(3507) Kína kontra NATO

MangaMonguz fordítása online (köszönet érte)

 

Stoltenberg kimondta az igazságot: Kína egy lehetőség a NATO számára

 Szerző: Finian Cunningham

Felejtsd el, hogy Kína vagy Oroszország állítólagos fenyegetés. Ez a két állam valójában az USA és a NATO imperialista fellépésének csak a legitimálását jelentik.

Egy óvatlan pillanatban a NATO főtitkára, Jens Stoltenberg kirántotta a nyulat a kalapból, amikor Kína felemelkedését egyszerre nevezte kihívásként és lehetőségként is. Akaratlanul is azt az álláspontot képviselte, hogy a Kínával szembeni konfrontáció a katonai szövetségnek fontos új célt ad.

Stoltenberg exkluzív interjút adott a Deutsche Welle-nek az első miniszteri szintű NATO-csúcstalálkozó alkalmából, amelyen a Biden adminisztráció is képviseltette magát. A március 23–24-én a NATO brüsszeli központjában tartott kétnapos csúcstalálkozó Antony Blinken amerikai külügyminiszter, valamint a 30 országból álló katonai szövetség más külügyminiszterének személyes részvételével zajlott.

A NATO-csúcstalálkozót akkorra időzítették, amikor az Egyesült Államok és európai szövetségesei összehangolt szankciópolitikát folytatnak Kína és Oroszország ellen állítólagos emberi jogi kérdések miatt. Ezen a héten az Egyesült Államok, Kanada, Nagy-Britannia és az Európai Unió soha nem látott koordinációja volt Peking és Moszkva elleni új szankciók végrehajtása terén. Nem véletlen, hogy ez a provokatív fejlemény a magas szintű nemzetközi találkozó után következik be, a Biden-adminisztráció személyes és videokonferencia útján is felszólította a szövetségeseket, hogy alakítsanak ki ellenségesebb és egységesebb álláspontot Kínával és Oroszországgal szemben.

A Biden-adminisztráció módosította az előd Trump adminisztráció „America First” politikáját, hogy életet leheljen a „revitalizált” transzatlanti kapcsolatokba. Washington Kína és Oroszország kihívásának hatékonyabb stratégiai megoldását az Egyesült Államok és Európa egységesebb tengelyeként képzeli el, a NATO pedig biztosítja ehhez a megújított koordinációs platformot.

Az egység megteremtése érdekében a Biden-adminisztrációnak szükségszerűen sokkal agresszívabb politikát kell folytatnia Kína és Oroszország ellen, nagyobb fenyegetésként ábrázolva őket. Ez azt jelenti, hogy az amerikai katonai szövetségben nagyobb vezető felelősséget vállal a washingtoni politika.

A NATO ezen a héten kiadott közös nyilatkozata megerősítette a szövetség egységét az orosz „agresszióval” szemben. Moszkva reagált a nyilatkozatra és jelezte, hogy Oroszország egyetlen nemzetet sem fenyegetett, és hogy a NATO csak megpróbálja igazolni létezését.

Egy idősebb orosz honatya, Leonyid Szlutszkij szerint a NATO védelmi szövetség jellegének hangsúlyozása „kirívó hazugság”, rámutatva a volt Jugoszláviában, Afganisztánban, Irakban, Líbiában és Szíriában indított háborúkra és beavatkozásokra.

Antony Blinken a héten kijelentette, hogy Kína felemelkedése és Oroszország a Nyugat destabilizálására tett kísérletei olyan „fenyegetéseket” jelentenek, ami miatt a NATO-nak össze kellett ülnie. Blinken hozzátette, hogy az Egyesült Államok nem kényszeríti a szövetségeseit Kínával kapcsolatban arra, hogy „a minket vagy őket válasszák”, ezzel ellentétben a gyakorlatban pontosan ezt teszi.  Jens Stoltenberg és más európai vezetők üdvözölték a Biden-adminsztráció által meghirdetett „új fejezetet” a transzatlanti kapcsolatokban.

A négy évig tartó és szókimondó Trump-adminisztráció,valamint a katonai költségvetésekkel kapcsolatos kérlelhetetlen álláspontja után néhány európai vezető megkönnyebbült Biden ígérete alapján, miszerint „Amerika visszatért”.

Természetesen olyan emberek, mint Stoltenberg vagy a volt norvég miniszterelnök, aki 2014. óta a NATO polgári vezetője támogatják, hogy erősödjön a szövetség a kényelmes megélhetésük és a vállalatok által finanszírozott agytrösztök jövőbeni biztonságáért.

Stoltenberg folyamatosan arra törekszik, hogy új jövőképet és küldetést találjon a NATO-nak, amely szervezet több mint 70 évvel ezelőtt, a hidegháború kezdetén alakult, és amely azóta is folyamatosan bővül a hidegháború három évtizeddel ezelőtti hivatalos vége ellenére.

Az általa használt „buzz” kifejezés azt jelenti, hogy a szövetséget „jövőbiztossá” tegye – vagyis állandó ürügyet kell találni arra, hogy az Egyesült Államok vezette katonai szervezet folyamatosan fennmaradjon, függetlenül a valós biztonsági igényektől.

Stoltenberg a Deutsche Welle-nek adott heti interjújában Kína felemelkedését fenyegetésként kommentálta: „Kína közelebb került hozzánk, befektet a kritikus infrastruktúránkba.” Nos, talán azért, mert Kína a világ legnagyobb kereskedelmi partnere az Európai Uniónak és jelentős külföldi közvetlen befektető az európai nemzetekben, amelyek évtizedek óta a neoliberális kapitalizmus és a megszorítások miatt csődbe mentek.

Stoltenberg így folytatta: „Semmiképpen sem kerülheti el a regionális szövetségünk Kína felemelkedéséből eredő globális erőviszonyok változásának a kezelését.”

Az általában óvatos Stoltenberg száján kicsúszott: Kína szerinte „egyedülálló lehetőséget ad egy új fejezet megnyitására Észak-Amerika – az Egyesült Államok – és Európa kapcsolatában”. Tehát Kína „fenyegetésként” vagy „ellenfélként” való bemutatásának valódi stratégiai értéke az, hogy új célt adjon az Egyesült Államok vezette NATO-tömbnek, amely Európát Washington hegemón geopolitikai céljának rendeli alá.(1)

A hangsúly itt Kína „fenyegetésként való bemutatásán” van, és nem azon, hogy valójában mi a valódi kapcsolat, vagyis egy létfontosságú gazdasági partner. (Ugyanez vonatkozik Oroszországra és az Európával folytatott hatalmas energetikai partnerségre.)

Az Egyesült Államoknak, hogy vállalatai és tőkés rendje részére a globális erőfölényt megtartsa, definiáltan meg kell akadályoznia egy többpólusú, globális politikai-gazdasági világ létrejöttét, amelyet Kína és Oroszország felemelkedése testesít meg.(2)

A probléma azonban az, hogy Washington és európai szövetségesei nem igazolhatják az ilyen álláspontot a fennálló normális és természetes kapcsolatok alapján, ugyanis ennek során ellenszenves, indokolatlan agresszoroknak tekintenék őket. Ezért feltétlenül össze kell kapcsolni Kínát és Oroszországot, mint „biztonsági fenyegetést” a Nyugat játékszabályain alapuló világrend ellen.(3)

Az nem számít, hogy a Nyugat játékszabályai szerint működő világegyébként látta, ahogy a NATO-hatalmak a világ minden táján beavatkoznak, háborúkat kezdeményeznek, felforgatásokat folytatnak, emberek millióinak halálát okozzák és rászabadítják az összeomlásból eredő terrorizmust és egyéb biztonsági fenyegetéseket,a migrációt a világra.

Felejtsd el, hogy Kína vagy Oroszország az állítólagos fenyegetés. Valójában lehetőséget kínálnak a NATO és az amerikai imperializmus számára, hogy további ok legyen a létükre és a tapasztalt magatartásukra.

FinianCunningham díjnyertes újságíró. Eredetileg az észak-írországi Belfastból származik, és agrárkémiai diplomát szerzett, tudományos szerkesztőként dolgozott az angliai Cambridge-i Royal Society of Chemistry-ben, mielőtt újságírói pályára lépett volna. Több, mint 25 évig helyettes szerkesztőként és íróként dolgozott többek között a The Mirror, az Irish Times, az Irish Independent és a Britain’s Independent médiumoknak. Most szabadúszó író és elemző, írásai megjelennek az RT, Sputnik&Strategic Culture Foundation oldalán. Másodszor kapta meg a Serena Shim-díjat a kompromisszumok nélküli integritásért az újságírásban (2020 december).

