(VM-313) Karácsonyi ajándék

Tibor bá’ online

Karácsonyi ajándék

89. útban a 90. felé

Karácsonykor az ember ösztönösen is kutatni kezd az emlékezetében a régik karácsonyok irányába. Szeretet így, meg szeretet úgy. Nekem is eszembe jut néhány epizód.

Szülőanyám utolsó két/három évét  bentlakásos internátusban  töltöttem el,  ahonnan karácsonykor hazaengedtek, jobban mondva hazaküldtek. Anyám szerint, rászabadítottak. Kivételt képez az utolsó, 1944-es karácsony, ami abban különbözőt az előzőektől, hogy Budapest ostroma ekkor kezdődött.  A háborús helyzet a karácsony lebonyolítását is megváltoztatta. Aztán, három héttel később anyám meghalt, én pedig a húgommal végigélvezhettük, ahogy a különböző nők harcoltak az apámért, természetesen rajtunk keresztül.

1947-re meglett a nevelő anya, amit tudomásul vettem, mint minden mást, amit az élet hozott számomra. Aztán jött az 1947-es karácsony, amikor már majdnem 15 éves voltam. Legnagyobb problémán az ajándékozás volt. A smucig, tót földről származó nevelőanyám javaslatára zsebpénzem nem volt, akkor pedig miből vegyek ajándékot, elsősorban neki, mivel vele töltöttem el a legtöbb időt, lévén, hogy háztartásbeli volt. Első feladat, pénzt kell szerezni.

Más lehetőség nem mutatkozott, mint felmenni a Svábhegyre, kivágni egy fenyőfát és eladni. Ez megtörtént, és 15 forint ütötte a markomat. Most már csak meg kell venni az ajándékot. Sok szemlélődés és sétafika után kikötöttem a Fenyves áruházban a Kálvin-tér sarkán. 15 forint nem volt egy vagyon, sokat kellett keresgélni. A végén kikötöttem egy köteg linzer-tészta forma mellett. Volt benne csillag, hold, háromszög, meg kis és nagy pogácsaforma. Ilyeneket még nem láttam, se a szülő, se a nevelő anyánk háztartásában.

Diadalmasan mentem haza, és kb. ½ 8 környékén léphettem a lakásba. Na, amit én kaptam. Csak csavargáson jár a fejem, meg hasonlók. Nem mondhattam meg, hol jártam és főleg miért, mert ugye az ajándék az meglepetés.

Két nappal később volt Szent Este. A fa alatt számomra is volt egy ajándék. Egy pár zokni, mert s régi zoknim már lyukas volt. Ugyanis – amint gyakran hallottam – nem tudtam vigyázni a holmijaimra. A rajta lévő cetlin ez állt: Egy zoknit kapsz Tibike, nem érdemled meg, de remélem megjavulsz.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

43 gondolat erről: „(VM-313) Karácsonyi ajándék

  1. Szia Tibor Bá’,
    És a neki vásárolt ajándéknak örült legalább ?

  2. ” A rajta lévő cetlin ez állt: Egy zoknit kapsz Tibike, nem érdemled meg, de remélem megjavulsz.”

    Tibor bá

    Így van ez amikor az emberek szeretnek, aggódnak érted nehogy valami baj érjen…

    Ez után az apró esemény után – három nemzedék elteltével – eljött az idő ezt az űrt amit a mindenféle veszély, a fenyegetettségünk kizárása és a biztonságunk érdekében – “a javunkért” – létrehozták az QR-kód rendszert a szupermarketek előtt is.

    https://twitter.com/i/status/1606353957395259397

    “Az Egyesült Államok alternatív médiája a QR-kódokat a Világgazdasági Fórum Great Reset programjának alapvető elemének tekinti, amely nemcsak a költési szokásait fogja nyomon követni, hanem az egészségi állapotát és az oltástörténetét is a „digitális identitás” részeként. “”

  3. 1 – BAB
    Nem emlékszem. A cetlit, ami a zoknin volt, eltettem. 1997-ben semmisült meg a ház leégésekor. A poén az, hogy 50 évvel később Évának arról beszélt, hogy én milyen csodálatos és okos kis fiú voltam.

