(3431) A farkas háziasítása

Tibor bá’ fordítása online

 

Az utolsó jégkorszak közepén járunk, és te egy hideg téli este a barlangodban megsütés után egy zsíros falatot rágcsálsz egy olyan állatból, amit nemrég ejtettél el. Ha csak a színhúst eszed meg, akkor éhen halsz és fehérjemérgezést kapsz. Rendben van, de mit teszel a színhússal? Odalököd egy farkas kölyöknek. Nem tudod, miért fogadtad be a fiókát, talán mert olyan helyes, és az elejtett állat testéből megeszi azt a részt, ami neked nem kell. Ha ez gyakran megesik, akkor a gyerekeid és azok gyerekei ilyen farkasokat fognak tartani, és mi lesz belőlük? Kutya.

Maria Lahtinen a Finn Élelmiszer Hatóság archeológusa és néhány kollegája publikálta ezt az elképzelést és még némi tudományos részletet a Scientific Advances folyóiratban. Dr. Lahtinen kutatási területe nem az állatok háziasítása, hanem a Sarkkörön élők étkezési szokásai, és arra figyelt fel, hogy az ember és a farkas különböző étkezési szükséglete lehet a kutyák eredetének a kulcsa. Véleménye szerint ez egy teljesen új hipotézis arra, miként történhetett a farkas domesztikálása. Két – többé/kevésbé –húsevő faj eltérő táperő szükséglettel asztaltársak lehetnek. A farkas jól jár, az ember se nem jár jól, se nem jár rosszul.

A farkas domesztikálása, amikor is ma már kihalt farkas fajta kutyává ált, mindig talánynak számított. Abban megegyeztek a tudósok, hogy ez 15.000 éve vagy még régebben történhetett, valószínűleg Eurázsiában. Azonban egyes tudósok azon a véleményen vannak, hogy az ókori farkasok fokozatosan közelítettek az emberekhez, miközben táplálkoztak az ember által visszahagyott hulladékon. Mások azon a véleményen vannak, hogy a vadászó-gyűjtögetőknek nem lehetett annyi hulladékuk, hogy ez működjön. Szerintük a vadászó-gyűjtögetők elcsentek farkas kölyköket a szüleiktől és kedvenc állatnak tartották őket. De farkas kölyköket elcsenni, és megszelídíteni, hogy együtt lehessen élni vele, egyáltalán nem könnyű. Mellesleg az ember és a farkas nem versengenek ugyanazért az prédáért?

Dr. Lahtinen és társai az egyenletből kivették a versengést. Télen a jégkorszaki ember lemondhatott a növényekről, élete a vadászáson múlott. De az ember nem ehet csak fehérjét. A végén éhezni fog, vagy proteinmérgezést kap. Szükségük volt zsiradékra, tehát elsősorban a zsíros falatokat ették. Így lett némi színhús felesleg. A farkasnak az embertől eltérő emésztő rendszere van, hosszú ideig képes tiszta fehérjén fenntartani magát.

A hipotézis, hipotézis marad, mindössze egy ötlet arra, mi történhetett, nem pedig annak bemutatása valójában mi történt. Azonban Naomi Sykes az Angliai Exeter Egyetem archeológusa, aki az értekezlet szakmai lektora volt, azt nyilatkozta, hogy a kutatóknak volt két fontos állítása. „Az egyik, hogy jelezték, csak minimális étrendi versengés lehetett az ember és a farkas között. A másik a hipotézisük volt, ami szerint az ember nem csak azért tartott állatot, hogy megegye, tartott azért is, hogy etesse.

Archeológiai kutatások feltárták, hogy tyúk, nyúl, ló és más állatok háziasítása etetésükkel kezdődhetett. A feltárt ősi csontokból arra lehetett következtetni, hogy vigyáztak rájuk, karban tartották őket, sőt még imádták is elfogyasztásuk helyett.

Farkasok esetében a kutató nem favorizálta a hipotézis szerinti kölyök farkas ellopását. A préda maradék az elejtés vagy a táborozás helyén elég lehetett, hogy az ember és a farkas közel kerüljön egymáshoz.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

5 gondolat erről: „(3431) A farkas háziasítása

  1. Ebben az az érdekes számomra, hogy nekünk a zsíros cupákokat kellett enni, és a színhúst adtuk a farkasnak. Ma sokan vagyunk úgy, hogy a cupákoktól hányingerünk van, és a színhúst szeretjük. Jó, a színzsír jöhet, vagy egy márványozott tarja, de sokkal inkább a színhús mint a mócsing.

    Persze nem is csak állaton élünk télen sem.

    Amúgy a farkaskölyök anyjától ellopása szerintem is erőltetett, az viszont valószínűleg akkor is időről időre előfordult, hogy egy egy farkaskölyök árván maradt, és az emberek magukhoz vették. Egy-egy ilyen eset elég néhány nemzedékenként egyszer, és a hordának máris lesz kutyafalkája.

  2. Most a Csernobil környéki erdőkben fogdosnak össze farkaskölyköket, és háziasítják őket, mert azok nagyon bírják a sugárzást. Némelyiknek két feje is van. A Marsra készülő űrhajósok már vásároltak is belőlük. Ki tudja milyen förmedvények élnek ott, kellhet nagyon a kolónia-őrző.
    A török kangal kutyafajtát állíítólad aludtejes kenyérrel etették a pásztorok.
    A csernobili kutyusokat most éppen a tubusos kajára szoktatják.
    Arra is folynak kisérletek, hogy a dögök hogyan hozzák vissza a súlytalanságban elhajított labdát.

  3. Az ember eredendően egy gyakorlatias lény volt.
    A kutyatartás előnyei, természetközeli életmód esetén.
    Veszélyjelző szolgálat. Régen sokkal több vadállat élt, köztük az emberre is veszélyes ragadozók. A kutyává szelidített farkas, a farkas ellen is figyelmeztetett. 🙂
    A farkas vadászat közben tereli a vadat, ezt a pásztorok remekül hasznosítják. Több ember munkáját spórolják meg.
    A vadászat során a farkas segít felderíteni a vadat, üldözni a sebesültet, felkutatni az elejtett vadat.
    Szóval a háziasított, emberhez szoktatott farkas haszonállat.

  4. 3: Nem mondod! Ki gondolta volna? Ilyesmiről még sose hallottam! Forrás?
    😛

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük