Tibor bá’ fordítása online
„Félúton a pokolba” orosz stratégia
Szerzők: Andrei Soldatov and Irina Borogan
A Kreml kezdetben gyakran úgy tűnt, hogy maximalista irányt vesz. Kelet-Ukrajna megszállása helyett teljes körű támadást indított az egész ország ellen, és megpróbálta elfoglalni Kijevet. A harckocsik, rakéták és nehéztüzérség bevetése mellett Putyin többször is fenyegetőzött nukleáris fegyverek használatával. És látszólag hajlandó volt több tízezer embert feláldozni, hogy forrón tartsa a háborúját. Itthon… a kormány szélsőséges intézkedéseket jelentett be a … média és a népi ellenvélemény visszaszorítására… [és] az orosz gazdaság háborús alapokra helyezésére. Sok ilyen lépés azonban a gyakorlatban sokkal kevésbé súlyos, mint amilyennek papíron látszik. Sok jel szerint a totális háborúnak ez a részleges megközelítése nem véletlenszerű, és nem a sikertelen végrehajtás eredménye. Úgy tűnik, hogy Oroszország megfontolt stratégiát követ… Maximalista álláspontot képviselve… a Kreml azt sugallhatja a Nyugatnak, hogy kész mindent megtenni, hogy Ukrajnában nyerjen, anélkül, hogy be kellene váltania fenyegetéseit. Otthon az orosz kormány azt üzenheti, hogy lehetősége van tovább feszíteni húrt, de nem tesz meg mindent a lakosság elidegenítése érdekében. Putyin stratégiája utat kínál a további eszkaláció felé, de azonnali költségek nélkül. …”
2022. szeptember 21-én, amikor Vlagyimir Putyin orosz elnök bejelentette a harcoló korú férfiak nagyszabású mozgósítását, ezt drámai lépésnek tekintették a totális háború felé. A Kreml többé nem becsülhette le az ukrajnai háborút puszta „speciális hadműveletként”, amelyben a hétköznapi oroszok csekély mértékben vettek részt. Tartva a behívóktól, fiatal férfiak százezrei menekültek el az országból, amikor a pletykák arról szóltak, hogy a biztonsági szolgálatok lezárják a határokat, hogy megakadályozzák több ember távozását, és drasztikus intézkedéseket foganatosítanak a távozók nyomására, hogy térjenek vissza és harcoljanak. Sokan azt is feltételezték, hogy Putyin parancsát egy második, még szélesebb tervezet követi majd, és hamarosan az egész orosz társadalom folyamatos háborús alapokra kerül. E pletykák közül azonban kevés bizonyult igaznak. 2022 hátralévő részében, sőt a háború első évfordulójáig, február végén Oroszország határai nyitva maradtak, és nem került sor második mozgósításra. Ehelyett az ország a részleges mozgósítás (ahogy Putyin nevezte) állapotában maradt. Valójában a rengeteg orosz áldozat ellenére Ukrajnában nem minden család érintett, és sok középosztálybeli orosz élete ugyanúgy folytatódott, mint korábban.
A szeptemberi mozgósítás meglepő valósága rávilágított Putyin ukrajnai háborújának egy nagyobb sajátosságára. A Kreml kezdetben gyakran úgy tűnt, hogy maximalista irányt vesz. Kelet-Ukrajna megszállása helyett teljes körű támadást indított az egész ország ellen, és megpróbálta elfoglalni Kijevet. A harckocsik, rakéták és nehéztüzérség bevetése mellett Putyin többször is fenyegetőzött nukleáris fegyverek használatával. És látszólag hajlandó volt több tízezer embert feláldozni, hogy szítsa a háborúját. Eközben a kormány itthon szélsőséges intézkedéseket jelentett be az orosz média és a népi ellenvélemények visszaszorítására, valamint az orosz gazdaság háborús alapokra helyezésére.
Sok ilyen lépés a gyakorlatban lényegesen kevésbé súlyos, mint amilyennek papíron látszik. Ukrajnában a polgári területek elleni támadások fokozódása ellenére Oroszország visszatartotta teljes arzenáljának felhasználását. És bár Putyin sokat tett azért, hogy az invázió óta eltelt évben megerősítse az orosz társadalmat, a legmesszebbmenőkig ható hazai intézkedései közül sokat hiányosan hajtottak végre. A Kreml újra és újra felhagyott a teljes militarizálással és a teljes mozgósítással – legyen szó akár a gazdaságról, akár a társadalom egészéről.
Sok jel szerint a totális háborúnak ez a részleges megközelítése nem véletlenszerű, és nem is egyszerűen a sikertelen végrehajtás eredménye. Ehelyett úgy tűnik, hogy Oroszország egy megfontolt stratégiát követ, amely mind a Nyugatot, mind a saját lakosságát célozza meg. Azzal, hogy a Kreml maximalista álláspontot képvisel a háborúval kapcsolatban, azt sugallhatja a Nyugatnak, hogy kész bármit megtenni Ukrajna győzelme érdekében, anélkül, hogy feltétlenül be kellene váltania a fenyegetéseit. Eközben itthon az orosz kormány azt üzenheti az egyszerű oroszoknak, hogy van lehetősége a csavarok további meghúzására, de nem tesz meg mindent a lakosság elidegenítése érdekében. A stratégia mindkét esetben nyitott utat kínál Putyinnak a további eszkaláció felé, de azonnali költségek nélkül.
(folyt. köv.)
______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________