 

Megjegyzések a fordítótól:

Az író/elemző írása természetesen elfogultnak is nevezhető, de ez semmit nem von le abból, hogy az általa leírtak valósak. Érheti őt az a vád, hogy a Kelet hatalmai biztosan jó pénzt fizetnek azért, mert „átállt” és írásaiban ostorozza az Egyesült Államokat és a NATO-t. Azt azért nem szabad elfelejteni, hogy ha az USA politikáját vagy a NATO-t dicsőítené, azért is ugyanúgy megkapná a fizetségét, csak a másik oldaltól. Ezek a gondolkodók általában nem az aprópénzért, hanem meggyőződésből választanak oldalt és a meggyőződésük szerinti igazságra hívják fel a figyelmet.

(1) Bár a Trump-adminisztráció alapjaiban véve idejétmúltnak tekintette a NATO szervezetét és Macron francia elnök is agyhalottnak titulálta a szövetséget, ettől függetlenül a NATO szervezet minden szempontból továbbra is biztosítja a katonai felügyeletet Európa országai felett. A NATO jelentős átalakítása vagy felbomlása kirúgná az amerikai katonai-ipari komplexumot is magában foglaló „birodalom” alatti szék egyik lábát, így ez nem elfogadható Washingtonban. Bár nem létezik már 30 éve sem a Varsói Szerződés, sem a Szovjetunió, a NATO nemhogy megszűnt volna, hanem épp ellenkezőleg, a lehető legnagyobb méretűre növelték, kiváló felvonulási területet biztosítva Oroszország kapujánál.

Ugyanakkor – hogy objektívek is maradjunk valamennyire – Európa az elmúlt harminc évben nem sokat tett azért, hogy a NATO szervezete helyett a jelenkor realitásainak és érdekközösségeinek megfelelően átalakítsa a kontinenst is érintő biztonsági struktúrákat, leszámítva néhány, a médiában hangzatos, de valós tartalmat nélkülöző projekt meghirdetését. Ugyanez a probléma a NATO-t és az USA-t kritizáló oldalakkal is. Abban igazuk van, hogy ez ebben a formában nem kimondottan a békét és a prosperálást segíti elő, de attól mindenki tartózkodik, hogy egy reális alternatívát kínáljon fel, lehetőleg olyat, amelyet mindegyik oldal képes elfogadni, beleértve Európát, az Egyesült Államokat és Oroszországot.

(2) A többpólusú világ létrejöttét megakadályozni már nem lehet katonai erővel sem. A katonai erők bevetése ebben az esetben háborút jelentene Kína és Oroszország ellen, amelyek drámai következményekkel járnának a jelenlegi civilizációnkra nézve. Igaz, hogy ebben az esetben valóban nem egy több pólusú világ lenne a következmény, hanem egy pólusok nélküli világmaradvány.

(3) Kellemetlen paradox az ügy, mert amíg a Nyugat és az Egyesült Államok egyik oldalról rá van utalva a kínai gyártási kapacitásokra és termékekre, illetve Európa az orosz földgázra, addig a másik oldalról nem tudják elfogadni azt, hogy a két rivális (valójában partner) ezeken a közös érdekeken alapuló kereskedelmi akciókon szintén jól jár és prosperál. Ebből eredően a Nyugat rövid távú célokért és érdekekért szinte egy oldalra kényszeríti a két legnagyobb riválisát, nem hagyva igazi választást sem Moszkvának, sem Pekingnek, csak az összefogást és a Nyugat által irányított világrend kikezdését minden téren.

Az imperializmus, azaz a birodalmiság vagy birodalom szervező képesség márpedig csak akkor működőképes hosszabb távon, ha a birodalom befolyása alá tartozó kisebb hatalmakkal is ki tud építeni olyan kapcsolatrendszert, amely mindkét felet érdekeltté teszi a hosszú távú együttműködésben, illetve az alárendelt szerepben lévő hatalom számára is elfogadhatóvá teszi a birodalom felügyeletét és nem kérdőjelezi meg annak hatalmát. Ezzel kapcsolatban tervben van egy másik cikk fordítása is, amely hasonló problémát boncolgat majd.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

45 gondolat erről: „(3507) Kína kontra NATO

  1. MangaMonguz,

    Nagyon klassz cikk, igazi „gondolkozástápláló” (food for thought), és remek fordítás, remek megjegyzésekkel a végén, amelyek kontextusba helyezik. Gratulálok!

    Egyelőre egy megjegyzés. Ahhoz amit a végén írtál, mint megjegyzés (1)-es pont, annak is a vége, vastag betűkkel.

    „Abban igazuk van, hogy ez ebben a formában nem kimondottan a békét és a prosperálást segíti elő, de attól mindenki tartózkodik, hogy egy reális alternatívát kínáljon fel, lehetőleg olyat, amelyet mindegyik oldal képes elfogadni, beleértve Európát, az Egyesült Államokat és Oroszországot.”

    Sajnos az olyan alternatíva amely Európa békéjét és prosperálását segítené elő, azt az Egyesült Államok biztos, hogy nem fogadná el.

  2. 2. Világfigyelő

    Köszönet a dicséretért, de az én „munkám” maximum csak az utolsó három pont meglátásai.

    „Sajnos az olyan alternatíva amely Európa békéjét és prosperálását segítené elő, azt az Egyesült Államok biztos, hogy nem fogadná el.”

    Ez valóban így van, de nem is az amerikai gondolkodóknak illetve politikusoknak lenne elsősorban a dolga az, hogy Európa helyett gondolkodjanak és cselekedjenek, ráadásul Európa több szempontból is riválisa az Egyesült Államoknak, így nagyfokú ostobaság lenne azt várni, hogy Amerika – a szép szavakon túl – bármit is tenne Európáért úgy, hogy az nem Amerika érdekét is szolgálja.
    Trumpnak egyébként nagy igazsága volt abban, hogy Európa a Hidegháború vége óta belekényelmesedett a helyzetébe és kvázi „élvezte” a közös „utazást”.
    Persze az is az igazsághoz tartozik, hogy bizonyos szempontból ez a helyzet Amerikának is megfelelt, hiszen minden lényeges katonai-politikai kérdésben Európa átengedte a vezető szerepet Washingtonnak és ha néha erőtlenül ugyan fel is emelte a szavát, az gyakorlatilag sosem járt semmiféle konkrét USA ellenes fellépéssel.

    Összességében véve a jelenlegi USA-Európa kapcsolat legalább annyira egészségtelen jellegű és legalább annyi önellentmondással terhelt, mint az újkeletű orosz-kínai összefogás és közös fellépés. Ha minden sallangtól letakarítanánk a világnézetünket, illetve a ránk erőltetett világmodellt, akkor rövid idő alatt kiderülne, hogy valójában egy USA-Kína és egy Európa-Oroszország párosnak illene egymással szemben állnia, alapvetően ugyanis ez lenne a logikus és az „egészséges”.

    Csakhogy, ahogyan Amerika nem akarja elfogadni a valóban önállóbb Európát, úgy Amerika nem tudja elfogadni azt, hogy a világhatalmon Kínával osztozzon. Szavakban önállóbb európai szerepvállalást kér, de ez lefordítva azt jelenti, hogy Európa tegye azt, amit az USA diktál és lehetőleg ennek egy jó részét természetesen Európa is finanszírozza.

    Mivel Európát egyszerűbb a „kispadra ültetni”, így az USA nem Kínával fogott össze, hogy a XXI. századon átvezessék az emberiséget, hanem a látszólag könnyebb utat választotta egy olyan cél érdekében, ami már sem nem reális, sem nem megvalósítható: nevezetesen továbbra is fenntartani az egypólusú, USA dominálta világmodellt, ahol mindenki más a Birodalom alattvalója marad.

    A világot érintő legnagyobb válságok döntő része az Egyesült Államok szűk látókörű, önző és ostoba politikájának a végeredménye, amely a Hidegháború utáni években még kis lépésekkel indult, de 9/11 óta egyre nagyobb fokozatra kapcsolt és törvényszerűen elvezetett a jelenlegi világhelyzethez. Az USA ezzel gyakorlatilag méltatlanná vált a világ egyetlen szuperhatalma és a világ első számú vezető hatalma címekre, elpocsékolva 30 ezüstért azt a kétségtelenül nagy világtörténelmi lehetőséget, ami a Hidegháború végén az ölébe pottyant.

  3. Fiúk,
    Én azon gondolkodom, milyen balfék az EU, hiszen semmi mást nem kellett volna tennie, mint felvenni Törökországot a soraiba, kiegyezni Oroszországgal a gazdaság terén, s innen már csak egy lépés, hogy megversenyeztessék az USA-t és Kínát, melyikük csatlakozhasson később az együttműködéshez. Esetleg USA és Kína egymás karjaiba omlottak volna, mert úgyis ez lesz a jövő egyetlen esélye, ha békés megoldást akarnak (ahogy MangaM írta, ez lenne az ésszerű és egészséges), amit jövőbeni lehetséges USA elnökjelöltek már fel is mértek és a kapcsolatokat elkezdték kiépíteni saját gazd. érdekeltségeik mentén.

    Sztem. az egész világ arra vár, hogy az USA megroppanjon önmaga alatt. Még senki sem mer rájuk taposni, ezért várat magára mindaz, ami egyszer (valószínűleg abszolút váratlanul) majd cunamiként sepri el az USA világhatalmi befolyását.

    Érdekesen alakul a Pfizer vakcinák ki nem fizetésével kapcsolatban az USA – Izraeli viszony is…

  4. Talán vizsgálni kellene rasszista alapon a jövőt. A rasszizmus bármilyen mértékben is off PC, létezését nem lehet tagadni, Ha meglátsz egy kínait, nem igaz, hogy nem jut eszedbe, hogy ez KÍNAI. Nekik is eszükbe jut az ellenkezője, és ez közöttük óriási összetartó erő. Oda akarok kilyukadni, hogy Kína egyértelműen világuralomra tör, ráadásul faji alapon. Ha majd Európában a gyártulajdonosok kínaiak lesznek, és a gyár vezetői is, akkor majd eszedbe fogok jutni. Szerintem az teljességgel kizárt, hogy Kínával bármelyik világszereplő valós és tartós szövetségbe lépjen. Az viszont elkerülhetetlen, hogy Európa ráeszméljen, Oroszország Európához tartozik. Jut eszembe Putyin korszakalkotó, hatalmas beszédre készül április 21.-én.

  5. 4: Tiborbá:
    Ez Európában nem fog problémát okozni, maximum nálunk, hála a keleti nyitásnak.
    Európában a muzulmánok meg fogják védeni új hazájukat 🙂 .
    Magyarország egy újabb ütközőzóna lehet, mert megint nem tudott a fenekén maradni…
    S valóban, érdemes jobban előre tekinteni!

  6. Azért az USA még elég erős ahhoz, hogy a „védelmi pénzt” meg kelljen fizetni neki.
    Például, ahogy teszi Németország a földgáz vezeték megépítésénél, vagy mi a fegyvervásárlásokkal, a földgáz vásárlással. A mozgástér még eléggé szűk, de azért bővülő, lavírozni kell.
    Ez persze attól is függ, hogy a helyi érdekeket figyelembe vevő, vagy helytartó kormány van hatalmon. Nyilván az USA érdeke az, hogy minél több helyen az utóbbi legyen.

  7. 6. Kakukk

    Az elég erős nem elég!
    Ahhoz, hogy az USA világhatalma működjön, ahhoz valamiféle rendet is fenn kellene tartania, hiszen ezért a viszonylagos rendért és biztonságért cserébe fizetnék a vazallusok a „rendfenntartási” költségeket.
    Ehhez képest az USA nemhogy a rendet nem tartja fent, hanem épp ellenkezőleg, a káosz és instabilitás növelésén dolgozik igen sok területen, mert ezzel próbálja lassítani a riválisok térnyerését.

  8. 7. MangaM
    Akkor félreérhető voltam. A maffia védelmi pénzt arra értettem, hogy fizetni kell azért még (gesztusokat tenni), hogy meg lehessen előzni a komolyabb retorziókat. Főként gazdasági lépések miatt, amik sérthetik az érdekeit.
    Azok az országok, amik a biztonságukat bízzák rájuk, tévednek, arra már alkalmatlan.

  9. 8. Kakukk

    Értettem, amit írtál, azért kellene fizetni, hogy saját magától megvédjen. Tiszta sor. Na, ezért nem fog fizetni senki, inkább keres magának más szövetségest, vagy minimum nyit más irányokba is. Pont ez zajlik most több térségben is. Azt semelyik nagyhatalom nem engedheti meg magának, hogy rendszeresen telibe xarja a szövetségeseinek az érdekeit, mert akkor fogják majd cserben hagyni, amikor a legnagyobb szükség lenne rájuk. Nincs olyan nagyhatalom a világon, aki egymaga, szövetségesek valós támogatása nélkül is képes uralni a bolygót.

  10. Az hihető, hogy a Nato tudatosan törekszik Kína és Oroszország démonizálására, hogy igazolja a saját létét.

    Az viszont megint erős csúsztatás, hogy a velük szemben megfogalmazott vádakat teljes egészében hamisnak állítja be.

    Például az, hogy Kína hogyan tiporja a legalapvetőbb emberi jogait több csoportnak is, a Falun Gongtól a keresztényeken és tibetieken át az Ujgurokig, jól ismert, és a hitleri, sztálini időket idézi.

    Az is közismert, hogy Kína előszeretettel gyarmatosít gyengébb országokat a hitelcsapdával. Aminek akár mi is könnyen áldozatul eshetünk, ha nem vigyázunk.

    Az igaz, hogy a nyugat felforgat már évtizedek óta, és hogy ennek katasztrofális hatásai vannak mindannyiunkra, de azért ne tegyünk úgy, mintha Kína és Oroszország ártatlan báránykák lennének!

    MangaM, szerintem van valami abban, amit Kakukk ír. Azzal, hogy rendszeresen kipécéz magának valakit, akit aztán földig rombol, az USA folyamatosan tudatosítja a szövetségeseiben (és mindenki másban), hogy jobb ha csendben tesszük, amit diktálnak, különben mi is könnyedén így járhatunk! Igazi agresszor.

  11. 11. Ábel

    Persze, hogy van, ez nem is kérdés, de…

    Kiket is rombolt eddig szét az USA?
    Csupa másodvonalas regionális kis, vagy maximum középhatalmat. Olyanokat, akik sosem voltak nemhogy vele egy súlycsoportban, de nagyságrendekkel kisebb erőt képviseltek. Irak, Szerbia, Líbia, Afganisztán, régebben Korea vagy Vietnam…, csak hogy a direkt akciókat nézzük.
    Komolyabb szintű regionális középhatalommal nem vívott komoly háborút sehol, lásd pl. Irán.
    Tehát a „földig rombolok mindenkit, aki nem áll be a sorba” sokkal inkább PR fogás, semmint valóság, legalábbis eddig (maradjon is így). Arról nem is beszélve, hogy a Hidegháború vége óta szinte minden katonai akciójához elegendő szövetségest is keresett, akár Irak, akár Kis-Jugoszlávia is volt terítéken.
    Ezt nevezte Todd „színpadias mikromilitarizmusnak”.

    Ez egy jó ideje tartó egyfajta psy-op művelet a világ felé, de nem mindenki dőlt be ennek. Irán, Észak-Korea, Venezuela, Kuba, stb…

  12. 11 Az elképesztő az, hogy a szövetségesiek sose mondták nekik, hogy elmennek a jó fenébe a hazug ürügyeikkel, hogy egyik-másik országot megtámadják. Még csatlakoztunk is hozzájuk, küldtünk csapatokat a gyalázatos háborúikba.

  13. 12. Ábel

    De, volt rá példa, a francia külügyminiszter 2003.-ban az amerikai háborús indokokra egyszavas választ adott: Merde! Az egy más kérdés, hogy a Bush-adminisztrációt és a neokonak baromira nem hatotta meg Franciaország ellenkezése. Ettől függetlenül az európai szövetségesek általában csak lapítanak és bólogatnak szinte mindenre. Ez van. Persze lehet, hogy ez idővel fog változni.

  14. Előszőr is a cikkről:

    A cikk sokkal kevésbé elfogult, mint a 3504.poszt Saker cikk fordítása.
    Az hemzseg az alaptalan állításoktól, ez sokkal inkább próbál logikusan érvelni.

    „A NATO-csúcstalálkozót akkorra időzítették, amikor az Egyesült Államok és európai szövetségesei összehangolt szankciópolitikát folytatnak Kína és Oroszország ellen állítólagos emberi jogi kérdések miatt. ”

    Nos a szankciók mögött NEM CSAK emberjogi kérdések állnak.

    Kínánál:

    a.) Hong Kong esetében a brit-kínai szerződés megszegése

    b.) Dél-Kínai tengeri ténykedések, ami sok környező ország érdekeit sérti

    c.) A majd 70 éve független Tajvan elleni folyamatos fenyegetőzés és nyomásgyakorlás

    d.) Ideológia és egyéb okokból a vele ellentétes véleményen (pl. Covid-19 keletkezésének, kínai kezelésének kivizsgálása, Tajvan elismerésének szankcionálása, ujgur kérdés kivizsgálása stb.) lévő országok gazdasági szankcionálása.
    Pl. Ausztrália, Óceánia szigetországok, Nagy-Britannia, Kanada, nyugati vállalatok, kosárlabda csapatok, lapok, Japán ritkaföldfémek ügy stb.

    Oroszország:
    a.) Alapvetően az ukrán kérdés miatt van a szankciók jó része.
    b.) A különféle, részben más országok területén elkövetett mérgezések,gyilkosságok elkövetése a másik fele, ami szuverenitási kérdés is.

    Az okokat lehet vitatni, tagadni, de ezek a nyugati okok.

    „Moszkva reagált a nyilatkozatra és jelezte, hogy Oroszország egyetlen nemzetet sem fenyegetett, és hogy a NATO csak megpróbálja igazolni létezését.”

    Ja, lásd korábban és most ukrajnai megnyilvánulások (megszűnik az ukrán államisággal való fenyegetőzés stb.),, észt kiber incidens korábban, a befagyott konfliktusok Oroszország határainál, belorusz helyzet stb.

    „Nos, talán azért, mert Kína a világ legnagyobb kereskedelmi partnere az Európai Uniónak és jelentős külföldi közvetlen befektető az európai nemzetekben, amelyek évtizedek óta a neoliberális kapitalizmus és a megszorítások miatt csődbe mentek.”

    Nos alapvetően nem azzal van a baj, hogy Kína befektet, hanem a KÖLCSÖNÖSSÉGGEL!!!

    A kritikus infrastruktúra az ugye biztonsági kérdés. a technológiai szektorban úgyszintén.
    Ők is annak tekintik!!!
    Van lehetőség nyugatiaknak kínai kikötőt venni Kínában, mint nekik Görögországban?

    Kína, annak ellenére, hogy WTO tag, a WTO szabályait eléggé egyoldalúan értelmezi.

    A Kínában élő különféle befektetési tilalmak,
    a nyugati vállalatokra kikényszerített technológia transzfer,
    a hazai vállalatok felé kedvező törvénykezés,
    a különféle szellemi tulajdon lopások (amit az oroszok is megtapasztaltak),
    a burkolt és direkt állami támogatások ,
    a hadiipari összefonódások,
    a kötelezően törvényileg elvárt információszolgáltatás ( kémkedés) az állam felé,
    a párt delegáltak a a vállalatoknál stb. mind az egyoldalúságra utalnak.

    Amíg Kínai fejletlenebb volt , a nyugat elnéző volt.
    Mikor már a fentiek miatt is konkurensek lettek, értelemszerűen nem fogják ezeket az egyoldalú verseny előnyöket elnézni.

    „Egy idősebb orosz honatya, Leonyid Szlutszkij szerint a NATO védelmi szövetség jellegének hangsúlyozása „kirívó hazugság”, rámutatva a volt Jugoszláviában, Afganisztánban, Irakban, Líbiában és Szíriában indított háborúkra és beavatkozásokra.”

    Kétségtelenül tény, hogy a SZU összeomlásával és a Varsói szerződés megszűnésével, a NATO jó ideig nem találta a helyét.

    Így a védelmi szövetség tágabb értelmezésében, kirívó atrocitások ellen próbáltak meg fellépni a világban.
    Szelektíven, nem függetlenül az érdekektől.

    Az okok megvoltak, a fent felsoroltakból a második iraki háborúnál bizonyosodott be, hogy hazug, hamis indokkal igazolták a beavatkozást, Líbiánál ENSZ felhatalmazás volt.

    Egy katonai szövetség megalapítás és megszüntetése nem egy rövid folyamat.
    Jó ideig a hidegháború után a NATO-nak nem sok értelme volt.

    Lehet arról értekezni, hogy a NATO talál most új ellenséget magának, hogy igazolja létezését, de az ellenség/ellenfél magától kialakult a társadalmi/gazdasági fejlődés folyamán.
    Így utólag, nem volt hiába való, hogy kivártak a megszüntetéssel.

    Nyugat jó ideig abba reménykedett, hogy Kínát és Oroszországot, ugyanúgy lehet integrálni a meglévő gazdasági rendbe, mint Japánt.

    Emlékezzünk rá, hogy korábban mekkora félelem volt Japánnal szemben a gyors gazdasági fejlődése okán.

    Ez szemmel láthatóan nem jött be.

    MangaM:

    Főleg a saját poszt kiegészítésedben és a kommentekben szemmel láthatólag törekedsz a kiegyensúlyozottságra, ami nagyon dicsérendő.
    Csak így tovább, ne térj le erről az útról!

    2.MangaM:

    „Trumpnak egyébként nagy igazsága volt abban, hogy Európa a Hidegháború vége óta belekényelmesedett a helyzetébe és kvázi “élvezte” a közös “utazást”.”

    Trump kevés lépése, amivel egyet értettem, a harcias Kína ellenessége mellett.

    Az EU többségében 2 % GDP arányos hadi kiadást nem érték el, potyáztak az USA kárára. nem mintha, ez USA-nak annyira ellenére lett volna, mert ezzel, a vezető szerepet, kvázi tálcán kínálták fel neki.

    A francia külön utasság és harciasság egy másik történet.

    „hogy valójában egy USA-Kína és egy Európa-Oroszország párosnak illene egymással szemben állnia, alapvetően ugyanis ez lenne a logikus és az “egészséges”. ”

    Egy USA-Kína felállásban az EU-Oroszország szövetség nem nagyon lenne potens ellenfél.

    Az USA-Kína szövetség garantálná a világ dominanciát.

    Ezen csak egy India és Török EU-Oroszország melletti kiállása változtatna valamit.

    4.Tibor bá:
    Nocsak.,nocsak!
    A nyugat ellenes érzéseket felülírja a Kínától való félelem?

    Teljesen egyetértek különben a hozzászólásoddal.
    Vadul tagadják hogy rasszisták lennének, de a túlhajtott nacionalizmus óhatatlanul ehhez vezet.

    Egyébkét tavaly tavasszal a kínai járvány idejében érdekes rasszista megnyilvánulások voltak néger honfitársaikkal szemben.
    Pár afrikai ország szóvá is tette ezt.

    Akik annyira ajnározzák a Kína-Oroszország duót, azok képzeljék le, hogy mi vár a Nyugatra (amibe benne élnek), ha a Nyugat veszít.

    Ostorozzák a nyugat mindenféle dekadenciáit, de a nagy nyugat ellenesség, ugyanilyen önsorsrontó dekadencia.
    Már ha nyugaton élnek és nem különféle befolyás (anyagi vagy szellemi) alatt álló trollok.

    A világbéke, az ködös utópia, az elnyomás az az emberiség történetéből következő realitás a fenti esetben.

  15. 15 – Idegen:
    „A nyugat ellenes érzéseket felülírja a Kínától való félelem?”
    Véleményemet nem befolyásolja a személyes érzelem.

  16. Egyébként szerintem hülyeség ellenségeskedni. Egyszerűen haza kellene hozni a gyárakat Kínából, és abbahagyni velük a kereskedést. Kerül amibe kerül. Aztán pufogjanak magukba, ha akarnak.

    A népirtást meg úgyse fogják abbahagyni, tépheti a száját akárki akárhogy. Ahhoz le kéne győzni őket, mint Hitlert, de az irtózatos lenne. Akkor már inkább csinálják amit tesznek.

  17. 15. Idegen

    Csak néhány kiragadott észrevételre reagálnék:

    Nyilván a cikk távolról sem tárja fel teljesen az okokat, sőt, valós okok helyett több esetben csak indokokat hoz fel! Az emberi jogok helyzete pont az a rágógumi, ami semmire sem jó, ergo mindenre jó lesz. Kína esetében felszólal az USA, Szaúd-Arábia esetében nem.

    Oroszországgal, és elsősorban Putyinnal szemben úgy vélem, hogy máshol van a Kedvencek Temetője, azaz a kutya elásva . Az ukrán kérdés vagy a külföldi mérgezéses ügyek megint csak indokok, ezek valóság tartalmába most nem mennék bele, biztos, hogy Moszkva sem teljesen ártatlan mindenben, de az is biztos, hogy a Nyugat igen rendesen túltolja ezeket az ügyeket.

    Putyin – véleményem szerint – ott rúgta el a pöttyöst, hogy amíg Jelcin szervilisen kiszolgálta a Nyugati nagytőkét, addig Putyin első dolga volt, hogy rendet vágott az addig vígan bizniszelő otthoni oligarhák között, amivel konkrétan jónéhány Nyugati érdeketség tyúkszemére is rálépett, mégpedig rendesen. Ez a folyamat 2005-2006 körül már többé-kevésbé érzékelhető volt, a 2007-es müncheni biztonságpolitikai fórumon elmondott Putyini beszédnél pedig már konkrétan érzékelni lehetett, hogy ez a Putyin az bizony nem az a Jelcin.

    Tehát a valódi fő probléma az Putyinnal, hogy „tönkretette” az addig igen virágzó nyugati-orosz „oligarhikus” kapcsolatokat, minden további ellenségeskedés innen ered. Az meg egyenes következménye ennek, hogy az innentől kezdve erősödő Oroszország beleszólt már olyan kérdésekbe is, amiről a Nyugat – és főleg az USA – úgy gondolta, hogy rég lejátszott meccs.

    Egy USA-Kína szövetség esetén egy Oroszország-EU szövetség lehet, hogy nem lenne kapásból világelső hatalmi erő, de igen jelentős potenciál lenne, amit nem lehetne félvállról venni. Sőt, hosszabb távon nagyobb esélye lenne egy orosz-EU „szuperunió” létrejöttének és működésének, mint egy USA-Kína érdekszövetségnek, magyarul ha Európa és Oroszország egy szép napon „egymásba szeretne”, azt bizony nagyon nehéz lenne szétbontani még egy USA-Kína duónak is, ellenben egy USA-Kína szövetség jóval könnyebben megbontható a teljesen eltérő tradíciók és civilizációs kultúra miatt.
    Ettől függetlenül az elmúlt évtizedek alatt kiépült együttműködési rendszer alapján mégiscsak egy USA-Kína kooperációnak lenne létjogosultsága, egyelőre minden alapjuk meglenne arra, hogy ők irányítsák a világot.

    Ehhez képest egészen másfelé kormányozódik a világ nagy hajója, ami nagyon nem megnyugtató jelen körülmények között.

    Törökország és India nagyon fontos szereplők és lesz még szerepük a világ alakulásában, ebben egészen biztos vagyok, de ide sorolnám még (Dél-)Koreát és Iránt is.

  18. A nyugati világ legnagyobb és megmagyarázhatatlan tévedése volt a teljes iparának átpasszolása Kinába.Ez az én szememben felér egy gazdasági öngyilkossággal, amire az égvilágon semmi, de abszolt semmi logikus magyarázatot nem találok.Ennek még óriási böjtje lesz a nyugati országok számára, csak ki kell várni, mig felélik a bőség évtizedei alatt felhalmozott zsirréteget, azután kezdödik a balhé.Kina a kezében felhalmozódó bödületes dollármennyiség segitségével kezdi tulajdonképpen felvásárolni a világot, hogy ennek mi lesz a vége, azt az isten sem látja elöre szerintem, de ezzel is baj lesz, várjuk csak ki a végét.Nem értem, a nyugat hogy nem látja ezeket a baljós előjeleket, amelyek bizony minden akár kevéssé is gondolkodni képes ember számára zavaróak? Kinai üzemtulajdonosokat, kinai főnököket akar a Nyugat saját országaiban látni? Van fogalmatok mit jelent kinainak, kinai keze alatt dolgozni? Dante ezt kifelejtette, szegény, az Infernóból, de ti isten mentsen, megtapasztalhatjátok.Amennyire nekem sikerült, bármennyire felületesen, megismerni őket, semmi porcikám nem kiván velük soha semmi közösködést.
    Nekünk is volt tapasztalatunk kinai kézbe került vállalatról, remélem elöször és útoljára, és csak remélem, hogy nektek nem lesz hasonló.
    Ugyhogy, vigyázzatok Kinával, és vele bármilyen üzleteléssel, VIGYÁZZATOK AZZAL A KINAI EGYETEMMEL.

  19. 18.MangaM:

    „Kína esetében felszólal az USA, Szaúd-Arábia esetében nem.”

    Azért Biden alatt csak Trump-hoz képest csak kijött a jelentés a szaúdi herceg újságíró gyilkolásban való részvételéről.

    Világos , hogy részrehajlás van, de ez a Kínai bűnöket nem mentesíti.

    Ők hivatkozhatnak a szaúdi esetre, de valószínűleg nem fogják tenni, mert a szaúdiak még mindig jelentős, bár csökkenő mértékben az olaj beszállítóik.

    „Putyin – véleményem szerint – ott rúgta el a pöttyöst, hogy amíg Jelcin szervilisen kiszolgálta a Nyugati nagytőkét, addig Putyin első dolga volt, hogy rendet vágott az addig vígan bizniszelő otthoni oligarhák között,”

    Ez kissé leegyszerűsítése a dolgoknak, Putyin csak újraosztotta a lapokat saját, hozzá hű oligarcháknak és magának.

    Pl. Hodorkovszkij nem orosz volt?

    #en.wikipedia.org/wiki/Yukos
    A Yukost Hodorkovszkij hitelből szerezte meg hitelből részesedés program keretében lásd lentebb.

    Aztán mivel kissé politikailag önjáró lett, adócsalásra hivatkozva, bebörtönözték, és a Yukost feldarabolták és a darabjai máshoz kerültek…

    2014-ben a történelem legnagyobb választott bírósági díját, 50 milliárd dollárt (37,2 milliárd eurót) nyertek el a Jukos korábbi tulajdonosai Oroszországgal szemben. [4] Az Állandó Választott bíróság 50 milliárd dolláros díját érvénytelennek találta a Hága 2016-ban [5], de a Hágai ​​Ítélőtábla 2020-ban visszaállította. [6]

    De ajánlom figyelmedbe ezt:
    #en.wikipedia.org/wiki/Privatization_in_Russia

    Kuponos privatizáció ( nálunk kicsit szűkebb körben kárpótlási jegy)

    A vagyon gyors elosztása és a népi támogatás elnyerése érdekében a reformerek úgy döntöttek, hogy leginkább az ingyenes utalvány-privatizáció mechanizmusára támaszkodnak, amelyet korábban Csehszlovákiában hajtottak végre. Az orosz kormány úgy vélte, hogy az állami tulajdonú eszközök nyílt értékesítése – szemben az utalványprogrammal – valószínűleg az orosz maffia és a nomenklatúra további koncentrációját eredményezte volna, amelyet igyekeztek elkerülni. Mindazonáltal a kormány várakozásaival ellentétben a bennfenteseknek sikerült megszerezniük az irányítást az eszközök nagy részében, amely az elkövetkező években is nagyrészt az állami támogatás függő volt.

    1992 és 1994 között 15 000 cég tulajdonjogát adták át az állami ellenőrzés alól az utalványprogram révén. [14]

    Tehát minden állampolgár kapott kupont, amivel aztán szabadon rendelkezett.

    Hitellel támogatott privatizáció (nálunk E-hitel)

    1995-ben Borisz Jelcin kormánya súlyos költségvetési hiánnyal szembesülve és az 1996-os elnökválasztásokhoz kétségbeesett pénzeszközökre szorulva elfogadta Vlagyimir Potanin bankár által javasolt és részvényre szóló kölcsönöket, amelyet Anatolij Csubais akkori miniszterelnök-helyettes hagyott jóvá , amelynek keretében a legnagyobb állami ipari eszközöket (köztük a Norilsk Nickel, a Jukos, a Lukoil, a Sibneft, a Surgutneftegas, a Novolipetsk Steel és a Mechel állami tulajdonban lévő részvényeket) árverések útján adták bérbe a kereskedelmi bankok által a kormánynak kölcsönadott pénzért. Az aukciókat szigorúan használták, és hiányzott belőlük a verseny, ezeket nagyrészt a politikai kapcsolatokkal rendelkező, előnyben részesített bennfentesek irányították, vagy maguk a kereskedelmi bankok javára használták fel. [17] Mivel sem a kölcsönöket, sem a bérelt vállalkozásokat nem sikerült időben visszafizetni, ez tulajdonképpen az állami eszközök nagyon alacsony áron történő értékesítésének vagy privatizációjának egyik formájává vált.

    Tehát úgy, mint itthon politikai kapcsolattal rendelkező bennfentesek, kereskedelmi bankok részben elcsalt árveréseken hitelből megvették a nagy állami vállalatokat olcsón.

    A nyugati %-ot nem tudom, egyesével végül lehetne nyálazni a vállalatokat, de nem hiszem, hogy az oroszok olyan hülyék lettek volna, hogy a zsíros falatokat nem maguknak tartják fent.

    Aztán, ha megszerzett javakat haszonnal továbbadták külföldieknek, az más történet.

    Találomra a Norilsk Nickel néztem,

    #en.wikipedia.org/wiki/Norilsk_Nicke

    amelynek az egyik fő tulajdonosa még a kuponos privatizáció óta tulaj
    #en.wikipedia.org/wiki/Vladimir_Potanin.

    Tulaj még Oleg Deripaska, aki Yelcin közeli figura, de nagy alumínium és egyéb érdekeltségei vannak.

    „Deripaska kiviteli arbitrázst vállalt, fémeket vásárolt alacsony orosz árakon, és jelentősen magasabb nemzetközi piaci árakon értékesítette külföldön.”

    „1993 és 1994 között Deripaska utalványokat és részvényeket vásárolt Szajanogorszkban, és 20% -os részesedést halmozott fel a gyárban, az orosz állam után a legnagyobb egyéni részvényes lett – az üzem kommunista kori főnökeinek bosszúságára.”

    #en.wikipedia.org/wiki/Oleg_Deripaska

    Tanulságos történet a Gazpromé is:

    #en.wikipedia.org/wiki/Gazprom#Privatization

    Szó sincs nyugati lehúzásokról, az orosz menedzsment úgy lopott, ahogyan nem szégyellt.
    Ez még Jelcinnek is sok volt, mert elcsapta az egyiket, aki később visszaszivárgott a vezetésbe.

    És ott még ilyen meglepő dolgokat is olvashatunk a Magnyitogorsz ügyben szóba került Browderről is:

    „Csernomirdin Oroszország miniszterelnökeként biztosította, hogy a Gazprom elkerülje a szigorú állami szabályozást. A Gazprom elkerülte az adókat, és az orosz kormány kevés osztalékot kapott. A Gazprom vezetői és az igazgatóság tagjai, például Csernomirdin és a Gazprom vezérigazgatója, Rem Viakhirev, vagyon lehúzásával foglalkoztak. A Gazprom vagyonát megosztották rokonaik között. Az Itera, egy gázkereskedelmi vállalat is kapott Gazprom-eszközöket. [16]

    1998 márciusában a Gazpromnál végzett tevékenységével nem összefüggő okokból Jelcin elbocsátotta Csernomirdint. [17] 1998. június 30-án Csernomirdint a Gazprom igazgatóságának elnökévé tették.

    Amikor 2000 júniusában Vlagyimir Putyin Oroszország elnöke lett, fellépett azért, hogy megszerezze az irányítást az orosz oligarchák felett, és az országos bajnokok programja révén fokozza Oroszország kormányának irányítását a fontos társaságokban. [18]

    Putyin elbocsátotta Csernomirdint a Gazprom igazgatóságának elnökének posztjáról. Az orosz kormány Gazpromban lévő részvényei hatalmat adtak Putyinnak Vjahirev kiszavazására. Csernomirdint és Vjahirevet Dmitrij Medvegyev és Alekszej Miller váltotta. Ők voltak Putyin korábbi alkalmazottai Szentpéterváron. [18] Putyin fellépéseit William Browder, a Hermitage Capital Management vezérigazgatója és Borisz Fjodorov volt orosz pénzügyminiszter részvényesi aktivizmusa segítette.

    Millernek és Medvegyevnek le kellett állítania a Gazpromnál az eszközök lehúzását, és meg kellett térítenie a veszteségeket. Az Iterának megtagadták a hozzáférést a Gazprom vezetékeihez, és csőd közelébe került. Itera beleegyezett, hogy az ellopott eszközöket térítés ellenében visszaadja a Gazpromnak”

    Putyin alatt is ment a technológia és egyéb együttműködés ugyanúgy ment olaj és gázfronton, nyugati részesedékkel vegyes vállalati részesedésekkel, mint eddig.
    TNK-BP, Rosznyeft, Exxonmobil, BP kooperációk.
    És ha utánaolvas az ember, itt is előfordulnak furcsa vargabetűk a történetekben. 🙂

  20. 19. Bálint

    VAn egy dokumentumfilm arraól, hogy egy USA bel autóiparral kapcsolatos tönkrement céget újranyit egy immár kiani új tulaj.

    Nem vált be a dolog….

    https://magyarnarancs.hu/mikrofilm/az-amerikai-gyaregyseg-126636

    20. Idegen

    Putyin- Hodorkovszkij témakörben is van egy jó könyv:

    https://moly.hu/konyvek/valerij-panyuskin-mihail-hodorkovszkij

    Nagyon részletesen ir Putyin hatalomra kerüléséröl, a kuponis privatizációról, Hodorkovszkij szerepéröl….Nekem ebböl az jött le, hogy a Nyugat elszalasztott egy nagy alkalmat az oroszokkal való stabil együttmüködésre, mert kapzsi mohóssággal csak tolták ki az ország javait oroszországból…..A kuponos privatizáció meg korrupt, a nyugatiak zsebében lévő percemberkék ügyeskedése volt.
    Ahonnan Puytin felhozta azt az országot: nem csoda, hogy a Nyugat azt hitte, örök időkre ők ülnek majd a nyeregben…..

    Amugy Putyin tényleg azóta szálka a NYugat szemében, amióta lecsukatta Hodorkovszkijt- aki egy lépésre volt attól, hogy a Jukoszt sikeresen amerikai kézre játssza át.

    De hát nem jött be.

  21. 20. Idegen és 21. Fényhozó Kerub

    Igen, sokféle hír és infó kering a témában, esélytelen vagyok abban, hogy kibogozzam a szálakat, neki sem kezdenék. Az nem kérdés, hogy brutál korrupt az egész világ, nemcsak Oroszhon…, sőt!

    Hodorkovszkijról és a Jukoszról viszont érdekes „pletykák” keringtek, miszerint a Shell-el és az Exxon-nal (ha jól emlékszem, de lehet, más cégekkel) voltak olyan külön ügyletei, ami miatt egyes Nyugati körök beígérték neki, hogy nagy pénzekkel és egyéb politkai támogatással a háta mögött induljon az orosz elnöki székért és majd cserébe, ha sikerül megszereznie az elnöki széket, akkor utána majd „meghálálhatja” ezt a kis szívességet, úgy kábé 100 évre szóló kizárólagos koncessziókkal és egyéb finomságokkal.

    Hogy ebből pontosan mi és hogyan igaz, azt nem tudom, de az tény, hogy Hodorkovszkijt egy kicsit leültették majd pár év után kiebrudalták Oroszhonból (végül is nem nyírták ki, ez igazán kedves gesztus volt), a Jukosszal meg történt, ami történt – ergo valami igazságféle csak lehetett a dologban.
    Nem tudom megítélni az egész sztorit, de sejtésem szerint mivel Hodorkovszkij nem nagyon kavar mostanában, Putyinék meg nem vadásznak rá külön, így valszeg mindkét fél tud ezt-azt a másikról, így nem érdeke egyiknek sem túl nagy cirkuszt és hírverést csapni a témában. Úgy hallani, hogy itt jóval nagyobb buli volt a levegőben, mint szimplán a Jukosz amerikai kézbe adása.

    Az viszont tény – és ez Putyin érdeme – hogy képes volt a nagyorosz oligarhák döntő részét beállítani a sorba maga mögé, ez előfeltétele volt annak, hogy Oroszországban valamiféle rend legyen a Jelcin-éra utáni anarchiából. Erre például Ukrajna a mai napig képtelen volt – nem bántásképpen írom – de ez az ország 30 éve abból él, hogy lehúzogatja hol az oroszokat, hol a Nyugatot, de bármilyen fejlődés vagy legalább a látszata, na az nuku.

  22. 19. bálint
    „A nyugati világ legnagyobb és megmagyarázhatatlan tévedése volt a teljes iparának átpasszolása Kinába.”
    Ez olyan lépés volt, ami ma már nem visszafordítható. Gyárat még lehetne építeni, de nagyobb baj, hogy a szükséges tudás már nincs meg hozzá. Azok, akik korábban dolgoztak benne, már nem aktívak, a tudásuk is megmaradt az akkori szinten. Rombolni könnyű, újraindítani annál nehezebb.
    Miután valószínűleg hosszú ideig nem lenne nyereséges, a magántőke nem kezdeményezné. Nem véletlen, hogy a Debrecen mellett épülő oltóanyaggyárat is az állam építi (ha megmaradt volna a korábbi gödöllői, más lenne a helyzet). Majdnem két évig tart az építés, de szükséges a függőségek elkerülése érdekében.
    A nyugat sikeresen átadta a technológiáját Kínának, kiszervezte a gyártást, mert kényelmesebb az ott gyártatott termékeket nagy haszonnal eladni.
    Ami jelenleg korlát, a nagy távolság miatti szállítási költség. Várható, hogy azokat a nagy méretű és súlyú termékeket (nem véletlen, hogy az építőanyaggyártást nem szervezték ki), amiket csak drágán lehetne szállítani, azokra majd itt építenek (vásárolnak) üzemeket, a többit meg egyszerűbb nekik Kínában, vagy a környező államokban előállítani.

  23. 24 – Ábel:
    Azért néhány szót lehetne ejteni arról, hogy Kína Tajvant szerves részének tekinti a kezdet kezdete óta, és ebbe eddig Nyugat nem kötött bele. Kína most úgy gondolja, hogy itt az idő az egyesítésre. Okosabb lenne, ha ebbe mindenki belenyugodna, mert úgyis meg fog történni.

  24. 19. Bálint

    A Nixon-féle nyitás sikerének, Kína megnyerésének a stratégiai együttműködéshez ára volt, ami kicsit több, mint a szép szavak. Az egy más kérdés, hogy az USA nagytőkései, akik befektettek Kínába, hatalmas nyereséget produkáltak. A globalista szemléletmódban működő nagytőke számára tök mindegy, hogy USA vagy Kína, számukra mindkét ország – kis túlzással – egyre megy, hiszen a Világban gondolkodnak. Azokat a termelési ágazatokat, amelyeket kivittek Kínába, nem lehet egyik napról a másikra hazavinni, hiszen nem elég csak termelési helyet adni, oda szakképzett munkaerő és megfelelő beszállítói hálózat is szükséges. Ezeket nem lehet egyik napról a másikra elintézni.

    24. Ábel

    Kína évtizedek óta kommunikálja, hogy Tajvan függetlenedését nem engedi, akkor háborút indít a sziget ellen. Ebben semmi újdonság nincs, nem tegnap kezdtek erről beszélni. Az, hogy éppen a kínai flotta közelében egy amerikai flotta is felvonult, annak nem Tajvan a valódi oka, hanem fokozottabb ütembe kapcsolt a geopolitikai kötélhúzás. (Orosz-kínai együttműködés magasabb szintre lépett, kínai nyomulás Iránban, stb.). Kína elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy az eddig alapvetően működő mosolydiplomáciát „hébe-hóba” kezdi felváltani a katonai fenyegetés a részükről. Erről is volt itt szó, Kína elnöke tavaly decemberben komoly beszédet tartott és felszólította a kínai hadsereget, hogy álljon készen a háborúra.
    Változó világhelyzet, kiéleződő ellentétek, erőpolitika – ez a ma realitása.

  25. 25: Taiwan pedig Kínát tekinti a szerves részének. Semmivel se kevésbé legitim a taiwani kínai állam, mint a kommunista. Viszont sokkal emberibb.

  26. 26: Szóval ezt is Nixon cseszte el. Nyilván nem naivitásból. Egyre gyanúsabb az ürge.

  27. Ábel

    Én nem mondtam olyat, hogy bárki elcseszte. A hidegháború idején az USA azt látta jónak, ha Kínát szembefordítja a Szovjetunióval a saját geopolitikai céljainak érdekében. Ennek ára volt, a SZU végül bedőlt, helyette Kína emelkedett fel mostanra, közben brutál nyereséget produkáltak az amerikai nagytőkések is. Ez nem elcseszés vagy nem elcseszés, hanem törvényszerűség.

    Tajvan és Kína kérdésében van egy 1,4 milliárdos óriási Kína meg hozzá képest törpe, 24 milliós Tajvan. Az elefánt vagy az egér a góré? Tök mindegy, hogy melyik állam a szimpatikusabb, emberibb vagy jópofább, ez nem így működik. Ennyi erővel legyen Nepál vagy Tibet a világ ura, mert ők a legjobb arcok! Én benne vagyok!

  28. 30 Tibor bá’
    Igen, ha nem lett volna ott a tenger, akkor Mao nagy menetelése odáig tartott volna… 🙂
    Csang kaj Sek jobban járt, mint a dalai láma, ő legalább hazai föld egy kis darabkáján tudta megvetni a lábát…

  29. 31 – hubab:
    Erről már hallottál? : „one-China principle”

  30. 23,kakukk
    …”Várható, hogy azokat a nagy méretű és súlyú termékeket (nem véletlen, hogy az építőanyaggyártást nem szervezték ki), amiket csak drágán lehetne szállítani, azokra majd itt építenek (vásárolnak) üzemeket..”Nem tévedsz egyáltalán, ez a folyamat mintha már megkezdödött volna.
    …’Gyárat még lehetne építeni, de nagyobb baj, hogy a szükséges tudás már nincs meg hozzá…’
    Igen, valamikor régen irtam a dimonai Mariska néniről, pontosan ezen kapcsolatban.
    Hogy is mondta volt Huxley? Szép új jövő.
    Csodálatos a nyugatra váró perspektiva.Saját földeteken kinai tulajdonban az üzemek, kinai tulaj és igazgatói stáb, a nyugati ember mint a kinainál dolgozó rabszolga.Nem rosszindulatból fognak benneteket agyondolgoztatni, a kinai az övéivel is állatként , élő biorobotként bánik, lásd a kinai kuli fogalmát.
    Szép új jövő.

  31. 30. Tibor bá’:
    „A Tajivani téma visszanyúlik Csak Kaj Sek időkre”

    32. Tibor bá’:
    „Erről már hallottál? : “one-China principle” ”

    Azt hiszem sokan halottak a fentiekről és a háttérrről.

    A kérdés az, hogy 70 év után ez az egyoldalú kinyilatkoztatás érvényessége mennyire jogos-e?

    Mert az elképzelhető, hogy Kína a fentieknek erővel akar érvényt szerezni.

    Egy multipoláris világrendben azonban elképzelhető ez nem mindenkinek tetszik és ez iránti nem tetszését tettekben is kinyilatkoztatja.

    Valamint milyen jog alapján tartsa be más ezt az egyoldalú kinyilatkoztatását, amikor ő (Kína) nem tartja be az általa aláírt és ezzel elfogadott brit-kínai szerződést Hong Kong esetében?

    Ugye az volt az ígéret, hogy Tajvan is az egy ország rendszer elv keretében kapcsolódna Kínához.

    Ehhez talán nem így kellett volna viselkedni Hong Kongban, ahogy történt.

  32. Csak az erő igazsága létezik a nagypolitikában.

    Aminek nem lehet érvényt szerezni, az – sok esetben sajnos – csak egy szép ígéret, remény, elv marad. Sok példa van erre a történelemben.
    Amikor azt firtatjuk, hogy adott kérdésben melyik nagyhatalomnak van igaza, a válasz sajnos szintén nagyon egyszerű: amelyiknek elég ereje van a saját igazságát érvényre juttatni.

    Majd ha egyszer eljut oda a világ, hogy az erős hagyja érvényesülni a gyengét is mindenféle ellenszolgáltatás nélkül, csak mert megteheti, akkor valóban egy új világrend lesz – de ez utópia.

    Addig viszont mindig csak a régi világrend marad, akárhányszor is fogják átöltöztetni.

  33. 35.MangaM:

    Rendben, de akkor ne igazságra, jogszerűségre hivatkozunk,hanem nem PC módon, mondjuk ki, hogy „az erősebb kutya b@szik”.

    És ebből következően azt is, hogy „fogat fogért, szemet szemért” és éljen a vendetta.

    Egyébként a jogállamiság építése, a civilizáció fejlődése pont erről szó, hogy a jog uralkodjon, ne az erő!
    Ami gyengékre és erősek egyaránt vonatkozik!

    Továbbiakban meg akkor ne háborodjunk fel, Irakon, Libíán, Szírián, Afganisztánon, az indiánok kiirtásán stb.

    Ekkor mások szintén nem fognak felháborodni Ukrajnán, Tajvanon, Hong Kongon, ujgurokon, Dél-Kínai tengeren, Szibéria meghódításán, a csecseneken és cserkeszeken, Afganisztánon stb.

  34. 36 – Idegen:
    Se MangaM se én a hozzászólásban nem állunk (ez esetben) Kína mellé, és nem keressük az igazságot. „Mindössze” ismertetjük a valóságot. Szerintem nem lehet ma Tajvan esetről úgy híreket terjeszteni, hogy nem megyünk vissza minimum 1949-ig. Hogy éljek egy analógiával. Nem elég azt megírni, hogy egy 29 éves nőt X Péter megerőszakolt, azt is meg kell írni, hogy a hölgy előtte a bugyijával integetett X Péternek.

  35. 37: Olvastam a Vadhattyúk első felét a nyáron. Rendkívül érdekes könyv, ajánlom mindenkinek. Mandzsúriában kezdődik, aztán leírja egy kommunista főfunkcionárius felesége szempontjából azokat az időket.

    Szóval ugye Kína úgy lett kommunista, hogy a kommunisták katonailag elfoglalták az országot a Kuomintangtól. Taiwan meg úgy lett nem kommunista, hogy azt meg nem foglalták el, és maradt a Kuomintang. Ami mostanra egy jól funkciónáló demokráciává fejlődött.

    Az, hogy a Kínai Kommunista Párt ebbe nem nyugszik bele, semmiféle jogalapot nem ad nekik a politikailag független Taiwan leigázására. Felháborító, hogy ehhez az agresszív politikájukhoz az egész világ asszisztál.

    Ha egy élhető, emberi rendszert tartanának fenn, a különböző tartományok, népek nagyfokú önállóságával, akkor valószínű, hogy Taiwan szívesen csatlakozna hozzájuk az Egy ország – különböző rendszer elv alatt. De tekintve, hogy hogyan bánnak a tibetiekkel, ujgurokkal, hongkongiakkal, keresztényekkel, falun-gonggal, BÁRKIVEL aki nem simul be, az ellenállás teljesen jogos.

    Sőt, a bűneik miatt a világnak felelőssége lenne eltörölni ezt a rendszert a Föld színéről, éppúgy, ahogy Hitlerrel tették. Németország se tűnt könnyű falatnak 1939-ben.

  36. 38. Ábel

    Ha jól értem, akkor Te támogatnál egy világháborút Kína bűnei miatt Kína ellen?
    Mi van a többi nagy- és középhatalommal, akik bűnlajstroma szintén tetemes? Ki otthon nyomja el a kisembereket, ki a világ más részein teszi ugyanezt.
    Őket is pusztítsa el a világ?
    Erre van ereje a világnak?
    Ha lenne hozzá ereje, akkor mi jön utána, ahhoz is lesz elég erő és akarat, hogy a pusztítást felszámolja és a „felszabadítottaknak” új és normális életet biztosít majd?
    Egy ilyen világháborúban nem pont azok a kisemberek fogják a legnagyobbat cumizni egyébként mindegyik oldalon, akik érdekében elvileg ez ki lett robbantva?

  37. 39: Nem, egy világháborút nem támogatnék.

    Azt támogatnám, hogy akármelyik ország akármilyen bűnt követ el, legyen az emberiségellenes bűn, népirtás vagy jogtalan háború, azt a többiek az ENSZ-ben egységesen ítéljék el, és foganatosítsanak ellene olyan békés válaszokat, hogy ne érje meg. Se az USÁnak, se Kínának, se Oroszországnak.

    Azt is épp ilyen felháborítónak tartom, hogy a NATO igazat ad az US-nek mindenféle jogtalan háborúi kapcsán, csak azért mert szövetségesek vagyunk.

  38. 40. Ábel

    Ehhez egy valóban demokratikusan működő Világkormány kellene, amire szerintem is nagy szüksége lenne az egész emberiségnek a saját jól felfogott érdekében.
    Na, ebbe pont azok a nagyhatalmak nem lennének per pillanat érdekeltek, akiket felsoroltál, márpedig nélkülük igen nehéz lesz bárkit „megrendszabályozni”, főleg, hogy pont őket kellene első helyen.

  39. 41: Ebben van logika, csak két dolog miatt tartom rossznak a világkormány ötletét:
    1. Minél nagyobb néptömeget képvisel egy kormány, annál kevésbé képviseli a tömeg érdekét, annál kevésbé számonkérhető. Már a jelenlegi országok is túl nagyok.
    2. Azok, akik jelenleg a pozíció körül vannak, pláne akik a világkormányt nyomják, világnézetükben, értékrendjükben a szöges ellenkezőjét vallják annak, mint amit én. Ha ők jutnának a világ kormányzásának formális hatalmához is, akkor már inkább senki!

    Na persze, ha „valóban demokratikus” lenne, az más tészta, de olyat még országnyi népességnél is alig találni, pláne hosszútávon!

  40. Kicsit rendhagyó módon, de itt szeretnék „üzenni” Jövőnknek, remélem olvassa.
    Ennek apropója a (3509) Új variánsok 33. hozzászólása lenne. Kedves jóbarátom, aki szintén rendszeres olvasója a blognak hívott fel a minap, hogy láttam-e a bejegyzésedet. Nem láttam.

    Koronavírus témában nem szólok hozzá, mert nekem eltér a véleményem, de eszem ágában sincs nemhogy veszekedni vagy megbántani bárkit, hanem – esetleges tévedésem miatt – rossz irányba sem befolyásolni. Bevallom, nem is nagyon olvasom a téma cikkeit, nem csak itt, lassan már sehol sem. De emiatt senki ne haragodjon meg.

    Ellenben rendkívül nem örülnék annak, ha távoznál. Én már néhány fórumról távoztam évekkel ezelőtt, gyakorlatilag ez az utolsó hely, ahol még akár szívesen is írok saját mini „cikket” vagy valami olyannak látszót. Vagyunk itt jópáran, akiknek alapvetően eltér a világnézetük és sok dologban nem feltétlenül értünk egyet. Nincs is ezzel semmi baj, a dolog nagyon egyszerű, mindenki ott okoskodik, amiben kicsit jobban otthon érzi magát és igyekszik – lehetőleg – nem megbántani senkit.

    Száz szónak is egy a vége, én szeretném, ha maradnál és arra kérnélek, hogy geopolitika, biztonságpoltika, illetve haditechnika témában kérlek ne fogd vissza magad. Zömmel én is – mint általában eddig – csak ebben igyekszem a jövőben is okos, vagy kevésbé okos lenni.

    Üdv: MangaM

  41. 43. MangaM
    „Száz szónak is egy a vége, én szeretném, ha maradnál és arra kérnélek, hogy geopolitika, biztonságpoltika, illetve haditechnika témában kérlek ne fogd vissza magad.”

    +1

  42. Aukus-ék háza táján már megint gyakorlatozásba fogtak: a „harci fokos” és egyéb anyagok betöltését gyakoroltatják a Mississippi (ssn 782) matrózaival, a mólóról és az Ausztrál Haditengerészet egyik tengeralattjárójáról…
    2023.01.18. Garden Island, Ausztrália

    Forrás:
    Robert Reinheimer, a (Virginia osztály) 7-es tengeralattjáró csoport PR-vezetője és Edward Barry parancsnok

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük