(3068) Nincs sötét energia – fordítás

Tibor bá’ online

 

Egy teljesen új elméletben orosz asztrofizikusok állítják, hogy nem létezik sötét energia.

Két orosz asztrofizikus nyilvánosságra hozott egy kozmológiai elméletet, amely megmagyarázza a világmindenség expanzióját a titokzatos „sötét energia” szükségessége nélkül, szembefordulva számtalan kortárssal.

A sötét energiának évtizedeken keresztül helykitöltő szerepe volt a világmindenség megértésében, mert átívelt egy jelenség megmagyarázásán, de Artyom Astashenok professzor és tanítványa Aleksander Tepliakov a Baltik Szövetségi Egyetemen úgy gondolják, hogy sikerült feltörniük a talányt. A kutatásuk eredményét az International Journal of Modern Physics-ben publikálták.

A világmindenség általuk felállított modelljében a folyamatosan fennálló téridő expanzió megmagyarázható a zavarba ejtő és megfoghatatlan sötét energia feltételezése nélkül, a Casimir effektus alkalmazásával, ami leírja a vákuumba elhelyezett két fémlemez között fellépő húzó erőt.

A kutatók a modelljukat összehasonlították a végesnek felfogott Földdel, aminek határait nem szükségszerűen láthatjuk. A Föld esetében két dimenziót síkkal állunk szemben. Ezt kell kivetíteni a világmindenségre, ahol háromdimenziós tér van a saját határaival, ami többnyire alig érzékelhető.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

74 gondolat erről: „(3068) Nincs sötét energia – fordítás

  1. Nehéz úgy értékelni ezeket az eredményeket, hogy az ember már az eredeti elméletet se értette, és persze az új verziót se.

  2. Tegnapig még 90% körül volt a sötét anyag becsült aránya.
    De ha jól értem, akkor azt akarják ezzel kifejezni, hogy a gravitáció nagy távolságban is négyzetes hatású, csak mivel görbül a „tér”, így „látszólag” egyformák a keringési sebességek, de ehhez mégse setét anyag kell, csak mint egy feltekert budipapíron a csillagok úgy tünnek, mintha, de, valójában utazni csak a papír mentén lehet, míg kukkolni a papíron keresztül is?

  3. 2: Nem, ez nem a sötét anyagról szól, hanem a sötét energiáról. A sötét anyag arra kell, hogy megmagyarázza a gravitációs effektusokat, amiket a mozgásokban látunk, a sötét energia meg a felfúvódás megmagyarázására.

    De mindkettő elég önkényes magyarázat. Számomra teljesen hihető, hogy létezik más, adott esetben meggyőzőbb magyarázat is.

  4. Én arra lennék kiváncsi, hogy ha az univerzumot leíró mindentudás a 100%, akkor a mai ember ennek a tudásnak a megismerésében kb. hány százalékánál járhat?
    85%-nál, vagy pedig 0,0001%-nél?

  5. 4 – Curix:
    Úgy tűnik, hogy a még megismerendő állandóan tovább szökik előlünk. Sose lesz ennek vége.
    Speciel ez most azért fontos, mert a közel múltban az ezoteria ellenes állás foglalásomat azzal akaráták megfúrni, hogy mit akartok én, a világmindenség 95 százalékát kitevő sötét energiáról nem tudunk semmit. Csak azt, hogy nem létezik. 😀

  6. Re:5
    Univerzum anyagának 95% nem ismert, mert nem látjuk, de hatásait tapasztaljuk. Ez azt jelenti, hogy van valami, de hogy mi az, arról csak homályos tippek vannak, ráadásul szinte csak ebből áll az Univerzum, és mi vagyunk a kerekítési hibák…
    Hogy nem fekete anyag/energia lesz a megoldás, hanem a multiverzum, na bumm, szépen lassan helyére fog kerülni minden.

  7. Re:4
    Nagyon bátor becslés a 85%. 🙂
    Mondhatni a tudatlanságunk önbizalma(ne vedd magadra).
    Jó lesz az vastagon 0,1% alatt, mert még az anyagot se értjük rendesen.

  8. Emberek – ott kellene elkezdeni, hogy az emberi Test 70–80–90 százaléka vízböl áll és mégsem lötyögünk!
    Ott kellene megtenni a második lépést, hogy mi a francot keres a földön ez a néhány milliárd ember, a földbe gyökerezett, viz alatt, földfelszinen vagy a levegöben repkedõ „élö” organizmusok trilliárdjai – és mikor jöttünk, minek, no meg meddig maradunk… Ki az Isten az az Isten aki ezt az egészet összelapátolta… és hol lehet hozzá becsengetni, hogy adjon már végre egy értelmes választ
    Arra kellene választ keresni, hogy miért forog, kering, rohan a végtelenségben ez a gyönyörü bolygó, hová visz minket és mikor ér véget, mekkora a világmindenség és mi van azon túl valamint lesz-e a határnál egy WC ahol kimehetek pisilni mielõtt tovább- avagy vissza indulunk.

    További ötletek? Mert elfogadható választ még soha nem kaptam.

    Ja egyet mégis:
    „Ember küzdj és bízva bízzál!” Na persze, a szokásos simlis válasz; nesze semmi… 🙂

  9. Gerry

    az emberi testben pontosan nulla százalék víz van ezért nem is lötyög, szóval ezt mi folyton tévesen halljuk.
    Az emberi testben kizárólag elektrolitok vannak. Ha viz lenne elektrolit helyett, azonnal meghalnánk.

    Ez egy víz alapú bolygó, itt szinte minden tartalmaz vizet.
    Amikor megkeverted a maltert és elkezdesz falazni, akkor sem azt mondod hogy felhordod a vizet a falra,pedig annak jo nagy része víz.
    Ezért nincs értelme az ember esetében sem erről beszélni, félrevezető és meghaladott kijelentés ez a „60%-unk víz” dolog.

    A többi kérdésedre a válasz engem is érdekelne…..

  10. 4 Curix
    Középiskolás koromban volt egy tanárom, aki ezt úgy írta le, hogy ha a meglévő tudásunkat egy nagy léggömbhöz hasonlítjuk, akkor megállapítható, hogy minél nagyobbra fújjuk a léggömböt, annál nagyobb lesz a felszíne, amin kívül helyezkednek el az éppen felfedezésre váró új ismeretek, tehát ezek nem csökkennek, hanem a tudásunk mértékében folyton növekednek…

  11. 4: Nem bizonyítható, de az a sejtésem, hogy a világegyetemet leíró teljes tudás végtelen. A tudásunk pedig mindig véges. Ami a végtelenhez képest mindig 0 – ha arányt számolsz.

  12. 11.
    Ki tudnék békülni egy ilyen felállással.

  13. Re:10
    Nagyon jó analóg példa.
    Bölcs gondolat!
    Legalább jó tanárod volt?

  14. A 10-es nem rossz analógia, de én inkább úgy képzelem a tudásunk összességét, mint egy zuzmót. Aki kutatásokat végez, az van mindig egy-egy ágacska végén, amit növeszt a munkájával. Aki egy ilyen ponton áll, azt egy iránytól eltekintve csupa ismeretlen veszi körül, amibe nagy nehezen belenöveszti a tudásunkat, de mindig csak az a tapasztalata, hogy a sok munkával kicsit ugyan nőtt alatta a zuzmó, de még mindig majdnem minden irányban sötétség van. Ez hozza magával az alázatot.

    Aki meg bent csücsül valahol a zuzmó közepén, és végzi a mindennapos ilyen-olyan dolgát vagy éppen ingyenél, az azt látja, hogy minden irányból stabilan be van ágyazva a biztos tudásba, és azt hiszi, mindent tud.

  15. 13 dajtás
    Szenzációs figura volt, nagyon kilógott a sorból.
    Tanított irodalmat, matematikát, világnézetet, vezetett latin, logika szakkört.
    És olyan hihetetlen előadókészsége volt, hogy még a renitens diákok is csüngtek rajta, ha ő tartott órát.
    Baloldali felfogású ateista volt, de legjobb barátja egy katolikus pap volt, akivel hatalmas sakkcsatákat vívott levélben, míg közben világnézeti vitájukat is folytatta.
    Volt szerencsém néhány ilyen levelet meghallgatni, ami önmagában egy irodalmi élmény volt, a kölcsönös tisztelet hangján vesézték ki egymás nézeteit… 🙂

  16. Re:15
    Valahogy sejtettem, hogy ilyen fickó volt. 🙂
    Minden korosztálynak hasonló tanárokra lenne szüksége, és nem kín, hanem öröm lenne a tanulás.

  17. 16 – dajtás:
    Hogy a tanulás kin-e vagy öröm, az az egyéntől függ, nem a tanártól.

  18. 17.
    Tibor bá’

    Ez egyszerűen nem igaz, vagy kb. annyira igaz mint a szeretkezésre.

    Egy nagytudású ember majd minden esetben alázatos és mondanivalóját a hallgatóság színvonalára szabja.
    Úgy művészet tanítani, hogy komplex témákba fokozatosan belevonnod a gyengébb képességűeket is nagyívűbb, átláthatóbb, könnyebben érthető gondolatmenettel.
    Aztán emeli a szintet, majd jöhetnek az egyre konkrétabb részletek.

    Egy jó tanító nem a hülyét zavarja el, hanem a „nagyarcút”, mert ő azt hiszi okos.
    Velem konkrétan megszeretették a tanulást és tudásom addig már terjed, hogy rájöttem, hogy van felfúvódó lufi( hubab 10.) és, hogy valójában semmi más nem számít.

    Az egész életünk tulajdonképpen tanulás ami segít az emlékezésben. Ja és mindenkitől lehet valamit tanulni.

  19. 18 – Balázs:
    Manapság az „alázat” Pont olyan divatszó, mint a „kényeztetés”. Megmondanád, miért kell nekem alázatosnak lennem? Mert az ingyenélő celebek állandóan ezt hangoztatják, hogy szinpatikusak legyenek azoknak, akikből élnek? Ha én tanításért kapom a megélhetésem, akkor hivatásbeli kötelességem érthető módon előadni az anyagot. De nem kötelességem a hülyék, lusták fejébe tölcsérrel betölteni. Az se a kötelességem, hogy „megszerettessem” az anyagot, vagy a tantárgyat. Az se az én dolgom, hogy a színvonalat passzítsam. Az előadandó anyag adott, nem én szabom meg. Aki alkalmatlan rá, az vagy lépjen véglegesen vissza, vagy készüljön fel rá. Hogy ki hülye és ki „nagy arcú” azt nem nekem kell eldöntenem. Az én dolgom az anyag leadása, és visszakérdezése.

  20. Re:19
    Ez így iparos munka, semmi több.
    Az igazi tanár elhivatást érez, és számára a legnagyobb öröm, ha az iskola fekete báránya leérettségizik, és ő segített benne.
    Ez az alázat, és az ilyen tanárokból van igazából hiány.

    Megjegyzem, ha egy gyerek úgy találkozik bármilyen tantárggyal, hogy rossz a tanár, akkor egy életre megutálhatja.
    Kitűnően lehet egy gyereket traumatizálni, hogy ne szeressen tanulni.

  21. 19: Nem kell alázatosnak lenned. Az alázat a nagyság mércéje. Aki feszegeti a határait, és megpróbál mindig nagyobbat alkotni, többet teljesíteni, az szembesülni fog a kudarccal, ami alázatra tanítja. Aki megelégszik a közepessel, az nem. A Te választásod. Már rég kiválasztottad az utat, amit végigjártál. Lettél, amilyen lettél. Jó ezt végiggondolni, mert rá kell jöjjek, hogy könnyen így végezhetem én is, ha így folytatom. Köszönöm a példát.

  22. 17: Igaz, hogy az egyéntől függ, de legalább két egyéntől: akit tanítanak és aki tanít.

  23. Mindenki tudja, hogy bizonyos részecskék hirtelen keletkeznek, majd tünnek el az „éterben”. Ezek valahonnan csak felvesznek annyi energiát, ami ezt lehetővé teszi? Vagy nem?

  24. 20 – dajtás:
    Feltételezem, hogy itt mindenkinek van diplomája, nem középiskoláról és annak tanáráról értekeztem, hanem egyetemi előadóról. De ha nincs is diplomád, a középiskolán túl vagy. Nincs értelme arról beszélni.

  25. Ábel: plusz 1 🙂

    Dan:
    „Mindenki tudja, hogy bizonyos részecskék hirtelen keletkeznek, majd tünnek el az “éterben”.”

    Senki se tudja. Feltételezi. Hipotetikus modellek vannak, egyike ezeknek az un. standard modell. Akiknek fantáziáját nem zavarja hogy a vákum nem üres, onnan tetszőleges anyagi részecskék amikor akarnak egyszercsak () előpattannak ha nekik tetszik (akár negatív tömeggel). Ja és persze csak virtuális részecskékről beszélünk. Aki akarja képzelje el.
    https://youtu.be/zxZ6k2D8CFk

  26. Részecskék nemcsak keletkeznek, de furcsamód eltűnnek – CDF esemény.

  27. 21 – Ábel:
    Az ilyen tetszőleges kijelentések: „alázat a nagyság mércéje” nem éppen az általad hirdetett alázat szülte.
    Szerintem az alázatot az emberi sunyiság szülte. Nem más, mint a körmönfont helyezkedés eszköze. Ez volt a múltban és ez a jelenben is.

  28. Nem tisztem Ábelt mosdatni, de szvsz nem egy dologról beszéltek.

    „Aki feszegeti a határait, és megpróbál mindig nagyobbat alkotni, többet teljesíteni, az szembesülni fog a kudarccal, ami alázatra tanítja.”

