Szülőanyám utolsó két/három évét  bentlakásos internátusban  töltöttem el,  ahonnan karácsonykor hazaengedtek, jobban mondva hazaküldtek. Anyám szerint, rászabadítottak. Kivételt képez az utolsó, 1944-es karácsony, ami abban különbözőt az előzőektől, hogy Budapest ostroma ekkor kezdődött.  A háborús helyzet a karácsony lebonyolítását is megváltoztatta. Aztán, három héttel később anyám meghalt, én pedig a húgommal végigélvezhettük, ahogy a különböző nők harcoltak az apámért, természetesen rajtunk keresztül.

1947-re meglett a nevelő anya, amit tudomásul vettem, mint minden mást, amit az élet hozott számomra. Aztán jött az 1947-es karácsony, amikor már majdnem 15 éves voltam. Legnagyobb problémán az ajándékozás volt. A smucig, tót földről származó nevelőanyám javaslatára zsebpénzem nem volt, akkor pedig miből vegyek ajándékot, elsősorban neki, mivel vele töltöttem el a legtöbb időt, lévén, hogy háztartásbeli volt. Első feladat, pénzt kell szerezni.

Más lehetőség nem mutatkozott, mint felmenni a Svábhegyre, kivágni egy fenyőfát és eladni. Ez megtörtént, és 15 forint ütötte a markomat. Most már csak meg kell venni az ajándékot. Sok szemlélődés és sétafika után kikötöttem a Fenyves áruházban a Kálvin-tér sarkán. 15 forint nem volt egy vagyon, sokat kellett keresgélni. A végén kikötöttem egy köteg linzer-tészta forma mellett. Volt benne csillag, hold, háromszög, meg kis és nagy pogácsaforma. Ilyeneket még nem láttam, se a szülő, se a nevelő anyánk háztartásában.

Diadalmasan mentem haza, és kb. ½ 8 környékén léphettem a lakásba. Na, amit én kaptam. Csak csavargáson jár a fejem, meg hasonlók. Nem mondhattam meg, hol jártam és főleg miért, mert ugye az ajándék az meglepetés.

Két nappal később volt Szent Este. A fa alatt számomra is volt egy ajándék. Egy pár zokni, mert s régi zoknim már lyukas volt. Ugyanis – amint gyakran hallottam – nem tudtam vigyázni a holmijaimra. A rajta lévő cetlin ez állt: Egy zoknit kapsz Tibike, nem érdemled meg, de remélem megjavulsz.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________