A tudomány felfedezte Istent?

De várj egy kicsit! Nem bizonyította a tudomány, hogy nincs szükségünk Istenre, hogy megmagyarázza a világegyetemet? Régebben a villámlást, a földrengést és még a csecsemőket is Isten tetteiként magyarázták. De, ma már tudjuk a valóságot. De, miben áll ez az alapvetően eltérő felfedezés, és miért döbbentette meg a tudományos világot?

A molekuláris biológusok megtanulták a DNS-en belüli kifinomult kódolást, sok tudós elismeri, hogy az univerzum egy nagyszerű terv része.

Egy kozmológus így fogalmazott: „Sok tudós, amikor elismeri nézeteit, a tervezési érvelés felé hajlik.”

Meglepő módon sok tudósnak, aki Istenről beszél, nincs vallásos meggyőződése.

Tehát, mik ezek a lenyűgöző felfedezések, amelyek miatt a tudósok hirtelen Istenről beszélnek? Három forradalmi felfedezés emelkedik ki a csillagászat és a molekuláris biológia területéről:

1.Az univerzumnak volt kezdete

2.Az univerzum éppen megfelelő az élethez

3.A DNS-kódolás felfedi az intelligenciát.

A vezető tudósok kijelentései ezekről a felfedezésekről sokkolhatják Önt. Lássuk!

Egyszeri kezdet

A civilizáció hajnala óta az ember áhítattal nézi a csillagokat, azon tűnődve, hogy mik azok, és hogyan kerültek oda. Bár tiszta éjszakán a szabad emberi szem körülbelül 6000 csillagot lát, a Hubble és más , teljesítményű     teleszkópok azt mutatják, hogy ezekből milliárdok vannak több mint 100 milliárd galaxisban. Napunk olyan, mint egy homokszem a világ strandjai között.

A 20. század előtt azonban a tudósok többsége úgy gondolta, hogy a mi Tejútrendszerünk az egész univerzum, és csak körülbelül 100 millió csillag létezik.

A legtöbb tudós úgy gondolta, hogy univerzumunknak soha nem volt kezdete. Azt hitték, tömeg, tér és energia mindig is létezett.

De a 20. század elején Edwin Hubble csillagász felfedezte, hogy az univerzum tágul. A folyamatot matematikailag visszatekerve kiszámította, hogy az univerzumban, mindennek, beleértve az anyagot, az energiát, a teret és még magát az időt is, valójában megvan a kezdete.

A lökéshullámok hangosan zengtek a tudományos közösségben. Sok tudós, köztük Einstein is negatívan reagált. Amit Einstein később „életem legnagyobb baklövésének” nevezett, megváltoztatta az egyenleteket, hogy elkerülje a kezdet létezését.

A világegyetem kezdetének talán leghangosabb ellenfele Sir Fred Hoyle brit csillagász volt, aki szarkasztikusan „ősrobbanásnak” nevezte a teremtés eseményét. Makacsul ragaszkodott az állandósult állapot elméletéhez, miszerint az univerzum mindig is létezett. Így tett Einstein és más tudósok is, amíg a kezdetekre vonatkozó bizonyítékok elsöprővé nem váltak.

Végül 1992-ben a COBE műholdkísérletek bebizonyították, hogy az univerzumnak valóban volt egyszeri kezdete egy hihetetlen fény- és energiavillanással. Bár, egyes tudósok a teremtés pillanatának nevezték, a legtöbben inkább „ősrobbanásként” emlegették.

Minden a Semmiből

A tudomány nem tudja megmondani, mi vagy ki okozta az univerzum létrejöttét. De egyesek úgy vélik, hogy egyértelműen a Teremtőre utal. „A brit teoretikus, Edward Milne matematikai értekezést írt a relativitáselméletről, amely így zárta: „A világegyetem első okát illetően a tágulást kell figyelembe venni, ami nélkül a kép hiányos.”

Egy másik brit tudós, Edmund Whittaker univerzumunk kezdetét annak tulajdonította, hogy „az isteni akarat a természetet a semmiből alkotta”.

Sok tudóst megdöbbentett az a párhuzam, hogy egy egyszeri, semmiből teremtés történt a bibliai teremtéstörténetnek megfelelően. E felfedezés előtt sok tudós tudománytalannak tartotta a semmiből való teremtés bibliai leírását.

Noha agnosztikusnak nevezte magát, Jastrow kénytelen volt elismerni: „Most látjuk, hogyan vezetnek a csillagászati ​​bizonyítékok a világ keletkezésének bibliai nézetéhez.”

Egy másik agnosztikus, George Smoot, a COBE-kísérletért felelős Nobel-díjas tudós is elismeri a párhuzamot. „Kétségtelen, hogy van párhuzam az ősrobbanás mint esemény és a semmiből teremtés keresztény felfogása között.”

A tudósok, akik korábban mesekönyvként gúnyolódtak a Biblián, most elismerik, hogy a semmiből való teremtés bibliai koncepciója mindvégig helyes volt.

A kozmológusok, akik az univerzum és eredetének tanulmányozására szakosodtak, hamar rájöttek, hogy egy véletlen kozmikus robbanás sohasem tud életet kelteni, mint egy atombomba – hacsak nem pontosan erre tervezték. Ez pedig azt jelentette, hogy van egy tervező. Olyan szavakat kezdtek használni, mint „szuper-intellektus”, „Alkotó”, sőt „Legfelsőbb Lény” a tervező leírására. Nézzük, miért.

Életre finoman hangolva

A fizikusok számításai szerint az élet létezéséhez a gravitációnak és a többi természeti erőnek megfelelőnek kell lennie, különben az univerzumunk nem létezhet. Ha, a tágulási sebesség valamivel gyengébb lett volna, a gravitáció minden anyagot visszahúzott volna egy „nagy összeomlásba”.

Nem csupán az univerzum tágulási ütemének egy-két százalékos csökkenéséről beszélünk. Stephen Hawking ezt írja: „Ha az ősrobbanás után egy másodperccel a tágulás mértéke a százezer millió millióhoz képest akár egy részével is kisebb lett volna, az univerzum újra összeomlott volna, mielőtt elérte volna jelenlegi méretét.

A másik oldalon, ha a tágulási sebesség egy töredékével nagyobb lett volna, mint amilyen volt, akkor galaxisok, csillagok és bolygók soha nem jöhettek volna létre, és nem lennénk itt.

És az élet létezéséhez a naprendszerünkben és a bolygónkban is megfelelő körülményeknek kell lenniük. Például mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy légköri oxigén nélkül egyikünk sem tudna lélegezni. És oxigén nélkül a víz sem létezne. Víz nélkül nem esne csapadék a növényeink számára. Más elemek, mint a hidrogén, nitrogén, nátrium, szén, kalcium és foszfor szintén nélkülözhetetlenek az élethez.

De, ez önmagában nem minden, ami az élet létezéséhez szükséges. Bolygónk, napunk és holdunk méretének, hőmérsékletének, relatív közelségének és kémiai felépítésének is megfelelőnek kell lennie. És tucatnyi más feltétel is van, amelyeket nagyon finoman kell hangolni, különben nem lennénk itt, hogy gondolkozzunk.

Az Istenben hívő tudósok számíthattak ilyen finomhangolásra, de az ateisták és az agnosztikusok nem tudták megmagyarázni a figyelemre méltó „véletlenségeket”. Stephen Hawking elméleti fizikus, agnosztikus ezt írja: „A figyelemre méltó tény az, hogy úgy tűnik, hogy ezeknek a számoknak az értékeit nagyon finoman beállították, hogy lehetővé tegyék az élet fejlődését.”

Baleset vagy csoda?

De nem lehetne ezt a finomhangolást a véletlennek tulajdonítani? Végtére is, a fogadás szervezők tudják, hogy a versenypályán a tévedések is nyerhetnek. És apró esélyek ellenére a lottót végül valaki megnyeri. Tehát mi az esélye annak, hogy a kozmikus történelem véletlenszerű robbanásából véletlenül emberi élet keletkezzen?

Ahhoz, hogy az emberi élet egy ősrobbanásból lehetséges legyen, dacol a valószínűség törvényeivel. Egy csillagász kiszámította az esélyt. Ami 1:10³⁵⁰. Egy bekötött szemű embernek sokkal könnyebb lenne – egyetlen próbálkozással – megtalálni egy megjelölt homokszemet a világ összes strandján.

Egy másik példa arra, mennyire valószínűtlen, hogy egy véletlenszerű ősrobbanás életet szül, ha valaki több mint ezer egymást követő lottóhúzáson mindig megnyeri a főnyereményt úgy, hogy mindegyikre csak egy jegyet vásárol.

Ez, hogy milyen csodálatos az emberi élet az univerzumunkban, arra késztette George Greenstein agnosztikus csillagászt, hogy megkérdezze: „Lehetséges, hogy hirtelen, szándék nélkül rábukkantunk egy Legfelsőbb Lény létezésének tudományos bizonyítékára?”

Greenstein azonban agnosztikusként fenntartja a tudományba vetett hitét, nem pedig a Teremtőben, hogy végül megmagyarázza eredetünket.

Jastrow elmagyarázza, miért vonakodnak egyes tudósok egy transzcendens Teremtő elfogadásától,

Van egyfajta „vallás” a tudományban. Ez egy olyan ember „vallása”, aki úgy gondolja, hogy az Univerzumban rend és harmónia van. De a tudós vallásos hitét megsérti az a felfedezés, hogy a világ olyan körülmények között kezdődött, amelyekben a fizika ismert törvényei nem érvényesek, és olyan erők vagy körülmények terméke, amelyet nem tudunk felfedezni. Amikor ez megtörténik, a tudós elveszíti az irányítást. Ha valóban megvizsgálná a következményeket, traumatizálódna.

Érthető, hogy az olyan tudósok, mint Greenstein és Hawking, miért keresnek más magyarázatokat ahelyett, hogy a finomhangolt univerzumunkat egy Teremtőnek tulajdonítanák. Hawking feltételezi, hogy létezhetnek más láthatatlan (és bizonyíthatatlan) univerzumok is, ami növeli annak esélyét, hogy egyikük (a miénk) tökéletesen be van hangolva az életre. Mivel azonban javaslata spekulatív, és kívül esik az ellenőrzésen, aligha nevezhető „tudományosnak”. Noha ő is agnosztikus, Paul Davies brit asztrofizikus túlságosan spekulatívnak tartja Hawking ötletét. Azt írja: „Egy ilyen hitnek inkább a hiten kell nyugodnia, mint a megfigyelésen.”

Bár Hawking továbbra is vezeti azt a megbízatást, hogy tisztán tudományos magyarázatokat tárjon fel eredetünkre, más tudósok, köztük sok agnosztikus elismerték azt, ami elsöprő bizonyítéknak tűnik a Teremtőre. Hoyle írta:

„A tények józan ésszel történő értelmezése azt sugallja, hogy egy szuperintellektus majomkodott a fizikával, valamint a kémiával és a biológiával, és a természetben nincsenek olyan vak erők, amelyekről érdemes lenne beszélni.”

Bár Einstein nem volt vallásos, és nem hitt a személyes Istenben, a világegyetem mögött rejlő zsenialitást „olyan felsőbbrendű intelligenciának nevezte, hogy ahhoz képest az emberi lények szisztematikus gondolkodása és cselekvése teljesen jelentéktelen visszatükröződés.”

Az ateista Christopher Hitchenst, aki élete nagy részét azzal töltötte, hogy írt és vitatkozott Isten ellen, leginkább az zavarta meg, hogy az élet nem létezhetne, ha a dolgok csak „egy fokkal vagy egy hajszálnyival” különböznének.

Számomra hathatós bizonyíték van arra, hogy az egész mögött van valami. Úgy tűnik, mintha valaki finomhangolta volna a természet számait, hogy létrehozza a Világegyetemet. A dizájn benyomása elsöprő.

DNS: Az Élet nyelvezete

A csillagászat nem az egyetlen terület, ahol a tudomány bizonyítékokat látott a tervezésre. Molekuláris biológusok bonyolult tervezést fedeztek fel a DNS mikroszkopikus világában. A múlt században a tudósok rájöttek, hogy a DNS-nek nevezett apró molekula az „agy” a testünk minden sejtje mögött, (valamint minden más élőlény mögött). Minél többet fedeznek fel a DNS-ről, annál jobban lenyűgözik őket a mögötte rejlő tervezés.

Azok a tudósok, akik azt hiszik, hogy csak az anyagi világ létezik (materialisták), mint Richard Dawkins, azt állítják, hogy a DNS a természetes szelekció révén, Teremtő nélkül fejlődött ki. Mégis, még a legtöbb lelkes evolucionista is elismeri, hogy a DNS bonyolult összetettségének eredete megmagyarázhatatlan.

A DNS bonyolult összetettsége arra késztette társfelfedezőjét, Francis Cricket, hogy elhiggye, hogy természetes úton soha nem keletkezhetett a Földön. Crick, egy evolucionista, aki úgy gondolta, hogy az élet túl bonyolult ahhoz, hogy a Földön keletkezzen, és biztosan a világűrből származott, írta.

Egy becsületes ember, a rendelkezésünkre álló összes tudással felvértezve, csak azt állíthatja, hogy bizonyos értelemben az élet keletkezése pillanatnyilag szinte csodának tűnik, így sok feltételnek kellett volna megfelelni.

A DNS mögötti kódolás olyan intelligenciáról árulkodik, hogy megzavarja a képzeletet. A DNS puszta tűfeje annyi információt tartalmaz, mint annyi könyv, amely egymás mellé rakva 5000-szer kerülné körbe a Földet. A DNS pedig úgy működik, mint egy nyelvezet, a maga rendkívül összetett szoftverkódjával. A Microsoft alapítója, Bill Gates szerint a DNA szoftvere „sokkal, de sokkal összetettebb, mint bármely általunk kifejlesztett szoftver”.

Dawkins és más materialisták úgy vélik, hogy mindez a bonyolultság a természetes szelekcióból ered. Mégis, ahogy Crick megjegyezte, a természetes szelekció soha nem tudta volna előállítani az első molekulát. Sok tudós úgy véli, hogy a DNS-molekulán belüli kódolás olyan intelligenciára utal, amely messze meghaladja azt, amit természetes okok okozhattak volna.

A 21. század elején a vezető ateista Antony Flew ateizmusa hirtelen véget ért, amikor a DNS mögött meghúzódó intelligenciát tanulmányozta. Flew elmagyarázza, mi változtatta meg a véleményét.

Szerintem a DNS-anyag megmutatta, hogy az intelligencia részt vehetett ezeknek a rendkívül változatos elemeknek az összerakásában. Az a hatalmas összetettség, amellyel az eredményeket elértük, számomra az intelligencia munkálkodás. Most úgy tűnik számomra, hogy a több mint ötven éves DNS-kutatás eredménye egy rendkívül erőteljes bizonyítékot jelent tervezés elfogadásához.

Bár Flew nem volt keresztény, elismerte, hogy a DNS mögött meghúzódó „szoftver” túlságosan összetett ahhoz, hogy „tervező” nélkül keletkezzen. A DNS mögött rejlő hihetetlen intelligencia felfedezése – az egykori vezető ateista szavaival élve – „anyagot adott egy új és rendkívül erőteljes tervezési érvhez”.

Az alkotó ujjlenyomata

Vajon a tudósok meg vannak győződve arról, hogy egy Teremtő az univerzumon hagyta az „ujjlenyomatait”?

Bár sok tudós még mindig arra törekszik, hogy kiszorítsa Istent az univerzumból, a legtöbben felismerik ezen új felfedezések vallási vonatkozásait. Stephen Hawking, aki nem hisz a személyes Istenben, a The Grand Design című könyvében megpróbálja megmagyarázni, miért nincs szüksége az univerzumnak Istenre. Mégis, amikor a bizonyítékokkal szembesült, még Hawking is elismerte: „Vannak vallási felhangok. De úgy gondolom, hogy a legtöbb tudós inkább elzárkózik a vallási oldaltól.

Én köztudottan agnosztikus vagyok. Még mindig várom, hogy valaki, vagy akár maga az isten is bizonyítsa létét. Ez eddig nem történt meg és kétlem, hogy valaha is meg fog történni. A poszt szerzője hatalmasat triumfál az Ősrobbanás felett. Tény, hogy az Ősrobbanás felfogható teremtésnek. Végül is a semmiből „ugrik elő” majd bontakozik ki a teljes Világmindenség. Ha pedig létezik teremtés, akkor teremtőnek is kell lenni. Slussz, itt  vége. Az Ősrobbanás ténye bizonyított. Eldőlt a vita. Ebbe azonban nem egyezek bele. Mi van ha a Lét nem korlátozódik le az Ősrobbanásra? Mi van, ha a Léten belül Ősrobbanások ciklikus sorozata létezik? Mi van, ha a Világegyetemünk tágulása leáll, majd zsugorodni kezd és a végén egy hatalmas fekete lyukba tömörül, egészen kicsinnyé zsugorodik, majd hatalmas erővel Ősrobbanásba  tör ki? Mert azt semmiképen nem tudom elfogadni, hogy a Világmindenség egyik vége véges (13,8 milliárd évvel ezelőtti), a másik vége végtelen, véget neme érő tágulás.     

Végül ha volt ősrobbanás, az nem jelent egy teremtést, mert egyáltalán nem jelenti azt, hogy az anyag és arra ható erők akkor keletkeztek volna. A Léten belül az anyag megjelenése, látszólagos eltűnése és változása nem befolyásolja a Lét végtelen időktől való jelenlétét. Semmi sem teremtődik, semmi sem szűnik meg, minden csak átalakul.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________