Tibor bá’ online
Mi, magyarok, különlegesek vagyunk
Állítja a soproni sör hirdetése. Valóban különlegesek vagyunk?
Az angolszász területeken, ha meghívnak egy középosztály által szervezett házibulira, másnap illik egy levelet írni a házigazdának, megköszönni a meghívást és közölni, milyen jól érezted magad. Bölcs dolog, mert az udvariasság semmibe se kerül, és boldogabb lesz a társadalom. Mi ezt nem követjük, mert mi különlegesek agyunk. De mennyire!
A „Mi volt előbb Isten vagy Ősrobbanás” című könyvem 2003-ban jelent meg 3000 példányban, @ 700 forint önköltségen, 2490 forint vételáron, magán kiadásban.
Közvetlenül a megjelenés után kiírtam kb. 400 középiskola címét, és mindegyiknek küldtem egy-egy tiszteletpéldányt. Fizikai, csillagászati elképzeléseim nem korszakalkotók, nem jobbak, mint másé, de meglehetősen egyéni, szélesítheti a nebulók világnézetét. Nem árt, ha van egy példány az iskola könyvtárban. Nem tudom szerénytelenség-e, ha megjegyzem, hogy ez a hazafias cselekedett nekem közel negyed millió forintomba került 2003-ban.
A postázás után eltelt egy hét, kettő, majd három, de semmiféle visszajelzést nem kaptam senkitől. Ekkor bementem a kiadómhoz részleges elszámolás végett (mert ő volt a forgalmazóm), és említést tettem neki, és jelen lévő feleségének a történteket, illetve, amik nem történtek meg. Nem nagy ügy, de említésre méltó.
Mit ad isten, három nap múlva jött egy köszönőlevél valamelyik budapesti középiskolából. Következő alkalommal mondom a kiadómnak, hogy képzeld, egy iskola visszajelzett. Tudom – válaszolta – ott tanár a feleségem.
Tanulság? Nálunk még a köszönethez is protekció kell. 😀
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
15 körül lehettem, megtetszett a téma/előszó, megvettem. Akkoriban magyar nyelven nem sok ilyen jellegű/témájú könyv volt (vagy csak fordítás), ráadásul ez olvasmányos is volt, a szerző saját meglátásaival kiegészitve. A blogot csak később fedeztem fel.
Azt nem tudom, hogy ez a könyv mekkora siker volt, igaz, 3000 példány nem tűnik soknak.
Az „Irány Ausztrália” könyv miatt viszont egy nő leszólított a vonaton (sajnos vagy 25 évvel idősebb lehetett 😀 ), ő odáig volt azért a könyvért, még Ausztráliát is tervbe vette.
Szlovákiában kötelező (volt) minden kiadványból térítésmentesen küldeni az összes közkönyvtárba.
2 – Infos:
Magyarországon 5 db „köteles” példányt kell leadni a Széchenyi könyvtárba, amiket nem lehet kikölcsönözni. Az „Ausztráliába disszidáltam” (30.000 példány) akkora siker volt, hogy az összes nyilvános könyvtárból ellopták a kölcsönzők. Az „Irány Ausztrália” ennek a kvázi utánnyomása volt, kifejezetten azok számára, akik ki akartak menni Ausztráliába. Bár, ez az Ausztrália nem olyan, mint amikről én írtam, amit sokan siratnak.
Antikváriumban még elérhető:
https://hernadi-antikvarium.hu/antikvarium/0439002016854/antalffy-tibor-ausztraliaba-disszidaltam
Elismerésem az iskoláknak küldött könyvekért és sajnálatos, hogy egy rövid köszönöm-re sem futotta nekik…
4 – Olvasó:
Nekem van belőle egy példány, de aki még nem olvasta, annak ajánlani tudom a megvételélt. A könyv tényleg egy remekmű és ez nem az én véleményem.
Tibor bá’
Egy aláírt példányt megvásárolnék. Az ímélcímem tudod.
6 – malleusorbis:
Nekem csak egy példányom van, amit nem adok oda senkinek.
7. Tibor bá’
Akkor ez volt a félreérthető: „Nekem van belőle egy példány, de aki még nem olvasta, annak ajánlani tudom a megvételélt.”
THX
8 – malleusorbis:
Igazad van. Nem voltam elég körültekintő. Azt hittem arról a példányról beszélünk, ami be lett likelve. Különben lecsaptam rá.
Antalffy Tibor – Mi volt előbb – Isten vagy ősrobbanás?
2006
https://drive.google.com/file/d/1Zdm32DCynpoxzf-c1uMS_sFLVYlBSqau/view?usp=sharing
Online olvasható, letölthető. 🙂
Antalffy Tibor – Irány Ausztrália
2005
https://drive.google.com/file/d/1M6dpniiwGFxUz1qKXP6H62P8S7ym4uyF/view?usp=sharing
Online olvasható, letölthető. 🙂
(Benne van az I. részben az ‘Ausztráliába disszidáltam’ is, plusz a II. részben ‘Ausztráliába emigrálnék’)
„Az Irány Ausztrália valójában nem egy, hanem két könyv. Az első részben gyakorlatilag változatlan kiadásban található a szerző 1990-ben, 30 ezer példányban megjelent Ausztráliába disszidáltam című könyve. A második rész teljesen új, ezt a szerző 2005-ben írta, és azoknak lehet hasznos, akik Ausztráliára mint célországra tekintenek egy esetleges kivándorlás esetén.”
A bookline.hu-nál ezek vannak (még):
https://bookline.hu/search/search.action?page=1&searchfield=Antalffy+Tibor
Nem is tudtam Tiborbá hogy ennyi könyved van.Én idő hiányában sajnos most nem olvasok könyvet, de ha majd meghalsz és nagy hiány lesz a blog akkor biztos megveszem a van e jövőnk és A jövőnk véget ért című könyvet hogy legyen mit olvasni tőled, de az is lehet hogy már megrendelem addig még lehet kapni :D. Mondjuk sok olvasónak illene megrendelni egyet tiszteletből akik már régóta olvassák a blogot mondjuk 1 évtizede már csak azért is hogy a polcon legyen emléként egy Antalffy könyv 😀
Mi magyarokhoz: Ezen nem kell csodálkozni hogy nem köszönik meg.Saját családon belül örülnek a másik bajának, irigyek egymásra családon belül.Vagy voltam apám testvérénél múltkor aki egy kis falubn az anyjánál lakik tehát nekem a mamám.Szóval a kapuban mondom apám testvérének (akikhez 2-3 havonta megyek) hogy hogy festettem le a kocsitm kb. 5 percig mondtam utánna meg elkezdi : na megyek be.Ugyanitt máskor mamám akihez szintén 2-3 havonta megyek: megyünk ki a kapuba elkezdi: na megyek be mert szól a tv-m sokat fogyaszt.Máskor meg mondja:megyek be mert a kertben még dolgom van.Csak családon belül lehetne sorolni az anomáliákat folytatva a munkahelyi társakkal stb…Hát ilyenek vagyunk mi magyarok:S
„Én idő hiányában sajnos most nem olvasok könyvet, de ha majd meghalsz és nagy hiány lesz a blog akkor biztos megveszem”
Ez a mondat is a magyarok kiválóságát bizonyítja, csak aztán túl ne éljen a bloggazda 🙂
12 – Elek:
Köszönöm az érdekemben kiejtett propagandát. 😀
–
13 – Andrew:
Az általános illemkódex szerint egy 88 éves ember halálát nem illik emlegetni előtte. 😀
Mi,magyarok picivel többet vesztettünk a Történelem folyamàn az angolszász oknál,minket vágott tatár , török, a fizetés pedig az orszàg megcsonkitása lett.Én is fohàszkodom az igazságért,de panaszaimat nekem sajnos már csak Isten hallhatja.
Én vettem annó mindenből, ami akkor a nyelestelki házban fellelhető volt. A voltasszony el is olvasta a „nőset”. Nem tudom mi lett velük, mert azóta 3x költöztek. Valszeg elvitte őket az Ördög! 🙂
Belekezdeni a magyarok „milyenségébe”, az egy végtelen történet. Amikor több időt töltök itthon, folyamatosan „bolond” vagyok attól amilyen viselkedéseket tapasztalok.