Oroszország a „valamit valami miatt” elvet alkalmazza, vagyis megtorlást, ha orosz tulajdonosoktól külföldön lefoglalnak v agy elkoboznak valamit. Az orosz állam kárpótlást kínál hazai kárvallottaknak az Oroszországban rekedt nyugati vagyonból.

A csütörtöki rendelet utasítja a külföldi befektetéseket felügyelő orosz állami bizottságot, hogy határozza meg, milyen típusú amerikai tulajdont kérhet az orosz jogtulajdonos a bíróságon keresztül az Egyesült Államokban befagyasztott vagyon „kártalanításaként”.

A parancs ingatlanokat, személyes vagyontárgyakat, értékpapírokat, részvényeket és tulajdonjogokat sorolt ​​fel az Egyesült Államok tulajdonában lévő és potenciálisan lefoglalható vagyontárgyak között. Az orosz kormányt arra utasították, hogy szeptember végéig hajtsa végre a szükséges jogi változtatásokat, amelyek lehetővé teszik az amerikai tulajdonok lefoglalását.

Már vannak áldozatok

Egy hete döntött úgy az orosz bíróság, hogy le kell foglalni a Deutsche Bank és az UniCredit oroszországi vagyonát.

Az európai bankok nagyrészt már kivonultak Oroszországból, miután Moszkva 2022-ben offenzívát indított Kijev ellen. A szentpétervári bíróság most 239 millió euró (260 millió dollár) lefoglalása mellett döntött a Deutsche Banktól is. Ugyanezen a napon elrendelte az olasz UniCredit mintegy 463 millió euró (504 millió dollár) értékű eszközeinek lefoglalását.

Mindkét határozatot egy orosz nagyvállalat, a RusKhimAlians kérésére adták ki, amely gázfeldolgozó és cseppfolyósító üzem építését tervezi a lefoglalt vagyonból. Az orosz vállalat arra hivatozva tenné rá a kezét a két bank értékeire, mert azok voltak a kezesei a német Linde vállalatnak, amellyel az oroszok együttműködtek, de a háború miatt a Linde kivonult az országból.

Putyin tavaly már zöld utat adott a német Uniper energiaóriás orosz részlegének és a finn Fortum értékelemeinek állami átvételére válaszul az „barátságtalan amerikai akciókra”.

A csütörtöki rendelet egy hónappal azután született, hogy Joe Biden amerikai elnök aláírta a törvényt az Ukrajnának nyújtott kritikus katonai segélyről, amely azt is tartalmazta, hogy Washington eladja az elkobzott orosz vagyont, és a bevételt átadja Kijevnek a háború utáni újjáépítési erőfeszítésekhez.

Az ellenlépést Moszkva kompenzációnak nevezi, és főként azokat az országokat célozza meg, amelyek Oroszországgal „barátságtalan vagy ellenséges” álláspontot képviselnek. A különbség a két logika között az, hogy az egyik oldal agresszor, amely kárt okoz a világgazdaságnak és egy másik nemzetnek; a Nyugaton lefoglalt vagyontárgyak tulajdonosai közvetlenül kapcsolatba hozhatók a háború finanszírozásával – a másik fél esetében viszont egyszerű piaci szereplőkről van szó, aki törvényes üzleti tevékenységet folytattak Oroszország területén.

Washington és európai szövetségesei mintegy 300 milliárd dollárnyi orosz pénzügyi eszközt foglaltak le vagy zároltak le röviddel Ukrajna teljes körű inváziója után. Azóta ez a kör szélesedett.

A büntetőintézkedésekre válaszul Moszkva több külföldi befektető vagyonát speciális számlákra helyezte át, amelyeket a Kreml jóváhagyása nélkül nem lehet Oroszországon kívülre vinni.

(Euronews)

Andrej Belouszov közgazdász védelmi miniszteri kinevezése azt jelenti, hogy Vlagyimir Putyin a hadiipari komplexumot a gazdaság motorjává kívánja tenni, és militarizálása révén hosszú ideig folytatni kívánja a háborút.

Totálisan Putyin-párti személyről van szó, de miért egy civil?