  4. Köszönjük a posztot.
    Ma meg ugye már a bevásárlóközpontokban van külön gyerekruhabolt is .Sokan kinyalják a seggüket a gyerekeknek.Egyik ismerősöm is a 3 éves gyereknek már vett vagy 15 kisautót. Ez a két véglet.Nem tudom melyik a jobb, de talán a 2 között.
    A közgáz tanárom annak idején mondta a halmozódó élvezetek elméletét.Ha valaki mindig kap és sokat az nem tudja megbecsülni, így lehet egy zokninak jobban örültél akkor mint egy mai tizenéves aki a harmadik adidas cipőjét kapja mert az nem tudja megbecsülni.
    Na most az az igazság hogy nincs már a gyerekek részéről küzdelem a dolgokért.Megkapják a szülőtől és kész.Ahogy egyik ismerősöm mondja már ez a második generáció aki így nől fel hogy ki van nyalva a seggük.
    Persze nem mondom azt hogy régen rendjén volt az hogy a gyerekeket befogták dolgozni a földeken vagyis az még rendjén volt, de általában nem halmozták el tárgyakkal,élelemmel.Viszont mégis felnőttek. Most meg ha valaki azt csinálná a gyerekkel mint 60 éve az már gyerekkínzás lenne:D

  5. Jajj Tibor bá’! Vártam magától egy szép Karácsonyi világvége ajándékot és szomorú lettem mert nem kaptam meg! Irónia, bocsánat….. Kihagyhatatlan volt. Ja amúgy nem is kell világvége! Egy globális internetleálláshoz mit szólna Tibor bá’? Mi lenne akkor a bloggal? Mindenki itt a “kardjába dőlne”?

  6. Remélem megjavul Tibor bá’! Maga igazán tudja, hogy kell egy embert lealázni! Nem kritizál, hanem levegőnek néz! Ma ez az igazi lealázás a maga részéről! Én kívánhattam boldog Ünnepet, bármit, levegőnek nézett! Érdemben nem reagált arra amiket írtam! Na ez fáj, ezt nem érdemeltem meg! Maga nem a jó hozzászólást tiszteli, hanem csak a maga feje után megy! Bocsássa meg, de ezt érzékelem! Mi az, hogy maga nem tiszteli azt az energiát és munkát amit belefeccöltem abba, hogy erre a blogra írjak ingyen? IGENIS jókat írtam!!!!!

  7. 5 & 6:
    Véleményem szerint ez nem a ti homokozótok. Nem panaszkodni kell, hanem tudomásul venni a tényeket.

  8. 7: Mik a tények? Én ismerem az Ön régi írásait is. Teregessem ki? A “ruggyantagyárbeli” sztorit és a “zsidó bonvivános” sztorit is? Jó kis becsületsértési perek lennének ha a rokonai lennék a posztokban szereplő személyeknek. Jajjj Tibor bá’! A múlt az már a múlt. Végülis kinek nincs hibája? Vannak erényei is Tibor bá’, azokat elismerem!

  9. Én nem csak Tibor bá’t “ekézem”! Itt van ez a TGM is: https://24.hu/belfold/2022/12/26/tgm-orban-hatalom-fasizmus/
    Nem az a baj, hogy ezeket írja, hanem hogy ebből él.
    Egy restaurátor nem keres annyit mint ezek a bértollnokok! Szerintem beleértve Tibor bá’t is, elnézést!
    POFÁZNI könnyű! Dolgozni kellene és azt megfizetni! Nyomorultak!

  10. Homokozó az aki megkúrja a homokos kitartóját Tibor bá’! Ne piruljon el, nem vagyunk mi mai csirkék! Elegem van magából!

  11. 6 Vidéki ember

    “IGENIS jókat írtam!!!!!”

    Szerintem, és a többség szerint meg nem.

    A “Vidéki embert” kicsit ethnorasszistaként én “parasztnak” mondanám…esetedben mindenképpen. Bocsánat, de nem vagy idevaló. Sztem majd Tibor’bá előbb-utóbb megszabadít Minket-Tőled. Különben meg -Boldog karácsonyt !- Szeresd magad továbbra is önfeledten!

  12. 4. andrew
    Az unokáim már nagyobbacskák, korábban sem volt egyszerű az ajándék, hiszen szinte mindenük megvan, ma már meg hiába kérdem a szüleitől, mit kellene, ők sem tudják.
    De az ajándékozásdinál sokkal fontosabb, hogy összejöjjünk. Nekik természetesen nem annyira, a telefonnyomkodás fontosabb. (az iskolában egy telefonmentes nap van).
    Visszaemlékezve, akkoriban Karácsonykor, Húsvétkor a nagyszüleimhez mentünk Kiskunfélegyházára, de odajöttek a többiek Pestről is. Mi gyerekek, együtt voltunk az unokatestvéreimmel (már fogalmam sincs, hogy most hol vannak), a felnőttek meg egymással.
    Ma már csak sokkal szűkebb család jön össze, pedig könnyebb a közlekedés, a gyerekek szinte csak hallomásból ismerik az unokatestvéreiket. Pedig a családban kevés a külföldön lévő, de talán már csak a temetéseken gyűlik össze a szélesebb körű család.
    Talán a szüleim jobban össze tudták fogni a családot, nekem nem sikerült. Vagy mentegessem magamat, a világ változott meg? 🙂

  13. 3./ Tibor bá’
    “”hogy én milyen csodálatos és okos kis fiú voltam.”” Ellentétben
    az én jónyámmal,ki éveken keresztül a felettünk lévé lakásban
    lakó Halasi Pityuról áradozott, hogy azmicsocsda jó gyerek,
    miért nem veszek róla példát, ha már egy házban lakunk,
    egy osztályba járunk és a csavargáson kívüli időmet is vele töltöm.
    Már hogyne töltöttem voln vele, mikor a papája szücs volt és pont
    egy gobfoci pályányi munkaaszt áltt rendelkezésünkre mert
    munkája nem nagyon akadt háború után — No a Halasi Pityu
    ennek az állanduló példaképnek lett az áldozata. — Minimum
    hetente jól el lett verve, hogy az én rovásomra ő ne jófiuskodjon
    az anyám előtt

  14. 12. Ábel
    Semmi. Csapkod össze-vissza. Valami sérelme miatt itt vezeti le a feszültségét. Nyilván Tibor bá’ az elsődleges célpont, mert ő szól rá, de lehetséges, hogy én is kapok mindjárt.

  15. Nekem nincs sérelmem! Tibor bá’-t tisztelem. Megvannak az erényei! Ugyanakkor viszont tudja, hogy mi volt anno a ruggyantagyárhoz közel (nem kell másnak tudnia, elég, hogy ő tudja és azoknak akik az “ősrégi” posztokat olvasgatták)és hogy mi (vagyis ki) volt az “Egyesült Izzó”-ban. Ennyi. Akinek meg nincs kedve keresgélni a régi posztok közt, az bízza magát Tibor bá’ jó lelkiismeretére aki mindent elmesél azoknak akik akarják! Tibor bá’! Kérem ne piruljon el! Ha tiszta a lelkiismerete akkor semmit nem szégyell a múltból!

  16. Elfogadom. Nem akartam megsérteni Önt! Tényleg nem. Csak nekem is voltak sérelmeim, ennyi csak a történet. Ha nincs magyarázat akkor nincs, elfogadom.

  17. 19: Köszönöm a lehetőséget! Egyúttal elnézést kérek! A sérelmem a mellőzés, a megnemértettség. Nincs annál rosszabb ha valakit (például jelen esetben engem) levegőnek néznek és nem reagálnak arra amit ír. A dicséret jól esik, a kritika fáj, de a nulla hozzászólás egy “jeges tőr a szívbe”! Lehet engem ezen gondolatok miatt hülyének nézni, de azért nem érdemes mert ha valaki megéli azt, hogy mindent egyedül csinál úgy hogy senkihez nem szólhat és hozzá sem szól senki akkor át fogja ezt kőkeményen érezni mindenki aki ezt megtapasztalja.

  18. 20 – Vidékik ember:
    Senkit se lehet kötelezni arra, hogy reagáljon az írásodra. Ha senki se válaszolt, annak kell lenni okának. Nem feltétlenül te vagy a hibás. Azonban volt egy-két méltatlankodás, ezekből talán tanulhatnál.

  19. 21: Biztos van oka, hogy nem válaszoltak. Nem tartottak rá érdemesnek. A méltatlankodásból (kritikából) tanulok. Talán lelkileg gyenge vagyok, talán ez a bajom. Az Ön írásai (szerintem az összes) megalapozott információkra épülnek, legalábbis szeretnék megbízni az Ön hitelességében. Nekem Ön maradt! Sok régi barátom felém sem néz és levegőnek néz! Ön legalább megtisztel a válaszával, beérem ennyivel. Tisztelettel!

  20. Nem lehet minden elmekórtani esetet egy kalap alá venni…
    Bocs.

  21. 25. hubab
    Van, aki téged tekint elmekórtani esetnek. (Csak megemlítem ezt, ha már megengedted magadnak a fenti megjegyzést.)

  22. 25. hubab
    Nagyon sok éve olvasom ezt a blogot, de ez az első hozzászólás, amin hangosan röhögtem. Óriási volt, köszönöm! 🙂

  23. Hubab 25. alatti hozzászólása általános és mit ilyen megállja a helyét. Ezzel szemben 26. alatt elesz már személyeskedik. A különbség óriási.

  24. Lassan olyan lesz itt mint a viccben:

    Zárt osztályról kiszökött páciens a még az utcán lévő, épp befelé igyekvő látogatónak:
    “- Megnézné hogy bent vagyok-e?”

  25. hubab egy úriember! – ezt nyugodtan leszögezhetjük 14 év távlatából.
    Soha nem sértegett!

    Egyébként Vidéki ember csak intenzívebben éli meg amit általában mindenki. Semmi köze az elmekórtanhoz.
    Jeges tőr a szívbe ha ignorálva vagyok? Jól esik a dicséret! Stb.
    Semmi más, mint a nyers egó megnyilvánulása direktbe.
    Van egy ellenszere, úgy hívják: Leszarom Úr! Ilyenkor meg kell hívni az életedbe!
    De a legjobb ha az ember ignorálja saját magát, sőt egyenesen kineveti, hogy nézd már mit kapar ez a szerencsétlen!
    Egy nap kb. 500szor kaphatod magad rajta, ha nem is ennyire egyértelműen. Ugyanez rendkívül szofisztikált is tud lenni. De hiába a sok átvitel és hordozó, könnyű észrevenni. Szinte majd mindennek ez a mozgatója és majdnem mindnyájan csak egy majom vagyunk!

  26. 26 elesz
    Pedig nem sértegetési szándékból írtam.
    Van akit végtelenül sajnálok a felmutatott szenvedései miatt, ami az átlag ember számára abszolút életidegen, afféle emberi mimóza.
    Nem irigylem azok miatt, amit megél, míg más ember még csak nem is veszi észre…

  27. Orvosi szempontból egy pszichés beteg önmagában sem nem rosszabb, sem nem jobb attól mint akinek például vérkeringési vagy egyéb más problémája van. Nem a betegség ténye tesz valakit rosszá vagy jóvá. Az ember a neveltetése és/vagy a körülményei és még szerintem kisebb részt genetika miatt válik ilyenné vagy olyanná.
    Nem írok sokat, csak a pszichológia felszínét. Nagyrészt a sikerek és a kudarcok alakítják az ember személyiségét. Vannak különféle krízishelyzetek is, melyek megoldás vagy meg nem oldása szintén valamilyen irányba “löki” az embert.
    Tibor bá’ (szerintem – mert számomra ez derült ki) nagyon erős személyiség, aki túl tud lépni sértődéseken, haragokon és ez azért hatalmas dolog mert nem viseli meg ha valaki nem úgy viselkedik vele ahogy ő azt elvárná. Nekem ez jött le.
    Egy pszichésen gyenge ember viszont kis dolgok miatt is bosszús, haragos tud lenni vagy magábafordul és búskomor lesz vagy önpusztító életet kezd élni (pl.: alkoholizmus) és sokkal jobban megviselik az élet dolgai (akár egy rövid magányos időszak is) mint egy pszichésen erős embert. Tibor bá’ ereje ajándék neki is és mindenkinek aki ezt a blogot olvassa! Miért is? Mivel ha Tibor bá’ gyengébb lett volna, akkor már rég elege lett volna akár a blogírásból is. Így meg az ereje által tud hasznos társadalmi munkát végezni. Tibor bá’-nak az életkora is mutatja az erősségét. Egy gyenge ember sokszor annak is örülhet ha megéli a 60 évet. Sajnos. Ezekről a témákról oldalakat lehetne írni (könyvtárnyi irodalma van), ezért nem is teszem. Átadom a szót!

  28. 33. – Tibor bá’:
    Én csak tisztelem azért mert ennek a blognak a szerkesztője.
    A többi hozzászólónak akartam csak jelezni, hogy egy pszichés problémával rendelkező ember nem feltétlen “hülye”.
    Arról írtam, hogy mi a különbség egy lelkileg gyengébb és egy lelkileg erősebb ember között.
    Önt csak viszonyítási pontnak tettem meg (mint erős embert) és ezt én abszolút dicséretnek szántam!

  29. 30 – Balázs:
    Köszönöm, hogy nem ítélkezett felettem! Valóban, beismerem, hogy azért vagyok lelkileg gyengébb ember mert a kudarcokat intenzívebben élem át. Igaza van, a lelki megerősödéshez időnként “lesz.rom tablettát” kell bevenni mert ellenkező esetben bárhol érhet valamilyen fokú krízis, ami akkor már jobban “ledönt a lábamról”. Bárhol történhet ilyen. Párkapcsolatban, munkahelyen (vagy akár nyugdíjazáskora régi kollégák hiánya miatt), blogon, kisebb-nagyobb balesetek vagy betegségek kapcsán és még lehetne sorolni. Jók a meglátásai!

  30. 35. Vidéki ember

    Nem tesz semmit! 🙂
    Ez a felület többnyire “személytelen”. Itt felesleges emóciókat feltételezni! Mármint érzések vannak, de olyan torzulásokon megy át az írott szöveg a kiadó- és befogadó fél személyi szűrűjének milyensége, illetve maga az információ írott volta miatt, hogy kár ebből bármit is leszűrni! Köztudott, hogy mennyivel könnyebb félreérteni egy írott üzenetet, mint ugyanezt élőszóban ahol ezt megannyi egyéb benyomás is kiegészíti.

    A megnyilvánulásaid azt mutatják, hogy számodra különösen fontosak a visszajelzések.
    Miért fontosak olyan emberektől akiket nem is ismersz?
    Ez számodra csak egy visszaigazolás, hogy valamilyen (fontos, okos, partner egy beszélgetésben stb.) vagy. Ez a visszaigazolás több okból is téves lenne egyébként.

    Az is lehet, hogy nagyon egyedül vagy és nincs aki visszajelezne, hogy hahó, te vagy! Vagy hiányzik, hogy egyáltalán bárkinek is fontos lennél és emiatt efféle pótcselekvéseket alkalmazol.
    Valószínűleg egyedül vagy vagy valamilyen felemás kapcsolat fűz Tibor bá’hoz. Esetleg valamiféle szellemi hovatartozás-féle érzés motivál. Ki tudja?

    Nézd! A legtöbb hszm-re nem szokott válasz jönni! Szerinted érdekel?
    Sokszor azért nem jön, mert semmi újat vagy érdekeset nem mondok csak mantrázom nagyjából azokat amiket te is pedzegetsz(ezek nekünk már megvoltak, sokkal részletekbe menőebben, ezért nem is válaszolnak rá), ráadásul hosszan. Udvariaskodásból nem küldenek el a pitsába, de maguk előtt már megjelenik, hogy atyaúristen már megint ez a Balázs írt, ugorjuk csak át!
    Ezt tudomásul kell venni!

    Ez valójában egy szórakozás az írónak és az olvasónak egyaránt. Egy pótcselekvés. Nincs hasonló oldal 15 éves múlttal, ahol a félelmeiket átvitten kibeszélhetik az emberek, ráadásul részletekbe menően.

    Ha úgy írsz, hogy elvárod el is olvassák azt, akkor az már kényszer. Először is ez nem egy homogén szellemi közösség, hiába tűnik belterjesnek.
    Másrészt meg nem érdekli a legtöbbeket valójában, hogy mi a konkluziója az egésznek.
    Ők csak nyomják az ő beszorulásukat. A félelmük tárgyainak folyton változó részleteit egyszerűen ki kell beszélni.
    Ezt idáig nem igen lehetett kivel a külvilágban. Most már sokat javult a helyzet ezügyben és egyre többekkel lehet erről beszélni, jupi!!! Ugyanis egyre többen félnek a jövőtől és lassan már az átélése jön a megnyilvánult félelmeknek és akkor már beszélni sem kell róla, azzal leszünk elfoglalva!
    Hű, de jó móka lesz, alig várom, hogy a rémségek kicsiny boltja megnyissa kapuit és saját családomért aggódhassak! Mit eszünk, mit iszunk? stb.stb.
    Tenni nem teszek, máshogy gondolkodni nem tudok, így beszélni és írni sem a témáról vagy annak kiterjesztéséről, de félni azt aztán nagyon tudok!

    Én-mint mindenki- magamnak járok és írok ide!
    Írás közben rendszerezem a gondolataimat és így sokszor magam is információkhoz jutok a témával kapcsolatban, pusztán azáltal, hogy gondolkodom rajta.
    Sokszor pedig másoktól jutok új információkhoz hozzászólásaikat olvasgatva. Vagy csak olvasok és gondolkodom a hallottakon, bár többnyire itt is csak mantrák mennek.

    Úgyhogy Vidéki ember ne bánjad, hogy ha egyedül maradsz, mert valójában mindenki egyedül van!

  31. 36 – Balázs:
    Én például legtöbbször azért nem reagálok írásodra, mert csak ismételném saját magamat. Nekem minden írásodra ugyanaz jut az eszembe. – A hozzászólásoknak pedig ezer kiváltó oka van. Majdnem mindenkinél más.

  32. 36. – Balázs:
    Megtisztelt a részletes válaszával! Köszönöm!
    Az “erős ember témával” kapcsolatban a saját gondolataimat toldanám meg azzal, hogy az idősebb generáció szerintem lelkileg erősebb mint a fiatalabb (biztos van erre vonatkozó kutatás, nem tudom….). Gondoljunk csak a katonaságra (ha már ma is aktuális téma). Egy elitkommandós katona kiképzését jelenleg a katonaképes korúak hány százaléka tudná sikerrel megcsinálni? Szerintem a maiak közül kevesebben mint a régebbi generációkban. Szerintem az USA-ban és az EU-ban legalábbis ez van. Maximális fizikai és lelki erőnlét kell hozzá. Namost akkor felteszem a kérdést az ukrán helyzettel kapcsolatban. Egy kényszersorozott 28 éves okostelefont nyomogatóra mi fog ráragadni a kiképzés során? Egyáltalán kinevelhető belőle sikeres katona aki ha kell, sikerrel végrehajt rettentő koncentrációs (és testi) erőt igénylő feladatokat? Szerintem jól gondolom ha azt írom, hogy a mai hadviseléshez már nem a létszám kell, hanem egyrészt a különféle katonai technológiák ismerete és azok sikeres használata valamint maximális bátorság, ügyesség és egyéb személyes képességek használata. Ami meghatározhat egy harcot, háborút az talán az, hogy a katonák közt mennyien vannak a “profik” és mennyien az “amatőrök”. Szerintem egy vérprofi zsoldoskatonához képest aki naponta szembenéz a halállal félelem nélkül, a bloghoz kommentelő emberek 99.99999999%-a “gyenge ember”.

  33. 37. Tibor bá’

    Ezzel tökéletesen tisztában vagyok.
    38. Vidéki ember

    A telefonnyomkodás szétzúzza a koncentrációs készséget, ezzel a tanulási és gondolkodási képességet gyengíti. A társadalomból- kritikus gondolkodádi képesség híjján- elvész a kritikai hajlam.
    A világot az uralja aki az emberi elmét.

    Az idősebb generáció valóban ellenállóbb a behatásokra, pszichéjük stabilabb. Van egy meghatározott világképük, attól nemigen távolodnak el.
    Egy katona lehet ilyen is meg olyan is. Szerintem ugyanúgy félnek a haláltól, csak trenírozva vannak rá. A látványra, az ösztönös zsigeri rémületre amit egy pl. haláltusa látványa okoz, vagy az embertársuk, komerádjuk halálfélelme stb.
    Ismerek egy pár katonát, légióst, kommandóst stb. némelyik pl. segghülye.
    Pszichológiai szempontból majd mindegyik sérült. Az igazi harcosok mind foglalkoznak a halál metafizikai hátterével.
    Ha nem, akkor nem is igazi harcos, legfeljebb katona.

    Való igaz, hogy a legtöbb puskaport már szagolt katona pszichikailag erősebb,
    (sérüléseik ellenére is) mint itt vagy bárhol máshol a legtöbben.

    De abban egyáltalán nem vagyok biztos, hogy a mai katonák jó alapjai lennének-e a jövő közösségének. Persze itt is vannak kivételek akiket én is el tudnék fogadni és szó nélkül alárendelni nekik magam akár egy katonai parancsuralmi norma szerint is, mely az itteni átlagos tudatszinten a leghatékonyabb gyakorlat. Ilyen pl. Vukics Ferenc.
    De őt személyesen ismerem, ő az életet tiszteli.

    A katonáktól egyébiránt egyáltalán nem vagyok elájulva.

  34. 41 – Tibor bá’:
    Elfogadom. De miért az jön le magának, hogy én egy nárcisztikus valaki vagyok?
    Nem értem van a blog, rendben. De jókat írtam szerintem és ha mégis hülyeségeket írtam, csak akkor intelligens emberek módjára cáfolatot várnék. Amit ha nem kapok meg, az sem baj már nekem (Balázs tanácsát megfogadva). Pszichológiai témákról írtam. Szerintem a tudásom alapján (amit nagyon sok hosszú év alatt sajátítottam el autodidakta módon) akár komoly pszichiáter is lehetnék, ami ugyebár diplomához kötött képzéssel érhető el (Több év alatt). Önkritikám persze van, de sokat olvastam. Tudok szelektálni már az olvasott tudásanyagok közt. Én dicsértem magát Tibor bá’, ön meg kioktat és nem értem miért. Ugyanis nem nettó hülyeségeket írtam.

  35. 42 – Vidéki ember:
    Nem minősítettelek. Finoman utasítottalak, hogy csökkentsd az aktivitásodat. Remélem megérted.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük