Az Európai Bizottság jogi eszközöket vizsgál annak érdekében, hogy az uniós vállalatok büntető jellegű pénzügyi következmények nélkül léphessenek ki hosszú távú orosz gázszerződéseikből. A tervezett megoldás a „vis maior” jogi klauzula alkalmazása lenne, amely lehetővé tenné a szerződések megszüntetését anélkül, hogy kompenzációt kellene fizetni Moszkvának. Az Európai Bizottság egy a Financial Timesnak névtelenül nyilatkozó tisztviselője szerint a cél az, hogy

az EU továbbra se pénzelje az orosz háborús gépezetet. A kezdeményezés illeszkedik a 2027-re tervezett teljes orosz fosszilisenergia-kivonási stratégiába.

A gázimport területén az EU függősége ugyan jelentősen csökkent – a vezetékes orosz gáz részesedése 11 százalékra esett vissza –, de a cseppfolyósított földgáz (LNG) importja 60 százalékkal nőtt az elmúlt három évben. Franciaország, Spanyolország és Belgium kikötői továbbra is fő belépési pontok az orosz LNG számára, és olyan cégek, mint a Shell és a Naturgy, még mindig szerződésben állnak a Jamal LNG-projekttel.

Magyarország és Szlovákia pedig még mindig a legnagyobb vásárlói az orosz vezetékes gáznak.

Bár az orosz szénre teljes importtilalom van érvényben, a földgáz eddig kimaradt a szankciós csomagokból.

2024 februárjától 2025 februárjáig az EU 21,9 milliárd eurót fizetett Oroszországnak energiáért.

A jogi probléma egyik kulcsa, hogy a gázszerződések zártak és egyediek, így a „vis maior” alkalmazása jogilag nem minden esetben áll meg. Egy uniós tisztviselő szerint a háborús helyzet önmagában nem feltétlenül elégséges indok egyoldalú szerződésbontásra. Az EU ugyan ad lehetőséget a tagállamoknak arra, hogy megakadályozzák orosz LNG beszállítók hozzáférését az infrastruktúrához, de ez nem jelent automatikus jogalapot a szerződések felmondására. A tagállami miniszterek több alkalommal is kifogásolták a jelenlegi szabályozás gyengeségét.

Az Európai Bizottság márciusra tervezte az orosz energiahordozókról szóló kivonulási menetrend nyilvánosságra hozatalát, de ez késlekedik, részben magyar és szlovák ellenállás miatt.

A két ország a még meglévő vezetékes import nagy részét használja, és rendre elutasít minden további korlátozást. Emellett újraindultak háttérbeszélgetések az Északi Áramlat jövőjéről is, az amerikai Trump-kormány külpolitikai nyitásának árnyékában, ami szintén lassítja a tervezési folyamatot. Ursula von der Leyen bizottsági elnök szerint a dokumentum néhány héten belül mégis napvilágot láthat.

A Bruegel brüsszeli kutatóintézet szerint a totális tiltás helyett az orosz gázra kivetett vámokat javasolja.

Érvelésük szerint a vámbevételek egyrészt csökkentenék az orosz nyereséget, másrészt nem igényelnék a 27 tagállam egyhangú támogatását, elegendő lenne a minősített többség. A vámok révén az orosz fél kénytelen lenne árat csökkenteni, ha fenn akarja tartani piaci részesedését. Az agytröszt szerint egységes uniós eszköz hiányában fennáll a veszélye, hogy Oroszország újra célzott gázszállítási fenyegetésekkel szít viszályt a tagállamok között.

Az amerikai kapcsolat szintén kulcstényező: az Egyesült Államok már jelenleg is az EU legnagyobb LNG-beszállítója, és potenciális partnere lehet az orosz gáz további kiváltásában. Ugyanakkor a Trump-adminisztráció protekcionista intézkedései miatt az Európai Bizottság igyekszik új energiapolitikai megállapodást kialakítani Washingtonnal, amely egyszerre szolgálná a kereskedelmi és a stratégiai diverzifikációs célokat.