    A sunyiságnak semmi köze ahhoz az alázathoz, amiről Ábel írt. Előbbi megalázkodás más emberek előtt (ilyen-olyan érdekből, halkan vagy zajosan… ) , utóbbi pedig a végtelen természetet kutató elme reflexiója, amikor ráébred tudásának végességére. (lásd tudás mint lufi hasonlat )

    Előbbiek nagyságrendekkel többen vannak, nem feszegetikk a tudásuk határait, max mások idegeit. 🙁

  29. 29 – vaszil:
    Te ezt véded: „megpróbál mindig nagyobbat alkotni, többet teljesíteni, az szembesülni fog a kudarccal, ami alázatra tanítja. Aki megelégszik a közepessel, az nem.” Valószínűleg nem érted. Ezek szerint az a negatív figura, aki teljesítményre törekszik (mint például egy olimpikon) és az a pozitív figura, akinek elég a középszerűség. Aki lelötyög a langyos vízben. Ami egy centivel se viszi tovább az emberiséget.
    Ennek az ideológiának semmi köze ahhoz, hogy érzékeljük (alázat nélkül) a tudás tára szinte végtelen. Ugyanis az Ábelféle alázat sógorságban van az istenhittel.

  30. 29 Vaszil

    Miattam nem kell védened „Ábel”-t, nem akarom bántani, senkit nem akarok bántani.
    Az Én világomban neki is van helye.

    Evolúció.
    Az Én olvasatomban ez egy verseny, amely születés előtt kezdődik és a halál után is tart. („halál után”, nem biztos hogy ugyanazt értjük ez alatt)
    Ebben mindenki „egyéniben” indul, vagyis mindenki ellenfél,
    és az a szabály, hogy NINCS szabály.
    Ha futóversenyre hasonlítom, akkor itt nem csak az ellenfél lefutásával lehet győzni, hanem annak hátulról történő elgáncsolásával is.
    Figyelni kell a „hátunk mögé” is, és ez TERMÉSZETES.

    Tudom mit beszélek.

    Evolóció.

    Darwin zseni volt. Az itt olvasottak szerint is egy meg nem értett zseni.

    Egy tömör mondata a fél világot leírja:
    „Az emberi elme nem tudhatja meg, van-e Isten vagy más végső ok az anyagi jelenségeken túl”.
    Vagyis nem kell Istent, „vagy más végső ok”-ot keresni, nem érdemes.
    Ez lehetetlen feladat!
    Ábel – a szavai alapján vélem – keresi.
    Reménytelen!

  31. 30: Tibor bá’

    Nem tudlak követni, hogy milyen logikával érted pont az ellenkezőjét annak amit írtam?

    Azt írod „Ezek szerint az a negatív figura, aki teljesítményre törekszik (mint például egy olimpikon) és az a pozitív figura, akinek elég a középszerűség.”

    Teljes félreértés. Ha nem lettek volna mindig a középszerrel elégedetlen emberek, tán még mindig elég volna a kőbalta. Mit nem lehet ezen érteni, hogy csak azok ütköznek a határaikba, akik feszegetik? És természetesen ezeket többre értékelem én is.

    „Ugyanis az Ábelféle alázat sógorságban van az istenhittel.”

    No látom innen fúj a passzátszél n/a-nál is… A „lufin kívül” ugyanis veszélyes terep van, és józanul belátható hogy ez amíg ember él a Földön, ez így is marad. De kit zavar?

    n/a idézi Darwint “Az emberi elme nem tudhatja meg, van-e Isten vagy más végső ok az anyagi jelenségeken túl”.

    Én is azt mondom, ez természetesen igaz. És nagy szerencsénk hogy így van!

    Ki beszélt itt istenről? Ti kép-zelitek a kép-be 🙂 Amiről beszélünk, azt az alázatot a véges tudásunk belátása vindikálja, nem kell ehhez se ördögöt se istent keresni… Minél nagyobb a tudásunk, ez annál inkább így van

  32. 32 Technomuzsik

    „Itt egy mélyen tudományos értekezés erről, kikapcsolódás képpen.”
    Ez inkább csak játék, de nekem is tetszett.

  33. 33 Vaszil

    „Én is azt mondom, ez természetesen igaz.”
    Nem biztos.
    Darwin nem ismerhette az újabb elméleteket.
    Egy ilyen: Richard Dawkins „A valóság újraszövése”
    hasonló: https://qubit.hu/2019/04/12/udv-a-matrixban-az-mit-kutatoja-szerint-valoszinubb-hogy-szimulacioban-elunk-mint-az-hogy-nem
    „…egyáltalán nem lehetetlen, hogy a valóság nem létezik.”
    Ez öszecseng a Buddhista tanokkal.
    A sötét anyag – talán – csak „programhiba”.

    Kavarok?

  34. 35: n/a

    Tudjuk, biztos csak a halál… De ettől még sokan feszegetik a határaikat hogy megválaszolhatatlan kérdésekre keressenek választ, a Buddhista tanoktól kezdve a Matrixon át Richard Dawkinsig. Ezzel sok időt lehet eltölteni, hogy a tudat tartalma mennyire tükrözi a fizikai valóságot ill. mennyi benne a vízió, a hologram vagy a programhiba? Egyénenként ez különböző – nem vagyunk egyformák! És ez így jó. Lehet filózni azon hogy minden amit érzékszerveink közvetítenek csak „maya fátyla” lehet. Káprázat, megtévesztô képzetek örvénylése. Fátyol, amely elrejti a valóságot, de aki eegyszeris hanyattesett vagy mondjuk karambolozott, az biztos már „fejlettebb” tudattal bír. 🙂

    Van aki számára a tudat tartalma a végső valóság:
    https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Fájl:Wigner_Jenő-emlékpad.gif

  35. 30 „Ezek szerint az a negatív figura, aki teljesítményre törekszik (mint például egy olimpikon) és az a pozitív figura, akinek elég a középszerűség” – Ennyire azért nem fogalmaztam homályosan. Mért lenne negatív, aki teljesítményre törekszik, és pozitív, aki lelötyök a langyos vízzel?

    Ami lehet, hogy kissé homályos volt: a 21. kommentem kapcsán azért végiggondoltam, hogy én hogy is állok a kérdéssel, és rá kellett jönnöm, hogy elég gyengén. Ezt beismerni mindenki előtt – ez sem lenne alázat?

    Tényleg másról beszélünk. Furcsa, hogy ugyanabban az országban, ugyanazt a nyelvet beszéljük, és ennyire máshogy értünk egy szót. Gyakorlatilag köszönőviszonyban sincs a két értelmezés egymással. Én azért ismerek ateista nagy embereket is, akik nagyon is alázatosak amikor azokról a dolgokról van szó, amiknek a nagyságát megtapasztalták.

    31: Az a „zseniális mondat” egy kiégett elme lemondása a valóság fontosabbik feléről. Istenítsd csak, ha tetszik, nem irigyellek érte!

    35: Ha „szimulációban” élünk, a „valóság” (vagyis amit annak érzékelünk és értelmezünk), akkor is létezik, csak másképp, más a tartalma és a jelentése. A számítógépemen lévő bitek is léteznek, csak a fizikai megjelenésük más, mint amit a képernyőmön látok, és a fejemben értelmezek.

    Egyébként meg, azt a feltételezést, hogy semmit sem tudhatunk, könnyen meg lehet cáfolni. Ha ugyanis ezt, hogy „semmit sem tudhatunk” egy bizonyosságként állítjuk be, akkor ezt az egy dolgot már tudjuk, tehát nem igaz, hogy semmit sem tudunk. Fel lehet még tételezni azt is, hogy talán tudhatunk valamit, de lehet hogy semmit, de ez is önellentmondásra vezet, csak egy kicsit hosszabban.

    Na de mire megyünk ezekkel a filozofálgatásokkal? Sokkal eredményesebb, ha feltesszük, hogy minden, amit tapasztalunk és érteni vélünk, az létezik is, és amennyire lehetséges, azonos is azzal, aminek gondoljuk. Amikor pedig valamiről kiderül, hogy mégsem úgy van, akkor revideáljuk a nézeteinket.

  36. 37 – Ábel:
    Az „alázat” szó értelmét nem lehet félreérteni.

  37. Re:38
    Félre lehet érteni, mert láthatóan te és Ábel teljesen mást értetek alatta.
    Az alázat saját tetteiért elismerést, kitüntetést nem igénylő önleértékelés jelent, ami párosul azzal, hogy nem kérkedik a tudásával.
    Egy alázatos tanár ebből fakadóan nem lenyomni akarja a diákjait, hanem maga mellé szeretné emelni tudásban, mert számára nem az egójának villogtatása a cél, hanem a tanítás.

  38. 37 Ábel

    „…egy kiégett elme lemondása a valóság fontosabbik feléről.”
    Érted is , hogy mit írsz le?
    Egy szellemi óriást próbálsz besározni.
    Örülnél Te nagyon, ha csak ennyire lennél kiégve.

    Van helyed a világomban.

  39. 39 dajtás

    „Az alázat saját tetteiért…”
    NE HARAGUDJ! Ez maszatolás!
    Használd az Occam borotvát.
    Első az önzés. Ha ez nem illik a mondatodhoz, akkor az téves.
    A tanár ne homályos okokra hivatkozva (hivatástudat,…) végezze a munkáját, hanem érdekből. Azért mert az neki is jó. Mert pl. jól megfizetik érte.

    Mintha Ábelt védenéd.
    Ne tedd, nem szükséges, inkább Te is legyél önző!

  40. Re:41
    Ne haragudj, de van az a szint, amikor már nem csak az ego hajt előre.
    Egy alázatos tanár annak örül, hogy a nebuló fejlődik, és sokadlagos az, hogy mennyit keres. Nem csak az én-én-én van a világon, mert ha csak az lenne, akkor a sok önzés miatt összedőlne maga a társadalom.
    Esetleg ha nem tűnt volna fel, ezért robogunk a szakadék felé…

    Egyébként lehet fetisizálni a nagy elméket, de ha túltolják a személyi kultuszt, akkor magát a fejlődést akasztjuk meg, mert minden emberi kreálmány csak a valóság kis darabkáját tudja leírni, ergo szükségszerűen nem tökéletes, és ami nem tökéletes, abban hibák is vannak.
    „Az emberi elme nem tudhatja meg, van-e Isten vagy más végső ok az anyagi jelenségeken túl”.
    Ez a mondat jó példa arra, hogy az elme(ego) mennyire korlátos felfogó képességű. Ezzel szemben ha az ego gyeplőjét elengedjük, akkor esélyt adhatunk arra, hogy túl tudjunk lépni rajta, és a fenti kijelentés egyből érvényét veszíti.
    Nem könnyű, de meg lehet csinálni, igaz az ego ismeretlentől való félelmén túl kell lépni. Ez a választó vonal, amin ha túllép az ember, akkor világok dőlhetnek össze, ami még egy ok az ego-nak, hogy seggén maradjon a delikvens… 🙂

  41. 42 dajtás

    Nem örülök, ha félremagyarázzák a szavaimat.
    Ábel viselkedése gyomorforgató.
    Halottról jót vagy semmit, holtnak béke , az élőnek üdv. …

    Darwin okos ember volt, a szavaiból tanulok, PROFITÁLOK.
    A tanai segítenek eligazodni a világban, és így hamarabb érhetek oda a „húsosfazékhoz”.
    Ez tiszta érdek, nem misztikum, nem fetisizálás, nem kultusz.

    “Az emberi elme nem tudhatja meg, van-e Isten vagy más végső ok az anyagi jelenségeken túl”.
    Ez az Ő véleménye. Legalább ezen a szinten ezt el kell fogadni.
    Nem félremagyarázni, emiatt „kiégettnek” nevezni, meg hasonlók.

    Nem tartod igaznak? Ez a Te gondod.

    „…a sok önzés miatt összedőlne maga a társadalom.”
    Ez az alap, a „tégla”, amelyből épül a ház.
    A tanár oktassa a gyerekemet, és Én fizetek ezért neki, az alázatát pedig tegye valahova. Azért nem fizetek.
    A boltos adjon nekem kenyeret, Önző módon, felárral. De ez így jó nekem, mert többe kerülne elmennem a távoli pékségbe.

    Folytathatnám.
    Én így látom.

  42. Re:43
    Egy dologban egyet értünk, mégpedig abban, hogy Darwinnak ez volt a véleménye, de csak a számára megélt valóság szerint megalkotva.

    Nem tisztem ítéletet hozni, de én tisztán ebben a szellemben nem tudnék élni, amit írsz.
    Az önzésnek van egy határa amíg egészséges, mert szükségszerű, hogy az adott egyén élni tudjon, de ha túltoljuk a bringát, akkor társadalom át tud fordulni egy groteszk dekandens torzóvá, ahogy a Római Birodalom, és ahogy a mai Neoatlantiszi birodalom is teszi(ismertebb nevén Euro-Atlanti civilizáció).

  43. n/a – dajtás:
    Az emberi elme nem tudhatja meg, van-e Isten” Marhaság!!!
    Én kitalálhatom, hogy a Föld gyomrában 2000 km mélységben egy trónon ül a Világ ura. Bizonyítékom természetesen nincsen rá. És akkor jövök, és azt állítom, hogy emberi elme nem tudhatja meg, van-e Világ ura. Persze, hogy nem, 2000 km mélyre most és mindörökké képtelenség lejutni. De micsoda hülyeség foglalkozni velem, csak azért mert kitaláltam, hogy ott lenn van a Világ ura, aki minden kérdésre tudja a választ, hiszen ő alkotta az egészet.
    Kitalálni bármit, kérésre nem bizonyítani, majd azzal állni elő, hogy senki soha nem tudhtaja meg, hogy amit kitaláltam az igaz-e. ABSZURD.

  44. 45 „“Az emberi elme nem tudhatja meg, van-e Isten” Marhaság!!! „- Tibor bá, nem gondoltam volna, hogy Te fogod megvédeni a gondolatomat! Köszönöm.

  45. n/a – dajtás:
    Alázat – A keresztény kultúrában nőttem fel, ezt tettem magamévá. Ebben a kultúrában a gyarló ember alázattal viselkedik a teremtőjével szemben. Ennyi. A magyar feudális társadalomban a por nép úgy köszönt a földesúrnak, hogy „alázatos szolgája”. De ez az idő elszállt. Semmi ok arra, hogy ma én alázatos legyek bárki előtt. Elvileg egyenlőek vagyunk Isten és a törvények előtt (Ha nem, akkor is így kell nyilatkoznunk). Ha valakinek van egy cseppnyi önérzete, akkor nem alázatoskodik senki előtt. Aki ezt megköveteli az minimum elmebeteg. Aki pedig csűri-csavarja a mondatokat és a gondolatokat, az egy elvetemült gazember. Én becsülettel végzem a dolgomat, aminek elégnek kell lenni mindenkinek.

  46. 45 Tibor bá’

    Provokálsz? Megfoglak.

    Ateistának, istentagadónak tartod magad.
    Ez a Te szavaiddal „Marhaság!!!”.
    Ezt az állításodat nem tudod bizonyítani. A semmit nem lehet.
    Fordítva szokott lenni. Azt bizonyítjuk ami van.

    Ez paradoxon is egyben.
    Amikor azt mondod nincs Isten, akkor azt azonnal létrehozod. Szóban, fogalomban máris létezik, és mert meghatározhatatlan a tartalom, tagadhatatlanul VAN.

    Igenis, Darwin okos ember volt!

  47. Szerintem az alázat az, amikor az ember tudatában van annak, hogy van ami nála összehasonlíthatatlanul hatalmasabb, és ennek megfelelően is viselkedik.

    Darwin kétségkívül nagy elme volt, és nagyot alkotott a maga területén. Ettől még nem fogok készpénznek venni bármit amit állítólag mondott, még ha n/a éppen azon a mondatán esik is hasra.

    Például Istennel kapcsolatban én inkább Aquinói Szent Tamást vagy Szent Ágostont olvasnék, semmivel sem voltak kisebb elmék, és ezen a területen összehasonlíthatatlanul nagyobbat, lényegesebbet alkottak. Darwin lelkészi munkásságáról gyakorlatilag semmit nem tudunk.

  48. 49 Ábel

    „Darwin kétségkívül nagy elme volt…”
    Így már jobb!

    „Darwin lelkészi munkásságáról gyakorlatilag semmit nem tudunk.”
    Nem is volt az.

    44 dajtás

    „…én tisztán ebben a szellemben nem tudnék élni, amit írsz.”
    Pedig így élsz. Te is feláron vásárlod a kenyeret. A gyereked tanításáért fizetsz (akár az adón/államon keresztül),…
    Álmodozhatsz, de jobban járnál ébren.

  49. 48 – n/a:
    Én nem vagyok ateista. Ahhoz, hogy ateista lehessek, először bizonyítani kellene, hogy a kitalált, istennek elnevezett lény létezik. Ha bizonyított létezése ellenére nem fogadom el, akkor ateista lehetek, vagyis isten tagadó. De nem lehet tagadni azt, ami lényegében TUDOMÁNYOSAN nem bizonyított, hogy létezik. Én agnosztikus vagyok, és várom a bizonyítást.

  50. Darwin fentebb idézett nézete nem saját találmány, ez az agnoszticizmus alapvető megközelítése a világról, amit már az ókori görögök is megfogalmaztak.
    Darwin csak egy volt ennek képviselői között.
    Tibor bá’ hozzáállása érthető, hiszen minden más kitalált dologra ugyanezen állítás igaz, de ez önmagában nem bizonyíték arra, hogy nincs isten.
    Én ezt az agnosztikus állítást el tudom fogadni, mint ismeretelméleti megközelítést, viszont ennek ellenére sem hiszek istenben, mert túl sokminden kötődik fogalmához, ami ma már tudományosan cáfolható, de a világ keletkezésének, létezésének problémáján minden földi logika kicsorbul, az már csak a fantáziánk terepe lehet, annyira megfoghatatlan…

  51. 48: Akkor ha azt mondom, hogy nincs perpetuum mobile (örökmozgó) akkor az máris van, mert a fogalmat valaki már megalkotta? Meg a „láthatatlan rózsaszín egyszarvú” is létezik?
    És a „lóf@sz a seggedben” is ott van? 😉 Vigyázz, mert amikor azt mondod nincs, akkor azt azonnal létrehozod, a logikád szerint.

  52. 53 Avatar

    Egészen közel vagy! Talán meg is érkeztünk.
    Megvernek az utcán sötétben, vagyis Te vagy a sértett. Feljelentést teszel, behívnak a rendőrségre jegyzőkönyvezni.
    Másnap a szomszédaid sugdolózni fognak rólad, RENDŐRSÉGI ÜGYEID vannak, gyanús-gyanús.

    49 Ábel írja:
    “Darwin lelkészi munkásságáról gyakorlatilag semmit nem tudunk.”
    Aki nem tudja, hogy nem volt lelkész, az azt gondolhatja, hogy egy jelentéktelen figura volt, ezért nem hallott róla.
    Ez ismét sározás.

    “…semmit nem tudunk.”
    És kiterjeszti a tudatlanságát másokra is.

    A szavakkal „varázsolni” lehet.

  53. Az alázatos viselkedés nem egyenlő az alázat érzésével.
    Az első egy valamilyen befolyásolási szándékkal történő viselkedési forma. A második meg egy érzés.

    Sokat beszélgettünk már a gondolkodási és az ebből fakadó értelmezési folyamatokról.

    A másik (fák kommunikációja)poszton és ezen poszton lévő párbeszéd kísértetiesen hasonlít egymásra.

    Egyiken a ezotéria kézelfogjató bizonyíthatósága, itt meg az alázat a téma.
    A vita parttalan-mint mindig- ilyenkor.

    Egyrészt a téma nem ismert tartománya miatt, de legfőképpen a gondolkodási sablonok eltérősége miatt. A gondolkodási halmazok kevés ponton kapcsolódnak, így nincs, egyszerűen nem lehet közös nevező bizonyos kérdésekben.

    Mit tesznek a vitapartnerek? Egy téves azonosulás miatt védik az álláspontjukat. És itt meg is bicsaklik az egész.

    Csakhogy vigasztaljak mindenkit, pusztulásunk oka is ez.
    Tehát abszolút nem elhanyagolható, pusztán filozofikus téma.

    A világról és annak műkődéséről való tévképzetek, elgondolások megvalósítása közben belefutottunk a valóságba.

    Még egy egyszerű szót sem tudunk a helyére tenni, mert nem értjük, hogy elménk
    EGYEDI tapasztalatok, ismeretek alapján alkot egy nagyon komplex, de egyedi képet az elménkben akar egy szóról. Ezek összessége adja az egyén fogalomkészletét.

    Megfigyelhető egy kicsit is intelligensebb ember esetében is, hogy sokszor visszakérdez egy beszélgetés közben. ‘Ez alatt mit értesz?’ Stb.
    Ezzel -többnyire tudatlanul-próbálja közelíteni az értelmezési tartományokat.
    Valószínűleg annak reményében, hogy sikeresebben kommunikáljanak.

    Az előítéleteinkkel és véleményalkotásunkkal azért kell vigyázni mert az a mienk, így nem haladhatjuk könnyen meg. Részleges, így törvényszerűen tökéletlen.
    Jól jöhet az alázat??!

    Hogyan jön létre( ma meg) bizonyíthatatlan dolgokból, elméletekből tárgyiasítható, kézzelfogható, hasznosítható eredmény?

    Egyszerű.
    Elég ha gondolatban kitalálod, hogy palacsintát sütsz és fogsz egy serpenyőt.
    Nem kell bebizonyítanod a gondolatot, plane nem a konkrét palacsintasütési kedvedet.
    És ez nem vicc.

    Minden gondolat egyedi mintázatú, bár sok a hasonlósági elem az algorimusokban.
    A tudat vizsgálatának tudománya meg fogja adni a választ a szkeptikusoknak is.
    Addig kívülről nyalogathatjuk a mézescsuprot.

  54. 55 – Balázs:
    Sok beszédnek sok az alja. 🙁

  55. Tibor bátyám!

    Rendben. Majd visszafogom magam.

    Azonban ezen témák szélesebb körű megvitatása azért „veszélyes” mert bizonyos szinteken rossz iranyba vihetik el az embereket.
    Ti egyáltalán nem realisztikusan(ahogy gondoljátok) hanem sokkal inkább vaskalaposan álltok bizonyos kérdésekhez, legalábbis véleményem szerint. Ami persze nem sokat ér a szemetekben.

    Lehet, hogy hülyeségeket beszélek, de lehet, hogy ti is.
    Csongornak sok dologban igaza van, nekem is tele a tököm a sok hülyével.
    De az hogy sokan nem tudjátok szétválasztani az olcsó vásári ezotériát a lényegtől(melyet a tudomány is keres), vagyis a világ felépítésének, szerkezetének kérdésétől, sok mindent elárul.

    Csípőből hülyéztek! Ezt kéne már észrevenni!

  56. 57 – Balázs:
    A 60-as években, amikor fél évszázaddal voltam fiatalabb, ezt az utat már végigjártam. Egy tucat könyvet olvastam. Dehogy voltam én vaskalapos. Akkor a Pentagon dollár milliókat ölt ebbe a témába. Mindent és mindenkit letesztelt. Az Eredmény NULLA., és NULLA, és NULLA.
    Dehogy hülyézek, utoljára nyilatkoztam ezoterika ügyben.

  57. 57 Balázs

    „Csípőből hülyéztek! Ezt kéne már észrevenni!”
    Akkor vedd észre, hogy ezen hsz-en belül Te is „csípőből” lehülyézel mindenkit.
    (Máskor is tettél ilyet.)

    Ez a mondatod:
    „Azonban ezen témák szélesebb körű megvitatása azért “veszélyes” mert bizonyos szinteken rossz iranyba vihetik el az embereket.”

    Ez egy globális lehülyézés.
    Az emberek nem tudják eldönteni, hogy mi a jó nekik. Majd Te.

    Nem kell haragudni, csak mondom: „Ezt kéne már észrevenni!”

  58. n/a

    Beismerem. Bort iszok és vizet prédikálok.

    Tartozom egy vallomással. Életem utolsó 10 éve egy fajta kettősségben tellik. Állandó belső küzdelem ez, bár ez nem sajátosan kizárólagos, vagyis sokan járnak ugyanebben a cipőben, legalabbis akik értik az ego, az ebből fakadó vágyak működési mechanizmusát. Fizikai környezetünk, létezésünk kényszerítő erejét lehazudni nem lehet. Erőszakkezelési módszereim és indulataim motivációjának megértése segített megérteni az emberekét is. Nincs különbség.

    Egy autentikus létezés képét dédelgettem magamban a megvalósulás kicsiny esélyével. A kettősség, dualitás természetét megértettem, elfogadtam. Mondhatnám ez törvényszerű. Azonban az egyensúlyra való állandó törekvés és tanulás következtében bizonyos dolgokat biztosan megtudtam.
    Ezek tudatában -bár te és biztos sokan mások is nagyképűnek gondolnak- szoktam nyilatkozni.
    Bizonyos kijelentések károsak-véleményem szerint-legalábbis annak fényében, hogy mint faj hova szeretnénk eljutni.
    Mikor azt mondtam, hogy nagy fórumon ezen témák megvitatása veszélyes úgy is gondoltam. Ha egy intelligens ember jól érvel az befolyásol és ezt különösen veszélyesnek tartom bizonyos kérdésekben pl.halál utani élet stb. Mert olyan tudattartalmat teremthet ami az olvasó lelkében rossz reflexeket hozhat létre. És ugye ő is meg fog egyszer halni.
    Mindenki legjobb tudása szerint nyilatkozik. Ezért én próbáltam és próbálok mindig ellensúlyt képezni bizonyos kérdésekben nyilvan a saját meggyőződésem szerint.
    Nem tartom magam messiásnak, teljesen átlagos vagyok.

    Engem az önpusztításunk miértje és nem mikéntje érdekel egy jó ideje.
    Az, hogy pszichológiai tanulmányaim(ugyan nem deklarált, de deklaraltra is épül) közben el kellett kezdjek téridőfizikával, gondolkodásunk mikentjével, tudatkutatással és egyebekkel foglalkoznom elég „fájdalmas” számomra, mivel szinte a nulláról kellett és kell felépítenem a dolgot. Innen ismerem valójában dajtást is nem mellesleg. Csak ő 4.-es én meg elsős vagyok a suliban.
    Azonban 10 éves egyedi tanulmányaim ide vezettek, vallási tanokhoz. Sose gondoltam volna.

    Haragudni nincs miért! A kommunikáció lényege az egyén számára a „külső” visszajelzés, bár ez esetben semmi újat nem mondtál. Önreflexióm nem ezen a szinten van. A neutrális magatartást önmagamon is alkalmazom. Megfigyelő státuszban vagyok az életemben. Ez nyilvan nem mindig sikerül mert a gyomrom korog, a pöcsöm meg néha feláll( bocsánat a vulgaritásért).
    Egyébként senkit nem neveztem hülyének.

    Bár az emberiség egésze, ha egy emberként tekintenénk rá egy eszeveszet őrült képét mutatná-valljuk be-, aki csapkod maga körül mint egy tébolyodot. Még a végén valamit lever fene nagy igyekezetében.

    Ez itt egy kicsit más, ez egy szellemi kávéház, fecsegősarok.

    Néha több nyitottságot várnék, mert abból lehet valami. Kipusztulásunk módozata,kivaltó okának állandó taglalása semmi újat nem mond számomra és biztosan tudom, hogy romboló munkat végez, emostanaban ezert szoktam kinyitni a számat.
    A katasztrófa taglalásának a kezdeti sokk és ráébresztés a célja, ennyi. Utana felesleges.

  59. Re:58
    Ezen nem lepődtem meg, hogy erre jutottál.
    Publikus parapszichológiai anyagok elég soványak, sőt inkább azt a képet festik hogy egy nagy kamu az egész.
    Ezzel szemben a valóság az, hogy minden nagyobb szervezet aktívan használja ezeket a technikákat, sőt idehaza is van/volt ilyen képzés… 😉
    Klasszikus karakter gyilkossággal magát a témát le lehet járatni, és lehet a zavarosban halaszni tipikus esete áll itt is fönn.

  60. 60 – Balázs:
    A dolog nagyon egyszerű. Egy civilizáció amikor a fejlettség azon fokára elér, amikor az lehetséges, egyszerűen elpusztítja önagát. Ezért nincsenek jelek az univerzumból, amit más civilizációk küldenének. Miért? Azért mert a törzsfejlődés során az önzés pozitív tulajdonság a túlélésre és így az utód nemzésre. Ezért az öntudatra ébredéskor az egyed (a mi esetünkben mi magunk) legfőbb tulajdonsága az önzés. Az önzés pedig a kipusztuláshoz vezet, ha adott fejlettség mellett nem tudunk tőle megszabadulni. Te belátod, hogy nem lenne szabad tovább „fejlődni”. De, aki hatalmon van, az minden akar úgy folytatni, ahogy eddig volt. Az eredmény? A faj kipusztulása. Aki ez ellen akar harcolni, például te, az lényegében az ember belső tulajdonsága ellen akar harcolni. Ez olyan, mintha egy kutyát le akarnál szoktatni az ugatásról. Vedd tudomásul (mint én) hogy nem tehetsz semmit, csak szemlélheted az eseményeket. Gondolj bele, micsoda privilégium. Végig nézheted az emberiség, kipusztulását.

  61. 62. Tibor bátyám

    Logikus amit mondasz, de az említett belső harc nem pusztán ennek az eredménye.
    Ez egy kényszerű lépcsőfok a „börtönből” való szabadulás felé vezető úton.

    Véleményem szerint a téma az emberiség halálánál messzebbre mutat, mivel úgy gondolom, hogy a felismerések(és persze minden egyéb) információja megőrződik a test halála után is. De ebbe nem akarok belemenni mert többször is le kéne írnom a lélek szót.

    Több jel is utal arra, hogy vannak más fajok is az univerzumban, tehát ez egy meghaladható evolúciós szint.
    A gát persze mi magunk vagyunk- de nem mint fizikai lények a maguk evolúciós zsákutcájával- , hanem mint egy rossz gondolkodási mintázat.
    Egyszerűen kevés -mint faj- az információnk önmagunkról. Az okokat lehetne piszkálgatni. Kicsit sok a jel a direkt beavatkozásra.
    Az emberek alapvetően nem rosszak. Az utódgondozás és számtalan (konkrétan)önzetlen cselekedet minimum felvenné a versenyt az alapvető egyéni önzéssel. Sőt, csak az önzésünket kéne kiterjeszteni, ehhez tudnunk kéne kik vagyunk, hogy mint faj kollektíve cselekedhessünk.

    Téves életfelfogásunk rossz motivációkat szül és ez egyben determinálja is a faj sorsát.

    De! ez nem törvényszerű. Csak történetesen így van, ezt kezdjük magunkkal. Talán itt nem értünk egyet.

  62. 63 – Balázs:
    Nem figyeltél!
    Az önzés evolúciós termék, mert az önző egyed túlélési esélye sokkal jobb, tehát neki lesz utóda. Ezt az ösztönös tulajdonságot tudattal le lehet győzni, de a gazdag és hatalommal bíró embernek esze ágában sincs. És ez nemcsak a Földön érvényes, hanem az egész világmindenségben. – Rosszul tudod, semmi jel, hogy az univerzumban rajtunk kívül bármi lenne.

    „Kicsit sok a jel a direkt beavatkozásra.” Semmi jel nincs. Amik erről megjelentek fantazmagóriák. 40 éve én is olvastam Erich Von Däniken műveit. Ezeken én már réges-rég túl vagyok. A világ megérthető, csak nem szabad elcsavarogni az ezoterika felé. Ha egyszer elindulsz, véged van, sose fogod megtudni az igazságot.

  63. 64 Onnantól kezdve hogy az ember társas lény, az önzetlenség evolúciós termék, mert a féktelenül önző egyed egyedül marad, ami behozhatatlan hátrány.

  64. 65 – Ábel:
    Ez úgy hülyeség, ahogy van. A nők azokat a pasikat se hagyják el, aki üti-veri őket.

  65. 66: Hogy a vallási témákkal kapcsolatban becsukod a szemed, azt értem. De hogy vagy képes ezt a választott vakságot fenntartani egy ilyen triviális, mindennapi témában, mint az emberi természet és az ebből fakadó viselkedések? Hogy nem látod, hogy az ember komplex lény, már önmagában is egyszerre természete az önzés és az önzetlenség, ha meg populációt vizsgálunk, akkor meg aztán tényleg minden előfordul.

    Ha az ember önző és csak önző, akkor mért nem hagyja ott az a szerencsétlen nő a bántalmazó pasiját? Mért áldozza sok nő az egész életét a férjének és a gyerekeinek? Mért gebed bele sok férfi a munkába a gyerekeiért? Mért választanak tömegek segítő hivatásokat, ahol aprópénzért kidolgozhatják a belüket is, elenyésző presztizs mellett?

  66. 67 – Ábel:
    Személyem minősítése nem lehet a vita témája. Ettől távol tarthatnád magad.

    „Ha az ember önző és csak önző, akkor mért nem hagyja ott az a szerencsétlen nő a bántalmazó pasiját?” 1) Nem írtam, hogy „csak önző”. 2) Azért mert egzisztenciálisan rá van szorulva. Sok esetben egy durva férfi jobb, mint nulla férfi.

    „Mért áldozza sok nő az egész életét a férjének és a gyerekeinek? ” A gyereknek a fajfenntartási ösztönből. A férfinek az együttélési szerződés, és érzelmi kötődés miatt.

    „Mért gebed bele sok férfi a munkába a gyerekeiért?” Fajfenntartási ösztönből.

    „Mért választanak tömegek segítő hivatásokat, ahol aprópénzért kidolgozhatják a belüket is, elenyésző presztízs mellett?” Van, akinek be kell érni elenyésző presztízzsel, ha nem talál magénak ennél jobbat. Megpobál egyéni erényt varázsolni a nyomorból. Semmi máshoz nem ért.

  67. 68: Tehát az önzetlenség olyan lényeges a faj fennmaradása szempontjából, hogy ezt nem lehetett pusztán a tudatra bízni, hanem az evolúció megtámogatta ösztönökkel és érzelmekkel is, hogy biztosan működjön – elég sokszor és elég hatékonyan. Különben egyikünk sem lenne itt.

    „Semmi máshoz nem ért” – egyrészt jórészük ért valami pénzkereső foglalkozáshoz is, másrészt aki nem, az is tanulhatna, ha érdekelné. Az emberek egy jelentős részének annyira fontos, hogy jót tehessenek, hogy képesek egész életükben szívni ezért, újra és újra emellett döntve. Mások csak az életük egy részét áldozzák rá – a lényegen mit sem változtat.

  68. 69 – Ábel annak ellenére, hogy a belem kilóg a számtalan magyarázattól az evolúcióval kapcsolatban lövésed sincs. Így veled vitázni abszolút lehetetlen.

  69. 70: Az, hogy nem értek egyet, nem jelenti, azt, hogy nem értem. Pufoghatnék én is, hogy kilóg a belem a számtalan magyarázattól, amit nem vagy hajlandó felfogni – de minek tenném?

    A társas lények nemcsak egyedekként evolválódnak, hanem populációkként is. Ha az egyik populáció lényegesen összetartóbb mint a másik, akkor teret fog nyerni a génjeivel és a mémjeivel a másik rovására. Pontosan ugyanazzal a mechanizmussal, mint amit Darwin leírt.

    Az összetartáshoz pedig az egyének önfeláldozásra való hajladósága elengedhetetlen. Ezért van úgy huzalozva az ember, hogy az önfeláldozás eleve része a programnak, amit a külvilág hatására vagy aktiválunk, vagy nem. Ha olyan a kultúra, ami díjazza, sőt elvárja az önzetlenséget és az önfeláldozást, akkor domináns lesz a társadalomban ez a viselkedés. Ma ennek az ellenkezőjének vagyunk a tanúi. De a folyamat nem visszafordíthatatlan.

  70. Az önzés gyakran olyan mélyen be van csomagolva az ember tudatába, hogy észre sem veszi.
    Bármilyen önzetlen is egy ember, óhatatlanul benne is dolgozik az az ösztön, hogy nehezen viseli lelkileg azt, ha a körülötte élő emberek színvonalánál rosszabb körülmények között él, vélekedése szerint nem megérdemelten.
    Csoport szinten még rosszabb a dolog, hiszen egy csoport életszínvonala első szinten nagyon függ a vezetők érdekérvényesítő képességétől.
    A csoport tagjai részben egymáshoz mérik magukat, másrészt idegen csoportokhoz, és igen elégedetlenek tudnak lenni attól, ha ezekben pozícióromlást tapasztalnak, ami nyomást gyakorol a vezető rétegre, hogy ez ne következzen be, sőt…
    Ezzel mintegy kötelezően önzővé formálják a vezetőket – ami persze általában egyébként is jellemző rájuk, ezért kerültek oda – hiszen akkor tartják meg őket pozíciójukban, ha nem engedik csökkenni a jólétet.
    És persze nem feltétlenül kíváncsiak arra, hogyan érik el ezt, márpedig ennek leghatékonyabb módja az egyre erősebb pozíciószerzés a nemzetközi porondon, a rajtunk kívülálló, sokszor személytelen környezet kirablása, hátrányosabb helyzetbe szorítása.
    Szerintem nincs az a népesség a világon, amely békésen elfogadna egy jelentős életszínvonal romlást azzal az indoklással, hogy eddig csak azért volt ilyen jó, mert más népeket kizsákmányoltunk, gazdasági pozíciójukat a világban visszaszorítottuk saját érdekünkben, de ennek most vége, legyünk igazságosak velük szemben is, le kell mondanunk sokmindenről, hogy ők is fejlődhessenek.
    Egy ilyen kormány megnézhetné magát, nem sokáig tűrnék meg őket.
    És még az egyébként jóindulatú, békés és toleráns emberek is úgy éreznék, hogy nagyon kitoltak vele, és inkább akarna vak maradni az igazsággal szemben, és azoknak hinni, akik a jóléti lovat tolnák…

  71. Önzés, önzés… sokféleképpen lehet önzőnek lenni. Az egyik úgy lesz önző, hogy minden reggel leissza magát a sarki kocsmában, amíg teljesen le nem épül és el nem patkol, a másik úgy, hogy elmegy egyetemre, felépít egy sikeres karriert és támogatja a családját.

    Azt akarom ezzel mondani, hogy ha az ember látja az összefüggéseket, érti, hogy mi lesz a jó neki és a szeretteinek hosszútávon, ha megvan rá a képessége és olyan a rendszer, hogy a szükséges támogatást megadja, akkor képesek vagyunk a jelenben lemondani kellemes dolgokról a jövő javára.

    Persze a nyomort senki nem választaná, de mi itt a fejlett nyugaton sok mindenről le tudnánk mondani. Például senki se szeret napi 100 km-eket ingázni, ha megoldható lenne a lakhely közelében dolgozni, sokkal kevesebbet utaznánk. Ha olcsó és elérhető lenne a no-till biokaja, azt ennénk. Ha olyan adórendszert vezetnénk be, ami a környezeti terheléssel arányosan nő, akkor az emberek egyre inkább választanák a kisebb rosszat. Sok mindent lehetne tenni, csak el kéne kezdeni végre.

    Nem olyan sok emberből áll a világ teteje. Ha akartak volna, már rég tehettek volna valamit. Szerintem direkt összeomlásig akarják hajtani a rendszert, hogy aztán a kedvükre formálhassák a jövőt. Meg akarják várni, hogy mi követeljük a globális diktatúrát a megmentésünkre.

  72. 71. Ábel
    ?

    Pontosan.

    Én is így vélem. Nem nehéz belátni, hogy az oktatáson és egyéb sztereotíp viselkedésformákon keresztül a rossz oldalunkat hozták ki.
    Bennünk van az önzés evoluciósan nem vitás, de a másik oldal is. Kérdés, hogy melyik van túltolva.
    Bárhová nézek a versenyhelyzetet tekintik normálisnak. Még értelmileg nem fogták fel a tömegek globalisan,hogy ez nem jó.

    Ész nélkül versenyeznek a versenyzők, a politikai pártok, az üzleti szférában stb.stb.

    Mert az önzés is egy piramis elv szerint megy.
    Egyik ország önzően viselkedik a másikkal szemben, országon belül a pártok az irányításért, aztán a konszernek, cégek, piaci kofák stb. legvégül családok, majd a családon belül is a házastársak, végül az egyén is meghasonlott lesz bizonyos tekintetben, bár a jobb keze már nem veszi ki a lekváros kenyeret a balból önzés gyanánt hisz csak egy szájuk van?. De érzi vmi nem jó.

    Úgyanígy az egyén is felépíthet valamit, majd fordított sorrendben megvalósulhat.
    Persze a társadalmi sztereotípiák béklyóba kötnek mindent.

    Már ezerszer leírtam én is, meg más is.
    Ha egy indián anyagi szempontból önző volt, akkor betegnek tekintették. Kirakták a törzsből a javakkal együtt amiktől boldogságot remélt. Hamar rájött, hogy ez nagyon gáz.
    Úgy érezhette magát mint Michael Jackson(Isten nyugasztalja) a vidamparkjában a hullamvasút tetején egyedül. Kínjában gyerekeket hívott, mert azokban még bízott, vesztére. Lehúzták a klotyón.

    Az önzés nem rossz dolog, mert az is önzés ha egy anya a saját öröméért- mint anya- a gyereke javára tesz, (áldozatot hoz) hisz neki jó érzés jó anyának lenni.

    Az önzés tárgya lett nagyon leszűkített ahogy az egoista viselkedésformát elkezdtek túljutalmazni a frusztrált szülők, a reklámok és egyebek hatására.

    Az, hogy vannak városok (és nem kőbunkóval kergetjük egymást)már mutatja, hogy mederben tartva együtt lehet élni kettős természetünkkel.
    Azt mondja meg nekem valaki, mondjuk Tibor bátyám, hogy ha az ősember evoluciós önzésből csapatokba, majd falvakba, városokba, tudóscsapatba etc. tudott az értelmén keresztül szerveződni, akkor az miért ne tudna rájönni, hogy ha mindenki ad és nem visszatart javakat(sokan ugye elég sokat) akkor mindenkinek lenne mindenből elég.( ma már ez nem igaz, túl sokan lettünk. De lokalisan még mindig megvalósítható lenne).

    Azért mert szándékosan belenyomják a fejünket a trágyalébe, és örülünk ha levegöt tudunk néha venni. Ez kérem nem evoluciós kenyszerpálya, ez a kreténnek társasjátéka.
    Ilyen mészaros lőrincfélék 90iq-val bábuhoz jutottak.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük