(3418) A hit meghatározása  

Tibor bá’ online

A hinni, vagy nem hinni kérdés tárgyalása természeténél fogva hatalmas érdeklődésre tarthat számot, ami kihangsúlyozottan fontossá teszi a félreértések elkerülését. Ez a cél pedig csakis akkor érhető el, ha a fogalmakat pontosan meghatározzuk és ragaszkodunk hozzájuk.

Személy szerint világ életemben utáltam a nyelvtant, mégis érintenem kell a filológia területét. Ugyanis a magyar szóhasználat szerint a hinni igének az értelmezése messze nem egyértelmű.

1) Amikor azt mondom, hogy „azt hiszem, estére kész leszek a motor beállításával” tulajdonképpen nem hitet vallok, hanem feltételezésemnek adok hangot.

2) Van, amikor a „hinni” igét kibúvásnak használjuk fel, azaz a nyílt színvallás elkerülésére. Nézzünk egy példát! „Azt hiszem, szombaton nem tudok elmenni az osztály bulira.” Szó sincs arról, hogy hinnék, vagy nem hinnék valamit, egyszerűen csak „homályosítok”, nem mondom ki a határozott nemet, hanem csak célzok rá. Természetesen, akinek a mondat szól, pontosan érti, amit mondok.

3) További lehetőség valaminek tényként való elfogadása. „Elhittem a feleségemnek, hogy nem volt közöttük semmi”. Vagyis elhittem egy mesét, mert nem nagyon tehettem mást, de persze a tűzbe nem tenném érte a kezem.

4) Megint másik fordulat, amikor bizakodást fejezünk ki a „hinni” igével. „Azt hiszem, át fogok menni a vizsgán.” Tulajdonképpen mindössze bátorítom magam, azaz csak bizakodok benne, de arról szó sincs, hogy biztos lennék a dologban.

5) De kifejezünk vele véleménynyilvánítást is. „Azt hiszem ez a Zoli egy okos fiú.” Ezzel a mondattal nyilvánvalóan a véleményemnek adok hangot egy Zoli nevű egyénnel kapcsolatban.

6) Sok esetben a „hinni” ige alkalmazója befolyást akar gyakorolni „Azt hiszem, a fiam szereti a menyem”. Ebben az esetben arról van szó, hogy az illető másokat, esetleg a nászát meg akar győzni arról, hogy a fia szereti a feleségét.

7) Sőt a „hinni” igével visszaélést is el lehet követni például éles vita közben. Ateista kontra hívő vitákban gyakran állnak elő azzal a váddal, hogy „ha te nem hiszel semmiben, akkor te tulajdonképpen abban hiszel, hogy ne hiszel semmiben”. Bár ebben a mondatban a „hinni” ige valódi értelemben szerepel, a mondat mégis hamis. Aki nem hisz semmiben, annál a „hinni” ige alkalmazása helytelen. Ugyanis az illető álláspontja az, hogy csak tényeket fogad el. Egy ilyen személy egyszerűen nem követi el a „hinni” ige mögött meghúzódó cselekményt.

A lényeg az, hogy a „hinni” igét gyakorta használjuk az élő nyelvben, nem egészen rendeltetésszerűen. Ezzel nem lenne semmi baj, de a viták folyamán ebbe bele szoktak kapaszkodni. Más szavakkal a filológiai „hinni” szót finoman átcsúsztatják a filozófiai „hinni” fogalomra és viszont.

A fentiek fényében kijelentem tehát, hogy a „hinni” igét minden megnyilvánulásomban, túlmenően a magyar értelmező szótár definícióján, („A valósággal egyezőnek, igaznak tekinteni”)  a következők szerint értelmezem: Bárminek tényként történő elfogadása, bizonyíték nélkül. Ezen definíció alapján könnyen észrevehető, hogy a köznapi értelemben a „hinni” igét leggyakrabban a „feltételezés” igével cserélik fel, illetve helyette használja a köznyelv.

Ilyen brutális megfogalmazáson elgondolkozva a legtöbb önmagát logikusnak feltételező elme – a vagyis kivétel nélkül mindenki 😀 – automatikusan kibúvókat keres, mert vagy elfogadja, hogy irracionálisan gondolkodik, vagy gondolatvilágának mozgásterét leszűkítettnek érzi. Jó kitörési pontnak mutatkozik a „mindenki hisz valamiben” (amiről a fentiekben már volt szó). Ugyanis, nehéz annak elfogadása, hogy az ember ne higgyen semmiben. Ez azonban csak egy ősi belső késztetés, ami minden körülmények között felül akarja írni tudatunkat. Aztán van, aki hagyja, és van, aki nem hagyja.

Érzékeltetés végett csússzunk át egy másik területre, éspedig a jogrendre. Bírósági eljárások során ítéletet hozni csakis bizonyítékok előterjesztése alapján lehet. A bizonyítékokat két csoportba osztják: közvetlenre és közvetettre. A közvetlen bizonyíték szikla szilárd és megdönthetetlen. Ha valakinek az ingujján talált vérfolt DNS vizsgálat alapján megegyezik egy meggyilkolt ember vérével, akkor az közvetlen bizonyíték arra, hogy ha nem is ő maga a gyilkos, de a hullával valamilyen módon érintkezésben volt (az inge). Viszont közvetett bizonyíték arra, hogy ő lehetett (feltételes mód) a gyilkos, hiszen egy inget általában a tulajdonosa hord. Azt írtam „általában” de nem mindig. Éppen ezért a bizonyíték közvetett.

A gyakorlat azt mutatja, hogy a közvetett bizonyítékok sok esetben nem fedik a valóságot. Éppen ezért halálra ítélni közvetett bizonyítékok alapján nem lehet(ne). Nem is teszik, bár előfordul, mert a bírói „szabadság” meglehetősen nagy.

A közember azonban felületes és sok esetben a közvetett bizonyítékot abszolút igazságnak tekinti. Fejébe veszi, hogy a közvetett bizonyíték a valóságra utal, és még mérget is venne rá. Éppen ezért meg kell még egy dologban egyeznünk, amikor „bizonyítékról” írok, akkor egyértelműen az úgynevezett közvetlen bizonyítékra gondolok.

Példának okáért, ha egy 150-nel száguldó gépkocsiról egy olyan fénykép készül, amin egyértelműen látszik, hogy a gépkocsit a tulajdonosa vezet, az közvetlen bizonyítéknak számít, de ha a gépkocsiban ülő személy azonosítása nem lehetséges, a bizonyíték mindössze egy gyenge közvetett, mert a gépkocsit más is vezetheti.

Ezen kívül van más buktató is, amikor a közvetlen bizonyítékot hamisan alkalmazzák. Nézzünk rá egy példát, amit Paley tiszteletes talált ki már vagy kétszáz éve. Ezek szerint a tengerparton sétálgatva talál egy zsebórát, amit felvesz és vizsgálgat, majd arra a következtetésre jut, hogy azt egy intelligens „órásmester” készíthette, ugyanis készítő nélkül nem létezhetne. Paley tiszteletes tehát a szerkezet működésében közvetlen bizonyítékot lát arra, hogy a zsebóra nem lett magától, hanem egy intelligens órásmester készítette. [Ez a feltételezés különben tökéletesen logikus.] Állítását el is fogadjuk. Való igaz, egy ilyen óra nem jön létre egy alkotó mester nélkül. Csakhogy, Paley itt nem állt meg, hanem azzal folytatta: tehát a zsebóránál sokkal bonyolultabb földi élet sem jöhetett létre alkotó nélkül, akit természetesen istennek nevezünk. Itt azonban már egy hatalmas csúsztatás lép be a képbe. Ugyanis emberi tapasztalat szerint egy zsebóra, valóban nem fán terem, nem a hullám mossa ki a tenger fenekéről és nem kardhal petéjéből fejlődik ki. Egy zsebórát ember hoz létre, ember gyárt le. Na de, hogy lehet ebből arra következtetni, hogy minden mást is egy „külső erőnek” kell létrehozni. Ezt legfeljebb feltételezni lehet addig, amíg nem találunk valami bizonyítékot az ellenkezőjére. Ami azt illeti az emberré válás után, jó néhány tízezer évet kellett várni, amíg valaki előállt egy ellenkező bizonyítékkal. Ezt a valakit úgy hívják, hogy Charles Darwin.

Tudom, hogy nem nagyon látsz különbséget a közvetlen és a közvetett bizonyíték között, sőt fejtegetésemet szőrszálhasogatásnak foghatod fel, de tudományos értelemben a dolog nagyon fontos. A gyakorlat azt mutatja, hogy az életben nagyon sok közvetett bizonyítékról derül ki, néha csak évtizedekkel később, hogy nem fedték a valóságot. Legyünk tehát tisztességesek, ha közvetett bizonyítékkal áll valaki elő, függesszük fel a döntésünket addig, amíg sikerül megtalálni a közvetlen bizonyítékot is.

Magyarul, amíg nincs közvetlen bizonyíték, tartsuk fenn magunknak a jogot a „nem tudom” kijelentésére. Aki nem így jár el, az egyszerűen csak hisz abban, hogy a feltételezés bizonyíték nélkül is igaz.

Természetesen vannak a közvetett bizonyítékokon túlmenően még gyengébb „jogalapok” valami elfogadására. Ilyen például a nagy számokra való hivatkozás. „Kétmilliárd keresztény van a világon, lehetetlen, hogy ennyi ember tévedjen”. Erre szokás azt válaszolni, hogy akkor egyél szart, 100 trillió légy nem tévedhet. De félretéve a tréfát, ha én éjszaka kimegyek az országútra, egy irányjelző táblán meglazítok egy csavart és a táblát elforgatom, másnap minden autós rossz irányba fog menni. Hivatkozhatok én arra este, hogy egészen biztos arra felé van Budapest, mert egész nap mindenki arra ment? Természetesen nem. Megtörtént tragikus jelenség, hogy egy kigyulladt irodaház füsttel teli folyosójára kimenekülő emberek közül az első rossz irányba próbált menekülni. Az összes többi rohant utána feltételezve azt, hogy van helyi ismerete, és kijutnak az épületből. Valamennyien bennégtek.

Bosszantó tünet, de érdemes rá felfigyelni, amikor a 8 éves gyerek helyreigazítására azt válaszolja, hogy a „tanító néni mondta” és nekünk egy teljes esténk rámegy arra, hogy a gyerekkel megértessük a vélemény helytelenségéről. Egyértelműen levonható a tanulság, hogy sok embernek elég, ha valamit egy úgynevezett véleményformálótól hall. A kivívott tekintély nagymértékben kiváltja a tárgyi tudást. Ugyan, hogyan lehet eltérő véleménye egy analfabéta, egyszerű parasztembernek az írástudó főtisztelendő úrétól?

Az meg éppenséggel természetes, hogy egy családban felnövő gyermeknek a világról kialakuló véleménye megegyezik a szülőkével. Arra még nem volt példa, hogy két katolikus szülő gyermeke evangélikus lett volna, vagy fordítva. Nem csoda, hogy a terjeszkedési politikát követő vallások ellenzik a fogamzásgátlást.

Vannak jelenségek, amelyek kifejezetten arra mutatnak, hogy az Ember döntéseinél a hitet teljesen reálisnak, talán még racionálisnak is fogja fel. Ez legszembetűnőbben a vásárlásoknál jön elő. Ha látszólag azonos minőségű termékek közül választani kell, legyen az, mondjuk papír zsebkendő, és a polcon hat különböző, ám a vásárló részére tökéletesen ismeretlen márkájú zsebkendő található, akkor az Ember elhiszi a tézist, miszerint az ár a minőség pontos függvénye. Következésképpen, ennek megfelelően dönt. Nem a legolcsóbbat választja, mert azt hiszi, hogy annak a minősége nem elfogadható.

Hinni, tehát hiszünk bőségesen, ha kell, ha nem. A nagy kérdés az: mi végből?

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

53 gondolat erről: „(3418) A hit meghatározása  

  1. Azért hisznek az emberek, mert így pótolják ki hiányzó tudásukat a világ komplexitás okán, illetve így kompenzálják a “lustaságukat”, hogy valaminek nem jártak utána, vagy meggyőződésük okán elutasítanak valamit, függetlenül attól, hogy igaz/nem igaz az állítás.
    Teljesen mindegy hogy pozitív/negatív a hit(tagadása valaminek), minden ember műveli, függetlenül attól hogy magát minek vallja.
    Mai világra amúgy is jellemző ez a viselkedés, mert a tudományos világ elszakadt a közembertől, ami által egy adott területet csak a szakértőik értik, így marad a tekintély alapú hit, vallások egy jelentős része pedig nem nézi jó szemmel azt, ha hitet tapasztalatra akarja a hívője cserélni.
    Igaz akkor nem hívő lesz, hanem tudó…

  2. Ez a poszt kissé hiányos lesz mindaddig, míg egy következö posztban nem lesz foglalkozva a “tény” kifejezéssel. A mai poszt második fele már pedzegette ezt a témát, de csak nagyon felszínesen.
    Ha esetleg sor kerülne erre, javaslom, hogy mindenképp legyenek konkrét példák a tények evolúciójára is ( amikor ma már tényként fogadjuk el azt, ami eredetileg csupán feltételezés formájában látta meg a napvilágot ), ami gyakran tévútra viszi a legnagyobb elméket is.

  3. Nagyon úgy fest a dolog, hogy a hit egy személyes dolog, tehát a hit tárgyára vonatkozó bizonyíték is személyes. Ezzel most nem azt mondom, hogy a vallásos emberek azért hisznek, mert van valami személyes bizonyítékuk, hisz a többségüknek valószínűleg nincs ilyen, de nem zárható ki, hogy egyeseknek tényleg van személyes, egyedi, megismételhetetlen bizonyítékuk, ami az ő hitüket alátámasztja.
    Ha valakihez beszél egy hang, azt kivülről nem könnyű leellenőrizni, de az illető számára az a hang tényleg létezik. Persze valahogy meg tudjuk magyarázni kívülről, mondjuk skizofréniával, de mennyire lehetünk biztosak, hogy tényleg az?
    Amúgy az emberek valóban hiszékenyek és hajlamosak a legapróbb dolgokat is elfogadni bizonyítékként, de vajon minden esetben ez a helyzet?

    Nekem is van olyan személyes élményem (nem hang 🙂 ), ami hetekig tartott és azóta sem tudom hova tenni… Kétkedéssel vizsgálom az ügyet azóta is, de nincs racionális magyarázatom rá.

  4. 1 – Hank:
    Egy szakértőnek nem hiszek, hanem elfogadom a kutatáson alapujló nézetét, főleg, ha a többi szakértő is elfogadta.

    3 -Intuitív:
    Mond el, majd segítünk a megfejtésben.

  5. Re: Tibor bá’
    Sokszor beraktad már a fő klíma vészmadarat, aki “tényekkel” támasztja alá a véleményét, ezt sokan elfogadják, hiszen hivatkozásokkal támasztja alá, és látod te is, hogy finoman szólva nem állja meg a helyét sok állítása. Ez is hit, mégpedig a tekintély, és a tudományba vetett hit, ami szeret abban a képben tetszelegni hogy tévedhetetlen.

    Nem volt soha sem tévedhetetlen, erre a tudomány történet számos példát mutatott már, ezért hiába “tudományosan” bizonyított valami, mindig érdemes kritikus maradni.
    Itt kezd ingoványos lenni a terep, mert sok mai tudományos dogma pusztán spekuláció, csak a goebbelsi propagandának hála, tényként fogadjuk el. Erre jó példa az ősrobbanás elmélet, ami a nevében is utal rá, hogy elmélet, és nem tényállás, de úgy tálalják ma, mintha bizonyított lenne.

  6. 5 – Hank:
    Elfogult vagy. McPherson tényeket (méréseket) közöl, illetve mások által közölt adatokat szedi össze. Ezek az adatok növekedő tendenciát mutatnak, ami egyfajta előrejelzést tesz lehetővé. Itt nincsenek tény elfogadások. Mindenki tudja, hogy az időjárással, klímával kapcsolatos előrejelzések messze nem 100 % biztosak. Egy tudományos tétel elfogadása nem HIT, ez nem csak téves állítás, de nyilvánvaló propagandisztikus manipuláció.
    Az Ősrobbanás elméletre vannak nagyon jó bizonyítékok (pl. háttér sugárzás), de persze ezek nem teszik a dolgot 100 % biztossá. Ma ezzel számolnak, mert ez tűnik a legbiztosabbnak. Minden esetre ezerszer biztosabb mint az isteni teremtés, amire aztán végképp nincs semmi bizonyíték. A poszt nagyon jól kitárgyalja ezeket. Nem tisztességes megfúrással próbálkozni .

  7. 4 Tiborbá: túl személyes és nem hiszem, hogy át lehetne adni jól a kontextust.

    Kereső ember vagyok és odakeveredtem egy karizmatikus keresztény rendezvényre, ami több héten át tartott. Valami bizonyságot kerestem.
    A rendezvényen csak néztem ki a fejemből, hogy ezek az emberek vajon mit szívtak. Kicsit hülyének is tartottam őket, mert ott nem igazán volt semmi racionális. Az előadók szövegével folyamatosan ellenkeztem (fejben) és egy idő után arra a következtetésre jutottam, hogy pszichológia trükkökkel manipulálják az embereket és biztos voltam benne, hogy tömegpszichózis történik. Ettől eltekintve tovább is részt vettem a rendezvénye, de már tudatosan figyeltem, hogy milyen eszközöket vetnek be. A kiscsoportos beszélgetéseken folyamatosan ellenkeztem és kétkedésemnek adtam hangot bizonyos bibliai szövegekkel kapcsolatban. Tehát végig kívülállónak éreztem magam és sok más emberrel ellentétben én nem tapasztaltam semmit, ami bizonyosságot adott volna. A vége előtt ki is szálltam, mert tanúságot kellett volna tenni mindenki előtt, de nekem nem volt, amiről tanúskodni. Rossz szájízzel szálltam ki, meg is bántam, hogy egyáltalán részt vettem ezen a rendezvényen.

    Csakhogy… Utólag tudatosult bennem valami. A rendezvény alatt és utána még jó pár hétig egy olyan függőségem szűnt meg, amivel azelőtt 20 évig küzdöttem. És nem úgy szűnt meg, hogy több erőm volt ellenállni, hanem egyszerűen nem is volt, ami ellen küzdjek, mintha felszabadultam volna teljesen a kötelék alól. Egy függőség mértékét kívülről nem igazán tudja senki felmérni, de én benne voltam és tudom.
    Amúgy ez teljesen spontán történt, tehát abban az időszakban nem is volt bennem a szándék, hogy azt meg kellene szüntetni.

    Biztos meg lehet magyarázni ezt racionálisan is, de belülről átélve és átérezve ezt a könnyedséget, nem elégítenek ki a racionális magyarázatok.

  8. Felhívnám a figyelmet arra, hogy maga a logika is axiómákon alapul. Plauzibilis feltételezéseken, amiket egyszerűen elhiszünk, mert nem tudunk jobbat. Semmi bizonyíték nincs arra, hogy maga a bizonyítás eljárása, mint logikai metódus, érvényes és értelmes lenne.

  9. A világot még jó ideig így kell elfogadni, hogy van hit és tudás, de van tévhit és tévtudás is egyszerre. Egyik következik a másikból, mint az árnyék a fényből. Ez számomra evidens.

    Newton ugye előre vitte a tudást?!?

    “Legmélyebb hajlamai szerint okkult és ezoterikus volt, mélyen gyökerező visszahúzódással a világtól, s telve bénító félelemmel, hogy mások kritikájának és vizsla tekintetének tegye ki gondolatait, felfedezéseit, hitét, a maguk meztelenségében. A legfélénkebb, legóvatosabb és leggyanakvóbb természet volt, akit valaha ismertem, mondta Whiston, utóda a Lucas-tanszéken.”
    http://ketezer.hu/2003/04/newton-masik-arca/
    350 év alatt keserves küzdelem árán odáig jutott az ember, hogy az agyának kb 5%-áról már tudja hogy mire szolgál. Nem véletlen hogy kb ennyit ismer az anyagi világból meg a dns-ből is.

    Utódaink hosszú sorának van még lehetősége a fejlődésre…

  10. 9 – Vaszil:
    A világot én már rég elfogadtam olyannak, amilyen. De eszem ágában sincs azonosulni az emberiséggel, aminek 95 százaléka abszolút bukó.

  11. A fenti gondolattal nem azt akarom mondani, hogy a bizonyítás felesleges vagy értelmetlen volna, hanem arra akarok rávilágítani, hogy a logika és a logikus bizonyítások abszolútumként való bemutatása téves.

    A való életben nagyon ritkán fordul elő, hogy bármivel kapcsolatban teljes, 100%-os, közvetlen bizonyságunk lenne, mégis meg kell hozni a döntéseket és haladnunk kell valamilyen irányban. Bárki ezernyi példát felhozhat akármilyen területről, a magánélettől a tudományig, ami ezt illusztrálja.

    Például sosem lehet bizonyítékom arról, hogy a feleségem hűséges hozzám, de ismerve őt, és figyelve a kommunikációját, mégis joggal elhihetem neki, hogy az. Ez nem különbözik lényegesen az istenhittől.

    De a munkámat is felhozhatom: elektronika qualifikációjával és élettartamának számolásával foglalkozom. A vevő biztos akar lenni abban, hogy az a termék, amit tőlünk megvesz, húsz évig működni fog. Ebben akkor lehetnék biztos, ha húsz évig tesztelném azt a darabot, amit megvesz tőlem – de akkor hogy adom oda neki, hogy használja? Arról nem is beszélve, hogy húsz év múlva ez a darab már nem fog érdekelni senkit, már rég több generációval jobb terméket fogunk gyártani.

    Ehelyett tesztelünk néhány mintát, sokkal keményebb körülmények között, mint amit a mezőn lát, sokkal rövidebb ideig, és van egy élettartammodellünk, amivel átszámítjuk az eredményt, amiből kijön, hogy kibírja-e a húsz évet a mezőn.

    Nemhogy bizonyítékunk nincs rá, hogy ez minden esetben be fog jönni, de nem is igazán hisszük el. Mégis rábízzuk magunkat, mert nincs jobb. Néha fejlesztünk rajta, hogy kicsit pontosabb legyen a modell, de a fundamentális bizonytalanságán a módszernek ez semmit nem változtat. És ez egy mérnöki tudomány!

    Ilyen az élet.

  12. Re:Tibor bá’
    McPherson az adatokból projektált, mondott ezt azt, amiből elég kevés jött be.
    Pl a sarki jégmentes nyár, leálló ipartól globális hőmérséklet megugrás, és még sorolhatnám azokat a dolgokat amik nem jöttek be. Én erre gondoltam, mikor tudományosság köntöse alatt állítunk valamit, miközben nettó hitről van szó, csak más a “színe” az egésznek.
    Hogy van globális melegedés? Persze hogy van, elég kinézni az ablakon, ellenben a folyamat kifutását, pláne hosszú távon, nem lehet jól jósolni, mert a modellek véges paraméterűek, és a valóság ezzel szemben végtelen paraméterrel dolgozik.

    Ősrobbanás olyan sok sebből vérzik, hogy a haladó asztrofizikusok nem igazán teszik le mellette a garast. Számos paradoxon van, amit nem lehet feloldani ezzel az elmélettel, ami már az elmélet helyességét kérdőjelezi meg. Nincs ezzel semmi baj, tudománytörténetben számos eset volt, ami az eleink nézeteit felülírta.

  13. A poszt tartalmával egyet lehet érteni. A lényeg szerintem is az utolsó kérdés: Mi végből hiszünk? Véleményem szerint azért hiszünk, mert arra a kérdésre keressük a választ, hogy: Mi végből vagyunk?

    Erre a kérdésre minden kor minden öntudatra ébredt embere keresi a választ. Jézus előtt, Darwin előtt és az ősrobbanás-elmélet előtt is kereste a választ. Egyértelmű, minden kétséget kizáró bizonyítékok nem léteznek, az egyes embernek pedig nincs ideje a bizonyítékokra várni a kérdés megválaszolását illetően. Így hát azzal főz, amije van. Mikor és hol született, milyen neveltetésben részesült, milyen tudásra tett szert, milyen egyéni élettapasztalatai vannak.

    Alapvetően két táborra osztható e kérdésben az emberiség és minden egyes ember: Istennel vagy isten nélkül határozza meg a világmindenség és önmaga létezését.

    A világmindenség és az élet keletkezésére nincsenek egzakt, végső bizonyítékok a tudomány részéről sem, hiszen mindig újabb és újabb kérdéseket lehet feltenni és számos megválaszolatlan kérdés van még jelen pillanatban is. A vallások esetében ugyanez a helyzet. Az egyes ember számára viszont fontos, hogy egy adott pillanatban, még életében választ kapjon, akár közvetlen bizonyítékok nélkül is. Ekkor minden tudását és élettapasztalatát mérlegre téve hoz egy döntést. Mi végből vagyok? És mivel nincsenek mindenki számára általános érvényű, egyértelmű bizonyítékok, marad a Hit. És ez nem azonos a hiszékenységgel, mert jó esetben egy meglévő ismereteken és tapasztalatokon alapuló döntés.

    A Biblia szerint: a hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.

  14. Ezt nemreg olvastam, azert masolom be mert erdekes meglatasnak tunik… “Fizikusok által igazolt tény, hogy ha a gravitációs erő csak egy milliárdnyival kisebb lett volna az ősrobbanás pillanatában, mint amennyi – és senki nem tudja levezetni, miért volt pont akkora –, akkor szétspriccelt volna az Univerzum. Ha egy milliárdnyival nagyobb lett volna, akkor az első pillanatban vissza is zuhant volna önmagába. Nem létezne az anyagi világ. Vannak továbbá fizikai állandók, amiket sehonnan nem tudunk levezetni. Az atommagokon belüli erő, ha egy milliárdnyival kisebb, akkor csak hidrogénatommagok léteznének, ha egy milliárdnyival nagyobb, akkor csak hélium. Egyikből sem lehet az atomok és molekulák hihetetlen gazdag arzenálját előállítani. Én Isten-hívő vagyok, de szerintem az ateisták hite az enyémnél sokkal nagyobb, hiszen ők a véletlenek egy olyan sorozatában hisznek, ami sokkal valószínűtlenebb, mint egy tér-idő dimenziókon kívüli teremtő erő létezése. Egyébként Hawking számára is elképzelhetetlen, hiszen ezt írta korábban: »Nagyon nehéz lenne megmagyarázni, hogy a világegyetem miért pont így kezdődött, hacsak nem Isten akaratából, aki hozzánk hasonló lényeket szeretett volna ezáltal teremteni«.”

  15. Re:15 Tibor bá’
    Ha elolvasta az ember, és nem fogadja el “mert erre van predesztinálva az anyag” érvelést, akkor mit csináljon? 🙂
    Ha nem hinni akar ebben az ember, akkor kérhetünk egy logikai/filozófiai levezetést, hogy miért jutottál erre?

  16. Teremtés
    Ha valaki 3500 évvel élt közelebb a kezdetekhez, mint mi mindannyian, s megírta az akkori ismeretek szerinti “tényállást” akkor mi az, ami miatt mi jobban tudjuk? A teremtés tana nem egyház uralmi tényállás, ma biztosan nem. Gondolom régen sem a teremtés volt a fő kérdés, hanem hogy ellentmondunk bárminek, amit az egyház képviselt.
    Hit
    Keressünk egy jövőbeni eseményt, nézzük meg, hogyan működik a hithez való viszonyunk. Kb. 1950 évvel ezelőtt megírták, a föld tűz által fog elpusztulni. Elhiszed? Ha felolvad a metán, lehetséges nem?
    Vagy van egy nagyon régi könyv, Jób könyvében van egy beszélgetés, ahol a Mindenható kérdezi Jóbtól, “tudod-e hol van a jég raktára? Az utolsó időkre tartogatom. ” Akkor ez a mondatrész értelmezhetetlen volt, ma jobban értjük, mint valaha. Ez hit vagy bizonyíték vagy?

  17. !5.
    Tibor ba. Elolvasom ha megmondod hol kapom meg…

  18. Re: 16. Hank
    Lehetséges, hogy milliárdnyi szingularitás megszületik és semmisül meg (összezuhan/szétspriccel) túl a mi “ismert” univerzumunkon – ‘valahol’ a mi téridőnkön kívül -, s némely szerencsésben, mely a keletkezésen túljut, lesz olyan, ahol az adott univerzum törvényei lehetővé teszik, hogy élet, sőt értelem keletkezzen.
    Amely, aztán rácsodálkozik a világra, hogy: “Nahát, pont olyan a mindenség, hogy létrejöhettem benne!” 😉

    Persze, lehet, hogy Tibor bá’-nak van igaza és a világ nem lehet másmilyen, csak olyan, amilyen. Hiszen ha másmilyen lenne, akkor nem létezne. Márpedig létezik.

    Egyszóval, arra a kérdésre, hogy miért van Valami a Semmi helyett, nem hinném 😀 hogy válaszolni tudunk. Még az sem biztos, hogy van oka a létezésének. Arról nem is beszélve, hogy az ok-okozati összefüggés érvényes-e az univerzum létrejöttére, vagy valami teljesen eltérő gondolkodásmódot igényel a megértése. Már ha az emberi értelem egyáltalán képes rá, ugyebár?

    Amúgy: http://www.antalffy-tibor.hu/?s=testamentum

  19. 19 – Progresszor:
    Tegyük fel, hogy eldöntöd, építek egy házat. Mi a célod? Nem a legjobbat akarod megvalósítani? Dehogynem, ha már neki fogsz valaminek!
    Nem lehet semmi, hanem valamiknek kell lenni . Ha már van, nem a legtökéletesebbnek kell lenni? Miért lenne hitványabb, mint az abszolút tökéletes?
    Az csak természetes, bármely őserő egy hajszállal is megváltozik, minden borul.

  20. 20. Tibor bá’
    Bocs , hogy szétszedem a hozzászólásodat: “döntés – cél – megvalósítás” – ez nekem kreacionista megközelítésnek tűnik, de legalábbis nem darwinistának ; “Az csak természetes, bármely őserő egy hajszállal is megváltozik, minden borul.” – Szerintem abban az esetben esélye sem lenne borulni bárminek is…

  21. Re:19
    Amit írsz ugyan olyan hit alapú spekuláció, mintha az mondanád, hogy a spagetti szörny teremtette a világot… 😉

    Re:20 Tibor bá’
    A természetben jelen vannak különböző fejlettségű fajok, ami olyan, mintha a természet szándékosan nem dobná el a régit, hanem megtartja az összes revíziót, ki tudja jól lesz ez még alapon…

  22. 20. Tibor bá’
    Ahogy malleusorbis is rámutatott, a házépítős analógiád erősen hajaz a teremtett világegyetemre. Állítom, hogy nem tudjuk, hogy a világegyetem létrejöttének van-e bármiféle oka illetve célja?

    Annyiban vagyunk bizonyosak, hogy a világegyetem kb. 13,8 ± 0,2 milliárd évvel ezelőtt egyetlen szingularitás volt. Hogy honnan lett ez a szingularitás? Nem tudjuk és megválaszolása szerintem már túlmutat a tudomány hatáskörén egyenlőre.
    Testamentumod szerint a világ mindig is létezett. Számomra ez egy elfogadható elgondolások közül. Nem tudom cáfolni, de a te bizonyosságod sincs meg bennem.

    “Nem lehet semmi, hanem valamiknek kell lenni.” – Na igen. Tapasztalatból tudjuk, hogy valami létezik. Az eltérés ott van, hogy te ezt a létezést szükségszerűnek tartod (ha jól értelek), jómagam viszont csak egyszerű ténynek.

    A Létezés tökéletességében viszont nem értek egyet. Van egy remek svájci órám. Jó? Igen. Kiváló? Igen. Tökéletes? Ugyan már!

  23. 22. Hank
    “Amit írsz ugyan olyan hit alapú spekuláció…” – Köszönöm a téma visszavezetését a post tartalmához! 🙂

    “… a „hinni” igét minden megnyilvánulásomban, … a következők szerint értelmezem: Bárminek tényként történő elfogadása, bizonyíték nélkül.” (c) Tibor bá’

    Nos, az a nagy helyzet, hogy az emberi (racionális) gondolkodás olyan, hogy csak és kizárólag bizonyíték nélküli állításokra alapozva tud további kijelentéseket tenni, újabb állításokat bebizonyítani. Ezeket a bizonyíték nélküli állításokat hívjuk axiómáknak (alapigazságoknak). Ezek híján ti. örökös bizonyítási kényszerünk lenne; minduntalan be kellene bizonyítanunk azokat az állításokat is, amelyekre az adott bizonyításunkat építettük. Azután az azokat bizonyító állításokat is igazolnunk kellene és így tovább a végtelenségig.

    Az alapigazságok meghatározásánál azonban több probléma is felmerül:
    1, Az axiómák csak a saját hatáskörükön belül vitathatatlanok.
    2, A több axiómát tartalmazó rendszereknek muszáj teljesnek, ellentmondásmentesnek és függetlennek lennie.
    3, Az elfogadott alapigazságok egyénenként változhatnak, így a belőlük levezethető következmények is. Ilyenkor lehetünk tanúi a “süketek párbeszédének”, illetve ha a saját alapigazságaink erősen hasonlítanak az egyik vitázóéra, akkor lükének nézzük a másikat.

    — mindeközben —
    Nézzünk gyorsan két axióma-rendszert 😉
    1, Hiszem, hogy az anyag, a természeti-társadalmi objektív lét, a létező valóság az elsődleges. A tudat, a gondolkodás az anyag, az anyagi folyamatok által meghatározott.

    2, Apostoli hitvallás: https://regi.katolikus.hu/lelkiseg.php?h=12
    — vége —

    Hogy miért a fenti fejtágító? Nos attól tartok Tibor bá’ nem feltétlen bármilyen ‘bizonyíték nélkül való tények elfogadást’ tartja nehezen elfogadhatónak, hanem inkább a vallásos, tekintélytiszteleten alapuló vagy a józan paraszti észnek ellentmondó hitet.
    Illetve a vakhitet, mely saját alapigazságai és logikája általi ellentmondások sem ingatnak meg.

    Hogy miért van mégis ‘irracionális’ hitünk, az már egy hosszabb történet…

  24. 24 – Progresszor:
    Az (értelmes) ember a mindennapi életben is keres bizonyítékot. Például, nem fogad el pletykákat bizonyíték nélkül. XY buzi, csalja a feleségét, lehülyézte a főnökét, adót csal, stb. Az átlag ember ezeket szó nélkül elhiszi, holott a valóságban a pletykák nagy része kitaláció. De természetesen alapvetően vallásos hitre gondoltam, hiszen ott egy teljes mesevilágot alkot a kitaláció.

  25. 25-Tibor bá! A vallásos hitben lévő látszólagos mesevilágot azért fogadja el a hívő ember, mert a hite egy olyan természetfeletti lényre irányul, vagyis Istenre, akinek a lényege éppen az, hogy meghaladja a földi értelemben megszokott és elfogadott dolgokat. Ugyanis éppen ez a hitének a lényege: hisz Jézus feltámadásában és ezáltal az örök életben. Ha nem lenne ez a csoda, ami az egész evangélium lényege, hiábavaló lenne a hite. Ezért hisz benne, mégha nem is volt jelen személyesen ennél az eseménynél. Nem kell neki a közvetlen bizonyíték, hanem elegendő a közvetett bizonyíték is. A tudomány egzakt módon bizonyít sokmindent, de a Lét értelmét még nem fejtette meg. Amint korábban kifejtettem, az egyes embernek viszont most kell a magyarázat a Lét értelmére, nincs ideje közvetlen bizonyítékokra várni. Ez nem vakhit és nem hiszékenység, hanem jó esetben megalapozott egyéni döntés, amit értelmes emberek hoznak. Semmiben sem különbözik egy vallásos ember isteni csodákat elfogadó hite egy tudományos tényeket elfogadó ember álláspontjától abban a tekintetben, hogy mindkettő a Lét értelmére keresi a választ, de egyiknek sincsenek közvetlen bizonyítékai, csak bizonyos tudása és arra épülő világnézete.

  26. 15: Tibor bá! Én olvastam a testamentumodat és véleményem szerint egyet lehetne vele érteni, 99%-ban elfogadható, de éppen a hiányzó 1 % megkérdőjelezi az egészet. Már korábban többször kifejtettem, de most ennél a posztnál is helyénvalónak tartom, hogy nekem csak egy gondom van vele. Az általad felvázolt Lét-értelmezés relativizálja a Létezést. Miért mondom ezt? Mert a Semmi alternatívája nem lehet egy olyan öröktől fogva létező mechanizmus, amely nem tudja meghatározni önmaga létezését. Vagyis relatíve alternatívája a Semminek, de abszolút értelemben nem. A személytelen Lét-mechanizmus, amiről senki nem tud és amiről önmaga a mechanizmus sem tud, az miben különbözik a Semmitől? Abszolút értelemben a Semminek csak olyan alternatívája lehet, aki egy olyan örökkévaló tudatos személy, aki képes meghatározni önmagát a Semmivel szemben. Vagyis öröktől fogva létezik, ő maga a Létezés és erről személyesen tud és minden tőle függ.

  27. Re:26
    Azért ne felejtsük el azt sem, hogy az adott kor technikai szintje nagyban meghatározza azt, hogy mi a csoda és mi nem az, ergo a hit tárgya relatívvá válik, ezáltal a csodák előbb utóbb akár valósággá is válhatnak.
    Hogy érthetőbb legyen:
    1000 éve ha azt mondom, hogy egy kis világító dobozon keresztül tudok beszélni a szomszéd faluban lévő rokonommal, akkor az csoda lett volna, és max hinni lehetett volna bene. Ma viszont realitás, mert ez a mobil telefon.
    Ha 500 éve azt mondom, hogy milyen szép a világűrből a Föld, és úgy néz ki, mint egy kék üveggolyó, akkor csoda lett volna abban a korban, max hinni lehetett volna benne, ellenben ma világűrben tartósan tartózkodik az ember, és naponta több tucatszor látja a napfelkeltét.

    Ma ha azt mondom, hogy terülj terülj asztalkám, és egyből étel van az asztalon, az csoda?
    Az, de ki mondta hogy lehetetlen? Sci-fi irodalomban hemzsegnek az ételreplikátorok, és primitív módon már most is léteznek az étel nyomtató gépek…
    A gondolat menetet tovább göngyölítve a vízen járás már smafu, és az összes csoda is, ami a mai materialisták számára vicc tárgyává teszik ezeket a szövegeket, ellenben lehet hogy olyan információkat rejtenek, ami talán elgondolkoztató, feltéve ha tovább látunk a dogmáinknál…

  28. 26 – Galapagosz:
    A Létünknek nincs értelme. A egyszerűen csak vagyunk. Ezt kell elfogadni, és akkor nem kell tovább keresgélni. Megszületünk a “semmiből” és eltűnünk a “semmibe”. Csakhogy öntudatra ébredéstől kezdve igen kellemetlen azt felfogni, hogy nincs tovább. Ezért hisznek az emberek, mert a hit kitalálta az örök életet.

  29. Re:29
    Ez is egy álláspont, azonban bőven vannak olyanok, akik más tanúbizonyságot kaptak, és ellenkező álláspontra jutottak. Szigorúan alá kell húzni, hogy nem hisznek benne, hanem megtapasztalták, hogy a “semmi” nagyon is valóságos valami, mindezt alá is tudják támasztani kézzel fogható bizonyítékokkal.
    Ilyen irányú kutatásokat már a 70-es években végeztek, többek között Raymond Moody is, aki könyvet is írt róla, és számos esetet tárt fel, amiben az állítások visszaellenőrizhető adatokat is tartalmaztak, ezáltal a fikció és halucináció kizárható lett ezáltal.

  30. 29: “A Létünknek nincs értelme. A egyszerűen csak vagyunk. Ezt kell elfogadni, és akkor nem kell tovább keresgélni. Megszületünk a “semmiből” és eltűnünk a “semmibe”. ”
    – Csakhogy ez egy éppen olyan bizonyíthatatlan vélekedés, vagyis hit, mint az ellenkezője. Talán nem olyan kellemes és megnyugtató, de ettől nem lesz automatikusan igaz.

    31. Az nem cáfolat, hanem magyarázkodás. Ha neked megnyugtató, akkor lelked rajta.

  31. Re:31 Tibor bá’
    Ez egy klasszikus szkeptikus csúsztatás, mert az említett kutató fel tudott olyan eseteket is mutatni, ami visszaellenőrizhető volt, pl a “halott” olyan információkat “látott/hallott”, amire képtelen lett volna, hiszen éppen újraélesztették, ennek ellenére igaz volt az állítása. Több magyar eset is bekerült a kutatásba, ebből kiemelkedik Putnoki Tibor esete, nála a szkeptikus kezelő orvosa ellenőrizte le az állításait, ami maximálisan kizárta a részlehajlást.

    Persze lehet azzal érvelni, hogy ki Istent, ki Budát, ki Jézust látta, azonban ez teljesen jól magyarázható, amennyiben az eleve elutasító attitűdöt félre rakjuk, hiszen ha egy kereszténynek megjelenne pl Shíva, számára ez értelmezhetetlen lenne, ahogy egy muzulmánnak Buda, vagy egy hindunak Jézus. Mindenki azt kapja, ahova be van kötve tudatilag, ami egy elég messzire vezető téma, amit szintén kutattak pl extrapszichológiában.
    Ez a terület már rég túllépett az asztaltáncoltatós bűvészmutatványok szintjén, idehaza is van egy nemzetközileg elismert parapszichológiai labor, szóval a tagadás ellenére teljesen valós és kutatható tudományterülettel állunk szemben.
    Természetesen lehet “köpködni”, mindenkinek szíve joga hozzá, azonban viszonylag új tudomány területtel állunk szembe, ami szilárdabb alapokon áll, mint a gender “tudomány”… 🙂

  32. 32. Ábel
    “Csakhogy ez egy éppen olyan bizonyíthatatlan vélekedés, vagyis hit, mint az ellenkezője.”

    Akkor most elérkeztünk oda, hogy ki mit hisz el feltétel nélkül? 😀 Ha egy kicsit még csócsáljuk a a kérdéskört, el fogunk jutni a materializmus az idealizmus ellen szintjére. Ott meg nem sok babért fogunk aratni.

  33. 32 – Ábel:
    “Csakhogy ez egy éppen olyan bizonyíthatatlan vélekedés, vagyis hit, mint az ellenkezője.” Ez majdnem igaz, de: az evolúció észlelhetően tökéletesen céltalan. Ha a világmindenséget “valaki” teremtette volna, akkor a fejlődésnek lenne kitűzött célja, de nincs.

  34. Miért lenne konkrét célja a létezésünknek?
    Látványosan részei és termékei vagyunk az élet evolúciós fejlődésének, rendelkezünk mindazon alapvető tulajdonságokkal, amit az élővilág kifejlesztett négymilliárd év alatt, ahogy minden korábban élt faj is.
    És ezek a fajok 99%-a már kihalt, mert elérték a specializálódásnak azt a fokát, amely megakadályozta őket abban, hogy képesek legyenek alkalmazkodni az időnként törvényszerűen bekövetkező változásokhoz.
    Az ő létezésüknek sem volt célja, léteztek, amíg fennálltak a feltételek ehhez, és eltűntek, mikor ezek megszűntek.
    Az ember is csak egy újabb lépcső abban a fegyverkezési versenyben, amelyben lépésről lépésre kialakultak a telepes lények, az összetett szervezetek, a gerincesek, a tüdővel rendelkezők, az emlősök, amelyek mind egy egy nagy áttörést jelentettek az élet fejlődésében, de egy ilyen lépcső sem tudta garantálni, hogy az őket elért fajok nem kerüljenek ugyanúgy a kihalók sorába.
    És ahogy elképzelhetetlen számomra az, hogy minden kihalt faj minden egyede valamiféle szellemi lenyomatot hordoz egy másik dimenzióban, ezt az embernél sem találom logikusabbnak, mint bármely eddig élt lénynél.
    Ja, hogy tudattal rendelkezik?
    Ez is csak egy újabb evolúciós lépcsőfok, amely a napi versenyben előnyökhöz juttat, mint bármilyen korábbi áttörés az elődökhöz képest.
    Viszont van egy új hozadéka, az ember kénytelen szembenézni a saját halála gondolatával, ami eddig nem létezett.
    Ennek kezelésére valamit ki kellett találni, mert ebbe nem lehet belenyugodni az emberek többségének…

  35. 33 Hank: napok óta azt érzem, hogy ismerlek téged, csak régebb más volt a nickneved🙂

  36. “Ez majdnem igaz, de: az evolúció észlelhetően tökéletesen céltalan.” – Ez is egy teljesen szubjektív észlelés.
    Én tegnap észleltem, hogy amíg imádkoztam, Jézus a fejemre tette a kezét és megáldott. Meggyőz téged ez a szubjektív észlelés bármiről is? Csodálkoznék.

    Hank, már délben is gyanús volt, hogy ki vagy, de most már biztos vagyok benne.

    37: Maradjunk annyiban, hogy az evolúció elvileg működhet úgy is, ha céltalan. De ebből nem következik, hogy az is.
    A fajok, amik kihaltak, talán betöltötték céljukat, ahogy az egyes egyének is, mielőtt meghalnak.

    Ja, hogy nem tudod elképzelni. A valóság tesz rá, hogy ki mit tud elképzelni.

  37. 39-40
    Csak most vettétek észre?
    Összetéveszthetetlen a stílus… 🙂

  38. Re:40,41
    Reinkarnálódtam, hogy stílusosan fogalmazzák. Információ nem vész el, csak átalakul. 🙂
    Úgy is addig fogok élni, míg hagynak élni… 😉

    Re:40
    Jézus energia lenyomata összetéveszthetetlen, akinek személyesen része volt benne, örökké emlékezetébe vési. 😉

  39. 41. hubab

    Amatőrök.😁

    Már első hsz-nél(valamikor karácsony táján) megvolt a pajtás! 😃

    Lehet, hogy belterjes a csapat!😚

  40. 44 Balázs: nekem is az első hozzászólásánál jött az érzés, de még bizonyítékot akartam gyűjteni 🙂

  41. A szünetben nem látogattam az oldalt, azért tűnt csak fel most. Ha sikerül, megint eltűnök legalább három hónapra, csak még nem sikerült beállítanom a routert.

  42. 40 Ábel
    Számomra ez annyit jelent, hogy megtaláltad azt a kapaszkodót, ami hozzásegít szellemi komfortodhoz, amire igényed van.
    És innen nézve teljesen mindegy, hogy van ennek objektív alapja, vagy csupán illúzió, a végeredmény a lényeg…
    Csak engem elbizonytalanít, hogy a muszlim ugyanilyen átszellemült odaadással dobja oda életét a vélt isteni igazság nevében.
    És senki nem fogja tudni semmiféle logika mentén eldönteni, hogy melyikőtök igazsága a valós, belép a szubjektum bizonytalansága…

  43. Re:48
    Nem Allah kérte(ugyan arról van szó, mint amit mi Istennek hívunk), hogy robbantsa fel magát egy muszlim szent dzsihád nevében.
    Ez teljesen ugyan az, mikor a keresztes lovagok Jézus nevében kardélre hányták a polgári lakosságot, és tömegesen nőket erőszakoltak meg a közel-keleten…

    Régi trükk, hogy a szentek/Isten/tetszőleges próféta zsebébe akarják dugni az emberi disznóságokat, hogy megpróbálják felmenteni magukat az elkövetett bűnök alól, de ez csak emberi okoskodás, ami alól nem lehet kibújni. Mondhatni teljes félreértelmezése és kiforgatása a tanításoknak, ezért is
    ellentmondásos számodra a dolog.
    Nem tiltalak ki, de az Orbán propagandát törlöm. Ne kísérletezz vele.

  44. OK Tibor bá’, de ez nem orbáni propagandának szántam, hanem az elvek kiforgatására adott példa volt. Ha azt írom, hogy az orbáni keresztény-demokrácia se nem keresztény, se nem demokrácia, akkor maradhat? Egyik kutya-másik eb, a jelenlegi teljes politikai garnitúra teljesen hitelt vesztett társaság.

  45. 49 dajtás
    Mindegy, hogy Allah kérte, vagy nem, a lényeg az egyén fejében lezajló folyamat, aminek nyomán az a szubjekív érzete, hogy helyesen cselekszik.
    És ez a szubjektív érzet nem igényel bizonyítékot számára, úgy ahogy egyetlen igazán vallásos embernek se a saját hitének alapja.
    Ebből a csapdából nem lehet kikeveredni, az elme olyan hitrendszert képes építeni, ami csak a fantáziájából kitelik, és egyik felsőbbsége sem bizonyítható a másikkal szemben…

  46. Re:51
    Így igaz, csak nem szabad összemosni a valós megtapasztalás alapú hitéletet, egy kifacsart és félreértelmezett vallásnak álcázott agymosással, ami pusztán arra irányul, hogy kiélhesse a beteg fantazmagóriáit a “vallási vezető”.
    Ami erőszakra buzdít, és mások eltaposását tűzte ki célul, akkor ott valami nagyon félre ment…

  47. “Bárminek tényként történő elfogadása, bizonyíték nélkül. ”
    “Magyarul, amíg nincs közvetlen bizonyíték, tartsuk fenn magunknak a jogot a „nem tudom” kijelentésére.
    Aki nem így jár el, az egyszerűen csak hisz abban, hogy a feltételezés bizonyíték nélkül is igaz.”
    “Hinni, tehát hiszünk bőségesen, ha kell, ha nem. A nagy kérdés az: mi végből?”

    Én még azt kérdezném a Covid vakcinára vetett remény minek számít?
    Hittnek vagy hiszékenységnek?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük