2023-05-31 nap bejegyzései

(4214) Bakhmut után

Tibor bá’ fordítása online

 

Oroszország Bahmutot az ukrán katonai hatalom temetőjévé változtatta. Mi következik?

Szerző: Douglas Macgregor
(sz: 1933.02.11.)

A harcok kezdetéig a békeidőben kialakított nemzeti katonai stratégia formálja a hadviselésről és annak céljairól való gondolkodást. A tényleges harc egy új logikát hoz létre. A stratégia kiigazításra kerül. A célok változnak. A Bahmutért folyó csata nagyon jól illusztrálja ezt.

Amikor tavaly Szergej Vlagyimirovics Surovikin tábornok, az orosz légierők parancsnoka az ukrán hadszíntéren átvette az orosz hadsereg parancsnokságát, Vlagyimir Putyin elnök és vezető katonai tanácsadói arra a következtetésre jutottak, hogy eredeti feltételezéseik a háborúról tévesek. Washington gyógyíthatatlanul ellenségesnek bizonyult Moszkva tárgyalási ajánlataival szemben, és a szárazföldi haderő, amellyel Moszkva tárgyalásra akarta kényszerítésére Kijevet, túl kicsinek bizonyult.

Surovikin széles mozgásteret kapott a parancsnoki kapcsolatok egyszerűsítésére és a hadszíntér átszervezésére. A legfontosabb, hogy Surovikin cselekvési szabadságot kapott egy olyan védekezési stratégia végrehajtására, amely maximalizálta a támadási vagy csapásmérő rendszerek használatát, miközben az orosz szárazföldi erők mérete és ütőereje bővült. A Bakhmut „Húsdaráló” lett az eredmény.

Amikor világossá vált, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és kormánya Bahmutot az orosz katonai hatalommal szembeni ukrán ellenállás szimbólumának tekinti, Surovikin Bahmutot az ukrán katonai hatalom temetőjévé változtatta. 2022 őszétől Surovikin kihasználta Zalenszkij Bahmut iránti megszállottságát, hogy véres huzavonába keveredjen a város irányításáért. Ennek eredményeként több ezer ukrán katona halt meg Bahmutban, és még többen megsebesültek.

Surovkin lépései egy másik orosz katonatisztre emlékeztet: Alekszej Antonov tábornokra. A szovjet vezérkar első helyetteseként Surovikin nyugati szóhasználattal a stratégiai tervezés igazgatója volt. Amikor Sztálin új nyári offenzívát követelt egy 1943 májusi találkozón, Antonov, a védekezési stratégia mellett érvelt. Antonov ragaszkodott ahhoz, hogy Hitler, ha megengedik, elkerülhetetlenül megtámadja a szovjet védelmet a Kurszk kiemelt részén, és ezzel elpazarolja a német erőforrásokat.

Sztálin, akárcsak Hitler, úgy gondolta, hogy a háborúkat támadó akciókkal lehet megnyerni, nem védekező műveletekkel.

Sztálint nem hatotta meg a szovjet veszteség. Antonov a félelem légkörében ismertette érveit a védekező stratégia mellett, tudva, hogy Sztálinnak való ellentmondás az életébe kerülhet. Alekszandr Vaszilevszkij és Georgij Zsukov marsallok meglepetésére, akik jelen voltak az ülésen, Sztálin beletörődött és jóváhagyta Antonov működési koncepcióját. A többi, ahogy a történészek mondják, történelem.

Ha Putyin elnök és magas rangú katonai vezetői külső bizonyítékokat akarnak szerezni Szurovikin bahmuti stratégiai sikerére, a nyugati beismerés a jelek szerint ezt megadja: Washington és európai szövetségesei úgy gondolják, hogy ez egy befagyott konfliktus – amelyben a harc szünetel, de egyik fél sem győz. Egyetért-e bármelyik fél azzal, hogy a háború hivatalosan véget ért – ez lehet a NATO számára politikailag legkedvezőbb hosszú távú kimenetel. Más szóval, Zelenszkij hívei már nem hisznek az ukrán győzelem mítoszában.

Mindenkiben felmerül a kérdés, mi lesz ezután?

Washingtonban a hagyományos bölcsesség azt diktálja, hogy az ukrán erők ellentámadást indítsanak Dél-Ukrajna visszafoglalására. Természetesen a hagyományos bölcsesség gyakran fontosabb a konvenciónál. Feltételezve, hogy Ukrajna feketeföldje június közepe előtt kellőképpen kiszárad a szárazföldi manőverek támogatásához, az ukrán erők több tengelyen csapnak le az orosz védelemre, és május végén vagy júniusban visszaszerzik az irányítást Dél-Ukrajna felett. A Nagy-Britanniában, Németországban és más NATO-tagállamokban kiképzett 30 ezer ukrán katona tér vissza Ukrajnába, és adják majd az ukrán ellencsapás alapját.

Valerij Geraszimov tábornok, aki most az ukrán hadszíntérben irányítja az orosz erőket, tudja, mire számítson, és kétségtelenül az ukrán offenzívára készül. Az orosz erők részleges mozgósítása azt jelenti, hogy az orosz szárazföldi erők ma már jóval nagyobbak, mint az 1980-as évek közepe óta voltak.

Tekintettel az egy hadműveleti tengely megfelelő ellátásához rendelkezésre álló lőszer hiányára, valószínűtlennek tűnik, hogy egy ukrán offenzíva két vagy több tengelyt magában foglalva képes lenne áthatolni az orosz védelmen. A folyamatos megfigyelés szinte lehetetlenné teszi az ukrán erők számára, hogy áthaladjanak a huszonöt kilométeres biztonsági zónán, és az orosz erőket lezárják, mielőtt az ukrán alakulatok jelentős veszteségeket szenvednének.

Amint Ukrajna támadóereje kimerül, Oroszország valószínűleg támadni fogja. Semmi sem ösztönzi az orosz offenzív műveletek késleltetését. Amint az ukrán erők többször is bizonyítják, a bénulás átmeneti. Az infrastruktúra és a berendezések javítása megtörténik. Új erőt soroznak be a meggyengült alakulatok újjáépítésére. Ha Oroszország el akarja érni célját, vagyis Ukrajna demilitarizálását, Geraszimov biztosan tudja, hogy továbbra is be kell zárnia és be kell fejeznie a megmaradt ukrán szárazföldi erők megsemmisítését.

Miért nem kímélik meg Ukrajna népének a további vérontását, és miért nem tárgyalnak Moszkvával a békéről, miközben Ukrajnának még mindig van hadserege? Sajnos ahhoz, hogy hatékony legyen, a diplomáciának kölcsönös tiszteletre van szüksége, Washington Oroszország iránti gyűlölete pedig lehetetlenné teszi a diplomáciát. Ezzel a gyűlöletkel csak az uralkodó osztály nagy részének arroganciája vetekszik, akik nagyrészt becsmérlik az orosz katonai hatalmat, mert az amerikai erőknek a koreai háború óta volt szerencséjük elkerülni a konfliktust egy nagyhatalommal. Washington, Párizs, Berlin és más NATO-fővárosok józanabb vezetőinek másfajta cselekvést kellene sürgetniük.

A szerzőről:

Douglas Macgregor, nyugalmazott ezredes az amerikai konzervatív vezetők munkatársa, a védelmi miniszter egykori tanácsadója a Trump adminisztráció alatt kitüntetett veterán és öt könyv szerzője.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________