Az utolsó órák eseményei,  a mai napig fájdalmasan égnek bennem. Szorítottuk egymás  kezét , de búcsúzni képtelenek voltunk.

Velem az orvos közölte, hogy csak órái vannak hátra, Ő érezte.  Én mint egy beakadt lemezjátszó, csak kétségbeesetten vinnyogtam: Drága Tibor, drága Tibor.. Ő kinyitotta behunyt szemeit, rám nézett és annyit mondott: Nagyon szeretlek Csibe.

Lényegében egyikünk sem számított a halálra. Pár nappal előtte még a jövő teendőit  tárgyaltuk, semmi nem utalt a végzetes napra. Állapotának hirtelen hanyatlása a mai napig talány számomra.

Az utolsó pillanatig vele voltam, csak a halál beálltakor voltam kénytelen elengedni a kezét.

Hirtelen a Stay with me  hasított belém, de a klippel ellentétben a halál nem vonult vissza vigyorogva, hanem harsány kacajjal azt mondta, elviszem magammal.

Miután rám tört a  visszavonhatatlan valóság, haragudtam, mérges voltam: Nem ezt ígérted, s én hittem Benned. Mindig azt mondtad, nem hagysz egyedül, velem maradsz még sokáig,  a mostani világvégi helyzetben  nagy az esély rá, hogy együtt halunk meg.

Hogy az életemmel mit tudok kezdeni Nélküled? Mindent próbálok úgy csinálni mintha velem lennél,  hiszen ez volt a kérésed, ha a halálról volt szó.

Drága Tibor, köszönöm a gyönyörű, szeretetben eltelt éveket, védelmet, amit nyújtottál.

NAGYON HIÁNYZOL. Tudod, nem sírok, csak valami a szemembe ment.

Életem végéig bennem élsz.