(3009) Van-e jövőnk?

 

Ez a rövid rész egy előző poszt ismétlése, átugorható. Világszerte, nagy hirtelen mindenki nem csak tudomást vett az emberiség vészhelyzetéről, de aktívan cselekednek is. Természetesen alapos késéssel. Ezzel kapcsolatban jut eszembe, hogy 15 évvel ezelőtt adtam ki a „Van-e jövőnk?” című könyvemet az „Extinctio ante portas” alcímmel, ami azt jelenti, hogy „a kihalás a kapuk előtt” A jelmondatom pedig a fedőlapon: „Annak esélye, hogy az emberiség megéri a XXI. század végét, nem nagyobb 50 %-nál.”

Úgy érzem, én időben megírtam, amit tudni kell(ene). Hogy egy maroknyi olvasómon kívül senki se figyelt fel rá, az nem az én hibám. De nézzük, milyen veszélyforrásokat láttam 15 évvel ezelőtt.

Még Fukusima előtt felhívtam a figyelmet az atomerőművekben rejlő veszélyre. Kiemeltem a globális felmelegedést. A vízhiány bekövetkezését, amit kezdünk érzékelni. A vírus veszedelmet, amiről egyre inkább lehet hallani, hogy 4 milliárd ember életébe kerülhet. A kultúrák ütközését, mert akkor még nem neveztük nevén a muzulmán inváziót, és az ISIS szerveződést. A demokrácia halálát, ami régen volt demokráciákban sorra bekövetkezik. Végül a „felbomló család” szindrómát. Tettem említést egy háború bekövetkezéséről is, de ez nem nagy találmány, mert az egész emberiség 70 éve ennek a réme alatt él.

Most támadt egy érdekes ötletem. Ezekből a témákból sorra felrakom a 15 évvel ezelőtti meglátásomat. Nézzük meg, milyen mértékben állják meg a helyüket ma.

 

A felbomló család

Az emberiség történetében a II. világháború sok tekintetben vízválasztó volt, bár néhány évtizednek el kellett telnie ahhoz, hogy erre rádöbbenjen. A kilencszázharmincas években az egész keresztény világban[1], és így Magyarországon is, a családi elrendezés nagy vonalakban azt jelentette, hogy a férj-apa a „kenyérkereső”, a feleség-anya pedig főállásban volt az, ami, vagyis feleség és anya. Aztán jött a II. világháború, és ez az elrendezés viharos gyorsasággal felborulni.

A háború alatt az európai országok férfi lakossága milliós tömegekben vonult ki a frontokra (persze nem lelkesen dalolva, de ez egy másik történet), miközben a hátországban a termeléshez szükséges munkáskezeket a nők soraiból szedték. A háború után az eredeti rend hamarosan visszaállt volna, de új tényezők indultak be. A keleti tömbökben a „kapitalizmus utolérése”, mint cél, mintegy szentesítette a családellátó nők bevonását a termelésbe, amit a kelet-európai diktatúrákban a családfő fizetésének a leszorításával érték el, vagyis azzal, hogy a férfi fizetése nem volt elég a család megélhetéséhez. A nőknek is el kellett menni dolgozni.

Nyugaton a folyamat a fentiektől némiképpen eltért, de a végeredmény egy és ugyanaz lett. A kapitalizmus, amint magához tért a háborús konjunktúra megszűnéséből, kitalálta, hogy a folyamatos fogyasztás (vagyis a folyamatos profit) fenntartásának három trükkje van.  1) a gyakori modellváltás.[2] 2) Igénykeltés a fogyasztóban. 3) a „built in obsolescence”[3], Az első kettő segítségével ügyesen feltornáztatott igények kielégítéséhez a feleségnek is el kellett menni dolgozni, ami után beindult a „keeping up with the Johns”[4]. A harmadik pedig arra szolgált, hogy a feleség néhány év után nehogy visszamenjen a családi tűzhely mellé.

A „szocialista táborban” a nők finoman tiltakozni kezdtek[5], amire a rendszer egyfelől propagandával[6], másfelől pótmegoldásokkal[7] válaszolt, miközben a gyerekek lakáskulccsal a nyakukban az utcára kerültek. A fiatal nők jelentős részének tetszett a relatív függetlenség, amivel nem csak élt, de jócskán vissza is élt. Az új „módi” mindenképpen oda torkolt, hogy míg a férj és a feleség saját munkahelyén napi nyolc órát volt kollégája, kolléganője „társaságában”, ami bőséges lehetőséget adott az egyéni gondok megbeszélésére, apróbb panaszok kiöntésére, és ezeken keresztül az alapos összeszokásra, stb., addig este, otthon, lázas rohanás közben, egymásra már csak perceik maradtak. Ez a házastársi kötelék fellazulásához, szerető tartás kialakulásához és tömeges házasság felbomláshoz vezetett, amit csak fokozott az Amerikából származó feminizmus gyors elterjedése.[8]  A gyerek most már nem csak az utcára került, de egyik szülőt, rendszerint az apát, el is veszítette. Ezzel egy időben kezdett elterjedni a második, harmadik házasság és az ezzel járó féltestvérek és mostohatestvérek tömeges megjelenése[9], majd a népesedés fogyás beindulása.

Az államhatalom ezt helyénvalónak találta, hiszen különböző intézkedésekkel elősegítették a folyamatot. Magyarországon létrehozták illetve kibővítették (a teljesség igénye nélkül) a következőket. 1) A bölcsőde, óvoda, napközi rendszert. 2) A patyolat-hálózatot, ahol a kilósmosás olcsóbb volt, mintha a munkát otthon végezték volna, 3) A mélyhűtött és konzervált készételek nyomott áras, tömeges elterjesztését, ráadásul olyan kurrens nyersanyagokból, melyek hiánycikknek számítottak (pacal, máj, vese, stb.).

A folyamat és az irány valójában minden volt csak családcentrikus nem, mivel a közvetlen és közvetett hatás egyértelműen a szeretet adás-kapás folyamatos sorvadása volt. Valamelyik házastársnak, de gyakran mind a kettőnek, volt a munkahelyén egy, nem egyszer több szeretője is. A gyerekekkel nemigen törődtek, nem jutott rá idő. Illetve, ahol erre kifejezetten súlyt fektettek, még ott se érhette el azt a szintet, amit a „régi jó békeidőkben” a hivatásos feleség-anya nyújtott. A mezőny persze széthúzódott, mert sok helyen a nyugdíjas nagymama átvállalta a szeretet adás, gondoskodás feladatát. A ilyen (szerencsés) családoknál a romboló hatás némi késést szenvedett. „Hivatalosan” senki se foglalkozott azzal, mi lesz a felnövekvő nemzedékekkel a legfontosabb nevelési adalék, a szeretet nélkül, vagy annak erősen csökkentett változatával. Pedig szeretetadás nélkül a felnövekvő gyermek jó esetben pszichésen béna, rossz esetben haramia lesz.

{Egy pillanatra feledkezzünk meg az állatvilágról, ahol nevelési probléma egyszerűen nem létezik. Ez a „nem létezés” az emberiségnél is fennállt évezredeken keresztül. Problémás gyermek, és nevelési probléma csak azóta létezik, amióta az anya feltételnélküli és szüntelen szeretetét napközi otthonok, angol órák, sportfoglalkozások, stb. váltják fel. Rá kellene döbbennünk arra, hogy az utódnevelésnek csak egyetlen egy nélkülözhetetlen alkotója van, ez pedig a szeretet és az abból fakadó törődés. Az a gyermek, aki sütkérezhet édesanyjának meg nem szűnő szeretetében és folyamatos gondoskodásában az vagy lesz élsportoló, idegenvezető, zongoraművész, stb. vagy sem, de lelki kripli vagy antiszociális bűnöző egészen biztos nem lesz.}

Azt minden pedagógus tudja, ha egy viszonylag jól tanuló gyerek hirtelen felkészületlenül megy el az iskolába, nem végzi el a házi feladatát, nem figyel az órán, korábbi közlékenysége eltűnik, és a gyermek magába fordulóvá válik, akkor komoly családi gondok húzódnak meg a háttérben. Amikor egy gyermek szerető-gondoskodó háttere megváltozik, személyiségi fejlődése azonnal irányt vált a társadalmilag elfogadhatatlan felé. Beszéljünk konkrétan!

Egyetlen egy kamasz se nyúl a drog felé addig, amíg kapcsolata meghitt a szülőkkel, mert a legelső beszervezési kísérletről még aznap délután beszámol az édesanyjának-édesapjának, akik íziben megtehetik a szükséges ellenlépést. Ezzel éles ellentétben, meghitt kapcsolat nélkül a gyereket úgy dobálhatja a sors, ahogy az adódik. Ez igaz volt akkor is, amikor „csak” az alkohol és a nikotin veszélyeztette a felnövekvő nemzedéket, és természetesen még inkább igaz most, amikor az alvilág egyre szervezettebben, egyre veszélyesebb drogokra iparkodik rászoktatni gyermekeinket.

Hogy „nagy baj van” azt a laikus is beláthatja, ha felfigyel egy korábban nem észlelt jelenségre.  A mai gyerekek – majd kivétel nélkül – totyis kortól kezdve imádják a plüss állatokat, a fröccsöntött hüllőket, rovarokat, szörnyeket, satöbbi, sőt, nem hagyományos[10], élő állatokat tartanak (persze csak úgy, ahogy), ami nem más, mint a pszichésen sérült gyermekek pótcselekvése. Riasztó, hogy ezeknek a sérüléseknek megnyilvánulásait sokan felnőtt korukban, 30-as, 40-es éveikben sem képesek megszüntetni.

Mindezeknek végső eredménye a társadalom egyre fokozódó elvadulása, növekvő bűnözés, agresszivitás, a pénz felfokozott hajszolása, a társadalmi szolidaritás eltűnése, amire a hatalmat birtokló elit érdekes módon reagál. Az államhatalom meg se kísérli a bajok okának megkeresését és elhárítását, helyette leszigeteli az uralkodó réteget. Akinek pénze van, az őrző-védők által óvott villákba költözik, az utcákat, közterületeket kerülik, külföldön nyaralnak, és ott taníttatják gyermekeiket (akik – a szülői kívánság ellenére – nem mentesülnek a korra jellemző pszichés sérülések „beszerzése” alól).

Nézzük, hol áll most a Világ? A látvány elszomorító, de százszor elszomorítóbb, ha a folyamatot nézzük. Ugyanis a Világ évről-évre egyre elszomorítóbb, és úgy tűnik, hogy ez a trend nem tud megfordulni. Az újabb és újabb generációknak egyre kevésbé kell a család. Egyfelől, mert önzésből fakadóan úgy gondolja, a családtól keveset kap, és sokba kerül. Másfelől saját gyermekkori emlékei alapján a családot legfeljebb egy szükséges rossznak tartja.

Vegyünk egyetlen egy statisztikai adatot, ami ragyogóan tükrözi állításaimat! Bár 1990 és 2002 között Magyarország lakóssága 100.000 fővel csökkent, az ivarérett lakósságon belül a nőtlenek és hajadonok száma 700.000 fővel növekedett. A gyerekvállalási kedv viszont csökken. Aminek én legfőbb okát az egymás után következő generációk morális felfogásában támadt szakadékban látom. Mire gondolok?

Az idősebbek, egyszerűen nevezzük őket 50 felettieknek, még úgy tudják, hogy erkölcsi kötelességük idős szüleik lelki és anyagi segítése, de ez mellett teljes erejükkel (gyakran erejük felett) iparkodnak egyengetni gyermekkorukból rég kinőtt utódaik boldogulását, ami nem ritkán 30-40 éves „gyerekek” komplett eltartását jelenti. Ugyanakkor a 30 alattiak iparkodnak kitolni saját gyerekkorukat a tökéletes abszurditásig. Ebbe viszont egy vagy több saját gyermek vállalása se anyagilag, se pedig eszmeileg nem fér be, meg aztán nem is vágynak rá, mert a beléjük nevelődött (szeretet hiánytól származó) önzés ezt nem teszi lehetővé.

Ha pedig mégis születik gyerek, akkor azzal kell számolni, hogy közvetlenül iskoláskorának elérése után személyisége fokozatosan más lesz, mint ami kívánatos.

A mai gyerek egyszerűen nem készül fel az életre, ahogy ez régen szokás volt. Az én gyerekkoromban a gyerek még „fogyóanyag” volt. Egy családban nyolc született, hogy három felnevelődjön. Ma jó ha egyke van, akinek kinyalják a fenekét. Nem vagyok a gyerekverésnek a híve, pláne amióta törvénybe ütközik, de azért csendben meg szeretném jegyezni, amikor a gyerekneveléshez még hozzátartozott a „verés” a gyerekekből „ember” faragódott. Ma egészen mások a módszerek. Rendben van, de az eredmények a mai módszerek helyességét egyáltalán nem igazolják.

Amerikában már a nyolcvanas években foglalkoztak a jelenséggel (The Postponed Generation[11]), vagyis azzal, hogy az „egyetemisták” jelentős része 10-15 évet ellebzsel az egyetemek környékén, miközben a szülök eltartják őket.

Ennek a folyamatnak azonban számtalan nem kívánatos hozadéka van. Nézzünk néhányat! Akiket 40 éves korig eltartanak, azok a szülők halála után nemigen fognak rászokni a munkára. Felélik az örökölt vagyont és utánuk az „özönvíz”, vagyis egészen biztos komoly veszélyt fognak jelenteni a társadalomra. Ha a vagyon a szülő halála előtt elfogy, akkor a „tejelni” már nem képes idős szülő sok esetben abúzusnak[12] lehet kitéve korábban eltartott gyermeke részéről. A munkára nem foghatók vagy arra alkalmatlanok nagy száma, valamint ezek távolmaradása az utód nemzéstől megoldhatatlan társadalombiztosítási nehézségbe torkolhatnak. A munkavégzés­be be nem vont felnőttek várható orientálódása a szélhámosságok felé nem csak egyszerű bűnözési hullámok társadalomra gyűrűzését okozzák, de ellehetetlenít­hetik az üzleti életet, aminek hagyományos alapja a kölcsönös bizalom. Ez az, ami napjainkban egyre inkább hiányzik. A pénzzel együtt eltűnő betét gyűjtök, a hitelt visszafizetési szándék nélkül felvevők, és egyéb csibészek hadát egyre nagyobb számban követik a kifejezetten átverésre specializálódott szélhámosok tömeges megjelenése.

Néha az embernek az az érzése támad, hogy jelentős népcsoportok egyszerűen nem számolnak a jövővel. Úgy élnek és cselekszenek, mintha csak ma lenne, holnap-holnapután pedig soha. Mi mással lehet különben megmagyarázni azt, amikor egy ügyvéd a nála letétbe helyezett összeget egyszerűen elkölti. 1990 előtt még lehetett azt játszani, hogy sikkasztok Nyugaton majd átmegyek Keletre és felélem a pénzt, vagy fordítva, itt sikkasztok, majd disszidálok és élek mint Marci hevesen, amíg meg nem halok. Ennek azonban vége, ma már a Világ túl kicsi ahhoz, hogy el lehessen tűnni benne. Szóval egy nap a Világ?

*     *     *

Nem hiszem, hogy szükség lenne további meggyőzésre. Inkább nézzük a lehetséges „kibontakozást”! A család, a családon belüli szolidaritás végig kísértre az Embert az egész emberré válása alatt. Éppen ezért nem csak rá vagyunk evolúciósan „hangolva”, de egyszerűen nem rúghatjuk fel a lassú, de biztos, esetleg nem is olyan lassú önpusztítás veszélye nélkül. A rombolás kettős. A családok széthullásának következménye az egyre nagyobb arányokban megjelenő antiszociális egyedek antiszociális magatartása, ami egyre elviselhetet­leneb­bé teszi az életet. Ugyanakkor az élet elviselhetetlenségét a családi élet tudná elviselhetőbbé tenni, de pont ennek a családnak a hiánya okozza az elviselhetetlenséget. Pozitív visszacsatolás? Bizony az. A pozitív visszacsatolás matematikai hatása pedig mindig, minden körülmények között az észlelhető folyamat felgyorsulása, semmi más, mint egy civilizáció hanyatlásának, majd eltűnésének első jelei.

Történelmi perspektívából szemlélve az emberiségre nézve ez nem is lenne akkora katasztrófa. A barlang elhagyása óta az Ember jó néhány civilizációt épített fel, amelyek kivétel nélkül mind eltűntek egészen az utóbbi korig. Nem egyszer ezeknek az eltűnt civilizációknak romjain épültek fel a következők. Az eltűnéseknek különböző okai voltak, amik egyben zsákutcát jelentettek az adott civilizáció továbbfejlődése szempontjából. Ilyen értelemben az eltűnés még hasznosnak is volt mondható, hiszen helyet biztosított egy következő társadalmi kísérlet beindítására, egy újabb civilizáció felépítésére.

Csakhogy most az emberiség nem egy klisé megismétlése előtt áll. A jelenlegi, természettudományi ismeretekre felépített civilizáció markánsan különbözik az összes többitől. Az emberiség történelmében a mi civilizációnk rendelkezik először a műszaki-technikai, szellemi és organikus készséggel ahhoz, hogy az egész emberi fajt kipusztítsa, de minimum visszavesse a kőkorszakba.

[1] „Keresztény világ” alatt (Huntington szerint) Észak-Amerika nyugati partjaitól a Kárpátok keleti vonulatáig terjedő földrajzi területet kell érteni, természetesen kulturális értelemben. Ez tulajdonképpen a volt Nyugati Világ + Kelet Európának azt a részét jelenti, ahová a pravoszláv egyház még nem tudott átterjeszkedni.

[2] Az őrület non-plussz-ultrája a mobilkészülékek. Újabb és újabb modellekkel félévente jönnek ki, és még azt is elérték, hogy akinek két éves a készüléke, kifejezetten röstelli magát.

[3] „Beépített elavultság”, vagyis egy terméket nem olyan minőségben állítanak elő, amilyen minőségre a technológiai képes, hanem olyanra, hogy a termék bizonyos fontos része néhány éven belül felmondja a szolgálatot. Ma ez már fel sem tűnik, de az ötvenes években még működtek olyan háztartási gépek, például hűtőgépek, amiket még a húszas években gyártottak.

[4] Lépést tartani a szomszédokkal.

[5] Például a Nők Lapjában megjelent cikkekkel, amelyek kihangsúlyozták a dolgozó nők „második műszakját” otthon a háztartásban.

[6] A „háztartásbeli”, mint foglalkozási megjelölés szinte hónapok alatt pejoratív kicsengést kapott.

[7] Lásd a következő oldalon található felsorolást.

[8] Ez a fejezet nem a feminizmusról szól, de magyarázatként ide kívánkozik: Az nem vitatott, hogy a II. világháborút megelőzően kifejezett „férfitársadalom” volt (ismérvei jól ismertek), aminek legfőbb oka (és persze következménye is) a nők gazdasági függősége volt. A feminizmus ennek a függőségnek a megszünte­tését tűzte zászlajára, de nem állt meg ennél. A biológiai és pszichés adottságokat figyelmen kívül hagyva, ösztönözte a nőket, hogy a házastársi hűséget semmivel se vegyék komolyabban, mint a férfiak. Sőt, egyes szószólók még erre is ráraktak néhány lapáttal. Ha egy férj nem tudja biztosítani felesége részére a multiplikált, azaz egymás után többször bekövetkező orgazmust, akkor jogosult azt „házon kívül” megszerezni.

[9] Amire Karinthy Frigyes a következő viccel reagált: Frici, csinálj már valamit, az én gyerekem meg a te gyereked együtt verik a mi gyerekünket.

[10] Az otthoni állattartás repertoárjába olyan, korábban elképzelhetetlen állatok is beletartoz­nak, mint például: madárpókok, mérges kígyók, nagy ragadozók, stb.

[11] „Az elnapoltak nemzedéke”

[12] A szociológiai szakzsargon szerint a fizikai bántalmazást nevezik így.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

51 gondolat erről: „(3009) Van-e jövőnk?

  1. A felbomló család a penicillinek köszönhető. Azelőtt egy házasság átlag 7-8 évet tartott, az átlagéletkor 45 év volt. A penicillin után a házasságoknak 30-40 évig kellett volna tartani.

  2. Jó kis összefoglaló, sajnos elég reális leírása a jelenlegi helyzetnek.
    A gyerek egy kincs, azonban a mai világban nehéz azt a figyelmet megadni neki amire szüksége lenne.

    A nagylányom 13 éves. Elkeserítő, hogy mit tart a korosztálya fontosnak, és hogy hogyan beszélnek.
    Én mindig arra gondolok, hogy ők ugyanarra vágynak mint mindenki és, hogy csak áldozatok csupán, a mi áldozataink. Ahogy mi meg a szüleink nevelésének áldozatai vagyunk.
    Pl. Magam is mekkora bakkot lőttem, mikor a túlélés” megszállottjaként” a családom „érdekében” elhagytam őket. Ezt Ábel egyszer a fejemre is olvasta, -teljesen jogosan- tegyük hozzá.
    De hát-mint köztudott-, a pokolba vezető út csupa „jó”szándékkal van kikövezve.

    Mai napig mindig megyek hozzá és születésétől nagyon szeretem. Teljesen átlagos kamasz , átlagos szociális értelemben is.
    A gondolkodása-szerintem- elég fejlett, már most arról beszélgettünk, hogy ennyi gond( nem én plántáltam bele) közepette, hogyan kell viszonyulni a világhoz, hogy ne egy idióta depressziós vagy drogos kiscsaj legyen.

    Azért mert látja ennek a világnak a felesleges mókuskerekét( pl.nem szereti, hogy osztálytársnői az úszómedencéjükkel kérkednek, meg a szex szó helyett a nagyon”vagány” b@szás szót használják,13!évesek),még a világ nem rossz.
    Ezenkívül nagyon sokat kell vele beszélgetni, hogy egyáltalán mi az értelme ennek az egésznek( az én interpretálásomban legalábbis), mi a szépség, hogy veszi körbe, a hülyeség most miért van megengedve. Miért kell tanulni, és lehetőleg hogy és mit.
    Ez okoz egy kis disszonanciát az anyja és az en nevelésemben, mert én a szabadság barátjának szeretem hinni magam, az anyukaja meg tanulj jól, menj jó egyetemre, legyen jó állasod és elég pénzed ” hagyományos” modell híve. Látja, hogy én valóban nem szégyelem, hogy egy szakadt suzukival állok be a nagy kocsik közé. Sőt tudja, hogy a kocsi egy elavult benzinégető szar, egy a mai elrontott alapú életvitelünk egyik szükséges kelléke. Azon versenyezni, hogy milyen, enyhe agybaj.
    Persze elmondom, hogy ha lenne pénzem jobbat vennék, a lenyeg , hogy az azonosulasa irányultsága,identitasa nem ezek függvénye.
    A pénz egy eszköz, és látja, hogy sz emberek a pénzt csak kivagyiságra, habverésre használják. Ez az igazi szegénység.

    Ez a szemelyes marginális tévedésem (elköltözés videkre)olyan helyzetbe lökött, amely lehetővé tette azokat a tapasztalatokat amelyek szükségesnek bizonyultak. Így rájöttem, hogy egyszerűen nem ítélhetek, hisz magam is csak egy „szar”alak vagyok. És ahogy körbenézek, hát… Mintha mindenki állandóan becsapná magát.
    Ezért próbáljuk meg segíteni őket, ne megítélni őket. Személyes hőseim többek között dr.Kopp Mária, vagy Rudolph Steiner ha már gyermeknevelésről beszélünk.

  3. Tibor bá, nagy pirospont a posztért! Mintha csak egy keresztény-konzervatív írta volna… 🙂

    2: A fejedre olvastam, Balázs? Nem hiszem, hogy annak szántam volna.

    Szerintem elég hasonló az értékrendünk, és hasonló volt az élethelyzetünk is. Én egy másik irányba döntöttem: nem hagytam el a családot, és a hagyományos munkahely mellett próbálgatok ezt-azt.

    Hogy a család egyben van, azt nagyon nem bántam meg, de a mókuskerék kikészít. Azt sajnálom, hogy nem szálltam ki belőle, míg még nem volt család.

  4. 3 – Ábel:
    A valóság leírásához nem kell keresztény konzervatívnak lenni.

  5. 4: Ez így van, mégis úgy néz ki, hogy a valóság egyes szeleteihez a keresztény-konzervatívok állnak közelebb. Más szeleteihez meg a baloldaliak.

    Az mindenesetre erény, ha valaki nem korlátozza le magát a világnézeti csoportja vakfoltjaival. Ha nem is tartozik csoporthoz, az meg pláne…

  6. Ábel

    Lehet, hogy nem emlékszel. Nem volt durva, de betalált. Akkor meg védtem az akkori álláspontomat.
    Most már nem tudok olyan helyzetet elképzelni, hogy a mostani családomat elhagynám. A tévedéseim megértése elnézőbbé tett másokéval kapcsolatban.

    A nagylányom egyébként itt szeretne élni(sokat van itt), de vidéken az oktatás nagyon silány. Igazi kis vademberek vannak az iskolában, amíg(kb.3-5 év be nem zár).

    Igen, elég hasonlóan gondolkodunk sok mindenben.
    Vigadztaljon, hogy a mókuskerékből nem nagyon lehet kiszállni.

  7. 2. Balázs
    „Magam is mekkora bakkot lőttem, mikor a túlélés” megszállottjaként” a családom “érdekében” elhagytam őket”

    „Ez okoz egy kis disszonanciát az anyja és az en nevelésemben, mert én a szabadság barátjának szeretem hinni magam, az anyukaja meg tanulj jól, menj jó egyetemre, legyen jó állasod és elég pénzed ” hagyományos” modell híve.”

    Ne hibáztasd magad, a napnál is világosabb, hogy „nem volt szerencséd” a párválasztásban. Nem te hagytad el a feleségedet, hanem a feleséged „hagyott el” téged már jóval azelőtt, hogy kiszálltál volna a rendszerből. A házasság csak úgy működőképes, ha a két fél világnézete azonos, vagy hasonló. A másik „működő” verzió az, amikor egyik fél feladja a meggyőződését, és alkalmazkodik ( de aztán élete végéig boldogtalan lesz). A XXI. században valószínűleg te lettél volna az, aki alkalmazkodik, de szerintem jó, hogy nem tetted. Én úgy érzem és gondolom, hogy egy férfi csak akkor tud (és akar) hatékonyan működni a családban, ha ő az úr a háznál, és manapság azért mennek tönkre, vagy döglődnek, vagy vegetálnak a családok, mert a feminista propagandával bombázott nők nem fogadják el ezt a felállást. Nagyanyám parasztasszony volt, és azt mondta, hogy „A házasság csak akkor lehet jó, ha az asszony mindig hagyja, hogy az ember egy fél lépéssel előtte járjon”. Szerintem ne emészd magad, jól döntöttél.

  8. „Az a gyermek, aki sütkérezhet édesanyjának meg nem szűnő szeretetében és folyamatos gondoskodásában az vagy lesz élsportoló, idegenvezető, zongoraművész, stb. vagy sem, de lelki kripli vagy antiszociális bűnöző egészen biztos nem lesz.”

    Igazán nem mondhatók a japánok keresztény konzervatívnak, de egész meredeken olyat állít egyikük, hogy mindenki ​azt akarja, hogy a gyermekéből legyen „valaki”, de 3 éves kor után már késő!

    „… minden nemzet számára fontos a tehetségek felfedezése, gondozása, támogatása, de azt már kevésbé tudjuk, hogy hogyan keletkezik a tehetség, a talentum. Vannak feltételezések, „hipotézisek” arról, hogy a zseni egyszerűen csak születik . Azonban Masaru Ibuka könyvéből más derül ki, mégpedig az, hogy a tehetség, a zseni nem születik, hanem azzá válik. A szerző azt állítja, hogy a gyermeket születése pillanatától megfelelően kell nevelni, hogy a gyermek észbeli képességeinek fejlődéséhez a kulcs életének első éveiben, vagyis az agysejtek fejlődésének időszakában szerzett személyes tapasztalata”

    Ez inkább csak annyiban kapcsolódik persze a tárgyhoz, hogy ok-okozatként rámutat a család szétesésének következményeire, a sok érzelmileg sérültre az újabb nemzedékekben…

  9. 7 – proton:
    A véleményem megegyezik a leírtakkal.

    8 – Vaszil:
    Ezzel viszont nem értek egyet. A szellemi alapképesség genetika eredetű. Ez vagy ki lesz használva, vagy nem. Illetve el lehet sorvasztani például légszennyezéssel, mérgezéssel. Ismert tény az is, hogy a hossz ideig tartó (minimum 2 év) anyatej etetés segíti az intellektus kifejlődését.

  10. A háború előtti korszakban a párválasztás még sok esetben nem szabadon zajlott, a férjet a család választotta ki lányaiknak, a válás pedig még nem volt széles körben elfogadott norma.

    300 férjet öltek meg az asszonyok – A nagyrévi angyalcsinálók hátborzongató története
    https://femina.hu/kapcsolat/nagyrevi-angyalcsinalok/

  11. 8. Vaszil
    Teljesen egyetértek veled ebben a témában, hogy az emberi agy befogadóképessége óriási, szinte határtalan.
    „Mindennapi tevékenységeink során csak agyunk kapacitásának néhány százalékát használjuk.
    A folyamatos kihasználatlanság fokozatosan szűkíti a kezdetben rendelkezésre álló lehetőségeket.
    Aki használja, „tornáztatja”, folyamatosan tréningezi az agyát, egyre jobb eredményeket érhet el a tanulásban. Természetesen a tanulást is tanulni kell, mert a tanulásnak különböző hatásfokai lehetnek.”

    http://egeszsegkapu.hu/

    A „birkák hangjával” kapcsolatban a kommentemet egy pár nap múltával letörölték. Ugy néz ki, hogy mások eltérő véleményét (tudását) nem tűrik el.
    Sajnálom őket.

  12. 9: Tibor bá’
    Mivel nem értesz egyet? Hogy az első 3 év stabil érzelmi háttere biztosítja hogy ne legyen felnőtt korában érzelmi fogyatékos valaki?? Ugyanakkor kiemeled hogy „a hosszú ideig tartó (minimum 2 év) anyatej etetés segíti az intellektus kifejlődését.”

    Ellentmondást látok. Akkor most genetika vagy anyatej? Szerintem meg egyik se, hanem pont az a sok testi-érzelmi plusz, ami egy ilyen anya-gyerek kapcsolatban évek alatt kialakul. Főleg ha stabil és eközben nem közelharc folyik a gyerek körül a szülők között..

    Vajon miért születnek „genetikailag” többnyire teljesen deklasszált szülőknek is tehetséges meg zseni gyerekei – a felső kasztban meg elvétve?

    Mert netán az első 3 év többet számít mint az azt követő összes különóra-lovaglás-uszoda… aerobic meg hasonlók…

  13. Re:12
    Most meg fogom kapni a kőzáport, de ha genetika számítana igazán a magas intellektus esetén, akkor nem lett volna csőd minden emberi genetikai fajnemesítés, amit nyíltan az angolok kezdtek el az 1800-as években, és egészen mai napig is folytatódik, főleg a vallásilag zárt közösségeknél.
    Igazi mérvadó nem a genetika(fontos, de közel sem annyira), hanem az adott gyermek lelki programja/státusza. Mondjuk ehhez el kellene fogadni azt a tényt, hogy az ember intellektusa nem az agy terméke, hanem a léleké, és az agy „mindössze” azért felel, hogy az ingereket átalakítsa a lélek számára feldolgozható információvá.

    Ha egy gyermek olyan programmal jön, hogy alacsony az intellektusa, akkor lehet a világ legjobb „tenyészló” genetikája van, akkor is alacsony marad, és lehet valaki a legcsóróbb családból, nem éppen a legjobb genetikával, de magas lelki programmal, akkor is zseni lesz.

  14. 13. dajtás
    Ikrek vizsgálatából egyértelműen kiderült, hogy jelentős összefüggés van az intelligencia és a genetika között, de az „intelligencia génjét” nem sikerült megtalálni, valószínűleg nagyon sok genetikai hatás összességében alakítja. Emiatt lehet nagyon buta embereknek is nagyon okos gyereke és viszont és emiatt nem szoktak a szándékos nemesítések sikerülni. Viszont úgy olvastam, a németek a II. vh. környékén értek el részleges sikereket, de ott rontották el (azon kívül hogy vesztettek, tehát bukott a projekt háttere), hogy a gyerekek nevelését anya nélkül képzelték el, ezért pont az első néhány év érzelmi hátterének hiányával akadályozták az intelligencia fejlődését. Arányaiban nagyon sok intelligens gyerek lett azok között, akik a vége felé születtek és emiatt az anyjukkal tudtak maradni.

  15. „Élők temetése”:

    A délkoreaiak koporsólyukba fekszenek és átélik halálukat.
    „…hogyan változtatja meg az életszemléletünket, ha elfogadjuk az elmúlást, és nem rémséges szörnyetegként gondolunk a halálra?”
    A rituálé fő célja az, hogy az emberek kevésbé féljenek a haláltól, illetve hogy az átélt élmény hatására más megvilágításban kezdjék el látni saját életüket.

    http://www.unikornis.hu/vilag/20170125-halal-del-korea-temetes-szertartas.html

  16. Nem lenne egyszerűbb konkrétumokkal foglalkozni? Mivel úgyis minden hozzászólásom után az jön, hogy „én” ki vagyok és hova menjek inkább, hát tessék néhány publikus adat a könnyebb fajsúlyúak közül.

    Ha genetika. Csak a szüleimet és testvéreiket számolva: két MTA professzor, egy egyetemi és két főiskolai tanár, egy orvos, egy nukleáris mérnök, egy informatikus, egy régész (és nincs több). A szakterületek: fizikus, paleo-botanikus, geológus/kémikus, filozófus, (Zeneakadémián végzett) zeneművész.

    Ha „egyéni program”. Felmerült itt „kérdésként”, hogy voltam-e pelenkás. Persze mint mindenki más – de a családi legenda szerint az én babakocsim fölött a kor neves filozófusa és családi barát kérdezte, hogy „mondja-e már, hogy empiriokriticizmus?” (nem, akkor én is azt mondtam, hogy „ggöööö”, viszont én kinőttem ezt az állapotot…) Hatéves voltam, amikor másfél évesen meghalt a Down-szindrómás testvérem, aki a lyukas szíve miatt minden időjárási frontnál konkrétan haldoklott az oxigénhiánytól. Nem véletlen, hogy a „most úgy fekszem le, hogy meghalok, vajon mi változik?” gyakorlatot általános iskolás koromban találtam ki magamnak és csináltam meg. Egyszer elég volt, fantasztikus volt ráébredni másnap, hogy lényegében semmi.

    Ha kontroll. Akkor van jövőnk, ha felfogjuk a (természetszerűen „önző” egyéni programok feletti) közösségi együttműködést lehetővé tevő önfegyelem hasznosságát és alkalmazzuk annak módszereit. Ez alapszinten az idegrendszer stressztűrő képességének emelését jelenti, amire ezer éves technikák léteznek. Én Weninger Antal Az idő partján című jóga könyvéből kezdtem légzőgyakorlatokat csinálni otthon, általános iskolás koromban, minden külső kontroll nélkül. Napi rutinban kb harminc éves koromig csináltam ilyeneket. Összeadva legalább tizenöt év küzdősport (túlnyomó részt Tai-chi és Shotokan karate) van mögöttem. Nyilván a formagyakorlatok és a meditációs rész volt fontos, meg persze az élettörvénynek is tökéletes (itt szintén már idézett) Dojo Kun.

    Jelenleg (a sajnos elég durva pszichoszomatikus következmények miatt az egy óra gerinctorna mellé) újra a napi rutinomba építem a Wim Hof légzéstechnikát, az alábbi vicces videót indítom fél öt tájban. A három perc légzés csend alatt annyira durván elszáll az időérzék, hogy egyszer nappal kamerával is felvettem magam mert nem hittem el. A vicces, hogy egyáltalán nincs utána légszomj, simán belefér még néhány egyperces teljes légzés a „visszatéréshez”.

    https://youtu.be/kpcqf4Y_uYA

    Persze kérdezze kezelőorvosát és gyógyszerészét, de szerintem ilyen szintű edzés alap a komolyabb agymunkához. Persze a pranajamától messze van, de egy hozzám hasonló „modern nyugati ember” számára használható. Ajánlom kipróbálni, utánaolvasni Wim Hof-nak, sok anyag van.

  17. A családok szétestek a következők miatt szerintem: a 90-es évek végén bejöttek a multik a munkahelyi struktúra megváltozott.Sokan kiestek a kertészkedésből és elmentek munkahelyen dolgozni.Ezáltal szétesett a család. Még nagyanyáink gyerekeik sokszor ugyanabban a faluban kezdtek el élni, nem pedig felhúztak Pestre vagy londonba.Így már csak ritkán jártak haza.Ha esetleg gyerekek születtek Pesten,Londonban,akkor azok a vidéki mamához már csak ritkán jutottak le, ne úgy volt hogy 2 utcávaal arrébb mentek a nagyszülőkhöz.MA már a gyerek szülő kapcsolat sem olyan mint régen , a gyereknek joga van 13-14 évesen meghülyülni és kiosztani a szüleit.A másik fontos dolog az internet és kábeltv.Na amióta az van azon lóg mndenki.Nem csak a család bomlott szét hanem a szomszédi kapcsolatok nagy része is .Nagyon ritka már az átmegyek a szomszédhoz vasárnap délután dolog.Az emberi kapcsolatok elridegültek.Tágabb családi körben sincsenek már olyan összejárások mint régen 10-20-30 éve akár egy-egy disznótor alkalmával összejöttek a rokonok.Míg nagyanyáink (legalábbis az én megfigyelésem) generációja összejárt persze ki hogyan, mert ott is volt aki csak 2 havonta, de összejárt és elbeszélgettek egymással.Addig már anyumék (60 év ) generációja nem jár össze úgy mint a nagyszülők.Továbbmenve a mi generációnk(30-40) pedig már egyátalán nem jár össze (mint pl. unokatesók) . Mármint nemhogy nem csak én de a többi onokatesóm sem.Ilyen lett a világ ezt hozta a net, a fogyasztói társadalom , és igen az időseknek a kábeltévé. Gyerek témában pedig nem tudod hogy milyen lesz ha felnő: meglátogat majd vagy le fog szarni.Ugyanúgy nagyszülőt sem tudsz választani, adott a dolog. Míg egyik mamám rendes volt a másik aki még él és elmegyek hozzá 3 havonta , múltkor azt mondta majdnem hogy menjek mert még kint dologozik a kertben. Múltkor meg azt mondta a kapuban hogy no siet be mert megy a tv-je.:DDPErsze az alkesz fiát burkoltan szidtam, de akkor is. Szóval itt vége a szűkebb és a tágabb családnak is, nemcsak nálunk de emberekkel beszélve szinte mindenütt.Nagyon ritka ahol anya,apa , tesók, nagyszülők , tágabb rokoni kör összejárnak még évente párszor és nincs ellentét.Sokat lehetne erről írni, de röviden és gyorsan csak ennyi.

  18. 17 – Andrew:
    A családok szétesése nem 1990-ben kezdődött, hanem 50 évvel korábban.

  19. 7.proton

    Így van. A nő kellenne, hogy a családi tűzhely melegének strázsája legyen.
    Azonban manapság tele a padlás önmegvalósító masculinákkal.
    Az okokat ismerjük, nem mennék bele mélyebben, hogy miért idióta a patriarchális társadalmi berendezkedés. Ugyanazért amiért éppen kinyírni készüljük magunkat vagy amiért ünneplünk egy színészt, esetleg egy a többinél gyorsabban úszó, futó, jobban öklöző olimpikont.
    Én- személy szerint túl-vagyok rajta, de a tévedése(i)m (számtalan)velem él. Jól van ez így.

    Loránd

    Én nem személyeskedek. A pelenkás korszakból kinőttél. De vajon felesleges volt-e, hogy most azzá legyél aki vagy?

    Igen igazad van, nem mindegy ki áll a babakocsid felett.
    Nekem például a lyukas lábos esett a fejemre ha nekidőltem a szekrénynek és nem a révai lexikon.

    Igen, ez behozhatatlan hátrányt jelent, bizonyos kérdésekben.

    Igen, levelibékából nem lesz kutya, bárhogy is kapálózik.

    Igen, fájdalmas levelibékákkal (szinte csak azokkal) együtt élni.

    Múltkor lementem a -ahogy itt hívják-presszóba, ami egy korcsma, egy hús-vér hely tele hússal és vérrel, csekély értelemmel.
    Tele levelibékákkal. Szörnyű.

    Te ide szoktál jönni, mint egy virtuális presszóba, levezetni( jó ez elég erős és dehonesztáló komperatív túlzás részemről).

    A lényeg, hogy a szintkülönbség adott, a szint mellékes.
    A lényeg hogy a cél szentesítheti az eszközt.
    Én a presszóban szenvedtem, de felvettem a ritmust, ehhez alkoholt is kellett fogyasztanom. Bár már régóta” berúgni” képtelen vagyok, a pont már figyel. Csak eszméletrenre ivással veszítem el, sajnos ilyen is volt pár éve egy házi kísérlet eredményeként.

    Sajnos senki sem üdvözülhet, míg van egyetlen egy ki elkárhozott.
    És mint tudjuk mindenki csak saját magát üdvözítheti, és, hogy csak annyira lehet valódi mint az üdvözöltségi fok, amit elért vagy kiérdemelt.

    Ezért megpróbáltam” érezni”őket, figyelmen kívül hagyva a blablát. Esendőek és szenvednek, bár még csak nem is tudják, szánalmat és együttérzést váltottak ki belőlem.
    Lehetett velük dolgozni és kicsit emelni a szintet, de! csak miután elfogadtak. Bár tudom ez nagyon kevés, és azt is hogy nem tudok oda lejárni és, hogy nem vagyok erre hivatott, különben is értelmetlen.
    De el kell, hogy fogadjanak, anélkül nem megy.

    Nyilván ők az életben nem fognak generálni semmi érdemi változást, mert levelibékák, nem kutyák.
    De abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy azért léteznek(akár ennek a honlapnak a keretein belül is) akik félre tudják, és félre is teszik a sablonokat.

    Ebben a fajta kommunikációban az a fajta „közösségi mentalitás” kell, hogy megjelenjen, amit képviselni igyekszünk.
    Én tudom -mert sokakkal ellentétben olvasgattam tőled ezt azt-, hogy valójában nem nézed le az embereket, és nagyon is érted őket. És, hogy a segítség a fő motivációd. Innen a frusztráció, ismerős.

    De te meg fogad el, hogy ez innen egyszerűen nem szalonképes, hanem összehasonlító. Ha az orruk alá dörgölsz, csak elfordulnak.

    Fokozatosan kell emelni a mércét, kevesebb szelekciós beszelgetés kell.
    A piramis elv szerint egyre kevesebben követnek, de lejjebb kell adni, ha nem egyedül akarsz a piramis csúcsán üldögélni.
    Akkor kevesebb frusztráció lesz, én legalább is ezt így látom.

    Aztán „munka” után haza lehet menni piheni, a lakásba nem mennek be a békák, talán még kutyáká is lesznek idővel az( gondolkodási) evolúció következtében. Megvan az a globális minimum szint és arány amiből már megéri elindulni.
    Nehogy valaki a hüllő-emlős baromsággal jöjjön, mert megkarmolom magam.

  20. Balázs, az üdvözültséggel kapcsolatos fejtegetségednél elvesztettem a fonalat.

  21. 19 – Balázs:
    Mindössze azt szeretném veled közölni, hogy nem olvaslak el. És félő, hogy nem én vagyok az egyetlen. Nem tudnál egyszerűbb és direktebb mondatokban, főleg sokkal rövidebben fogalmazni?

  22. 16: Kedves Lóránd: Olvastalak, és nekem csak annyi jön le abból ahogy kifejezed magad, hogy végtelenül önző, becsvágyó, és ugyanakkor frusztrált vagy, hiszen minden megnyilatkozásodban hisztérikusan próbálod bizonyítani, hogy te többet érsz másoknál. Én azt tapasztaltam, hogy azok az emberek, akik tényleg rendkívül intelligensek ( van a barátaim között MTA rendes tag, nemzetközileg is jegyzett tudós pl. ) azok mind szerények is mellé, és épp a tiédnek az ellenkezője az alap habitusuk. Ha valóban kivételes vagy, akkor nem igyekszel mindenáron ezt bebizonyítani, mert azt a tetteid úgyis megmutatják és az élet visszaigazol, ez neked természetes állapottá válik, eszedbe sem jut ezt kiemelni, pláne folyamatosan hangoztatni. Azt amit te csinálsz, épp a számomra ellenszenves karrierista, törtető, valamilyen pozíciót elért, de valójában tehetségtelen embereknél figyeltem meg sokszor, ők azok, akik teljesítmény híján így tudnak figyelmet kivívni, ez pl. tipikusan a politikusokra jellemző attitűd.

  23. Re:22
    Nem biztos.
    Ha valaki a pózna végén van a tudásával, és nincs kivel erről beszélnie, akkor lehet ilyen, mint amire e gondolsz. Ez inkább düh amire te gondolsz, mégpedig annak a dühe, hogy nem tudja a többi halandóval megosztania a gondolatait, mert halvány lila gőzünk sincs az embereknek arról amiről beszél.

    Én pl nem érzem annak, mint amiről te beszélsz, rám is jellemző a nyers finomkodás mentes írás, de ez annak tudható be, hogy az információ közlés pusztán információ közlés, és lehet hogy ez másnak már túl nyers, de nincs mögötte fölényeskedő kivagyiság. El tudod képzelni, hogy egy ilyen közlés forma hova vezethet, ha az asszony megkérdezi, hogy hogyan áll rajta a ruha… 🙂

    Máskülönben Lóránd annyira metafrázisokban kommunikál, hogy sokak számára követhetetlen, de nem érthetetlen amiről ír…

    Re:21
    Én értem Balázs gondolat folyamát,de az tény, hogy ahonnan elindul, nem ugyan oda lyukad ki. 🙂

  24. 23 – dajtás:
    Mindemellett a tény az, hogy mind Loránd, mint pedig Balázs gondolatait le lehetne írni rövidebben, érthetőbben, és igen, intelligensebben. Az embernek össze-vissza, gyorsan és rendezetlenül jönnek a gondolatai, ebben rendet kell(ene)teremteni mielőtt papírra veti őket.

  25. 22. lr01

    nem tehetségtelen, pont ellenkezőleg, legalábbis bizonyos részein az életnek. Ám küzd azzal, hogy nála nem kerek az egész, és ezen frusztrációját úgy vezeti le, hogy gyarlóságait erényként állítja be. Abból indul ki, hogy ez csupán a szükségszerű folyamodványa és eredménye annak, hogy bizonyos téren esetleg kiemelkedően teljesít. S ha valaki ezt nem így gondolja, az csupán azt bizonyítja, hogy az illető nincs azon a szinten, amit ennek megértése megkövetel …
    A düh, amiről dajtás ír, ebből, s az általa okozott meg nem értésből fakad. Pedig az hogy nem képes értelmesen kommunikálni, sok más tehetséges embert is sújt – sőt inkább azt mondanám, hogy kivételes áldás az, amikor valaki képes röviden, tömören, és bárki számára érthetően megfogalmazni mondandóját. Nem kéne hogy ennek hiánya ennyire megviselje.

    24. Tibor bá’

    pontosan

  26. 19, 23 Kedvesek vagytok, de még ti is túlkombináljátok.

    A poszt címe: „Van-e jövőnk?” Feljött pár szerintem is értelmezhető szempont az emberi gondolkodásban rejlő lehetőségekről, az örökített mintákról, személyesen megélt „lelki gyakorlatokról”. Viszont elég távolságtartó módon, „a németek”, „Koreában” stb. Ezért a felsorolt szempontok szerint pár köznapi szinten is értelmezhető személyes tényt közöltem. És egy módszert, amit egyebek mellett használok és kipróbálásra ajánlok.

    Írhatok bárhogyan, az olvasóban beinduló reflexeket nem tudom elkerülni. Hiába írom le ezerszer, hogy ez nem regény, nem szórakoztatás, nem lájkvadászat, nem arról szól, hogy „mit gondolt a költő” vagy hogy „milyen érzéseket akarok kelteni”. Amit írok, „bevezetés a gondolkodás anatómiájába”, tankönyv. Száraz, hosszú, fárasztó. Csak annyira személyes, hogy igazolhassam, van értelmezhető hátterem a témával foglalkozni. Tudom hogy értelmetlen, látom a nálam sokkal ismertebb kutatókat, „követőik” a szobraikat porolgatják ahelyett hogy a műhelyükben dolgoznának. Az egyik ilyenre másfél évet és a PhD-met vertem el, és én is véges idővel gazdálkodom.

    Ma már nincs célom az írással, nem értelmezhető a „segíteni akarás”. Jelen pályán, jelen gondolkodás mellett halottak vagyunk. Vagy „hisztérikusan fogalmazva”: az emberi civilizáció külső objektív korlátokkal határolt, egymással az erőforrásokért harcoló kis közösségek halmazából globális, a korábbi állapotához képest korlátlan hatalommal bíró, globális entitássá változott. Túlélése az önkorlátozás fontosságának felismerésétől, egyéni és közösségi szinten való tudatos alkalmazásától, ennek mentén újraindított „memetikus fajnemesítéstől” függ. Visszalépni nem tud, mert az óriásbaba által okozott károk a nemzeti színű törpéknek akkor is túl nagyok, ha nem egymás agyonverésével kezdenének azonnal foglalkozni…

    Ezek formálisan, tudományos és mérnöki módon bizonyított és használt tények, viszont nagyon széles háttér kell az értelmezésükhöz. Egy atomerőmű működését el lehet mondani pár szóban, de felépíteni nem. Egy jelen pillanatban összeomlás határán álló példányt elkapni és fenntartható pályára állítani még több kell. Praktikusan lehetetlen, de az esély nem matematikai nulla. Ezért minden általam elérhető csatornán tolom az „apróhirdetéseimet”, miközben a saját pályámon számomra eszement nehéz feladattal birkózom. Mindezek mellékhatásai tudott és vállalt kockázatot jelentenek, megfizetek érte számtalan pszichoszomatikus tünettel és totális magánnyal. Aki kur..nak áll, ne panaszkodjon ha ba..gatják.

    Sehol nem tartanék, ha mások rólam alkotott véleményére alacsony szintű érzelmi reakciókat őrizgetnék, vagy ezek befolyásolására időt pazarolnék. Mert nyilván valamennyire még mindig ember vagyok, keletkeznek ilyenek, de begyakorolt módszerekkel képes vagyok ezeket szinte teljesen leépíteni. Akkor is, ha itt ez a hozzáállás a reakciók alapján „hihetetlen”.

    Namaste.

  27. Re:26
    Emelem kalapom, maximálisan egyetértek veled.
    Nem reformáció kell, hanem progresszió, mert a ma korszelleme zsákutcába futott, és új paradigmára van szükség.

  28. Ábel ,Tibor’bá, sleeper!
    Igazatok van. Másnap visszaolvasva, jó nagy katyvasznak látszik, tiszta „állatkert”? lett a végére.

    Tibor bá ! Rám igaz a megállapításod részben, azonban Loránd szűkszavúan ír, legalábbis a téma bonyolultságához képest!
    Ígérem visszafogom magam!

    27. dajtás

    Valóban,progresszióra van szükség minden szinten,meg az orientációs reflexek felülírására és mindezek igen hosszadalmas(időben) történő megvalósítására.

    Mit lehet mit tenni?! Csinálni ahogy lehet.
    A legnagyobb probléma, hogy az un., már említett óriásbaba túl nagy és túl baba?, ez végül is”baba”így?

  29. 28 – Balázs:
    Na jó, vegyük például ezt a mondatot:

    ” egymással az erőforrásokért harcoló kis közösségek halmazából globális, a korábbi állapotához képest korlátlan hatalommal bíró, globális entitássá változott. ”

    Vagyis: Az erőforrásokért harcolás világ jelenséggé vált.

    Kérdés: Lorád meghatározása mennyivel mond többet, mint az én „fordításom”? Szerintem semmivel, vagy alig, de semmiképpen nem éri meg az eredeti fogalmazás bonyolult lotyogását.

  30. Teljesen bizonytalan lettem, hogy van-e értelme a net-en okoskodni? Szerkeszteni mindenféle népnevelő videókat, blogokat? Fórumokon vitázni-osztani az észt, idézgetni influenszerek beköpéseit, klasszikusokat, Einstein aforizmákat? Győzködni vadidegenekkel… a szavakon rágódni stb

    Egy George Carlin videó alatt kommentelte valaki:
    Egy ilyen „hatásos” előadó sem változtatta meg a világot. Most mindegy, hogy azért tapsolnak neki, mert „briliáns elmének tartják” vagy mert élvezik az előadását, vagy mert egyetértenek vele, a lényegen semmit nem változtat. Nem hallottam még afelől, hogy láncreakcióban az „okos” amerikai nyomatta volna a videót a „buta” amerikainak hogy felhívja a figyelmét rá, majd ha netán ez mégiscsak megtörtént volna, akkor a „buta” hirtelen felocsúdik szánalmas mivoltából, és elkezdi képezni magát, „okosodik” és egyszer csak azt mondja tömegbe tömörülve, hogy elég ebből a játékból. Miközben ezen videók bejárják a netet, nem törtlik azt, sőt rengeteg nyelvre lefordítják, és maroknyi ember megpróbál abban hinni, hogy kitágítja a „buta” ember elméjét, és látókörét (horizontját) de mintha nem lenne változás így sem úgy sem. Mi lehet az oka? A buta – buta marad? A buta lusta marad? A buta okos lesz, de hitetlenül lusta marad? Vagy mégis mely opció miatt nem áll be változás? Végül is mi értelme a „próféciának” ha süket fülekre talál? Ha azt mondanák a próféciák hogy özönvíz lesz és senki nem készül rá majd eljön a napja az özönvíznek akkor mi az oka a prófécia terjesztésének? A Reménybe vetett HIT hogy lesznek felkészült emberek akkor is ha majd a tömeg elbukik? Ha vannak okos és buta emberek akkor a cél a buta emberek megmentése? Hiszen észt a fejükbe nem tudunk tölteni. Évezredekkel ezelőtt is így volt, és azóta csak a technológia változott…
    https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=1363970717075836&id=404252313047686

    Alkotói válság, vagy mi. Egy vígasz, hogy nem vagyok magányos 🙂

    Lehet igazságuk morálfilozófusoknak, hogy már megtörtént a megváltás, felesleges strapálni magunkat..

  31. 30 Vaszil – A kommunikáció az intelligencia egyik lába a négy közül: így szerzünk információt a külvilágról a sajátunktól eltérő nézőpontból. Nem az a cél, hogy a saját terveink szerint megváltoztassunk másokat, hanem hogy a segítségükkel megváltozzunk – még ha ez időnként azt is jelenti, hogy tudatosan vállalva elutasítjuk a kapott véleményt.

    Az informatikai eszköztár elmúlt évtizedekben felfoghatatlan (Bob Martin előadásában például 22 nagyságrendű) növekedését nem követte a feldolgozóképességünk. Az eredmény törvényszerűen felületes és gyors adok-kapok, „ürítés” az „építés” helyett. Ettől még nem kötelező felületessé válni, és fantasztikus dolgokat lehet találni, amiket soha nem érhetnénk el nélküle. Az egészet ezért álmodta meg és hozta létre néhány tényleg nagyszerű ember – és kritizálták a kockázatok és mellékhatások ismeretében más nagyszerű emberek.

    Őket megismerve nehéz lemondani a folytatás esélyéről, és érdemesnek tűnik hozzátenni valamit. Persze nem árt ismerni Gandhi tanácsát sem: „speak only if it improves upon the silence”. Ez itt mindig határeset, lásd pl. „bonyolult lotyogás”… 😉

    I try my best

  32. Tibor’bá
    A két mondat között azért van különbség.

    A te mondatod a jelenség. Felduzzadt, elterjedt a harc az erőforrásokért vilagszerte.
    Loránd mondatának ez csak a kiindulópontja. Az övé tartalmaz ezenkívül egy, a harcok folyományaként létrejött valamit(entitást), mely e folyamat közben egy tulajdonsagra is szert tett, vagyis korlátlan hatalomhoz jutott. A jelenség (az erőforrásokért folytatott harc) már megvolt, csak szeparáltan. Gondoljunk az ókori vagy középkori stb. társadalmakra, melyek szintén az erőforrásokért harcoltak, de külön-külön. Így kevésbé voltak károsak az emberiség mint egész szempontjából, hiszen korlatozták egymást.

    Ezek mára egy naggyá „fejlődtek” a globalizáció következtében,így nincs ki ellenük(innen a korlátlan hatalom). Ez a létrejött rendszer mostmár készen áll arra, hogy öngyilkosságot hajthasson végre. Hogy a faj egészét egy tollvonással lenullázza.
    Ezt szoktuk kollektív öngyilkosságnak hívni.
    Az entitás szó megszemélyesítése a rendszernek mint egésznek, mely egy önkontroll nélküli mechanizmus mely felemészti önmagát.

    Ugye milyen röviden írta le Loránd.?

    Vaszil

    Én csak a saját példámból tudok kiindulni.
    Mennyi minden változott 10 évvel ezelőtti önmagamhoz képest, mikor még a késeket nézegettem, hogy szúrnám bele egy zombiapokalipszis közepén a másikba. Ami még előfordulhat persze.?

    Én nem vagyok okos, amit én megértek sokan megérthetik. És ahogy elnezem pl. Lorandot vagy tége, mennyit lehet még megerteni, tanulni. Az sem zavar ha lotyogónak hív.
    Az hogy hogyan írjuk felül az már más tészta.
    Szerintem is a lustaság a gond.
    Még mindig a megértésnél járunk.

    De például csak annyit mondanak, hogy ilyen az emberi alaptermészet és meg megváltozhatatlan is ráadásul.
    Milyen? Miből áll?

    Amit megváltozhatatlannak hisznek azok többnyire csak -a fentebb is említett-orientációs reflexek, melyek nagyon hasznosnak bizonyultak , de mára bőven tehetnénk ellene. Én biztosan még nem tudom, de egyre jobban úgy gondolom, hogy megváltoztathatóak, bár a pszichológia erre nem tudja a választ.
    És millió egy ilyen van. A sztereotipíák táplálják a lustaságot és fordítva.

  33. 31 Tibor bá „I try my best”

    Tudom, de kérlek fogadd el: „I do my best”, amikor komplex gondolati hálózatokat „fordítok le” az olvashatóság határait szükségszerűen feszegető szövegekre. Nem tehetek mást, építenem kell az olvasó komfortzónáján messze túl mutató jóindulatra és megértési szándékra.

    Például Balázs igen intuitív módon fordította vissza az én „halmazból egyed” bekezdésemet. Én nyilván nem ezt értem alatta, hanem bizonyított élettani, társadalomelméleti, informatikai levezetést tudok adni az intelligencia gyors fejlődése és az egymás szervezett elpusztítására való képesség között. Az átmenet „sokból kettő, kettőből egy” folyamata a taoista teremtéselmélet fordítottja, a mai állapot az egyik legfontosabb Csan-buddhista koan, az „egy tenyérrel tapsolni”, fundamentális változás. Ez nagyon hosszú lenne egészben, ide nyilván egy bekezdéses túlegyszerűsített változat írható. Viszont amikor ezt tudós embereknek vezetem le, hamar megérzik, hogy a személyes felelősségüket feszegetem a világ jelenlegi állapota miatt. Ezért még mielőtt tudatossá válhatna ez az ismeret, elhallgatnak és nem állnak szóba velem.

    Balázs értelmezése más emberek számára, más módon nyitja meg ezt a gondolati pályát. Olyanok előtt, akiket az én eredeti gondolatom sosem érhetne el, akik nyilván nem „buták” vagy „lusták”, hanem másban jók, mint én. (Na jó, inkább valljuk be: élő emberek, szemben az általam elért üres halmazzal… 🙂 ) Ez a lényege a kommunikáció emberi formájának, ezért kiegészítő és nem helyettesítő a gépi intelligencia, és ezért érdemes kommunikálni akkor is, ha (sőt: pont azért, mert) nem az sül ki belőle, amit én gondoltam…

    Ezért határeset számomra az itteni kommunikáció. Akinek van türelme, felfedezheti, hogy újabban a szövegblokkok gondolati ritmusával is játszom, nem csak azzal, hogy egyre sikeresebben kerülgetem az olvasó oldali kommunikációs aknákat, engedem el a „konyhapszichológus-Sherlock válaszokat”. Viszont a szövegeimre tőled kékkel kiemelve mindenki azt látja ítéletként, hogy „a tény az, hogy mind Loránd, mint pedig Balázs gondolatait le lehetne írni rövidebben, érthetőbben, és igen, intelligensebben” vagy „semmiképpen nem éri meg az eredeti fogalmazás bonyolult lotyogását”. Ezután sokkal kisebb esély van arra, hogy bárki a szükséges mértékű figyelemmel olvasson – vagyis nem éri meg itt leírnom.

    Ami kár, a ma hajnali fél-tudatos időszakomban ugyanis nagyon érdekes felfedezést tettem. A kérdés az volt, hogy paradigmaváltás esetén vajon létezőnek tekinthető-e az a jövő, amit a szükségszerűen egyetlen ember agyában elsőként megszülető gondolati struktúra tesz lehetővé? Vajon ez jelenti-e azt, hogy ez az ember felelős is a jövőért? (itt kapcsolódik össze az egész a pszichoszomatikus problémákkal, a kvantumelmélet jövő-változataival és a hit/lelkigyakorlatok kérdésével) Nagyon fura dolgokat láttam, de ide nem fogom leírni, mert még nekem is határterület és túl könnyű félreérteni. Tehát csak megköszönni tudom neked és az itteni párbeszédnek, mert ezt a kérdést tőletek kaptam.

    Namaste.

    PS: Meg persze Wim Hoftól, tessék kipróbálni! 🙂

  34. 32 Balázs „a lustaság a gond”

    A gondolkodás alapvető célja, hogy legközelebb ne kelljen gondolkodni (ez élettani és pszichológiai szempontból egyaránt bizonyított). A közösségi tudás-modellek lényege az a módszertan, ahogy ennek az alapműködésnek megkerülésére felkészítik és motiválják a tagjaikat. Ebbe nyúlt bele az informatika általam vizsgált, mára elfelejtett ága tudatosan; a Google / Facebook / YouTube / Twitter / … mizéria meg rövid távú üzleti célokat kergetve.

    Az elérhető maximum ugyanúgy nem csak szándék hanem egyedi képesség kérdése, mint az hogy lesz-e valakiből balett táncos – amihez mindennek össze kell jönnie. Nem az a cél, hogy mindenki balett táncos legyen, hanem az, hogy a táncos pályát úgy tegyük elérhetővé bárki számára, hogy közben a „nagy átlag” igényeit követve a fogalmat ne definiáljuk át a bárki által megcsinálható szintre. Itt kezdődik Neil Postman gondolatmenete az oktatásról és tudásról, de érthető okokból a Carl Sagan / Attenborough / NatGeo / Wikipedia / Sesame street vonal volt a népszerűbb.

  35. Re:26
    A nagy polemizáló szóhalmazban megbújt egy állítás:
    „az emberi civilizáció… egymással az erőforrásokért harcoló kis közösségek halmazából globális, a korábbi állapotához képest korlátlan hatalommal bíró, globális entitássá változott.”

    Nehogy már elhigyjük hogy globálisan korlátlan hatalmi entitás ilyen alapon létezik! (más alapon lehet vitázni… Deus sive Natura?!? ) Tegyük fel hogy a 3 jelenlegi nagyhatalom titokban összepaktált (meghagyva a plebsnek a cirkusz jogát), még akkor sem globális hatalom ez! Pláne nem végtelen. Pusztítani ugyan valóban tudnak külön-külön is, de pl teremteni együtt sem. Csak felélni amit milliók összegürcöltek – és gürcölnek – nap mint nap. Abból valóban a végtelen is kevés lenne a kisgömböcnek 🙂 – no ez lesz a banánhéj…

  36. Loránd

    Ácsi!
    Ebben tévedsz, tehát megállapításod saját magadra is igaz.
    Én csak Tibor bá által kéken kiemelt szövegrészt fordítottam vissza, természetesen az én egyedi nézetemben, kis magyarázó kiegészítéssel a két mondat közötti (övé tied)értelembeli eltérés miatt.
    Nem a bekezdést.
    Az ominozus szövegrész sehogy sem adja ki a 33-ban hozzá írt értelmező kalauzodat nekem, ez tény. Az egész bekezdés igen.
    Lehet kicsit túltoltad, hogy hozzámagyarázhasd a többit.

    Egy biztos, igazad van abban, hogy ez már senkit nem érdekel itt, úgyis átlépnek rajta.
    Sőt, már roh@dtul unják!

    Vaszil
    Pontosan.

  37. 19. Balázs
    „Nehogy valaki a hüllő-emlős baromsággal jöjjön, mert megkarmolom magam.”

    Mindazt amit utálsz az előtt találod szembe magad.

  38. A topic cime miatt jövök a ma reggeli kis hirecskével, ami ugyancsak kétségessé teszi a van-e jövönk kérdést.
    Többször irtam már, hogy az ördög nemhogy nem alszik, de serényen túlórázik minden nap, valamint ami késik , nem múlik és hasonló népi marhaságok…
    Nos, ime a ma reggeli rádióhirek között ismét szóbakerül az európai migránskérdés, ami téma, ezek szerint, immár válsággá nőtte ki magát nálatok, és amit minden gondolkozni tudó ember már anno, a kezdetén, valamikor 2014-ben már előre láthatott.
    Ismét, mint már annyiszor, ujból felmelegitik az agymenéssel felérő migránskvóta ügyet, a hirt idézve …” minden tagország K0TELEZVE lesz gazdasági ereje, illetve lakosainak számát tekintve egy bizonyos számú migránst befogadni….”
    És itt jön a csattanó, amitöl én helyettetek is félek, éspedig…” azon tagállamokat, melyek gazdasági helyzete nem teszi lehetővé a migránsok elfogadható szinten történő ellátását, -ezek TI lesztek, biztos vagyok – az unió pénzbeli támogatásban részesiti ” !!!!
    Ismét előkerül a régi mézesmadzag, sajnos, és félő, hogy a végén leerőszakolják Magyarhon torkán a betolakodókat!!!
    Emlékeztek, 30 ezer sátor áll üresen valahol Európában, azokat muszáj valahol felállitani, és megtölteni sáskákkal.
    És ahogy én ismerem például a románt, a nemzeti érdekeiért nagyon harcolni képes románt, a migránsokat félő, hogy Magyarország fogja befogadni majd.
    Istenem, a legkomolyabban irom, BÁR NE LENNE IGAZAM!!!!!!!!!!!!!!!!!

  39. A migráns téma lesz az Unió szakító probája. Horvát- bosnyák határon már eldördültek az elso lövések is….a bihaçi bosnyákok nem kérnek a- hittestvér-muszlim menekültekből mert a biztonságuk számukra fontosabb. Megyünk a káoszba. Klimaváltozás miatt nem lehet majd stabil állapotokat teremteni a világ egyre nagyobb részén….

  40. 39: A bosnyákoknak igazuk van. Ez egy biztató jel, egyre többen fogják ezt tenni.

  41. 38: balint
    No ez itt nem fog megtörténni, 20 db legmodernebb Airbus helikopter elektronikus fegyverzettel készen áll. Meg Slomo barátunk és társai sem véletlenűl jártak ma odafent a várban a karmelita kolostorban. Van némi gyakorlatuk meg összeköttetésük a nemkívánatos személyek távoltartásában.
    Főleg ha a kívánatos személyek érdekei is úgy kívánják…

  42. 38 balint
    Tegnap én is hallottam ennek a hírnek az itteni változatát a magyar médiából.
    Itt arról volt szó, hogy aki nem tudja a kötelező kvótát teljesíteni, annak anyagilag kell hozzájárulni az európai befogadásokhoz, vagy nagyobb részt vállalni a közös határvédelmi intézkedések terheiből.
    Nálunk arról szó sem volt, hogy az Unió hozzájárulna a befogadottak ellátásához.
    A kötelező kvótát meg nem tudják egyik államra sem kényszeríteni akarata ellenére, ezért topog a téma egy helyben.
    Egyébként többen a nyugati országok közül sem túl lelkesek a befogadás terén, csak ők nem állnak ki nyíltan ellene, csak egyszerűen elszabotálják, közben Magyarországra mutogatnak…

  43. Rossz a diskurzus témája.

    Arról kéne beszélni, hogy ha meg akarjuk előzni, hogy a szerencsétlenek a Földközi-tengerbe fulladjanak, akkor meg kell őket győzni, hogy ne induljanak el. Amire a legjobb módszer, ha előre világossá tesszük, hogy nincs semmiféle mentés, vagy európai partraszállás, hanem az illegális járműveket egyszerűen a tengerbe lőjük.

    Legrosszabb esetben egyet megkockáztatnak, azt az egyet kell lelőni, még így is sokkal kevesebb lesz az áldozat, mint hogy jönnek tömegével.

  44. 43 Ábel
    Hát, ez így nagyon egyszerűnek tűnik…
    De ez annyit jelent, hogy le kell lőni minden partraszállást megkísérlő személyt, nőket, gyerekeket is, ami azért emberileg nem egy egyszerű egy átlag határőr részéről…

  45. 44: Egyszer kell megtenni, utána el se indulnak.
    Egyébként az is megoldás, hogy visszavisszük, és partratesszük őket Líbiában.

  46. Nem kell hisztizni, több tíz millió migránst nem lehet visszatartani csak a legdrasztikusabb eszközökkel.

  47. Kedves magyar barátaim, engem nem anyira a jelenlegi kis hir zavart, hanem a téma továbbgyürüzése, a kvótaügy rendszeres időközbeni és újbóli makacs felmelegitése.
    A migránsok áttelepitése / szétosztása valamikor régen, egy évvégi hirösszefoglalóban keült elöször teritékre, legalábbi nálunk , és Emlékezetekbe idézném egy régi topicbeli hozzászólásomat valamikor tavaly-tavalyelötti decemberi dátummal, ahol első izben volt szó rólatok, azaz országotokról, mint földrajzi adottságai mián a legmegfelelőbb befogadó országként, mig az únió majd eldönti mi legyen a hozzátok, a ti sikságaitokra betelepitett sáskahadak sorsa.
    EZ AMI AGGASZT ENGEM, A TÉMA LASSANKÉNTI BEADAGOLÁSA, MINTEGY SZOKTATVA A NÉPET.

  48. Tisztelt Bálint úr, általában várom a helyzet-értékelésidet, de most egy másikat szeretnék szembeállítani vele, mivel a kettö közül valamelyik, bár szerintem egy harmadik is esedékes lehet …
    Itt egy részlet egy lengyel cikkböl …
    „2018. március 20. Henry Kissinger, a befolyásos amerikai politikus több éve világossá tette, hogy Izrael állama 2030-ra már nem fog létezni. Érdekes, hogy ennek oka nem az arab országok vagy Irán fenyegetése, hanem a közel-keleti vízhiány. A vízellátás problémája már ma drámai. (Artur Lipinski)
    Milyen intézkedéseket hoztak az izraeliek a probléma megoldása érdekében? A zsidó politikusok és befolyásos zsidó körök az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában azt tervezik, hogy 2030-ig az izraelieket a közelkeletről Kelet-Közép-Európába költöztetik. Körülbelül 5-10 éve már, hogy ezt a kényes tervet kezdeményezték, és az egész nemzetközi judaizmus szorgalmasan dolgozik ezen a szörnyű törekvésen. E terv szerint az izraeliek – mintegy 9 millió ember – áthelyezésre kerülnek Magyarországra, Lengyelországba, Nyugat-Ukrajnába és Szlovákiába. És ez nyilvánvalóan szigorúan titkosan fog megtörténni.
    Donald Trump amerikai elnök hivatalosan támogatja egy új birodalom létrehozására irányuló tervet Kelet-KözépEurópában – az ún. Három -Tenger- Zóna tervet. Ez a zóna a Balti-tenger, az Adria és a Feketetenger közötti valamennyi országra vonatkozik. A „három-tengeri zónának” ezért Lengyelországot, Nyugat-Ukrajnát, a volt Csehszlovákiát, Magyarországot, részben Romániát (Besarabia) és Horvátországot kell magában foglalnia.
    Mi ez a zóna valójában? A hivatalos források szerint ez a mega-állam a Nyugat-Európa Oroszországtól való elhatárolása annak érdekében, hogy minimálisra csökkentsék az orosz fenyegetést a nyugat-európai országokra.
    Ez a Mega-pufferállam rendkívül iparosodott és Nyugat-Európától és Oroszországtól is független állam lenne. A mega-állam tervezett megvalósításának valódi oka azonban meglehetősen másnak tűnik. A következő években a zsidó államot át kell helyezni Kelet-Közép-Európába, és Donald Trump és az erős amerikai zsidó lobbi nyilvánvalóan támogatják ezt a baljós tervet.”

  49. 48 – barba:
    Én ugyan nem vagyok megszólítva, de nem bírom ki, hogy csendbe maradjak.
    1) Van arrafelé egy Jordán folyó.
    2) A tengervíz sotlanítása csak energia kérdése.
    3) A zsidók nem azért harcoltak Izrael államért, hogy otthagyják.
    4) Ezt az idetelepedési rémhírt már abba kellene hagyni.
    5) Kissinger egy szenilis vén hülye.

  50. 48.barba
    Kedves barba, a legtöbb kérdésedre Tibor bá megelözőtt engem, és megadta a választ.
    Vizproblémánk van, de messze nem annyira súlyos, mint ami nálatok lesz néhány évtizeden belül, az európai folyók kiszáradása okán, amennyiben a klimaváltozás elsivatagositja kontinenseteket.
    Izrael a világon élenjár a tengervizsótlanitás-desalination – terén, a probléma nincs még teljesen megoldva ugyan, de a lakossági vizellátás több, mint bőségesen biztositva van, továbbá még 2 új desalination telep épitése van beütemezve az agrárszektor számára, ugyhogy vizem van, kedves barba, és lesz mindig.
    Valamikor , jórégen valami topicban , ahol szintén előkerült az áttelepülési röhejes ötlet, már hozzászóltam volt , és ezer okot hoztam fel arra, hogy ez még viccnek is rossz.
    Nem akarom ismételni magam, nem sorolom fel ismét mindazon okokat, melyek kizárják , sőt nevetségessé teszik az egész áttelepülesi agymenést,és Tibor bá egy mondatát idézem, ami rávilágit a legfontosabb okra, miért nem:
    …”3) A zsidók nem azért harcoltak Izrael államért, hogy otthagyják…”
    És ez a lényeg, barba kedves, ez a lényeg!
    Én is voltam katona anno, a haditengerészetnél, csak nem gondolod hogy azért harcoltam Izraelért, hogy most otthagyjam!

  51. Az emberi faj sose volt monogamista termèszetű . Freud -Reich èsatöbbi óta tudományosan is bizonyított A privàt tulajdon kezdõdően a mezőgazdasaggal húzta az emberre az egypartneres kènyszerzubbonyt amiben azóta is szenved . Màr aki nem elèg tökös hogy merjen ellene allni meg tenni ennek a termèszetellenes institúciós berendezkedèsnek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük