Tények: Az orosz erők kivonultak Harkov területéről az Oszkol folyó bal partjára, ahol jelenleg megvetették a lábukat. A Harkov-Donyec-Luganszk vonal stabilnak tűnik. Krasznij Limant fenyegetik, ostromolják a felsőbbrendű ukrán erők, de nem halálosan.

Senki – még Maria Zakharova, Hermész mai női megfelelője, az istenek hírnöke sem tudja, mit tervez az orosz vezérkar (RGS). Ha azt mondják, hogy tudják, akkor hazudnak.

A jelenlegi állás szerint elég bizonyosan arra lehet következtetni, hogy a – Szvjatogorszk–Krasznij Limán–Jampol–Belogorovka vonalat elég sokáig meg tudják tartani a jelenlegi helyőrségeikkel, amíg friss orosz erők nem tudnak csatlakozni és rákényszeríteni az ukránokat, hogy vonuljanak vissza a Seversky Donets vonalon túlra.

Gyakorlatilag a pokol elszabadult, hogy mi történt Harkovban? Oroszországnak soha nem volt elég embere egy 1000 km hosszú frontvonal megvédésére. A NATO teljes hírszerzői képessége ezt észrevette, és profitált belőle.

Az elfoglalt településeken nem voltak orosz fegyveres erők, csak Rosgvardia, és ezeket nem képezték ki a katonai erők elleni harcra. Kijev kb. 5:1 emberelőnnyel támadott. Az orosz erők visszavonultak, hogy elkerüljék a bekerítést. Nincsenek orosz csapatveszteségek, mert nem voltak orosz csapatok a térségben.

Állítólag ez egyszer történhetett meg. A NATO által irányított kijevi erők egyszerűen nem képesek sehol, se Donbászban, se Herszonban, se Mariupolban megismételni ezt. Ezen helyeket mind erős, reguláris orosz egységek védik.

Gyakorlatilag magától értetődő, hogy ha az ukránok Harkov és Izyum környékén maradnak, hatalmas orosz tüzérség porrá töri őket. Konsztantyin Szivkov katonai elemző azt állítja, hogy „az ukrán fegyveres erők legtöbb harcképes alakulatát most leterítik. Sikerült őket a szabadba csalogatni, és most szisztematikusan megsemmisítjük őket”.

A NATO által irányított, NATO-zsoldosokkal kitömött ukrán erők 6 hónapot töltöttek felszerelések felhalmozásával és a kiképzett eszközök visszatartásával, pontosan erre a harkovi pillanatra – miközben eldobható eszközöket juttattak el egy hatalmas húsdarálóba. Nagyon nehéz lesz fenntartani egy olyan összeszerelősort, hogy ismét valami hasonlót lehessen létrehozni.

A következő napok megmutatják, hogy Harkov és Izyum kapcsolódik-e egy sokkal nagyobb NATO-nyomuláshoz. A NATO által ellenőrzött EU-ban a Desperation Row-hoz közelít a hangulat. Nagy a valószínűsége annak, hogy ez az ellentámadás azt jelzi, hogy a NATO végleg belép a háborúba, miközben meglehetősen csekély, elfogadható tagadhatóságot mutat. Hamis  titkosságuk fátyla nem tudja elfedni a „tanácsadók” és a zsoldosok jelenlétét.

Dekommunizálás mint feszültségmentesítés

A Különleges Katonai Hadművelet (SMO) fogalmilag nem a terület meghódításáról, hanem a megszállt területeken élő orosz polgárok védelméről, tehát a demilitarizációról, a denacifikációról szól, legalább is eddig.

Lehet, hogy ez a koncepció  most módosítva lesz. És ez az a hely, ahol az oroszországi mozgósításról szóló kanyargós, trükkös vitára sor kerül. Lehet, hogy még a részleges mozgósításra sem lesz szükség: tartalékokra van szükség ahhoz, hogy az orosz erők megfelelően lefedhessék a védelmi vonalakat. A Kadirov-kontingenshez tartozó kemény harcosok továbbra is támadnak.

Tagadhatatlan, hogy az orosz csapatok elvesztettek egy stratégiailag fontos csomópontot Izyumban. Enélkül Donbass teljes felszabadítása jelentősen megnehezül.

Mégis a kollektív Nyugat számára ez sokkal többet számít, mint egy kisebb katonai előrenyomulás: így az a dicsekvés megállja a helyét, hogy Ukrajna mindössze négy nap alatt képes kiűzni az oroszokat egész Harkovból. Miközben az oroszoknak 6 hónapjuk volt a Donbász felszabadítására.

Tehát Nyugaton az uralkodó felfogás  az, hogy az orosz hadsereget olyan „kalapácsütés” érte, ami után aligha fog felépülni.

Harkov értékes időzítést kapott, hiszen Tél tábornok a sarkon van. Az Ukrajna-kérdés már akkor is szenvedett a közvélemény kimerültségétől; és a propagandagépezetnek szüksége volt egy lökésre, hogy felturbózza a több milliárd dolláros fegyveres patkányvonalat.

Harkov kényszeríthette Moszkva kezét, hogy növelje az ütéseket. Ez néhány jól elhelyezkedő Kinzhal úron keresztül történt, akik elhagyták a Fekete- és a Kaszpi-tengert, hogy bemutassák névjegykártyáikat Északkelet- és Közép-Ukrajna legnagyobb hőerőműveinek. Ukrajna fele hirtelen elvesztette az áramot és a vizet. A vonatok megálltak. Ha Moszkva úgy dönt, hogy egyszerre kivonja az összes nagyobb ukrajnai alállomást, csak néhány rakétára van szükség ahhoz, hogy teljesen szétzúzzák az ukrán energiahálózatot – új értelmet adva a „dekommunizációnak”, az áramtalanításnak.

Szakértői elemzés szerint „ha a 110-330 kV-os transzformátorok megsérülnek, akkor szinte soha nem lehet üzembe helyezni. És ha ez egyszerre legalább 5 alállomáson megtörténik, akkor minden rendben van. Örökös Kőkorszak.

Marat Bashirov orosz kormánytisztviselő sokkal színesebb volt: „Ukrajna a 19. századba süllyed. Ha nincs energiarendszer, nem lesz ukrán hadsereg sem. A helyzet az, hogy Volt tábornok érkezett a háborúba, majd Moroz (Fagy) tábornok.

És így lehet, hogy végre belépünk az „igazi háborús” területre. Putyin hírhedt viccelődésében, hogy „még el sem kezdtünk semmit”.

A következő napokban végleges válasz érkezik az RSG-től.

Ismét parázs vita dúl arról, hogy mit fog tenni Oroszország ezután (az RGS végül is kifürkészhetetlen, kivéve Yoda Patrushevet).

Az RGS máshol is dönthet egy komoly, lefejezés jellegű stratégiai csapás mellett. Dönthet úgy, hogy több katonát küld a frontvonal védelmére (részleges mozgósítás nélkül). És legfőképpen kibővítheti az SMO mandátumát – az ukrán közlekedési/energia-infrastruktúra teljes megsemmisítését, a gázmezőktől a hőerőművekig, alállomásokig és az atomerőművek leállításáig.

Nos, ez mindig lehet a fentiek keveréke, példátlan társadalmi, gazdasági katasztrófát generálva. Ezt Moszkva már táviratozta: bármikor és néhány óra alatt visszavethetjük a kőkorszakba. Az Ön városai fűtés nélkül, fagyos vízzel, áramkimaradásokkal és csatlakozás nélkül köszöntik majd Tél tábornokot.

Terrorelhárítási művelet

Minden gondolat arra irányul, hogy a „döntési központokban” hamarosan Kinzhal-látogatást kapnak-e. Ez azt jelenti, hogy Moszkvának elege van. A siloviki biztosan megtette. De még nem tartunk ott. Mert egy kimagaslóan diplomatikus Putyin számára az igazi játék az EU gázellátása körül forog, az amerikai külpolitikának ez a csekély játékszere.

Putyin minden bizonnyal tisztában van azzal, hogy a belső fronton nyomás nehezedik rá. Még a részleges mozgósítást is elutasítja. Tökéletes jelzője annak, hogy mi történhet télen, a felszabadított területeken zajló népszavazások. A határidõ november 4-e, a Nemzeti Összetartozás Napja, az októberi forradalom ünnepét 2004-ben bevezetett megemlékezés.

Ezeknek a területeknek Oroszországhoz való csatlakozásával minden ukrán ellentámadás az Orosz Föderációhoz tartozó régiók elleni háborús cselekménynek minősülne. Mindenki tudja, hogy ez mit jelent.

Fájdalmasan nyilvánvaló lehet, hogy amikor a kollektív Nyugat háborút vív, a hírszerzéstől a műholdadatokon át a zsoldosok hordáiig, és a másik oldal ragaszkodik egy ködösen meghatározott különleges katonai művelet végrehajtásához, csúnya meglepetések jöhetnek.

Az SMO státusza tehát hamarosan megváltozhat: minden bizonnyal terrorellenes hadműveletté válik.

Ez egy egzisztenciális háború. Az amerikai geopolitika, geoökonómiai célja az orosz egység lerombolása, a rendszerváltás kikényszerítése és a hatalmas természeti erőforrások kifosztása. Az ukránok nem más, mint ágyútöltelékek, egyfajta csavaros történelem-feldolgozásban Timur a koponyák piramisának modern megfelelőit 120 toronyba ragasztotta, amikor 1401-ben lerombolta Bagdadot.

Ha az RSG felébred, „kalapácsütést” igényel. Előbb, mint utóbb, a kesztyűk lekerülnek a kézről. Putyin lépj ki az SMO-ból. Lépj be a háborúba.  

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________