Az ásványkincsek, nyersanyagok azóta stratégiai jelentőségűek, amióta csak felhasználja őket az emberiség. Birodalmakat, országokat tettek gazdaggá, vagy épp háborúk helyszínévé, ahogy erre az elmúlt évtizedekből is számos példát tudnánk sorolni, Afganisztántól Kuvaitig.

Bár a történelem során változtak azok az ásványkincsek, amelyekért a háborúkat vívták, az világos, hogy a modern életmódhoz szükséges nyersanyagok a fontosak jelenünkben. Dr. Gavin Harper, a Birminghami Egyetem Stratégiai Elemek és Kritikus Nyersanyagok Kutatóközpontjának szakembere a The Conversation hasábjain  mutatta be, miről is szól az ukrán-amerikai megállapodás.

A megállapodásban 57 nyersanyagot sorolnak fel. Ukrajna területén jelentős lítium, illetve ritkaföldfém készletek találhatóak, amelyek sok ezermilliárd (billió) dollárt érnek. A ritkaföldfémek 17 elemből álló csoportja a modern technológiában kulcsfontosságú, köztük olyan elemekkel, mint az ittrium vagy a szkandium.

Az ország kincsei közt a mangán, a grafit is jelen van, ezek szintén lényeges alapanyagai például a lítium-ion akkumulátoroknak. A cirkon (cirkónium-szilikát), amelyet ékszerekből ismerhet az átlagember, kerámiaipari nyersanyagként is fontos, és szintén az ukrán ásványkincs része. Jelentős az ország réz, ólom, cink, ezüst, nikkel, kobalt készlete is.

A grafit bányászata igen korlátozott, a lítium-lelőhelyeket pedig a háború kitörése óta nem bolygatták, ezeknél ráadásul modernebb bányatechnológiára és beruházásokra is szükség van. Számos, a modern technológia számára fontos ásványkincs (lítium, titán, grafit, ritkaföldfémek) az oroszok által megszállt területen van. (Itt érdemes említést tenni arról is, hogy Afganisztán is rendkívül sok stratégiai ásványkincs birtokosa, többek közt hatalmas lítiumlelőhelye van – ezek is a nagyhatalmak érdeklődési körébe estek, csak épp az ottani terepviszonyok jelentős akadályt jelentenek a kitermelésben.)

Ukrajna a világ ásványkincs-kitermelésében elfoglalt helyezése szerint

• 6. a titán és a kaolin (kerámiákhoz való szilikátásvány) terén
• 8. a mangán és a grafit terén
• 10. a vas és a cirkon terén
• 12. a kokszolható szén terén (ez a Donbasz területen található jórészt)
• 13. az erőművi szén terén.

Azonban ez a helyzet nem mentes a kihívásoktól – és most ne is az orosz agresszióra gondoljunk csupán. Egyes geológusok úgy vélik, ezen ásványkincs kitermelése nem lehet gazdaságos, és ezért kétséges az is, hogy mi értelme egy efféle megállapodásnak. Az ásványok mennyiségére vonatkozó adatok egy része sok évtizedes szovjet felmérésekből eredhet, így elég bizonytalanok a számadatok is.

Mégis mit akar akkor az USA ezzel a lehetőséggel? Fontos tudni, hogy mind a nyersanyagok, mind a feldolgozásuk terén Kína a világelső, számos esetben gyakorlatilag monopóliuma van. Ez könnyen érthető okból nem tetszik a rivális világhatalomnak. Ha az USA nem akar kínai forrásoktól, kínai politikától függeni, akkor biztosítania kell magának másféle forrásokat – ennek része lehet az ukrán ásványvagyon, mint lehetőség.

Melyik nyersanyag milyen területen nélkülözhetetlen?

A grafit és a lítium az akkumulátorokban, amelyeket az okostelefonoktól kezdve az energiahálózatig igen széles körben használnak. A repülőgép-és űriparban (berilliumból van például a James Webb-űrteleszkóp tükreit tartó szerkezet), a hadiiparban és az elektronikai iparban fontos sok más mellett a könnyűsége, kiváló hővezetése és keménysége miatt.

Átengedi a röntgensugarakat, nem mágneses, ezek a tulajdonságai is számos alkalmazásban kívánatossá teszik. A mangánt az acélipar használja elsődlegesen, mivel ellenállóbbá teszi az acélt, de más területeken is szükség van rá. Az urán az atomenergia-iparban és kis mértékben az iparban és az orvostudományban is fontos nyersanyag.

Azonban talán a legnagyobb előny Ukrajna esetében, hogy rendkívül sokrétű az ásványi vagyona.

Kihívás lesz maga a kitermelés is. Ennek egyik oka maga a háború, és az, hogy az ukrán infrastruktúra jelentős része megsemmisült. Másrészt a kritikus nyersanyagokból elég sok az orosz megszállás alatt lévő területen, vagy ahhoz nagyon közel van. Fontos volna az ásványkincsek modern felmérése is, a már említett bizonytalanságok miatt – csak pontos adatok birtokában lehet egyáltalán megtervezni a kitermelést.

Ha minden flottul megy, akkor is hosszas munkálatokra lesz még szükség, míg az ásványokat kibányászhatják és felhasználhatják. Ez sok évet vesz igénybe, a jelen politikai vezetés uralmánál jóval tovább tart majd. Az egyezmény aláírása amerikai részről jelen pillanatban inkább az oroszok felé adott figyelmeztetés, mint valós gazdasági haszon közeli kiaknázása. A megállapodás pillanatnyilag leginkább Ukrajna biztonságát szolgálja.

(National Geographic)

Nem meglepő a kutatási eredmény, számos apróbb részletről derült már ki, hogy hasonlóan billen a mérleg. A Nature Climate Change folyóiratban közzé tett tanulmány számszerűsíti ezeket az adatokat.

A legfelső 1 százalék 26-szor nagyobb részben járult hozzá a legnagyobb hőhullámokhoz, és 17-szer nagyobb mértékben az aszályokhoz (beleértve az Amazóniában pusztító szárazságot), mint a globális átlag. A felmelegedés kétharmada a felső 10 százaléknak „köszönhető”, így az éghajlati szélsőségek növekedése is.

A kutatás során komplex elemzést végeztek a gazdasági adatok és a klímaszimulációk segítségével, így sikerült beazonosítani az egyes éghajlati események kapcsán legnagyobb felelősséggel rendelkező jövedelmi csoportokat.

A gazdagok mind a fogyasztási szokásaikkal, mind a beruházásaikkal fokozzák a klímaváltozást, és aránytalanul nagy részben felelősek az extrém időjárási eseményekért. Ezek az éghajlati szélsőségek pedig leginkább azon helyszíneket sújtják, amelyek egyébként szegény országok és kis kibocsátók.

„A kutatásunk kimutatta, hogy az extrém éghajlati hatásokat nemcsak a megfoghatatlan globális kibocsátáshoz lehet kötni, hanem közvetlenül összefüggésbe hozható az életmóddal és befektetésekkel, ezek pedig a jövedelemmel” – magyarázta Sarah Schöngart, a kutatás vezetője. „A gazdagok kibocsájtása igen nagy szerepet játszik az éghajlati szélsőségekben, eszerint pedig olyan klímapolitikai döntésekre van szükség, ami az ő kibocsátásukat csökkenti.”

2020-ban 0,6 Celsius-fokkal volt magasabb a globális átlaghőmérséklet, mint 1990-ben, ennek 65 százaléka, 0,4 Celsius-fok a leggazdagabb 10 százalékhoz köthető.

„Ha mindenki csak annyi kibocsátással járult volna hozzá a klímához, mint a bolygó lakosságának szegényebbik 50 százaléka, akkor csak egészen minimális növekedést tapasztaltunk volna 1990 óta” – tette hozzá Carl-Friedrich Schleussner, a kutatás résztvevője. Ezt az aránytalanságot kell valahogy megszüntetni, enélkül a klímacélok közelébe se érhetünk.

A kutatók hangsúlyozták, hogy a leggazdagabbaknál sem annyira a személyes fogyasztást, hanem inkább a befektetéseket kell figyelembe venni. Sőt, ha a befektetésekkel járó kibocsátást állítják a célkeresztbe, akkor a klíma számára kedvező irányú változásokat lehet elérni.

Az idei tavasz feltűnően hidegebb a tavalyinál, amiért többek között a globális éghajlatváltozás tehető felelőssé. A pontosabb okokat az ELTE Meteorológiai Tanszékének kutatói elemezték a Másfélfok új cikkében.

Az elmúlt két hétben tapasztalt hűvös időjárás szokatlannak érződhet, pláne az előző év májusához képest. Azt ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy 2024 tavasza a legmelegebb volt 1901 óta. A jelenlegi klímaátlaghoz képest azonban nem nevezhető kifejezetten hidegnek a mostani tavasz, sőt 0,7 Celsius-fokkal melegebb is volt hazánkban az átlagnál.

Globálisan az idei május közepéig a mérések kezdete óta a második legmelegebb, Izlandon május közepén például 26 Celsius-fokot mértek.

Ennek, akárcsak a hazai hűvös májusnak, a klímaváltozás és az északi félteke magaslégköri poláris örvényének gyengülése lehet az oka.

Ez az örvény hatással van a polárfrontra, amely az egyenlítői meleg és a sarki hideg levegőt választja el a téli időszak alatt. Az örvény meggyengülésével a polárfront délebbre tolódott, így Magyarország a „meleg” oldal helyett a „hideg” oldalra került. Ilyen gyengülések egyre gyakrabban jelentkeznek, amiért a klímaváltozás a felelős, pontosabban az, hogy a sarkvidékek kifejezetten gyorsan, míg a trópusi övezetek lassabban melegszenek.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem beszélhetünk felmelegedésről. Magyarországon az elmúlt néhány évtized leforgása alatt a nyár és a tavasz hossza 25–25 nappal nőtt meg. A nyár bő egy héttel korábban kezdődik és több mint két héttel kitolódott szeptemberre is, miközben a tél egyre rövidebb, a hideg évszak hossza mostanra kevesebb mint felére csökkent.

A mérési eredmények szerint az Északi-középhegység térségében lett a legrövidebb a tél aránya (a teljes év csupán 9 százaléka), míg a leghosszabb – a napok 12 százalékát lefedve – az Észak-Dunántúlon. A tavasz az Északi-középhegységben a leghosszabb, a nyár az Észak-Dunántúlon. Összességében az látszik, hogy mindegyik évszak melegszik, de az egyes időszakok eltérően. Ezért az évszakok kezdete és vége megváltozott, ám továbbra sem tűntek el.