(2180) Harc a tudományok meghatározásáért

Tibor bá’ online

 

(könyvismertető: Kuhn vs Popper: The struggle for the soul of science by Steve Fuller ISBN 1840464682, Icon kiadás — Küzdelem a tudomány szellemiségéért)

Lehet-e úgy tárgyalni a tudomány lényegét, hogy fel se figyelünk Thomas Kuhn és Karl Popper filozófiai nézetei között meghúzódó konfliktusra? Nem könnyű elképzelni a tudomány filozófiai vonulatának áttekintését egy, e két kimagasló intellektus között húzódó vitának szentelt fejezet nélkül. Főleg, mert a köztük fennálló konfliktus utóhatásai mélyen bevésődtek mind a modern társadalomba, mind pedig az általános politikába.

Egyszerű szavakkal kifejezve, Kuhn az úgynevezett „alaptudományok” terén jeleskedett, aminek lényege, hogy serényen szorgoskodó tudósok próbálnak megfejteni egy feltételezés rendszer – vagyis a paradigma – által teremtett talányokat, miközben maga a paradigma érvényessége kétely felett áll. Természetesen csak addig, amíg a talányok mindent elsöpörnek és bekövetkezik a paradigmaváltás (ami a gyakorlatban nemigen következik be). Másfelől viszont Popper mestere volt a „hősies-tudomány” koncepciójának, amit olyan szándékosan forradalmi gondolkodókkal népesített be, mint Newton és Einstein, és arra ösztönözte a tudósokat, hogy folyamatosan tegyenek fel kérdéseket. Híres mondása, miszerint egy elmélet akkor tudományos, ha az hamisítható, arra utal, hogy folyamatosan elméletek cáfolatán járt az esze (a falszifikáció azóta is alapvető követelmény).

A Warwick Egyetem szociológiai professzorának Steve Fuller-nek érvelése szerint sajnálatos, hogy a vitát Kuhn nyerte meg. Ugyanis a tudományt sokkal inkább paradigmája igazolja, mint a haladásra irányuló törekvés. Más szavakkal kifejezve, a tudomány megítélése a mindenkori tudományos közösség dolga, bárkikből is álljon ez a közösség össze. Ugyanakkor Popper szerint a tudomány eszméje lehetővé teszik annak kijelentését, hogy az egész, úgy ahogy van, hibás. Kuhn ezt nem engedi meg, mert nem tett különbséget történelem és normatív szabvány között. Ennek ellenére Kuhn radikálisnak van kikiáltva, míg Poppert önkénnyel vádolják. Fuller könyvében ezeket az eltájoló elképzeléseket megmagyarázza és helyére teszi. Ezen kívül Fuller bemerészkedik a Hideg-háborús ipari-katonai komplexus összefonódás berkeibe, valamint az akadémiai elit történelmébe és ideológiájába. Egy elegánsan megírt könyv, amiben egy régi vita morális és társadalmi utórezgéseiről új és érdekes perspektívák vannak felsorakoztatva. Csak remélni lehet, hogy magyarul is ki fogják adni!

A falszifikáció Karl Popper (a XX. század egyik legbefolyásosabb filozófusa) nevéhez fűződik. Ugyanis Popper alkotta meg a kritikai racionalizmus fogalmát. Ez a megnevezés fontos, jelzi a klasszikus empirizmus elutasítását, és a tudománynak a „megfigyelés-induktivista” szemléletét, amely ebből alakult ki. Popper az utóbbi ellen erősen érvelt, azt tartván, hogy a tudományos elméletek univerzálisak, és csak közvetve, az elméletek következményei alapján tesztelhetőek. Véleménye szerint a tudományos tudás általában nem redukálható egy megadott bázisra. A hipotéziseket egy kreatív folyamattal hozzuk létre, hogy a már felmerült problémákat velük oldjunk meg, nem pedig bizonyos megfigyelésekből általánosítva. Egy tudományos elmélet, mivel univerzális állításokból áll, véges pozitív megfigyelés igazolhat, de nem bizonyíthat (lásd: verifikáció). Ugyanakkor az igazolás és a cáfolás nem szimmetrikusak: egyetlen ellentmondó megfigyelés viszont cáfolhat egy elméletet. Ennek megfelelően a cáfolhatóságot tette meg határ kritériumnak a tudományosságot illetően: azaz egy tudományos elméletet egy áltudományos elgondolástól az különböztet meg, hogy az előbbi előre meghatározott módon cáfolható (meg lehet mondani azon eseményeket, amelyek ha bekövetkeznek, akkor elvetjük az elméletet. Ehhez kapcsolódik Popper “döntő kísérlet” fogalma, amelyet elvégezve, két rivális elmélet között választani lehet, mivel az egyik szükségszerűen hamis.

Amit többeknek meg kellene jegyezni, hogy ha egy állítás nem cáfolható, akkor az nem tudományos. Ez rettenetesen fontos, mert ez a tudományosság alappillérje. Ezért van az, hogy különböző szektaszerű állítások nem cáfolhatók, viszont éppen ezért nem tudományosak.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Egy gondolat erről: „(2180) Harc a tudományok meghatározásáért

  1. Kuhn hozzáállása magában hordozza a lehetőséget, hogy emberek egy csoportja kikiáltsa magát tudósnak, és egyéb célból létrehozzanak egy „tudományt”, aminek meghatározzák az alapvetéseit, a szabályrendszerét, a vizsgálati módszereit, anélkül, hogy annak bármi köze lenne a valósághoz. Ha elég okosan állítják össze a rendszert, azon belül még falszifikálható állításokat is megfogalmazhatnak, gondosan ügyelve arra, hogy olyan kérdést ne tegyenek fel, ami magának a „tudományuknak” a létjogosultságát megkérdőjelezné.

    Azon felül, hogy így aránylag kis erőfeszítéssel kerülhetnek a „tudós” elismert szerepébe, ezáltal a társadalom előtt igazolhatnak olyan életidegen dolgokat, amiket amúgy a társadalomnak esze ágában sem lenne elfogadni, befogadni. Erre egy aktuális példa a „gender studies”.

    És mivel van ez az elv, hogy a tudományt csak az azt művelő tudósok ítélhetik meg, sőt még alkotmányba is foglalták, a társadalom tehetetlen ezekkel a fertőt terjesztő bomlasztó áltudósokkal szemben.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük