Azt mondtam, hogy ha Oroszország kemény választ adna, a provokációk megszűnnének. Azonban a véleményem nem volt hatással sem a nyugati „külpolitikai közösségre”, sem a Kremlre. Úgy tűnik, Oroszország elítéli a provokációkat, a Nyugat pedig gyártja azokat.

Gondoljunk az elmúlt hét Oroszországgal szembeni provokációira. Izrael megtámadta, és lezárta a szíriai damaszkuszi polgári repülőteret. Ez csak egy újabb módja annak, hogy nyomást gyakoroljon Oroszországra, miközben Oroszország Donbász-t megtisztítja az ukrán erőktől.

Szíriának hatékony orosz légvédelmi rendszerei vannak, de nyilvánvalóan nem használhatja őket az izraeli támadások elrettentésére. Úgy tűnik, a Kreml nem érti, hogy nem tudja egyszerre megvédeni szír szövetségesét és megbékíteni Izraelt.

Közvetlenül a NATO-baltikumi hadgyakorlatának a befejezése előtt, Litvánia blokkolta Oroszország vasúti és közúti kapcsolatát Oroszország egy részével, megsértve ezzel a régóta fennálló megállapodásokat. Oroszországnak el kellene fogadnia ezt az agressziót egy katonailag jelentéktelen országtól? Ha Oroszország elfogadja, vajon milyen durva lesz a következő sértés, amelyet a Kremlnek megint le kell nyelni. Mikor lesz elege a Kremlnek a sértések lenyeléséből?

Ez egy fontos kérdés. A kérdezés a felismerő érdekében áll, ami a háború kirobbanása előtt eltérő – békés – viselkedéshez vezet. Az USA és a NATO továbbra is fegyvereket tol Ukrajnába, és elkötelezte magát, hogy Ukrajnát győzelemhez támogatja, célul tűzve ki nemcsak Donbász visszahódítását, hanem a Krím „felszabadítását” is.

Az idióta, a brit játékhadsereg parancsnoka, néhány katonáját arra kötelezte, hogy szárazföldi háborúban harcoljon Oroszországgal. Ez vicc vagy teljes őrület? Milyen következtetésekre vezet Oroszország provokációkkal szembeni passzivitása? Az egyik következtetés az, hogy van elegendő befolyásos orosz, aki a nyugati befogadást részesíti előnyben az orosz szuverenitás helyett, és képesek megakadályozni a provokációkra adott hatékony orosz válaszokat.

Egy másik következtetés az, a Kreml úgy gondolja, hogy a nyugati vezetésben több az ész és az értelem, és kevesebb az ostobaság és a gonoszság, mint amennyi van. Valószínűleg a Kreml számára, hogy egy felfegyverzett nép atomháborút provokáljon.

A Kreml valószínűleg úgy gondolja, hogy a logika és az értelem előbb-utóbb utoléri a Nyugatot. Ez Oroszország tévedése. Amíg a Kreml nem látja a Fehér Ház és a katonai/biztonsági komplexum által elutasított Wolfowitz-doktrínát, valamint a neokonzervatívok száműzetésbe küldését, ez a nyugat integritásába vetett alaptalan hit pusztulásnak teszi ki Oroszországot.

Oroszország vezetői egyszerűen nem értik, hogy a nukleáris háborúhoz vezető úton több lépés van, de ezek egyre fogynak. Mosat kellene lépni, mielőtt mind elfogy.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________