A moszkvai elnöki rendszerben a vezető felé mutatott lojalitás az első és legfontosabb szűrő, melyen az új védelmi miniszter kétség nélkül átjut. Méltatói emlékeztetnek arra, hogy a Krím 2014-es annektálásakor Putyin gazdasági környezetében Andrej Belouszov volt az egyetlen, aki feltétel nélkül támogatta a döntést, miközben az oligarchák féltették profitjukat az esetleges nyugati szankcióktól, a vezérkar pedig a logisztikai problémák felett aggodalmaskodott.

Az idő Belouszovot igazolta, mert bár érkeztek szankciók az Obama-kormány részéről, 2022-re Oroszország nemzeti jövedelme visszaállt a ‘Krím előtti’ állapotra. Gyakorlatilag tehát – átmeneti veszteséggel -, de megszerezték Európa egyik legértékesebb stratégiai pontját, amit azóta is szilárdan tartanak, és ami nélkül az Ukrajna elleni háború megvívása szinte lehetetlen volna.

Putyin elnök akkor megjegyezte, hogy Belouszov katonásabban viselkedett, mint sok katona. Ha tehát bárki abban reménykedik, hogy egy polgári személy fölemelése a katonai hierarchia csúcsára egyben valamiféle civil enyhülés jele az orosz vezetésben, az valószínűleg csalódni fog. A döntés tisztán pragmatikus, hogy Oroszország felkészülhessen az ukrajnai háború technológiai szakaszára, és alkalmassá váljon egy esetleges háború megvívására a Nyugattal szemben is.

A védelmi miniszter nem vezeti a hadsereget, de ő biztosítja a fejlesztések feltételeit és a hadigazdaság működését

A döntés sürgősségét jelzi, hogy az ötödik elnöki ciklusát megkezdő Vlagyimir Putyin szinte egy percet sem várt a súlyos és merésznek mondható lépéssel. A háborúpárti bloggerek, akik többnyire veterán katonatisztek vagy titkosszolgálati szakértők, egyelőre óvatosan, de inkább pozitívan kommentálják a döntést. Legfőbb gondjuk az, hogy nem nagyon ismerik Belouszov személyét, de bíznak abban, hogy kézbe tudja venni a hadsereg szervezeti korszerűsítését, amiről elismerik, hogy halaszthatatlan.

Az előd, Szergej Sojgu egyre súlyosabb teher volt az elnök vállán. A miniszter sorozatosan kapta a nyakába a vádakat, hogy nem érti, és nem is ismeri a modern katonai stratégiákat, emiatt pedig nem képes a rendelkezésre álló hatalmas erőforrások célszerű felhasználására.

Ezek a kritikák – látva az ukrajnai háború első szakaszát – jogosak is voltak. Az orosz haderő aránytalan és gyakran szükségtelen vérveszteségeket szenvedett el, miközben Sojgu azzal dicsekedett az elnöknek, hogy naponta képes egy új ezredet kiállítani.

Az orosz katonai gondolkodást kívülről befolyásoló elemzők és bloggerek mantra szerűen ismételgették a hadsereg köreiben eluralkodott korrupciót és a rosszul kiválasztott csapatparancsnokok úrhatnám viselkedését, ami nem csak katonák ezreinek, de kulcsfontosságú tábornokoknak az életébe is került. Ezeket a jelenségeket egyöntetűen Sojgu személyéhez kapcsolták.

Azért is, mert a lopások és a korrupció elburjánzása miatt sokszor hiányoztak a frontról az alakulatok korszerű távközlési eszközei, és emiatt a magasabb parancsnokoknak fölöslegesen kellett túl közel menniük a vonalakhoz, kockáztatva ezzel személyes biztonságukat.

Felrótták a miniszternek azt is, hogy személyes hatalomféltéstől vezetve gátolta a Wagner-csoport ellátását, amivel szükségtelenül provokálta ki a mélyen lojális Jevgenyij Prigozsin lázadását. Ennek folytán az orosz haderő elveszítette egyik legértékesebb humán befektetését.

Kétségtelen, hogy a Wagner-lázadás és annak leverése hosszú hónapokra megzavarta az orosz műveleteket Ukrajnában. Emiatt kellett – például – megválni Szergej Szurovikin hadseregtábornoktól, aki pedig az előző őszön sikeresen óvta meg a szorult helyzetbe került haderőt a Dnyeper mentén.

Sojgu körül már április végén megfagyott a levegő, amikor a szövetségi nyomozók súlyos korrupció gyanújával őrizetbe vették helyettesét, Timur Ivanov vezérezredest. Az elemzők azonnal megjósolták Sojgu menesztését, de az utódját nem tudták megtippelni.

Mit várnak el Belouszovtól? A fő feladat a Nyugattal vívott hibrid háborúra való felkészülés

A legbefolyásosabb blogger csatorna, a Rybar szerint a kinevezés a védelmi hatóságokon belüli összes pénzügyi modell nagyszabású átstrukturálását jelenti. Hatalmas összegekről és ipari kapacitásokról van szó, hiszen Oroszország a legkeményebb szovjet időkre emlékeztető GDP-arányos katonai költségvetéssel vágott neki 2024-nek.

A Rybar abban reménykedik, hogy Belouszov felhagy a „színlelt szépség” mutogatásával, és nem látványos diavetítéseket tart az elnöknek, hanem egy teljesen világos Excel-táblát tesz elé, a leggazdaságosabb lehetőségekkel. Belouszov olyan személy, akinek mindig volt határozott álláspontja a fontos ügyekről, és emiatt népszerűtlen is, de pontosan erre van most szüksége az orosz védelmi minisztériumnak, állítja a blog.

Kirill Fedorov háborúpárti blogger szerint Belouszovnak nem az a feladata, hogy harcoljon, hanem hogy gazdaságilag biztosítsa a győzelmet, mert a termelés és a technológia az, ami majd megnyeri a háborút. A jelöltnek van bizalmi hitele, és ezzel lehetősége is közgazdasági tapasztalatainak igazolására. Ő az a személy, aki a hazai totális háborúba tudja vezetni a nemzetet.

[Megjegyzés: a totális háború fogalmát Joseph Göbbels használta 1943 elején, amikor a nácik meghirdették azt a gazdaságpolitikát, amiben minden anyagi és személyi erőforrást úgy kellett felhasználni, hogy az a győzelem céljait szolgálja. Ennek keretében engedték meg például a női munkavállalást a hadiipari vállalatoknál, amit Hitler korábban szigorúan megtiltott.]

A Katonai Csatorna nevű blog szerint a kezdetben speciális műveletnek indult hadjárat mára egy hosszú lemorzsolódási háborúvá fajult, ezért egy gazdaságból érkező személy kinevezésének közvetlen gyakorlati értelme van. A védelmi miniszteri poszton szereplő katona általában „hülye”, aki a laktanyán és a felvonuláson kívül semmit sem látott az életben, és ez nem segít a győzelemben, hanem inkább a gátja annak. Szergej Sojgu ezt az akadályt nem tudta megugrani, és katonai menedzseri képességeinek hiányát a Putyin iránti hűség sem pótolhatta.

Maga a ‘hibrid háború’ azt a komplex hadviselést jelenti, ami meghatározza a 21. század katonai konfliktusait, és amelyre Oroszország még nem készült fel teljesen, de erőteljes léptekkel halad felé, és több fronton előnybe is került a Nyugattal szemben.

Belouszov kinevezése annak a felismerése és elfogadása, hogy a nagy háborúk megnyeréséhez a puszta katonai (kinetikus, csapásmérő) erő már nem feltétlenül elégséges, hanem elsősorban a különféle képességek szinkronizálására van szükség.

A kifejezés Frank Hoffman amerikai tengerészgyalogos veterántól és katonai stratégától származik, aki szerint a modern hadviselésnek egészen újfajta szinergikus rendszert kell létrehoznia. Ebben a hagyományos és a nukleáris tényezők, a katonai és polgári célpontok ellen bevetett kiber-eszközök, a verbális fenyegetések, a gazdasági, politikai, jogi és diplomáciai kapacitások, a célország közvéleményének befolyásolása és vezetésének korrumpálása, de akár a bűnözés és még a terrorizmus bizonyos fajtái is beleférnek, egymást kiegészítő módon, és mindig az adott helyzethez igazodva.

A polip kulturális csápokkal is rendelkezik, és a végső csapás előtt szinte teljesen behálózza az ellenfelet, aki olyan helyzetbe keveredik, mint a pókhálóba esett légy.

Egy ilyen rendszer előfeltétele a lehető legszélesebb körű információszerzés, a rendkívül gyors reakciókészség, és a gazdasági-ipari kapacitások optimális kihasználása. Vagyis alapvetően nem katonai, hanem inkább menedzseri feladatról van szó.

Belouszov – egy tipikus szovjet-orosz karrierpálya

A 65 éves Belouszov a Moszkvai Állami Egyetem Közgazdaságtudományi Karán szerzett kibernetikai közgazdász diplomát, és azóta is foglalkozik tudományos munkával. 1986-tól a Szovjetunió Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetében dolgozott, az ezredforduló után pedig a Makrogazdasági Elemző Központot vezette. Kormányzati munkát először 2006-ban vállalt, a gazdaságfejlesztési miniszter helyetteseként.

2013 és 2020 között Vlagyimir Putyin személyes tanácsadója volt.

2020-2024 között szolgált a Misusztyin-kormány első miniszterelnök-helyetteseként, ahol az egységes pénzügyi, hitel- és monetáris politika végrehajtását felügyelte. Portfóliója gigantikus volt, mert hatáskörébe tartozott a pénzügyek állami szabályozása, a piacfelügyelet, a bankszektor ellenőrzése, az infrastrukturális projektek és az orosz állam külföldi befektetései.

Közgazdasági felfogását tekintve Belouszov sosem volt híve a szabadpiacnak, hanem a kormányzati kiadások és az állami befolyás növelése mellett foglalt állást, némileg hasonlóan a Keynes-i iskola felfogásához, ami a 30-as években kirángatta az Egyesült Államokat a világválságból és új fejlődési pályára állította.

Az elmúlt években aktív részese volt az exportőrök többletnyereségének felderítésében és megcsapolásában, jegyzi meg a The Bell távirati csatorna.

Általában rideg, szókimondó figurának írják le, de nem törtetőnek, hanem olyan embernek, aki kivárja a neki rendelt időt. Az orosz üzleti világban sokan félnek tőle, mert a hirtelen szerzett nagy vagyonokat patkány-műveletnek szokta nevezni, másik állandó jelzője pedig a ‘vályú-vállalkozó’, amit azokra a külső haszonlesőkre ért, akik az állami megrendeléseket habzsolják fel, de ritkán teljesítenek megfelelően.

(Euronews)

Az orosz-ukrán határ két pontján is támadást indítottak az orosz szárazföldi erők pénteken Ukrajna második legnagyobb városa, Harkiv irányába. Az egyik áttörési kísérlet Vovcsanszk, a másik Kraszne település környékén bontakozott ki.

Az ukrán védelmi minisztérium közleménye szerint az orosz katonák először reggel 5 óra körül lépték át a határt, egynapnyi intenzív tüzérségi előkészítés után. A közlemény hangsúlyozza, hogy tartalékos erőket küldtek az ukrán állások védelmére.

Néhány ezer katona indult meg

A CNN elérte az ukrán hadsereg egyik tisztviselőjét, aki megerősítette, hogy Vovcsanszknál 1 kilométeres mélységben behatoltak az orosz csapatok Ukrajna területére. A forrás szerint a céljuk az lehet, hogy kialakítsanak egy tíz kilométer mély pufferzónát a határ mentén, és így távolabb szorítsák az ukrán tüzérséget a Belgorod-környéki orosz területektől.

Egy másik, a fejleményekről jó ismeretekkel rendelkező ukrán forrás azt mondta a CNN-nek, hogy Kraszne térségében nagyjából 5 kilométer mélyen hatoltak be Ukrajnába az orosz erők. Az informátor szerint az itteni támadásban négy orosz zászlóalj, azaz nagyjából 2000 katona vesz részt. Vovcsanszk és Kraszne körülbelül 75 kilométerre van egymástól.

Az ukrán vezetés azt állítja, hogy megállították az oroszokat

Az ukrán hatóságok igyekeznek kitelepíteni a civileket a térségből. Volodimir Zelenszkij elnök azt nyilatkozta az offenzívával kapcsolatban, hogy az ukrán csapatok fel voltak készülve a támadásra, és sikerült megállítaniuk az orosz előrenyomulást. Ukrán katonai jelentések elismerik, hogy több falut is elfoglaltak az orosz katonák, de azt is írják, hogy ezek a falvak nehezen védhetők voltak, és az ukrán védvonalat nem törték át az oroszok. A nemzeti gárda egyik egysége szerint szombatra a harcok intenzitása sokat csökkent.

Az amerikai Nemzetbiztonsági Tanács szóvivője, John Kirby így reagált a történtekre:

Az új frontvonalról kikerült képek alapján az oroszok a korábbi Z, V és O után új jelzést használnak a támadásban részt vevő harcjárműveiken:

Elterelő hadműveletről van szó?

Az egyelőre nem egyértelmű, hogy mi az orosz offenzíva célja. Harkiv megye katonai közigazgatásának vezetője, Oleh Szinjehubov szerint a határtól 30 kilométerre lévő Harkiv várost nem veszélyezteti az orosz támadás, abban ugyanis olyan kevés katona vesz részt, hogy csak kisebb, provokáció-jellegű műveleteket tudnak végrehajtani.

Egyes ukrán értelmezések szerint ezért nem arról van szó, hogy komoly áttörést akarnak elérni az oroszok. A céljuk inkább az lehet, hogy a támadás miatt Kijevnek új egységeket kelljen a térségbe vezényelnie, és ezért meggyengüljenek az ukrán állások a front más pontjain. A képet azonban árnyalja, hogy az utóbbi időszakban több tízezer új katonát vezényelt Moszkva a térségbe, jelenleg nagyjából 50 ezren várnak bevetésre a határ orosz oldalán.

A harcok állását rendszeresen értékelő Institute for the Study of War mindenesetre valószínűnek tartja, hogy az orosz művelet célja tényleg az ukrán erők elvonása a front más, kritikus fontosságú szakaszairól. Az eddig bevetett egységek alapján az agytröszt nem tartja valószínűnek, hogy Harkiv város elfoglalása lenne a támadók célja.

Az Ukrajna elleni átfogó orosz offenzíva kezdetén, 2022 februárjában Harkiv határáig jutottak az orosz erők. A város ostroma egészen a nyár végéig zajlott, amikor az oroszok kivonultak, és Ukrajna visszaszerezte Harkiv megye egészét. A mostani betörés a legkomolyabb szárazföldi orosz támadás a térségben az orosz kivonulás óta.

Az elmúlt hónapokban ismét intenzívebben támadta az orosz légierő Harkivot, különösen a nagyváros energetikai létesítményeit. A helyi áramtermelő kapacitást sikerült is lenullázniuk az orosz bombáknak.

A litván parlament engedélyezte az ország csapatainak Ukrajnába küldését ukrán katonák kiképzésére, noha Kijevtől nem érkezett ilyen kérés – közölte kedden Ingrida Šimonyte, a balti köztársaság miniszterelnöke. A politikusnő szerint Moszkva bizonyára provokációnak tekinti majd Vilnius határozatát, de a litván hatóságok ettől nem riadnak vissza. „Ha folyton csak Oroszország reakcióját figyelnénk, akkor sosem jutnánk előbbre. Minden második héten arról hallani, hogy atomtámadásnak leszünk kitéve” – tette hozzá Šimonytė.

A leginkább fenyegetett balti államok főként Németországot győzködnék az erőteljesebb fellépés végett, de ebben eddig nem értek el áttörést.

Emmanuel Macron február végén jelezte, hogy engedélyezné  francia csapatok küldését Ukrajnába. A bejelentést követő nyugati vita nem jutott közös álláspontra, de Litvánia már akkor jelezte, hogy számára Ukrajna kérdésben megszűnt létezni a „vörös vonal”. Egyben nehezményezte, hogy a Macron-javaslat kétértelmű, mert nem tartalmaz konkrét terveket és határidőket .

Vlagyimir Zelenszkij ukrán elnök is támogatta a kezdeményezést, hogy nyugati csapatokat vessenek be országában, de csak kiképzési és karbantartási feladatokra. Ugyanakkor elismerte, hogy nem hívhatja meg más országok hadseregeit, hogy vegyenek részt az ellenségeskedésben, mert az jelenleg szükségtelen, és aránytalan orosz reakciókat váltana ki.

Május elején a moszkvai orosz védelmi minisztérium bejelentette , hogy a közeljövőben taktikai nukleáris csapásmérő gyakorlatokat kíván végrehajtani. A Kreml ezt közvetlenül összekapcsolta egyes NATO-országok kijelentéseivel, hogy esetleges katonai kontingenseket küldhetnek Ukrajnába.

Vlagyimir Putyin orosz elnök korábban azt mondta, hogy az Ukrajnában tartózkodó nyugati katonai személyzetet intervenciósnak fogják tekinteni, és „úgy is fogunk bánni vele. Ezt ők is jól tudják” – mondta, hozzátéve, hogy a NATO-erők és Oroszország összecsapása „teljes körű harmadik világháborúhoz” vezet.

Nem lép NATO-bakancs ukrán földre, de szélesebb lesz a segítségnyújtás – ez vátható a washingtoni közgyűlésen

A július derekán Washingtonban tartandó atlanti közgyűlésen várhatóan lezárják ezt a vitát, és a NATO többsége úgy fog dönteni, hogy megtagadja a fegyveres konfliktusba való közvetlen beavatkozást. Más kérdés, hogy a közgyűlés eltiltja vagy eltilthatja-e az egyes országokat saját szuverén döntésüktől a közvetlen katonai részvételt illetően Ukrajnában. Az viszont biztos, hogy egy ilyen hipotetikus esetben nem élveznék az Atlanti Charta által előírt kollektív védelmet.

Közvetlen részvétel tehát nem lesz, viszont közel 300 ezer főre növelik a konfliktusközeli zónákban állomásozó NATO-haderőket, ami példátlan koncentráció a szövetség történetében. Ezek a csapatok jórészt a Baltikumtól Bulgáriáig húzódó gerincen helyezkednek el, erős rakéta- és páncélos fegyverzettel.

Eddig az Egyesült Államok védelmi minisztere, Lloyd Austin vezette az úgy nevezett „Ramstein csoportot”, ami annak az 50 országnak a laza tömörülése, amelyek támogatják Volodimir Zelenszkij hadseregét. A júliusi csúcson ezt a feladatot valószínűleg a NATO brüsszeli központjába helyezik át.

A lépés gyakorlati oka az, hogy a Kijevnek szállított anyagok 99 százaléka az Atlanti Szövetség 32 partnerétől származik, tehát Amerika részvétele rendkívül fontos, de egyáltalán nem kizárólagos. A politikai magyarázat pedig az, hogy a nyugati blokk fellépése így egységesebb lesz az európai közvélemény szemében, de Vlagyimir Putyin látómezejében is.

A NATO-csúcs előtti hetekben Austin sorra veszi a Patriot rakétaelhárító ütegekkel rendelkező országok vezetőit. Az ukránok számítása szerint 25 ütegre van szükség az egész terület védelméhez; hét pedig elegendő lenne a fő városközpontok megóvására. Austin jegyzékében azonban jelenleg csak két Patriot üteg van megjelölve, amelyek nem az USA-ból származnak, az egyik Németországból, a másik pedig Spanyolországból.

Hollandia még nem döntötte el, hogy küld-e Patriotokat Ukrajnába, Görögország pedig egyenesen kizárta. Lengyelország azért nem ad át ütegeket, mert ezekkel a rzeszowi katonai repülőteret védi, amely az Ukrajnába irányuló nyugati fegyverzetek szétválogatásának logisztikai bázisa, vagyis a szállítmányok idegközpontja, ami kiemelt védelmet követel.

Olaszország inkább Samp-T légvédelmi rendszert küldene, az Egyesült Királyság pedig más típusú eszközöket biztosít.

Az idő nagyon sürget. A Brookings Institute elemzése 15-20 százalékos további orosz területnyerést jósol erre a nyárra, miközben a Pentagon újabb adag tüzérségi lőszere egyelőre az USA európai bázisain várakozik.