(2039) Az oktatásról/2016

Vendégposzt

 

Európában közoktatás a XIX. Század derekáig nem létezett. Magyarországon a közoktatás gondolata báró Eötvös József fejében született meg a szabadságharc idején, de annak leverése a megteremtését megakadályozta. A kiegyezést követően Eötvös újra vallás és közoktatási miniszter lett, és e minőségében megalkotta és elfogadtatta az általános tankötelezettséget 1868-ban. Ez annyira úttörő volt, hogy a társadalmilag fejlett Angliában is csak két évvel később született oktatásügyi törvény. Eötvös sajnos hamarosan elhunyt (1871), de kezdeményezését Trefort Ágoston folytatta a középiskolák terén.

A közoktatás egy olyan terület, ahol az intézkedést követő eredményre 2-3 évtizedet kell várni. Magyarországon a kedvező hatás az I. világháború idejére jelentkezett, és folytatódott olyan mértékben, hogy például az első atombomba kifejlesztésénél három magyar származású tudós is jelen volt: Wigner Jenő, Teller Ede, és Szilárd Leo.

Az igen jelentős reformot jelentő közoktatás azonban nem csak a nemzet általános műveltségét emelte, hanem megteremtett, majd kialakított egy megbecsült tanító/tanár réteget, akiknek kiemelkedő státuszuk volt. Tanárnak lenni általános megbecsülést jelentett egészen Rákosi Mátyás fordulat évéig (1948). Innentől kezdve indult el előbb egy lassú, majd egyre gyorsuló hanyatlás. Az a tanár, aki 1944-ben végzett, az 1990-ig volt a pályán és komoly visszahúzó hatást fejtett ki az utána végző (most már) pedagógusokra. De csodák nincsenek, az elnőiesedés, a tanári kar politizálása, az anyagi megbecsülés elsilányítása (ami az egyre anyagiasabb világban magával hozza a presztízsvesztést) meghozta a kedvezőtlen hatást. Ennek férges gyümölcse éppen tegnap érett be, amikor is nyilvánosságra jutott a PISA jelentés, aminek értelmében a magyar diákok ismeretei jelentősen tovább romlottak.

Ezek után nézzük

 

Egy anonymus pedagógus vendégposztját

Kedves Barátaim!

Azért írok a magyar oktatás jelenlegi helyzetéről, mert tudom, hogy egy ország oktatási színvonala akár két generáció életére is kihat, s a társadalom, így az egyén boldogulását is hatványozottan befolyásolja. Játszunk el a gondolattal, mi vár ránk, ha a „nagy összeomlás” mégsem következik be! Tegyük fel, hogy minden a lehető legjobban alakul hazánkkal kapcsolatban, s vizsgáljuk meg, mi várható az elkövetkezendő évtizedekben abból a munícióból, amellyel jelenleg gyermekeinket felvértezzük.

Elsőként szögezzük le, hogy a magyar oktatásba, mint ahogy a Magyarországon élő emberek nagy többségének zsebébe is, temérdek forrás érkezik folyamatosan, ha világviszonylatban vizsgáljuk, sokkal jobban állunk, mint a középmezőny. S ne felejtsük el, hogy a jobb minőségű oktatás, ill. az elégedettebb életérzés (direkt nem magasabb életszínvonalat írok) eléréséhez nem feltétlenül pénz kell, gondoljunk csak a világháborúk utáni állapotokra, és arra az oktatási rendszerre, amely a viszontagságok ellenére (vagy éppen pont ezért) ontotta magából a Nobel díjas tudósokat. Nos tehát úgymond az oktatási rendszerbe jelenleg sorozatosan érkeznek és érkeztek milliárdos fejlesztések, képzésekre fordítható ún. humán erőforrás tőke, s mindenféle flancos dolog, amelyekkel csak az a baj, hogy nem a megfelelő helyen és nem a megfelelő időben landoltak. Egy szűk réteg például a 2005-2010 közötti években véresre kereste magát gagyi pedagógus tréningek és ún. módszertani fejlesztéssel kapcsolatos képzések megtartásával. Aztán jött a digitábla őrület, amikortól az már nem is tanár, aki nem működteti a számítógépet legalább a tanórája felében, persze sokszor felesleges és értelmetlen dolgokra használva. Például van olyan tanterem, ahol leszerelték a krétás táblát, mert jött a digitális. Aztán két év múlva kiégett benne az izzó (pont lejárt a garancia 😀 ), s mivel a fődarab cseréje már többe kerülne, mint vásárolni egy új kivetítőt, a hightech jó időre elsötétült. S bizony, krétás tábla sincs, mert azt ugye a bölcs igazgató, a tanári kar helyeslésére leszereltette anno. Ő már nyugdíjban van, felelősség nuku, a probléma viszont marad. Most „ideiglenesen” csomagolópapírra írhatnak a nemzet napszámosai, mert csak nem gondoljátok, hogy a digitábla felületét össze lehet filcezni (elvileg így is használható lenne, de igazgatói utasításra másként oldjuk meg a problémát).

A Fidesz-KDNP kormány érkezésével többletforrás nem érkezett, sőt, ha a bér jellegű kiadásoktól megtisztítva nézzük az ide vonatkozó költségvetést, a mindennapi működésre szánt összeg kevesebb lett. A pedagógus béreket muszáj volt rendbe tenni, mert tarthatatlan volt, hogy egy főiskolát végzett szakember alig vitt többet haza adózás után, mint a takarítónő, s legyünk őszinték, itt semmi mellékes nem adódik, ami kiegészíthetné a gyalázatosan alacsony bért, mint például az egészségügy –egyébként szintén gyalázatos– hálapénze. A kormány részéről zseniális húzás volt, hogy a bérfejlesztést 1+4 részletben valósították meg, hiszen így a további működéshez feltétlenül szükséges bérfejlesztést 5 éven keresztül, tehát kormányzati ciklust átívelően lehetett a kirakatban tartani. A most már kizárólagosan kormányzati körökből irányított médiák és híradásaik 6. éve mossák a tájékozatlan átlagpolgárok agyát azzal, hogy ma Magyarországon a pedagógus anyagilag elismert ember. Tudom, ez mindig sarkalatos pont, mert a társadalom irigy és buta, hiszen kevesen értik meg, más keretek között folyik a munka, más eszközökkel, így az oktatást nem lehet sem gyárhoz, sem szolgáltatókhoz hasonlítani. Ugyanígy helytelen karitatív, vagy egyházi tevékenységként is megközelíteni. Valójában a nemzetközi, EU-s összehasonlítások is értelmetlenek, az ezekhez történő igazodási kényszer is csak problémákat szült.

2010-től a fizetéseket illetően annyi történt, hogy a mindenkori béreket megfosztották a túlóra-, a minőségi-, és a különféle posztokkal – pozíciókkal együtt járó pótlékoktól. Ezt követően az alapot megemelték 50% körüli összeggel, amit 5 részletben adtak oda. Az első részlet az 50%-nyi emelés felét tartalmazta, majd évente ennek a többi részletét, tehát az emelés másik felének a negyedeit. Ha a pótlékokat beszámítjuk, ez az emelés már messze nem éri el a korábbi gyalázatos bér felét, inkább csak annak harmadát, egyeseknél negyedét. Ezért fizettek évekig még kompenzációt is azokban az esetekben, ahol a „bérrendezés” után az éves jövedelem kevesebb lett, mint a pótlékolt éves bér volt előtte. A kompenzáció csak akkor járt, ha valaki azt előre, írásban kérte. Ha tévedett, a kompenzációs összeget kamatostól kellett visszafizetnie. Igazán korrekt megoldás! Ez egy konkrét esetben így néz ki havi bérre bontva: előzetes bér havi 135.000 ft nettó pótlékolva, 110.000 ft nettó pótlékok nélkül. Megemelt bér: 1.év: 137.000 ft nettó (pótlékok kivezetve), 2. év: 143.000 ft nettó, 3. év: 149.000 ft nettó, 4. év: 155.000 ft nettó, 5. év: 161.000 ft nettó (ismét fizetésemelést kaptak a pedagógusok, hogy a fene a jó dolgukat! 😀 ) Szándékosan egy átlagos, középkorú, tehát nem kezdő, általános iskolai, főiskolai végzettségű pedagógus példáját vettem alapul, amit bárki könnyedén ellenőrizhet, hiszen mindenkinek a közelében előfordul egy – két pedagógus. Most a számolós résznél nem az a kérdés, hogy megérdemlik –e az oktatók a magyarországi átlagban szerintem egyáltalán nem kiemelkedő 160-180.000 ft-os nettó havi fizetésüket, hanem az, hogy ilyen helyzetben mit várna, ill. mit várhat a társadalom tőlük? Az emelés megkezdésekor egyébként ígéretesen a bérminimumhoz kötötték a pedagógus bértábla alapját, de felismerve, hogy így nem lehet pár év alatt erodálni a választási ígéretként bedobott csontot, ezt a részt gyorsan ki is vezették, hiszen így egy mostanihoz hasonló minimálbéremelésnél megint emelni kellene a tanári fizetéseket is, hogy megőrizzék értékarányukat, s ebben az esetben nem csúszhatna vissza a bérek reálértéke a régi gyalázatos szintre. Az őszinteséghez hozzátartozik, hogy 2016-tól az osztályfőnök, a munkaközösség vezető és a gyermekvédelmi felelős pozíciókat órakedvezménnyel és/vagy párezer forintos havi anyagi juttatással is elismerik.

Míg a csapból is a fizetésemelés folyik, láthatjátok, az emelkedés valójában 137E-ről 161E ft 5 évre elosztva, s észben tartva, hogy a KSH szerinti nettó magyar havi átlagfizetés már ezen összeg felett van. Közben nem tudom, hány munkahelyen van még arra példa, hogy a betegség, vagy bármely más okból hiányzó kollégákat ingyen, juttatás nélkül kell helyettesíteni, napi max.2, havi max. 6 órában. Ezzel a szintén zseniális húzással a kormány egy kisebb intézményen belül is legalább 1, de inkább 2 álláshelyet spórol az iskolai kötelező óraszámra vetítve, amit lényegében az ott dolgozók fizetnek meg ellentételezés nélküli munkájukkal. Persze, hogy ilyen körülmények között folyamatosak a súrlódások, és nyilván egy ilyen körülmények közé szorított egyén sem a munkaadójának, sem a kormányának, sem az őt körülvevő és rendre még mindig a múlt közhelyei alapján irigyelő társadalomnak nem lesz hálás! Nem beszélve az ilyen munkahelyen nélkülözhetetlen kollegialitásról, ahol a betegekre haragudni szokás, mert ugye ingyen kell őt helyettesíteni. Ha jelenlegi díjon csak heti 2 óra helyettesítést levonunk az emelt havi fizetésből, lényegében alig kapunk nagyobb összeget, mint ami a korábbi fizetés volt. És nincs vége, mert akkoriban heti 22, most pedig 22-26 kötelező tanóra megtartása alapján jár a fizetés, vagyis nyugodtan mondhatjuk, hogy a korábbi munkaterhek heti 4 órával növekedtek, s ennek ellentételezése sem jelenik meg (átlagosan 24-el számolva is, havi 8 óra plusz jön ki, de szerintem mindenhol a maximumra pakolnak, ami plusz 16 óra havonta). Azt már nem is hámozgatom, milyen üdítő, amikor egy családias tantestületen belül dönteni kell, ki menjen helyettesíteni, milyen szempontok alapján, ki ügyeljen pluszban, s ki legyen az, akit csak 22, akit 24, s akit az adódó helyzet miatt a maximális 26 heti kötelezően megtartandó tanórára osztanak. Igazán jó érzés lehet vezetőként is fellépni ilyen körülmények között, amely állás lassan jobban hasonlít egy titkárnő állására, s messze távol áll az igazi iskolaigazgató, tantestületeket alakító és összetartó szereptől. Nem csoda, hogy már csak azok jelentkeznek az ellátására, akik a tantermekben nem tudnak, vagy nem akarnak helyt állni. És ez a kontraszelekció csak egy véletlen, aprócska pontja a rendszernek. Tényleg igaz, hogy a társadalmi problémák hatványozottan leképezésre kerülnek az iskolákban.

És igen, jól gondoljátok, a kormányzat egységes teherviselés programja jegyében simán előfordulhat, hogy Bivalyrecsegén  22 órával havi 2 óra helyettesítéssel ugyanannyit keres egy ugyanolyan beosztású pedagógus, mint mondjuk Budapesten egy nagyobb suliban 26 alapórával, és havi 6 túlórával. Ez ugye havi szinten 90 tanóra vs. 110 tanórát jelent, s lehet tovább számolni éves szinten, felszorozva tanáronként, és hozzá rendelve a nem létező forrást, amit a Minisztériumnak esze ágában sincs biztosítani.

Ismét hadd erősítsek rá arra a tényre is, hogy jelenleg a napi munka minősége egyáltalán nem fontos, hiszen erre pótlék, jutalmazására forrás nincs, egyetlen lehetőség az előrelépésre az 5 évente tartott minősítő vizsga. Jól hallottátok, 5 évente néhány alkalommal beülnek az óráikra, és lehet kategóriát ugrani a fizetéstáblán, ami kb. havi 10-15.000 ft nettó plusz pénzzel jár. A feltételek között nem a napi rutinmunka minősége szerepel, az nem fontos! Pár bemutató óra, dokumentációk, előre elkészített (vagy valakitől megvásárolt, esetleg szívességből beszerzett 😀 ) óravázlatok, meg egy lehetőleg önfényező, diplomamunkához hasonlóan elkészített portfólió, és annak megvédése a Bizottság előtt. Tulajdonképpen részben szerencse kérdése, részben pedig egymásnak osztogatott elismerés, mert a Bizottságban két idegen és az intézményvezető ülnek. Most gondold már át, egy óvónőnek, vagy ének szakos hölgynek mi érdemi hozzászólni valója lehet a fizika tanításához?! Nyilvánvaló, – mert az ember így működik – hogy továbbra is az dönt, jól fekszel-e az igazgatónál. (Ha dugod az igazgatónőt, vagy az igazgató úr téged, tuti biztos befutó vagy 😀 ) A Bizottság elnöke és küldötte maximum a dokumentáció megfelelőségét tudja érdemben vizsgálni, ilyen rövid ismeretség és szemlélődés útján még nagyobb baj, ha saját véleményt próbál alkotni! S az sem mellékes, kikből verbuválódott, ez a modern kori, a Rákosi és a Kádár rendszer besúgóira emlékeztető banda.

Bizonyára sokan kezdik megérteni, miért az indulat, a sztrájkkészültség a pedagógusok egyik nagy csoportja részéről. De miért van az, hogy sokan elégedettek, más véleményen vannak, s esetleg van egy ismerős, aki nem a felvázolt kondícióval rendelkezik, hanem 260E nettót visz haza havonta? Itt az „oszd meg és uralkodj” elvét fedezhetjük fel, ami szintén politikailag jó húzás volt, és lényegében ez az a pont, ami miatt baszhatjátok a gyerekeitek jövőjét, hacsak nem a közoktatási rendszeren túl (is) próbáltok megoldásokat keresni. Azok a tanítók és tanárok ugyanis, akik korábban rendelkeztek szakvizsgával (pl. egyetemi 2 év levelező képzésben vállalt továbbtanulás, valamilyen hottentotta képzés jegyében, kevés üdítő kivételtől eltekintve haszontalanságokkal teli, kizárólag a fizetésbeli előmeneteli rendszer szempontjából működő kategóriaugrások miatt vállalt plusz teher) nem hagyták annyiban, hogy a havi 10-20.000 ft-os plusz forrásaikat ez a rendszer benyelje, így kiharcolták a „pedagógus II.” minősítést. Nem volt nehéz megalkudni velük, hisz többségük csak pár évig élvezheti az előnyöket, mert nyugdíj előtt álló személyekről van szó, akik életkoruknál fogva is leginkább felelősek azért, hogy az oktatási rendszer idáig silányodott az elmúlt 40 évben. Természetesen vannak kivételek, de inkább az a tapasztalat, hogy az igazán jó pedagógusok véletlenül sem illeszkednek ehhez a rendszerhez, s inkább vállalják a további minőségi munkát az „I. kategóriában”. Azt is látni kell, hogy azért senki sem okolható, mert több fizetést szeretne, s ha erre lehetősége adódik, nyilvánvaló, hogy az ehhez vezető úton végigmegy, azt meglépi.

Ennek biztosítására hozták létre a mesterpedagógus, a szaktanácsadó és a szakértő kategóriákat. Előbbi kettő esetén azok csatlakozhattak, akik a rendszerben alattuk lévőket segítve kívánták a pár éve felálló szörnyedvény szervezetet felépíteni, s az igazi gerinc a szaktanácsadó kategória, amely a rendszer totális kiszolgálásában érdekelt, hiszen létét és kiemelten, sőt vérlázítóan magas fizetését is annak működtetésének köszönheti. Ők kerülnek azokba a csoportokba, akik néhány tanóra látogatásának tapasztalata alapján dönthetnek, a Kolléga magasabb fokozatba kerül 5 évre, vagy épp el is tanácsolhatják a pályáról, alkalmatlannak minősítve Őt. Nem arról van tehát szó, mint régen, hogy jön egy megyei szinten elismert szaktekintély, aki vagy elégedetten bólogat, vagy fenékbe billenti az igazgatót, az pedig majd a tanárát, ha rosszul csinált valamit, hanem valójában egy szakmailag teljesen ismeretlen előéletű, de egy ilyen eljáráson már megfelelt „valaki” személyesen minősít egy munkavállalót, rosszabb esetben akár figyelmen kívül hagyva annak sajátos munkakörülményeit. A korrupció melegágya, s a diktatórikus politikai érdek érvényesítésének legjobb módja. Nem is csoda, hogy a beetetés után sokan csalódottan mondtak le az ilyen körülmények között járó kimagasló jövedelemről, s inkább tömegesen visszakoztak! De ettől függetlenül a rendszer működik, s a dolog pikantériája, hogy kiépítése ugyanúgy EU pályázati pénzekből történt, mint a fizetős autóútjaink kivitelezése, vagy épp a csodálatos KLIK létrehozása.

Apropó KLIK (Klebelsberg Kunó forog a sírjában). Korábban az iskolák működésével és minden kiadásával kapcsolatos dolgot az Önkormányzat intézett. Valahogy működött is a dolog, mert az adott község/közösség vezetői sajátjukként tekintettek az ott tanuló diákokra, az alkalmazásukban álló tanárokra, s nyilván a saját tulajdonú épületben lévő, működtetett iskolákra is. Persze ebből adódóan voltak az országban gazdagabb önkormányzatok, így jobb sorsú iskolák, s elhanyagoltabbak is a szegényebb településeken. Nos, ezt a csúfos esélyegyenlőtlenséget hivatott a KLIK felszámolni. Első körben a fenntartást vették át állami szinten egy országos mamut KLIK-hez, a működtetést (épületfenntartást) végezhette az Önkormányzat. Boldogok is voltak ettől, hiszen a költségek egy része maradt, cserébe nulla beleszólás a helyi oktatásba. Volt is vita folyton, ki vegye a krétát, ki fizesse a bedöglött fénymásoló javítását, ki a felelős ezért és azért? A KLIK-nek meg országos szinten fogyott el a pénze, most nem egy – két helyen jelentkeztek a likviditási gondok, hanem országszerte mindenhol. A KLIK imázsa rövid időn belül olyan szintű lett, hogy szolgáltatók és beszállítók már nem voltak hajlandóak szerződést és üzletet kötni vele, így az iskolákkal. A tanárok is tiltakoztak, majd a nemrég alakult „Kerekasztal” (benne a Nemzeti Pedagógus Kar – pedagógus érdekvédő szervezet, állami fenntartással 😀 és hasonló független szervezetek nyomására szétszedték a nagy KLIK-et sok kicsire. Most majd megyei, akarom mondani járási szinten jönnek elő a problémák, januártól megláthatjuk igazam lesz-e  ebben. Non plusz ultraként az oktatást totálisan állami kézbe vették, január 1-től mindent a KLIK-ek végeznek, tehát eztán már azoknak az Önkormányzatoknak sem lesz esélyük besegíteni, amelyek a működtetés terén próbáltak pluszokat betolni, egy- egy épületkorszerűsítéssel például.

A „nemzet napszámosai” többször felálltak már. De a társadalom többsége szerint alaptalanok a követeléseik, hiszen ők túlfizetettek, nagyképűek, kizárólag szar munkát végeznek, és a szünetek miatt is inkább fogják be a pofájukat. Kedvenc sztorim, amikor a tavaszi szünetet lerövidítették, mondván, hogy a tanároknak túl sok a pihenőidejük. A szülők rettentően helyeseltek, a diákokat – mint nagyjából a legtöbb ilyen jellegű dolog – nem izgatta, a politika – egyébként nagyon helyesen és élelmesen – szavazói tőkét kovácsolt belőle, a szakma ellenezte, de beletörődött. Aztán következő évben, amikor a diákok lázongtak, hogyan pihenjenek ennyire rövid idő alatt, elsőként ismerhették fel, a társadalmi elvárásként született kibaszás nem azokat érte fájóan, akik ellen szerették volna bevezetni, hanem őket, akik állítólag a mindenkori társadalom gerincét adó kedves szülők, sok esetben egyetlen kincsei és reménységei. Ezt kizárólag azért szúrtam közbe, mert társadalmi szintű problémák kitörése esetén általában nem látjuk, s nem találjuk az egyéni felelősöket. Pedig megvannak, csak a dolgok mögé kell nézni kicsit. Szóval mielőtt megindul a ki miatt, mikor és hogyan szarták el a rendszert, meg melyik politikai irányzat, melyik politikus, vagy társadalmi, gazdasági szereplő a hibás, az ember inkább elsőként nézzen magába és gondolja át alaposabban a témát!

Egy tanárnak ma heti 40 órát kell dolgoznia, amelyből 22-26 órát tényleges tanórán tölt, 32 órát az intézményben tartózkodik, és mindössze napi bő másfél órája marad otthoni felkészülésre, szellemi értékeinek szinten tartására, tudásának fejlesztésére (ha nagyon ideális helyzetben nem osszák ingyenes túlórára). Korábban, nagyon bölcsen 22 tanórával számolva s rátéve azt a pár lyukasórát, ami kényszerűen adódik egy órarendben kb. 28 órát volt intézményben, tehát majdnem napi 2,5 órája volt erre, amire véleményem szerint szükség is van! Azt mondod nincs? Akkor próbálj meg egyfolytában beszélni 7 órán keresztül, 10 perces pihenőkkel megszakítva. Csak egyszer próbáld meg! Rá fogsz jönni, hogy egy átlagember károsodás nélkül, biológiailag napi max. 4 órát képes így megfelelő szünetekkel teljesíteni. Ne mondd, hogy nem adódik ilyen, mert a mindennapos testnevelés mindenhatósága miatt az órarendek és a helyettesítési tervek már nem szakmai alapon készülnek, hanem úgy, ahogy végre összeáll és kijön. De ha átlagolva és törvény szerinti keretek között 26 heti órával számolunk is napi 5,2 óra jön ki, ami fizikálisan is megterhelést jelent, és akkor még nem beszéltünk az idegi terhelésről, ami szintén jelen van az ilyen jellegű munkahelyeken. Aki veszekedett már otthon házastárssal, ne adj Isten saját gyermekével, tudja, hogy ez a szitu nem ugyanaz, mint hímezni egy terítőt, csendben írni egy cikket, vagy meghúzni 300 csavart egy szalag mellett. Nem állítom, hogy ez a munka nehezebb, vagy magasztosabb, vagy megbecsülendőbb, csak azt, hogy MÁS! Ha pedig más, akkor a körülményeit is másként kell kialakítani, s más elbírálás alá is kell kerülnie. A fentiek tükrében azt hiszem, senki sem haragudhat meg rám, ha kijelentem, hogy a mai Magyarországon dolgozó tanárok nagy része sajnos testi-lelki roncsként fogja végezni pályáját. S a társadalom még mindig ott tart, hogy ezt rendben valónak gondolja, lényegében csak arról van szó, hogy testi-lelki roncsok foglalkoznak a gyerekeddel a legértékesebb pillanataiban. Most bizonyára sok tanár zsebében is kinyílt a bicska, mit merészelek, roncsnak nevezem őket, de mielőtt kikérné magának, kérem gondolja át, mekkora idegi terhelés zúdul Önre, s ezt ki tudja-e bírni 40 éven keresztül, főleg 40 év felett, merthogy minimum ennyi a jelenleg oktatásban dolgozók átlag életkora. A már nyugdíjas éveket töltő, vagy nyugdíj mellet pár órában még mindig dolgozó, évtizedeken át a jelenlegi rendszer terheinek töredékét viselő okoskodó meg jobb, ha most bölcsen hallgat. Ez a rendszer már messze nem az a rendszer, de sajnos az elismerése és a javadalmazása még mindig jócskán várat magára.

A tanárok is hibásak. Számtalanszor elcsodálkozom, hogy egy értelmiségi pályán működő ember bizonyos kérdésekben hogyan tud együgyű lenni, s néha milyen nehezen észlel összefüggéseket, ezért alkalmazkodásra abszolút képtelen szituációban találja magát. Nyilván nem lehet a gyakran hallott jogos szülői panaszokat sem a szőnyeg alá seperni, és nem lehet mindent a körülményekre fogni, mert míg a tanár is ember, elsősorban neki kell EMBERként viselkednie. Ennek viszont nem minden szegmense tanulható, sőt ez talán nem is tanítható, egyszerűen alkalmasság kérdése. Ha pedig az alkalmasságot boncolgatjuk, érdemes lenne egy IQ tesztet kitöltetni a társadalom eme szegmensében, s én nem csodálkoznék, ha az átlag nem érné el a 100-at. Ugyanezt érdemes lenne megvizsgálni az érzelmi intelligencia esetében is, mert ugye nem annak magas az EQ-ja, aki empatikusnak tartja magát, meg mindenfélén átnéz, mindent megbocsát, hanem annak, aki különbséget tud tenni a diákja viselkedésével kapcsolatban, s egy jól irányzott nevelési hatás célt érése terén. Lásd, nem akkor statuál példát a „tanórán nem megyünk ki a mosdóba” szabállyal, amikor szerencsétlen kölyöknek tényleg csőrepedése van. Persze ezt a szituációból fel kell tudni ismerni, különben a gyerek bolonddá teszi a tanárt, s emiatt bizony a tanár a felelős, nem a gyerek a hibás. Igenis tudnia kell, mikor komoly a kérés, és mikor kekeckedés, esetleg hiszti, még akkor is, ha sokszor igen homályos határral rendelkező dolgokkal kapcsolatban kell állást foglalnia és felelős döntések sorait meghoznia. Mindebben a szülőnek is partnernek kell lennie, nem ronthat ajtóstól a házba, ha valami nem az akarata szerint történik, hiszen itt közösen elfogadott, kollektív szabályok vannak, s mindenben az iskola rendjéhez kell alkalmazkodni, következetesen, kivételeket csak tényleg rendkívüli helyzetekben hagyva. Általában azok a szülők, akik rendre küzdenek a gyerekeik jogaiért, s mindent a kicsi érdekében csinálnak, serdülőkorban szó szerint megszívják, s megtanulják a saját kárukon, és sajnos így saját gyerekük példáján, hogy a nevelés bár egyszerűnek tűnik, mégsem az.

Az oktatás minősége a felkészültségtől, a napi tudományos haladás követésétől, és a felhasznált oktatási eszközök, elsősorban a tankönyvek minőségétől függ. Ezzel mindent elmondtam, s ami ide vonatkozna könnyebben nyomon követhető egy általános iskolai tankönyv áttanulmányozásával. Érdekes, hogy ezeket a „modern” tankönyveket már 6-8 ember írhatja, s legalább 4 szakértő lektor nézi át, a kiadása csak akkreditációt követően működhet, mégis a szakoktatók többsége kénytelen saját, jól bevált vázlatok és magyarázatok bevetésével közvetíteni a tudást. Hiszen, ha a skandináv mintára csak passzív szereplőként lépne fel, s a meglévő állami segédletek felhasználásával tanítana, akkor jó 100 évig még biztosan nem csatlakoznánk a világ oktatásának élvonalába. Itt érdemes emlékezni, mennyi idő jut naponta és hetente egy tanárnak felkészülésre, segédletek készítésére, regenerálódásra, mennyire motiváltak ebben, s mennyit ér a pluszban befektetett tudás és munka. Ráadásul a minősítő rendszer a magyarázatokkal agyonfűzött tanórákat negligálja, a munkáltató tanórákat pedig kifejezetten díjazza. Mindezt olyan környezetben, ahol lassan a diákok 60%-a funkcionális analfabéta.

Egy gyermek fejlődése nem az iskolában és nem a tanárok által kezdődik. Már a méhen belüli szakasz meghatározó, sőt az örökletes tényezők a legfontosabbak (hiába próbálnak sokan ezzel szembe menni, nem fog sikerülni). A csecsemőkori ingergazdag környezet, a mászás, a mozgás, a mesék, és a szülői törődés, valós szeretet pótolhatatlanok! Ezt a fajta elmulasztott, családban helyet kapó törődést nem lehet intézményesített módon pótolni. Véleményem szerint emiatt hibás az a szemlélet, hogy a felső tagozatos lemaradást toljuk vissza alsóba, az alsó tagozatost óvodába, és aztán…? Amit az elején otthon bármi miatt elmulasztottak, az később csak nagyon sok erőfeszítés árán, nagyon nehezen, és tökéletesen semmiképpen sem pótolható. Ez tulajdonképpen tény, bármilyen próbálkozás és elv, ami ezt nem veszi figyelembe bukásra ítéltetett. Erre mondták régen, hogy „hülye család – hülye gyerek”. És ha sok az ilyen család, azért nem az iskola a felelős, és sajnos az iskolarendszer ezt nem tudja orvosolni. Viszont szépen befolyásolja azok fejlődését a fűnyíró elv alapján, akik egy ilyen rendszerben – szépen megfogalmazva – integrálódnak. Ebből otthon annyit tapasztalsz, hogy a gyerek hazajön, aztán olyan marhaságokat mond és kezd csinálni, amitől a hajad égnek áll, mert a suliban a többség ezt tekinti értékesnek, mindenki így csinálja. Itt a tanár véleményformálóként felléphet, de a folyamatokat alapvetően nem befolyásolhatja. Sok esetben a szülő sem tehet semmit, hiszen „hülye társadalom – hülye emberek” elv érvényesül, s a kör bezárul. Vagy egyházi iskolát választasz, esetleg fizetős magániskolát, ahogy a felső tízezer teszi. Persze idővel oda is begyűrűznek a gondok, mert egy pedagógus sok mindent elérhet, de nem tehet csodát. Esetleg apróbbakat.

Sokáig lehetne még szaporítani a szót, de hogy baj van (itt is), az szerintem ennyiből is kitűnően nyomon követhető, s talán az is, hogy mi jelenthetné a kiutat. Kérdés, hogy ezek után is ugyanilyen arányban lesznek-e azok, akik elindulnak a pedagógushivatás gödrökkel teli útján, s azok, akik bírálóként lépnek fel velük szemben, és nem partnerként szeretnék maguk mellett tudni őket. Egyáltalán lesz-e olyan szakember, aki az újakat hajlandó és képes is betanítani, s a jelenlegi tankönyvek helyett vagy mellett használhatót alkotni? A közhelyként ismert problémákat most nem érintem, feleslegesnek tartom itt tárgyalni őket, hiszen például mindenki tisztában van azzal, hogy mindemellett a tanári szakma elnőiesedett, sok helyütt zártkörű, egymást minden körülmények között védelmező érdekközösségek működnek. Ezek felszámolása rövidtávon legalább olyan reménytelen, mint a hivatali és politikai korrupció megszüntetése.

Végszóként még annyit, hogy mosolyogva várom, amikor a Ratkó generáció utolsó tagjai is nyugdíjba vonulnak erről a pályáról, s a középkorosztály hiányzó emberei miatt kritikus tanárhiány alakul ki, vajon ebben a helyzetben is kimeríthetetlen erőforrásként, mintegy fogyóeszközként fog majd tekinteni rájuk a társadalmi rendszer, vagy a kialakult szemléleten változtatni kényszerülnek? Lehet gyorstalpalókat szervezni még alkalmatlanabb résztvevőknek, vagy tudomásul kell venni, hogy pont a jelenleg leginkább hiányzó, 30-40 éves korosztály megbecsülésére és most már képző munkájára lenne szükség, az utánpótlás és egy jobban működő rendszer kialakítása céljából. Mert ezt a szakmát nem a főiskola és az egyetem padjaiban lehet megtanulni! Bizony, a rendszer megújításának legfőbb gátja, hogy annak a szegmensnek kellene megújítania, amely a legsúlyosabb károkat okozta évtizedekig benne, s ez felülről – lefelé nem fog működni. A politikai felhangokról, s a jövő – menő miniszterek, államtitkárok érettségéről és rátermettségéről nem is beszélve! Elképzelem, ahogy a fizikatanárt „nyasgem” kijelentése miatt alkalmatlannak nyilvánítja a Minősítő Bizottság, majd miniszteri utasításra menesztve Őt a versenyszférába, hirdetést ad fel a helyi KLIK, fizikatanári állás betöltésére: bármely szakkal. Az állást hosszas pályáztatás útján az igazgatónő testvére kapja meg, aki mellékesben dohányboltot üzemeltet a sarkon. Nem is vagyunk olyan messze ettől. Hajrá Magyarország!

 

U.i.:

Egyszer talán nekiállok írni egy tanári élettapasztalat-gyűjteményt megtörtént esetekről név nélkül, mert azok roppant tanulságosak tudnak lenni, az „oktatási kerekasztal” bármely szereplőjéről legyen is szó.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

78 gondolat erről: „(2039) Az oktatásról/2016

  1. Tibor bá ez nagyon ütős lett!Le kellene közölni az M1-en meg a többi ‘tapsoló’ állami médián.A párom több mint 30 éve pedagógus,
    szó szerint ezeket hallom Tőle is nap mint nap.

  2. ” „hülye család – hülye gyerek”. És ha sok az ilyen család, azért nem az iskola a felelős,”
    Ismétlem:Azért nem az iskola a felelős!

  3. Már bocs, de a hülye családok kikből állnak?
    Előző generációs gyerekekből/tanulókból.

    Tehát ha egy generációt elhülyítünk, akkor minumum kettő hülyül el valójában.
    Nem az iskola felelős. Az iskola IS felelős VOLT …

    A dolog visszafordítása nehezebb, és hosszabb kifutású.

  4. „Akkor próbálj meg egyfolytában beszélni 7 órán keresztül”

    Pénteken nekem 11 órám volt, és csak azért nem 12, mert azt már az órarend nem tudta kezelni, és két órát ‘egybetolt’. Mindez egyetemen…, ahol heti 10 órát kellene tartanom hivatalosan. 😉 De a kollégáknak simán összejön az a heti 25-26 óra (néha több), csak emellett még szakdolgozatosok is vannak, meg kutatási projektek, cikkírás, napi bürokrácia, gondoskodás a saját munkaeszközeinkről (mármint hogy miből vesszük meg – nálunk még KLIK sincs…), plusz munkával előteremtjük az alapbérünk nagyobb részét, mert az állam csak egy harmadát adja, stb. stb.
    Palkovics úr pedig az M1-en éppen tegnap lengetett be egy teljesítmény alapú bérrendszert – ilyen munkakörülmények mellett érdekes lesz, az biztos.
    Csak hogy árnyaljuk a képet…

    Van általános iskolás és középiskolás gyerekem is, szóval a komplett oktatási rendszerre van némi ‘rálátásom’.

    A poszttal nekem a legnagyobb problémám, hogy a gyerekek érdemben meg sincsenek említve.

    Pedig a probléma alapvetően őket sújtja… A kedves pedagógusnak talán azt is észre kellene venni, hogy a gyerekek totálisan túlterheltek, a kötelező tananyag 80%-át a kukába lehetne és kellene dobni, mert teljesen felesleges, az életben gyakorlatilag hasznosíthatatlan – miközben egy csomó olyan dologról nincs szó a suliban, ami tényleg kellene: pl. pénzügyi ismeretek, használható informatika, gépírás, vagy egyszerűen egy biztos, napi életben is használható matek vagy fizika tudás stb.

    Ami a PISA teszteket illeti – most lehet lelkesen ekézni a kormányt, miközben a sok más országban is romlottak az eredmények, pl. Szlovákiában és Ausztriában is. Vagyis nem csak magyar problémáról van szó. (Persze ettől még valóban egy katasztrófa, amit az oktatási rendszerrel műveltek.)

    A pedagógus társadalom meg olyan, amilyen. Nem állítom, hogy a Pukli-féle mozgalommal minden tekintetben egyetértek, de azért volt egy csomó olyan követelés, ami a gyerekek érdekét szolgálta. A tanároknak pedig csak egy nagyon kis része volt hajlandó (elég bátor?) kiállni a gyerekekért. Erről ennyit.
    Ha képtelenek a saját és a gyerekek érdekében tenni is, nem csak morogni, akkor ne is panaszkodjanak. A komplett tanári kart nem lehet kirúgni – nem kellene elbújni azzal, hogy a tanár ne politizáljon. Minden politika.

  5. „mosolyogva várom, amikor a Ratkó generáció utolsó tagjai is nyugdíjba vonulnak erről a pályáról, s a középkorosztály hiányzó emberei miatt kritikus tanárhiány alakul ki,”
    Míg orvosokat is tudnak külföldi munkaerővel pótolni, addig tanítókat nem. Ők csak itt, közöttünk felnövő emberek lehetnek. Egy Mexikói, Kínai stb. olcsó munkaerő, hogy taníthatná meg az ABC-t, az írás-olvasást a gyerekeknek? Döbbenet, hogy a szülők mennyire közönyösek a gyerekeik jövője iránt.

  6. 1:
    Az M1 nem fogja leközölni, de más Internet portálok átvehetnék, úgy hogy a szerző kiegészítené egy kis tanuló centrikus meglátással. Gondolom, a megfelelő fogadtatás meghozza a kedvét.

  7. 5: „Egy Mexikói, Kínai stb. olcsó munkaerő, hogy taníthatná meg az ABC-t, az írás-olvasást a gyerekeknek?”

    Az a tragédia – és a PISA teszt is ezt igazolja – hogy a magyar nemzetiségű tanár sem tanítja meg. (Hozzátéve, hogy ez nem feltétlenül az ő hibája. Mikor a gyerekem elsős volt, NAPONTA tanultak új betűt – gondolhatod, mennyi idő jutott gyakorlásra… Amíg a kötelező tananyag mennyiségét nem csökkentik, addig érdemi változás nem lesz az oktatásban. Egyáltalán nem (csak) pénzügyi problémákról van szó. Még mindig a lexikális tudás magoltatása megy, a gyerek meg nem tud gondolkozni, nem érti meg a leírt szöveget, egy primitív, szöveges matekfeladatot nem tud kiszámolni. Mi a fenének megtanulni a ‘Tisza’ isten tudja, hány versszakát, iszonyat mennyiségű évszámot töriből, „Mencseszter” gazdaságföldrajzát és még sok egyebet lehetne említeni.).

  8. A mások édes gyermekeiért ne a pedagógusok álljanak ki első sorban.
    Vannak gyakorló pedagógusok a családomban, az ő tapasztalatuk is, hogy sok a feleslegesen tanított anyag.

  9. Egyetértek! Én dolgoztam a KLIK-ben és tragikus az ottani felhozatal. Ostoba, arrogáns beképzelt dilettánsok, irgalmatlanul túlfizetve. Egy kádertemető.

  10. Kiváló, átfogó írás. Igen, a gyerekek (mint lényeg), valóban hiányoznak belőle. Azonban az oktatás mai struktúráját remekül megmutatja egy „kívülállónak” mint amilyen én is vagyok.
    Bár gyermekem 4. osztályos tehát mi is mint mindannyian mégis részei vagyunk.
    Miért is nem vagyok meglepődve?! (bár a részletek meglepetéssel szolgáltak itt-ott).

    Az, hogy az összeomlás elmaradna, attól nem félek. Mert már maga a poszt is mutatja, hogy legfeljebb egy kitolódott társadalmi összeomlás vár reánk. Nem beszélve a népességen belüli roma-magyar gyerek arányokról. A demográfiai ellehetetlenülésről, valamint a szülők nevelési, vagy inkább nem nevelési módszereiről.
    Ennek köszönhetően királyfiak és királyleánykák népes tábora jár ma a suliba, ami a mi felelőtlenségünk. Az, hogy mi ilyen felelőtlenek vagyunk pedig a mi szüleinké.
    Az emberi faj elkorcsosul. Az oktatási rendszer túlzott szabályozása is mutatja, hogy nincsenek tisztábban alapdolgokkal. Így ha továbbra is működtetni akarják sok és egyre több dolgot le kell szabályozni.

    Párom munkaügyi területen dolgozik, ahol a hátrányos helyzetűeket felzárkóztató, euromilliós pénzeket felemésztő, teljesen értelmetlen életszerűtlen pályázatokat és delikvenseket kezel. Értelmetlen az egész. Súlyos pénzeket fizetnek, hogy írni-olvasni nem tudó cigány személyeket képességeik, kapott és követett mintáik, értelműk szintje ellenére továbbképezzék olyanra amilyenre nem is lehet. Már kigondolása pillanatában halott és értelmetlen volt a történet.

    Ahogy a poszt írója is kitér rá, nem vesznek figyelembe alapvető törvényeket, az élet törvényeit. Nem az a megoldás, hogy egyre fiatalabb korra tolják az elvárásokat, így remélve megszüntetni az elszakadásokat és egységesíteni a rendszer által megkövetelt fejlődést.
    Totális mellékvágány mint az élet minden területén, legyen szó politikáról, oktatásról, családról.

    Ha azt mondom szellemi látás, azt kérditek, hogy kerül a csizma az asztalra már megint.
    De van olyan egy évszázados tanítás(Rudolf Steiner)ami már akkor előrevetítette ezt a problémát, tökéletesen leírta ezen helyzetet és teljesen átlátta a problémát.
    Persze módszerei (Waldorf-iskolák) ugyanúgy lecsúsztak a pályáról(mint minden más is) de ez nem az ő „érdeme”, hanem törvényszerű ha kecske felügyeli a káposztát.
    Vajon mi az a koherencia ami az összes olyan jobbítónak szánt törekvésünket derékba töri, és miért ilyen az oktatásunk stb?
    A kérdés közel sem csak filozofikus. Komoly gyakorlati haszna lehet”ne”, és nem kezelhetjük külön-külön a problémákat.
    Sajnálom, de én csak mindig ide tudok kilyukadni, pedig nem ez a mániám:-), ha nagyon idegesítő érdemes letiltani:-)

  11. 10:
    Ez elképesztő és rettenetesen szomorú. Az átlag állampolgárnak fogalma sincs róla.
    7:
    Nem ellenvéleménynek szánom, inkább magyarázatot kérek. Az én időmben (1939-1952) szép számmal volt memoriter (versek, évszámok) ma is tudom őket, pedig nem voltam „jó” tanuló: matek, kémia, fizika: JELES, magyar, idegen nyelv, történelem: pótvizsga vagy kegyelem elégséges. Ennek ellenére soha egyetlen szó nem hangzott el, hogy túlterheltek lennénk. Nem csak a karácsonyi szünetre kaptunk feladatokat, de még a nyárira is. Arról nem beszélve, hogy nyáron 6 hét üzemi gyakorlat volt (közép iskolában) + közmunka Sztálin városban, egy Tsz-ben, stb., ami nem volt kötelező, de elvárt volt. És nem tudok olyanról a korosztályomban, aki funkcionálisan analfabéta lett volna, vagy kalkulátor nélkül ne tudna megoldani egy egyszerű szorzást vagy osztást. Valahol máshol kell a hibának lenni, nem a leterhelésben.

  12. Igen, én is azt tapasztaltam, hogy rengeteg felesleges lexikális anyagot tanítottak, de gondolkodni NEM!
    Pl.: Középiskolában volt egy évig, egy történelem tanárom, aki úgy tanította a történelmet, hogy felült a tanári asztalra és MESÉLT, sztorizott az aktuális anyagból! Az évszámok pl: fel sem merültek!
    És ebből százszor több maradt meg bennem mint bármi más a történelem órákról.
    Az a baj, hogy az oktatási rendszer a gyereket egy üres lexikonnak, vagy CD lemeznek tekinti, amit meg kell tölteni ADATOKKAL.
    De józan, kritikus gondolkodásra, elemzésre, ok-okozati összefüggésekre nem tanít meg. Lehet hogy nem véletlenül….
    Az biztos, hogy az én lányom nem fog állami fenntartású iskolába járni. Kerül amibe kerül!

  13. Félhülye autószerelőként van – a fiókban – egy tanítói diplomám is… :-/
    Ne feszegessük, miért mentem a képezde és a katonaság után szakmunkásképzőbe – feljebb mind erről szól! 😛 -, de mostanra megtaláltam George bácsit, aki 4 perc 20 másodpercben rövidrezárja a mai topikot 😀 :

  14. 12: „szép számmal volt memoriter (versek, évszámok) ma is tudom őket”

    OK, van egy széles körű általános műveltséged, ez jó dolog. Ezen kívül semmi haszna… az életben. Már amiből meg is élsz. Ennek (egy minimális alapot leszámítva) fakultatívnak kellene lenni – mindenki tanulja, olvassa azt, ami valóban érdekli, történelemből, földrajzból, irodalomból stb.

    Arról pedig nem vagyok meggyőződve, hogy az un. ‘memoriterek’ bármit is fejlesztenének (privát vélemény) egy egyébként normális, értelmes gyerek esetében. A gyerek agya olyan, mint a szivacs, felszív mindent – nem kell azt memoriterekkel „fejleszteni”. Olyan mértékben meg biztosan nem, ami ma zajlik. Te kb. 65-70 éve jártál általános iskolába, meglepő lenne, ha az a tudás, azok a módszerek a mai követelményeknek is megfelelnének.

  15. 12. Tibor bá’

    „Nem ellenvéleménynek szánom, inkább magyarázatot kérek.”

    Nyilván a magyar oktatás is ezer sebből vérzik, de meg kellene nézni, hogy a magyar diáknak hova is kellene felzárkóznia.
    A PISA test azt méri, hogy a diák mennyire lesz képes kiszolgálni a globális elvárásokat.
    Más tesztek alapján inkább a középmezőnyben evickélünk…
    Tényleg utol kellene érni az élvonalbeli japánokat? Akik öngyilkosságban is élen járnak, születésszámban meg utolsók?
    Vagy a skandináv országokat, ahol az alkoholizmus még nálunk is nagyobb arányú?

    Tényleg el kell indulni azon az úton amit a „fejlett” országok követnek, hogy már nem tanítanak folyóírást, és nagyon korán elkezdik használni a zsebszámolót?

    Tényleg olyan nagy gond a lexikális tudás?

    A régi görögök többezer versszakos verseket tanultak, hogy a memóriájuk edzésben legyen… Meg a homokba rajzoltak és írtak. Mégis ki tudták számolni a Föld sugarát meg az atom méretét.

    Jól hangzik a problémamegoldó képesség, de eléggé üres háttértudás nélkül.

    Csak annyit akartam hozzátenni a vitához, hogy nem kell teljesen kritika nélkül követni mindent amit a nyugat csinál, mert ott se minden megy a jó irányba…

  16. 16: „Jól hangzik a problémamegoldó képesség, de eléggé üres háttértudás nélkül.”

    Ez igaz, de mit segít rajtam, ha tudom fejből a Toldit, vagy azt, hogy milyen hosszú az Amazonasz, vagy hány szeretője volt Ady-nak, és melyik versét melyiknek írta.

    Nem arról van szó, hogy nem kell háttértudás – hogyne kellene, csak amit jelenleg tanítanak, amiből ez a háttértudás lesz, az nem sokat ér. Nyomatjuk ezerrel a klasszikus ‘általános műveltséget’, meg azt a szintű matekot, fizikát, kémiát, amire a mezei polgárnak élete során semmi szüksége nincs, csak esetleg annak a 2%-nak, aki műszaki pályára megy. Miközben odáig nem jut el a közoktatás, hogy minden tanuló a gimi végére legalább egy nyelvet megtanuljon olyan szinten, hogy használni is tudja.

    „Mégis ki tudták számolni a Föld sugarát meg az atom méretét.” Nem az átlaggörög tudta kiszámolni, hanem esetleg egy-kettő tudós közülük.

  17. 17. Observer

    „Ez igaz, de mit segít rajtam, ha tudom fejből a Toldit”

    Annyit, hogy képes vagy fontos dolgokra emlékezni.

    A verstanulás nagyjából ugyanaz az agynak, mint az edzés az izmoknak.
    Ha megtanulod a Toldit, akkor jó sokat fejlődik az emlékezőtehetséged.
    Az izmaidnak is mindegy, hogy a versenypályán futsz körbe, vagy a háztömböt kerülgeted.
    Ma pont a baj, hogy pillanatok alatt megtalálja a gyerek a guglin az infót, amire épp szüksége van, de öt perc múlva el is felejti.

    És ne felejtsd el, hogy a legnagyobb koponyák is klasszikus műveltségre építve, hagyományos pedagógiai módszerekkel lettek azok akik.
    Az oktatás folyamatos változtatgatása, újy módszerek keresgélése sokkal többet ártott a modern nemzedéknek, mintha énekelve, de RENDESEN megtanulják a szorzótáblát, és tisztában vannak a mai tudásnak nem csak a gyümölcsével, hanem a gyökereivel is. Ha megnézed az „elit” iskolákban mindenütt hagyományos, jól bevált módszerekkel tanítanak, csak a tömegek iskoláiban kisérletezgetnek. A svájci meg a londoni bennlakós „high class” iskolákban tilos az összes elektronikus kütyü, számítástechnikát is csak papíron tanulják sokáig.

  18. 17. Observer

    „Nem az átlaggörög tudta kiszámolni, hanem esetleg egy-kettő tudós közülük.”

    De ha megnézed, hogy görög filozófusokkal Dunát lehet rekeszteni, akik csillagászattal, pszichológiával, etikával, fizikával és matematikával foglalkoztak, akkor sejthető, hogy az átlag se lehetett sokkal lemaradva… Kellett legyen az akkori oktatási rendszerben valami, ami ilyen tömegben termelte ki a gondolkodó embereket. Gyakorlatilag PAPÍR NÉLKÜL!
    Persze nem a meghódított területekről elhurcolt rabszolgákra gondolok.

  19. 17:
    Toldi-Ady-Amazonasz: Azzal kezdem, hogy nem opponállak, csak leírom a gondolataimat. Én a posztokat, esszéket, történeteket és igen, a könyveket is fejből írom. Ha úgy tetszik az egyszer megtanult adatok, tények felhasználásával. Mindig akad egy-két ember (néha több), akinek vagy én, vagy a munkám nem tetszik. Ezek rohannak a google-hez, megnézik mit ír a wikipédia, mert a fejük többnyire üres, és akkor leállnak „okoskodni” azzal, amit éppen most olvastak. Ezzel természetesen nincs semmi baj, hiszen azért vannak az adatokat tartalmazó eszközök, hogy használják őket. De ki fogja írni azokat, amiket ezek meg fognak „támadni”? Mert üres fejekből nem jön ki semmi.

    Ma reggel a Szlovákiából átszármazott meteorológus, aki Szlovákiában járt iskolába, így nyitott: „hideg van, hideg van, ki-ki jókat fázhat.” Az én reggelemet ezzel beAranyozta (a szójáték szándékos). Másoknak ennyivel szegényebben indult a reggel.

    Nem felel meg a valóságnak, hogy a memoriter nem fejleszti a memóriát. A 70 éves színész is képes olyan szöveget megjegyezni, amit közönséges halandó ebben a korban képtelen.

    „Nyomatjuk ezerrel azt a szintű matekot, fizikát, kémiát, amire a mezei polgárnak élete során semmi szüksége nincs.” – Nyomatjátok, aminek semmi értelme, de nem azért, amiért te gondolod, hanem azért mert silány a tudásuk. Ezért van az, hogy minden szart el lehet nekik adni, mindent elhisznek és képtelenek kiigazodni fűtéssel, főzéssel, energia felhasználással, stb.-vel kapcsolatos dolgokban. Ezért halnak meg CO mérgezésben, ezért ég le a házuk, robban fel a gázpalackjuk.
    16:
    A szerző nem írta, hogy a Nyugat után kell menni. Nagyon jó oktatási hagyományaink vannak.
    14:
    Az amerikai elit megengedheti magának azt, hogy az átlag amerikai hülye fogyasztó maradjon. De Magyarországnak rengeteg felzárkózni valója akad, ehhez pedig kiművelt emberfők kellenek, és ez a magyar elitnek is az érdeke lenne, csak nem tudnak róla. Azt hiszik elég, ha a lopásra koncentrálnak.
    13:
    Engem senki se tanított gondolkodni, mégis tudok gondolkodni. Aki alig várj, hogy este a haverokkal sörözzön a TV előtt, azt meg hiába tanítod, de annyi esze azért lesz, hogy hülyeségéért a tanárait okolja.

  20. Szerintem a közép és a felsőoktatás egy részét ki lehetne váltani távoktatással (Ausztráliában működik?, talán Tibor bá-nak van róla bővebb infója):

    Pl. youtube-os videokkal:
    https://www.youtube.com/watch?v=EHbTqMbHxwk
    Véleményem szerint, aki ezt megnézi, az már meg is tanulta, mi a különbség vírus és baktérium között. Ilyen gyakorlatias tudást kellene oktatni.

    DNS egyszerűen:
    https://www.youtube.com/watch?v=U1dIQLlVeXo

    TED:
    https://www.youtube.com/user/TEDtalksDirector

    Elég lenne egy héten 3 nap bemenni az „iskolába” a gyakorlati, testnevelés, ismeretanyag beszámoló órákra.

    ui: azt én sem értem, hogy miért kellett verselemézést tanulnom.
    Mire gondolt a költő felhanggal.

  21. 21:
    A verselemzés megmozgatja az agyakat.

  22. 21. Ficium

    „ui: azt én sem értem, hogy miért kellett verselemézést tanulnom.”

    Azért, hogy megértsd, hogy milyen áramlatok formálják a kultúrát, és az életet, amiben élsz.

    A hétvégén vittem el a gyerekeimet egy Kandinsky kiállításra.
    Pedig NEM szeretem ezt az irányzatot, de jó, ha a lurkók megtanulják, hogy nem csak az van, ami tetszik, hanem hogy eléggé kifacsart agyú emberek is komolyan befolyásolják a világot. És azért kell őket alaposan megismerni, hogy esetleg védekezni lehessen ellenük.

    Ugyanez a versekkel. Nem muszáj szeretni őket, de valamennyire képben kell lenni, hogy egy-egy korszakot milyen intellektuális erők mozgattak. Én is utáltam őket annakidején, de ma már hálás vagyok, hogy a tanárom „belémverte” az alapokat, és más szemmel tudom nézni a világot, mintha teljesen kimaradt volna.

    Tudom, vannak olyan „múltat végképp eltörölni” kívánó liberális eszmék, amik szerint csak a nagyon gyorsan aprópénzre váltható készségekre kell koncentrálni, és én örülök, ha ezek lassabban szivárognak bele a magyar oktatási rendszerbe… Már éppen eléggé le van az gyengülve.

  23. Tibor Bá nak igaza van a memoriát böviti vagy edzésben tartja a vers és a klasszikus tudás de mi még 52 ben elsőben kórusban nyomtuk a szorzótáblát oda vissza és egész év volt az ABC nagy és kisbetüire.

    70 évesen is még a kasszánál sorban emlékezetből a kirakott cetlik alapján kiszámolom mit kell fizetnem..gép nélkül :)fejben! Erre kell a memoria!
    70 évjáratu gyerekem még szótagolva tanult olvasni ahogy én is a 80 as már nem, volt is baj sok vele.

    Saját volt oktatási rendszerünkhöz ami azt a sok nóbeldijast is adta kell főlzárkoznunk és nem másokhoz!

    Najó az integrált máig nem értem de nem is volt szükségem rá, pedig műszakis is lettem közben a több szakma mellett.
    És nem kell minden gyereknek valami hülye komunikációs szakdiploma hanem vissza kell hozni a normális szaktudásokat mühelyekkel eggyütt.

    Jah az biztos ha tönkre megy az ablakban a büróhoz hasonló 6-7 sorszámmal megjelőlt záró-nyitó alkatrészek szétesése akkor az egész ablakot kell kiszedni a zár elévülése(10év) után mert javithatatlan szaktudás és túlbonyolitás okán. Vagy a javitás 2x ese az egész ablakénak!
    Ezért kell a hülye fogyasztó hogy ellehessen adni minden elévülésre tervezett xart neki! És megjavitani se tudja!

  24. Sziasztok!
    Én is pedagógus cipőben járok. Egy mai történés rögtön kikívánkozik belőlem:
    11,30-kor „leszólnak a KLIK-ből”, hogy tantárgyamra 100.000 ft-ot el lehet költeni. De 12-re kell, hogy mire. Megadtam. Ám szerintetek ennek így kellene működnie? Én ezért a történésért kirúgnám az egész megyei vezetőséget. De lehet, hogy ők is „fentről kapták az ukázt”.

    – A közoktatás ma mindenről szól, csak a gyerekről nem. Pontosabban elméletben csak róluk, gyakorlatban meg ez van, ami van. Miért hiányoljátok pont ebből a cikkből a gyerekeket? 🙂

    – Komolyra fordítva a szót. Én úgy gondolom, hogy nem jó okfejtés, ha a gyermek érdekeiből indulunk ki. Éppen emiatt bukik meg sok alternatív pedagógiai próbálkozás, és alapvetően ez az ok sok család – iskola konfliktus esetében is.
    Valójában a társadalom szükségleteinek megfelelően kellene képezni az ifjúságot (ráadásul ez villámgyorsan változik is napjainkban), és az apáknak kellene a fiakat kormányozni, nem pedig a fiak vélt vagy valós igényeihez igazodni az elvárásokkal.

    – A mai gyerekek az én tapasztalatom szerint egyáltalán nem túlterheltek. Sőt, ki van fényesre ny…. a se….ük.
    Azonban óriási különbségek vannak diák és diák között! A nagy többség készség- és képességszintje (ami nagyrészt adott) a béka segge alatt van, s csak ökörködni szeretnek, de az érdeklődés még megvan bennük. Van egy 20%-nyi sodródó „szürke egér” réteg, akiknek a szüleikhez hasonlóan minden jó ,minden mindegy. És vannak a jól szituált családokból kikerült, érdeklődő és értelmes diákok, akiket minden versenyre beneveznek, otthon is óriási elvárások vannak velük szemben, szinte elveszik a gyermekkorukat azzal, hogy agyonhajtják őket. Meggyőződésem, hogy a túlterheltséget itt is rájuk értitek, pedig valójában nem a tananyag sok, vagy az iskolarendszer terhel túl, hanem a kisebbségben lévő, normális gyerekek felé túl nagyok az elvárások, pontosan azért, mert a többire nem lehet semmiben számítani (és persze a családjára sem általában). Ebből jó évtized múlva óriási gondok lehetnek, mert ez a jelenség nyilván tovább fog gyűrűzni a felnőttkorra, s már most vannak munkahelyek, ahol egyeseket agyonvágnak munkával, mert bírják, mások meg elvannak, mert az úgysem tudja megcsinálni, nem bízhatjuk rá…

    – A tananyagot már számtalanszor csökkentették, pedig mi, akik a szociban iskoláztunk, simán kibírtuk és vettük az akadályokat. Nem a tananyaggal van baj, hanem a struktúrájával. Koncentrikus kerettantervként több évfolyamon és több tantárgyból előjön ugyanaz az ismeretanyag, ráadásul más szemszögből,más szaktanár által tanítva, s nem áll össze egésszé. Mert 12-szer mész neki, s 12-szer maradsz le, 12-szer utálod meg gyerekként. Sztem. ugyanez a baj a főiskolai, egyetemi képzésekkel is. És a gyakorlatiasság hiánya teljesen jogos, mint ahogy a cikkben szerepelő tankönyvi problémák is!

    – Aki itt elkezdett a memoriterek feleslegességéről, vagy bármely tantárgyi tudásanyag variálásáról beszélni, az minimális pedagógiai érzékkel sem rendelkezik, s egyik okozója (szülőként) a bajoknak. A tantervekbe belenyúlni csak egységes egészként szemlélve, legalább 3 éves kutatással előkészítve, és minimum 4 éves kísérleti időszak lefuttatása után szabadna csak! A megfelelően összeválogatott (nem pedig kontra-szelektált) szakgárdáról nem is beszélve. Különben úgy járunk, mint az egyszeri ember a tápláléklánccal, kiirtotta a ronda bogarakat (hurrá!), és mellesleg elhallgattak az erdők (mert mentek velük a madarak is). Pedagógiai hasonlattal élve: „kiöntjük a fürdővízzel a gyereket is”.

    – Aki szerint egy mai magyar diák éhezik az iskolában, vagy igényei nincsenek kielégítve, vagy agyon van terhelve (kivéve a fent leírt helyzetet, vagy esetleges kivételként adódó kirívó eseteket), az egyszerűen vak, ostobaságokat beszél, vagy szimplán nulla gyakorlati tapasztalattal rendelkezik. Az ilyen szemléletű polgártárs csak további károk okozásával járul hozzá a közoktatás fejlesztéséhez. És sztem. az is baj, hogy a közoktatás vezetők között is sok ilyen (nekem is van gyerekem, s ez alapján döntök) figura tevékenykedik.

    – Szóval én fontosabbnak tartanám az iskolai keretek átalakítását (tanóra, tantárgystruktúra például), mert jelen formájában ugyanarra a rohanó, személytelen világra szocializálunk vele/benne, amelytől normális ember szabadulni kívánna.

    Nekem ennyi jutott eszembe most, de hát a focihoz és az oktatáshoz mindenki ért, szóval nem kell komolyan venni! 🙂

  25. 21-re:
    A belinkelt első videót megnéztem. Véleményem róla:
    Az ismeretekbe már beavatott diákoknak jópofa lehet, de új tananyagként soha nem mutatnám be iskolában. Néhol szakmailag is, de didaktikailag mindenképpen gyenge minőségű, színvonal nélküli, primitív alkotás. Pont ezekre nincs szükség, hiába tűnik marha jópofának. Az iskola nem csak oktat, nevel is! Ebből maximum annyit tanulhatsz meg, hogy vannak vírusok és baktériumok, ezt meg 1 perc alatt egy jó tanár elintézi, nem kell (egy tanórán nincs is rá) 7 perces videóval húzni az időt.
    Akkor már százszor inkább a pár éve lelkes egyetemistaként, Öveges professzor nyomdokaiban tevékenykedő Zsíros Róbert Szertára!

  26. 20: „silány a tudásuk” De miért, Tibor bá’, miért???

    A lehetőségek:

    hülye a gyerek
    hülye a tanár
    szar az oktatás struktúrája – túl sok és/vagy nem megfelelő tananyag

    Mindenki válassza ki a neki tetszőt. 😉

    25: „Aki itt elkezdett a memoriterek feleslegességéről” Nos, az én voltam…

    Két, nem reprezentatív példa: én semmilyen verset nem tanultam meg, mert utáltam. Kaptam is az egyeseket. De azért van két diplomám, meg PhD-m, sőt még némi általános műveltségem is – azokon a területeken, ami érdekel(t), vagy csak rám ragadt.
    A feleségem mind a mai napig tudja az összes verset, mert ő imádta ezeket – nos, neki nem jött össze a diploma.

    Mi ebből a levonható következtetés – valójában semmi, esetleg annyi, hogy a klasszikus memoriterek nélkül is lehet boldogulni, ha egyébként tudod használni az agyad. Úgy is egy csomó dolgot kell tanulni, memorizálni, minek kellene ezt még külön ‘fejleszteni’ verstanulással stb.
    Különben oktatási reformot még véletlenül sem bíznék pedagógusokra – eddig is ők csinálták, az eredmény meg látható. 😉
    Ha rám lenne bízva, általános iskolában alsó tagozatban sokkal kevesebbet, de sokkal alaposabban tanítanék, felsőben már irányítanám a gyerekeket érdeklődési körük alapján humán vagy reál vonalra, és visszahoznám a humán és a reál gimnáziumot is.

  27. 27-re:
    Memoriterek és mondókák nélkül írni, olvasni sem tanul meg a gyerek. A szókincsről nem is beszélve. Nyelvi logika, nyelvi intelligencia, idegen szavak, vagy Neked ezek csak úgy beleszálltak a fejedbe? Persze ettől még kiváló HBO-s intercity professzor válhat belőle, akik a tanterveket is elkészítették, mert szaktanárok, tanítók ilyesmiben még nem vehettek részt (halandó biztosan nem, csókosokat meg nem ismerek). 🙂
    Százszor többet ér a józan paraszti ész, mint bármilyen diploma!
    S még egy jótanács: „Saját fészkébe ne piszkítson az ember!”
    Nem szeretem, amikor valaki olyan dolgokat vagy embereket kritizál, amiknek vagy akiknek a saját lehetőségeit, tudását is köszönheti.
    A többiben egyetértünk.

  28. 27:
    Írtál 3 lehetőséget, én tudok egy negyediket is: A társadalom. — Középiskolában elsős létemre a 3. osztályfőnök engem vitt el az osztályába, beült a hátsó sorba és én adtam elő a Bohr-féle atommodellt kémia órán. Ha a matek tanárnak dolga volt, én adtam elő az anyagot a párhuzamos osztályban. Kurva nagy fej voltam, még a negyedikesek is szóba álltak velem. Azzal a csajjal jártam, amelyikkel akartam. Harminc évvel később a fiam járt középiskolába. Az országos matek versenyen helyezést ért el. 13 évesen programozott 1976-ban. Barát hiányba szenvedett, a csajok nemigen álltak vele szóba. nem értettem. Kiderült, az a fej az osztályban, aki a papa zsiguliját szombat este kölcsön kapja és viszi vele a csajokat sörözni. Öt évvel később orvosi diplomával a zsebében elment programozni. Pénzt akart, nem megbecsült doktorbácsi lenni bárhol.

  29. 28: „Nem szeretem, amikor valaki olyan dolgokat vagy embereket kritizál”
    Hát ne szeresd.
    Kit kritizáltam különben, ha szabad tudnom? A rendszert igen, de a pedagógusokat eddig nem. 🙂
    Pedagógusként szerinted csakis másban lehet a hiba, még véletlenül sem bennetek, pedagógusokban. Kényelmes álláspont.

    Attól még a közoktatás egy katasztrófa. Ne magyarázd meg, hogy az a nagy rakás trágya, ami mára kialakult, mindaz független a tanároktól.

    „Százszor többet ér a józan paraszti ész, mint bármilyen diploma!”
    Hoppá, azt hittem eddig, hogy a memoriternél semmi sem ér többet! 🙂 Most akkor melyik az igazi? 😉

    „Nyelvi logika, nyelvi intelligencia, idegen szavak, vagy Neked ezek csak úgy beleszálltak a fejedbe?”

    Ez hogy jön ide? Senki nem mondta, hogy nincs szükség tanárokra.
    Onnan indultunk el, hogy volt a PISA teszt, ami alapján kiderült, hogy a gyerekek teljesítménye romlott. Keressük az okokat. Ennyi. Te meg úgy érzed, hogy a személyedet támadja valaki, és átmentél sündisznóba. Ez számomra röhejes.
    Részemről ennyi… Jó éjt.

  30. 21 és 19 éves gyerekeim vannak, meg tanári végzettségem, nem tanítok: a gimnáziumok munkanélkülieket nevelnek, tisztelet a kivételnek. Se elvárások, hogy továbbtanuláshoz a terhelést, elvárást elbíró tanulókat képezzenek, és persze szakmát se adnak. Különórák nélkül (jó két év, mindkét fiamnál, két tantárgyból folyamatosan, darabonként heti 2x) most nem lenne esélyük, mindkettő egyetemen, így se könnyű, féltem őket, csak szorítani tudok már nekik (nemrég együtt tanultunk:) ), igen, kiábrándultam én is az általános és középiskolás oktatásból. Kivételek vannak, itt pl. Szegeden ahogy hallom, a Radnóti. Csepp-a-tengerben, sajnos.

  31. 27. Observer

    „Mi ebből a levonható következtetés – valójában semmi, esetleg annyi, hogy a klasszikus memoriterek nélkül is lehet boldogulni…”

    Látod, ez a baj az intelligensebb emberekkel.
    Nem értik meg, hogy nem kell mindenkit a saját mércéjükkel mérni. Te a plusz intelligenciáddal tudtad pótolni a lassúbb memóriát… Mi lehetett volna még belőled, ha megembereled magad, és mégis bemagolsz pár verset?

    A memoriterek az átlagos diák memóriáját hivatottak javítani… Az hogy lehet ellenpéldát hozni, az nem azt jelenti, hogy nem hasznos az emberek túlnyomó többsége számára.

  32. Határozott véleményem és megfigyelésem, hogy tanítani nem lehet, csak tanulni.
    A tanár feladata a motiváció felkeltése és az érdeklődő diák támogatása. A későbbi boldogulás szempontjából teljesen irreleváns, hogy mi a „tananyag”, egyáltalán hogy milyen tárgyakat erőltetünk.

    Az első és legfontosabb lépés a kötelező oktatás eltörlése.
    Ez magával vonja az egységesített, kőbe vésett nemzethy alaptanterv megszűnését is.
    Természetesen az oktatásra fordított keretet nem szabad tovább csökkenteni, csak fel kell adni a tekintélyelvű megközelítést, a „majd a felnőtt megmondja, hogy mi a jó a gyereknek” szemléletet. Demokráciára akarjuk nevelni a gyerekeket autoriter, tekintélyelvű módszerekkel és szemlélettel.

    Az iskolákat át kell alakítani „gyerekmegőrzőkké”, ahol minden feltétel adott a tanuláshoz. Fakultatív tárgyválasztás, szakkör jellegű órák. Alapkövetelmény a jó minőségű korlátlan internet hozzáférés.
    Önkéntes sportolás, amihez a feltételek biztosítottak.
    Az iskolának olyan helynek kellene lennie, ahová a gyerekek imádnak bemenni.

    Mielőtt nekem esik valaki, nézze meg ezt a filmet.
    Nem csak tanulságos, még szórakoztató is, és teljes mértékben valós a történet.

  33. A fentieket kiegészíteném még annyival, hogy természetesen el kell fogadni az eltérő megközelítést, hagyni kell élni a „klasszikus” módszerekkel dolgozó iskolákat is.
    Csak meg kellene engedni, hogy ugyanolyan anyagi támogatás mellett működhessenek másfajta intézmények is.
    Lehetne valódi iskolaválasztás, aminek köszönhetően a valós felhasználói igények alakítanák ki az iskolák szerkezetét.
    Ezért kezdtem az előzőeket a kötelező oktatás és a központilag előírt tananyag, óraszámok stb. eltörlésével.

  34. Tibor bá’ féreértesz, és megint csípőből tüzelsz.

    Pont hogy a tanár, mint mentor fontosságát hangsúlyoztam. Ezzel indítottam.

    Természetesen olvastam a Legyek urát gyerekként és felnőttként is. Nem rossz olvasmány, de egyetértek azon szakértők véleményével, akik megkérdőjelezik a mondanivalót. Az egész sztori a szerző agymenése.
    http://www.foti-peter.hu/gribble-legyekura.html

    Mondanivalómnak semmi köze a Legyek ura kitalált szituációjához, nem arról beszélek, hogy a gyerekeket sterilen el kell választani a felnőttektől.

    Vagy tényleg azt gondolod, hogy ha eltörölnénk a nemzeti alaptanterv kötelező jellegét, az közvetlenül drogos gyerekek tömegéhez vezetne?

  35. 36:
    Ha félreértettem, akkor félreérthetően fogalmaztál. Például ezt: „Az első és legfontosabb lépés a kötelező oktatás eltörlése.” ha az oktatás nem kötelező, a kutya se fog iskolába járni. Hacsak a szülő erre a gyereket nem kötelezi. Nade szerinted ez beavatkozás. Aztán ez: „Az iskolákat át kell alakítani “gyerekmegőrzőkké”, ahol minden feltétel adott a tanuláshoz.” Kérdezz meg egy napközis tanár, mi történik gyermekmegőrzés alatt? Tanulás? Ha nem figyelsz oda kiverik egymás szemét. Persze, fontos a tanár mentorkodása, de sose lesz rá szükség, ha arra vársz, hogy a diák spontán igénybe vegye. – Azt pedig visszautasítom, hogy aki nem ért veled egyet, az csípőből tüzel. Nem csípőből bameg, tapasztalatból.

  36. A gyerekek igazi tanulógépek, hajtja őket a kíváncsiság a világ felfedezésére. Például két éves korukra megtanulnak beszélni. Anélkül, hogy iskolába járnának. Ezt az ösztönös tanulásvágyat irtjuk ki többé-kevésbé sikeresen a kötelező közoktatással.

    Miért vagy biztos benne, hogy csak kényszerrel lehet gyerekeket iskolába járatni? Ha az iskola egy olyan hely lenne, ahol érdekes dolgok történnek, figyelnek rám felnőttek, válaszolnak a kérdéseimre, és ha csak úgy ücsörögni szeretnék naponta néhány órát, akkor sem csesztetnek, akkor a gyerekek imádnának oda járni.

    „Tanulás? Ha nem figyelsz oda kiverik egymás szemét.”
    Persze hogy elkezdenek izegni-mozogni, hülyéskedni, ha napi 6 x 45 percig vigyázzban kell ülniük, és csak akkor kérdezhetnek, ihatnak, pisilhetnek, ha a tanár engedélyezi.

    Vezényszóra váltanak rajzolásról matematikára, és az a kurva csengő óránként figyelmezteti őket arra, hogy senkik egy arctalan tömegben, akiknek kötelességük percre pontosan igazodni a felülről kiadott utasításokhoz.

  37. kedves barátaim
    igy elnézegetve, elég rossz helyzetben van manapság a közoktatás.
    nem voltam pedagógus, iskolásgyermekeim sincsenek, ugyhogy csak amugy a pálya szélérúl szólnák bele, éspedig:
    mi a véleményetek az ugynevezett ” demokratikus iskolákról”?
    nálunk ez a fajta oktatási felfogás 1985 körül kezdödott vala egy iskolával, majd a pozitiv eredmények alapján mára gombamódra elszaporodtak.
    nagyon nehéz bekerülni egy ilyen suliba, esméletlen a túljelentkezés, annak ellenére, hogy meglehetősen drága mulatság.
    de ugy látszik, megéri.
    nálatok vannak ilyesféle „demokratikus iskolák”?

  38. A túlterheléssel kapcsolatban annak ideje és ütemével van gond. Túl korán túl gyorsan kapják a terhelést.
    Tiborbá írta, hogy mennyi terhelést kaptak. Igen igaz, csak valószínűleg nem az első néhány évben sokkszerűen.
    Fokozatos volt a terhelés növekedése a biztos alapokra építkezve.
    Példának szokták hozni az összeadást, kivonást, szorzótáblát, írást és olvasást. Aki ezeket nem tudja annak mit akarunk a továbbiakban tanítani ?
    Most a nagy rohanásban erre mennyi idő van ? És csak az haladhat tovább aki ezeket tudja ?
    Itt érvényesül igazán a kevesebb néha több elve.

    A másik okozója a túlterheltségnek a zavaró mindennapi körülményekkel … na azokkal együtt már tényleg túlterheltek szegények.

  39. 38. gmarko

    „Ha az iskola egy olyan hely lenne, ahol érdekes dolgok történnek…”

    Vannak tárgyak, amit lehet édekesen tanítani…
    De a szorzótáblát és a százalékszámítást nagyrészt „bele kell verni” a gyerek fejébe.
    Lehet, hogy vannak értelmesebb gyerekek, akik nem állnak ellen, és velük könnyebb. de az átlagnak nyűg ülni a padban és hallgatni a nyelvtant meg Lengyelország földrajzát.
    Ráadásul, amikor az alternatíva a kifinomult videojátékok, idióta filmecskék a Youtubeon, Harry Potter szerű könyvek meg a Facebookon ellenőrizni, hogy hányan lájkolták a tegnapi vacsorám fényképét…

    Értem én hogy milyennek képzeled az ideális iskolát, de a rögvalóság az, hogy azok az iskolák, ahol a világ elitjeit képzik katonai szigorúsággal működnek.
    Egész egyszerűen azért, mert a gyerek TERMÉSZETESEN nem akar tanulni, szivesebben játszana a réten, futkátozna, satöbbi.
    De ahhoz, hogy ebben a torz világban boldogulni tudjon, erőszakot kell tenni a természetén és kényszeríteni kell.
    Akkor is kényszerítés, ha egyes tanárok emberfeletti erőfeszítéssel „érdekessé” tudják tenni az igeragozást vagy a legkissebb közös többszöröst.

  40. 41 Attila,

    és szerinted ez így van rendjén. Azért, mert szerinted az elit torz képű iskolába járatja a gyerekét, mindenkinek csak ilyen iskolába szabad járatnia a gyerekét?

    „mert a gyerek TERMÉSZETESEN nem akar tanulni”

    Ez nem igaz. A gyerekek természetüknél fogva tanulógépek.
    Az más kérdés, hogy mit hívunk tanulásnak.

    Szerinted nem tanulás, ha egy gyerek a réten rohangászik.
    Szerintem meg ott lehet igazán környezetismeretet tanulni.

    Szerinted nem tanulás, ha a gyerek megtanulja használni a mobiltelefonját, vagy a laptopját.
    Szerintem pedig informatikát nincs értelme oktatni. A gyerekek az eléjük kerülő feladatokon keresztül tanulják meg, intuitíven. Igen, a facebook, az email, a chat használatát is meg kell tanulni, és meg is tanulják maguktól.

    Egyébként olvastad a Harry Pottert, vagy csak így zsigerből gyűlölsz mindent, ami modern? Miért gondolod, hogy az Egri csillagok magasabb művészi értékkel bír? Én pl. kimondottan utáltam olvasni.

    Nem hiszem, hogy a szorzótábla „beleverése” mindenki fejébe a legfontosabb. Ledegradáljátok a matematikát számtanra. Mindenkinek ott lapul a zsebében egy komplett számítógép.
    Miért tilos matemaika órán számológépet (mobiltelefont) használni?
    Az iskola állítólag a való világra készít fel. Én elég sokat foglalkozok matematikai jellegű feladatok megoldásán. Amire még soha nem volt szükségem: egyedül kiállni a kollégáim elé és fejből felmondani azokat a képleteket, amiket használunk. Vagy szigorúan egyedül megoldani feladatokat, csapatmunka és internet nélkül.

  41. „az átlagnak nyűg ülni a padban és hallgatni a nyelvtant meg Lengyelország földrajzát”

    Ennek ellenére nem tudsz elképzelni egy olyan iskolát, ahol nem kell mindenkinek Lengyelország földrajzáról tanulnia?

  42. 39, balint,

    nem, sajnos Magyarországon nem lehet demokratikus iskolát működtetni. A nemzeti alaptanterv kőbe vésése miatt egyszerűen nincs lehetőség a szabad tantárgyválasztásra. Kiveheted a gyerekedet és lehet magántanuló, de akkor is évente vizsgáznia kell a kötelezően előírt tananyagból.

    A demokratikus iskola ott kezdődik, hogy nem kötelező. Amíg ez nem adott, addig felelseges tovább menni.

  43. 44:

    Dehogynem.

    Ott a Waldorf, ott demokratikusan maradhat hülye a gyerek.

  44. Negativ példát mesélek, pár éve történt és érdekesnek vélem itt.

    Egy tanító egyetemi csoporttársam milyen meglepett volt nemrég, amikor májusban újságolta, hogy
    már azt se tudja mit csináljon, mert megtanította az egész évre előírt tantervet.
    Egy-két hétre rá idegeskedve mondta, hogy rosszul áll az anyaggal, mert most vette észre, hogy kétoldalas papírra volt
    nyomva az éves tanterv és eddig nem fogdította meg azt a bizonyos kétoldalas lapot.

  45. 30-ra:
    Kedves Observer!
    A 4. hozzászólásban elárultad, hogy Te is tanár vagy.
    A 30-ban pedig idézem gondolatodat:
    „Pedagógusként szerinted csakis másban lehet a hiba, még véletlenül sem bennetek, pedagógusokban.”
    A bennetek pedagógusokban ezek után nehezen értelmezhető számomra. Sosem mondtam, hogy a tanárok nem hibásak, magam is sokat hibáztam, és nyilván még hibázni is fogok a mindennapi munkám során. Tulajdonképpen a kettőnk vitája jól megmutatja a nagyközönségnek, hol is az egyik probléma a szakmánkban. Mert ezek szerint vannak a felsőbb rendű és az alsóbb rendű tanárok / pedagógusok… Mintha az orvoslás tudományában a gégész kritizálná a szemészt, ahelyett, hogy szakterületét és kompetenciáját kölcsönösen elfogadva együtt gondolkodnának.

    Itt ekézted a pedagógusokat (4):
    „A pedagógus társadalom meg olyan, amilyen. — Ha képtelenek a saját és a gyerekek érdekében tenni is, nem csak morogni, akkor ne is panaszkodjanak.”

    „“Százszor többet ér a józan paraszti ész, mint bármilyen diploma!”
    – Hoppá, azt hittem eddig, hogy a memoriternél semmi sem ér többet! ? Most akkor melyik az igazi? ?”
    – A fenti okfejtésedet nem méltatom válaszra. Bízom benne, hogy akik olvasták hozzászólásomat, többségében vették a lapot a leírtakkal kapcsolatban.

    Nem vagyok sündisznó, csak nem értem a gondolkodásmódodat.
    Szemléletünk merőben más, emiatt vitatkoznunk sem érdemes tovább. Tiszteletben tartom, hogy Te így gondolkodsz, mint ahogy azt is, hogy a többi ember – a többség hogyan gondolkodik, s majd meglátjuk, hogy az élet melyikünk álláspontját fogja igazolni később.

    ————————
    Több hozzászólásban is -úgy gondolom- keveredik az idill, és a valóság, a valós lehetőségek. Tessék leszállni a földre! Mindenki tud példát mondani arra, hogyan lenne jó, de itt és most az a helyzet, hogy meglévő keretek között lehet csak változtatásokat végrehajtani, tehát nem azt kell kitalálni, hogy hova jussunk, hanem azt, hogy hogyan, és milyen lépésekben? És persze konszenzusra is kell jutni ezeket illetően, mert ahány ház, annyi szokás.
    Máshol működő példát másolni nem lehet, ez felejtős. Maximum adaptálni lehet belőle elemeket, de akkor is rettenetesen félremehet az eredmény.
    Az alternatív iskola megoldás lehet, de csak szűk réteg számára. S garantálom, hogy azzal sem lesz mindenki elégedett…

    47-re:
    Megdöbbentő. Ilyen is van…
    De ezekből az esetekből nem általánosíthatunk.
    A repüléssel, repülés-biztonsággal kapcsolatban is temérdek visszásságot lehet (főleg szakmai berkeken belülről) hallani. De ettől még a repülés a legbiztonságosabb közlekedési forma (statisztikák alapján is), s nem mondható ki, hogy a pilóták hülyék lennének.

  46. 2005-től egyértelmű, hogy az oktatást (és az egészségügyet) Magyarországon szét akarják verni, és a nyugati rémes mintára átszervezni.Ez eddig még azért nem sikerült maradéktalanul, mert a tanárok teszik a dolgukat.
    Ennek igen erős fegyvere a PISA, ami több okból is teljesen komolytalan, sem tudást, sem kompetenciát mérni nem képes, tesztrendszerű, háttérfelmérést nem tartalmazó felmérésnek csúfolt bohózat.
    Létezik viszont komolyabb nemzetközi felmérés is, pl. IEA TIMSS.
    A TIMSS tavalyi felmérés eredményeit is most tették közzé, de azt nem kapta fel a média, mert pl. matematikából azt mutatja, hogy 2011-2015 között NEM ROMLOTT a magyar diákok teljesítménye. Nem lehet felhasználni az oktatás szisztematikus szétverésére, ezért elhallgatják.
    Túlterhelésről: 2005-ben a matematika, fizika tananyag FELÉT kihúzták. Jövőre újabb tananyagcsökkentés jön.
    Az idén szakgimnáziumban megszüntették a természettudományos tantárgyakat, fizika, földrajz, biológia, kémia. Jó kis elektrotechnikusok lesznek.
    Observer, gmarkó mint szülő a rémálma ma egy tanárnak, az ilyen szülők gyerekei azok, akik állandóan kekeckednek az iskolában, nem akarnak tanulni semmit, de marha okosnak tartják magukat.
    A memoriterek és a fejszámolás a legjobb agyfejlesztő dolgok, aki ezt nem tudja, az sajnos bioszból is síkhülye. A memórián kívül növeli a neuronok közti idegi kapcsolatok számát, de csak gyermekkorban, tehát a versekkel sokkal okosabb lehetnél, ha hagytad volna kedves observer.

  47. 49.
    Nem érzem reálisnak azt a feltételezést, hogy az oktatás szándékos és tudatos szétverése történik, nekem ez is összeesküvés elméletnek tűnik.
    Mert ugyan miért is lenne érdeke egy ország vezetésének, hogy szándékosan lezüllessze saját országának műveltségi szintet, és ezzel versenyhátrányba hozza a környezetéhez képest?
    Mikor a gazdasági versenyhelyzetben nyilvánvalóan azok vannak előnyösebb helyzetben, akik kellő számú kiművelt fővel rendelkeznek…
    Számomra az a valószínűbb, hogy egyszerű kapzsiságból megnyirbálnak minden olyan területet, amely nem hoz közvetlen hasznot a zsebükbe, és nem foglalkoznak ennek hosszabb távú következményeivel, de a lezüllés nem cél, hanem következmény.
    Persze a végeredmény szempontjából teljesen mindegy…

  48. Az oktatás- és egészségügy kritizálása azoknak a politikai erőknek a műve, amelyek a kormány elmozdítását tűzték ki célul. Ez a két ügy, amit a végtelenségig lehet kritizálni, mert soha nem lehet az igényeket kielégíteni ebben a két műfajban. Tök mindegy, hogy mit tesz az állam, bizonyos köröknek úgysem fog megfelelni. Kár tovább ragozni a témát és elmélyülni a részletekben, mert a cél a felforgatás és elégedetlenség keltése, amit valljunk be jól csinálnak.

  49. 49. „Az idén szakgimnáziumban megszüntették a természettudományos tantárgyakat, fizika, földrajz, biológia, kémia. Jó kis elektrotechnikusok lesznek.”
    Ez így persze nem egészen igaz. A szakgimnáziumok közismereti kerettantervei több változatban készültek el, a szakmabesorolásnak megfelelően. például a II. változat (amely a Villamosipar és elektronika XI. ágazathoz is kapcsolódik) tartalmazza u.n. ágazathoz kapcsolódó tantárgyként a fizika tantárgyat. Más változatokban szerepel a biológia, földrajz stb. is nyilván a megfelelő ágazatoknál.
    Egyszerűbben szólva: a vegyészek nem tanulnak földrajzot és biológiát viszont kémiát természetesen igen.

  50. 50:
    Te hogy értékeled a kötelező oktatás 18 évről 16-ra leszállítását? Mert ugye nem az számít, amit mondok, hanem, amit teszek.

  51. 53.
    Én úgy, hogy ezzel is spórolnak, ennyivel kevesebb terheli az államkasszát, többet lehet ellopni más területeken. 🙁

  52. 54:
    Gondolom, ha 12-re csökkentenék, akkor még többet akarnának lopni. Az nem jut eszedbe, hogy a még több lopáshoz még hülyébb állampolgárok kellenek, akik nem veszik észre se a lopásokat, se az igazi szándékot az oktatás leépítésében. Javaslom nézd végig ezt az apró humoreszket: https://www.youtube.com/watch?v=WtQ-jdDwvns Annyira köztudott, hogy lehet vele viccelődni.
    51 – Sebestyén Laufer:
    Mond, te ennyire hülye vagy, illetve mindössze minket nézel hülyének és leadod ezt a propaganda szöveget. Ezt jó lenne tudni, mert, ha csak hülye vagy (ami Simicska szerint állampolgári jog) akkor azt elnéztem neked, hadd lássa mindenki hova vezet az oktatás lezüllesztése, de ha propagandázol, akkor kénytelen vagyok téged innen kiszűrni. Szóval nyilatkozz 😀

  53. 50. hubab
    De még az az egy tárgy is olyan, amit szakágazatonként tanítunk, hogy az óraszáma az eddigiekhez képest 40%-kal csökkent, a tananyaga 2004-hez képest gyakorlatilag lefeleződött, sőt megkockáztatom, talán az is igaz, hogy a negyede lett. Én fizikatanárként úgy élem meg műszaki iskolában, hogy megszűnt, még ha van is, mert összességében egy felszínes, mesetantárgy lett, még az az egy is, nevetséges tananyaggal. A másik 3 tárgy pedig ugye teljesen meg is szűnt.
    Az informatika órákról ne is beszéljünk, ahol 4 éves tárgyból kétéveset csináltak, heti 2 órával. A szakközépiskolában pedig heti 1!!! óra lett.

    52. mix
    szerintem ez tudatos rombolás, szándékos szétverés.

  54. 56. „Az informatika órákról ne is beszéljünk, ahol 4 éves tárgyból kétéveset csináltak, heti 2 órával.”
    Ez a közismereti informatika, de elég sok kerettanterv tartalmaz szakmai informatikát a felsőbb évfolyamokon. És nem csak az informatikus szakmáknál. Szintén heti 2 órákkal.

  55. 55. Tibor bá’, a videó nagyon jó, ad egy logikát, hogy miért történhet ez a szándékos züllesztés.
    De vajon arra lehet-e valami stratégiája a hatalomnak, hogy a szakmai műveltséget viszont fenn kell tartani, hiszen ezek az emberek fogják működtetni azokat a termelési eszközöket, amelyek a társadalmat éltetik?
    Mert ahhoz a célhoz, hogy kritikátlan, magasabb összefüggéseket felismerni képtelen népesség legyen, ahhoz a humán műveltséget kell sorvasztani, a művelt emberi szemszögből történő vizsgálatot.
    A fenti hozzászólások viszont azt mutatják, hogy minden területen, a szakmai műveltségek alapját képező, gyakran stratégiai tárgyakban is iszonyú romlás következett be.
    Ezt már így is nehéz megindokolni, mert negatív visszacsatolása lesz a termelésre is.
    Én ezért gondoltam az esztelen „spórolásra”, ami pillanatnyilag felszabadít költségelemeket, amivel máshol lehet lyukakat tömködni.
    De ha valóban nem ez a helyzet, akkor vajon mi lehet a mögöttes stratégia arra, hogy a gépezet ennek ellenére működésben tartható maradjon?
    Talán az, hogy újra el kell érni egyfajta kasztosodást, megszüntetne a tömeges átjárási lehetőséget a különböző vagyoni helyzetű rétegek között, feltételezve, hogy minden réteg kitermeli a maga pótlására szükséges fiatal szakembert, de mindezt nem az állam által finanszírozott közoktatás révén, hanem saját teherbírásának megfelelően, mindenféle elit és egyéb magániskolákban?
    Aki meg ennek a finanszírozására képtelen, annak maradhat a végtelenül leépített közoktatás, ami végképp bezárja a lehetőségeit?

  56. 52. mix
    Ezt belülről látom. De, gyakorlatilag mindet megszüntették, mert ugye 9.-ben egy természettudományos tárgynak nevezett katyvaszt tanulnak. 10.-12.-ig van egyik tárgy, heti 2 órában.
    Műszaki szakterületen ez a fizika. Tehát most 3 évig heti 2 óra fizika, eddig, mi 3-3-2-3 óraszámban tanítottuk. Szóval de, „jó elektrósok” lesznek. 2005-tól összességében a fizika tananyag mintegy 60%-át eltörölték, az óraszám az egy tanított természettudományból pedig több, mint 40%-kal csökkent. A nem tanított 3 tárgyból pedig 100%-kal csökkent.

    50. hubab
    Tehát a fentebb vázoltak miatt nyilvánvaló, hogy nem az oktatás magárahagyásáról van szó, hanem szándékos és tudatos (a természettudományok kiirtásával) szétverésről és rombolásról. Az informatika-oktatásról nem is beszélve, amelyet 2005-ben 4 éves tárgyról kétévesre csökkentettek, és szakközépiskolában jelenleg heti 1!!!, szakgimnáziumban, gimnáziumban heti 2 óra van 9-10.ben és slussz.

  57. Ha a testedzést favorizáljuk az „agyedzés”-t miért nem Observer és társai?
    Valóban kellenének olyan tantárgyak, amik a való életben hasznosíthatók -pl. pénzügyek,- de akkor a pénzügyi tanácsadó mehet a levesbe… 🙂

    Nem cél a gondolkodni tudó, de gyakorlatias emberek felnevelése! A gyereknek meg csak jogai lehetnek, kötelességei nem? Tényleg ki vannak nyalva… Meg is látszik!
    Ideális oktatás:”Ti nem tudjátok elképzelni, hogy valaki délelőtt mint Főakadémikus előadást tart az egyetemi tanároknak, délután pedig megnyeri a hátúszás és függeszkedés világbajnokságát, mellesleg a rúdugrásét is esetleg, hogy aztán este az ámuló közönség előtt hajlongjon, mely a Nemzeti Színházban ugyanezen ifjú drámájának ötszázadik előadását tapsolja orkán gyanánt.”
    Remélem felesleges, de ide írom: KARINTHY

  58. 58:
    Egyszerű. Semmi se érdekli őket. Úgy gondolják, hogy ha eleget lopnak, akkor nekik és családjuknak semmi bajuk se lehet, aminek csak egy feltétele van: a társadalmat lehülyíteni, hogy rezsi csökkentéssel, karácsonyi 10.000 forinttal újra meg lehessen nyerni a választásokat, ami azért fontos, mert a demokrácia fenntartására kapják a pénzt Brüsszelből.

  59. 49: „Observer, gmarkó mint szülő a rémálma ma egy tanárnak, az ilyen szülők gyerekei azok, akik állandóan kekeckednek az iskolában, nem akarnak tanulni semmit, de marha okosnak tartják magukat.”

    Hát kedves „dekopiri”, kurvára mellélőttél. 🙂
    A nagyobbik lányom éppen két hete nyerte az egyik országos magyar nyelvi versenyt. De jellemzően az első háromban mindig ott van. De nem csak humán, hanem reáltárgyakban is kiváló, eddig mindig kitűnő bizonyítványa volt. A fiam hasonlóképp. Ezenkívül versenysportolók. Na, nem dicsekszem tovább… 🙂

    Különben a tanárokkal abszolút korrekt a kapcsolatunk, SzM tagság, miegymás. Egy tény, nem állami, hanem egyházi iskolákban tanulnak (most már…). Vonja le mindenki a következtetését saját maga…
    Úgyhogy szerintem te tartod marha okosnak magadat, csak arra nem jöttem rá, hogy mire fel… 😉

    48 ” Kedves Observer!
    A 4. hozzászólásban elárultad, hogy Te is tanár vagy.”

    Kedves Csongor!
    Nem vagyok pedagógus. Brrr. Még a gondolattól is kiráz a hideg. 🙂

    „Itt ekézted a pedagógusokat (4):
    “A pedagógus társadalom meg olyan, amilyen. — Ha képtelenek a saját és a gyerekek érdekében tenni is, nem csak morogni, akkor ne is panaszkodjanak.””

    Ne játszd meg a hülyét – itt nem a szakmai kvalitásokat tettem szóvá, hanem a politikai passzivitást.
    A többi hozzászólásomban sem a tanárok tudását kritizáltam, hanem az oktatás szerkezetét. Ami esetleg ezen túlmutat, azt már te provokáltad ki. 😉

  60. Szemelyes tapasztalatommal arnyalnam a kepet:
    Kb. 16 evet tanultam a magyar kozoktatasban, az atkosban kezdtem, tehat volt eleg valtozas alatta. Ez alatt 4, azaz negy olyan tanarral tanitott, akiknel igazan fejlodtem, tanultam valamit, sikereket ertem el. Az osszes tobbi tanar gyenge kozepes, illetve kritikan aluli volt ilyen szempontbol. A tananyagot tudtak, pengek voltak benne, csak atadni(!) nem voltak kepesek.
    Olyan 3 evet eltoltottem a masik oldalon (oktatas, helyettesites stb.). A kovetkezoek a rovid tapasztalataim: az ertelmisegi reteg NEM letezik. Sajnalom, de csak ezt a kovetkeztetest tudtam csak levonni.
    Volt pozitiv tapasztalatom is az oktatassal, de rendszeren kivul.

  61. 63:
    Attól függ, hogy hány darab ember tesz ki egy réteget. Mert értelmiségi azért létezik. Például te magad is az vagy, legalább is így gondolod. 😀

  62. 63: „az ertelmisegi reteg NEM letezik”

    Hogyan is létezhetne? Senki nem születik értelmiséginek, kemény munkával azzá válik – de csak akkor ha ezt a gazdasági – társadalmi helyzet lehetővé teszi. Most nem teszi…

  63. 64. Kedves Tibor bá’:
    Sajnos nem, en sem vagyok ertelmisegi, nem is allitottam ilyet. Van egy kep a fejembe, hogy milyen lehet az ertelmisegi reteg, de sajnos nem talalkoztam ilyennel. Lehet tul sokat varok el az emberektol, vagy nem ertem az egeszet (sajnos az idok folyaman rajottem, hogy ez is benne van a pakliban).

  64. 59. dekopiri
    Értem én, hogy belülről látod. De gondoljuk végig, mi miért történt. Szakgimnázium lett a szakközépiskola. Ez többek közt annyit jelent, hogy ad az eddig is kapott érettségi bizi mellé még egy szakmai végzettséget (OKJ szakma) ami ugye eddig igényelt volna még plusz 2 év tanulást. Tehát ennek a 2 év „szakmunkásképzésnek” az anyagát el kellett helyezni valamiképp a 4 tanév anyagába. Kikerült ezért valóban sok tantárgy és óra, helyettük szakmai tárgyak kerültek be. Elektrósoknál vélhetően elektrós szakmai tárgyak. Nem kevés óraszámmal. És az ötödik évfolyam után még egy szakmát (ötössel kezdődő OKJ számút, azaz érettségit igénylő) kap a diák. 5 év alatt egy érettségi és két szakmai bizi – amit eddig 4+2+2 év alatt kaphatott.
    Szakképzésről van szó, tehát azok a tárgyak kerültek ki, amik nem kapcsolódnak az ágazathoz szorosan.
    És a fizika… Közismereti tárgyként valóban kevesebb az óraszám, de ha átnézed a bekerült szakmai tárgyakat… bizony, ha azokat jól megtanulják, jó elektrósok lesznek. És a fizika elektromosságtan részét is alaposan átveszik. Optikából, atomfizikából meg tán kevesebbet tanulnak majd.

  65. 65 & 66:
    Még soha nem tették fel nekem a kérdést, hogy hát akkor ki számít értelmiséginek. Viszont, ha már szóba került, úgy érzem, nyilatkoznom kell. Értelmiséginek lenni egy különleges elmeállapot. Nem diploma kell hozzá, hanem különleges felfogás, viselkedés, érdeklődés, életszemlélet, igényesség, modor, önbecsülés, de mindenek előtt tudás és tudásvágy.

  66. 63 és 68:
    Tőlem ott a pont! A két hozzászólás mondanivalója választ is ad sok kérdésre anélkül, hogy bárkit megsértene, vagy általánosítva felelősségre vonna. Igen, szerintem is ez a legnagyobb baj, hogy eltűnőben vannak azok az emberek, akik értelmiségként élni és gondolkodni tudnak.

    62-re:
    „Obi” bameg! Akkor tanulj meg érthetően fogalmazni. A 4. hozzászólásod eme részletéből mi a frászt szűrjek le, ha nem azt, hogy tanár vagy???

    „Pénteken nekem 11 órám volt, és csak azért nem 12, mert azt már az órarend nem tudta kezelni, és két órát ‘egybetolt’. Mindez egyetemen…, ahol heti 10 órát kellene tartanom hivatalosan. ? De a kollégáknak simán összejön az a heti 25-26 óra (néha több), csak emellett még szakdolgozatosok is vannak, meg kutatási projektek, cikkírás, napi bürokrácia, gondoskodás a saját munkaeszközeinkről (mármint hogy miből vesszük meg – nálunk még KLIK sincs…), plusz munkával előteremtjük az alapbérünk nagyobb részét, mert az állam csak egy harmadát adja, stb. stb.
    Palkovics úr pedig az M1-en éppen tegnap lengetett be egy teljesítmény alapú bérrendszert – ilyen munkakörülmények mellett érdekes lesz, az biztos.”
    Pedagógus, tanár, oktató… ne lovagoljunk már ilyeneken! Kicsinyes…

  67. 49: “Observer, gmarkó mint szülő a rémálma ma egy tanárnak, az ilyen szülők gyerekei azok, akik állandóan kekeckednek az iskolában, nem akarnak tanulni semmit, de marha okosnak tartják magukat.”

    Nekem meg az ilyen általánosító vagdalózás a rémálmom. Semmit nem tudsz rólam, de beszólsz. Egyébként mindkét lányom jól tanul, és a tanárokkal sincs semmi konfliktusunk.

  68. 70:
    Hát akkor itt az idő, hogy indítsunk egy rémálom versenyt. A győztest felterjesztjük oktatási államtitkárnak. 😀
    Viszont lenne érdemben is észrevételem.
    1) Mi az általánosítás, és miért lenne baj?
    2) A „vagdalózás” mit indulat szó, pontosan mit takar?
    3) A „semmit se tudsz rólam” jogos. „gmarko” nem azonosítható. Ezzel szemben Horváth Csongor valódi névnek tűnik. Különben, kis szerencsével össze is futhattatok volna, ha egyazon blogtalálkozóra mind a ketten eljöttök.

  69. Vissza az alapokhoz. Nem lenne állami oktatás, viszont megmaradna a fejkvóta. Az tanítana, aki késztetést érez tudásának megosztására, /vagy csaló/ és azt amit és ahogyan akar. Ennek következménye, lennének csapnivaló iskolák, meg lennének kiválóak. Elválna az ocsu a magvaktól. A fennálló rendszer elér oda, hogy csak ocsut termel. Ennél az értéktelen rendnél már a káosz is jobb.

  70. 71: „indítsunk egy rémálom versenyt”

    Csak pontosítás miatt: a 70-es hozzászólás nem Csongornak szól, hanem „dekopiri” polgártársnak. 😉

    Aki ezek szerint mindkettőnk esetében alaposan tévedett. Így jár, aki ismeretlenül ítélkezik. 🙂

    69: „Pedagógus, tanár, oktató… ne lovagoljunk már ilyeneken! Kicsinyes…”

    Nem hiszem, hogy igazad lenne. Elég nagy különbség van egy közoktatásban, és egy egyetemen oktató ember munkája között. Az utóbbi pl. nem pedagógus, az esetek nagy részében nincs ilyen végzettsége. Teljesen más az oktatás, a számonkérés rendje, és még sorolhatnám a különbségeket.

  71. 73:
    Ezt egyszerűen lezárhatjuk.
    Van OM azonosítód? Ha van, pedagógusnak minősülsz.
    Tehát a válasz: van vagy nincs?
    (Elvileg Magyarországon minden legálisan tanító tanárnak van, még az egyházi vagy alapítványi fenntartású intézményekben is kötelező volt regisztrálni, s így a NPK-ba belépni.)
    A „nagy testvér” nálunk így néz ki:
    http://hirmagazin.sulinet.hu/hu/pedagogia/az-oktatasi-azonosito

    A többi számomra irreleváns, én nem teszek különbséget, mert sok egyetemi oktató nagyobb nullaként munkálkodik, mint némely kisiskolásokat tanító. A konkoly és a búza mindenhol megjelenik! S egyébként én (pedagógia szaktárgy nélkül igen, mert az önmagában nem sokat ér), de oktatás-didaktikai alapismeretek nélkül nem engednék oktatói tevékenységet végezni! Számomra hihetetlen, ha a XXI. században Magyarországon valahol még engednek megfelelő képesítés nélkül iskolában dolgozni bárkit.

    Megjegyzem, ha csak a képzési jelleg eltérő volta miatt gondolod így, ennyi erővel egy waldorf iskolában tanítva is azt mondhatnám, hogy én nem vagyok pedagógus, mert az más?…

    71-72:
    Rémálom verseny:
    Ehhez nem kell tenni semmit. A jelenleg felvázolt struktúrát hagyni kell működni, és fotelban hátradőlve végignézni mi történik 🙂 .

  72. 74: „sok egyetemi oktató nagyobb nullaként munkálkodik, mint némely kisiskolásokat tanító”

    Szerintem mi nagyon elbeszélünk egymás mellett.

    Egyáltalán nem kisebbítem a közoktatásban dolgozó tanárok szerepét. Sőt, sokkal nagyobb a felelősségük, főleg általános iskolában, azon belül meg alsó tagozaton. Ők formálják a gyerekeket (amennyire lehet), ehhez kell a pedagógiai érzék (és talán a képesítés is). Nagyon sokszor rajtuk múlik, hogy egy diák szeret, vagy utál egy tárgyat, tanulmányi versenyre jár, vagy csak bukdácsol. Erőteljesen befolyásolni tudják, hogy ki milyen életpálya felé tendál a későbbiekben, stb.

    „Ha van, pedagógusnak minősülsz.” Van, de nem minősülök pedagógusnak. Pl. nem kapok kedvezményes pedagógus belépőt a múzeumba. (Mert pedagógus igazolványom viszont nincs és nem azért, mert elhagytam.) 🙂

  73. „Az oktatás bajban van, de a baj nem az, hogy ezt valaki mérni is tudja és leírja, hanem ott, hogy így teljesítenek a gyerekek. Márpedig az biztos, hogy nem a fiatalok butultak el. És azt sem hiszem, hogy a pedagógusok hülyültek meg hirtelen”

    „És én elhiszem, hogy az évszámok bemagolása rettentően fontos dolog, de az informatikai képzés és a technológiai fejlődés folyamatos követése szintén az. Sőt!” 😉

    https://kolozsvaros.com/2016/12/12/a-teve-elott-ultek-sorrel-a-kezben-es-ket-bofoges-kozott-ugy-hallottak-hogy-a-pedagogusok-beremelest-kovetelnek/

  74. Ajánlom a holt költők társasága című filmet mindenkinek. Talán akkor érthető lesz mi a különbség tanár és tanár közt. Robin Williams a főszereplő, tudod: jó reggelt Vietnam.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük