(2938) Az orosz atom robbanás igaz története


Az eredeti cikk kivonatolt fordítását elküldöm a VIP előfizetőknek. A cikk szerzője, Scott Ritter, tengerészeti titkosügynök volt az összeomlott Szovjetunióban. A cikk eredetileg The American Conservative folyóiratban jelent meg.


The Media’s Russian Radiation Story Implodes Upon Scrutiny

What really happened at Nenoska was less explosive than everyone, including Trump, wanted you to believe.

By Scott Ritter

How the mainstream media reported an August 8 accident at a top-secret missile test facility in northern Russia should serve as a cautionary tale regarding the dangers of rushed judgments via institutional bias.

In the days following the initial report of the accident, the media exploded with speculation over both the nature of the device being tested at the Nenoksa State Central Marine Test Site and the Russian government’s muted response. Typical of the hysteria was the analysis of Jeffrey Lewis, director of the East Asia Nonproliferation Program for the James Martin Center for Nonproliferation Studies and editor of the blog “Arms Control Wonk.”

Lewis and his collaborators penned a breathless article for Foreign Policy that asked, “What Really Happened?” According to Lewis, the answer was clear: “The reference to radiation was striking—tests of missile engines don’t involve radiation. Well, with one exception: Last year, Russia announced it had tested a cruise missile powered by a nuclear reactor. It calls this missile the 9M730 Burevestnik. NATO calls it the SSC-X-9 Skyfall.”

Lewis’s assessment was joined by President Trump’s, who tweeted, “The United States is learning much from the failed missile explosion in Russia…. The Russian ‘Skyfall’ explosion has people worried about the air around the facility, and far beyond. Not good!” Trump’s tweet appeared to conform with the assessments of the intelligence community, which, according to The New York Times, also attributed the accident to a failed test of the Skyfall missile.

Former Obama administration national security analyst Samantha Vinograd tweeted: “Possibly the worst nuclear accident in the region since Chernobyl + possibly a new kind of Russian missile = this is a big deal.”

The Washington Post editorial board joined Vinograd in invoking the imagery of Chernobyl: “If this slow dribble of facts sounds familiar, it is — the same parade of misdirection happened during the Chernobyl nuclear disaster in 1986.”

They’re all wrong. Here’s the real story of what actually happened at Nenoksa.

Most Russian liquid-fueled missiles make use of hypergolic fuels, consisting of a fuel (in most cases asymmetrical dimethylhydrazine, or heptyl) and an oxidizer (nitrogen tetroxide), which, when combined, spontaneously combust. For this to happen efficiently, the fuel and oxidizer need to be maintained at “room temperature,” generally accepted as around 70 degrees Fahrenheit. For missiles stored in launch silos, or in launch canisters aboard submarines, temperature control is regulated by systems powered by the host—either a generator, if in a silo, or the submarine’s own power supply, if in a canister.

Likewise, the various valves, switches, and other components critical to the successful operation of a liquid-fuel ballistic missile, including onboard electronics and guidance and control systems, must be maintained in an equilibrium, or steady state, until launch. The electrical power required to accomplish this is not considerable, but it must be constant. Loss of power will disrupt the equilibrium of the missile system, detrimentally impacting its transient response at time of launch and leading to failure.

Russia has long been pursuing so-called “autonomous” weapons that can be decoupled from conventional means of delivery—a missile silo or a submarine—and instead installed in canisters that protect them from the environment. They would then be deployed on the floor of the ocean, lying in wait until remotely activated. One of the major obstacles confronting the Russians is the need for system equilibrium, including the onboard communications equipment, prior to activation. The power supply for any system must be constant, reliable, and capable of operating for extended periods of time without the prospect of fuel replenishment.

The solution for this power supply problem is found in so-called “nuclear batteries,” or radioisotope thermoelectric generators (RTG). An RTG generates electricity using thermocouples that convert the heat released by the decay of radioactive material. RTGs have long been used in support of operations in space. The Russians have long used them to provide power to remote unmanned facilities in the arctic and in mountainous terrain. Cesium-137, a byproduct of the fission of U-235, is considered an ideal radioisotope for military application RTGs.

On August 8, a joint team from the Ministry of Defense and the All-Russian Research Institute of Experimental Physics, subordinated to the State Atomic Energy Corporation (ROSATOM), conducted a test of a liquid-fueled rocket engine, in which electric power from Cesium-137 “nuclear batteries” maintained its equilibrium state. The test was conducted at the Nenoksa State Central Marine Test Site (GTsMP), a secret Russian naval facility known as Military Unit 09703. It took place in the waters of the White Sea, off the coast of the Nenoksa facility, onboard a pair of pontoon platforms.

The test had been in the making for approximately a year. What exactly was being tested and why remain a secret, but the evaluation went on for approximately an hour. It did not involve the actual firing of the engine, but rather the non-destructive testing of the RTG power supply to the engine.

The test may have been a final system check—the Russian deputy defense minister, Pavel Popov, monitored events from the Nenoksa military base. Meanwhile, the deputy head of research and testing at the All-Russian Research Institute of Experimental Physics, Vyasheslav Yanovsky, considered to be one of Russia’s most senior nuclear scientists, monitored events onboard the off-shore platform. Joining Yanovsky were seven other specialists from the institute, including Vyacheslav Lipshev, the head of the research and development team. They accompanied representatives from the Ministry of Defense, along with specialists from the design bureau responsible for the liquid-fuel engine.

When the actual testing finished, something went very wrong. According to a sailor from the nearby Severdvinsk naval base, the hypergolic fuels contained in the liquid engine (their presence suggests that temperature control was one of the functions being tested) somehow combined. This created an explosion that destroyed the liquid engine, sending an unknown amount of fuel and oxidizer into the water. At least one, and perhaps more, of the Cesium-137 RTGs burst open, contaminating equipment and personnel alike.

Four men—two Ministry of Defense personnel and two ROSATOM scientists—were killed immediately. Those who remained on the damaged platform were taken to the Nenoksa base and decontaminated, before being transported to a local military clinic that specializes in nuclear-related emergencies. Here, doctors in full protective gear oversaw their treatment and additional decontamination. All of them survived.

Three of the ROSATOM scientists were thrown by the explosion into the waters of the White Sea and were rescued only after a lengthy search. These men were transported to the Arkhangelsk hospital. Neither the paramedics who attended to the injured scientists, nor the hospital staff who received them, were informed that the victims had been exposed to Cesium-137, leading to the cross-contamination of the hospital staff and its premises.

The next day, all the personnel injured during the test were transported to Moscow for treatment at a facility that specializes in radiation exposure; two of the victims pulled from the water died en route. Medical personnel involved in treating the victims were likewise dispatched to Moscow for evaluation; one doctor was found to be contaminated with Cesium-137.

The classified nature of the test resulted in the Russian government taking precautions to control information concerning the accident. The Russian Federal Security Service (FSB) seized all the medical records associated with the treatment of accident victims and had the doctors and medical personnel sign non-disclosure agreements.

The Russian Meteorological Service (Roshydromet) operates what’s known as the Automatic Radiation Monitoring System (ASKRO) in the city of Severdvinsk. ASKRO detected two “surges” in radiation, one involving Gamma particles, the other Beta particles. This is a pattern consistent with the characteristics of Cesium-137, which releases Gamma rays as it decays, creating Barium-137m, which is a Beta generator. The initial detection was reported on the Roshydromet website, though it was subsequently taken offline.

Specialized hazardous material teams scoured the region around Nenoksa, Archangesk, and Severdvinsk, taking air and environmental samples. All these tested normal, confirming that the contamination created by the destruction of the Cesium-137 batteries was limited to the area surrounding the accident. Due to the large amount of missile fuel that was spilled, special restrictions concerning fishing and swimming were imposed in the region’s waters — at least until the fuel was neutralized by the waters of the White Sea. The damage had been contained, and the threat was over.

The reality of what happened at Nenoksa is tragic. Seven men lost their lives and scores of others were injured. But there was no explosion of a “nuclear cruise missile,” and it wasn’t the second coming of Chernobyl. America’s intelligence community and the so-called experts got it wrong — again. The root cause of their error is their institutional bias against Russia, which leads them to view that country in the worst possible light, regardless of the facts.

At a time when the level of mutual mistrust between our two nuclear-armed nations is at an all-time high, this kind of irresponsible rush to judgement must be avoided at all costs.

Scott Ritter is a former Marine Corps intelligence officer who served in the former Soviet Union implementing arms control treaties, in the Persian Gulf during Operation Desert Storm, and in Iraq overseeing the disarmament of WMD. He is the author of Deal of the Century: How Iran Blocked the West’s Road to War.

This article was originally published by „The American Conservative” –


12 gondolat erről: „(2938) Az orosz atom robbanás igaz története

  1. Annyit azért mondhattak volna a világnak hogy ok, no para csak az RTG sérült meg, nem Chernobyl nemnis atomrakéta. Bár gondolom jobb titkolózni. Az meg hogy a tengerből kihúzott szerencsétlent nem nézik meg egy GM műszerrel balfaszság. Nem is értem. A CS137 kifejezetten szar RTG-nek, rá lehet keresni, nem is használják bár az oroszoktól kitelik minden.

  2. Szépen, jól magyarul… atomrobbanás egy szó.
    Bőven volna idő közzététel előtt korrigálni!
    Minden hemzseg a helyesírási hibáidtól…

  3. Némi megjegyzés.
    Az említett rakéta típus nukleáris meghajtású cirkáló rakéta, ergo nem a tápellátást, hanem a meghajtást biztosítja a nukleáris fűtőanyag.
    Kémiai meghajtású rakétáknál sóolvadék elemeket használnak, amik a kilövés közben egy pirotöltet aktivizál. Ennek az a nagy előnye, hogy álló helyzetben nem merül le, korlátlan a szavatossági ideje, és kellően nagy energia sűrűségű, hogy kis méretben is minden elektronikát el tudjon látni.
    RTG-k nagyok és nehezek, cserébe kis fajlagos energia sűrűségük van, pont hogy nem rakétába valók.
    Amcsik pont azért szartak be, mert az oroszok megcsinálták kicsiben a Project Plutót, amit ők a 60-as években kukáztak ki, szerintem ez ehet a nagy handabanda oka.

  4. 2 – Kofa:
    Helyesírással nem baszogatjuk egymást. Ha érdemben nincs szavad, akkor dugulj be.
    3 – dajtás:
    Lehet neked némi megjegyzésed, de akkor idézd hozzá a cikk azon részét, amivel ellenkezel. Én csak azt fordíthatom le, ami ott van. Te közölheted, hogy ami ott van az marhaság, de akkor bizonyítsd, az állításod önmagában kevés.

  5. 4.Tiborbá magyarul úgy mondják „Dugulj el!”
    Ha nem baszoggattál volna számtalan embert, akkor sem elnézhető a terjedő magyartalanságod és a rettenetes helyesírásod..

  6. 5 – Kofa:
    A Tibor bá’-t nem írják egybe. Ez nem csak helytelen, de sértő is rám nézve, hogy nem tudod, miként nevezem magam. Ezen kívül van ott egy aposztróf is. Különben pontatlan a mondatod, mert nem utalsz arra, hogy „mit”. Például ez lenne egy helyes mondat: „Tibor bá’, ezt magyarul úgy mondják, hogy ‘dugulj el’.” És hadd kérdezzem még meg, mi indokolja a nagy D betűt?
    U.I.: Lehet, hogy az „el” igekötőt használják, de valójában bedugul és nem eldugul.

  7. 2./ 5./ Kofa.
    Ahhoz, hogy nyelvtanilag kötekedj, meg kell értened amit olvasol.
    Ha pedig megértetted, akkor mi a kötekedésed célja ??? Ez itt nem
    magyar nyelvtan és irodalom óra !!! Tanerőkben nagy a hiány, ott
    kéne jelentkezned. UFF !!!

  8. Re: Tibor bá’
    Nem téged csesztetlek a cikkel, hanem aki írta. Teljesen jó, hogy beraktad, mert érdekes, és rámutat arra, hogy mennyire nagy a szarkavarás minden nagyhatalomnál.

    Angol cikkben benne van a cirkáló rakéta NATO kódja. Ha erre rákeresünk, akkor több találat is van arról, hogy nukleáris meghajtású a cirkáló rakéta. Pont attól döbbent meg mindenki Putyin tavalyi bejelentésétől, hogy ezt miért csinálják, mert ha lepottyan a cucc, akkor az üzemanyag is kiszóródik.

    Aki írta a cikket, az még életében nem látott RTG-t, mert mindenre jó, de a siralmas pár százalékos elektromos hatásfokkal pont repülő eszközre nem való. Sokkal inkább arra mutat a baleset, hogy szétment valamilyen szerkezeti elem, mert nem bírta a több MW-os termikus teljesítményt. Project Plutónál 500MW volt a termikus teljesítménye a reaktornak, és a hajtóműnek 156kN tolóereje volt, szóval repült volna vele egy „bódé”.

  9. Nem olvastátok el? Az RTG-t arra használják, hogy a silóban nyugvó rakétát minimális szinten készenlétben tartsák. Hő, villany. Az RTG NEM repül a rakétával!!! A rakétán akriválódik általában hajtómüvön lévő generátor, üzemanyag cella, stb kilövéskor. A robbanáskor a silóban lévő RTG sérült.

  10. Az orosz hidrometeorológiai szolgálatra hivatkozva arról számolt be az Interfax hírügynökség, hogy radioaktív gázfelhő átvonulása miatt nőtt meg átmenetileg a radioaktív háttérsugárzás. A Roszgidromet szerint a gammasugárzás 4-16-szoros felerősödését okozó felhő stroncium-, bárium- és lantánizotópok bomlásának eredményeként jött létre. Hozzátették: Szeverodvinszkben a háttérsugárzás már normális és stabilizálódott. A szolgálat a tájékoztatást minden bizonnyal megnyugtatásnak szánta, de nem biztos, hogy ez sikerült. Nils Bohmer norvég nukleáris szakértő, az ország bezárt kutatóreaktorainak biztonságos leszerelését felügyelő ügynökség kutatás-fejlesztési vezetője szerint ugyanis az izotópok összetétele egyértelműen mutatja, hogy nem egy izotópokat tartalmazó hajtómű, hanem egy (kisméretű) atomreaktor robbant fel. „A bárium és a stroncium jelenléte mutatja, hogy a bomlástermékek nukleáris láncreakcióból származnak. Ez bizonyíték arra, hogy egy atomreaktor robbant fel” – jelentette ki a szakember a The Barents Observer portálnak nyilatkozva.
    Ez egész más, mint egy „radioaktív hasadóanyagokat használó, kisméretű energiaforrás”. Utóbbit ugyanis használják például műholdak és északi-sarki világítótornyok energiaellátásának biztosítására, és bár természetesen káros, ha a sugárzó izotópok kijutnak a környezetbe, ennek hatása korlátozott. Egy atomreaktorban viszont nukleáris láncreakció zajlik, és Csernobil és Fukusima esetében láthattuk, mi a legrosszabb kimenetel. (Persze ezek sokkal nagyobb reaktorok voltak, mint ami az orosz kísérletnél felrobbanhatott.)
    Ez a felfedezés azért is aggasztó, mert a hadászatban eddig csak tengeralattjárókat, repülőgép-hordozókat és néhány egyéb nagy hadihajót építettek nukleáris meghajtással, azaz atomreaktorral a fedélzeten. (A civil hajók, illetve egyáltalán bármilyen jármű közül pedig lényegében csak orosz jégtörőkre jellemző ez.) Ha az oroszok atomreaktoros cirkálórakétát építenek, az radikálisan lejjebb viszi az atomküszöböt, a balesetveszélyt is sokszorosára növelve. Emellett a fegyverkezési verseny is új erőre kaphat.

    Valószínűleg atomreaktor robbant fel Oroszországban

  11. Re:9
    Ha egy hadászati fegyvert fűteni/pátyolgatni kell, akkor ott ette meg a fene az egészet.
    Sokkal olcsóbb és biztonságosabb egy olaj kályhát beállítani Szergejnek, mint hogy RTG-vel bohóckodjon.
    Ez nem életszerű.
    Egyik norvég atomszaki szerint üzemelő reaktor bomlásterméket találtak, ami arra enged következtetni, hogy nukleáris hajtómű hibásodott meg.

  12. djts: a bárium a cs137 bomlási mellékterméke, a sr90 pedig simán együtt használatos az RTG-ben cs137-el, mivel amigy pont sr90-alapu RTG-ket használ(tak?) az oroszok a világítótornyokban is.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük