(3471) III. világháború

Tibor bá’ fordítása online

 

A III. világháború esélye, A közelgő atomháború

A korábbi hidegháború alatt a Szovjet Uniónak több oka is volt arra, hogy ne nyúljon a hidrogénbombákhoz. Az amerikai külpolitika miatt ezek az okok mára elfogytak.

Tatzhit Mihailovics gondolatainak az összefoglaló fordítása

2021 a 89. év

Előjáróban: Az orosz ember, az orosz kormány jóval kevésbé fél egy atomháborútól, mint ahogy azt az amerikaiak gondolják. Erre nagyon jó bizonyíték a közelmúltban észlelt meteor, amely az Ural térségében csapódott be. A meglehetősen rémisztő jelenséget számtalan gépkocsi fedélzeti kamerája rögzítette, amelyek az igen fényes jelenség felé haladtak. Egyetlen egy gépkocsi se állt le, valamennyi a korábbi menetsebességével száguldott a jelenség felé, ami bármi lehetett volna.

Nézzük a tartalmat!

  1. A hidegháború egy régi veszély, de a mai körülmények kevésbé kiegyensúlyozottak.
  2. Ha Putyint leváltanák, minden valószínűség szerint háborúpárti kerülne a helyébe.
  3. Víz alól indított rakéták, űrből indított rakéták, számítógéppel indított rakéták: egy új hidegháború veszélyei.
  4. Mi félünk a MAD-től (kölcsönösen bebiztosított pusztítás), tehát az oroszok is félnek tőle, ezért el kell fogadniuk Észak Korea helyzetét a nukleáris bombákhoz nyúlás helyett. Ne bízz abban, hogy egy másik emberi kultúrában éppen úgy okoskodik, ahogy te.
  5. Fogalmad sincs, hogy a másik oldalon meg merik-e nyomni a piros gombot…amíg el nem találnak. Egy gondolkodásmód nem bizonyítható, de mindenképpen figyelembe kell venni.
  6. Házibulikon az oroszok még mindig éneklik a II.vh. nótáit, egy világháború történetét.

 

1) hidegháború egy régi veszély, de a mai körülmények kevésbé kiegyensúlyozottak.

Manapság sok szó esik egy atomháborúról. A Doomsday clock évtizedek óta nem állt ily közel éjfélhez. A média napi szinten foglalkozik az atomháború veszélyével. Ennek ellenére a legtöbb ember szkeptikus. A félelem az atomháborútól az elmúlt 70 év alatt megavasodott. Az okoskodás a következő: Ha s Szovjet Unió nem nyúlt az atomhoz, akkor a sokkal gyengébb és sokkal mérsékeltebb modern Oroszország egészen biztos nem fog. Mindenfajta figyelmeztetést háborús uszításnak értékelnek.

Ez részben igaz. Oroszország mai vezetője sokkal hidegebb fejű, mint a II. vh. Veteránjai, akik az 1980-as évek közepéig álltak a kormánykerék mögött. Valamint a mai orosz hadsereg – a propaganda ellenére – csak árnyéka a vörös hadseregnek. Viszont azt képzelni, hogy Oroszország mérsékeltebb lenne, mint amilyen a Szovjet Unió volt, az csupán a Hollywood által terjesztett világkép átvételét jelenti. Viszont tudomásul kell venni, hogy kizárólag logikus oka volt annak, hogy az atomháború lehetősége az USSR-ben sose képezte a megfontolás tárgyát.

Kezdjük azzal, hogy a hidegháború első 3 évtizede alatt az USSR katonai ereje messze alulmaradt az USA katonai erejének, ami a hidrogénbombák számszerű mennyiségét illeti. Vagyis egy kölcsönös támadásból az USSR sokkal rosszabbul jött volna ki, mint az USA, és így a vezetőség megtanult 3 évtized alatt visszafogottabb lenni. Ezen kívül a II. vh. Veteránjai vezették az USSR-t egészen a Peresztrojkáig, akik pontosan emlékeztek a háború borzalmaira és szenvedéseire. Ezzel szemben az Orosz Federációnak lényegesen több nukleáris robbanófeje van, ezért a vezetőség tudja, bármi történjen, a nukleáris robbanófejekre számíthat. Ráadásul a mai vezetőknek nincs személyes tapasztalatuk a háborúval kapcsolatban, viszont úgy tudják, hogy a végén mindig Oroszország győz.

Továbbá az USSR-nek hatalmas szárazföldi hadserege miatt sose kellett félnie egy inváziótól, vagy kívülről irányított rezsim megdöntéstől. Ha még ma is létezne Szovjet Unió, akkor a 2014-es ukrajnai események úgy végződtek volna, mint Magyarországon 1956-ban, Csehszlovákiában 1968-ban. A gazdasági szankciókat pedig kinevették volna, mert az USSR tervgazdálkodásához nem volt szükség külföldi kölcsönökre. Az USSR önellátó volt. Ezzel szemben a mai, modern Oroszország ilyen szempontból messze nem oly biztonságos, ami miatt az atombombához nyúlás az egyetlen igazi opciójuk.

Végül, ha meg akarjuk érteni a világ helyzetét, akkor nem csak arra kell fókuszálni, hogy mi van ma, hanem arra is, mi felé tartunk, és miért. Én, aki évtizedekig éltem Oroszországban és az Egyesült Államokban is, úgy gondolom az amerikaiak nem értik az oroszok között, a XVII. Század óta dúló ideológiai vitát a nyugat-barát és az orosz-barát álláspont között. A Szovjet Unió összeomlása nyugat-barát szárny hatalmas győzelme volt, de a Nyugat nem volt hajlandó elfogadni Oroszország barátságát egyenlőségi alapon.

Lényegében az oroszok elfogadják a nyugati „értékeket”, de az, ami Jugoszláviában. Irakban, Líbiában, Ukrajnában, Szíriában történt egyáltalán nem tűnik nyugati értéknek.

Igen jó példa Irán. Ha bármi tanulság levonható, akkor egyértelmű, hogy egy társadalom kultúráját nem lehet leigázni. Washington agresszív külpolitikájának legfőbb hozadéka a leigázandók fokozódó amerikai ellenessége, növekvő összefogása, és elhatározása nukleáris fegyverek kifejlesztésére.

Csakhogy Oroszország esetében a nukleáris fegyverek már léteznek. Washington makacs új keletű hidegháborúja pont azt eredményezte, amitől a legjobban féltek, egy radikalizált, atomfegyverekkel rendelkező ellenlábast.

A következő téma ennél is rosszabb. Valamennyien emlékezünk a Kubai Rakéta Krízisre, amit követve Washington és Moszkva létrehozott egy bizonyos kölcsönös együttműködést, mivel látták milyen veszélyesen közel lehet kerülni egy nukleáris háborúhoz. Hallgatólagosan megegyeztek egy-egy vörös vonalban, amit nem lehetett átlépni. Ma nincs vörös vonal. Putyin (korábban Medvedev) folyamatosan közli Washingtonnal, hogy „átléptetek a vörös vonalunkon”. Amire Washington folyamatosan azt válaszolja: „Nektek nincs vörös vonalatok, nekünk van vörös vonalunk.” Nekünk annyi katonai bázisunk lehet körülöttetek, amennyit akarunk, de nektek nem lehet katonai bázisotok Kanadában vagy Mexikóban.

Az amerikai média álláspontja és propagandája szerint az új hidegháborúért Putyin a felelős, ez az ő hibája. Mi itt Amerikában nem tettünk semmi rosszat. Mi bölcsek voltunk, Putyin viszont agresszív, különben is egy rossz fiú. Nekünk nincs mit átgondolni, Putyinnak kell átgondolni a tetteit.

Tudomásul kellene venni, hogy Amerika egyedül nem vezetheti a Világot. A globalizáció ennek betette az ajtót. Az egypólusú világnak, ahol az USA dominál, vége. Az orrunk előtt született meg egy több pólusú világ. Washington makacs tiltakozása az új realitással szemben alkotja a fő problémát.

2) Ha Putyint leváltanák, minden valószínűség szerint háború párti vezető kerülne a helyébe.

Egy korábbi vita (a hülye amerikai, az új-zélandi, és én közöttem) egész jól körülírja a nukleáris háborúval kapcsolatos lehetőségeket. Lássuk!

