Hadd szúrjam közbe a Tibor bá’ paradoxont. Az evolúció azt mutatja, hogy az önzés előnyös az egyed életben maradásához, tehát sikeres az utódok létrehozásához is. Így belénk kódolódott az önzés. Ez mind addig nem veszélyezteti a faj fennmaradását, amíg a technológiája nem ér el olyan szintet, ami lehetővé teszi a nem szándékolt öngyilkosságot. Majd ha társadalomban élő hangya, vagy méh faj éri el ezt a civilizációs szintet, akkor történhet egy átlépés, tovább fejlődés, velünk nem.

Az üvegházhatású gázok elterjedése, a légkör kémiájának megváltozása, valamint a nukleáris, vegyi és biológiai fegyverek elterjedése rámutat Fermi paradoxon jelentőségére a 20-21. században.

A geológiai és csillagászati tanulmányok azt mutatják, hogy a bolygók között a Föld egyedülálló volt a fejlett életformák megjelenése terén már ~3,5 milliárd évvel ezelőtt. Ha feljegyeznék a Homo sapiens sorsát, a történelem azt mondaná, hogy miközben a légkör túlmelegedett, az óceánok elsavasodtak és a radioaktivitás nőtt, az emberek soha nem szűntek meg üvegházhatású gázokkal telíteni a légkört, uránt bányásztak, végzetes háborúkat szabadítottak fel és rakétákat lőttek ki a Naprendszerben ismert élet egyetlen menedékén.

A „Globális felmelegedés folyamatban” című új cikkében Hansen et al. (2022) kijelentette: „A glaciális és interglaciális globális hőmérséklet változás azt jelenti, hogy a gyors visszacsatolású egyensúlyi éghajlati érzékenység legalább 4°C. A megduplázódott CO₂ esetében ez 5,5°C körüli. Az üvegházhatású gázok kényszere 2021-ben 4,1 W/m² értékkel volt nagyobb, mint 1750-ben. Ez kétszeres CO₂ kényszert jelent.  A mai ÜHG-kényszer miatti bekövetkező globális felmelegedés, lassú visszacsatolás után, körülbelül 10°C. Az ember által előállított aeroszolok jelentős éghajlati kényszer, főként a felhőkre gyakorolt hatásuk miatt. A globális felmelegedés bukópontja 1970-ben következett be, mivel a megnövekedett ÜHG-felmelegedés meghaladta az aeroszolok lehűlését, ami évtizedenként 0,18°C-os globális felmelegedést eredményezett.

Ennek elkerülhetetlen következménye a Föld éghajlati zónák helyzetének eltolódása, a Föld albedójának csökkenése (klimatológiailag jelentős ~0,5 W/m² csökkenés két évtized alatt), az üvegházhatású gázok geológiailag példátlan mértékű, 2-3 ppm/év emelkedése. Az óceánok elsavasodása (körülbelül 26 százalékkal), a jégtakarók visszahúzódása, a tengerszint emelkedése (1900 óta kb. 20 cm), a növényzet, az erdők és a talaj valamint az éghajlat változása, és a tömeges kihalás.

Több mint 50 éven át kevesen voltak tudatában annak, hogy a légkör CO₂-szintjének ~100 ppm emelkedése, évi 2-3 ppm-es ütemben a Föld nagy részének lakhatatlanná válásához vezethet (The Unhabitable Earth, David Wallace-Wells). Magunkat most a következmények vesznek körül: a levegő és a víz szénhidrogén-telítettsége, elszabadult globális felmelegedés, elsavasodás, mikro-műanyagok terjedése, élőhelyek pusztulása, radioaktív túlterhelés, vegyi fegyverek elterjedése. Ez a Fermi-paradoxon létezésének a megerősítése.

Ám éppen abban az időben, amikor a világot egyre inkább elárasztották a szélsőséges időjárási események, súlyos tüzek és árvizek, a klímatudósokat egyre inkább figyelmen kívül hagyták, helyettük politikusok, bürokraták, közgazdászok, stratégák és érdekképviseletek léptek fel, akik nem ismerték a fizika alapvető törvényeit és az alapelveket. A tudomány által vezérelt politikákat és ígéreteket elárulták, és az értelmes mérséklést és alkalmazkodást megcáfolták az új szénbányák és gázmezők megnyitásával. Az Egyesült Nemzetek Alapokmányát sértő hidegháborús stratégiák kimerítik a közelgő éghajlati katasztrófa mérsékléséhez szükséges erőforrásokat. Egy geológiai szempillantás alatt, a dinoszauruszok kihalása óta példátlan ütemben, a Föld nagy részei egyre lakhatatlanabbá váltak számos faj számára, meghaladva a 350 ppm CO₂-t, és közeledve a miocén állapothoz. Az emberek mindvégig szorgalmasan dolgoztak egy valódi világvége-gépezet fejlesztésén, amely közel 1300 nukleáris robbanófejet tartalmazott.

A 20. században a náci koncentrációs táborok és a népirtó konfliktusok, például Vietnámban, Kambodzsában és Laoszban bebizonyították, hogy az emberek képesek a legszörnyűbb bűnök elkövetésére egymás, más fajok és a természet ellen, beleértve a tömeges kiirtásokat is. Lásd: Ruanda, Jemen, Irak, Afganisztán, Bosznia, Ukrajna, stb.

A Fermi-paradoxon felé vezető végső lépést az új-mexikói, Novaja Zemlja-i nukleáris kísérletek, Hirosima és Nagaszaki bombázása, valamint a nukleáris háború növekvő kilátásai, az azt követő tűzviharok, a kihullásból származó sugárzás és a nukleáris tél nyomán tették meg. Robock és Toon (2012) „Önbiztos pusztítás: Az atomháború éghajlati hatásai” című tanulmánya szerint a termonukleáris háború a modern civilizáció végéhez vezethet, a hosszan tartó nukleáris tél és a terméspusztítás miatt.  Az egyik modell szerint a Föld átlaghőmérséklete egy nukleáris tél során, amikor a városokból és az iparból származó fekete füst felszáll a felső sztratoszférába, több évre 7-8 Celsius-fokkal csökkenti a globális hőmérsékletet.

Amint azt Hansen et al. (2012): „Az összes fosszilis tüzelőanyag elégetése más bolygót hozna létre, mint amit az emberiség ismer. A paleoklíma rekordja és a folyamatban lévő éghajlatváltozás világossá teszi, hogy az éghajlati rendszer túl lesz tolva a fordulópontokon, visszafordíthatatlan változásokat indítva el, beleértve a jégtakaró szétesését a folyamatosan változó partvonallal, a bolygó fajainak jelentős részének kiirtását, és egyre inkább. pusztító regionális éghajlati szélsőségek”.

A szénnel telített légkör hátterében zajló nukleáris háború csak rendkívüli károkat okozhat a bolygó életfenntartó rendszereiben. A „sapiens” népirtásra és öko-cídiumra való hajlamát aligha leplezi el a politikusok uralkodó orwelli nyelvezete az általunk ismert bioszféra pusztulásának elkerülésére irányuló érdemi cselekvés hiányában. Mivel a globális felmelegedés végső következményei valószínűleg egy évszázadon belül jelentkeznek, beleértve a hőmérsékleti polaritásokat, a hőhullámokat és az óceáni régiók regionális lehűlését, az Antarktiszról és a grönlandi jégtakaróból származó jégolvadás következtében (Gikson 2019).

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________