sokan siratnak.

  4. 4 – Olvasó:
    Nekem van belőle egy példány, de aki még nem olvasta, annak ajánlani tudom a megvételélt. A könyv tényleg egy remekmű és ez nem az én véleményem.

  5. Tibor bá’
    Egy aláírt példányt megvásárolnék. Az ímélcímem tudod.

  6. 7. Tibor bá’
    Akkor ez volt a félreérthető: “Nekem van belőle egy példány, de aki még nem olvasta, annak ajánlani tudom a megvételélt.”
    THX

  7. 8 – malleusorbis:
    Igazad van. Nem voltam elég körültekintő. Azt hittem arról a példányról beszélünk, ami be lett likelve. Különben lecsaptam rá.

  8. Antalffy Tibor – Irány Ausztrália
    2005
    https://drive.google.com/file/d/1M6dpniiwGFxUz1qKXP6H62P8S7ym4uyF/view?usp=sharing
    Online olvasható, letölthető. 🙂
    (Benne van az I. részben az ‘Ausztráliába disszidáltam’ is, plusz a II. részben ‘Ausztráliába emigrálnék’)
    “Az Irány Ausztrália valójában nem egy, hanem két könyv. Az első részben gyakorlatilag változatlan kiadásban található a szerző 1990-ben, 30 ezer példányban megjelent Ausztráliába disszidáltam című könyve. A második rész teljesen új, ezt a szerző 2005-ben írta, és azoknak lehet hasznos, akik Ausztráliára mint célországra tekintenek egy esetleges kivándorlás esetén.”

  9. Nem is tudtam Tiborbá hogy ennyi könyved van.Én idő hiányában sajnos most nem olvasok könyvet, de ha majd meghalsz és nagy hiány lesz a blog akkor biztos megveszem a van e jövőnk és A jövőnk véget ért című könyvet hogy legyen mit olvasni tőled, de az is lehet hogy már megrendelem addig még lehet kapni :D. Mondjuk sok olvasónak illene megrendelni egyet tiszteletből akik már régóta olvassák a blogot mondjuk 1 évtizede már csak azért is hogy a polcon legyen emléként egy Antalffy könyv 😀

    Mi magyarokhoz: Ezen nem kell csodálkozni hogy nem köszönik meg.Saját családon belül örülnek a másik bajának, irigyek egymásra családon belül.Vagy voltam apám testvérénél múltkor aki egy kis falubn az anyjánál lakik tehát nekem a mamám.Szóval a kapuban mondom apám testvérének (akikhez 2-3 havonta megyek) hogy hogy festettem le a kocsitm kb. 5 percig mondtam utánna meg elkezdi : na megyek be.Ugyanitt máskor mamám akihez szintén 2-3 havonta megyek: megyünk ki a kapuba elkezdi: na megyek be mert szól a tv-m sokat fogyaszt.Máskor meg mondja:megyek be mert a kertben még dolgom van.Csak családon belül lehetne sorolni az anomáliákat folytatva a munkahelyi társakkal stb…Hát ilyenek vagyunk mi magyarok:S

  10. “Én idő hiányában sajnos most nem olvasok könyvet, de ha majd meghalsz és nagy hiány lesz a blog akkor biztos megveszem”

    Ez a mondat is a magyarok kiválóságát bizonyítja, csak aztán túl ne éljen a bloggazda 🙂

  11. 12 – Elek:
    Köszönöm az érdekemben kiejtett propagandát. 😀

    13 – Andrew:
    Az általános illemkódex szerint egy 88 éves ember halálát nem illik emlegetni előtte. 😀

  12. Mi,magyarok picivel többet vesztettünk a Történelem folyamàn az angolszász oknál,minket vágott tatár , török, a fizetés pedig az orszàg megcsonkitása lett.Én is fohàszkodom az igazságért,de panaszaimat nekem sajnos már csak Isten hallhatja.

  13. Én vettem annó mindenből, ami akkor a nyelestelki házban fellelhető volt. A voltasszony el is olvasta a “nőset”. Nem tudom mi lett velük, mert azóta 3x költöztek. Valszeg elvitte őket az Ördög! 🙂

  14. Belekezdeni a magyarok “milyenségébe”, az egy végtelen történet. Amikor több időt töltök itthon, folyamatosan “bolond” vagyok attól amilyen viselkedéseket tapasztalok.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük