2022. november hónap bejegyzései

(4041) EU rágalmazás

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Az Európai Parlament rágalmazza Oroszországot, miközben a náci terrorizmust pénzeli

Írta: Szerkesztőség
89. útban a 90. felé

Azt lehetne gondolni, hogy az európai kontinensen dúló veszedelmes háború miatt az Európai Unió parlamentje esetleg vezető szerepet szeretne mutatni a konfliktus lezárását célzó diplomáciai megoldások előmozdításában. Hát ez nincs így, még egy kicsit sem.

Az Európai Parlament ezen a héten ismét bemutatta magát, mint egy óriási reakciós dumaház, amelynek meghirdetett demokratikus értékei fordított kapcsolatban állnak a 705 képviselőből álló nagy méretű csőcselékkel..

Alig három éve ugyanez a parlament megszavazta azt a határozatot, amely csúfosan eltorzította a második világháború eredetét azzal, hogy a Szovjetuniót a náci Németországgal sorolta egy csoportba.

A 27 tagország képviselőiből álló parlament a héten határozatot fogadott el, amelyben elítélte Oroszországot, mint „a terrorizmust támogató, és a terrorizmus eszközeit használó államot”. A határozat, jogilag nem kötelező erejű, ezért végrehajtási jogköre nincs. Ez egy szélsőséges „szimbolikus” bizalmatlansági gesztus Oroszország ellen. Más szóval, ez politikai célból előállított csupasz politikai propaganda. Az Orosz Föderáció becsmérlése és a közvéleménynek a formálása, hogy Oroszország egy barbár ország, amit meg kell szüntetni.

Idáig még az Egyesült Államok sem jutott el. A Biden-adminisztráció visszautasította azokat a javaslatokat, amelyek Oroszországot hasonló módon terrorállammá nyilvánították volna. Washington visszautasította, mert ez egy nyilvánvalóan hamis, nevetséges gyújtogató lépés.

Az európai határozat szövege egy őrjöngő russzofóbiáról árulkodó lépés volt, tele Oroszország-ellenes vádakkal, amelyek a közel 10 hónapja tartó ukrajnai háborúra utaltak. Sok állítás alaptalan, vagy nyílt kitalációnak bizonyult, amelyet Oroszország rosszindulatát szándékoztak bemutatni. Hülyeségükben, mulatságosak is voltak.

Például az állásfoglalás egy ponton abszurd módon Oroszországot hibáztatja, amiért szeptemberben felrobbantotta saját tulajdonú, a Balti-tenger alatt húzódó Északi Áramlat gázvezetékeit. Ez számos bizonyítéknak ellentmond, hogy a robbanásokat valójában az Egyesült Államok és Nagy-Britannia hajtották végre egy titkos hadműveletben, abból a célból, hogy véglegesen felszámolják Oroszországgal folytatott európai gázkereskedelmet. Ennek ellenére, az európai parlamenti képviselők azzal vádolták Oroszországot, hogy a felrobbantott csövekből saját gázát szivárogtatta a Balti-tengerbe (ami több milliárd dollárba került az orosz államnak), és ezzel „környezeti támadást” intéz az EU ellen. Ergo az oroszok nem csak barbárok, biztos nagyon hülye barbárok!

Egy másik meghökkentő példa, az Európai Parlament állásfoglalása azzal vádolta Oroszországot, hogy terrorizálja az ukrán lakosságot a Zaporozsjei Atomerőmű (ZNPP) elfoglalásával és „katonai célponttá tételével”. Ez egy furcsa beismerése annak a valóságnak, hogy az ukrán hadsereg már hónapok óta sugárkatasztrófával fenyegető NATO-tüzérséggel lövi Európa legnagyobb atomállomását. Ahelyett, hogy Kijevre és a NATO-ra mutogatnának, az európai törvényhozók Oroszországot okolják, amiért a ZPNN-t katonai célponttá tette. Ó, azok az átkozott barbár oroszok!

Sajnálatos módon ez csak azt mutatja, hogy az Európai Parlamentnek sikerült pimaszul a feje tetejére állítania a valóságot. A NATO és az EU által támogatott kijevi náci rezsim mint entitás, egy újabb világháború kirobbantásával fenyeget Európában.

Az európai parlamenti állásfoglalás őrültsége több mint irónia. Videó bizonyítékok kerültek elő arról, hogy a kijevi náci hadsereg orosz hadifoglyokat végez ki. Ez is csak egy héttel azután történt, hogy az ukrán rezsimet tetten értek, amikor rakétát lőtt ki Lengyelországra, megölt két civilt azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy provokációt váltson ki, hogy NATO-háborút szítsanak Oroszország ellen.

Az EU határozat azzal vádolta Oroszországot, hogy az elmúlt kilenc évben „agressziót” követett el Ukrajna ellen. Ez egy másik példa a valóság átfordítására. Az Egyesült Államok és az EU által támogatott 2014-es kijevi államcsíny indította el a náci rezsimet azzal a céllal, hogy terrorizmusba kezdjen az egykori ukrán délkeleti Donbassz régióban (ma az Orosz Föderáció része) orosz ajkú lakossága ellen. Az, hogy a NATO felfegyverezte az oroszokat gyűlölő kijevi rezsimet, amely nyíltan imádja a Harmadik Birodalom kollaboránsait, a jelenlegi ukrajnai háborúhoz vezetett.

Ez a háború eszkalálódott, mert az Egyesült Államok és a NATO több milliárd dollárnyi fegyverrel pumpálta Ukrajnát. Az Egyesült Államok legutóbbi teljes katonai segélyértéke közel 20 milliárd dollár. Washington és európai uniós szövetségesei ez év februárja óta a becslések szerint 126 milliárd dollár értékben segítették a kijevi rezsimet. Ennek az adófizetők által finanszírozott pénznek nagy részét egy kijevi korrupt összeesküvés szippantotta el, amelyet a komikusból lett elnök, Vlagyimir Zelenszkij vezet.

A háború azért kezdődött, mert a NATO és Európa nem volt hajlandó diplomáciai tárgyalásokat folytatni Moszkvával a régóta fennálló stratégiai biztonsági követelményeiről. A háború pedig eszkalálódott, mert a NATO és Európa minden módot megkísérelt a konfliktus militarizálására, miközben elutasította a diplomáciát.

Oroszország mindeddig megpróbálta minimalizálni a katonai műveleteket Ukrajnában, hogy semlegesítse a náci rezsimet és annak népirtó agresszióját. De végtére világossá vált, hogy a kijevi rezsimnek és NATO-kezelőinek kevés hajlandósága van arra, hogy Oroszország stratégiai biztonsági aggályai alapján politikai rendezést találjanak.

Az Egyesült Államok, a NATO és az Európai Unió által Ukrajnában felfegyverzett endemikus terrorizmus azt mutatja, hogy Oroszországnak nincs más választása, mint katonai fegyverekkel legyőzni a kijevi rezsimet. Tehát Oroszország Ukrajna villamosenergia-hálózatának egyre növekvő rakétacsapatokkal való célba vétele katonai szükséghelyzet, amelyet a NATO Ukrajnába küldött fegyverzete okoz. Oroszország nem terrorállam. A háborút Egyesült Államok és az Európai Unió tette elkerülhetetlenné.

Az Európai Parlament azzal vádolta Oroszországot, hogy mészárlásokat hajt végre. Amikor a NATO és az EU által támogatott náci rezsim követett el aljas atrocitásokat saját népe ellen Buchában, Mariupolban, Kramatorszkban és más helyeken, hátborzongató színjátékában Oroszországot hibáztatja.

Az Európai Parlament rendkívüli arroganciával a demokrácia, az emberi jogok és a nemzetközi jog bástyájaként hirdeti magát. A valóságban ez a bürokratikus kolosszus az európai náci terrorizmus propagandagépezetévé vált. A parlamentnek ez a degenerációja több éven át tart, amit nagyrészt az EU oroszellenes államokkal való bővítése idézett elő. A NATO-hoz hasonlóan a tömb a mérgező russzofóbia áldozatává vált.

Európában két világháború volt az elmúlt évszázadban, amelyekben 100 millió ember halt meg. Oroszország minden más nemzetnél jobban átérezi a háborúk szenvedését és veszteségét. Az európai politikusok ismét háborút szítanak Oroszország elleni hamis vádak, és a náci parázs szándékos élezgetésével.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4039) A magyar tragédia

Tibor bá’ online

A magyar tragédia

 

89. útban a 90. felé

2022-re az Orbán kormány megérett a leváltásra. Nem fogok előállnia „bűneivel”, de az nemzetközi tapasztalat, hogy egyetlen kormánynak se tesz jót, ha túl sokáig van hatalmon. A kormányváltásra alkalmasnak tűnt az ellenzéki összefogás, bár Márki-Zay különösebben nem nyerte el a tetszésem. Ennek ellenére, a felhívásra adakoztam a számlájára, mert pénz nélkül kormányt se lehet váltani, meg aztán Krisztus koporsóját se őrizték ingyen. Most aztán bosszankodhatok, hogy Amerikából kapott 1,8 milliárd forintot, vagyis a mi fillérjeikre nemigen volt szüksége mégis elhallgatta az amerikai segítséget. Nem érdekes, lépjünk egyet.

Az ellenzék a választások előtt két héttel nyerésre állt. Orbán lelkileg és fizikailag is felkészült a vereségre. Miközben senki nem tudott a guruló dollárokról. És akkor kitört az ukrán háború. Márki-Zay hűséges pincsikutyaként meg akarta köszönni a közel 2 milliárd forintot, és iszonyatos gyorsan az ukránok mellé állt, beígérve mindenfajta segítséget.

Azt átlag választó nem hülye, rádöbbent, hogy ez az örült az országot berángatná a háborúba. 800.000 szavazó azonnal átállt Orbánhoz, aki nem akart hinni a szemének, amikor kétharmados többséggel megnyerte az elveszettnek hitt választást.

A legutolsó felmérés szerint Orbántól egy millió választó elpártolt, de nem ment át az ellenzékhez. Se Orbán, se Márki-Zay.  De akkor ki? Valaki visszahozhatná Kádárt, se hülye nem volt, se nem lopott.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4038) Putyin utálata

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Miért utálják az amerikaiak Putyint?

Írta: Mike Whitney
89. útban a 90. felé

“UNZ Reviw” – Miért utálják az amerikaiak Putyint?

Tucker Carlson azt hiszi, tudja. Íme, amit mondott: A washingtoni demokraták azt mondták neked, hogy hazafias kötelességed gyűlölni Vlagyimir Putyint. Ez nem javaslat. Ez egy elvárás. Minden, ami kevesebb, mint a Putyin iránti gyűlölet az hazaárulás.

Sok amerikai betartotta ezt az irányelvet. Most kötelességtudóan utálják Vlagyimir Putyint. Talán te vagy az egyikük. Putyin gyűlölete Amerika külpolitikájának központi célja lett. Ez a fő dolog, amiről beszélünk. Most már teljes kábelcsatornát szenteltek neki.

Mielőtt ez megtörténne, érdemes feltenni a kérdést: Miről is van szó valójában? Miért utálom annyira Putyint? Putyin nevezett valaha rasszistának? Megfenyegetett, hogy kirúgnak az állásomból, mert nem értek vele egyet? Világméretű járványt gyártott, amely tönkretette a vállalkozásomat, és két évig bezárva tartott? Megtanítja a gyerekeimet a faji megkülönböztetés elfogadására?

Igaza van Carlsonnak, azért utálják az amerikaiak Putyint, mert a média és a washingtoni politikai osztály erre felszólította őket?

Igen is és nem is. Igen, a média és a politikusok nagy szerepet játszottak Putyin démonizálásában. De nem, mert nem ők a fő mozgatórugói ennek a rágalomkampánynak. Ez a megjelölés a színfalak mögötti plutokratáké, akik a médiát használják Putyin megtámadására saját globalista programjuk előmozdítása érdekében. Ez az, ami valójában történik. A híreket az elitek érdekeinek érvényesítésére formálják.

Végül is mit tudnak valójában az amerikaiak Putyinról? Hallgatták-e valaha a beszédeit, vagy olvasták-e nyilatkozatait a világ más vezetőivel való találkozása után? hallgatták-e valaha a maratoni 4 órás „kérdezz-bármit” programot? Olvasták-e valaha az interjúinak átiratait, ahol őszintén beszél kritikus politikai kérdésekről, kultúráról vagy vallásról?

Nem, természetesen nem. Mindent, amit az amerikaiak tudnak Putyinról az, amit olvasnak a médiában. És ez a probléma, mert a média megveti Putyint. Megvetik őt ugyanazért, amiért Trumpot, mert a média gazdag tulajdonosai fenyegetést látnak benne. Dióhéjban ennyi az egész. Putyint nem azért utálják, mert „KGB-s rabló” vagy „új Hitler”; ez csak közönségkapcsolati halandzsa. Gyűlölik, mert akadálya a globalistákat abban, hogy elérjék geopolitikai céljaikat. Ez az indíték vezérli ezt a rágalomkampányt. Putyin blokkolta őket Csecsenföldön, Dél-Oszétiában, Szíriában és most Ukrajnában. Kisiklatta nagy tervüket, hogy Kínát amerikai katonai bázisokkal vegyék körül. Több mint két évtizeden át tüske volt az oldalukban, és megzavarta azon aljas tervükben, hogy szétzúzzák a feltörekvőket, és uralják a világot a következő évszázadban. Ezért utálják őt, és ezért használják a médiájukat arra, hogy te is gyűlöld őt.

“A Statisztika szerint Putyin nagyon kedvező népszerűségi besorolást kapott az oroszok körében, 2022 augusztusában ez 84% volt az ukrajnai orosz invázió ellenére.” (Wikipédia)

A világon ma egyetlen más vezető sem mondhat magáénak 84%-ot. És ami még hihetetlen, hogy 20 év hivatali idő után az oroszok túlnyomó többsége még mindig őt támogatja. Miért van ez? Hogyan lesz egy szerény, öntörvényű bürokratából minden idők legszélesebb körben csodált és legnépszerűbb orosz vezető?

Itt van még több részlet ugyanabból a cikkből:

Megfigyelők úgy látják, hogy Putyin hivatali ideje alatti magas elismertsége az életszínvonal jelentős javulásának és annak köszönhető, hogy Oroszország újból rákerült a térképre.

A World Public Opinyion által az Egyesült Államokban és az oroszországi Levada Centerben 2006 júniusa–júliusa körül végzett közös közvélemény-kutatás szerint „sem az orosz, sem az amerikai közvélemény nincs meggyőződve arról, hogy Oroszország antidemokratikus irányba haladna” és az oroszok általában támogatják Putyin koncentrációját, politikai hatalmat, és határozottan támogatják az orosz olaj- és gázipar visszaállamosítását. Az oroszok általában támogatják Putyin politikai irányvonalát. Egy 2005-ös felmérés kimutatta, hogy háromszor annyi orosz érezte úgy, hogy az ország „demokratikusabb” Putyin alatt, mint Jelcin vagy Gorbacsov idején, és ugyanennyien gondolták úgy, hogy az emberi jogok jobbak Putyin alatt, mint Jelcin alatt volt. (Wikipédia)

Tehát az orosz emberek szerint Putyin nagyrészt felelős Oroszország gazdasági jólétéért, a magasabb életszínvonalért, az olajbevételek megosztásáért, a jobb emberi jogi helyzetért és az erősebb demokráciáért. Túlnyomó többségben támogatják Putyin ukrajnai hadműveletét is. (87%) Szóval, hogyan magyarázzuk meg az orosz nép Putyinról alkotott vélemény (több mint 80%-os jóváhagyás) és az amerikai vélemény közötti óriási különbséget?  (92%-uk alig vagy egyáltalán nem bízik benne) Vagy az oroszok rendkívül gyatra eszűek és hiszékenyek, vagy az amerikaiak a leggyengébb lelkű, agymosott birkák a világon?

Körülbelül 17 éve a média ugyanazt a rágalmazást okádja Putyinra, mint amibe 2005-ben beleegyeztek. Tudtad ezt? Tudtad, hogy valamikor a nyugati elitek és a médiájuk valójában kedvelték Putyint, és azt gondolták, hogy ő egy olyan vezető, akivel együtt tudnak dolgozni?  Más szóval azt gondolták, hogy Putyin egy újabb engedelmes bábú lesz, mint az állandóan részeg Jelcin, aki „sokkterápiába” taszította az országot, és lehetővé tette a nyugati közgazdászok számára, hogy kisajátítsák a nemzet legértékesebb eszközeit, iparágait és erőforrásait olyan vérszívó oligarchák segítségével, akiket fillérekért megvásároltak. Abban reménykedtek, hogy Putyin egy másik gerinctelen varangy, aki hajlandó eladni országát. Ehelyett, kiderült, hogy Putyint hithű keresztény, rendíthetetlen konzervatív és vad orosz hazafi.

Látod, miért utálták?

És mivel gyűlölték őt, megparancsolták a médiájuknak, hogy te, az átlag amerikai is gyűlöld őt; akárcsak Szaddamot, Kadhafit, Kim Yong Unt és bárkit, aki az útjukba áll. Ma már mindannyian ismerjük a gyakorlatot. Mindig karaktergyilkossággal kezdődik. Beindul a szükséges rágalomkampány, amelynek célja, hogy rávegye a közvéleményt az elit ellenségeinek gyűlölésére.

De itt van valami, amit valószínűleg nem tudtál. Valószínűleg nem tudta, hogy Putyin démonizálása egy pontos időre és helyre vezethető vissza.

Évekkel ezelőtt utánanéztem, és a következőket találtam:

John Edwards korábbi szenátort és Jack Kemp kongresszusi képviselőt nevezték ki a Külkapcsolatok Tanácsa (CFR) munkacsoportjának vezetésére, hogy eldöntsék, lehetséges-e még egy „stratégiai partnerség” Oroszországgal Putyin által elfogadott politikák fényében, amelyek ellentétesek Washington tágabb geopolitikai céljaival. Amikor Kemp és Edwards visszatért Moszkvából, megjelentettek egy cikket „Oroszország rossz iránya” címmel (2006. március)

A szerzők úgy döntöttek, hogy a „stratégiai partnerség” Oroszországgal már nem lehetséges, mert a Putyin alatti kormányzat egyre „tekintélyelvűbbé” vált, és az orosz társadalom egyre kevésbé „nyitott és pluralisztikus”. A megfigyelések iróniája nem veszett el az elemzők előtt, akik rájöttek, hogy az Egyesült Államoknak nem okoz gondot a világ legtekintélyelvűbb országaival, köztük Szaúd-Arábiával, amely 81 ember tömeges kivégzését hajtotta végre egy hétvége alatt (2022-ben), jó kapcsolatokat fenntartani. Pedig ez még szaúdi mércével is lenyűgöző eredmény. És azt is meg kell jegyeznünk, hogy mind a 81 férfit lefejezték, ami még jobban alátámasztja azon vezetők barbárságát, akiket Washington a legjobb barátjuknak tekint.

Arra gondolunk, hogy a „Putyin-gyűlölet” és a karaktergyilkosság egy adott időre és helyre vezethető vissza, amikor az Egyesült Államok külpolitikai elitje úgy találta, hogy Putyin nem lesz az a „felelős érdekelt fél”, akit reméltek. Putyin nem akart beállni a sorba, mint sok más szövetséges. Valójában Putyin saját országa nemzeti érdekeit a nemzetközi bankszövetkezetek fölé helyezte, amit a globalisták az egyetlen megbocsáthatatlan bűnnek tartanak. Természetesen ez a legnagyobb „nem-nem” az összes közül. Íme, egy rövid klip a „Russia’s Wrong Direction” című filmből:

Tizenöt évvel a Szovjetunió összeomlása után  „Az Egyesült Államok és Oroszország közötti kapcsolatok egyértelműen rossz irányba haladnak” – találja  az Egyesült Államok, Oroszországgal kapcsolatos politikájával foglalkozó független munkacsoportot, amelyet a Külkapcsolatok Tanácsa támogat. „A vita kiszorítja a konszenzust. Már maga a „stratégiai partnerség” gondolata sem tűnik reálisnak.” Amikor Bush elnök a demokráciát az amerikai külpolitika céljává tette, Oroszország politikai rendszere folyamatosan tekintélyelvűbbé válik – állítja a Task Force. „Az elmúlt öt év politikai mérlege rendkívül negatív.”

„Az Egyesült Államok és Oroszország közötti együttműködés segíthet az Egyesült Államoknak a legnehezebb problémák kezelésében” – mondta Edwards. „Sajnos azonban az együttműködés a kivétel, nem pedig a norma. Ez a jelentés ébresztő arra, hogy helyre kell állítanunk az Egyesült Államok és Oroszország közötti kapcsolatokat, hogy megfeleljünk a mindkét országunk előtt álló kihívásoknak.”

Ezzel összhangban a jelentés azzal érvel, hogy az Egyesült Államoknak együtt kell működnie Putyinnal, hogy Irán ne szerezzen nukleáris fegyvereket, és megakadályozza, hogy a terroristák megtámadják országát, vagy a miénket.” ..

„A hidegháború vége óta az egymást követő amerikai kormányzatok arra törekedtek, hogy olyan kapcsolatot alakítsanak ki Oroszországgal, amelyet „partnerségnek” neveztek. Ez a helyes hosszú távú cél, de sajnos nem reális kilátás az Egyesült Államok számára az elkövetkező néhány évben” – áll a jelentésben.

Rövidtávon az Egyesült Államoknak olyannak kell látnia Oroszországot, amilyen most. „A valódi kérdés, amellyel az Egyesült Államoknak szembe kell néznie ebben az időszakban, nem az, hogy hogyan tegyük működőképessé a partnerséget Oroszországgal, hanem az, hogy a szelektív együttműködést – és bizonyos esetekben a szelektív ellenállást – hogyan lehet fontos nemzetközi célokat szolgálni” – zárul a jelentés. („Oroszország rossz iránya”, Külkapcsolatok Tanácsa)

A jelentés pontosan azt jelzi, hogy a nyugati elit mikor mondott le Putyinról, és dobta a száguldó vonat alá. Azért mondtak le róla, mert láthatták, hogy igazi orosz hazafi. A hazafiság a globalizmus halálos ellensége, mert a hazafiakat nem lehet „megfordítani”, és ezt az elit is tudja. Tudják, hogy nem lehet alapvetően megváltoztatni azt az embert, aki szereti a hazáját. Ezek a férfiak nem „eladók”, és megvesztegethetetlenek. Bárki, aki az országot a globalista napirend fölé helyezi – beleértve az amerikaiakat is –, az a globalisták halálos ellensége. És ez az oka annak, hogy az elit mindig olyan lányos politikusokat kér fel, mint Justin Trudeau és Emmanuel Macron, hogy teljesítsék a kérésüket, mert gyenge, elvtelen férfiakra van szükség, akik hajlandóak szolgálni a gazdájukat.

De, mi volt az, ami meggyőzte az elitet arról, hogy Putyin egy elveszett ügy, aki mindig veszélyt jelent a napirendjükre?

Szerencsére tudjuk a választ erre a kérdésre, mert a szerzők négy fő címszó alatt sorolták fel kifogásaikat. Itt vannak:

1.Demokratizálás: A jelentés megállapítja, hogy az orosz politikai intézmények „korrupttá és rideggé válnak”. Ennek eredményeképpen „Oroszország képessége csökken az Egyesült Államok és szövetségesei számára alapvető fontosságú biztonsági aggályok kezelésére. És sokféle együttműködés – a nukleáris anyagok biztonságától a hírszerzési információk megosztásáig – megvalósítására.” (Az én megjegyzésem: Más szóval, Putyin nem volt hajlandó további szankciókat bevezetni Iránnal szemben, nem támogatta Koszovó függetlenségét, amely soha nem kapott ENSZ-jóváhagyást, és nem volt hajlandó támogatni az iraki háborút. A lényeg: Nem volt hajlandó egyetérteni Washington népirtásával háborúkkal és a Közel-Kelet önkényes újraosztásával. Ezért nevezték „megbízhatatlan szövetségesnek”.)

2.Energiaellátás: „Oroszország külpolitikai fegyverként használta az energiaexportot. Beavatkozik Ukrajna politikájába, nyomást gyakorol külpolitikai döntéseire, valamint Európa többi részének ellátásának korlátozása. Az orosz energiaszektor feletti kormányzati ellenőrzés újbóli megerősítése növeli annak a kockázatát, hogy ezt a fegyvert újra bevetik.” (Megjegyzésem: Ez igaz, Putyin kezébe vette Oroszország legnagyobb közvagyonát, az olajt, és az életszínvonal emelésére használta. A privatizáció a nyugati kapitalizmus Szent Grálja, így természetesen Putyint elítélték, őt hibáztatják „Európa többi részér történő szállítási korlátozása” miatt, ami szintén igaz. Leállította Ukrajna gázellátását, miután Ukrajna többször is leszívta a gázt a vezetékekből, és nem volt hajlandó fizetni a már elfogyasztott gázért. Úgy tűnik, a szerzők azt gondolják, hogy Oroszországnak ingyen kell adnia a gázt, de a kapitalista gazdaságok nem így működnek.)

3.A terrorizmus elleni háború: A munkacsoport „egy látszólagos orosz erőfeszítést talál az Egyesült Államok és a közép ázsiai NATO támaszpontok megnyirbálására, ami annak a jele, hogy Oroszország elveti azt a gondolatot, hogy „az afganisztáni siker közös érdeket szolgál. ” (Megjegyzésem: Putyin rendkívül előzékeny volt, amikor megengedte az amerikai csapatok és fegyverek áthaladását Oroszországon az Afganisztán felé vezető úton. Amit ellenzett, az a CIA által támogatott színes forradalmak, amelyeket Washington támogatott Közép-Ázsiában saját bábkormányaik beiktatása érdekében. Ezek nyíltan ellenségesek Oroszországgal szemben. Ellenezte Washington csecsen terroristáknak nyújtott titkos támogatását is. Ez észszerűtlen lett volna?)

4.A G8-nak otthont adó Oroszország: „egyetlen év leforgása alatt tömeges csalást támogatott a legnagyobb európai szomszédja választásain, majd a gázellátás leállításával megbüntette a rossz szavazásért a világ ipari demokráciáinak találkozóján.” (Megjegyzésem – Oroszország szigorú be nem avatkozási politikát folytat más országok belügyeibe. A választási beavatkozásra vonatkozó állítások egyike sem igazolódott.) Éppen ellenkezőleg, az orosz beavatkozás 3 éves vizsgálatában a 2016-os elnökválasztáson Robert Mueller nem talált bizonyítékot a hamis állítások alátámasztására. Ezzel szemben Washington titkos beavatkozásait, puccsait, célzott merényleteit és teljes körű katonai invázióit széles körben dokumentálták és alátámasztották. A világon egyetlen ország sem avatkozott be jobban más szuverén kormányok ügyeibe, mint az Egyesült Államok.

Nagyrészt ezek azok a kérdések, amelyek alapján a szerzők úgy döntöttek, hogy Putyin „rossz irányba” vezetett. Nem támogatná vakmerő katonai beavatkozásaikat, nem adná át az orosz olajt a rabló oligarcháknak, nem nézne másfelé, miközben a szomszédságában a kormányokat egyenként megdönti Washington, és ő nem tisztelgett, amikor megkapta a menetparancsot Washingtonból. Ez az oka annak, hogy a médiában ádázul támadják, és Washington vérellenségének tekintik. Egyszerűen nem volt hajlandó a lakájuk lenni, ezért az elmúlt 17 évet azzal töltötték, hogy elpusztítsák őt.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4037) IQ

Tibor bá’ online

 

89. útban a 90. felé

Kb. 70 évvel ezelőtt, amikor kiderült, hogy az IQ értékem kiemelkedően magas, behatóbban foglalkoztam a témával. Akkor tudtam meg néhány dolgot. Például a teszteket úgy kell elkészíteni, hogy a válaszadás készsége ne függjön az oktatástól, vagyis az alany iskolázottságától. Ez nem egy könnyű feladat, de megoldható. A másik, hogy a különböző országok, népek átlag IQ-ja 100. Nincs intelligensebb és kevésbé intelligens népesség. A született probléma megoldó készség mindenütt egyforma. Hogy ez mennyire igaz, azt nem tudom, de nem ellenkezik a logikával. Ezért aztán meglepődtem, amikor az egyik poszt olvasó társunk küldött egy világképet, ahol az látható, hogy a különböző országok milyen átlag IQ-val rendelkeznek. Ami azt illeti, a kép rendkívül meglepő. Elsőre kijelenthető, hogy kifejezetten rasszista. A fehér ember az intelligens, de minél színesebb a bőr, annál butább az ország. Meglepő, hogy mi megütjük a 100-at, de a szlovákok és a csehek nem.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4036) Impotens?

Tibor bá’ fordítása online

A szorongás erekciós problémákhoz vezethet fiatal férfiaknál – de a Viagra nem mindig megoldás

89. útban a 90. felé

Sokan úgy gondolják, hogy az erekciós problémák csak az idősebb férfiakat érintik. De nem kell sokat keresni, hogy jelentéseket találjunk a 20-as és 30-as éveikben járó férfiak állapotáról. Egyes kutatások még azt is állítják, hogy azon férfiak fele, (akik arról számolnak be) nehézségeik vannak az erekció elérésében vagy fenntartásában csak a 30-as éveiben járnak.

Mégis, annak ellenére, hogy milyen gyakoriak lehetnek az erekciós problémák – amelyek a 18-60 év közötti férfiak közel felét érintik –, továbbra is sok a megbélyegzés és a szégyen az állapot miatt. Ez különösen igaz lehet fiatalon, hála azoknak a szexuális forgatókönyveknek, amelyek mellett sokan felnőttek – például, hogy mindig készen kell állniuk a szexre, hogy egy melltartó láttán izgalomba kell jönniük, és minden alkalommal tökéletesen kell teljesíteni.

Ez miatt sokan nem kérnek segítséget, vagy olyan „megoldásokkal” próbálják az orvoslást, amelyek valójában csak elfedik a problémájukat. Például arról számolnak be, hogy sok fiatal férfi vényköteles és vény nélkül kapható gyógyszerekhez, például a Viagrához fordul, hogy megbirkózzon a problémájával.

Az ilyen gyógyszerek az elmúlt években sokkal olcsóbbá és szélesebb körben elérhetővé váltak a diszkrét online gyógyszertárak révén. De bár ezek a termékek segíthetnek az időnként megbízhatatlan erekcióban szenvedőket, valójában nem oldják meg a probléma lényegét.

Ez a cikk a Quarter Life-ban található, amely a húszas-harmincas éveinket érintő problémákról szól. A karrierkezdés és a lelki egészségünkről való gondoskodás kihívásaitól kezdve a családalapítás, a házi kedvenc örökbefogadása vagy éppen a barátkozás izgalmáig terjed a figyelem. A sorozat cikkei feltárják a kérdéseket, és válaszokat adnak az élet ezen viharos időszakában.

Az erekciós problémáknak számos oka lehet, beleértve bizonyos egészségügyi problémákat (például hormonális egyensúlyhiány vagy magas vérnyomás). De az erekciós problémák egyik leggyakoribb oka, különösen a fiatal férfiak körében, a szorongás.

Általában, nemi izgalom esetén, az agy jeleket küld a pénisznek, és elindítja, hogy megteljen vérrel. De ha egy személy szorong, a szervezet stressz-hormonokat (úgynevezett kortizolt) bocsát ki, ami aktiválja a szervezet „menekülj vagy harcolj” reakcióját. Mivel a magas kortizol-szint összehúzza az ereket, és nehezíti a véráramlást, ez megnehezítheti az erekció elérését (vagy fenntartását).

Számos oka lehet annak, hogy a fiatal férfiak szorongást tapasztalhatnak, különösen a szex miatt. A leggyakoribb okok közé tartozik:

  • alacsony vágy
  • bűntudat, szégyenérzet
  • párkapcsolati problémák
  • zavartság a szexualitással kapcsolatban
  • vallásos hiedelmek
  • helytelen szexuális nevelés
  • rossz önkép
  • félelem a terhességtől és az nemi betegségtől.

A szorongás kiváltó okának megértése kulcsfontosságú az erekciós problémák kezelésében.

Vegyük például azt, ha egy személy erekciós problémáit az alacsony libidóból eredő szorongás okozza. Bűntudatot érezhetnek amiatt, hogy nem tudják kielégíteni partnerüket, és szégyenérzetet érezhetnek emiatt. Anélkül, hogy beszélnének erről a partnerükkel vagy egy egészségügyi szakemberrel, csak olyan ciklusban folytathatják, ahol a szorongásuk az erekciós problémáik miatt romlik, az erekciós problémáik pedig a szorongásuk miatt súlyosbodnak.

Mit tehetsz

Mivel még mindig sok a megbélyegzés a szex körül, érthető, hogy sok fiatal férfi miért nem tudja, kihez forduljon segítségért – és ehelyett vény nélkül kapható gyors megoldáshoz nyúlhat. Mivel azonban minden ember más, fontos, hogy először konzultáljon háziorvosával, hogy ez jó-e neki, mielőtt megpróbálná. Azt is fontos megjegyezni, hogy a Viagra korlátozott abban, amit tud, és nem biztos, hogy az a megoldás, amelyet sokan remélnek.

A Viagra egy PDE5 inhibitor. Ez elősegítheti, hogy több vér áramoljon a péniszbe, ha izgalom van – meghosszabbítva az erekciót.

A Viagra azonban nem tud azonnali, spontán erekciót kiváltani izgatottság nélkül. Az erős alkoholfogyasztás mellett kevésbé hatékony is lehet. Ennek az oka, hogy az alkohol csökkenti a pénisz véráramlását, ami megnehezíti az erekció elérését és fenntartását. Tehát bár a Viagra egyeseknél beválhat, nem szabad rá támaszkodni, különösen akkor, ha az erekciós problémáit szorongás okozza.

Ezért fontos, hogy lépéseket tegyen a szorongás kezelésére. Ez segít megtalálni a gyökerét, és leküzdeni erekciós problémáit.

Ha nem biztos benne, hol kezdje, az első és legfontosabb dolog, amit meg kell tennie, hogy beszéljen a partnerével (ha párkapcsolatban él) arról, hogyan érzi magát, hogy együtt felfedezhessétek a szex és a szex különböző módjait.

Kipróbálhat néhány egyszerű technikát is a szex körüli szorongás enyhítésére, például a szex kevésbé „célorientálttá” tételére vagy az éber figyelem gyakorlására. Ez segíthet megnyugtatni azáltal, hogy eltereli a figyelmet a negatív önbeszédről, és visszatereli azt, ahogyan szex közben érzi magát.

De ha továbbra is problémái vannak hosszú távon, vagy ha a tünetek jelentős szorongást okoznak neki (vagy partnerének), ideje lehet szakember segítségét kérnie. Először keresse fel háziorvosát, hogy megszüntessen minden szervi okot (például más egészségügyi állapotból). Pszichoszexuális terapeutához is utalhatják. A pszichoszexuális terápia különösen előnyös lehet, mivel segíthet jobban összekapcsolni elméjét és testét, megérteni, miért érzi úgy magát, ahogyan érzi magát, és konkrét technikákat tanulhat a szorongás leküzdésére.

Végül, gyakorló szex- és párkapcsolati terapeutaként érdemes leszögezni, hogy nem ritka a szex miatti szorongás. Az is normális, ha néha problémákat tapasztalunk az erekció elérése vagy fenntartása során. Az erekciós problémák gyakran kezelhetők – így nem kell csendben szenvednie, ha segítségre van szüksége.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4035) Nincs kiút

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Ez a pontos valóság feltárása, érdemes felfigyelni rá.

Az USA számára nincs kiút

Írta: Jeff Thomas
“Az arany a királyok pénze, az adósság a rabszolgák pénze.” (Norm Franz)
89. útban a 90. felé

A felszínen úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok irányadó pozícióban  van a 1944-es Bretton Woods óta, mert képes volt diktálni a kereskedelmi partnereinek, és kisebb mértékben a világ többi részének. Azok az országok, amelyek felszálltak a Bretton Woods vonatra, a kereskedelmi világ élvonalába tartoztak, míg a többiek csak a második helyet foglalták el.

Ez azért volt lehetséges, mert a háború végéig az USA ellátta a szövetségeseket fegyverekkel, és felszereléssel, és ragaszkodott ahhoz, hogy aranyban fizessék ki őket. 1944-re ők birtokolták a világ aranyának nagy többségét, és rendelkeztek a legtermelékenyebb gyártóberendezésekkel. Abban a helyzetben voltak, hogy minden kezdeményezés az övék lehetett, és az első világot alkotók lépést tarthattak vele.

Az 1970-es évekre azonban az Egyesült Államok lelépett az aranystandardról, és a kincstárával fizetett az importért. Ezt akkoriban áldásnak tekintették, mivel a kincstár kötvényei légből kapott lehetett, ami után az USA követelései határtalanná váltak. Az Egyesült Államoké lett a tömb legnagyobb háza, de valójában egy kártyavár volt, amely csak annyira volt jó, mint a pénz, amelyre épült – nem valódi pénz, hanem adósság.

Az Egyesült Államok 1971-től fogva partnerei rabszolgasorba kényszerítésével foglalkozott. Menet közben gazdaságosabbá vált a gyártás kiszervezése. Ezért a következő évtizedekben a legtöbb áru gyártása az Egyesült Államokon kívüli országokban történt.

Ám az elmúlt évtizedekben némi zavar következett be: a tengerentúli áruszállítók, különösen az energiaszállítók némelyike ​​annyira kiépítette világkereskedelmi képességét, hogy az Egyesült Államok már nem volt nélkülözhetetlen. Valójában gyakran lehetett jobb üzletet létrehozni az országok között anélkül, hogy átmennének az Egyesült Államokon, és az Egyesült Államok akadályává vált más nemzetek gazdasági fejlődésének.

Az elmúlt évtizedekben Kína és Oroszország a leglényegesebb áru- és energiaszolgáltatókká váltak, éppen abban az időben, amikor az Egyesült Államok a globalizmus létrehozását tervezte, amik USA dominanciáját jelenti az egész világon. Ezt elsősorban Európa támogatta.

Mindaddig, amíg az első világ többi országa továbbra is támogatja az amerikai világ felé irányuló diktátumát, az Egyesült Államok hegemóniája nemcsak folytatódik, hanem ki is terjed.

Ekkor azonban Oroszország egy meglehetősen nagy villáskulcsot dobott be a gépezetbe: az Északi Áramlat vezetékét, ami a jelentős földgáz mennyiséget szállította Európának, lehetővé téve otthonainak fűtését és gyárainak működtetését. Az Északi Áramlat II. hozzáadásával fordulópont érkezett el: Európa alapvető energiájának nagy többségét, amelyet nem volt képes saját maga előállítani, Oroszországból lehetett beszerezni olyan áron, amelyet egyetlen más szállító sem tudott kínálni.

Amit gyakran figyelmen kívül hagynak az Északi Áramlat 2. fontosságáról szóló vitában az, hogy az Egyesült Államok hegemóniája az első naptól fogva, amikor a csapot kinyitották Európa ellátásához, véget ér. Bár az Egyesült Államoknak sikerült uralnia az európai politikát az elmúlt fél évszázadban, ez a helyzet most megfordult. Az Egyesült Államok és a keleti áru- és energiaszállítók közötti választás során Európa alappozíciója most Ázsiával, nem pedig az USA-val lenne.

Ebben az egyetlen aprónak tűnő kínálati változtatásban az USA hegemóniája megszűnne. És ami még aggasztóbb, az Egyesült Államok hatalma évtizedeken át kártyavár volt. Már nem volt gyártási titán, valójában az adósságon kívül mást keveset termelt. Valaha gyártási kapacitását arra használta, hogy legyőzze kereskedelmi partnereit, de mára ez a hatalom minimumra zsugorodott..

Az elmúlt évtizedekben az Egyesült Államok a múlt babérjain ült, és azon a feltételezésen, hogy ő volt a nagyfiú a grundon, és ezért engedelmeskedni kell neki, bármennyire is észszerűtlenek voltak a követelései.

Amikor az Egyesült Államok vezetői észlelték a dilemmájukat, rájöttek, hogy csak egy utolsó lehetőségük van: a háború.

Történelmileg a háború egy haldokló birodalom utolsó játéka: amikor mindent elveszítesz, egy nagy háborút kell létrehozni idő nyerés céljából.

Egy kis háború csak átmeneti felüdülés. Egy nagy háború az egész világ feldúlását szolgálja. Ha a világot fenekestül fel lehet forgatni, talán van esély arra, hogy a haldokló birodalom ereje egy részét érintetlenül hagyva fennmarad.

Ha nem, akkor a birodalom a bolondok útját járva, jelentéktelenségbe, sőt kihalásba csúszik.

És most ebben a helyzetben találja magát az USA. Az ázsiai századra való átállás már javában zajlik. Csendben egyik nemzet a másik után helyezi át kereskedelmét és tiszteletét az ázsiai vezetők felé. Azok az országok, mint Szaúd-Arábia, amelyek drámai változásokat tudnak végrehajtani, és ezt biztonságosan megtehetik, merészebbek lesznek a váltásban. A kevésbé erős országok valamivel finomabbak lesznek, és lábujjhegyen távolodnak korábbi gazdájuktól. És ez is most zajlik.

De megint csak az Egyesült Államok kulcsfontosságú szövetségese, aki nélkül nem lehetne birodalom, Európa volt.

Az EU már az összeomlás szélén van; kezdettől fogva egy téves kísérlet volt, és mostanra elkezdett szétesni. Bár komolyabb szakítás nem kezdődött el, a rohadás már túl van minden lehetséges mentőakción, és a brüsszeli diktátumok egyes tagországok visszautasításaiba ütköznek.

Az Északi Áramlat csővezetékek megsemmisítésével Németországban és más EU-országokban csendesen nyilvánvalóvá vált, hogy ennek következtében rendkívüli nehézségekkel kell szembenézniük. Többé nem vonulhatnak ki az ukrajnai hadviselés létrehozására irányuló amerikai törekvések támogatásából. Emellett szembe kell nézniük azzal, hogy az Egyesült Államok megpróbálja az összes NATO-országot háborúba vonni Oroszországgal, ami egy öngyilkossági lehetőség Európa számára.

Az Egyesült Államok a háború eszkalációja iránti elkeseredettségében azt sugallja, hogy egy „korlátozott nukleáris háború” tanácsos lehet, de Európa megérti, hogy a korlátozott nukleáris háború „kicsit terhesnek” tekinthető.

Európa nem élne túl egy ilyen háborút.

Így Németország megkezdte az elszakadást az Egyesült Államoktól. Olaf Scholz elnök személyesen ment Pekingbe békét közvetíteni. Az biztos, hogy az Egyesült Államok ezt nem fogja félvállról venni.

Az első világ országaiban kollektív körömrágás lesz, miközben az átlagember azon töpreng és aggódik, vajon az Egyesült Államok józan dolgot tesz-e, és kihátrál-e a hadviseléstől. Amit az átlagember nem ért az, hogy bár ez lehet a legjobb választás az átlagemberek és általában a világ számára, ez a vég az Egyesült Államokat uralók számára. Az Egyesült Államok menthetetlenül egy kisebb állammá válik, vagy akár széttöredezne, így az Egyesült Államok elitje nem maradna uralkodó birodalma nélkül.

Ez mindenekelőtt nem tolerálható. És ezért fontos megérteni, hogy az amerikai birodalom uralkodói számára ez egy mindent vagy semmit játék.

És hogy világos legyen, ez egy olyan játék, amelyet nem lehet megnyerni. Az USA már nem termel sokat; már nincs értelmes kereskedelmi mérlege; a világtörténelem legeladósodottabb nemzete; leromlott, és többé nem tud megnyerni egy elhúzódó háborút.

És, hogy megismételjük, az Egyesült Államoknak jelenleg nincs más lehetősége. Megsemmisítette az összes többi lehetőségét, és nincs kiútja dilemmájából. Ez a mai Thucydides-csapdája [háború indítása egy leendő háború elkerülése végett]. Mint ilyen, nem megy csendesen. Hasonlóan egy sarokba szorított patkányhoz, megteszi az utolsó kísérletet, hogy kifelé menet minél több embert megmarjon.

Azoknak, akik el akarják kerülni, hogy a behemót elesésekor járulékos károkká váljanak, azoknak gazdaságilag és akár földrajzilag is ki kell válni a haldokló birodalomból.

A poszt alapját képező cikk eredeti címe: “No Way Out for the USA”

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4034) COP27

Tibor bá’ fordítása online

A COP27 csúcstalálkozó semmit sem tett az éghajlatváltozás kezelésére

Írta: Bryan Dyne
89. útban a 90. felé

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének idei Éghajlat-változási Keretegyezménye (COP27) véget ért, és a világ legnagyobb kapitalista hatalmai, bankjai és vállalatai, amelyek az egyiptomi Sharm el-Sheikhben összegyűltek, ismét ígéretet tettek arra, hogy lényegében semmit sem tesznek a folyamatban lévő klímaválság megállítása és visszafordítása érdekében.

A küldöttek által megfogalmazott megállapodás sok hasonlóságot mutat a skóciai Glasgow-ban tavaly kötött megállapodással. A legsürgetőbb szükség – a fosszilis tüzelőanyagok használatának megszüntetése és az üvegházhatást okozó gázok szén-dioxid-kibocsátásának a Föld légkörébe való megállítása – a szénerőművek korlátozott kapacitás csökkentésére és a nem hatékony fosszilis tüzelőanyag-támogatások „fokozatos megszüntetésére” korlátozódott. Ez egy olyan kifejezés, amely sokféleképpen értelmezhető, így gyakorlatilag értelmetlen.

Még azok is, akik korábban jelentős szerepet játszottak a nem kötelező érvényű megállapodások megalkotásában, kénytelenek voltak negatívan kommentálni a COP27-en készülteket. Laurence Tubiana, aki a 2015-ös párizsi egyezmény által méltányolt 2015-ös Párizsi Egyezmény egyik fő építésze volt, megjegyezte: „A fosszilis tüzelőanyag-ipar hatása mindenütt megtalálható volt.” Így folytatta: „Az egyiptomi elnökség olyan szöveget készített, amely egyértelműen védi az olaj- és gázipari kőolaj-államokat és a fosszilis tüzelőanyag-ipart.”

El lehet képzelni, mit hoz a jövő évi COP28, amelyet az Egyesült Arab Emírségekben rendeznek meg, ahol a becslések szerint a világ olajtartalékának 10 százaléka, a világ földgázkészletének 20 százaléka van.

Még azt a felhívást is elvetették, hogy a globális felmelegedést az iparosodás előtti szinthez képest 1,5 Celsius-fok alá korlátozzák. A határértéket a klímatudósok széles körben a klímaváltozás hatásait tekintve a „visszaút nélküli pontnak” tekintik, amelyen túl a szélsőséges időjárás, az emelkedő óceánok, az élőhelyek pusztulása és a számtalan egyéb veszély által okozott károk megfordíthatatlanok.

A felhívást csak azért tartották meg, mert a CNN kénytelen volt beismerni, hogy az Európai Unió tisztviselői „gondosan megkoreografált sajtótájékoztatót” tartottak. A sajtótájékoztatót Frans Timmermans, az EU éghajlat-politikai főkapitánya vezette, aki azt állította: „Nem akarjuk, hogy itt és ma meghaljon 1,5 Celsius. Számunkra ez teljesen elfogadhatatlan.

Valójában az európai hatalmaknak nincs mit kínálniuk a munkásosztálynak. A konferenciát teljes mértékben beárnyékolta az ukrajnai háború az Egyesült Államok és a NATO, és Oroszország között. Az Egyesült Államok az elmúlt években sürgette Európát, különösen Németországot, hogy hagyjon el az orosz földgáztól való függőségét, legnyilvánvalóbban 2018-ban, amikor Donald Trump akkori elnök szankcionálta Németországot, amiért nem zárta le az orosz-németországi Északi földgázvezetéket. 2-t.

Ezt a nyomást felerősítette az Északi Áramlat 1-es és 2-es vezetékeinek szeptemberi bombázása. A több tízmilliárd dolláros infrastruktúra bűnös megsemmisítése arra kényszerítette Európát, hogy jobban függjön az Egyesült Államok földgázimportjától. Az Energiaügyi Minisztériumtól és az amerikai földgázlobbistáktól származó dokumentumok azt mutatják, hogy az Egyesült Államok kormánya és vállalatai már felgyorsították a cseppfolyósított földgáz EU-ba irányuló exportjának növeléséhez szükséges infrastruktúrát az ukrajnai háború februári kezdete óta.

Németország a maga részéről széniparának újjáélesztése felé fordult. Áprilisban például a zöld-párti Robert Habeck alkancellár engedélyezte Lützerath városának elpusztítását és lakóinak áthelyezését, hogy az RWE cég 280 millió tonna szenet bányászhasson. Habeck ezt azzal indokolta, hogy „Putyin támadóháborúja arra kényszerít bennünket, hogy átmenetileg nagyobb arányban használjuk ki a lignitet, hogy gázt takarítsunk meg az áramtermelésben. Ez fájdalmas, de szükséges.”

A COP27 állítólagos fénypontja az volt, hogy egy „veszteség és kár” alapot hoztak létre, amely elsősorban az Egyesült Államokból és az Európai Unióból azon szegényebb országokba irányítson forrásokat, amelyeket már eddig is leginkább érintett az éghajlatváltozás. Molwyn Joseph, a Kis Szigetállamok Szövetségének elnöke úgy üdvözölte, mint „egész világunk győzelmét”, és a kis nemzetek iránti „tisztelet” kifejezését.

Az új alap a legjobb esetben is jelképes gesztus. Csak a katasztrófák utáni újjáépítésre korlátozódik, és gondosan úgy alakították ki, hogy ne jelentsen hibát azon nemzetekkel szemben, amelyek a legtöbb üvegházhatást okozó gázt bocsátják ki, mivel az Egyesült Államok az egyik legnagyobb kibocsátó ország. Arról sincs világos elképzelés, hogyan oszlik majd el a pénz, vagy egyáltalán eljut-e a rászorulókhoz.

Más szóval, a konferencia 35.000 résztvevője között állítólag több mint 600 lobbista volt jelen a fosszilis tüzelőanyag-iparból, ami 25 százalékkal több, mint tavaly, és több, mint a csendes-óceáni szigetországok összes delegáltja együttvéve. Bármilyen intézkedést is hoztak, kétségtelenül a kapitalista érdekeket alaposan figyelembe vették, és megtettek mindent annak biztosítására, hogy a Föld felgyújtásából és mérgezéséből származó haszon tovább emelkedjen.

Sőt, még ha a „veszteség és kár” alap megfelelő forrásokat és megfelelő kezelést is kapott az éghajlatváltozás által érintettek ellátására, valójában nem kezeli magát a válságot. Támogatja azt a tévképzetet, amelyet kétségtelenül a COP27 világ vezetői közül sokan vallottak, miszerint az éghajlatváltozást egyszerűen úgy lehet megoldani, ha valami változást hozunk azokra, akik elvesztették megélhetésüket és szeretteiket az éghajlat által kiváltott pusztítások következtében.

Ugyanakkor úgy tesz, mintha az egyre katasztrofálisabb eseményeket is ugyanúgy lehetne kezelni. A logika az, hogy még akkor is, ha a globális felmelegedés legrosszabb hatásai megjelennek, és elsüllyesztik a világ partvonalait, elpusztítják az élőhelyeket, és végül emberek milliárdjai ölnek meg, több pénz jelentheti a megoldást.

Az éghajlatváltozás átfogó veszélye az, hogy egy bizonyos ponton, talán amikor a globális hőmérséklet 1,5 Celsius-fok fölé emelkedik, esetleg azután vagy talán azelőtt, a Föld éghajlata elválik az emberi ipari tevékenységtől, és olyan elszabadult folyamattá fejlődik, amelyet nem fékez meg a jelenlegi technológia, és esetleg véget vethet az emberi civilizációnak. De mit számít ez, ha pénzt, olajt és földgázt kell keresni?

A COP27 igazi tanulsága az, hogy a rivális nemzetállamokra szakadt kapitalista osztálynak nincs megoldása a globális felmelegedésre. A klímatudósok évtizedek óta figyelmeztették a kormányokat és a vállalatokat, hogy a légkörbe történő folyamatos szén-dioxid-kibocsátás végül, és valószínűleg a vártnál gyorsabban, kataklizmikus görcsöket fog kiváltani, amelyek egzisztenciális veszélyt jelentenek az emberekre.

Ez idő alatt ezeket a figyelmeztetéseket figyelmen kívül hagyták, és a munkásosztály minden országban szenvedett, mivel az éghajlatváltozás súlyosabb hurrikánokat, monszunokat, erdőtüzeket, sarki örvényeket, terméspusztítást és számos más katasztrófát okoz világszerte minden évben. Az egyetlen megoldás a munkásosztály harca a kapitalizmus felszámolásáért és a termelés tudományos, globális és szocialista alapokon történő létrehozásáért.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4033) Putyin gőzhengere

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Putyin gőzhengere

Írta: Mike Whitney
89. útban a 90. felé

Douglas MacGregor ezredes: „Háború Ukrajnában; Vihar előtti csend”, írásából: „Az ukránok igen rossz helyzetben vannak. Nemsokára az ukránoknak elfogy az élelme. Nemsokára megfagynak. Mindent megtettek, ami észszerűen elvárható volt. Most ideje tárgyalni, még az offenzíva előtt, mert ha egyszer elkezdődik, nem lesz további vita Moszkva és Kijev között, amíg a konfliktus az oroszok megelégedésére véget nem ér.”

Vlagyimir Putyin orosz elnök 2022. november 21: “Szigorúan véve még nem kezdtünk el semmit.” – Az ukrajnai elektromos hálózat, üzemanyag-tároló egység, vasúti csomópontok, parancsnoki és irányítási központok elleni könyörtelen támadások a háború második és halálosabb szakaszának kezdetét jelzik. A nagy pontosságú, nagy hatótávolságú rakétatámadások megnövekedett tempója arra utal, hogy Moszkva egy nagy téli offenzíva alapjait rakja le, amely azonnal megindul, amint Oroszország 300 000 tartalékos katonája csatlakozik kelet-ukrajnai alakulatokhoz.

Mivel Kijev megtagadta az Oroszország alapvető biztonsági aggodalmaira megoldást nyújtó egyezség tárgyalását, Vlagyimir Putyin orosz elnöknek nem maradt más lehetősége, mint hogy legyőzze az ukrán erőket a csatatéren, és fegyveres erővel egyeztessen. A közelgő téli offenzíva célja, hogy elérje azt a kiütést, amelyre Oroszországnak szüksége van stratégiai céljainak eléréséhez és a háború gyors befejezéséhez. Ez a Reuterstől származik:

Az orosz rakétacsapások Ukrajna energiarendszerének csaknem felét megbénították – közölte a kormány pénteken, a kijevi hatóságai pedig arra figyelmeztettek, hogy a tél beálltával a város az elektromos hálózatának „teljes leállásával” szembesülhet.

A hőmérséklet csökkenésével és Kijevben az első hóval, a tisztviselők azon dolgoztak, hogy országszerte helyreállítsák az áramellátást az ukrán polgári infrastruktúra elleni kilenc hónapos háború legsúlyosabb bombázása után.

Az ENSZ szerint az ukrajnai áram- és vízhiány humanitárius katasztrófával fenyeget ezen a télen.

„Sajnos Oroszország továbbra is rakétacsapásokat hajt végre Ukrajna polgári és kritikus infrastruktúrája ellen. Energiarendszerünk csaknem fele le van tiltva” – mondta Denys Shmyhal miniszterelnök.

„Különböző forgatókönyvekre készülünk, beleértve a teljes leállást” – mondta Mikola Povoroznyk, a kijevi városvezetés helyettes vezetője egy televíziós adásban. (“Ukrajna azt állítja, hogy energiarendszerének felét megbénították az orosz támadások, Kijev leállhat”, Reuters)

Oroszország egészen a közelmúltig ignorálta azokat a célpontokat, amelyek drámai hatással voltak a polgári tevékenységekre, de mostanra a katonai vezetők visszatértek a hagyományosabb megközelítéshez. Jelenleg a katonaság bármilyen létesítményt tönkretesz, transzformátorok, tárolóegységek, alállomások, vasúti pályaudvarok és energiaraktárak, amelyek lehetővé teszik Ukrajna háborújának folytatását. Nyilvánvalóan – mint a nagyobb és erősebb állam – Oroszország mindig is képes volt egy gőzkalapácsot vinni Ukrajnába, és millió darabra törni, de Putyin úgy döntött, hogy visszafogja magát abban a reményben, hogy Kijev észhez tér, és belátja a kilátástalanságát.

A nyugati propaganda áradata ellenére – ennek a háborúnak a kimenetele soha nem volt kétséges.

Oroszország egyezséget fog kikényszeríteni Kijevtől, ami szerint a kormánynak meg kell szakítania minden kapcsolatot a NATO-val, és alá kell írnia a semlegességét örökre kimondó szerződést. Oroszország nem fogja megengedni, hogy egy ellenséges katonai szövetség rakétaállomásait és harci csapatait a nyugati szárnyra helyezze.

Sajnos az orosz hadművelet nagymértékben meg fogja növelni az ukrán nép szenvedését, amely a Washington és Moszkva közötti ketrecbe zárva találja magát. A következő a WSWS-től származik:

Több mint tízszeresére nőtt a szegénység Ukrajnában az USA/NATO-Oroszország háború kitörése óta – derül ki a Világbank (WB) legfrissebb adataiból. Hivatalosan jelenleg az ország lakosságának 25 százaléka szegény, szemben a 2022 februárja előtti állítólagos 2 százalékkal. A tisztviselők azt jósolják, hogy a szegénységi ráta jövőre akár 60 százalékra vagy még többre is emelkedhet, Ukrajnában egyre nagyobb a nélkülözés, amire világháború vége óta nem volt példa az európai kontinensen.

A munkanélküliség jelenleg 35 százalékos, a fizetések pedig akár 50 százalékkal is csökkentek tavasszal és nyáron egyes munkavállalói kategóriákban. A Nemzetközi Valutaalap szerint Ukrajna államadóssága mára a GDP 85 százalékára nőtt. Az Egészségügyi Világszervezet és az ukrán egészségügyi minisztérium nemrégiben közzétett közös tanulmánya szerint Ukrajnában az emberek 22 százaléka nem tud hozzájutni az alapvető gyógyszerekhez. Az ország 6,9 millió belső menekültjénél ez a szám 33 százalékra emelkedik.

A legnehezebben beszerezhető gyógyszerek – a vérnyomás, a szívproblémák és a fájdalom kezelésére szolgálók, valamint a nyugtatók és az antibiotikumok – egy olyan népességről árulkodnak, amely küzd a több évtizedes szegénység okozta rossz egészségi állapot, valamint a háború fizikai és lelki traumáival.

Míg az Egyesült Államok és a NATO tisztviselői néhány héten belül hatalmas mennyiségű tűzerőt tudnak küldeni Ukrajna frontvonalaira, az életmentő humanitárius áruk szállítása lehetetlen logisztikai kihívásnak tűnik.

Washington Moszkvával szembeni proxyháborúja felbecsülhetetlen szenvedést okozott Ukrajna lakosságának, akiknek mostanság csökkenő hőmérséklettel, és élelmiszer-ellátással, összeomló gazdasággal és az alapvető gyógyszerek egyre növekvő hiányával kell szembenézniük. És a Herszon visszafoglalásával kapcsolatos mellbevágó bravúrok ellenére az ukrán nép most arra kényszerül, hogy elmeneküljön megtépázott hazájából. Az Európában menedéket kereső milliók miatt az ország posztindusztriális hanyatlásba süllyedt.

Ezek közül a munkásosztálybeli ukránok közül hányan szerettek volna hogy a vezetőik egyezségre jutnak Putyinnal (akinek jogos biztonsági aggályai vannak) ahelyett, hogy az orosz hadsereget egy értelmetlen háborúba keverné, amely az otthonaikba, a munkájukba, a városaikba és (sokak számára) az életükbe került?

És vajon azok az országon kívüli emberek, akik azt sürgetik, hogy „álljunk ki Ukrajnáért”, felismerik-e, hogy valójában a Washington és Oroszország közötti geopolitikai kereszttűzbe került civilek millióinak elszegényedését támogatják?

Mindenkinek, akit őszintén érdekel Ukrajna, támogatnia kell Ukrajna semlegességét és a NATO-bővítés befejezését. Ez a háború csak így érhet véget. Az orosz biztonságot szerződéssel vagy vasököllel fogják kikényszeríteni.

A következő idézet az „Oroszországnak igaza van: az Egyesült Államok proxyháborút vív Ukrajnában” című cikkből származik:

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter nemrég jelentette ki, hogy az ukrajnai háború nem csak Moszkva és Kijev konfliktusa. Ez egy „felhatalmazott háború”, amelyben a világ legerősebb katonai szövetsége Ukrajnát ütőérnek használja az orosz állam ellen. Lavrov nem téved. Oroszország a modern történelem egyik legkegyetlenebb  proxyháborújának célpontja.”

Az Egyesült Államok külpolitikai intézménye nem törődik Ukrajnával vagy az ukrán néppel. Az ország pusztán kiindulópont Washington Oroszország elleni háborújához. Ezért döntötte meg a CIA 2014-ben a demokratikusan megválasztott kijevi kormányt, és a CIA ezért fegyverezte fel és képezte ki az ukrán félkatonai csapatokat az orosz hadsereg elleni harcra 2015-ben (7 évvel az invázió előtt!) Íme néhány háttéranyag a Yahoo 2015-ös cikkéből. :

„A kezdeményezést ismerő öt korábbi hírszerzési és nemzetbiztonsági tisztviselő szerint a CIA felügyel egy titkos intenzív kiképzési programot az Egyesült Államokban az elit ukrán különleges műveleti erők és más titkosszolgálati személyzet számára. A program, amely 2015-ben indult, az Egyesült Államok déli részén található, nem titkolt létesítményben, egyes tisztviselők szerint:

„Az Egyesült Államok felkelőket képez ki” – mondta a CIA egykori tisztviselője, hozzátéve, hogy a program megtanította az ukránokat, hogyan „gyilkoljanak oroszokat”.

A CIA és más amerikai ügynökségek támogathatnák az ukrán felkelést, ha Oroszország nagyszabású betörést indítana.

Korábbi tisztviselők szerint: „Nyolc éve képezzük ezeket a srácokat. Igazán jó harcosok. Mindkét ország képviselői azt is hiszik, hogy Oroszország nem lesz képes a végtelenségig megtartani az új területeket az ukrán felkelők ellenállása miatt.

Ha az oroszok új inváziót indítanak, „lesznek olyan emberek, akik megkeserítik az életüket” – mondta az egykori magas rangú titkosszolgálati tiszt.

„Minden olyan dolog, ami velünk történt Afganisztánban” – mondta a titkosszolgálat egykori magas rangú tisztviselője – meg fog történni az oroszokkal, amiről ezekkel a srácokkal fognak gondoskodni (“A CIA által kiképzett ukrán félkatonai csapatok központi szerepet játszhatnak, ha Oroszország megszállja Ukrajnát”, Yahoo News)

Ott van fekete-fehérben. Az a terv, hogy Ukrajnát Oroszország elleni proxyháború színhelyéül használják, ami legalább 7 évvel megelőzte az inváziót. Az Obama-adminisztráció és neokon szövetségeseik csapdát állítanak Oroszország számára, hogy egy Afganisztánhoz hasonló ingoványba vonják őket, amely kimerítené erőforrásaikat, és a lehető legtöbb orosz katonát megölné. Amint azt Lloyd Austin védelmi miniszter nemrégiben elismerte, az USA „gyengíteni” akarja Oroszországot, hogy ne tudja a hatalmat a határain túlra kivetíteni. Washington akadálytalan hozzáférést keres Közép-Ázsiához, hogy katonai bázisokkal és nukleáris rakétákkal bekerítse Kínát. Az USA irányítani kívánja Kína növekedését, miközben uralja a világ legnépesebb és legvirágzóbb régióját, Ázsiát a következő évszázadban. De először:

Washingtonnak le kell zúznia Oroszországot, romba kell döntenie gazdaságát, el kell szigetelnie a globális közösségtől, démonizálnia kell a médiában, és meg kell buktatnia vezetőit. Ukrajnát egy sokkal szélesebb, rendszerváltást célzó stratégia első szakaszának tekintik (Moszkvában), amelyet az orosz állam kényszerű széttöredezése követ. A végső cél Washington kiemelkedő szerepének megőrzése a globális rendben.

Putyin téli offenzívája azzal fenyeget, hogy kisiklatja Washington azon tervét, hogy ameddig csak lehetséges, elhúzza a konfliktust. A következő hetekben és hónapokban Oroszország fokozni fogja Ukrajna kritikus infrastruktúrája elleni támadását. Az ország nagy része sötétségbe borul, az üzemanyagkészletek kiapadnak, az élelem és a víz megfogyatkozik, a kommunikáció, és minden vasúti forgalom megszűnik. Civilek milliói menekülnek Európába, miközben az egész ország lassan megtorpan. Miközben az orosz zászlóaljak a Dnyepertől keletre fekvő városokat és településeket elfoglalják, az orosz hadsereg blokkolja a Lengyelországból érkező létfontosságú utánpótlási vonalakat, megszakítva a halálos fegyverek és a frontra tartó harci csapatok áramlását. Ez pedig a terepen tevékenykedő ukrán harcoló egységek széles körű kapitulációjához vezet, ami Zelenszkijt tárgyalóasztalhoz kényszeríti. Végül Oroszország győzni fog, és jogos biztonsági követeléseit teljesíteni fogják. Ezt Douglas MacGregor ezredes így foglalta össze egy friss interjúban:

„Ami a jövőben jön, az egy nagyon masszív offenzíva. Olyan offenzíva, amelyre én és sok más katonai elemző az elején számított. Nagyon határozott hadműveletek, több hadműveleti tengely, amelyek célja az ellenség hatékony megsemmisítése a földön. És ez az, ami most jön.” (Douglas MacGregor ezredes, „Háború Ukrajnában; Vihar előtti csend. – you tube)

Amint a talaj megfagy, az offenzíva elkezdődik.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4032) Öregedés

Tibor bá’ fordítása online

Öregedés: egy hormon évekkel előre segíthet megjósolni a férfiak hosszú távú egészségi állapotát

Szerzőik: 1. Ravinder Anand-Ivell Az endokrinológia és reproduktív fiziológia docense a Nottinghami Egyetemen, 2. Richard Ivell A Nottinghami Egyetem molekuláris biológia és endokrinológia professzora
89. útban a 90. felé

Mindannyian öregszünk, de nem egyformán. Néhány ember számára az öregedés olyan betegségek kialakulásának fokozott kockázatát jelenti, mint a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek, a gyenge csontozat és a kognitív hanyatlás.

Ideális lenne, ha a korai felnőttkorban, a mikor még az ember egészséges, meg tudnánk jósolni, hogy fennáll-e a kockázata annak, hogy megbetegszik, vagy idősebb korában orvosi segítségre lesz szüksége. A megelőző intézkedések megtétele azt jelentené, hogy kevesebben szenvednek egészségügyi problémákkal, kevesebb lesz a gondozott, és jelentősen csökkennek az egészségügyi rendszer költségei.

Legújabb tanulmányunk azt sugallja, hogy lehetséges a hosszú távú egészségügyi eredmények előrejelzése. Találtunk a vérben egy új inzulinszerű hormont, az inzulinszerű peptid 3-at (INSL3), amely képes megjósolni a hosszú távú egészségi állapotot, és azt, hogy egy személynél valószínű-e életkorral összefüggő betegségek kialakulása a férfiaknál.

Vizsgálatunk elvégzéséhez az idősödő férfiak egyik legnagyobb csoportjának, a European Male Aging Study-nak az adatait tekintettük át. Ez 3369, 40-79 év közötti, európai férfit vett fel, beleértve az Egyesült Királyságot is, és négy-öt évig követte őket. Részben azért készült, hogy felmérje, vajon az életkorral összefüggő betegségek előfordulása férfiaknál magyarázható-e az anabolikus hormonok, például a tesztoszteron csökkenésével, amely fontos a test növekedéséhez és fejlődéséhez.

A European Male Aging Study adatait felhasználva szignifikáns összefüggéseket kerestünk a vizsgálat elején és végén vett tárolt vérminták INSL3-szintje és az ön-bevallott életkorral összefüggő betegségek előfordulása között. Az INSL3 mérését a laboratóriumunkban kifejlesztett új vizsgálati módszerrel végeztük. Ezeket az eredményeket összehasonlítottuk más hormonok, például a tesztoszteron hatásával, és korrigáltuk őket az életkor, a dohányzás állapota és a klinikai paraméterek, például az elhízás alapján.

Erős asszociációk

Sikerült kimutatnunk, hogy az INSL3 szintje jelentősen eltérhet egyénenként, és erősen összefügg az olyan betegségek előfordulásával, mint a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség, a szexuális funkciók elvesztése és a csontlágyulás.

A magas INSL3-szintű férfiaknál kisebb volt a későbbi megbetegedések kockázata, míg az alacsony INSL3-as betegeknél nagyobb volt az életkorral összefüggő betegségek kialakulásának kockázata. Fontos, hogy a vizsgálat elején és végén vett vérmintákat is megvizsgálva megmutattuk, hogy ez az összefüggés több évre előre megjósolható.

Bár az INSL3-at férfiakban kizárólag a tesztoszteront termelő herék ugyanazon sejtjei állítják elő, ez utóbbi nagyon változó. A tesztoszteron szintje óráról órára és napról napra jelentősen változhat. Ez a nagy eltérés megnehezíti, hogy statisztikailag szignifikáns összefüggéseket találjunk más tényezőkkel, például a betegségek előfordulásával.

A tesztoszteronnal ellentétben az INSL3 szintje elképesztően állandó marad a férfi véráramában. Ez lehetővé teszi, hogy hasonló értékeket kapjunk még hetek, hónapok vagy évek távlatában. Ez lehetővé tette számunkra annak megállapítását, hogy az alacsony INSL3 szignifikánsan jelzi az életkorral összefüggő betegségek kockázatát.

Valójában csoportunk korábbi kutatásai kimutatták, hogy az INSL3 szintek személyenkénti eltérései láthatók látszólag egészséges, már 18 éves férfiaknál. Eredményeink alapján úgy tűnik, hogy az INSL3 szintje hasonló marad egy férfi élete során. Ez azt jelenti, hogy képesek leszünk megvizsgálni egy férfi INSL3 szintjét fiatal korban, és megjósoljuk, mekkora valószínűséggel alakulnak ki bizonyos betegségek, amikor idősebbek lesznek.

Valószínű, hogy az INSL3-nak önálló funkciói vannak, és a test különböző szerveire hat. Ezt további kutatásokkal kell megerősíteni. Egyértelmű, hogy az INSL3 egész életen át tartó konzisztenciája miatt sokkal könnyebben megfigyelhető biomarker a férfiak életkorral összefüggő betegségeinek előrejelzésekor.

Mi van ezek mögött a variációk mögött?

Nottinghami csoportunk most arra összpontosít, hogy megtudja, milyen tényezők befolyásolják a fiatal férfiak INSL3 szintjét, és ezáltal tesztoszteron-termelő képességüket, ami hatással lehet későbbi egészségi állapotukra.

Az állatkísérletekből származó előzetes munka azt sugallja, hogy a korai életkor táplálkozásának szerepe lehet, de sok más tényező is szerepet játszhat, beleértve a genetikát vagy bizonyos környezeti tényezőknek való kitettséget (például a dohányzást). Meg kell erősítenünk az INSL3 előrejelző képességét a férfiak sokkal hosszabb időtartamú tanulmányozásával.

Természetesen ez a munka csak az idősödő férfiakra vonatkozik, akiknek heréi idős korukig folyamatosan működnek, csak fokozatosan csökken a spermium és a hormontermelés. A nők fiziológiáját sokkal radikálisabban módosítja a petefészek működése, amely drámaian megváltozik a menopauza után. Ezért még nem ismerünk az INSL3-nak megfelelőt a nők számára, ha az öregedés és a betegségek előrejelzéséről van szó.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4031) Putyin félelme

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Putyin félelme a visszavonulástól

Hogyan kísérti a kubai rakétaválság a Kremlint

 

 Írta: Timothy Naftali
89. útban a 90. felé

Hatvan évvel ezelőtt a Fehér Ház és a Kreml békésen megoldotta a modern kor legveszélyesebb nukleáris válságát. Egyik szuperhatalom sem akarta, hogy a szovjet rakéták Kubában történő elhelyezésével kapcsolatos vita háborúval végződjön, de mindkét fél erőszakkal fenyegetőzött érdekeik védelmében. Nemcsak a kubai rakétaválság évfordulójának egybeesése késztetett arra, hogy egyes megfigyelők a régen lezajlott összecsapásának tanulságait keressék, hogy segítsenek enyhíteni a jelenlegi ukrajnai háború veszélyét. Attól a pillanattól kezdve, hogy februárban bejelentette Ukrajna megtámadását, Vlagyimir Putyin orosz elnök utalt arra, hogy ez a konfliktus nukleáris konfliktussá fejlődhet. „Aki megpróbál ellenünk közbeavatkozni – mondta – tudnia kell, hogy Oroszország azonnal fog válaszolni, ami olyan következményekhez vezet, amilyeneket történelme során soha nem tapasztalt. Putyin megismételte ezt a fenyegetést, miután a nyugati világ Ukrajna segítségére sietett, és a háború kezdett rossz fordulatot venni Oroszország számára. Szeptember 21-én arra figyelmeztetett, hogy a Kreml kész “minden rendelkezésre álló fegyverrendszert” felhasználni Oroszország “területi integritásának, függetlenségének és szabadságának” védelme érdekében. Mivel egyetlen NATO-ország sem fenyegette Oroszország területi integritását, függetlenségét vagy szabadságát, ez a kijelentés egy szándékos nukleáris fenyegetésnek, vagy legjobb esetben veszélyes blöffnek tűnt.

Putyin és Joe Biden amerikai elnök is elég idősek ahhoz, hogy emlékezzen a kubai rakétaválságra, és Biden már elárulta, hogy a válságon gondolkodik, miközben fontolgatja az Egyesült Államok orosz agresszióra adott válaszát. Egy októberi New York-i politikai adománygyűjtő eseményen Biden megosztotta aggodalmát, amiért a nukleáris „Armageddon” veszélye a legnagyobb „az elmúlt 60 évben”.

Ám úgy tűnik, hogy a két vezető eltérően értelmezi a kubai rakétaválság tanulságait. Biden és sok amerikai tudós véleménye szerint a válságot nagyrészt a kölcsönös tisztelet, a háború elkerülésére irányuló közös vágy, valamint az okos és empatikus tárgyalások oldották meg, amelyek lehetővé tették mindkét félnek, hogy megmentsék a presztízsüket. „Megpróbáljuk kitalálni, mi lehet Putyin gondolata?” – mondta Biden az adománygyűjtő eseményen. Úgy tűnik, abban a helyzetben látja magát, amellyel John F. Kennedy elnök szembesült, amikor segítenie kellett Nyikita Hruscsov szovjet vezetőnek kimászni a nyílt konfliktus és az atomháború lehetőségéből. – “Hol találja a kiutat?” – kérdezte Biden Putyintól. „Hol kerül olyan helyzetbe, hogy nemcsak arcát, de jelentős hatalmát is elveszíti Oroszországon belül?”

Putyin, aki csaknem két évtizeddel ezelőtt aláírta a Politikai Hivatal (akkori nevén Elnökség) titkosságának feloldását a Hruscsov-korszakból, nem osztja az események ezen verzióját. Ahogy két könyv írása közben felfedeztem Alekszandr Furszenko orosz történésszel, aki kulcsszerepet játszott ezen anyagok kiadásában, Hruscsov volt az, aki megtette az első lépést a visszavonulás felé. Csupán két nappal Kennedy drámai beszéde után, amelyben azt követelte, hogy Moszkva távolítsa el nukleáris rakétáit Kubából, Hruscsov összehívta elnökségi kollégáit, hogy elmondják nekik, hogy a háború elkerülése érdekében el kell fogadniuk Kennedy követelését. A megaláztatással szembesülve Hruscsov megpróbált olyan lehetőséget építeni magának, amely maximalizálja a képességét, hogy megmentse arcát a szocialista világban, és megakadályozza a háborút a Nyugattal.

Az amerikaiak hajlamosak emlékezni ennek az erőfeszítésnek a békés kimenetelére, de az orosz vezetők akkoriban és most is megértették azt a megaláztatást, amelyet az Egyesült Államok előtti meghátrálás jelent. Végül kudarcot vallott Hruscsov azon törekvése, hogy az 1962. októberi eseményeket valamiféle győzelemként újracsomagolja. Két évvel a kubai rakétaválság után Hruscsovot hozzá nem értés címén elmozdítanák tisztségéből elnökségi kollégái. Míg Biden az államférfiúi szerep fontosságát és ígéretét látja a kubai rakétaválság megoldásában, Putyin nem meglepő módon csak gyengeséget lát.

Ahol Biden államférfit lát, ott Putyin csak gyengeséget feltételez.

Putyin éppen a múlt hónapban nem hagyott kétséget a rakétaválságról és Hruscsov visszavonulásáról alkotott véleménye felől, amikor Fjodor Lukjanov orosz újságíró és külpolitikai szakértő kérdésére válaszolt a Valdai Discussion Club rendkívül leleplező háromórás ülésén. A kubai rakétaválság évfordulójára utalva – „Holnap lesz a 60. évfordulója a karibi válság fő napjának, a csúcspontnak, amikor valójában a visszavonulás mellett döntöttünk” – Lukjanov arra kérte Putyint, hogy helyezze magát Hruscsov helyébe. Az elnök megtagadta. – Dehogyis – mondta. “Semmiképpen nem tudom elképzelni magam Hruscsov szerepében.”

Putyin nem kívánta, hogy a Kreml vezetőjével azonosítsák, aki meghátrált. Aztán többet is elárult. Felkészült a tárgyalások vezetésére, ahogy Hruscsov tette az Egyesült Államokkal, de nem a jelenlegi ukrajnai válság megszüntetéséről. 1962-ben Hruscsovhoz hasonlóan őt is aggasztja az Egyesült Államokkal folytatott stratégiai verseny helyzete, de vele ellentétben nem sietett leülni az amerikai tisztviselőkkel, hogy lehűtse a nukleáris feszültséget. Tavaly decemberben ezt mondta Lukjanovnak: „azt javasoltuk az Egyesült Államoknak, hogy folytassák a párbeszédet a stratégiai stabilitásról, de nem válaszoltak nekünk. Ha valaki párbeszédet akar velünk folytatni ebben az ügyben, készen állunk, lássunk hozzá.”

Bár semmiféle felszíni hasonlóság nincs Ukrajna idei orosz inváziója és a 60 évvel ezelőtti kubai rakétaválság között – az előző egy szomszédos ország hagyományos inváziójáról szól, a második, egy több ezer mérföldre lévő szövetséges ország felhasználása egy szuperhatalom nukleáris fegyverekkel való fenyegetésére. Sokat elárul, hogy Putyin és Biden eltérően vélekedik arról, hogy milyen minőségben töltenek be vezetést abban a válságban. A különbségek érzékeltetése érdekében hasznos lehet összefoglalni az orosz és amerikai forrásokból ismerteket arról, hogy Kennedy és Hruscsov hogyan talált meg – és lépett ki – egy nukleáris válságból, enyhítve a konfrontációt, amely kiválthatta volna a háború.

A kubai rakétaválság nem szándékolt következménye volt Hruscsov azon törekvésének, hogy egy csapásra elérjen három nagyon ambiciózus hidegháborús célt:

1.A nemzetközi erőviszonyok megváltoztatását (a szovjetek lemaradtak az interkontinentális ballisztikus rakéták gyártásában) az Egyesült Államok rakétákkal való megijesztésével.

2. Megvédeni Fidel Castro Kubáját.

3. Új települést kényszerítve Nyugat-Berlin ellenőrzése alá.

Hruscsov közepes hatótávolságú nukleáris rakétákat szállított hajón Kubába úgy, hogy sikerült elkerülni a NATO észlelést. Amint a rakéták megérkeztek, 1962 novemberében az Egyesült Nemzetek Szervezetében tartott színházi bemutató keretében bejelenti bevetésüket.

Ez a terv október 22-én kezdett felbomlani, amikor Kennedy a világnak szóló beszédében bejelentette, hogy az Egyesült Államok felfedezte közepes hatótávolságú szovjet nukleáris rakéták elhelyezését Kubában. Órákkal a beszéd előtt Hruscsov figyelmeztetést kapott, hogy az amerikaiak talán tudják, mire készül. Hruscsov attól tartott, hogy Kennedy azonnali támadást indít Kuba ellen. Azonban Kennedy támadás helyett tengeri blokádot rendelt a szigeten. Hruscsovnak esze ágában sem volt eltávolítani a már Kubában lévő rakétákat, de egy olyan összecsapást is el akart kerülni, amely atomháborúhoz vezethet. A háború kockázatának csökkentése érdekében október 23-án úgy döntött, hogy a Kubába tartó, közepes hatótávolságú rakétákat szállító hajók megfordulnak, és nem tesztelik az amerikai blokádot.

Eközben Hruscsov az Egyesült Államok gyengeségének vagy a blokáddal szembeni ellenállásának jeleit remélte az Egyesült Államok szövetségeseitől. Nem következett be. Ehelyett a szovjet hírszerzés bizonyítékokat szerzett arra vonatkozóan, hogy az amerikai tisztviselők felkészítik az újságírókat egy Kubát sújtó armadához, és hogy az Egyesült Államok megemelte stratégiai fegyvereinek készültségi állapotát. A veszedelmes eszkalációtól tartva Hruscsov október 25-én összegyűjtötte kollégáit, és azt mondta, ideje megtalálni a kiutat ebből a zűrzavarból. A szovjetvezető nem használta a „lejáratás” kifejezést, de ezt akarta. A megaláztatást is el akarta kerülni. „Ez nem gyávaság” – mondta kollégáinak. „Ez egy biztonságos pozíció. Nem érdemes forráspontig erőltetni a helyzetet.” Talán sikerül elérnie legalább egyet a három célja közül. Másnap magánlevelet küldött Kennedynek, amelyben felajánlotta a rakéták eltávolítását, cserébe az Egyesült Államok ígéretéért, hogy nem támadja meg Kubát.

A válság ezzel nem ért véget, de a megoldás felé haladt. Kennedynek és tanácsadóinak egy napba telt, mire megértették, mit kínál Hruscsov. Mindeközben Hruscsov, aki egy jobb arcmentési módra vágyott, új követeléssel állt elő, amely egy másik céljához kapcsolódott. Amellett, hogy ígéretet kért, hogy nem támadja meg Kubát, azt akarta, hogy az Egyesült Államok távolítsa el a NATO Szovjetunióval szembeni fenyegetésének látható jelét: a Törökországban elhelyezett közepes hatótávolságú amerikai rakétákat. A KGB-től Hruscsov már tudta, hogy ezeket a rakétákat Polaris tengeralattjárókra cserélik, de egy újabb kézzelfogható amerikai engedményt akart elérni, legyen az bármennyire is üres. Október 27-én Kennedy írásban beleegyezett az első feltételbe, a másodikba pedig titokban, testvére, Robert Kennedy főügyész és Anatolij Dobrynin szovjet nagykövet találkozóján. Amint azt a szovjet feljegyzések vitathatatlanul jelzik (a történészek vitatják ezt a kérdést) Hruscsov összegyűjtötte kollégáit, hogy fogadják el Kennedy levelének feltételeit, mielőtt még hallott volna arról, amit az elnök bátyja mondott Dobryninnek. A Kennedy fivérek megígérték, hogy eltávolítják a rakétákat Törökországból, de kérték, hogy a szovjetek erről soha ne tegyenek említést.

Nincs visszalépés

Nem csoda, hogy az oroszok, különösen Putyin a kubai rakétaválságot a Kreml kudarcának tekinthetik. Hruscsov terve, hogy szovjet rakétabázist hozzon létre Kubában felborult, cserébe nagyon kevésért: az Egyesült Államok elnökének szóbeli ígéretéért, hogy nem támadja meg a szigetet, valamint a hamarosan elavult amerikai rakéták eltávolítását, amelyekről a szovjeteknek nem engedték meg. nyilvánosan megbeszélni. Ugyanilyen sokatmondó egy Putyinhoz hasonló autokrata számára az a tény, hogy a kubai összeomlást később Hruscsov 1964-es elbocsátásának indokaként emlegették.

A Lukjanovnak adott interjúban Putyin megvédte négy kelet- és dél-ukrajnai tartomány szeptemberi annektálását, és képmutatónak nevezte az Egyesült Államokban és Európában azokat, akik támogatják az ukrán szuverenitást. „Látjuk, hogy összetett demográfiai, politikai és társadalmi folyamatok mennek végbe a nyugati országokban” – mondta. „Természetesen ez az ő belügyük. Oroszország nem avatkozik bele ezekbe a kérdésekbe. A Nyugattal ellentétben mi nem mászunk be valaki más udvarába. De reméljük, hogy a pragmatizmus győzni fog, és Oroszország párbeszéde a hagyományos Nyugattal fontos hozzájárulás lesz a többpólusú világrend felépítésében.”

Mi az „igazi, hagyományos Nyugat”? Putyin kétségtelenül a Republikánus Pártra és más észak-amerikai és nyugat-európai jobboldali pártokra utalt. Egyértelműen arra számított, hogy az amerikai félidős választások megváltoztatják a politikai légkört az országban, és gyengítik az Egyesült Államok Ukrajnának nyújtott támogatását; Biden Demokrata Pártjának meglepően erős szereplése nyomán ez a kilátás most sokkal kevésbé tűnik valószínűnek. De ellentétben Hruscsovval a rakétaválság tetőpontján, Putyin úgy tűnik, még nincs meggyőződve az Egyesült Államok és Európa elszántságáról. Putyin mindenesetre visszautasít minden olyan hasonlatot, amely őt Hruscsovhoz hasonlítaná a kubai rakétaválság idején, mert még nem áll készen arra, hogy akár egy kulcsfontosságú célját feladja, pedig a törekvése egy megoldhatatlannak tűnő válságot váltott ki.

Az 1962-es visszalépést nem az Egyesült Államok államférfiúi hozták létre. Először az orosz félelemből nőtt ki, majd a pragmatizmusból. Talán Herson közelmúltbeli elvesztése Dél-Ukrajnában (és a demokraták viszonylagos sikere a félidős választásokon) pragmatikus újraértékelésre kényszeríti a Kreml-t. Néhány héttel ezelőtt Putyin tűrhetetlennek tartotta volna azt a gondolatot, hogy visszavonuljon az egyetlen ukrán tartományi városból, amelyet csapatainak sikerült elfoglalniuk. És most mégis megtették. Ez a visszavonulás azonban nem jelzi az oroszok vágyát a hőmérséklet csökkentésére. Putyin a négy tartomány (köztük Herson) vakmerő annektálása nagyon megnehezíti egy szélesebb körű stratégiai visszavonulást az orosz nép részére. Hruscsovval ellentétben Putyin megemelte a konfrontáció tétjét, miközben ügyeskedése kezdett felbomlani. Nehezebb lesz visszalépnie, és megmenteni a presztízsét. Úgy tűnik, ő sem akar egy visszalépést, legalábbis egyelőre. Bidennek és azoknak, akik felszólítják a Fehér Házat, hogy nyomást gyakoroljon Kijevre, hogy tárgyaljon Moszkvával, szem előtt kell tartaniuk, hogy az ukrajnai háború nem olyan, mint a kubai rakétaválság, és Putyin,  amit szívesen hangoztat, nem Hruscsov.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4030) Növesztett agysejtek

Tibor bá’ fordítása online

Laboratóriumban növesztett agysejtek játszhatnak pongot (tenisz-szerű videó játék) – tehát legyenek törvényes jogaik?

Szerző: Joshua Jowitt Jogi oktató, Newcastle Egyetem
89. útban a 90. felé

A történet egy az egyben sci-fi – a tudósok emberi agysejteket növesztettek egy laborban, és megtanították őket játszani a Pong video-játékkal, ami hasonlít a teniszre. De ez nem a nagy képernyőn történt. Az ausztráliai melbourne-i laborban történt, és felveti az úgynevezett neurális hálózatok jogi státuszának alapvető kérdését.

Az őket létrehozó csapat tulajdona, vagy valamilyen különleges státuszt – vagy akár jogot – érdemelnek?

Azért kell feltenni ezt a kérdést, mert a pongozás képessége annak a jele lehet, hogy ezek a laboratóriumi körülmények között növesztett agysejtek érző képességet értek el – gyakran úgy definiálják, mint az önmagadon kívül álló világ érzékelésének és reagálásának képességét. És széles körben elterjedt a konszenzus abban, hogy az érzék az erkölcsi státusz fontos küszöbe. Az etikusok úgy vélik, hogy az érző lényeknek erkölcsi joguk van ahhoz, hogy ne bánjanak velük rosszul, és az érzék következményeinek tudata egyre inkább beágyazódik az állatokkal kapcsolatos kutatási gyakorlatokba.

Ha a melbourne-i neuronok éreznek, ez azt jelentheti, hogy képesek szenvedni – talán fájdalom vagy más elkerülhető kellemetlenség miatt. Mivel széles körű erkölcsi konszenzus van abban, hogy ne okozzunk szükségtelen szenvedést, ez azt jelentheti, hogy morális korlátai vannak annak, amit ezekkel a neuron hálózatokkal tehetünk.

Érdemes elmondani, hogy a sejteket létrehozó csapat még nem hiszi, hogy ott vannak, mivel a zárt rendszer, amelyben a kísérlet zajlott, azt jelenti, hogy még ha elfogadjuk is, hogy a neuronok reagálnak egy külső ingerre, nem tudjuk, ezt tudatosan teszik, és megértik, hogy cselekedeteik miként okozhatnak bizonyos eredményeket.

De tekintettel arra, hogy hol vagyunk, nincs túl a lehetőségek határain, hogy az érzék lehet a következő mérföldkő. És ha ez igaz, akkor nem csak az etikusoknak kell odafigyelniük – a jogalkotóknak is szigorúan figyelniük kell ezt a technológiát.

A jogi probléma

Ennek az oka, hogy a római idők óta a törvény mindent személynek vagy tulajdonnak minősít. A jogi személyek jogosultak jogokat viselni. Ezzel szemben a tulajdon olyasvalami, ami nem jogosult jogokat viselni. Tehát ha azt gondoljuk, hogy neuró hálózataink hamarosan erkölcsi státusszal rendelkeznek, és ennek meg kell jelennie a jogi védelemben, akkor el kell ismernünk, hogy ezek már nem tulajdonok, hanem jogi személyek

Nemrég megkérdezték a New York-i bíróságokat, hogy Happy-nek van-e joga a szabadsághoz, és nemet mondtak – mert nem jogi személy. Az ügy  mi szempontunkból a legfontosabb, amit az ítéletből levonhatunk: a bíróságok elfogadták, hogy Happy erkölcsös lény volt, aki jogvédelmet érdemelt, de cselekvőképtelen. Ennek az oka, hogy a jogi státuszának megváltoztatása tulajdonról személyre túl nagy változás volt ahhoz, hogy végrehajtsák. Ehelyett ez a jogalkotó feladata volt – akik úgy döntenek, hogy nem tesznek semmit.

Azáltal, hogy elismernek egy erkölcsi követelést, amelyet nem tudnak érvényesíteni, a bíróságok – és általánosabban a jog – fenntartják azt, amit igazságtalanságnak tartanak. Ez különösen megdöbbentő, ha figyelembe vesszük, hogy a „jogi személy” kifejezés soha nem jelentette ugyanazt, mint az „ember”. A történelem során és a világ jogrendszereiben láttunk templomokat, bálványokat, hajókat, vállalatokat és még folyókat is jogi személyeknek minősíteni. Ehelyett ez csak annak a jelzője, hogy a viselő jogosult törvényes jogokkal rendelkezni.

Ebből levonhatjuk a tanulságot, hogy a törvényt jövő-biztosan kell kialakítanunk. Jobb proaktívnak lenni egy előre látható probléma elkerülése érdekében, mint megpróbálni felzárkózni, amikor az már megtörtént.

És ahogy fentebb mondtuk – ez a probléma előre látható a melbourne-i neuronok tekintetében. Még ha, még nem is érzők, a potenciál megvan – és ezért ezt komolyan kell vennünk. Mert ha elfogadjuk, hogy ezek a hálózatok érzőek, és emiatt erkölcsi státusszal rendelkeznek, akkor kívánatos, hogy a törvény ezt tükrözze, és az érdekeiknek megfelelő védelmet biztosítson.

Ez nem forradalmi állítás, és már jártunk hasonló helyen. Amikor az 1980-as években az IVF technológia először megjelent, a törvénynek először szembe kellett néznie az in vitro embriók jogi státuszának kérdésével. A megközelítés az volt, hogy vizsgálatot hívtak össze, hogy megvizsgálják az új technológia által felvetett morális kérdéseket, amely a Warnock-jelentésben foglalt ajánlásokban csúcsosodott ki. Ezek az ajánlások képezték az Egyesült Királyság IVF-re vonatkozó jogszabályi keretének alapját, amely egyfajta „harmadik státuszt” teremt ezeknek az embrióknak – nem teljes jogú jogi személyeknek, de jelentős korlátozásokkal, hogy mit lehet tenni velük erkölcsi állapotuk miatt.

A Warnock-jelentés hatásai ma is láthatók – tehát semmi ok, amiért ne lehetne hasonló megközelítést alkalmazni a Melbourne-ben felvetett kérdések kapcsán. Igen, rengeteg megválaszolatlan kérdés van ezeknek a neurális hálózatoknak a kapacitásával kapcsolatban, és nagyon is arra következtethetünk, hogy egyelőre nem érdemelnek jogi védelmet.

De minden bizonnyal elég kérdés van ezzel a technológiával kapcsolatban ahhoz, hogy megkísérelje megtalálni a választ.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4029) Spermiumok

Tibor bá’ fordítása online

AlterNet

A spermiumok számának csökkenése „fenyegetheti az emberiség túlélését”: tanulmány

 

89. útban a 90. felé

Bár úgy hangozhat, mint egy olyan disztópikus regény cselekményeleme, mint például „A szolgálólány meséje”, egy nem rég közzétett riasztó tanulmány szerint a spermium-szám világszerte több mint felére esett az 1970-es évek óta. Szakértők szerint egzisztenciális veszélyt jelenthet az emberiségre, ha nem kezelik azonnal.

A Human Reproduction Update című folyóiratban egy nemzetközi kutatócsoport által közzétett tanulmány 53 ország 57 000 férfi adatait elemezte, és az eredmények arra utalnak, hogy az átlagos globális spermium-szám az 1973-as mérések szerint 101,2 millió/ml-ről 2018-ban 49 m/ml-re csökkent. Ez 51,6%-os csökkenést jelent.

A cikk frissíti és továbbfejleszti a korábbi kutatásokat, amelyek hatóköre Észak-Amerikára, Európára és Ausztráliára korlátozódott. Az új tanulmány megállapította, hogy először Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában tapasztalható hasonló spermiumcsökkenés, mint a korábban vizsgált három régióban.

Talán a legriasztóbb, hogy a kutatók a csökkenés gyorsuló üteméről számoltak be: a spermiumkoncentráció 2000 előtt évente 1,16%-kal, de 2000 óta évente 2,64%-kal esett vissza.

Hagai Levine, a Jeruzsálemi Héber Egyetem Hadassah Braun Közegészségügyi Iskolájának munkatársa, a 2017-es és 2022-es tanulmányok vezető szerzője a „szénbányában lévő kanárihoz” hasonlította eredményeiket.

“Súlyos probléma van a kezünkben, amelyet ha nem enyhítenek, az emberiség túlélését veszélyeztetheti” – mondta Levine közleményében. “Sürgősen globális fellépésre szólítunk fel mindenkit az egészségesebb környezet előmozdítása érdekében, és csökkentsük a reproduktív egészségünket veszélyeztető expozíciót és viselkedést.”

Mi okozza a spermiumok számának veszélyes zuhanását? Levine a Health Policy Watch-nak elmondta, hogy “az elsődleges gyanúsított az, hogy az anyákat a terhesség alatt mesterséges vegyi anyagokkal fertőzték. A fő bűnösök közé tartoznak a PVC-lágyítók, rovarölők, gyomirtó szerek, nehézfémek, mérgező gázok és a levegőszennyezés.

“Azt is tudjuk, hogy a felnőttkori expozíció, és az olyan életmódbeli döntések, mint a dohányzás és a rossz táplálkozási szokások összefüggésbe hozhatók a csökkent spermium-számmal” – tette hozzá Levine.

A tanulmány társszerzője, Shanna Swan, a New York-i Mount Sinai-i Icahn Orvostudományi Iskola szerint: Hogyan fenyegeti modern világunk a spermiumok számát, megváltoztatja a hímek és nők szaporodási fejlődését, és veszélyezteti az emberi faj jövőjét. “Ez nyilvánvalóan nem folytatódhat ellenőrizetlenül” – szögezte le.

A vizsgálatok a tesztoszteronszint folyamatos csökkenését is kimutatták a 21. században.

Míg a spermiumok koncentrációja és száma nem az egyedüli előrejelzője a termékenységnek, Richard Sharpe, az Edinburghi Egyetem férfi reproduktív egészségügyi szakértője, aki nem vett részt az új tanulmányban, azt mondta a The Guardiannek, hogy “a kulcsfontosságú szempont, a kétségbeejtően rossz hír a párok termékenységére nézve.”

“Ezek a problémák nem csak a gyereket vállalni próbáló párok problémáját jelentik” – hangsúlyozta Sharpe. “Ezek óriási problémát jelentenek a társadalom számára a következő 50 évben, mivel egyre kevesebb fiatal fog dolgozni.

Egészségügyi vélemények szerint a 10 millió spermium/ml (mint határ érték) még nem jelent magtalanságot. Vagyis a közel 50/ml érték még jócskán elégséges az utód nemzéshez. Ennek ellenére a trend figyelemreméltó.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4029) Orosz gazdaság

Tibor bá’ fordítása online

Oroszország útja a gazdasági tönkremenetel felé

Az ukrán háború hosszú távú költségei megdöbbentőek lesznek

Írta: Konstantin Sonin

Ukrajna februári orosz inváziója után úgy tűnt, hogy az orosz gazdaság recesszióra van ítélve. A nemzetközi szankciók a gazdaság megfojtásával fenyegettek, ami a rubel és az orosz pénzügyi piacok értékének zuhanásához vezetett. Az átlag orosznak a nélkülözésre kell felkészülnie.

A háború több mint nyolc hónapja után ez a forgatókönyv nem valósult meg. Sőt, egyes adatok arra utalnak, hogy az ellenkezője igaz, és az orosz gazdaság jól áll. A rubel erősödött a dollárral szemben, és bár az orosz GDP zsugorodott, a zsugorodás 2022-ben három százalék alá korlátozódhat.

Ha azonban a mérsékelt GDP-zsugorodás és az inflációs adatok mögé nézünk, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a károk valójában súlyosak: az orosz gazdaság hosszú stagnálásra van ítélve. Az állam már a háború előtt beavatkozott a magánszektorba. Ez a tendencia csak még hangsúlyosabbá vált, és azzal fenyeget, hogy tovább fojtja az innovációt és a piaci hatékonyságot. Az orosz gazdaság életképességének megőrzésének egyetlen módja, vagy jelentős reformok – amelyek nincsenek napirenden – vagy a Szovjetunió bukásakor bekövetkezetthez hasonló intézményi zavar.

A szankciók NEM RAKÉTÁK

Az Oroszország elleni szankciókkal kapcsolatos félreértés részben azzal magyarázható, hogy a gazdasági intézkedések mit tehetnek az irreális várakozásokkal. Egyszerűen fogalmazva, ezek nem egyenértékűek egy rakétacsapással. Igen, hosszú távon a szankciók gyengíthetik a gazdaságot és csökkenthetik a GDP-t. De rövid távon a legtöbb, amiben észszerűen reménykedhet, az orosz import jelentős visszaesése. Teljesen természetes, hogy a dollár és euró iránti kereslet csökkenésével a rubel inkább erősödik, mint gyengül. És mivel a korábbi importra költött pénzt a hazai termelésre irányítják át, a GDP-nek valójában inkább emelkednie kell, mint csökkennie. A szankcióknak a fogyasztásra és az életminőségre gyakorolt ​​hatása hosszabb ideig tart, hogy átjárja a gazdaságot.

A háború elején, februárban és márciusban az oroszok dollárt és eurót vásároltak, hogy megvédjék magukat a rubel esetleges zuhanása ellen. A következő nyolc hónapban az orosz veszteségek növekedésével Ukrajnában még többet vásároltak. Normális esetben ez a rubel jelentős leértékelődését okozta volna, mert amikor az emberek devizát vásárolnak, a rubel zuhan. A szankciók miatt azonban azok a vállalatok, amelyek a háború előtt árukat importáltak, leállították a valuta vásárlását az import korlátozása miatt. Ezért tavasszal 40 százalékkal esett vissza az import. Ennek egyik következménye az volt, hogy a rubel erősödött a dollárral szemben. Röviden: nem arról volt szó, hogy a szankciók nem működtek. Éppen ellenkezőleg, rövid távú hatásuk az importra igen erős volt. Ekkora importcsökkenésre nem számítottak. Ha az orosz jegybank ilyen hatalmas esésre számított volna, akkor márciusban nem vezetett volna be szigorú korlátozásokat a dollárbetétek tekintetében, hogy megakadályozza a rubel értékének összeomlását.

A gazdasági szankcióknak természetesen, más azonnali hatásai is voltak. Oroszország mikroelektronikához, chipekhez és félvezetőkhöz való hozzáférésének korlátozása szinte lehetetlenné tette az autók és repülőgépek gyártását. Márciusról augusztusra elképesztően 90 százalékkal esett vissza az orosz autógyártás, és hasonló volt a repülőgépgyártás visszaesése is. Ugyanez igaz a fegyvergyártásra is, amely érthető módon a kormány első számú prioritása. Tévesnek bizonyultak azok a várakozások, amelyek szerint a Kínán, Törökországon és más, a szankciók alatt nem álló országokon át vezető új kereskedelmi útvonalak kompenzálják a nyugati import elvesztését. Az abnormálisan erős rubel azt jelzi, hogy a hátsó ajtós import csatornák nem működnek. Ha az import rejtett csatornákon keresztül áramlott volna Oroszországba, az importőrök dollárt vásároltak volna, amivel lefelé küldték volna a rubelt. E nélkülözhetetlen import nélkül Oroszország csúcstechnológiás iparának hosszú távú egészsége nem fenntartható.

Még a nyugati technológiai szankcióknál is lényegesebb az a tény, hogy Oroszország félreérthetetlenül egy olyan időszakba lép, amelyben a politikai cimborák megszilárdítják uralmukat a magánszektor felett. Ez már régóta készül. Miután a 2008-as globális pénzügyi válság minden más G20-as országnál erősebben érintette Oroszországot, Vlagyimir Putyin orosz elnök lényegében államosította a nagyvállalatokat. Egyes esetekben közvetlen kormányzati irányítás alá helyezte őket; más esetekben az állami bankok hatáskörébe helyezte őket. A kormány jó kegyeiben maradás érdekében ezektől a vállalatoktól elvárták, hogy többletmunkásokat alkalmazzanak. Még a magántulajdonban lévő vállalkozásoknak is megtiltották az alkalmazottak elbocsátását. Ez gazdasági biztonságot nyújtott az orosz népnek – legalábbis egyelőre –, és ez a stabilitás kritikus része Putyin választóival kötött megállapodásának. Az a gazdaság azonban, amelyben a profit növelése érdekében a vállalatok nem tudnak modernizálni, átstrukturálni és elbocsátani alkalmazottakat, stagnálni fog. Nem meglepő, hogy Oroszország GDP-növekedése 2009 és 2021 között átlagosan évi 0,8 százalék volt, ami alacsonyabb érték, mint a Szovjetunió összeomlását megelőző 1970-es és 1980-as években tapasztalt.

Az orosz vállalkozások már a háború előtt olyan szabályozásokkal szembesültek, amelyek megfosztották őket a befektetésektől. Az olyan fejlett iparágak, mint az energia, a közlekedés és a kommunikáció – vagyis azok, amelyek a legtöbbet profitáltak volna a külföldi technológiából és a külföldi befektetésekből – a legnagyobb korlátozásokkal szembesültek. A túlélés érdekében ezen a területen működő vállalatok kénytelenek voltak szoros kapcsolatot fenntartani a kormányzati tisztviselőkkel és a bürokratákkal. Cserébe ezek a kormányvédők gondoskodtak arról, hogy ezeknek a vállalkozásoknak ne kelljen versenyezniük. Törvényen kívül helyezték a külföldi befektetéseket, olyan törvényeket fogadtak el, amelyek súlyos terheket rónak az Oroszországban üzletelő külföldiekre, és vizsgálatot indítottak a kormány védelme nélkül működő cégek ellen. Ennek eredményeként a kormánytisztviselők, katonai tábornokok és magas rangú bürokraták – sokuk Putyin barátai – multimilliomosokká váltak. Ezzel szemben a hétköznapi oroszok életszínvonala nem javult az elmúlt évtizedben.

A háború kezdete óta a kormány még jobban megszorította a magánszektort. Márciustól kezdve a Kreml törvényeket és rendeleteket hozott létre, amelyek feljogosítják a kormányt a vállalkozások bezárására, a termelési döntések diktálására és az iparcikkek árának meghatározására. Az újoncok szeptemberben megkezdett tömeges mozgósítása Putyinnak újabb bújócskát ad az orosz vállalkozásokat illetően, mert a munkaerő megőrzése érdekében a cégvezetőknek meg kell alkudniuk a kormány tisztviselőivel, hogy alkalmazottaik mentesüljenek a sorkatonaság alól.

Az biztos, hogy az orosz gazdaság régóta a kormány fojtogatása alatt működik. De Putyin legutóbbi lépései ezt az irányítást új szintre emelik. Ahogy Andrei Shleifer és Robert Vishny közgazdászok érveltek, a korrupciónál rosszabb a decentralizált korrupció. Elég rossz, ha egy korrupt központi kormány kenőpénzt követel; még rosszabb, ha több különböző kormányhivatal verseng a lehetőségért. Valójában Putyin hivatalának első évtizedének magas növekedési üteme részben annak tudható be, ahogyan központosította a hatalmat a Kremlben, kioltva a versengő ragadozókat, például a kormányon kívül tevékenykedő oligarchákat. A magánhadseregek és regionális önkéntes zászlóaljak létrehozására fektetett hangsúly azonban az Ukrajna elleni háborúban új erőközpontokat hoz létre. Ez azt jelenti, hogy a decentralizált korrupció szinte biztosan újra felbukkan Oroszországban. Ez az 1990-es évekre emlékeztető dinamikát teremthet, amikor az orosz cégtulajdonosok magánbiztonságra, maffiakapcsolatokra és korrupt tisztviselőkre támaszkodtak az újonnan privatizált vállalatok feletti ellenőrzés megőrzésében. Az afganisztáni orosz háború veteránjait foglalkoztató bűnbandák „védelmet” ajánlottak a legtöbbet kínálónak, vagy egyszerűen kifosztották a nyereséges vállalkozásokat. A Putyin által az ukrajnai harcra létrehozott zsoldos csoportok ugyanezt a szerepet töltik be a jövőben.

HOSSZÚ ÚT ELŐTT

Oroszország továbbra is győzelmet arathat Ukrajnában. Nem világos, hogyan nézne ki a győzelem; talán néhány romos ukrán város végleges elfoglalása diadalként csomagolna. Alternatív megoldásként Oroszország elveszítheti a háborút, aminek következtében valószínűbb lenne Putyin hatalomvesztése. Egy új reformer kormány kivonhatja a csapatokat, mérlegelheti a jóvátételt, és tárgyalhat a kereskedelmi szankciók feloldásáról.

Mindegy, mi lesz az eredmény, Oroszország úgy fog kijutni a háborúból, hogy kormánya olyan mértékben gyakorol hatalmat a magánszektor felett, amelyre Kubán és Észak-Koreán kívül a világon nincs példa. Az orosz kormány mindenütt jelen lesz, ugyanakkor nem elég erős ahhoz, hogy megvédje a vállalkozásokat a háború alatt szerzett fegyverekkel felfegyverzett leszerelt katonákból álló maffiacsoportoktól. Elsősorban a legjövedelmezőbb vállalkozásokat célozzák meg országos és helyi szinten egyaránt.

Az orosz gazdaság növekedéséhez nemcsak jelentős intézményi reformokra lesz szüksége, hanem olyan tiszta lapokra is, mint amilyen 1991-ben volt. A szovjet állam összeomlása az akkori intézményeket irrelevánssá tette. Az új intézmények felépítésének, az állami kapacitás növelésének és a korrupció visszaszorításának hosszú és fájdalmas folyamata következett – mígnem Putyin hatalomra került, és végül felszámolta a piaci intézményeket, és kiépítette saját mecénási rendszerét. A tanulság komor: ha Putyin elveszíti is a hatalmát, és az utód jelentős reformokat vezet be, Oroszországnak legalább egy évtizedre lesz szüksége ahhoz, hogy a magánszektor termelése és életminősége visszatérjen az ország egy éve tapasztalt szintjére. Ilyenek a következményei egy katasztrofális háborúnak.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4028) Beavatkozás?

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

 

Az amerikai harci csapatok Ukrajnában készek a beavatkozásra

Írta: Mike Whitney, fergiewhitney@msn.com.
89. útban a 90. felé

Vlagyimir Putyin orosz elnök: „Amennyiben, valaki kívülről beavatkozik az Ukrajnai helyzetbe, tudnia kell: ha ez ránk nézve fenyegetést jelent, azonnal megtoroljuk, amihez rendelkezünk minden eszközzel. Az ezzel kapcsolatos valamennyi döntést már meghoztuk.

Unz Review” – Kétségtelen, hogy a Herszonból való visszavonulás az orosz hadsereg számára jelentős visszalépés. Az sem kétséges, hogy az evakuálást elrendelő tábornok jól döntött. Igaz, az optika szörnyű, de az optika sose nyer háborút. A háborút a stratégia, a vitézség és a tűzerő nyeri meg. Szergej Surovikin orosz tábornok nyilvánvalóan érti ezt a tényt, ezért hozta meg a népszerűtlen visszavonulási döntést.

Surovikin meghozhatta volna a politikailag elfogadhatóbb döntést, és a végsőkig megvédhette volna Hersont, de a hátrányok messze meghaladták az előnyöket. A városban tartózkodó 25.000 orosz katonát az ukrán tüzérség könnyen bekeríthette és megsemmisíthette volna. Ráadásul Szurovikin kénytelen lett volna több katonát áldozni egy mentőakcióra, amely cseppet sem mozdította volna elő Oroszország átfogó katonai stratégiáját. Oroszország közvetlen célja a Dombász felszabadításának befejezése, ez a feladat még nem fejeződött be.

A Hersonból való visszavonulás minden szándéktól függetlenül nem volt gond. Ha a rémálom forgatókönyve kibontakozott volna – ahogyan azt sokan várták –, és orosz katonák ezreit kerítik körül és lemészárolják egy csekély stratégiai értékkel bíró város védelmében, akkor az oroszországi háború népszerűsége egyik napról a másikra eltűnt volna. Sem Putyin, sem Surovikin nem engedhette meg magának ezt a kockázatot. Ehelyett, úgy döntöttek, hogy evakuálnak, amíg megtehetik, ami természetesen kiváltotta a még mindig őrülten ugráló kritikusaik dühét. A jó hír azonban az, hogy a hersoni PR-katasztrófának nincs érdemi hatása a háború kimenetelére. Oroszország továbbra is jó úton halad minden stratégiai céljának elérése felé, az út során tapasztalt buktatók ellenére.

Íme, egy rövid összefoglaló az orosz visszavonulásról egy Douglas MacGregor ezredes interjújából: „Amikor Surovikin tábornok átvette a parancsnokságot, úgy döntöttek, hogy Oroszország megvár egy döntő hadműveletet a háború befejezésére. Más szóval, nem kell többé egyszerűen megvédeni Dél-Ukrajnát és az általunk annektált területet, nem kell többé senkivel tárgyalásokra várni, ezeknek vége. Véget kell vetnünk a háborúnak.

Hogyan fejezik be a háborút? Nos, olyan hadműveleteket indítanak, amelyek olyan pusztítóak, hogy az ellenség nem tud ellenállni nekik. Ha, ezt kívánja tenni, akkor változtatásokat kell végrehajtania a helyszínen, meg kell változtatnia a csapatokat, változtatnia kell az erőforrásokkal kapcsolatos kötelezettségvállalásokon, mert most olyan erőkre épít, amelyek még nincsenek Dél-Ukrajnában, de készülnek a 300.000 katona mozgósításával, a jövőbeli hadműveletek számára, ami most télen következik be, amint a talaj megfagy. Tehát (a kivonulást) egy rövid távú haszonnal járó operatív döntésnek tartanám, amely támogatja e hatalmas ütőerő kiépítésének hosszú távú stratégiáját. Az oroszok már nem bíznak a tárgyalásokban. Nem hiszem, hogy ezen a ponton bármit is mondhatnánk az oroszoknak, ami rávenné őket, hogy álljanak le.”

(“MINDEN megváltozik 4 hét alatt: Interjú Douglas MacGregor ezredessel”)

Tehát MacGregor szerint a csapatok áthelyezése kulcsfontosságú a Surovikin alatt megváltozott átfogó stratégiában. Az új parancsnok alatt a katonai műveletek elsődleges célja minden olyan erő és eszköz megsemmisítése, amely lehetővé teszi az ellenség számára, hogy folytathassa a háborút. Gyanítom, hogy ez a Zelenszkij-rezsim és biztonsági szolgálatainak eltávolítását jelenti, de lehet, hogy tévedek. Mindenesetre a közelgő orosz offenzíva sokkal jobban illeszkedik a hagyományos kombinált fegyveres szárazföldi háborúhoz, mint a különleges katonai művelethez, amelyet eddig láttunk. Moszkva eltökélt szándéka, hogy a lehető leggyorsabban és a lehető legerőteljesebben rendezze a kérdést. Nem lesz több kavarodás.

Ennek ellenére a legújabb jelentések (lásd lent) azt sugallják, hogy a Biden adminisztráció amerikai harci csapatokat telepíthet közel a küzdőtérhez, válaszul bármilyen orosz eszkalációra, amely a háború lefolyásának megváltoztatásával fenyegethet. Ha ezek a jelentések pontosnak bizonyulnak, akkor a várva várt téli offenzíva közvetlen összetűzést válthat ki az Egyesült Államok és Oroszország között. Tekintettel a háború idáig tartó pályájára, úgy gondoljuk, csak idő kérdése, hogy Washington mikor emelkedik ki a meghatalmazottai mögül, és bevonja az orosz csapatokat a csatatérre. Sok jel utal arra, hogy a Pentagon már készül erre az eshetőségre.

Jake Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadó és Jurij Jusakov volt washingtoni orosz nagykövet, valamint az FSZB volt vezetője, Nyikolaj Patrusev közötti titkos kommunikáció azt sugallja, hogy Sullivan figyelmeztette orosz kollégáit, hogy az Egyesült Államok nem engedi, hogy Oroszország lerendezze a konfliktust, és mindent megtesz, hogy megakadályozza a döntő orosz győzelmet.

Tekintsétek meg ezt a részletet egy másik, Douglas MacGregor ezredessel készült interjúból: „Jake Sullivan az eszkaláció veszélyeiről beszél. Azt mondta, hogy „Bizonyítékokat látunk arra, hogy Oroszország a konfliktus eszkalációjára készül.” Ami igaz: beszéltünk erről a (közelgő orosz téli) offenzíváról. „És óva intjük Önt ettől” (mondta Sullivan) A kimondatlan következmény ezen a ponton az, hogy készek vagyunk valamilyen módon beleugrani ebbe a konfliktusba, mert nem engedjük, hogy feldarabolják Ukrajnát. Nem engedjük meg, hogy a saját feltételeid szerint harcolj és megnyerd ezt a háborút.

Napolitano: Tud arról, hogy Sullivan említette a 40.000 amerikai katona (101. légideszant) jelenlétét Lengyelországban?

MacGregor: Nem (tudjuk), de azt gondoljuk, hogy a másik forrásból kapott, kiszivárgott nyelvezet alapján, hogy ő (Sullivan) utalt 90.000 katonájukra Lengyelországban és Romániában, és hogy ha Oroszország eszkalálódik olyan mértékben, ahogyan gondoljuk, akkor mi (az USA) készek lennénk a beugrásra 40.000 amerikai, 30.000 lengyel és 20.000 román katonával. Sullivan világossá tette, hogy képesek vagyunk beavatkozni.

„Amit nem tudunk, hogy az oroszok mit válaszoltak, mert a piros vonal egyértelmű: „Ha belépsz Ukrajnába, háborúba kerülsz Oroszországgal.”

Napolitano: Hadd tisztázzam: Jake Sullivan az hiszi, hogy megfenyegette az oroszokat, ha átlépik ezeket a vörös vonalakat, akkor amerikai katonai ellenállásba ütköznek Ukrajnában?

MacGregor: Igen, azt hiszem, ez megtörtént. Ez a benyomásom, és nem hiszem, hogy ezen kellene meglepődnünk, mert Ukrajna helyzete nagyon gyorsan romlik. És nagyon aggódunk az ukrán összeomlás miatt. Egyes becslések szerint az egész gazdaság és társadalmi struktúra 60 napon belül összeomlik. Egyesek azt mondják, hogy most általános mozgósításra készülnek Ukrajnában, amelybe a nők is beletartozhatnak, mert munkaerőbázisuk kimerült. És ne feledd, az emberek amennyire csak lehetséges, továbbra is elhagyják Ukrajnát, mert senki sem akar beleragadni egy olyan országba, ahol hamarosan nem lesz áram, és ahol gondok lesznek a víz- és az élelemszerzéssel. A helyzet Ukrajnában borzasztó.”

Napolitano: Mit csinál a 101. légideszant 40.000 amerikai katonája Lengyelországban?

MacGregor: Harci műveletekre készülnek.

Napolitano: A védelmi minisztérium átadta az Egyesült Államok elnökének az amerikai csapatok Ukrajnába való belépésének terveit? Megtörtént?

MacGregor: Azt hiszem, ezeket a terveket minden bizonnyal megvitatták, ha nem tájékoztatták Jake Sullivant. Az államtitkár (Anthony Blinken) természetesen tisztában van vele. Nem tudom, mit mondtak az elnöknek. Remélem, hogy kapott valami eligazítást. Ismétlem, ez az egész nagyon komoly, mert éppen egy választás kellős közepén vagyunk, és ez megtörténhet a Kongresszussal való bármiféle konzultáció nélkül.

Napolitano: Milyen állapotban van az a 300.000 tartalékos, akiket Putyin egy hónapja hívott be?

MacGregor: Többségük már beépült formációkban és egységekben. Sokuk olyan egységbe került, amelyek erőn aluliak voltak, és mostanra visszatértek „teljes erőbe”. Néhányan új egységbe kerültek. (Megjegyzés: szerintem MacGregor tévedhet ebben. Más elemzők szerint eddig mindössze 80.000 tartalékos katonát küldtek Ukrajnába. A folyamat eltarthat néhány hónapig, mire a teljes bevetés befejeződik.) Már majdnem kész, de a lényeg Ukrajnában 3°C volt, ami azt jelenti, hogy továbbra is a sárban maradsz, akár támadsz, akár védekezel. Amíg a talaj nem fagy meg, nem hiszem, hogy sok minden fog történni… De amikor beköszönt a tél és befagy a talaj, akkor az oroszok támadnak. És ennek bizonyítékát legalább három különböző irányból látjuk, köztük keletről, délkeletről és északról. És a (katonai) felépítésből és a rendelkezésre álló fegyverrendszerekből és a rendelkezésre álló készletekből ítélve ez egy olyan offenzíva, amelyet a háború befejezésére terveztek. Hogy lesz-e vagy sem, nem tudjuk. De szerintem ez az elképzelésük.

MacGregor: Még egy utolsó dolgot szeretnék közölni: amikor Surovikin tábornok, a nyugati hadszíntér parancsnoka, elfogadta kinevezését, rövid megjegyzéseket tett. Kijelentette: „A szíriai megoldás Ukrajna számára elfogadhatatlan”. Más szóval, nem engedjük, hogy Ukrajna olyan szereplők befolyása alá kerüljön, amelyek Ukrajnát állandó zűrzavarban és háborúban tartják. Ez egy nagyon egyértelmű jelzés, hogy amikor elindítják (a téli offenzívát), azt tervezik, hogy véget vetnek a konfliktusnak. Szóval nem lenne bölcs dolog, ha ennek az útjába állnánk. Egyszerűen nem áll rendelkezésünkre olyan szintű támogatás, amely garantálná a sikert.

Oroszország készen áll arra, hogy mindent megtegyen a háború gyors megnyerése és a nemzetbiztonságára veszélyt jelentő ellenséges hadsereg felszámolása érdekében. Ha az amerikai erők csatlakoznak a harchoz, a győzelem kiszámítása drámaian megváltozhat, de a stratégiai célok ugyanazok maradnának. Egyetlen nemzettől sem várható el, hogy békésen aludjon, ha a puskát a fejéhez szegezik. Putyin ezért ellenezte Ukrajna NATO-tagságát, és ezért folyik a jelenlegi háború.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4027) Multiverzum

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Felfedeztük, hogy az élet milliárdszor gyakoribb lehet a multiverzumban

Szerző: Richard Bower fizikaprofesszor, a Durham Egyetemen

Miért van élet a mi univerzumunkban? A galaxisok, csillagok, bolygók és végső soron az élet létezése úgy tűnik, hogy néhány finoman hangolt alapvető fizikai állandótól függ. Ha a fizika törvényei mások lettek volna, nem vitatkoznánk a kérdésről. Szóval hogyan lehet az, hogy univerzumunk törvényei úgy alakulnak, ahogy vannak – mindez szerencsés véletlen?

Az elmúlt néhány évtizedben egy egyre népszerűbb elmélet került előtérbe. Ez a multiverzum elmélet, ami azt sugallja, hogy univerzumunk csak egy a sok közül egy végtelen multiverzumban, ahol folyamatosan új univerzumok születnek. Valószínűnek tűnik, hogy a csecsemő-univerzumokat a fizikai törvények és alapvető állandók széles skálájával állítódnak elő, de ezeknek csak egy kis töredéke alkalmas az életre. Ezért logikus lenne, hogy létezik egy univerzum azokkal a furcsa alapvető állandókkal, amelyeket látunk, és amelyek finoman be vannak hangolva, hogy kedvező legyen az élet részére.

De most az új felfedezésünk, amelyet a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society folyóiratban tettek közzé, bonyolítja a dolgokat azzal, hogy azt sugallja, hogy az élet valójában sokkal gyakoribb a párhuzamos univerzumokban, mint gondoltuk.

Bár (jelenleg) nincs fizikai bizonyíték arra, hogy léteznek párhuzamos univerzumok, a saját univerzumunk létrejöttét magyarázó elméletek azt sugallják, hogy ezek elkerülhetetlenek. Univerzumunk egy ősrobbanással kezdődött, amit egy nagyon gyors tágulási időszak követett, az úgynevezett felfúvódás. A modern fizika szerint azonban nem valószínű, hogy ez egyetlen esemény volt. Ehelyett a kozmosz számos különböző foltja hirtelen felfúvódásnak indulhatott, és hatalmas térfogatra tágulhatott, ahol mindegyik felfúvódott buborék egy univerzumot hoz létre a maga nemében.

Egyesek úgy vélik, hogy egy napon szemtanúi lehetünk a párhuzamos univerzumok ütközését követő lenyomatoknak, a komikus mikrohullámú háttérben, amely az univerzum születése után visszamaradt sugárzás. Mások azonban úgy vélik, hogy a multiverzum inkább matematikai furcsaság, mint valóság.

Sötét energia

Az univerzum egyik rendkívül fontos állandója egy titokzatos, ismeretlen erő, amit sötét energiának neveznek. Ez teszi ki az univerzumunk 70%-át. Ahelyett, hogy univerzumunk tágulása közben lelasssulna, a sötét energia hatására a tágulása felgyorsul.

De sok jelenlegi elmélet azt sugallja, hogy az univerzumunkban sokkal több sötét energiának kell lennie. A legtöbb univerzumnak olyan bőséges sötét energiával kell rendelkeznie, amely körülbelül 1060-szor nagyobb, mint a mi univerzumunkban. De ha ilyen sok lenne a sötét energia, az univerzum szétszakadna, mielőtt a gravitáció az anyagot összehozhatná galaxisokká, csillagokká, bolygókká vagy emberekké.

Az univerzumunkban szokatlanul alacsony a sötét energia értéke, ez az alacsony érték az, ami az univerzumunkat vendégszeretővé teszi az élet számára. A multiverzum elmélet segíthet megmagyarázni, hogy univerzumunkban  miért olyan alacsony a sötét energia értéke. Egyszerűen azért, mert mindig lesz néhány valószínűtlen értékkel rendelkező univerzum egy végtelen multiverzumban.

Az elmélet azonban megköveteli, hogy univerzumunk értéke a sötét energia bőségére nézve közel legyen az intelligens élet létezéséhez megengedett maximumhoz. Ennek az az oka, hogy a sötét energia nagyobb értékeinek gyakoribbnak kell lenniük a multiverzumban, mint az alacsonyabb értékeknek. Ugyanakkor arra számítunk, hogy élet csak az univerzumok egy kis csoportjában létezik, amelyek értéke egy bizonyos maximum alatt van – azokban, amelyekben az anyag még összetapadva csillagokat és galaxisokat alkothat. Ez azt jelenti, hogy a viszonylag magas (a maximumhoz közeli) sötét energia értékű, életbarát univerzumoknak többnek kell lenniük, mint az alacsony értékű (közel a minimumhoz), vagyis valószínűbbek.

Szóval ilyen univerzumban élünk? Tanulmányunkkal arra törekedtünk, hogy megtudjuk, mi ez a maximális szint, és közel vagyunk-e hozzá.

Számítógépes szimulációk

Az univerzum számítógépes modellje, az EAGLE projekt, sikeres volt a galaxisok megfigyelt tulajdonságainak magyarázatában. A szimulációk a fizika törvényeit követik, és követik a csillagok és galaxisok kialakulását, ahogy az univerzum tágul az Ősrobbanás után. A modellünkben megjelenő galaxisok figyelemreméltóan hasonlítanak az éjszakai égbolton teleszkópokon keresztül látott galaxisokhoz.

Ez a siker lehetővé teszi annak meggyőző vizsgálatát, hogy a csillagok és galaxisok kialakulása hogyan zajlik a multiverzum más részein. Számítógéppel generált univerzumok sorozatát hoztuk létre, amelyek azonosak voltak, eltekintve attól, hogy különböző mennyiségű sötét energiát tartalmaztak. Kezdetben az univerzumok mindegyike hasonló ütemben tágult, de ahogy az Ősrobbanásból visszamaradt energia eloszlott, a sötét energia ereje fontossá vált. A bőséges sötét energiával rendelkező univerzumok erőteljesen felgyorsultak.

Meglepetésünkre azonban felfedeztük, hogy a csecsemő-univerzumok tízszer vagy akár 100-szor bőségesebb sötét energiával (a sajátunkhoz képest) majdnem annyi csillagot és bolygót termelnek, mint a saját univerzumunk. Ez azt jelenti, hogy a saját univerzumunkban nincs olyan a sötét energia értéke, amely megközelíti az élet létezésének maximumát. A gravitáció hatása sokkal erőteljesebb, mint azt korábban gondoltuk. Úgy tűnik, az élet meglehetősen gyakori a multiverzumban, talán 1035-ször  gyakoribb, mint korábban gondoltuk.

Felfedezésünk azt az elképzelést támasztja alá, hogy egy végtelen multiverzum megmagyarázhatja a sötét energia alacsony bőségét. Érdekes módon Stephen Hawking legutóbbi publikációjában azzal érvelt, hogy a multiverzum közel sem végtelen, és valószínűbb, hogy véges számú, meglehetősen hasonló párhuzamos univerzumot tartalmaz.

Kényelmetlen következtetésre kényszerülünk. Az általunk megfigyelt sötét energia értéke túlságosan valószínűtlen ahhoz, hogy a multiverzum megmagyarázza, miért vagyunk itt. Úgy tűnik, hogy új fizikai törvényre, vagy a sötét energia megértésének új megközelítésére van szükség ahhoz, hogy megmagyarázzuk univerzumunk mélyen rejtélyes tulajdonságait. De a jó hír az, hogy egy lépéssel közelebb kerültünk a megoldáshoz.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4025) Újrafertőződés

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

A COVID-19 újrafertőződés jelentősen növeli a halálozás és a Long COVID kockázatát

Szerzők: Benjamin Mateus, Evan Blake
89. útban a 90. felé

A Nature Medicine tudományos folyóiratban ma közzétett jelentős tanulmány megállapította, hogy minden egyes COVID-19 újrafertőződés halmozottan károsítja a betegeket, és jelentősen növeli a halálozás, a kórházi kezelés és a hosszú távú következmények kockázatát, amelyeket a „Long COVID” gyűjtőfogalom alatt említenek.

A „SARS-CoV-2 újrafertőződéssel kapcsolatos akut és posztakut következmények” című tanulmányt Dr. Ziyad Al-Aly, a COVID-19 kutatója és munkatársai a St. Louis-i Washington Egyetemről végezték. Úgy gondolják, hogy ez az első tanulmány a COVID-19 újrafertőződésével kapcsolatos kockázatokról, amelyek az elmúlt év során egyre gyakoribbá váltak a rendkívül fertőző és immun-rezisztens Omikron alvariánsokkal kapcsolatban. A szingapúri hivatalos adatok azt mutatják, hogy az Omikron XBB alvariáns közelmúltbeli felfutásának csúcsán az összes eset nagyjából 18 százaléka volt újrafertőződés.

Ez a tanulmány minden más tanulmánynál jobban feltárja a Biden adminisztráció által az Egyesült Államokban és szinte minden Kínán kívüli világkormány által bevezetett „állandó COVID” politika szörnyű valóságát. Leleplezve Biden hazugságát, miszerint „a járványnak vége”, a tanulmány világossá teszi, hogy a COVID-19 fertőzések és újrafertőződések minden új hulláma fokozatosan megöli és legyengíti a lakosság szélesebb rétegeit.

Eredményeiket összefoglalva a szerzők azt írják: „Az újrafertőződés elmaradásához képest az újrafertőződés további halálozási kockázatot, kórházi kezelést, és egyéb következményeket jelent, beleértve a tüdő-, szív- és érrendszeri, hematológiai, cukorbetegség, gasztrointesztinális, vese-, mentális, mozgásszervi és neurológiai betegségeket. A kockázatok az oltás állapotától függetlenül nyilvánvalóak voltak. A kockázatok az akut fázisban voltak a legkifejezettebbek, de a 6 hónapos posztakut fázisban is fennmaradtak. A nem fertőzött kontrollokhoz képest a halmozott kockázatok és az ismétlődő fertőzések terhei a fertőzések számának megfelelően nőttek.”

Amikor júniusban megjelent a tanulmány nyomtatás előtti változata, szörnyű megállapításait különböző jobboldali személyiségek és elvtelen tudósok elítélték (valamint a honlapon is buzgón tevékenykedő, oltás ellenes társaság), akik minimalizálták a járvány folyamatos veszélyeit. Az alapvető eredmények és elemzések azonban a szakmai felülvizsgálat tárgyilagos folyamatát átvészelték, és a nyomtatás előtti változathoz képest az eredmények változatlanok maradtak.

Valamennyi okból bekövetkező halálozás kockázata több mint kétszeresére nő az újrafertőződés után.

A Long COVID hatásait dokumentáló korábbi tanulmányaikhoz hasonlóan a kutatócsoport az Egyesült Államok Veteránügyi Minisztériumának hatalmas elektronikus egészségügyi adatbázisaira támaszkodott.

A tanulmányban 443.588 COVID-19 fertőzésen átesett embert hasonlítottak össze 40.947 újbóli fertőzéssel. Az újrafertőzöttek közül 37.997-en kétszer, 2.572-en három, 378-an pedig négy vagy több fertőzést szenvedtek el. Valamennyiüket 180 nappal az utolsó fertőzésük vagy újrafertőződésük után követték nyomon, és felmérték és összehasonlították a különféle egészségügyi kimenetelekre, köztük a mortalitásra vonatkozó kockázatukat is.

A vizsgálatban az egyszer fertőzött és az újrafertőzött csoport átlagéletkora nagyjából 60 év körül volt. Bár a tanulmány nem közöl valamennyi okból bekövetkezett halálozási arányt a nem fertőzöttek körében ugyanabban a 180 napos intervallumban, az Országos Egészségügyi Statisztikai Központ (NCHS) élettartam táblázatai azt mutatják, hogy a járvány előtt egy 60 éves személy halálozási terhe 11,5/1000 fő 12 hónapos időtartamon belül, ami azt jelenti, hogy a 60 évesek körülbelül 1,15 százaléka hal meg 61 éves kora előtt.

A vizsgálat adatai szerint a csak egyszer elszenvedett COVID-19 fertőzöttek, a fertőzést követő hat hónap utáni a halálozási teher 16,77/1000 fő volt. Így egyetlen COVID-19 fertőzés kb. fél százalékkal növeli a halálozási esélyeket, ha túlélik a fertőzés akut fázisát.

A COVID-19-cel újrafertőzöttek körében azonban az 1000 főre jutó halálozási teher megdöbbentő 36,10-re ugrott. Ez a szám több mint háromszorosa a világjárvány előtt várhatónak, és több mint kétszerese az első fertőzés halálozási terhének. Lényegében egyetlen COVID-19 újrafertőződés egyenértékű azzal, mintha több évet öregednénk a megadott életkoron.

Vakcinák, „hibrid immunitás” és Long COVID

A tanulmány egyik legriasztóbb aspektusa az a megállapítás, hogy az újbóli fertőzés előtt egy, két vagy több oltás nem csökkentette a hosszú távú, valamennyi ok miatti halálozási kockázatot. Bár a fertőzés akut fázisa (az első 30 nap) után valamennyi okból bekövetkező mortalitás kockázata csökkent, három hónap elteltével a halálozás kockázata az alapvonal fölé emelkedett az elemzés hat hónapos időszaka alatt.

A szerzők megjegyzik, hogy az újrafertőződések súlyosbodó károsodása „nyilvánvaló volt még a teljesen beoltott emberek körében is, ami arra utal, hogy még a (korábbi fertőzésből származó) természetes immunitás, és a vakcina által kiváltott immunitás kombinált (hibridje) sem szünteti meg az újrafertőződés utáni káros egészségügyi hatások kockázatát.”

Hozzáteszik: „Az újrafertőződés megnövekedett halálozási kockázatát és káros egészségügyi következményeit megalapozó mechanizmus nem teljesen világos. A vírussal való korábbi expozíció feltételezhetően csökkenti az újrafertőződés kockázatát és annak súlyosságát; azonban a SARS-CoV-2 gyorsan mutálódik, és néhány havonta új változatok és alvariánsok váltják fel a régebbieket. A bizonyítékok arra utalnak, hogy az újrafertőződés kockázata különösen nagyobb az Omikron változatnál, amelyről kimutatták, hogy jelentős mértékben képes elkerülni a korábbi fertőzésekkel szembeni immunitást.”

Ezek az eredmények jelzik, hogy a „hibrid immunitás” hamis és tudománytalan, amit a legtöbb politikus és hivatalos tudós világszerte előterjesztett, és amelyben az Omikron által okozott „természetes” fertőzéseket pozitívumként emlegették.

Tavaly januárban Dr. Anthony Fauci kijelentette: „Nyitott kérdés, hogy az Omikron lesz-e az élő vírus elleni védőoltás, amelyet mindenki remél.” Ezeket a hazugságokat a Negyedik Nemzetközi Bizottság (ICFI) és a World Socialist Web Site kivételével egyetlen politikai irányzat és média se vitatott.

A tanulmány megállapítja, hogy a különböző szerveket, például a szívet, a vesét, a tüdőt, az agyat és az általános alkatot érintő hosszú távú következmények folyamatosan emelkedtek az újrafertőződést követő hat hónapos értékelés során. Ezen kívül, a gyengébb egészségi állapot terhe halmozódott az első, második, harmadik és negyedik újrafertőződés között. Különösen a tüdőt, a szívet és az érrendszert érintették leginkább az ismétlődő fertőzések, ami jelentős betegség teherhez vezetett.

Egy másik, év elején közzétett tanulmányban Dr. Al-Aly és csapata azt találta, hogy az oltás utáni fertőzésben szenvedőknek csak 15 százalékkal volt kisebb esélyük a Long COVID kialakulására, és nagyobb volt a halálozás és a szervkárosodás kockázata, mint azoknál a kontrolloknál, akiknél soha nem volt fertőzés.

Újrafertőződési tanulmányukban a szerzők azt feltételezik, hogy „az első fertőzés következtében megromlott egészségi állapot” megnövelheti az ismétlődő fertőzések káros egészségügyi következményeinek kockázatát. Valójában a tanulmányok kimutatták, hogy a COVID-19 károsíthatja az immunrendszert, és megterhelőbb következményekhez vezethet a COVID-19 vagy más vírusok újrafertőződése esetén. Ezek a tanulmányok szilárd bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a SARS-CoV-2 fertőzés következményekkel járó, egészségi állapotnak minősül, függetlenül az oltás állapotától.

A The Tyee nemrég megjelent jelentése áttekinti ezen aggodalmak mögött meghúzódó tudományt és Dr. Anthony Leonardi immunológus kritikus szerepét, aki folyamatosan beszél a „csordaimmunitási” stratégia veszélyeiről, különösen a gyermekekre nézve. Végső soron itt az a gondolat játszik szerepet, hogy ha hagyjuk, hogy a vírus hullámról hullámra tépjen be a közösségekbe, akkor az súlyos közegészségügyi kockázatot jelent, amelynek súlyos következményei vannak.

Következtetés

Az újrafertőződési tanulmány eredményei rendkívül fontosak, mivel negatívan igazolják azt az elővigyázatossági elvet, amit sok tudós szorgalmazott az „állandó COVID” politika ellen, ami a Wall Street érdekeit az emberiség fölé helyezi.

Azt is hangsúlyozzák, hogy a COVID semmiképpen sem hasonlítható össze az influenzával. Valójában a SARS-CoV-2, ha nem is halálos, több szervet érintő sérüléshez vezethet, ami hosszú távú következményekkel jár a fertőzöttek egészségére nézve, és minden egyes újrafertőződés esetén fokozza a kockázatokat.

A COVID-19 elleni küzdelem minden közegészségügyi intézkedésének tudatos elutasítása miatt a társadalom szembesül az egyre inkább immun-elkerülő változatok akadálytalan fejlődésével, amik folyamatosan növelik az újrafertőződés kockázatát. Minden fertőzési hullám tovább növeli a nem COVID miatti többlethalálozást, amely továbbra is láthatatlan a nyilvánosság számára, és tovább terheli az egészségügyi rendszereket, amik a világjárvány három éve után világszerte térdre kényszerültek.

Annak ellenére, hogy többször hangoztatják, hogy a COVID-19 okozta halálozások száma a járványos mélyponton van, a különböző országok, például Peru, az Egyesült Királyság, az észak-európai országok és Ausztrália által jelentett nem COVID többlet halálozás 5-20 százalékkal haladja meg a koronavírus-járvány előtti időszakot. Ezek csillagászati ​​adatok, amelyekről szó sem esik a szajha médiában.

Ezeket a többlet halálozásokat csak az elmúlt három év szörnyű tapasztalatai magyarázzák, amikor a lakosság magára maradt, és ki van téve a tömeges fertőzések, halálozások és legyengülések véget nem érő hullámainak, (amit a tőkés propaganda szerint az oltások okoznak.)

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

Távolba látás képzelgés, vagy valóság?

Dajtás vendégposztja

Mudra működése

Köszönet nyilvánítás:

Meg szeretném köszönni Tibor bá’-nak, hogy teret adott ennek az írásnak, mert ez a téma nagyon messze áll tőle, és e tekintetben rendkívül szkeptikus.

Bevezető:

Elsőnek le szeretném szögezni, hogy az idézett anyagok hivatalos dokumentumok fordításai, amelyet mindenki leellenőrizhet. Másodsorban az én személyes tapasztalatom a témában, mert műszaki emberként rendkívül érdekesnek találtam ezt a témát, és ha már foglalkoztam ezzel, ki is próbáltam azt. Ezek a személyes „úti beszámolók” tisztán szubjektívek, és elég nehézkesen lehetett csak ellenőrizni. A saját keresztellenőrzésem arra alapszik, hogy más ugyanazt a távolba látást végző gyakorlatot elvégezve milyen hasonlóságokat mond el. Ha teljesen eltérő a beszámoló, akkor nem volt sikeres a TL(távolba látás), ha sok hasonlóság van(volt erre is példa), akkor sikeres a TL. Minél több azonos részlet merül fel, annál jobb a TL gyakorlat, amivel a résztvevő személyek képességére is fényt derít.

Érdemes tisztázni a fogalmat, hogy mivel is állunk szembe, és mit is értünk távolba látás alatt, angol terminológia szerint Remote Viewing/ Clairvoyant alatt:

„A távolba látás, népszerű nevén az extra érzékszervi észlelés (ESP) az ember azon képessége, hogy távoli földrajzi célpontok információit és képeit érzékelje. Az indiai jóga haladó gyakorlói jól ismerték ezt a jelenséget, ami „Divya Drishti”-nek neveztek – „Clairvoyant Remote Viewing: The US Sponsored Psychic Spying M. Srinivasan BARC

Másik definíció szerint:

„A távolba látás nem lokális tudatossággal kapcsolatos, formalizált protokollok olyan sorozata, amelyben egy személyt kérnek meg arra, hogy adjon részletes információt egy személyről, helyről, tárgyról vagy eseményről, amely információt nem ismerhet, mivel az idő/tér vagy mindkettő ismeretlen számára.” – Psi Encyclopedia – https://psi-encyclopedia.spr.ac.uk/articles/remote-viewing

Saját definícióm szerint:

Olyan mély és irányított tudat állapot, amely vezető segítségével, vagy önállóan a fizikai testünktől távoli helyszíneket, eseményeket figyelünk meg, amely térben, és akár időben is eltérhet a megfigyelő aktuális helyétől/idejétől. Ezoterikus tanokban ezt asztrál projekciónak is hívják, ami külön megér egy írást, hogy pontosan mi is az asztrál test, ettől most eltekintünk, egyszerű hétköznapi nyelven a távolba látás egyfajta testen kívüli élmény, mert definitív módon a figyelmünk, és éntudatunk elszakad a fizikai testünktől ebben az esetben.

Távolba látás és a CIA kapcsolata:

Azt gondolhatnánk, hogy a távolba látást csak a cigány jósnők űzték, akik félhomályos sátorban, bársonnyal letakart asztalon álló üveggömb mögül nézték a távoli eseményeket. Ennél nem is tévedhetnénk nagyobbat, mert a fő támogatói ezeknek a kutatásoknak jellemzően a kormányzati szervezetek voltak, orosz oldalról, ami akkoriban a szovjet KGB volt, futtatott távolba látási kutatásokat. Az amerikai oldalról pedig a CIA tette ugyanazt félve az orosz eredményektől. Mivel az orosz/szovjet programokhoz kapcsolódó dokumentumokat nehezebben felkutatni, ezért jellemzően amerikai programok anyagait ismertetem, hogy lássuk, nem vették fél vállról a témát, és a szovjetektől tartva, komoly eredményeket is értek el. Némi kutatás után fellelhető több titkosítás alól feloldott hivatalos CIA anyag is, ebből idézek, hogy lássuk miről van szó és hogyan dolgozott az amerikai hírszerzés a témában. 1995. április 17-én Clinton elnök kiadta az 1995-4-17. számú végrehajtási rendeletet, amelynek keretén belül lett nyilvános a következő dokumentum is:

„1972 elején lézerkutatásban vettem részt a Stanford Kutatóintézetben (mai nevén SRI International), a kaliforniai Menlo Parkban dolgoztam. Abban az időben én is lobbiztam azért, hogy kapjak egy kis támogatást a kvantumbiológiai kutatásokra. Ebben a pályázatban olyan új fizikai elméleteket javasoltam, ami képes leírni az életfolyamatokat, és javasoltam néhány új mérést, amit növényeken és alacsonyabb rendű szervezeteken ki lehet próbálni. (Puthoff, 1972). Ezt az anyagot széles körben terjesztették, és egy példányt elküldtek Cleve Backsternek New York Citybe, aki részt vett a növények elektromos aktivitásának mérésében szabványos poligráfos berendezéssel. Ingo Swann New York-i művész véletlenül meglátta Backster laboratóriumában tett látogatása során az anyagomat, és írt nekem, hogy őt is érdekelné az élőlények fizikája közötti határterület vizsgálata, és fontoljam meg a parapszichológiai kísérleteket. Swann ezután néhány látszólag sikeres kísérletet írt le pszichokinézisről, amelyekben részt vett Gertrude Schmeidler professzor laboratóriumában a New York-i City College-ban.”

Ugrunk egy kicsit időben.

„Néhány hét múlva egy látogató pár jelent meg az SRI-nél a fenti jelentéssel kezükben. A megbízólevelükből kiderült, hogy a CIA-tól jöttek. Tudtak a korábbi múltamról, mint tengerészeti hírszerző tiszt, majd civil alkalmazott voltam a Nemzetbiztonsági Ügynökségnél (NSA) néhány évvel korábban, és úgy érezték, hogy nyíltan megbeszélhetik velem az aggályaikat. Azt mondták, hogy egyre erősebb a hírszerző közösségben az aggodalom a szovjet parapszichológiai kutatások miatt, ami a szovjet biztonsági szolgálatok finanszíroztak. A nyugati tudományos körökben ezt a területet a legtöbb aktív tudós képtelenségnek tartotta. Ennek eredményeképpen egy olyan kutatólaboratóriumot kerestek, amelyik nem a Szovjetunióban van, képes csöndben, feltűnés nélkül, titkos vizsgálatokat végezni. Az SRI megfelelőnek tűnt. Megkérdezték, hogy el tudnék-e intézni egy alkalmat, hogy elvégezzenek néhány egyszerű kísérletet Swann-nal, és ha a tesztek kielégítőnek bizonyulnak, fontolóra vennék-e egy ilyen irányú kísérleti programot. Beleegyeztem, hogy ezt fontolóra veszem, és megszerveztem a kért teszteket.” CIA-Initiated Remote Viewing Programat Stanford Research Institute – H. E. PUTHOFF

Így kezdődött el az amerikai távolba látás program…

Mit is csináltak valójában, tehetnénk fel a kérdést. Erre válaszul pár jegyzőkönyvezett példát hoznék, ahol aktívan használták a távolba látás módszerét.

Gyűrűk felfedezése a Jupiter bolygó körül (1972):

Ingo Swann, a híres médium azt javasolta 1972-ben, hogy a NASA Pioneer-10 közelgő elrepülése előtt végezzenek kísérletet a Jupiter bolygó távoli megfigyelésére. Ingo Swann és az SRI kutatóinak „legnagyobb bánatára” egy gyűrűt talált a Jupiter körül, és azon tűnődött, hogy talán tévedésből a Szaturnusz bolygót nézte távolról. Amikor azonban a Pioneer-10 elrepült a bolygó mellett, megerősítette a Jupiter körüli gyűrűk létezését. (Érdekes módon egy Dr. P.V.Vartak nevű pune-i orvos felvette a kapcsolatot az íróval, és újságkivágásokat küldött, amelyekben leírja a Holdon, a Marson és a Jupiteren tett asztrális látogatásait).

Szemipalatyinszki Nukleáris Kutatóközpont, Szovjetunió (1974. július):

„A TL személynek csak a helyszín földrajzi koordinátáit adták meg fokban, percben és másodpercben (ezt a fajta megfigyelést irányított TL-nek nevezik). Patnek azt is elmondták, hogy a helyszín egy K+F tesztelési létesítmény. A CIA úgy döntött, hogy ha Pat többemeletes darut, vagy az olajkút fúrótornyokra emlékeztető furcsa szerkezeteket ír le, csak akkor folytatják a kísérleteket. Pat saját szavaival így írta le ezt a távoli helyszínt: “Hanyatt fekszem egy két-három emeletes téglaépület tetején. Napsütéses szép idő van. A nap jó érzés. Ott van ez a legcsodálatosabb dolog. Egy óriási daru mozog előre-hátra a fejem fölött…. Ahogy a levegőben sodródom és lenézek, úgy tűnik, mintha egy sínpályán közlekedne, amelynek mindkét oldalán van egy-egy sín. Ilyet még soha nem láttam”. Ez a megfigyelési feladat néhány hétig folytatódott, amely során lerajzolta a gigantikus portáldarut és sok más tárgyat a helyszínen, mint például “egy csomó nagy nyomású gázpalackot”, amelyek szintén láthatóak voltak a műholdképeken. A portáldaru nyolc nagy keréken mozgott, mind a négy lábán kettő. Ezt az egyedi jellegzetességet a műholdképek is megerősítették. A későbbi üléseken Pat leírta az épület belsejében zajló tevékenységeket, amelynek tetején korábban feküdt. Elmagyarázta, hogy “az emberek egy óriási, 60 láb átmérőjű fémgömböt szereltek össze vastag fém ‘górék’ segítségével, mint egy narancshéj szelvényei, de a munkásoknak gondot okozott az egészet összehegeszteni, mivel a darabok megvetemedtek; ezért alacsonyabb hőmérsékletű hegesztőanyagot kerestek”. Az SRI kutatóinak később elmondták, hogy a helyszín a szupertitkos szovjet atombomba laboratórium volt Semipalatiskban. Három évvel később az Aviation Week magazinban megjelent hírből azt is megtudták, hogy “a mintegy 58 láb átmérőjű gömböt a nukleáris meghajtású robbanóanyagokból vagy impulzusgenerátorokból származó energia befogására és tárolására szánták”. (Russell Targ megjegyezte, hogy “Price rajzának pontosságát én fizikusként soha nem hittem volna el, ha nem látom a saját szememmel”.) Kísérletek során produkálták a COTR által végzett összehasonlító kísérleteket.”

Joe McMoneagle TL észlelő (1979 szeptember):

Küldetés: A műholdas kémfotók gyanúsan erős építkezést mutattak egy objektum körül, amely 100 méterre található egy nagy víztömegtől, valahol Észak-Oroszországban. A Nemzetbiztonsági Tanács (NSC) tudni akarta, hogy mi folyik ott.

Megbízás: Joe-nak csak a földrajzi koordinátákat (szélességi és hosszúsági fok) adták meg, és arra kérték, hogy írja le a helyszínt.

Amikor Joe azt mondta, hogy az egy “hideg hely, egy víztömeg közelében, nagy épületekkel, füstkamrákkal stb.”, az NSC meg volt elégedve, hogy valószínűleg a megfelelő helyen van. Ezután megmutatták neki a birtokukban lévő műholdfelvételt, és megkérték, hogy derítse ki, mi történik az épületben. Joe azt mondta: “A belső tér nagyon nagy és zajos; aktív munkaterület, tele állványokkal, gerendákkal és kék villanásokkal, valószínűleg ívhegesztéssel”. Tartott egy kis szünetet, majd egy másik ülésen folytatta: “Valószínűleg egy hatalmas tengeralattjáró épül (rajzolt egy vázlatot a méretekkel stb.). Hosszú, lapos fedélzet; furcsán ferde rakétacsövek, körülbelül 18-20 darab. Egy újfajta mechanizmus a tengeralattjáró meghajtására (nukleáris meghajtású?); kettős hajótest”. Ezen a ponton az NSC képviselői úgy gondolták, hogy Joe biztosan téved, mert ha igaz, amit mondott, akkor ez lenne a világ legnagyobb tengeralattjárója! Egyetlen amerikai hírszerző ügynökség sem hallott még róla. Az USA nem rendelkezett ekkora tengeralattjáróval. Különben is, ki építene tengeralattjárót egy olyan épületben, amely ilyen messze van a víztől? Hogyan indítanák el? De mivel Joe-nak nagyon jó hírneve volt, az NSC megkérte, hogy “tekintsen a jövőbe”, és derítse ki, mikor fogják vízre bocsátani! Joe “hónapról hónapra végigpásztázta a jövőt”, és azt mondta, hogy az oroszok négy hónapon belül felrobbantanak egy csatornát, amely összeköti az épületet a vízzel, és elindítják a tengeralattjárót.

Megerősítés: 1980 januárjában, pontosan a Joe által megjósoltaknak megfelelően, a kém műholdképek megerősítették a világ legnagyobb tengeralattjárójának vízre bocsátását (Tájfun osztály), miután egy mesterséges csatornát építettek, amely az épületet a vízzel összekötötte. A tengeralattjáró 20 rakétacsővel, nagy lapos fedélzettel rendelkezett, pontosan úgy, ahogy Joe leírta! (Ez a példa látványosan rámutat a tudat “nem lokális természetére”, nemcsak a térben, hanem az időben is, még a jövőbe is!)” Itt meg kell jegyeznem, hogy a jövőbe látás eredménye azért volt annyira biztos, mert az eseményláncolat teljesen lineáris, és elágazás mentes volt, lényegében az esemény végpontjának nem volt több variációja a jövőben. A jövőbe látás egyik fő bizonytalansága pontosan ebből fakad, mert ha sok a változó, ami az eseményt meg tudja változtatni, akkor a jövő variációi szétválnak, és a néző ebből az egyik variációt nézi csak, ami közel sem biztos, hogy a valóban bekövetkező variáció volt, amit nézett.

Clairvoyant Remote Viewing: The US Sponsored Psychic Spying M. Srinivasan, Former Associate Director, BARC

Ezek a beszámolók azt mutatják, hogy az amerikai TL program sikeres volt, gyakran nagyon jó eredményeket értek el, megmutatva azt, hogy a jelenség lényegesen túlmutat a vásári szemfényvesztésen. Ebből kifolyólag a szkeptikus álláspontot képviselő olvasó is azt láthatja, hogy a jelenség valós, és ha nem félős, maga is kipróbálhatja.

Saját tapasztalataim a TL kapcsolatban:

Elsőnek közel 8 éve találkoztam ezzel a technikával, amit ki is próbáltam nem túl nagy sikerrel. Az első TL „észlelések” kimerültek a nagy fekete paca élményben, ami azt jelenti, hogy nem láttam semmit. Több hónapnyi gyakorlás után, ami kimerült havonta pár alkalomban, sikerült apró eredményeket elérnem. Ezen pozitív eredményeken felbuzdulva, mint a kis gyerek a frissen megtanult biciklizéssel, nekiláttam újra, és végül eredményes észleléseket produkáltam, amit a csoporttársak saját élményeivel összehasonlítva ellenőriztem le.

Ki kell emelnem, hogy az írásom nem fejti ki a pontos TL technika elérését, ez egy külön cikket igényelne, azonban a jelenséghez/működéshez kapcsolódó fontos információkat mindenképpen megosztom az olvasóval. Alapvetően nem veszélyes maga a TL technika, de számos olyan szituáció lehet, amit egy tapasztalatlan szemlélő rosszul kezelhet, ezért pár alapvető trükköt is megosztok, hogy ne legyen kellemetlen élmény egy félre sikerült TL ülés.

Utazásaim:

Madagaszkári utazás:

Ez az TL ülés már az első sikeres TL élményeim után volt évekkel. Jelen ülés feladata az volt, hogy kicsit járjuk körbe, nézzük meg milyen az éjszakai és napos oldala a Földnek. A TL közbeni közlekedést ne úgy képzeljük el, hogy rendkívül lassan mozgunk a térben, hanem rendkívül gyorsan, relativisztikus sebességgel. Saját élményem ilyenkor mindig az, hogy pár másodperc alatt elérek a Föld bármely pontjára minden gond nélkül, ami hihetetlen tempó ahhoz képest, amit ma kénytelenek vagyunk „elszenvedni” a fizikai testünkkel.

A fő feladatunk az volt, hogy szálljunk le a Madagaszkár nyugati oldalán, ahol éppen naplemente volt, és a kijelölt tengerparton nézzünk körül és jól jegyezzük meg mit látunk. Itt fontos megjegyeznem azt, hogy a „mit látunk” nem olyan, mint az éber tudattal való észlelés.

Jellemző az, hogy álomszerűen homályos a kép, hangok, képek szakaszosan jönnek, és közel sem mozi élményt kapunk, inkább egy furcsa látomásszerű képet, ami sok-sok gyakorlás után egyre inkább tisztul és válik teljesen valóságos képpé. Nekem ezen az ülésen kifejezetten nehezemre esett egy részlet megfigyelése, de a formák és színek átjöttek, a történet végén ki is derül, hogy pontosan mi volt a keresztellenőrző teszt. Visszakanyarodva a TL ezen részére, a tengerpart valóban olyan volt, mint a klasszikus posztereken. Világos barna finom homokos tengerpart, lenyugvó nap látványa, kellemes hőmérsékletű tengervíz és az enyhe szél, ami az asztráltestünket fújja… Itt jogosan felmerül a kérdés, hogy ha a testünk egy kanapéban ül, mert abban ültem, több ezer km-re a célponttól, mi érzékeli ezeket a fizikai jellemzőket. Ezt érdemes kifejteni egy újabb vendégcikkben, de most ettől eltekintenék, mert maga a TL jelenség leírása a mai cikk célja. Pár percig lógattuk a lábunkat, végül az ülést vezető parancsára visszatértünk a fizikai testünkbe, belehelyezkedtünk, és kezdődött a TL ülés keresztellenőrzése.

Kérdés: Mit láttunk a tengerparton, ami nem oda való?

Válasz: Többen azt mondtuk, hogy valami összeeszkábált bádogbodega volt ott.

Kérdés: Miért volt ott a bádog bodega?

Válasz: Többen azt mondtuk, hogy valami árus volt, és itt sokan azt felelték, hogy nem látták mit árult. Erre mondtam azt, hogy ital árus volt, és a Coca-Cola ponyva ki volt feszítve rá, mert ezt is lehetett kapni. Sokan elkezdtek bólogatni, mert a forma és szín meg volt nekik, de nem tudták beazonosítani, és így passzolt az észlelés.

Kérdés: Mennyibe került a kóla?

Válasz: Valaki mondott egy számot, ami kb. passzolt is, de ezt én már nem láttam élesen, túl apró volt az információ, csak a nagyobb dolgokat tudtam beazonosítani.

Kiértékelés: A leírt TL ülés tipikus mintákat mutat, generálisan jól sikerült, elég részlet gazdag volt a megfigyelés, és csak az egészen apró/finom részleteket nem tudtam észlelni, ami jelen esetben a kóla árus árlistája volt. A fém bodega jelenlétét többen észleltük, kóla márka logója újabb kereszt ellenőrző pont volt, ezáltal a TL észlelés átment a vizsgán, pozitív volt az észlelés.

A marsi Olympus Mons megmászása.

A TL ülésekben az az érdekes, hogy a fantáziánk szab csak határt annak, hogy hova menjünk el. Egyik kérésem az volt a vezető felé, hogy a Marsa menjünk, de mivel ez egy rendkívül érdekes és veszélyes hely, ezért ritkán látogatjuk meg, és csak akkor, ha nyugodt a környezet. Szerencsénkre akkor ez teljesült, ezért útra keltünk, de ekkora távolságok esetén már picit másként, mint a Föld körül. A vezető, ha elég tapasztalt, és „jogosítványa” is van rá, akkor kaput nyithat és pár másodperc alatt eljuthatunk a Marsa, ami leginkább egy csőre hasonít, amibe belépve kilyukadunk a kívánt célpontnál (igen, itt egy klasszikus féreg lyukról van szó). Erre a technikára azért van szükség, mert normál TL repülés már sokáig tartana a bolygóközi távolságok miatt, pláne a csillagközi utazás esetén, ezért trükkökhöz folyamodunk, jelen esetben egy féreglyukhoz, hogy lerövidítsük az utazás idejét. A Marson kifejezetten az Olympus Mons teteje volt a cél, ahol leszálltunk, és leültünk a hegy tetejére. Látványra elég szokatlan volt a Földhöz képest, mert valóban kopár a bolygó felszíne, domináns benne a vörös szín, de a ritka légkör közel sem volt annyira ritka, mert a hegyről letekintve lehetett látni a bolygó légkörét, ami világos kékes volt. A horizont felső fele fekete, egy vékony alsó rész kékes volt, és ami a legérdekesebb, hogy kvázi a világűr peremén ülve nem fázott ez ember, pláne nem kapkodott levegő után. Békésen és nyugodtan ültünk, és végül ahogy jöttünk úgy is mentünk el.

Kiértékelés: Ez is egy jellemzője a TL üléseknek, hogy ha olyan helyszínen vagyunk, ami emberi szempontból elviselhetetlen, pl légkör hiánya, nyomás, hőmérséklet, nem zavaró számunkra. Így lehet az, hogy ülhet az ember a világűr peremén, és nem fázik, és nem korog a gyomra, ami a fizikai test jellemzője.

Utazás a Naprendszer szélére:

Nagyon ritkán volt erre lehetőségem, de egyszer kíváncsiságból megkértem az ülés vezetőjét, hogy menjünk el a Naprendszer szélére, mert távolabbra úgysem tudunk menni engedély nélkül. Így is lett, mindenki kényelmesen elhelyezkedett a székében, és már mentünk is, és ahogy a marsi utazás során itt is féreglyukon keresztül jutottunk el a Naprendszer széléig, ami közel 1 fényévnyi távolságra van. Első tapasztalatom az volt, hogy van egy nagyon furcsa képződmény, ami túlságosan geometrikus volt. Félhomályban, márpedig ebben a távolságban már a Napunk csak egy fényes csillag, elég sötét van, nem ismertem fel a formát, de egyértelmű volt, hogy mesterséges, és nem természetes objektum. Következő lépés az volt, hogy engedélyt kértünk a belépésre(megkaptuk), és bementünk a „hajóba”, ami inkább volt egy bázis, mint sem egy hajó. Milyen is volt a hely, tehetnénk fel az olvasó a kérdést? Kicsit könyvtár szerű volt, mert mint kiderült ez volt az emlékek őrzőjének Akasha könyvtára. Több „könyvtár” is van, ami egy adott feladatot lát el, pl tudományok könyvtára, művészetek könyvtára, ami azt jelenti, hogy minden, ami a naprendszerben valaha is lejegyzésre és megvalósításra került, le van mentve, ami megnézhető, kikérhető és tanulmányozható. Minden szó szerint, még az utolsó sajtpapír is, amire Leonardo a jegyzeteit írta…

Mi nem törtünk ilyen magasságokba, csak a gyerekkorunk kedvenc rajzait néztük meg, ami nagyon bohókás volt, mert felismertük mindannyian a gyerekrajzainkat, és kérésre lekérhettük a kedvenc gyerekkori plüss állatunkat is. Sokan ezt már rég elveszítették, én lekértem, és már is kezembe tartottam a sajátomat, aminek a bal füle megégett egy izzótól, és még a tapintása is passzolt. A helységet úgy tudnám leírni, hogy egy egyenletes fénnyel megvilágított nagyobb szoba volt, aminek a közepén egy ovális asztal volt. Ez az asztal a kért információt „materializálta”, és itt tudtam kezembe fogni a gyerekrajzaimat és a plüssnyuszimat. Annyira realisztikus volt az emlékek leképzése, hogy a gyerekrajzot orromhoz tartva még a zsírkréta szagát is éreztem. Ennyire le van minden információ pontosan mente, ami számunkra jó hír, mert minden elveszett művészi/tudományos érték megőrződött… Mikor kiörömködtük magunkat a gyerekkori emlékeken, arra kért minket a vezetőnk, hogy hagyjuk el a könyvtárat, és repüljünk el egy furcsa helyre, ami szó szerint a Naprendszer széle volt. Elsőre egy furcsán opálosan fényes felületet láttunk, amire leszállva olyan érzésünk volt, mint ha egy trambulinon lennénk, ami a nyomkodásra nyúlt, mint egy gumilepedő, de nem szakadt el. Sokaknak a felület megérintése kellemetlen „rázó” érzést adott. Innen szemlélve az egész Naprendszer olyan kicsinek és távolinak tűnt, hogy az ember nehezen szokja meg ezt az érzését. Kis időt eltöltve végül a turista csapat ugyanúgy távozott, ahogy jött, be a csőbe, majd kilépés a Föld közelében, repülés Magyarország felé, vissza az ülés helyszínére, majd vissza huppanás a testbe.

Kiértékelés: Sokunkat kicsit megzavart a szokatlan helyszín, mert a „könyvtárban” volt kezelő és karbantartó személyzet is, ami bár humanoid kinézetű volt, de nem kimondottan emberi vonásaik voltak. Elég passzívan viselkedtek, mondhatni számukra nem voltunk túlságosan zavaróak, mert láttak már elég sok hasonló turistát, de számunkra kicsit félelemmel teljes, de egyben izgalmas is volt a látványuk. Akinek sikerült a TL, nagy örömmel számolt be a látottakról, mert érzelmileg érintve voltak, sokunk jócskán taposta az 50. évét, így a régen elfeledett emlékek előtörtek belőlük. Külön kibeszéltük a hártyát is, ami a Naprendszer peremén van, ami egyfajta fizikai határ is lehet a rendszerünknek, de ez egy külön történet. Talán ez a hártya elszakadása ihlette ezt a sort is: „Égszakadás, földindulás, szaladj te is, pajtás!”

Utazás egy fényévekre lévő kápolnához:

Az utazás ugyanúgy kezdődött, mint máskor, kijelöltük a helyszínt, „felkerekedtünk”, és indultunk, de ez az utazás kicsit más volt, mint az eddigiek. Nagyobb távolságok esetén, már a bemutatott technikával közlekedtünk, amire itt is szükség volt, mert több száz fényévnyi távolságra mentünk el, mint később kiderült. Pontos csillagászati pozíció nem volt az orrunkra kötve, azonban megérkezve teljesen más kép fogadott, mint amire számítottam, ebből egyértelmű volt, hogy nem a Naprendszerben vagyunk. Az égbolt nem a megszokott volt, hanem rendkívül színes, a rét, ahol leszálltunk, a növények nagyon eltérőek voltak a földitől. Sem formában, sem színben, semmiben sem hasonlítottak a mi növényeinkre, mert inkább tűntek élő kristályszerű formáknak, mintsem a mi megszokott növényinknek. A rét végén állt egy pici kápolna, ami nem látszódott nagyobbnak 5-6 méternél, ami különös hangsúlyt fog még kapni. A csoport összeverődött a bejárat előtt, és belépve a legnagyobb megdöbbenésünkre nemhogy nem tolongtunk a pici kápolnában, hanem egyenesen elvesztünk benne, mert belülről hatalmas volt. A külső méretekhez képest óriásiak voltak a belső méretek, méghozzá olyannyira, hogy az ablakok magasságában már felhők úsztak. Több freskó is volt a falakon, de ezt nem tudtam élesen szemlélni, csak a közelebbi tárgyakat, mert be volt rendezve, ahogy egy templomban szokás. Leültünk a padokra és vártunk kicsit, mert vendégünk jött, és itt csúszott át vallásos élménnyé az ülés, mert személyesen Jézus jelent meg, és tudott vele mindenki pár szót beszélni. Nyilván itt sokan felkapják a fejüket, hogy ez hogyan lehet, de azt kell, hogy mondjam, függetlenül a személyek személyes vallásos meggyőződésétől, akinek ment a TL, tudott beszélni vele. A beszélgetés személyes jellegű volt, ez nem tartozik ide, de azt kell, hogy mondjam, hogy Jézus valóban egy egyéniség, könnyű felismerni, mert olyan egyedi „energiamintázata” van, mint senki másnak. A találkozó után a közeli patakhoz mentünk, hogy igyunk a gyógyító vizéből, és ami a legfurcsább volt, hogy a folyóvíz állaga nem a megszokott volt. Itt mindenki ivott, betegebb testrészét megmosta vele, majd a gyógyító kúra után visszaindultunk haza, ahogy jöttünk.

Kiértékelés: A TL ülés sokunknak nem sikerült, nekem is csak darabokban jött át a kép, de voltak benne olyan momentumok, amit a többiekkel kereszt ellenőriztünk, és hasonló dolgokat írtak le. Külön plusz élmény volt a vallásos élmény is, ami sokunkra komoly hatást gyakorolt.

Utazás az atomok közé:

Feltehetnénk azt a kérdést, hogy ha már fényéveket utaztunk, nem lehet-e a mikrokozmoszba utazni. Válaszom az, hogy igen, miért is ne.

Egyik önálló TL utazásom során, amikor egy tömör gránitsziklában jártam, az az ötletem támadt, hogy zsugorítsam le magamat, és nézzem meg közelebbről a kristály szerkezetét a kőnek. Legnagyobb meglepetésemre sikerült, és olyan látványban volt részem, amire nem is számítottam. Elsőnek azt vártam, hogy sötét van a kristályban, de nem volt az, halvány fény derengett benne, és tisztán kivehetőek voltak a kristályrácsot alkotó atomok. Másik furcsa élmény volt, hogy magában a kristályrácsban rendkívül ritkán vannak az atomok, nem tömött a hely. Továbbá az atomok közti kötések is látszódtak, ami meglepően szabályos volt, nyoma sem volt a rendezetlenségnek, katonás rend uralkodott, amiből 1-2 atom lógott csak ki picit, ami más színű is volt, ezek voltak a szennyező atomok a kristályrácsban. A látványt úgy tudnám leírni, hogy egy hatalmas ürességben lebegtem, és körülöttem nagy távolságokban szabályos rendben a „horizontig” a tér minden irányában atomok vannak, és az atomok fénylettek, mint csillag az égen. A látvány elragadó volt, de felmerült bennem a kérdés, hogy mennyire lenne jó itt ragadni, így gyorsan távoztam is, mintsem ott ragadjak…

Kiértékelés: Ókori görögök nem véletlenül találták ki az atomos elméletet, mert erről maguk is meggyőződtek, ahogy én is, kis kezdő TL-ként eljutottam erre a szintre. Magát a TL technikát ismerték, mert aktív gazdasági/kulturális kapcsolat volt a kelettel, ahol ez a technika ismert volt. Véleményem az, hogy nagyon sok ókori tudás azért volt annyira fejlett, még mai szemmel is, mert gépek hiányában tudatmanipulációs technikákat használtak, és ezzel vizsgálták meg a problémát. A mai tudomány problémáit ugyanúgy megvizsgálhatjuk ezekkel a tudatkiterjesztő technikákkal, ha elakadunk, és a privát véleményem az, hogy élnek is vele…

Tanácsok a TL kezdőknek:

A technika elsajátítását számos könyvben, hazai spirituális közösségben, és szabadegyetemen meg lehet tanulni. Azonban azt tapasztalom sokszor, hogy hűbelebalázs módján állnak sokszor hozzá az amatőr ülésvezetők, ami gondot tud okozni. Mik ezek?

  • Olyan ember tartja, aki önjelölt vezető, de valójában senki se avatta fel, hogy ezt csinálhassa. Szentmisét is csak avatott pap tarthat, még egy szert sem tarthat akárki…
  • Nincs kiépített védelem az ülés résztvevői számára. Erről nagyon kevesen beszélnek, de ez egy nagyon fontos momentum. Mikor TL gyakorlatot végzünk akkor a tudatunk kitágul, és olyan dolgokat is látni fogunk, amit normál esetben nem. Ebből fakadóan összeakadhatunk mással is, és jobb esetben jó szándékúak, de rosszabb esetben nem lesznek barátságosak, és ezt a vezetőnek le kell kezelnie.
  • Egyedül csak tapasztalt TL gyakorlóként, és kiépített védelemmel induljunk el, hogy ne érjen minket meglepetés.
  • Nem mindenhova tudunk elmenni, mert a TL gyakorló emberek ellen is van védelem, avagy lokálisan blokkolni lehet a „behatolást”. A Mars egy ilyen hely, ne legyünk felelőtlenek, és bátrak, jól felépített védelem van a Marson és a szatelit holdjain.Kéretlen látogatót jobb esetben elzavarják, rosszabb esetben csapdába ejtik, és ez nem a hosszú élet titka…
  • Tanuljuk meg az azonnali visszatérést, ami vészhelyzet esetén nagyon jól tud jönni. Fájni fog, olyan lesz a visszatérés, mintha fejbe csaptak volna, de jobb eliszkolni valahonnan, ha szorít a cipő, mintsem az, hogy ott ragadjunk.
  • A fizikai akadály nem akadály. Elsőnek emberi módon fogunk viszonyulni a terepakadályokhoz, pl. ajtót akarunk nyitni, ablakon akarunk benézni, de ezt elég gyorsan levetkőzzük, mert egy méteres betonfal olyan lesz számunkra, mint egy sűrűbb közeg, amin át lehet menni. Kicsit kellemetlen érzés, de nem lesz akadály számunkra egy zárt ajtó, átmehetünk rajta.
  • Ne korlátozzuk le a közlekedésünket emberi tempóra, TL technikával hihetetlen helyekre juthatunk el rendkívül gyorsan.
  • Utolsó sorban ne féljünk, ez is ugyan olyan, mint járni/biciklizni tanulni, gyakorlás teszi mesterré az embert.

Ha valaki úgy érzi, hogy segítséget kér, vagy kíváncsi másra is, akkor Tibor bá’ átadja a kontaktomat.

Kalandra fel!

Dajtás

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4026) Visszavonulás

Tibor bá’ fordítása online

A visszavonulás Khersonból

 

89. útban a 90. felé

Az orosz parancsnok úgy döntött, hogy a Kherson régióban a Dnyeper jobb partjától visszavonja a csapatait.

Szergej Shoigu védelmi miniszter nem tűnt boldognak, amikor a parancsot kiadta. Tudja, hogy még egy ilyen visszalépés a beosztásába kerülhet.

Ennek a döntésnek rossz az optikája. Ennek önmagában is lesznek következményei. Erre az ukránok, a Biden adminisztráció és Ukrajna európai támogatói hivatkozni fognak. A háború oroszországi támogatása csökkenni fog. Néhány orosz követelni fogja Putyin fejét, de semmi esély, hogy meg is kapják.

A lépés operatív hangzású. Katonai szempontból kevés esély volt arra, hogy védeni tudjanak egy komoly támadást, mivel a Dnyeper folyón átmenő utánpótlás nagyon nehéz lenne, és nem garantálható.

Ezenkívül a Dnyeper folyó gátjának esetleges felrobbantása legalább egy hétig, vagy még hosszabb ideig teljesen lehetetlenné tenné az utánpótlást. Elegendő idő lenne az ukránoknak ahhoz, hogy az orosz csapatokat megsemmisítsék.

Stratégiai szempontból a lépés hátrányos. Kizárja a lehetőségét annak, hogy Nikolaev -be (Mykolaiv) és tovább Odessza felé nyomulhassanak. Ezt korábban meg lehetett volna tenni és meg is kellett volna tenni. De az orosz parancsnokság nem dobott be elegendő erőt erre a harcra. Egyértelmű oka volt annak, hogy ezt nem tette. Most már késő kritizálni ezeket a döntéseket.

Valószínű, hogy a háttérben megállapodást kötöttek erről. Ha ezt megfelel a valóságnak, akkor valószínűleg hamarosan megtudjuk.

A prioritás most az, hogy a katonákat és a berendezéseket kivonják a területről, ami intenzív légvédelmi lefedettséget igényel, hogy megakadályozzák a kompok leállítását az ukrán tüzérség által.

Nincs ok arra, hogy az Ukrajna megkönnyítse a terület visszanyerését. Mindaddig, amíg az evakuálás meg nem történik, az ukrán térségben történő bármilyen jelentős mozgásra hatékony tüzérségi tűzzel kell reagálni.

Hamarosan az ukrán hadsereg összevonja a csapatokat, hogy felkészüljenek más frontvonalakon a Kherson támadására. Oroszországnak szintén mozgatnia kell csapatait, hogy pozícióit másutt megerősítse. A morál megköveteli, hogy a következő orosz mozdulat stratégiai jelentőséggel bírjon.

A mélységi csatát és műveleteket újra alkalmazni kell. Történelmileg ez szinte mindig az Oroszország előnyére történt. De a nagy lendület nem lehet kizárólag katonai. Ukrajna gazdaságának további jelentős károkozása a villamos energia hálózaton keresztül megvalósítható.

Egy másik szempont. Meg kell néznünk a teljes képet. A világ elmozdul az egyoldalú „nyugati” modelltől egy új multilaterális jövő felé. Az orosz háború Ukrajnában felgyorsította ezt a történelmi változást. Látva, hogy a khersoni visszavonulás csak egy kisebb taktikai veszteség, ami valószínűleg megjavíthatja a másutt zajló eseményeket.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4024) Klímapokol

Tibor bá’ fordítása online

A klímapokol felé vezető úton vagyunk – mondja az ENSZ főtitkár az egyiptomi Sarm es-Sejk-ben

89. útban a 90. felé

Antonio Guterres, az ENSZ főtitkára azt mondta, hogy a COP27-csúcson összegyűlt országok életbevágó választás előtt állnak: vagy együtt dolgoznak a kibocsátás csökkentésén, vagy a jövő nemzedékeit éghajlati katasztrófára ítélik.

A beszéd sürgető hangot ütött meg, mivel a kormányok két hétig tartó tárgyalásokra ültek össze, hogyan kerüljék el az éghajlatváltozás legrosszabb eseteit.

„Az emberiség választhat: együttműködik vagy elpusztul” – mondta Guterres a Sarm es-Sejk tengerparti üdülővárosban összegyűlt küldötteknek.

Paktum megkötésére szólított fel a világ leggazdagabb és legszegényebb országait a fosszilis tüzelőanyagokról való leállás felgyorsítására és a finanszírozásra, annak biztosítására, hogy a szegényebb országok csökkenteni tudják a kibocsátást és megbirkózzanak a már bekövetkezett éghajlati hatásokkal.

„A két legnagyobb gazdaságnak – az Egyesült Államoknak és Kínának – különösen nagy a felelőssége, hogy egyesítsék erőfeszítéseiket a paktum megvalósítása érdekében” – mondta.

„Az üvegházhatású gázok kibocsátása folyamatosan nő. A globális hőmérséklet folyamatosan emelkedik. Bolygónk pedig gyorsan olyan fordulópontokhoz közeledik, amelyek visszafordíthatatlanná teszik az éghajlati káoszt” – mondta. „A klímapokol felé vezető úton vagyunk, a lábunk a gázpedálon van.”

  Forrás keresés: We’re on a highway to climate hell, U.N. boss says

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4023) Túlélheti Ukrajna a telet?

Tibor bá’ fordítása online

Túlélheti Ukrajna a telet?

Amit az országnak ki kell bírnia

írta: Melinda Haring és Jacob Heilbrunn
89. útban a 90. felé

Október közepe óta Oroszország ismételten célba vette a polgári infrastruktúrát Ukrajna-szerte, leállította az ukrán gazdaság létfontosságú szerveit. Az ukrajnai orosz erők újonnan irányított embere – Szergej Szurovikin tábornok, aki annyira könyörtelen, hogy még a kollégái is „Armageddon tábornoknak” hívják – semmi jelét nem mutatta a beletörődésnek. Oroszország sikeresen megtámadta Ukrajna elektromos hálózatainak 40 százalékát rakéták és iráni drónok segítségével. Energetikai létesítményeket, köztük vízerőműveket bombázott, így több mint egymillió ukrán maradt áram nélkül. A város polgármestere szerint Kijevben a lakosság 80 százaléka víz nélkül van. A közgazdászok előrejelzése szerint Kijev gazdasága legalább 35 százalékkal zsugorodik 2022-ben, és az ENSZ becslései szerint tíz ukránból kilenc elszegényedhet karácsonyig.

A Nyugat számára a közelmúltbeli támadási hullám déjà vu érzést kelt. 1948-ban Joszif Sztálin szovjet vezető blokád alá vette Berlin nyugati szektorát, amelyet az Egyesült Államok és szövetségesei ellenőriztek, annak a tervének részeként, hogy végső soron uralja az egységes Németországot. A szovjetek elzártak minden hozzáférést a városhoz vasúton, csatornán és közúton, óriási nehézségeket okozva ezzel Nyugat-Berlinnek. Ám az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság gyorsan reagált a berlini blokádra a berlini légi szállítással, amely élelmiszert, szenet és egyéb szükségleteket szállított az ostromlott városba, és sikeresen meghiúsította a szovjetek kegyetlen tervét. 1949 májusára Sztálin feloldotta a blokádot, és ugyanabban a hónapban megalakult a Német Szövetségi Köztársaság. Megingathatatlan álláspontjának köszönhetően a Nyugat korai győzelmet aratott a hidegháborúban.

Ma, amikor Vlagyimir Putyin orosz elnök igyekszik leigázni Ukrajnát, a Nyugat egy új berlini blokád pillanata előtt áll, és ugyanazt az eltökéltséget kell közvetítenie annak megakadályozására, hogy Putyin elpusztítsa Ukrajnát, mint amit a berlini légi szállítással tett. Az Egyesült Államoknak és Európának most kell cselekednie annak biztosítása érdekében, hogy Ukrajna túlélje a telet, különféle intézkedések elfogadásával, beleértve a kiegészítő pénzügyi támogatást, az áram- és hőellátás helyreállítását szolgáló berendezéseket, valamint az orosz rakétacsapások folyamatos támadásaival szembeni légvédelmi rendszereket. Az Ukrajnának nyújtott elegendő segély biztosítja majd, hogy az ország kilábalhasson a rémisztő télből, akárcsak Nyugat-Berlin 1949-ben.

Erre az egyszerű kérdésre a cikk nem adja meg a választ. Szerintem túl fogja élni a telet, de nem Ukrajna, hanem a nép. A nép mindent kibír, legfeljebb kisebb nagyobb áldozatok árán. Jól emlékszem,  1945 februárjában túl voltunk a budapesti ostromon. Felmentünk a lakásokba, az épen maradt házban. Víz csak a földszinten volt. Onnan kellett felcipelni. Áram nem volt, este gyertyákkal világítottunk. Fűtés nem volt. Apám szerzett egy kályhát, a fűst csövet kidugtuk az ablakon. Az ablakban üveg helyett furnér volt. Túléltük. Gondolom a kijevi lakások se lehetnek rosszabbak. Élelmiszer? Nekünk volt fél évünk, hogy felhalmozzunk megfelelő mennyiséget és minőséget. Gondolom a kijevieknek is volt. Az más kérdés, hogy a háborút nem kellene folytatni. El se kellett volna kezdeni.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4021) Neandervölgyiek

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Neandervölgyiek: hogyan vezethetett a húsevő étrend a halálukhoz

Szerző: Paul Pettitt A Durham Egyetem Régészeti Tanszékének professzora
89. útban a 90. felé

Képzeld el, hogy egészségtelenül érdeklődsz szomszédjaid élete iránt. Nem tudod közvetlenül megkérdezni tőlük, ezért átkutatod a szemetes kukájukat, megtalálod a főtt csirkék csontjait, és megpróbálod kitalálni, mit ehettek még.

Ez egy kicsit hasonlít ahhoz, ahogyan a régészek a kihalt emberek, például a neandervölgyiek és a korai homo sapiens étrendjét tanulmányozzák. Ez többről szól, mint a kíváncsiság kielégítéséről. Őseink étrendjének megértése kritikus nyomokat tárhat fel evolúciós sikerükről vagy kudarcaikról.

Egy nemrégiben készült tanulmány, amely egy spanyolországi neandervölgyi ember fogából származó cinket elemezte, felfedi, hogy bárhol is éltek, ők főleg húsevők voltak. Ez a felfedezés segít megmagyarázni, miért haltak ki.

A jégkorszak utolsó 200 000 évében a neandervölgyiek uralták Európát és Nyugat-Ázsiát, míg Afrikában a homo sapiens fejlődött ki. Maradványaik és jellegzetes kőeszközeik Európa-szerte és a Közel-Keleten, kisebb számban pedig egészen a Kínával határos Tádzsikisztánig megtalálhatók.

A neandervölgyiek az eurázsiai sztyeppék (Magyarországtól Kínáig terjedve, a világ legnagyobb gyepterülete.) szívében éltek, ez a terület nem gazdag tápnövényekben. A kempingjeiken végzett felmérések azonban kimutatták, hogy diót, gyümölcsöt, gombát, kagylót és más könnyen összegyűjthető élelmiszert is fogyasztottak.

A neandervölgyiek folyamatosan mozgásban lévő fajok voltak, akiknek magas kalóriatartalmú étrendre volt szükségük. Ló, rénszarvas, bölény és mamut lemészárolt maradványai, amelyeket a neandervölgyiek hagytak a kempingjükön, azt mutatják, hogy a világ legveszélyesebb állataira vadásztak. Ez azonban nem árulja el, hogy étrendjük csoportról csoportra változott-e a hatalmas választékban.

Alacsony szénhidráttartalmú diéta

Az elmúlt két évtizedben a molekuláris biológia fejlődése kiszélesítette a régészek tudását a korai ember táplálkozásáról. A hűvös viszonyok Észak-Európában, például Franciaországban és Németországban, segítenek megőrizni a kollagént a fosszilis csontokban. A stabil izotóp-analízisnek nevezett technikával a korai emberi csontok kollagénjéből kis mennyiségű szenet és nitrogént nyerhetünk vissza, és megtudhatjuk, honnan származik az elfogyasztott fehérje. (Az izotópok olyan atomcsoportok, amelyek ugyanahhoz az elemhez tartoznak, de eltérő tömegűek.) A csontok izotópjainak vizsgálata kimutatta, hogy az észak-európai neandervölgyiek fehérjéinek 80-90%-át állatokból nyerték. Ez a helyzet a farkasokkal és a hiénákkal. Európa száraz déli részein nem vagyunk ilyen szerencsések. A fosszilis csontokban található kollagén melegebb éghajlaton könnyen szétesik, és magával viszi a déli neandervölgyiek étrendjére utaló nyomait.

De az elmúlt évben a régészek azt találták, hogy a cink nyomai a neandervölgyi csontokban is megőriznek információkat az ősember étrendjéről.

Az elmúlt néhány évében a cink-izotópokkal végzett tanulmányok azt mutatják, hogy óriási lehetőségünk van az élet evolúciójával kapcsolatos nyomok feltárásában, mint például az eukarióták esete, ami egy olyan szervezetcsoport, amelyhez az ember is tartozik, felemelkedése és a tengeri táplálékok összetettsége.

Szakértő vadászok

A ragadozók csontjaiban a cink szintje alacsonyabb, mint a zsákmányoké. A különbséget nem befolyásolja az életkor, a nem vagy az idő múlásával együtt járó bomlás. A cink aránya akár 1 mg csontmintából is mérhető. Még ezek az apró mennyiségek is lehetővé teszik az állatok táplálékláncban elfoglalt helyének pontos felmérését.

A közelmúltban a spanyol Pireneusokban élt és meghalt neandervölgyi ember fogzománcából származó cink elemzése új betekintést ad az ókori emberek táplálkozásába. A cink izotópjait 12 állatfaj 43 fogából elemezték, amelyek a spanyolországi Katalóniában, a Los Moros barlang körüli füves területen éltek. Ezek közé tartoztak a húsevők, például a farkas, a hiéna és a hegyi farkas, a mindenevő barlangi medvék, valamint a növényevők, köztük a kecskebak, a gímszarvas, a ló és a nyúl. Az eredmények életre keltették a pleisztocén sztyepp táplálékhálózatát, a növényektől a csúcsragadozókig összefonódó táplálékláncok rendszerét. A neandervölgyiek fogában lévő cink messze a legalacsonyabb cinkértékkel rendelkezik a táplálékhálózatban, ami azt mutatja, hogy a neandervölgyiek legmagasabb szintű ragadozók voltak.

A neandervölgyi táborokban található csonthalmok azt mutatják, hogy nagy mennyiségben vadásztak nagytestű állatokra. Ezek a halmok még a táj azon részein is megjelennek, ahol az ember hátrányos helyzetbe kerülne, például a vízfolyások szélén. Képzeld el, hogy megpróbálsz leszúrni egy felnőtt bölényt vagy lovat. Mindkettő közel egy tonnát nyom. Az új izotópos tanulmány feltárja, hogy a neandervölgyiek fő túlélési stratégiája az volt, hogy levadászszák azokat az állatokat, amelyeket a világon bárhol lehetett találni. A kis állatok és zöldségek valószínűleg alig jelentenek többet, mint köretek.

A szélesebb étrend rugalmasabbá tett minket

A pleisztocén kori Eurázsiát a neandervölgyiektől örökölt Homo sapiens csoportok maradványairól Európa-szerte vett izotópok azt mutatják, hogy vegyesebb táplálkozási szokásuk volt. A növények, a madarak és a halak főételek voltak ezeknek a korai embereknek. A pleisztocén egy füves-sztyepp ökoszisztéma volt, amely a pleisztocén idején uralta Szibériát, és 10 000 évvel ezelőtt eltűnt. Feltűnően instabil klímája volt, száraz gyepükről és nedves tundrákról tűlevelű erdőkre változott, folyamatosan megzavarta az ott legelő nagy, növényevők változatosságát és számát. Tehát egy mindenevő étrend sokkal ellenállóbbá tette volna ezeket az embereket, mint azokat, akik a nagytestű állatok vadvadászatára hagyatkoztak. Nem sokat tudunk arról, hogy mi történt a Neandervölgyiekkel, amikor a nagyvadállomány összeomlott. Ha a rénszarvasok eltűntek, mit tehettek? De a biomolekuláris tudomány gyors fejlődésével kétlem, hogy sokáig kell várnunk, hogy megtudjuk.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4022) Jégvesztés

Tibor bá’ fordítása online

 

The Guardian

Egy jelentés arra figyelmeztet, hogy a világ nyaranta a sarkvidéki tengeri jég „végleges” elvesztésével néz szembe

Egy új tanulmány szerint a sarki jégtakarók drámai eltűnése katasztrofális tengerszint-emelkedést okoz, ami a városokat fenyegeti.

Szerző: Oliver Milman
89. útban a 90. felé

Az éghajlati válság a bolygó jégkészleteit széles körű összeomlásba taszította, ami „tíz évvel ezelőtt még elképzelhetetlen volt”. A sarkvidéki tengeri jég nyaranta biztosan eltűnik. Az olvadó gleccserek miatti a pusztító tengerszint-emelkedés már megindult.

A jelentés szerint még ha radikálisan csökkentik is a bolygó melegedését okozta kibocsátásokat, a Föld két sarkánál lévő hatalmas jégtakarók még több száz évig olvadhatnak, akár három méteres tengerszint-emelkedést okozva, ami veszélyezteti a tengerparti városokat. A tengeri jég „végső” elvesztése az Északi-sarkvidéken egy évtizeden belül mindenképpen bekövetkezhet, már nem kerülhető el.

„Most már nem tehetünk semmit, ezt elrontottuk, máris hagytuk túlságosan felmelegedni a rendszert” – mondta Julie Brigham-Grette, a Massachusetts Amherst Egyetem tudósa és a jelentés társszerzője a tengeri jégről.

„Ez a lehetőség már elmúlt, így a következő dolog, amit el kell kerülnünk, az az Antarktiszon a jégtáblák összeomlása és a grönlandi jégrendszerek további leolvadása. Nem tömhetjük vissza a dzsinnt az üvegbe, ha már kiszabadítottuk.

A tengeri jég eltűnése feltárja a sötét Jeges-tengert, amely inkább elnyeli – nem pedig visszaveri – a hősugarakat, ami tovább fokozza a globális felmelegedést. Ezen kívül felborítja a régió ökoszisztémáját is, és mindent károsít, az algáktól kezdve a nagy állatokig, például a fókákig és a jegesmedvéig, amelyeknek szükségük van a tengeri jégre a vadászatukhoz.

“Ez egy végső diagnózis, és most együtt kell élnünk a következményekkel” – mondta Robbie Mallett, a University College London Earth Sciences tengeri jégszakértője. „Meglehetősen érzelmes volt arra gondolni, hogy pályafutásom végére egy olyan északi-sarkot láthatok, amely mentes a tengeri jégtől. Sokkoló néhány év telt el Grönlandon, amikor a jég eltűnt a szemünk előtt. Egy egész környezetet a kihalás felé hajtunk.”

Az Északi-sarkvidéki tengeri jég elvesztése „nem az egyetlen jele a krioszféra növekvő összeomlásának” – áll a State of the Cryosphere jelentésben, amelyet tudósok egy csoportja tett közzé az ENSZ Cop27 éghajlati tárgyalásainak kezdetén Egyiptomban.

Csak az elmúlt évben a kutatókat megdöbbentette az eső látványa Grönland hatalmas jégtakarójának csúcsán, amelyet először hó helyett eső áztatott, és márciusban az Antarktisz keleti részén,megdöbbentő hőhullámok közepette. 40 C-kal mértek többet a normál hőmérséklet felett.

A jelentés dokumentálja a Jeges-tengeren a rákfélékben okozott károkat, ami annak a jele, hogy a tengervíz elsavasodik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása miatt, az Alpokban egyetlen nyár alatt 5%-os gleccserjég elvesztése, valamint az Antarktisz körüli tengeri jég rekord alacsony kiterjedése miatt.

A jelentés szerint a tengerszint hatalmas emelkedése már most is elkerülhetetlen a fosszilis tüzelőanyagok burjánzó elégetése miatt. A jelentés szerint a nyugat-antarktiszi jégtakaró egyes részei akár további CO2  kibocsátás nélkül is összeomolhatnak az elkövetkező évszázadokban, ami több mint négy méter további tengerszint-emelkedés okoz.

Az ENSZ a közelmúltban figyelmeztetett, hogy „nincs biztos lehetőség” ahhoz, hogy a kormányok a hőmérsékletet a megállapodott 1,5 C-os emelkedési küszöb alatt tartsák. A század végére 2,5 °C emelkedés várható. Egy ilyen forgatókönyv több száza év alatt akár 20 méterrel is megemelheti a tengerszintet. Ez „visszafordíthatatlannak” bizonyul és egzisztenciális veszélyt jelentene az alacsonyan fekvő országokra és a tengerparti közösségekre.

„Az olyan helyek veszélye, mint Florida, Banglades és a Nílus delta, óriásiak,  – mondta Brigham-Grette, aki hozzátette, hogy az Északi-sarkvidék most egy olyan állapot felé tolódik el, amelyre 3 millió éve nem volt példa. „Nem engedhetjük meg magunknak, hogy eljussunk ide, de ami aggaszt, az az, hogy addig nem reagálunk erre a vészhelyzetre, amíg    nem tapasztaljuk meg.”

Az Északi-sarkvidék körülbelül négyszer olyan gyorsan melegszik fel, mint a globális átlag, ami az Antarktisz rekord hőhullámaival együtt egy gyors „olvadékvíz-impulzust” kockáztat, amire az elmúlt 130 000 évben soha nem volt példa, ami alatt az emberi civilizáció fejlődött. Ez a víz katasztrofálisnak bizonyulhat a part menti területek számára.

Eközben a gleccserek olyan helyeken, mint a Himalája és az Andok, eltűnnek, több tízmillió ember ivóvízellátását kockáztatva, és növelik a katasztrofális áradások veszélyét. Brigham-Grette azonban azt mondta, hogy a csökkent károsanyag-kibocsátással a még rosszabb hatások is elkerülhetők, és sürgette a Cop27-en összegyűlt kormányokat, hogy tegyenek többet a világ jégtesteinek megmentéséért.

“A gyors dekarbonizáció feltétlenül elengedhetetlen, ez erkölcsi kötelezettség a jövőre nézve” – mondta. „Ha nem vállaljuk ezt az erkölcsi felelősséget, nem leszünk túl jó ősök, akkor nem néznek ránk jó szemmel. Ez emberi tragédia lesz.”

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4020) COP27

Tibor bá’ fordítása online

COP27: egy évvel a Glasgow-i klímaegyezmény után a világ több fosszilis tüzelőanyagot éget el, mint valaha

Szerző: Mathieu Blondeel – Stratégiai és Nemzetközi Üzleti Csoport tudományos munkatársa, Warwick Business School, Warwicki Egyetem
89. útban a 90. felé

A fosszilis tüzelőanyagok elégetése okozta az elmúlt tíz év összes CO₂ kibocsátásának 86%-át. Annak ellenére, hogy a szén, az olaj és a gáz a globális fűtés elsődleges bűnösei, az ENSZ korábbi klíma csúcstalálkozóinak hivatalos szövegei alig említették őket.

Mindez megváltozott a 2021 novemberi COP26-on, ahol aláírták a Glasgow-i klímaegyezményt. A megállapodás tartalmazta a fosszilis tüzelőanyagoknak az éghajlatváltozás előidézésében játszott szerepének első elismerését. Arra is sürgette a nemzeteket, hogy fokozatosan szüntessék meg a fosszilis tüzelőanyagok kitermelését, vagy a fogyasztását támogató intézkedéseket, és „fokozatosan csökkentsék” a szénenergiát.

Mivel a COP27 az egyiptomi Sharm El Sheikhben kezdődik, itt az ideje, hogy frissítsük az előrehaladást. Sajnos nem jó hír, hogy a folyamatban lévő energiaválság – és a kormányok világszerte arra adott rövid távú válaszai megnehezítették a paktum céljainak teljesítését, vagyis a fosszilis tüzelőanyagok dominanciájának megszüntetését.

A globális energiaválság

A jelenlegi helyzet valószínűleg az első a maga nemében, amelyben az összes fosszilis tüzelőanyag ára egyszerre emelkedett. Ez viszont megemelte a villamos energia árát.

Európának Ukrajna inváziója óta gyorsan alkalmazkodnia kellett Oroszországhoz, és fegyverként használt gázexportjához. Ahogy a Kreml leállította a vezetékes gázellátást, az európai országok berohantak a cseppfolyósított földgáz (LNG) globális piacára, és megnövelték a hagyományos partnerektől, például Norvégiától és Algériától származó importot.

Ez szédítő magasságokba emelte a földgáz árait, és globális tülekedést hozott létre a gázért, amelyben Európa túllicitálhatja a fejlődő gazdaságokat az alapvető LNG szállításokra, és még mélyebb válságba taszította az olyan országokat, mint Pakisztán és Banglades.

A lámpák égve maradása érdekében a fejlődő gazdaságok némelyike ​​az összes fosszilis tüzelőanyag közül a legszennyezőbbet használja: a szenet. A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) várakozásai szerint 2022-ben a globális szénfogyasztás eléri a 2013-as történelmi csúcsot.

Az EU-ban a szén iránti kereslet (elsősorban a villamosenergia-szektorból) várhatóan 6,5%-kal emelkedik. Ha a jelenlegi keresleti trendek folytatódnak, a globális szénfogyasztás 2030-ban csak 8,7%-kal lesz alacsonyabb, mint 2021-ben volt. Ahhoz, hogy 2050-re elérjük a nettó nulla kibocsátást, ennek 32%-kal alacsonyabbnak kellene lenni.

A Kőolaj exportáló Országok Szervezete és szövetségesei (OPEC+), mindenekelőtt Oroszország, a közelmúltban úgy döntött, hogy napi 2 millió hordóval csökkenti az olajtermelést az olajárak emelése érdekében. Bár az OPEC+ azzal indokolja döntését, hogy globális recesszióra számít, amely a 2008-as, 2014-es és 2020-as olajár-zuhanás megismétlődését idézheti elő, az EU és az Egyesült Államok politikai indíttatásúnak minősítette a lépést.

A magas fosszilis tüzelőanyagok árának csökkentése érdekében a kormányok világszerte éppen azokhoz a támogatásokhoz folyamodnak, amelyekben megállapodtak a fokozatos megszüntetésben. Ezek a támogatások csökkentik a fogyasztók üzemanyagköltségeit azáltal, hogy például a benzinkutaknál rögzítik az árakat.

A 2020-as észrevehető visszaesést követően, 2021-ben a fosszilis tüzelőanyag-támogatások bővültek. Az energiaválság az IEA 2022-re vonatkozó becslése szerint újabb meredek növekedést eredményezett. A múltban a fejlődő gazdaságokat kritizálták azért, mert használják ezeket az adóeszközöket, nem utolsósorban a fosszilis tüzelőanyagok égetésének támogatása miatt. Minden ilyen kritika különösen üresnek tűnik most, amikor a gazdag országok versenyeznek ugyanezért.

Fosszilis tüzelőanyagok a COP27-en

Az Egyesült Államok és az európai szövetségesek nyomást gyakoroltak a fejlődő országokra a COP26-on, hogy vállaljanak nagyobb lépéseket a szénenergia megszüntetése érdekében, a földgázt hasznos átmeneti üzemanyagként hirdetve. Most Európa korlátozza az alternatívákhoz való hozzáférését azáltal, hogy túllicitálja az ázsiai és latin-amerikai fejlődő országokat a globális LNG-piacon, miközben beindítja saját alvó széntüzelésű erőműveit, vagy meghosszabbítja a működők élettartamát.

A nyugati vezetők Kínát és Indiát is bírálták, amiért több orosz olajat és gázt vásárolnak, ezzel finanszírozva Putyin invázióját. De a háború kezdete óta Oroszország 108 milliárd eurót keresett csak az EU-ba irányuló fosszilis tüzelőanyagok értékesítéséből, ami az ország olaj- és gázexportból származó bevételének több mint felét teszi ki.

Míg az Oroszországból az EU-ba vezető csővezetékek által szállított mennyiség jelentősen visszaesik, az orosz LNG-export valójában nőtt.

Egy évvel a Glasgow-i klímaegyezményt követően a kibocsátási ígéretek biztonsági aggályokhoz vezettek. Az orosz invázió okozta sokk miatt a gáz és a szén rövid távú visszaszorítása logikus lehet, de ideális esetben a magas fosszilis üzemanyagárak felgyorsítanák a megújuló energiaforrásokra való átállást.

A fosszilis tüzelőanyag-függőség egyszerű felcserélése egyik exportőrről a másikra káros az éghajlatra, és természetesen nem teszi biztonságosabbá és megfizethetőbbé az energiaellátást. A világ az energiaár-válság helyett a fosszilis tüzelőanyagok árválságával küszködik.

Az IEA arra számít, hogy a fosszilis tüzelőanyagok iránti kereslet öt éven belül tetőzik az olyan programoknak köszönhetően, mint az EU RePowerEU terve, az Egyesült Államok inflációcsökkentési törvénye és Japán zöld átalakítási terve, amelyek ösztönzik a megújuló energiaforrásokat. E beavatkozások ellenére azonban a jelenlegi kibocsátási tények 2,6°C-os felmelegedést jósolnak 2100-ra – ami jóval meghaladja a párizsi megállapodás célkitűzéseit.

A COP27 tárgyalásait annak teljes megértése mellett kell lefolytatni, hogy a fosszilis tüzelőanyagok nem lépnek ki a globális energiaszerkezetből. A fejlett országoknak vezető szerepet kell vállalniuk azok fokozatos megszüntetésében, hogy lehetővé tegyék a fejlődő országok számára a lassabb alkalmazkodást. Ez a kulcsa a méltányos átmenetnek az éghajlatváltozást okozó üzemanyagoktól.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4019) Putyin aranyköpései

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Putyin aranyköpése

Írta: Ray McGovern
89. útban a 90. felé

Vlagyimir Putyin orosz elnök október 27-én a Valdai Nemzetközi Vita Klubban megkérdőjelezte azok józan eszét, akik „elrontják a Kínával való kapcsolatokat, miközben milliárd értékű fegyvereket szállítanak Ukrajnának az Oroszország elleni harcban.”

A “Kína és az Egyesült Államok között Tajvan miatt növekvő feszültségről” szóló kérdésre válaszolva Putyin “provokációnak” nevezte az Egyesült Államok vezető tisztségviselőinek tajvani látogatását. Putyin hozzátette: “Őszintén szólva nem tudom, miért csinálják ezt. … Észnél vannak? Úgy tűnik, ez teljesen ellentmond a józan észnek és a logikának… Ez egyszerűen őrültség.”

“Úgy tűnhet, hogy e mögött egy finoman hangolt, mély cselekmény van. De azt hiszem, nincs benne semmi, nincs finom gondolat. Ez csak ostobaság és arrogancia, semmi más. … Az ilyen irracionális cselekedetek az arroganciában és a büntetlenség érzésében gyökereznek. .”

Elit, kivételes emberek

Milyen emberek állnak a Putyin által leírtak mögött? Kiderült, hogy ugyanabból a fehér, privilegizált, “Legjobb és legkiválóbb” állományból származnak, akik elhozták nekünk Vietnámot. Ezúttal Joe Biden elnök vezette be őket. Bidennek biztosítva a kételkedést, úgy gondolom, elég okos volt, hogy megértse, nagy káoszt csináltak a dolgokban.

Ők azok a másodévesek, akik teljesen tudatlanok az orosz-kínai viszonnyal kapcsolatban, és a 2021. június 16-i genfi ​​csúcson azt mondták Bidennek, hogy „Oroszország nagyon-nagyon nehéz helyzetben van, Kína szorongatja őket. Amit Biden a repülőgépről megismételt, mielőtt elindult Genfben.

Putyin Valdai beszédében Alekszandr Szolzsenyicin harvardi beszédéből idézett: “A felsőbbrendűség folyamatos elvakultsága jellemző a Nyugatra; ez azt a meggyőződést erősíti meg, hogy bolygónkon mindenütt hatalmas régióknak kell fejlődniük és fel kell érniük a mai nyugati rendszerek szintjére.”

Putyin hozzáteszi: “Szolzsenyicin mondta ezt 1978-ban. Semmi sem változott. … A tévedhetetlenségbe vetett hit nagyon veszélyes; csak egy lépés választja el a tévedhetetlenek vágyát, hogy elpusztítsa azokat, akiket nem szeretnek. … “Arrogánsan elutasítottak minden más változatot és formát az emberek kormányzását, és – ezt szeretném kihangsúlyozni – és ezt megvetően tette… mintha mindenki másodrendű lenne, miközben ők kivételesek.”

Putyin beszéde másnapján a kínai külügyminisztérium szóvivője, Wang Wenbin, aki kommentárt kért, kijelentette: “Nagyra értékeljük Putyin elnök pozitív megjegyzéseit a Kína-Oroszország kapcsolatokról; megőrizték az erőteljes fejlődés lendületét.” A külügyminisztérium szóvivője hozzátette, hogy Vang Ji kínai külügyminiszter telefonon telefonált Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel azon a napon, amikor Putyin beszédet mondott Valdaiban, és a két diplomata “nézetet cserélt az ukrajnai válságról”.

„Szabályon alapuló nemzetközi rendezés”

Putyin a “szabályokon alapuló rend” Antony Blinken/Jake Sullivan összeállítását világította át. Ami azt az ötletet illeti, hogy “a nemzetközi jogot szabályokkal” helyettesítsék. Putyin viccelődött, miközben előkészítette megjegyzéseit:

Megkockáztatom ezt mondani: “Tisztában vagyunk azzal kapcsolatban, hogy ki alkotta meg ezeket a szabályokat”, de talán ez nem lenne pontos kijelentés. Fogalmunk sincs, hogy ki alkotta meg ezeket a szabályokat, mire alapulnak ezek a szabályok, vagy mit tartalmaznak.

Ezen szabályokon belül “Úgy tűnik, tanúi vagyunk annak a kísérletnek, hogy csak egyetlen szabályt kényszerítenek ki, vagyis a hatalmon lévők minden szabály betartása nélkül élhetnek, és bármit megúszhatnak.”

Később, a kérdések és válaszok során Putyin módosította a „szabályalapú” koncepciót:

“Szabályokról beszélnek – milyen szabályokról? Hol vannak leírva, és ki hagyta jóvá? Ez nonszensz… nem több szemétnél. Ennek ellenére a végtelenségig tömik az emberek fejében. Aki pedig nem tartja be ezeket, az korlátozások és szankciók hatálya alá tartozik.

Ügyelt magára

Putyin erélyesnek és teljesen ébernek tűnt, a részletek elképesztő ismeretével a Valdai színpadon töltött három és fél órája alatt. Még néhány viccet is mesélt, egyet arról, hogy Oroszországot okolják mindenért – beleértve a törött WC kagylókért is. Ezzel kapcsolatban volt egy rövid videó, amely bemutatta, hogy ki volt a hibás az Északi Áramlat csöveinek szabotálásáért. (Talán az egyik oka annak, hogy Putyin olyan jó hangulatúnak tűnt, hogy már látta ezt a videót.)

Mindazonáltal Putyin korábbi, előkészített megjegyzéseiben halálosan komolyan foglalkozott azzal, amit többször is az erők világviszonylatának „tektonikus eltolódásának” nevezett.

“Most a végéhez közeledik ez a történelmi időszak, amikor a Nyugat határtalan uralma uralkodik a világ felett. Az egypólusú világ a múltba vész. Történelmi válaszút előtt állunk. Valószínűleg kiszámíthatatlanabb és ugyanakkor legveszélyesebb helyzetben vagyunk. A II. világháború vége óta ez a legfontosabb évtized. A Nyugat nem képes egyedül uralni az emberiséget, és a nemzetek többsége már nem akarja elfogadni. Ez az új korszak fő ellentmondása. Hogy egy klasszikust idézzek, bizonyos mértékig ez egy forradalmi helyzet – az elit nem tud, a nép pedig sem akar tovább így élni.”

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4018) Vegán étrendek

Tibor bá’ fordítása online

A nyers vegán étrend veszélyt jelenthet az egészségére

Szerző: Laura Brown – Táplálkozás-, élelmiszer- és egészségtudományi vezető oktató, Teesside Egyetem.
89. útban a 90. felé

A vegán étrendek az évek során egyre népszerűbbé váltak, különösen az egészségüket javítani vágyók körében. Valójában egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy a növényi alapú étrendnek (beleértve a vegán étrendet is) számos jótékony hatása lehet az egészségre, és összefüggésbe hozható a szívbetegségek kockázatának csökkenésével a testsúly és a koleszterinszint csökkenése mellett.

Vannak azonban, akik a vegán étrendet a végletekig viszik, és csak olyan nyers növényi ételeket választanak, amelyek főzés nélkül is fogyaszthatók. Egyesek kizárják azokat az élelmiszereket is, amelyeket természetes formájukból megváltoztattak vagy feldolgoztak (például zab- vagy mandulatejet).

Ennek a diétának a hívei azt állítják, hogy a főzés hatására az összetevők elveszítik fontos tápanyagaikat és enzimeiket. A nyers növényi élelmiszerek fogyasztásával úgy vélik, hogy az étrend javítja az energiaszintet, megelőzi (sőt, visszafordítja) a betegségeket és javítja az általános egészségi állapotot.

A kutatások azonban azt sugallják, hogy a nyers vegán diéták, ha hosszú ideig követik, több kárt okozhatnak, mint hasznot. Íme, miért:

Lehet, hogy lemarad a fontos tápanyagokról

A kutatások azt sugallják, hogy egyes nyers ételek egészségesebbek lehetnek, mint a főtt ételek. Például a főzés hatására a kelbimbó és a vörös káposzta tiamin tartalmának 22%-át elveszíti. Ez a B1-vitamin egyik formája, amely egészségesen tartja az idegrendszert.

Bár egyes zöldségek főzés közben tápanyagokat veszíthetnek, mások tápanyagtartalma főzéstől nagyobbá válik. Ennek az az oka, hogy bizonyos tápanyagok a zöldségek sejtfalán belül helyezkednek el. A főzés lebontja a sejtfalakat, lehetővé téve a tápanyagok felszabadulását és könnyebben felszívódását a szervezetben.

Például amikor a spenótot megfőzzük, a szervezet könnyebben felszívja a benne lévő kalciumot. A kutatások azt is kimutatták, hogy míg a paradicsom főzéssel 28%-kal csökkenti C-vitamin-tartalmát, addig likopintartalma több mint 50%-kal nő. A likopint összefüggésbe hozták számos krónikus betegség, köztük a szív- és érrendszeri betegségek, a rák alacsonyabb kockázatával. A spárga, a gomba, a sárgarépa, a brokkoli, a kelkáposzta és a karfiol további példák azokra a zöldségekre, amelyek főzve tápanyagban dúsabbak.

A főtt zöldségek több antioxidánssal is elláthatják a szervezetet. Ezek olyan molekulák, amelyek képesek felvenni a harcot a szabad gyökökként ismert káros molekulák ellen, amelyek károsíthatják a sejteket, és idővel betegségekhez vezethetnek. Egyes zöldségek (beleértve a spárgát, a gombát, a spenótot, a paradicsomot és a brokkolit) nagyobb mennyiségben tartalmaznak antioxidáns béta-karotint (amit a szervezet A-vitaminná alakít), luteint és likopint főzve, mint nyersen.

Vitamin- és ásványianyag-hiány

A nyers vegán étrendből valószínűleg sok fontos vitamin és ásványi anyag hiányzik – nevezetesen a B12- és D-vitamin, a szelén, a cink, a vas és kétféle omega-3 zsírsav. Ennek az az oka, hogy sok olyan élelmiszer, amely magas szinten tartalmazza ezeket a vitaminokat és ásványi anyagokat, állatokból származnak – például hús és tojás. Ezek a vitaminok kulcsszerepet játszanak az agy- és idegsejtek felépítésében, fejlődésében és termelésében, az egészséges immunrendszer támogatása mellett.

Különös aggodalomra ad okot a B12-vitamin szintje. Egy szigorú nyers étrendet követő embereken végzett tanulmány kimutatta, hogy a résztvevők 38%-a B12-vitamin-hiányban szenved. Ez különösen aggasztó, mivel a B12-vitamin-hiány számos problémával jár, beleértve a sárgaságot, a szájfekélyeket, a látási problémákat, a depressziót és más hangulati változásokat.

Ugyanez a tanulmány azt is megállapította, hogy a szigorú, nyers vegán étrend megnövelte a homocisztein (a B12-vitamin által lebontott aminosav) szintjét a B12-hiány miatt. Ez aggodalomra ad okot, mivel a megnövekedett homocisztein szint potenciálisan növelheti a szív- és érrendszeri betegségek és a stroke kockázatát.

A menstruáció elvesztéséhez vezethet

Ha nem megfelelően tervezik, a nyers vegán étrend nem szándékos fogyáshoz vezethet, ha nem fogyasztja el a szervezetének működéséhez szükséges kalóriát. Ez különösen a fiatal nőket érinti.

A kutatók azt találták, hogy azoknak a 45 év alatti nőknek a 30%-ánál, akik több mint három évig nyers étrendet követtek, részleges vagy teljes amenorrhoea (menstruáció hiánya) volt. Ez valószínűleg a nyers vegán étrend okozta fogyás miatt van. Az amenorrhoea számos problémát okozhat, beleértve a meddőséget, valamint a csontok ásványianyag-tartalmának csökkenését és a csontritkulást. Más tanulmányok azt is kimutatták, hogy azoknál a fiatal nőknél, akik a szükségesnél 22-42%-kal kevesebb kalóriát fogyasztanak, nagyobb volt a reproduktív funkció elnyomásának kockázata.

Míg a növényi alapú étrend betartása számos előnnyel járhat az egészségre nézve, a nyers vegán étrend esetleg túl messzire viszi a dolgokat, és még nagyobb kockázatokkal járhat, ha nem tartják be. Ha nyers vegán diétát tervez, fontos, hogy gondosan tervezze meg annak biztosítására, hogy az optimális egészséghez szükséges összes tápanyagot a szükséges mennyiségben elfogyassza. Nem is javaslom a hosszú távú követését a sok kockázat miatt.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4014) Bolygógyilkos aszteroida

Tibor bá’ fordítása online

RT

A csillagászok felfedezték a „bolygógyilkos” aszteroidát, amely egy napon elérheti a Földet

A tudósok egy Dark Energy Camera segítségével fedezték fel az aszteroidákat.
89. útban a 90. felé

A csillagászok felfedezték a napfényben megbúvó “bolygógyilkos” aszteroidát, amely egy napon eltalálhatja a Földet. A 2022 AP7 névre keresztelt kisbolygó a három új földközeli aszteroida (NEA) közé tartozott, amelyek a belső Naprendszerben, a Föld és a Vénusz pályáján lévő régióban rejtőztek. A csillagászok különösen nehezen találnak kisbolygókat ebben a régióban a nap erős csillogása miatt. Ennek ellenére sikerült találniuk egy hármas NEA-t a kedvezőbb körülmények miatt egy rövid szürkület idején.

A három felfedezett NEA közül 2021 LJ4 és 2021 PH27 olyan pályán keringenek, amely a Föld pályáján belül marad. A 2022-es AP7-nek viszont a pályája körülbelül 1,5 kilométer széles, és a Föld útjába kerülhet, bár a tudósok számára nehéz pontosan meghatározni, hogy mikor.

“Szürkületi felmérésünk a Föld és a Vénusz pályáján lévő területet kisbolygók után kutatva” – mondta Scott S. Sheppard, a Carnegie Tudományos Intézet Föld és Bolygók Laboratóriumának csillagásza és a munkát ismertető tanulmány vezető szerzője.

“Eddig két nagy Föld-közeli aszteroidát találtunk, amelyek átmérője körülbelül 1 kilométer. Az ilyen méretű aszteroidát bolygógyilkosoknak nevezzük” – mondta.

Sheppard megjegyezte, hogy valószínűleg csak néhány hasonló méretű NEA maradt még megtalálandó, és vannak olyan pályák, amelyek keresztezhetik a Földét.

“Mostanáig csak körülbelül 25 olyan aszteroidát fedeztek fel, amelyek pályája teljesen a Föld pályáján belül van, mert nehéz megfigyelni a nap vakító hatása miatt” – mondta.

A tudósoknak az aszteroidákat egy Dark Energy Camera vagy “DECam” segítségével fedezték fel, amelyet a chilei Cerro Tolo Inter-Amerika Obszervatóriumban található. Víctor M. Blanco 4 méteres teleszkópjára szerelték fel, a National Science Foundation NOIRLab programja szerint.

Tizenöt évvel ezelőtt a tudósok észleltek egy 300 méter széles, Apophis nevű aszteroidát, amely a korai számítások szerint több mint 2 százalékos valószínűséggel ütközik a Földdel 2029. április 13-án, pénteken.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4015) BQ.1 és BQ.1.1

Tibor bá’ fordítás online

 

Omicron BQ.1 és BQ.1.1 – egy szakértő három kulcskérdésre válaszol ezekkel az új COVID-változatokkal kapcsolatban

Szerző: Manal Mohammed – a Westminsteri Egyetem orvosi mikrobiológia vezető oktatója
89. útban a 90. felé

Két új omikron alvariáns, a BQ.1 és a BQ.1.1, gyorsan hódít az Egyesült Államokban, és együttesen a fertőzések 27%-át tették ki október 29-én. Mindkettő az egész világon néhány hónapja domináló BA.5 omikron leszármazottja.

Bár úgy tűnik, hogy a leggyakoribbak az Egyesült Államokban, a BQ.1-et és a BQ.1.1-et az Egyesült Királyságban és Európa számos országában is azonosították, és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) besorolta a BQ-t. egyérdekes változataként.

A modellezési becslések alapján az ECDC arra számít, hogy 2022. november közepétől december elejéig a COVID fertőzések több mint 50%-a a BQ.1 és BQ.1.1 miatt lesz. 2023 elejére az esetek több mint 80%-át tehetik ki.

Amikor új COVID változatokról hallunk, három kulcskérdés jut eszünkbe: fertőzőbb-e a korábbi változatokhoz képest? Okozhat-e súlyosabb betegséget? És vajon elkerülheti-e az immunválaszt? Vessünk egy pillantást arra, amit eddig tudunk.

1. Ezek a változatok fertőzőbbek-e?

Egy kórokozó fertőzése azon képességére utal, hogy képes-e az emberről átlépni a másikra. Ezt a jellemzőt számos, a kórokozóval, gazdájával és a környezettel kapcsolatos tényező határozza meg.

Jelenleg korlátozott adatok állnak rendelkezésünkre arról, hogy ez a két új változat mennyire fertőz. De úgy tűnik, hogy a BQ.1.1 erősen fertőz, a közösségi média jelentései szerint mindössze 19 napba telt, amíg öt szekvenciáról 200 szekvenciára nőtt.

Bár a BQ.1 és BQ.1.1 jelenleg globálisan az összes COVID-eset kis hányadát teszi ki, egyes országokban az esetek aránya olyan mértékben növekszik, ami azt sugallja, hogy jobban átvihető, mint más keringő változatok.

2. Megmenekülhetnek az immunrendszerünktől?

Az ECDC azt sugallja, hogy a BQ.1 megfigyelt növekedési ütemének növekedése valószínűleg főként az immun-szökés következménye. Ez a vírus azon képességére vonatkozik, hogy elkerülje immunválaszunkat a korábbi fertőzés vagy védőoltás során.

A BQ.1 és BQ.1.1 mutációkat tartalmaz a tüskeproteinben, amely a SARS-CoV-2 (a COVID-19-et okozó vírus) felszínén található fehérje, amely lehetővé teszi, hogy sejtjeinkhez kötődjön és megfertőzzön. Ezek a mutációk közé tartozik a K444T, az N460K, az L452R és az F486V. A BQ.1.1 egy további mutációt, az R346T-t tartalmaz, amely szintén megtalálható a BA.5 változatban.

Ezeket a mutációkat jelentős immun-szökéssel és antitest elkerüléssel hozták összefüggésbe.

Egy tanulmány kimutatta valószínű, hogy a korábbi omikron alvariánsokból származó fertőzés és a vakcinázás által kiváltott immunitás nem nyújt széles körű védelmet a BQ.1.1 fertőzés ellen. Ez a tanulmány azonban még szakértői értékelésre vár.

Bár a jelenlegi COVID oltások és a korábbi fertőzések jó védelmet nyújtanak a súlyos betegségek ellen, nem nyújtanak teljes védelmet a fertőzéssel vagy újrafertőződéssel szemben. Hasonlóképpen, bár csökkentik a COVID terjedését, nem akadályozzák meg teljesen. És úgy tűnik, ezek az új változatok rendelkeznek a legnagyobb immun-elkerülési képességgel. Ennek ellenére a COVID oltások továbbra is erős védelmet nyújtanak a súlyos betegségek és halálesetek ellen.

3. Okozhatnak-e súlyosabb betegséget?

Még mindig nem sokat tudunk a BQ.1 vagy BQ.1.1 betegség súlyosságáról. De a rendelkezésre álló korlátozott adatok alapján a hírek ezen a téren jók. Nincs bizonyíték arra, hogy a BQ.1 súlyosabb betegséggel járna, mint a BA.4 és BA.5.

Aggodalomra ad okot, hogy egy közelmúltban készült nyomtatás előtti tanulmány azt sugallja, hogy a BQ.1.1 rezisztens lehet az Evushelddel, egy antitest terápiával szemben, amelyet arra terveztek, hogy megvédje azokat az embereket, akik immunhiányosak, és nem reagálnak megfelelően a COVID oltásokra.

A járványnak még nincs vége

Az Egyesült Államokon és Európán kívül a BQ.1-et és a BQ.1.1-et a világ más országaiban is azonosították, például Új-Zélandon, Thaiföldön, Szingapúrban és Kanadában, ahol kimutatták őket a szennyvízben. A szennyvízminták gyakran jó jelzést adnak a lehetséges COVID kiugrásokról.

Az új COVID variánsok folyamatos megjelenése azt jelzi, hogy a vírus még mindig velünk van, és gyorsan fejlődik. Mivel az északi féltekén tél felé tartó újjáéledéssel kell szembenéznünk, ezeken és minden más új variánst kell alaposan megfigyelnünk, hogyan viselkednek.

Olyan tanulmányokra is szükségünk van, amelyek azt tesztelik, hogy az új bivalens vakcinák – amelyek az omikront célozzák az eredeti SARS-CoV-2 törzs mellett – mennyire működnek a BQ.1 és BQ.1.1 ellen.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4017) üvöltő sasok

Tibor bá’ szerkesztett fordítás online

COUNTERPUNCH

Az Ukrán határ átlépése

Írta: Brad Wolf Mihail Kogălniceanu
89. útban a 90. felé

„Az amerikai hadsereg 101. légi deszantját közel 80 év alatt először telepítették Európába, Oroszország és az amerikai vezette NATO katonai szövetség közötti feszültség közepette. A „Screaming Eagles” (üvöltő sasok) becenevű könnyű gyalogos egységet órákon belül be tudják vetni a világ bármely csatatérén.” állítja – CBS News, 2022. október 21-én.

Olyan időben élünk, amikor a mainstream hírek a világháború felé sodródnak. A híreknek nem kell figyelmeztetniük a legrosszabbra, mert a legrosszabb már történik.

Az Egyesült Államok „üvöltő sasait” öt kilométerre telepítették Ukrajnától, és készen állnak az oroszok elleni bevetésre. A III. Világháború közeleg. Isten óvjon minket.

Mindez más lehetett volna.

Amikor a Szovjetunió elesett és a hidegháború véget ért, a NATO feloszlathatott volna magát, és új biztonsági megállapodást hozhatott volna létre, amely Oroszországot is magában foglalhatta volna. De a a NATO új küldetést keresett. Nagyobbra nőtt, mint valaha a hidegháború alatt volt, Minden ellenség nélkül. Kis ellenségeket talált Szerbiában és Afganisztánban, de a NATO-nak valódi ellenségre volt szüksége. És végül talált egyet. Oroszországot.

Nyilvánvaló, hogy a Kelet Európai országokat, akik a NATO-tagságot kértek, jobban megóvhatták volna ha Oroszország is taggá válik. De ezzel a háború iparának nem lett volna ellensége, és ennek megfelelően nyeresége se.

Tehát a profit kedvéért az „üvöltő sasok” öt kilométerre az ukrán határtól landoltak, várva a parancsot. És mi, a bolygó emberei, várjunk, hogy megtudjuk, tudunk-e élni, vagy meg fogunk halni a halálos játékban.

Beszélnünk kell ebben a kérdésben, a világ sorsáról. Nyilvánvaló, hogy nem hagyhatjuk a „vezetőinkre”. Nézd meg, hová vezettek minket: újabb háború Európában. Nem vittek el minket kétszer? Ez a harmadik eset számunkra, és valószínűleg az utolsó.

Ha mindannyiunk élete ezen a proxy háborún múlik, amelyet az Egyesült Államok és Oroszországgal vív egymással, akkor teljes mértékben fel kell ismernünk hatalmunkat, és könyörtelennek kell lennünk a globális szisztematikus változások elérése érdekében.

Az Egyesült Államokban a 2001-ben átadott katonai erő (AUMF) engedélyezését hatályon kívül kell helyezni. A háború engedélyezését vissza kell adni a kongresszusnak, amely az embereket szolgálja, és nem a fegyvergyártókat. A NATO-t fel kell osztani, és létre kell hozni egy új globális biztonsági rendszert, amely leszereli a fegyverzeteket, mivel az oktatás, az erőszakmentes ellenállás és a fegyvertelen polgári védelem révén növeli a békét és a biztonságot.

Ami a fegyvergyártókat, a háborús mestereket, a halálkereskedőket illeti, vissza kell adniuk a szokatlan nyereségüket, és fizetniük kell az általuk létrehozott mészárlásért. A nyereséget egyszer és mindenkorra ki kell vonni a háborúból. És oda kell hatni, hogy soha többé ne rendelkezzenek ilyen befolyással.

A bolygó nyolc milliárd lakosának több hatalma van-e, mint egy maroknyi vállalat, és a zsebükben lévő politikusoknak?

Ha további ösztönzésre van szükség, itt van még néhány sor a fent idézett CBS történetből: „Az üvöltő sasok parancsnokok többször elmondták a CBS News-nak, hogy mindig készen állnak a harcra”, és amíg ott vannak, hogy megvédjék a NATO területét, ha a harcok eszkalálódnak, teljes mértékben felkészültek az Ukrán határ árlépésére. ”

Emlékeztetőül: Ha háborúról van szó, és nukleáris fegyvereket vetünk be Oroszország ellen, akkor mindannyian elpusztulunk.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4016) Megtörtént

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

„Megtörtént”: írta Liz Truss a Nord Stream támadása után Antony Blinken amerikai külügy miniszternek.

Szerző: Henry Chia
89. útban a 90. felé

“Ásian Markets”- Az Egyesült Királyság volt miniszterelnöke, Liz Truss a következő üzenetet küldte:„megtörtént” (it’s done) az Egyesült Államok államtitkárának, Antony Blinkennek, közvetlenül a Nord Stream támadása után, az online kommentátor szerint.

Kim Dotcom, az önjelölt „Internet Freedom Fighter” szerint a szöveges üzenet szerint Oroszország úgy véli, hogy az Egyesült Királyság részt vett a gázvezeték felrobbantásában.

„Liz Truss az iPhone-ját arra használta, hogy üzenetet küldjön Blinken titkárnak, mondván: „Ez megtörtént”, egy perccel azután, hogy a csővezeték felrobbant, és mielőtt bárki más tudott volna róla” – írta a közel egymillió Twitter követőnek.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4012) Ideges Kutyák

Tibor bá’ fordítása online

The Sunday Times

Úgy gondolod, hogy a kutyádnak mentális problémái vannak? Nagyon valószínű, hogy neked van szükséged pszichiáterre

89. útban a 90. felé

Az angolok, úgy általánosságban kétségtelenül kutyabarátok. Ez mellett igen sokat költenek négylábú barátaik mentális egészségére. Azonban a szakértők úgy vélik, hogy a probléma a gazdi, nem a kutya viselkedésében van.

Ha azt hiszed, hogy kedvenced szorongásban, depresszióban, rögeszmében szenved, akkor ne dobj ki pénzt az ablakon, hanem nézz a tükörbe és kérdezd meg magadtól, véletlenül ez nem az én hibám?

Kedvenc állataid nincsenek ezekben az emberre jellemző állapotban. A problémátok abból adódhat, hogy nem értitek meg egymást.

A le-felugráló kutya csupán azt mondja, hogy szia, megjöttél. A bútort karcoló macska nem agresszív, mindössze azokat a visszahúzható macskakörmöket tartja karban. A ketrecét rágcsáló nyúl csak azt jelzi, hogy szívesebben lenne ketrecen kívül.

Az állattartóknak ezek a leggyakrabban említett kifogásaik, amikről azt gondolják, hogy az állatok pszichéjével van valami baj.

Az ötlet, hogy az állattal van valami baj, tökéletesen hibás. Az Angol Állatorvosok Szövetségének elnöke, Daniella Dos Santos elmondta egy újságnak, hogy a háziállatok simán csak reagálnak a környezeti változásra. Az egésznek a lényege, hogy a tulajdonosnak meg kell tudnia, mire van szüksége a kedvencének.

Egy barátom vásárolt egy féktelen, csoki barna Labrador kiskutyát, aki miután túljutott a kamaszkoron, minden kutyasétáltatóra felugrott, és ha nedves volt az időjárás természetesen besározott. A legtöbb esetben frászt hozva az idegenre.

Mivel a barátom nem nagyon értett a kutyákhoz, a Labradort elvitte egy kutya pszichológushoz, aki elmondta neki, hogy a probléma nem a kutyával van, hanem vele, és meg kellene fontolnia, hogy ő kezelteti magát. A nő természetesen azt hitte, hogy a pszichológus ugratja, de nem, komolyan gondolta.

A kutyapszichológus azt mondta, hogy a kutya viselkedésével kapcsolatban a tulajdonos szorongott, amit átvett tőle a kutya.

A gazdi türelme és rengeteg sétálás következtében a kutya egy év alatt lecsillapodott, de nem elég mértékben. Ezért a kutyába behelyeztek egy implantátumot, ami miatt a herék elsorvadtak. Kevesebb tesztoszteron lecsendesítette a kutyát. Viszont a kutya túlságosan alázatos lett, állandóan veszélyeztetve érezte magát, ami miatt támadhatott volna. Amikor, egy évvel később kivették az implantátumot, a herék visszanőttek eredeti méretükre és minden kezdődött elölről. Hiába szerették a kutyát, az eljárás kissé kegyetlen volt.

Őszintén, az egészet el lehetett volna kerülni, ha a barátom megértette volna a kutyáját. A kiválasztott fajtát a kezdettől fogva fegyelmezni kell, sok figyelmet és gyakorlást igényel. Ha ezeket megkapja a kutya, aranyat ér. Kissé együgyű, de egy jó kutya.

Nem egy elszigetelt esett, az emberek divatos kutyákat vesznek, de fogalmuk sincs mitől kutya egy kutya. Ezért egy vagyont költenek kutyaiskolára, drogokra és terápiára, hogy visszaszorítsák azokat a viselkedéseket, amiket megengedtek, hogy kifejlődjenek.

De nem csak kutyákról lehet szó. Az emberek vesznek macskákat, nyulakat, hörcsögöket, tengeri malacokat, és nem messze tőlem egy pár vett három felnőtt Dél amerikai papagájt, amiket napközben felügyelet, és élelem nélkül hagytak.

Egy másik szomszédom ugyanezt tette egy Staffordshire terrierre, ami az összes tapétát leszedte a falról néhány hét alatt.

Egy másik szomszéd kék nyúlra tett szert, amelyek folyamatosan rágták a kalicka rácsát a kert alatt. A gyerekek, akik a nyulakat kapták, már rég rájuk untak. A szerencsétlen nyulak éjszaka hatalmas zajt csaptak, ami miatt a kutyák őrült ugatásba kezdtek.

Hogy lehet az, hogy a gazdik nem jönnek rá, hogy akadt egy kis probléma, amit meg kell oldani?

Miközben tudunk arról, hogy az állatkerti állatok maguk közötti antiszociális viselkedése, és frusztrációjuk miatti le-felugrálása, vagy mászkálása nyilvánvaló, háziállataink esetében erről nem veszünk tudomást.

Az utóbbi időben, amikor a kutyánkat sétáltatom, és találkozunk más kutyatartókkal, figyelem a gazdik viselkedését, észrevehető-e az a kutyáikon? És persze tudom, hogy ők ugyanezt teszik.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(4013) Putyin beszéde

Tibor bá’ szerkesztett fordítása

 

Putyin: „A helyzet bizonyos mértékig forradalmi”

Írta: Pepe Escobar

“Stratégiai Kultúra Alapítvány” A Valdai Club 19. éves találkozójának plenáris ülésén elmondott, mindenre kiterjedő beszédében Putyin elnök nem kevesebbet, mint többrétegű kritikát fogalmazott meg az egy poláris világrendről.

Shakespeare-től Soleimani tábornok meggyilkolásáig; a spiritualitáson való töprengéstől az ENSZ felépítéséig; Eurázsiától mint az emberi civilizáció bölcsőjétől a BRI, SCO és az INSTC összekapcsolásáig; a nukleáris veszélyektől Eurázsia perifériás félszigetére, „ami eltávolított attól a gondolattól, hogy az európaiak jobbak másoknál”. A megszólítás Brueghel-szerű vásznat festett a „történelmi mérföldkő”-ről, és a „legveszélyesebb évtized”-ről.

Putyin még azt is megkockáztatta, hogy a klasszikusok szavaival élve „a helyzet bizonyos mértékig forradalmi”, hiszen „a felsőbb osztályok nem tudnak, az alsóbb rétegek pedig nem akarnak tovább így élni”. Tehát minden mozgásban van, mivel „az új világrend a szemünk előtt formálódik”.

A Nyugat által játszott „véres, veszélyes és piszkos” játékról szóló fülbemászó szlogenen túlmenően a megszólítást és Putyin beavatkozásait a későbbi kérdezz-felelek során a múlt, a jelen és a jövő koherens víziójaként kell elemezni. Itt csak néhányat ajánlunk a kiemelések közül:

„A világintézmények leépülésének, a kollektív biztonság elvének eróziójának, a nemzetközi joggal a „szabályok” helyébe állítása figyelhető meg.

„Még a hidegháború csúcspontján sem tagadta senki a Másik kultúrájának és művészetének létezését. Nyugaton minden alternatív nézőpont felforgatónak minősül.”

„A nácik könyveket égettek. Most a „liberalizmus” nyugati atyái betiltják Dosztojevszkijt.”

„Legalább két „nyugat” van. Az első hagyományos, gazdag kultúrával. A második agresszív és gyarmati.”

„Oroszország nem tartja magát a Nyugat ellenségének.”

„Oroszország megpróbált kapcsolatokat építeni a Nyugattal és a NATO-val – békében és harmóniában együtt élni. Minden együttműködési kísérletre „nem” volt a válaszuk.”

“Nincs szükségünk arra, hogy nukleáris csapást mérjünk Ukrajnára. Ennek nem lenne se politikai, se katonai értelme.”

Az Oroszország és Ukrajna közötti helyzet polgárháborúnak tekinthető: „Ukrajna létrehozásakor a bolsevikok eredetileg orosz területeket adtak át. Létrehozták Kis-Oroszországot, átadták az egész Fekete-tenger térségét, az egész Donbászt. Ukrajna mesterséges államként fejlődött ki.

„Az ukránok és az oroszok egy nép – ez történelmi tény. Ukrajna mesterséges állammá fejlődött. Az egyetlen ország, amely garantálhatja szuverenitását, az ami létrehozta – Oroszország.”

„Az egypólusú világrend a végéhez közeledik. A Nyugat képtelen egymaga uralni a világot. A világ történelmi mérföldkőhöz érkezett, a második világháború óta a legveszélyesebb és legfontosabb évtized előtt állunk.”

„Az emberiségnek két lehetősége van: vagy tovább halmozza a problémák terhét, amelyek minden bizonnyal mindannyiunkat lenyomja, vagy közösen keresünk megoldásokat.”

Mit tegyünk az orgia után?

Egy sor lebilincselő megbeszélés közepette a Valdai ügyének középpontjában a 2022-es „A világ szuperhatalmak nélkül” című jelentése áll.

A jelentés központi tézise, – kimondottan helyes – hogy „az Egyesült Államok és szövetségesei valójában már nem élvezik a domináns szuperhatalom státuszát, de az őt kiszolgáló globális infrastruktúra továbbra is a helyén van”.

Természetesen a jelenlegi kereszteződésböl minden nagyobb, egymással összefüggő probléma ki van ejtve, mert „Oroszország lett az első nagyhatalom, amely saját biztonságról és méltányosságról alkotott elképzeléseitől vezérelve úgy döntött, hogy elveti az egyetlen szuperhatalom által teremtett „globális béke” előnyeit.

Nos, nem éppen „globális béke”; inkább a „mi módszerünk”, maffia által erőltetett ethosza. A jelentés meglehetősen diplomatikusan „nyugati joghatóságként” jellemzi Oroszország arany- és devizatartalékának befagyasztását, valamint Oroszország külföldi vagyonának „felszippantását”, amit „a törvény helyett a politikai célszerűség vezérel”. Ez valójában egyenes lopás, a „szabályokon alapuló nemzetközi rend” árnyékában.

A jelentés – optimistán – egyfajta normalizált „hideg béke” megjelenését vetíti előre, mint „ma elérhető legjobb megoldást” – elismerve, hogy ez legalább korántsem garantált, és „nem fogja megállítani a nemzetközi rendszer alapvető új alapokra építését. .”

A kialakuló több pólusú világrend alapjait valójában az orosz-kínai stratégiai partnerség mutatta be, mindössze három héttel azelőtt, hogy a birodalom által elrendelt provokációk arra kényszerítették Oroszországot, hogy elindítsa a különleges katonai műveletet (SMO).

Ezzel párhuzamosan a több polaritás pénzügyi vonalait legalább 2021 júliusa óta javasolta Michael Hudson professzor és Radhika Desai közös írásban.

A Valdai-jelentés elismeri a közepes méretű hatalmak szerepét, amelyek „a nemzetközi politika demokratizálódását példázzák”, és „lengéscsillapítóként működhetnek a felfordulás időszakában”. Ez közvetlen utalás a BRICS+ kulcsszereplők szerepére.

A sakktáblán átívelő nagy képen az elemzés reálisabbá válik, ha figyelembe vesszük, hogy „az egyetlen igaz ötlet diadala értelemszerűen lehetetlenné teszi a hatékony párbeszédet és egyetértést a különböző nézetek és értékek támogatóival”.

Putyin beszédében többször utalt rá. Nincs bizonyíték arra, hogy a Birodalom és vazallusai eltérnének az értékekkel terhelt egyoldalúságuktól.

Ami pedig azt illeti, hogy a világpolitika kezd „gyorsan visszatérni az erőre épített anarchia állapotába”, ez magától értetődő: egyedül a Káosz Birodalma akar anarchiát kényszeríteni, mivel teljesen kifogyott a lázadó nemzetek ellenőrzésére szolgáló geopolitikai és geoökonómiai eszközökből, a szankciós cunamiböl.

A jelentés helytálló, amikor megállapítja, hogy a gyerekes neohegeli „történelem vége” egy nedves álom, ami végül a Történelem falának ütközött. Visszatértünk a hatalmi központok közötti nagyszabású konfliktusok mintájához.

És az is tény, hogy „egyszerűen megváltoztatni az „üzemeltetőt”, – ahogy az a korábbi évszázadokban megtörtént – (mint az Egyesült Államok Nagy-Britanniától való átvételekor) „egyszerűen nem fog menni”.

Kínában élhet a vágy, hogy új seriff legyen, de a pekingi vezetést ez határozottan nem érdekli. És még ha ez meg is történne az egész rendszer továbbra is (elsősorban a pénzügy és a gazdaság”) ellenőrzése alatt marad. Az egyetlen kiút tehát ismét a multipolaritás – amelyet a jelentés meglehetősen homályosan „nagyhatalmak nélküli világként” jellemez, amely még mindig „önszabályozási rendszerre szorul, ami sokkal nagyobb cselekvési szabadságot és felelősséget von maga után.”

Furcsa dolgok történtek a történelemben. A jelenlegi állás szerint mélyen a teljes összeomlás forgatagába csöppentünk. Putyin valójában leszögezte, hol vagyunk: a forradalom szélén.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!