Hülye amerikai: Amerika és Oroszország a közeljövőben nem fog háborúzni egymással.

Én: Jelenleg nem valószínű, két éve elképzelhetetlen volt. Mennyi idő kellhet ahhoz, hogy valószínűvé váljon?

Újzélandi: Lehetséges, sőt valószínű, hogy az atomhoz nyúlás előtt Putyin kikerül a hatalomból még mielőtt bekövetkezne egy olyan állapot, ami némileg igazolna egy ilyen önpusztító lépést.

Én: A legrosszabb szcenárió a következő: Az orosz nemzetiségűeket Kelet Ukrajnában megverik, amit orosz etnikai tisztogatások követnek. Vagy Oroszország megszégyenítő vereséget szenved Szíriában (alapvetően Asszad a végét járja – majd minden harcolni képes szír férfi vagy halott, elmenekült vagy a hadseregben szolgált). Vagy a nyersolaj ár csökkenése plusz a nyugati szankció tönkreveri az orosz gazdaságot. Washington reményei szerint ez Putyin népszerűség vesztéséhez vezet, ami vagy leváltásához, vagy pedig behódolásához vezetne, ahogy ez megtörtént Milosevics/Janukovics/Sevarnadze esetében, vagy pedig Oroszország szétesne, mint Líbia/Szíria/Jugoszlávia. Ez nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy Oroszországban igen kicsiny bázisa van a nyugatbarát ellenzéknek (mintegy 65.000 tagja van a különböző ellenzékeknek, akik 2012-ben az Egyesített Ellenzéki Tanácsra szavaztak. Összehasonlításként az USA-ban csak a Zöld Pártnak 200.000 tagja van.) Parasztosan kifejezve 10 orosz közül kilenc szerint a nyugatbarát politikusok gyűlölendő bohócok.

Ezen kívül az orosz kormány és társadalom sokkal inkább centralizált, mint a törzsekre, etnikumokra, vallásra tagolt Közel keleti és balkáni országok. Magyarul Oroszországnak nincsenek törésvonalai, amiket ki lehetne használni a felbomlasztásához.

Röviden, amennyiben Putyint elmozdítják a helyéről, mert a Nyugattal szemben nem állta meg a helyét, akkor minden valószínűség szerint helyébe egy karvaly, nem pedig egy galamb kerülne. Az új vezér nyilvánvalóan ICBM-mel játszana chickent Washingtonnal, mert ez az egyetlen kártya, amit elő tudna húzni.

Különben többé-kevésbé ez már el is kezdődött – Putyin nemrég hozta nyilvánosságra a víz alól indítható ICBM terveket, amelyek észlelése és elfogása gyakorlatilag lehetetlen. Ez a legjobb módja a csuka fogta róka, róka fogta csuka állapot növelésére. (angolul: Mexican standoff).

Újzélandi: Nézze barátom, méltányolom az indulatát és belátom, hogy van abban valami, amit felvetett, de az utolsó mondata: „Ez a legjobb módja a csuka fogta róka, róka fogta csuka állapot növelésére.” Arra sarkal, hogy megkérdezzem, gondolja, hogy ilyen még nem volt? És mégis itt vagyunk, mind a mai napig.
Én: Persze, mert Washington sikeresen le tudta róla beszélni az oroszokat. Gondolja, hogy ez másodszor is sikerülne?

Újzélandi: Ez az egyik módja az események értékelésének. A valóságban lebeszélés helyett Amerika egy hatalmas furkósbottal hadonászott, és igen, megint az lenne az eredmény, mint a múlt alkalommal, ha Amerikának még mindig meglenne az a hatalmas furkósbotja. Különben jó látni, hogy van, akit érdekel a téma, de ne igyon előre a medve bőrére.

Én: Hát ezt nem tudom, de szerintem Amerikának három évtizeden keresztül jóval nagyobb botja volt, mint az oroszoknak, és ettől egyáltalán nem ijedtek meg. Biztos vagyok benne, hogy a múlt század nyolcvanas évei végére az oroszok rájöttek, hogy 40 év szembenállás alatt senki se lőtt. Ezért aztán elhatározták, hogy elrakják a fegyvereiket és barátságot kötnek velünk. Tényleg azt hitték, hogy megpróbálhatják elfogadni az amerikai mintát. Emlékszik? Egyoldalúan lebontották az USSR-t, neoliberális közgazdász kezébe adták a vezetést, kiléptek a nemzetközi nyomulásból, meg a többi.

Viszonzásul megkapták a gazdaságuk összeomlasztását a 90-es években folyamatos gazdasági nyomással (emlékeznek? Az 1970-es USSR ellenes Jackson-Vanik törvényt 2012-ig érvényben hagyták, amikor is azonnal felváltotta a Magnistky törvény, majd az USA/EU szankciók), az oroszbarát szerbek etnikai tisztogatásának amerikai támogatása, a NATO folyamatos terjeszkedése kelet Európában, majd a kegyelemdöfésnek felérő ukrajnai rendszerváltás, ahol a nyugatbarát nyugati ország fele szarba se veszi a másik fél országot. Nem csoda, hogy az oroszok visszamennek a szovjetidők felfogásához, és ha visszaérnek, nem lesz gyönyör az életünk.

Oroszország összehasonlítását a Weimari Köztársasággal, az 1914-es Orosz Birodalommal, 1905-ös Japánnal, stb. az olvasóra bízom. Ugyanis ez egy érdekes agytréning lehet, de a történelmi tartalom nem elég pontos ahhoz, hogy egyértelmű következtetésre lehessen jutni.

 

3) Víz alól indított rakéták, űrből indított rakéták, számítógéppel indított rakéták: egy új hidegháború veszélyei.

Technikai oldalról nézve meg tudjuk mondani, mit jelentene egy új Hidegháború – még több helyi háborút, még több tömegpusztító fegyvert, és egy újra felállított vasfüggönyt. Ez viszont növelné a kockázatot, mert Oroszország részéről nagyfokú nukleáris felkészülést jelentene. Cinikusan fogalmazva még több vörös gombot, amit azonnal meg kellene nyomni, ahogy megszólal a vészjelzés, mivel az amerikai rakéták nem az óceán másik oldalán vannak telepítve, hanem közvetlenül az orosz határ mellé.

Az ok roppant egyszerű. Putyin nem szűkölködik olyan szakértőkben, akiknek a véleménye szerint, Oroszország önként és egyoldalúan hiába csökkentette atomtölteteinek a számát, ez nem győzte meg az USA/NATO vezetőit, hogy hasonló lépésekre szánják el magukat. Ezért Moszkvának vissza kell térni oda, ahol korábban volt, mert az hatékony volt. Szó szerint, kényszert-helyzetet kell fenntartani. És mivel hagyományos fegyverekkel az USA haderejének a nyomába se lehet lépni, Moszkvának újjá kell építeni a Kölcsönösen Biztosított megsemmisítés (MED) doktrínáját. Az oroszok ezt már építik. Mivel Washington 2002-ben egyoldalúan felmondta az ABM szerződést, az oroszok kénytelenek voltak kiépíteni a nukleáris rakéták automatikus indítását is.

A szakértők egy részének az a véleménye, hogy ez nem csak egy ügyes geopolitikai lépés, de szükséges elrendezés a túlélés érdekében. Kizárólag az újrafegyverkezés az egyetlen módja annak, hogy egy gyors nukleáris csapással ne lehessen Oroszországot térdre kényszeríteni, és ez a feltételezés nem alaptalan.

 

4) Mi félünk a MAD-től (kölcsönösen bebiztosított pusztítás, tehát az oroszok is félnek től, ezért el kell fogadniuk Észak Korea helyzetét a nukleáris bombákhoz nyúlás helyett. Ne bízz abban, hogy egy másik emberi kultúrában éppen úgy okoskodnak, ahogy te.

Ebből az átfogó analízisből egyetlen egy dolog hiányzik, annak az embernek a mentalitása, ha úgy tetszik, a gondolkodási módja, akinek a keze rajta van a piros gombon.

Az amerikaiak hajlamosak azt hinni, hogy a föld többi lakója is pragmatikus, individualista és hollywoodi maszlagokon nevelkedett. Éppen ezért meg vannak lepődve, sőt fel vannak háborodva, amikor a helybéliek az exportált „demokráciára” szent háborúval (jihad), vagy „kommunista” felkeléssel válaszolnak.

Ugyanez mondható el a jelenlegi helyzetről is. Az amerikaiak úgy gondolják, hogy az oroszok éppen olyan mértékben rettegnek a lúzerségtől, mint ők. Éppen ezért feltételeznek egy válaszlépést, de úgy gondolják, hogy nukleáris rakéták sose fognak repülni az égen. Vagyis nukleáris eszkalációtól nem kell félni. Legrosszabb esetben Oroszországból is Kuba/Észak Korea szerű ország válik, vagyis felesleges a lerohanása, és nem kell velük törődni. Ez viszont nem egészen van így, amit rögvest meg is magyarázok.

 

5) Fogalmad se lehet, hogy a másik oldalon meg merik-e nyomni a  piros gombot… Amíg el nem találnak. – Egy bizonyos elmeállapot nem bizonyítható, de mindenképpen figyelembe kell venni.

Mielőtt elkezdjük megbeszélni a közmondásos „orosz lelket”, rá kell mutatnom arra, hogy a történelmi tények és az uralkodó hírekkel ellentétben az elmeállapot egy nehezen megfogható fogalom. Természetesen ezt a fogalmat megpróbálhatom rögzíteni egy viszonylag szűk témán belül, nevezetesen a mindent elsöprő háborúval kapcsolatos attitűdre, vagy akár egy termonukleáris háború általános elfogadására. Ezzel kapcsolatban bemutathatom néhány történet, vagy népszerű dal fordítását. Esetleg felhozhatok néhány új keletű példát, amikben az emberek jelenlegi elmeállapotuknak megfelelően cselekedtek. Ezekkel alá tudom támasztani azt, ahogy szerintem az orosz politikai és katonai vezetők gondolkodnak, miközben a világ egyre közelebb sodródik az Armageddon felé.

Ezzel szemben más, egy másik cikkben azonos hihetőséggel cáfolhatja azt, amit írtam azok számára, akik nem ismerik az orosz kultúrát.

Amikor az emberek elképzelésről, szándékairól, és jövő béli döntéseikről elmélkedünk, valójában nem lehetünk biztosak a dolgunkban addig, amíg el nem érkezik egy adott pillanat és bizonyossá nem válik, hogy azt a nagy, vörös gombot megnyomják-e vagy sem.

Ezrét nem tehetek mást, mint leírom a véleményem, és felhozok néhány példát, amit úgy értékeltek, ahogy akartok. Nem tudok garanciát vállalni azért, hogy az ismertetett elmeállapot fog érvényesülni, de még arra se, hogy a nukleáris eszkaláció folytatódik, nem pedig elhal.. Én csak azt tudom garantálni, hogy Oroszországban ez az erős elmeállapot létezik, amire feltétlenül emlékezni kell.

 

6) Házibulikon az oroszok még mindig éneklik a II. világháború nótáit, történéseit

Nem akarok belebonyolódni az orosz történelem részleteibe és nemzeti identitásába, mert mindenki tudja, hogy az oroszok harcoltak és nyertek minden egyes hódítóval szemben a tatároktól kezdve, Napóleonon át Hitlerig. Ráadásul a pontos történelmi részletek nem számítanak. Ami számít, hogy az oroszok hisznek a nemzetük túlélésében, ha ellenállnak és felvállalják a szükséges áldozatokat náluknál erősebb birodalmakkal szemben. (a témával kapcsolatban további részletek)

________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

3 gondolat erről: „(3471) III. világháború

  1. Azon kívűl, hogy a világ már nem csak kétpólusú, még egy jópár dologban elavult és hiányos ez az elemzés.
    De bízom benne, hogy MangaM tiszteletét teszi itt, és leírja az ő véleményét.

  2. Az a kérdés hogy a III. vh, a sarki jég elolvadása vagy pedig a gazdasági összeomlás jön el előbb? 😀

  3. Technikai, a „további részletek” linkelt szöveg (liveleak) nem működik, a linkre kerseve az alábbi oldal és videó található meg: thesaker.is/in-previous-cold-war-ussr-had-plenty-of-reasons-not-to-use-nukes-these-reasons-are-gone-now-mostly-due-to-us-foreign-policy/ és youtube.com/watch?v=6I0Bgb-vAAY

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük