2023-04-16 nap bejegyzései

(4172) Elmélkedés

Tibor bá’ online

Elmélkedés

(sz: 1933.02.11.)

A háború befejezésekor voltam 12 éves. Hátam mögött a gyerekkorommal és közvetlenül előttem a tinédzser korral. Előttem bontakozott ki az élet. A társadalom egy emberként nézett szembe a jövővel, és látott neki az ujjá építésnek. Tudtuk, hogy nehéz idők állnak még előttünk, és a nadrágszíjat is alaposan meg kell húznunk, de terveztünk. Terveztünk, mert úgy éreztük van jövőnk és csak rajtunk és szorgalmunkon múlik, hogy az milyen lesz.

1939 számított az utolsó békeévnek, és mindent ahhoz mértek, mikor érjük utol, mikor szárnyaljuk túl. A roncsokból villamosok születtek, Budapesten elővették a jobb kormányos buszokat még a balra hajts idejéből(1941) és néhány évig azok működtek. A nemzet élni akart. Születtek könyvek, játékfilmek. De ami nagyon érdekes volt, elfelejtettük a múltat.

Olyan volt, mintha az élet 1945-ben kezdődött volna. Nem nyúltunk vissza semmihez. Például a 30-as években, a 40-es évek első felében sok és igen érdekes magyar film készült, kellemes slágerek láttak napvilágot, de ezekből szinte semmi se élte túl a háborút.

Persze a rendszerváltás, vagyis az úgynevezett népi demokrácia kialakítása sok kellemetlenséggel járt. A nemzet nagy többsége nem örült neki, de tudomásul vettük, hogy a sors ezt hozta ránk és megpróbáltunk együtt élni vele. Tudomásul vettük a szegénységet, és elfogadtuk az állam nyújtotta lehetőségeket, amit beépítettünk a terveinkbe.

Hogy ezek miért jutottak most az eszembe? A TV-ben van egy műsorszám: „Önök kérték”. Ezen belül rendszeresen  nyúlnak vissza 1957-be, 1963-ba, és énekelnek el 60-70 éves dalokat, film betéteket. Ez olyan mintha 1950-ben 1880-ba nyúltak volna vissza. Nem 70 évre, még 5-re se emlékeztek. Senkit nem érdekelt a múlt. Ez a nosztalgia hullám most söpört végig a nemzeten. Mi lehet az oka?

Csak nem arról van szó, hogy nincs jövőképünk? Nosztalgiázással menekülnünk vissza a múltba.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________