Az Oroszország elleni amerikai szankciók sokkal pusztítóbbnak bizonyultak Európára, mint Oroszországra nézve. A globális gazdaság lelassult, és sok fejlődő nemzet komoly élelmiszerhiánnyal és az éhezés kockázatával néz szembe.

Máris, mély repedések vannak az úgynevezett „NATO-egység” európai homlokzatán. Nyugat-Európa egyre jobban sajnálja a napot, amikor vakon követte az Amerikát az Oroszország elleni háborúba.

Valójában, ez nem egy ukrán-orosz háború, hanem egy amerikai-orosz háború, amelyet az utolsó ukrán katonáig vívnak. Az optimista nyilatkozatokkal ellentétben a NATO valójában meggyengültnek látszik. A nyugat-európaiak hosszan és keményen fognak elgondolkodni azon, hogy mennyire bölcs és költséges, ha hosszú távú konfrontációt provokálnak Oroszországgal vagy az Egyesült Államok más „riválisával”.

Európa előbb vagy utóbb visszatér az olcsó orosz energia vásárlásához. Oroszországgal  a természetes gazdasági kapcsolat elsöprően logikus.

Európa, máris hanyatló hatalomként gondol az Egyesült Államokra, ami ingadozó és képmutató külpolitikát folytat, és amely a világbéli szerepének kétségbeesett megőrzését célozza. Amerika e célból való háborús hajlandósága egyre veszélyesebb másokra nézve.

Washington azt is világossá tette, hogy Európának alá kell írnia a Kína elleni „ideológiai” harcot, valamint a „demokrácia megvédésének” a harcát is. Ez egy klasszikus hatalmi harc az egész világon. Európa pedig még kevésbé engedheti meg magának, hogy a Kínával való konfrontációba keveredjen. A kínai „fenyegetést”, elsősorban Washington érzékeli, de nem meggyőző sok európai állam és a világ nagy része számára.

A kínai „Belt and Road” kezdeményezés talán a világtörténelem legambiciózusabb gazdasági és geopolitikai vállalkozása, ami vasúton és tengeren már most összeköti Kínát Európával. Ebből a vállalkozásból Európa kizárás nagyon sokba fog kerülni.

Vegyük figyelembe, hogy a Belt and Road közvetlenül Oroszországon halad keresztül. Lehetetlen, hogy Európa bezárja kapuit Oroszország előtt, miközben fenntartja a hozzáférést ehhez a gigászi eurázsiai vállalkozáshoz. Így annak az Európának, amely az Egyesült Államokat már hanyatlónak érzékeli, alig van ösztönzése, hogy csatlakozzon a Kína elleni „mozgalomhoz”.

Az ukrajnai háború végén az Európaiak komolyan el fogja gondolkoztatni azon, hogy milyen előnyökkel jár Washington kétségbeesett törekvése a globális hegemónia fenntartására. Ezért, Európa egyre növekvő identitásválságon fog keresztülmenni jövőbeli globális szerepének meghatározásakor. A nyugat-európaiak belefáradnak abba, hogy alávessék magukat az európai külpolitika 75 éves amerikai uralmának.

Jelenleg a NATO jelenti az európai külpolitikát, ez mellett Európa megmagyarázhatatlanul fél bármilyen független hang kinyilvánításában. Meddig lesz ez érvényes?

Most látjuk, hogy az Oroszország elleni hatalmas amerikai szankciók, ide tartozva a nyugati bankokban lévő orosz pénzek elkobzását, a világ nagy részét arra késztetik, hogy újragondolják az USA-dollárral való bankolás bölcsességét. A nemzetközi gazdasági eszközök diverzifikálása már szóba került, és ez Washington egykori domináns gazdasági pozícióját és a dollár egyoldalú uralmát fogja gyengíteni.

Az Ukrajnában vívott amerikai-orosz harc egyik legaggasztóbb velejárója a független média totális korrupciója. Washington valóban megnyerte az információs és propagandaháborút, és az összes nyugati médiát arra késztette, hogy ugyanabból a kottából énekeljenek az ukrajnai háború jellemzésénél. (ez egy roppant fontos megállapítás)

A Nyugat még soha nem tapasztalta egy ország ideológiailag vezérelt geopolitikai perspektívájának ilyen általános kényszerét. Természetesen az orosz sajtóban sem lehet megbízni. Egy virulens oroszellenes propaganda áradat közepette, (amelyhez hasonlót a hidegháborús napokban soha nem láttam), a komoly elemzőknek manapság mélyre kell ásniuk, hogy tárgyilagos képet kapjanak arról, mi is történik valójában Ukrajnában.

Bárcsak az amerikai média dominanciája, amely szinte minden alternatív hangot tagad, pusztán az ukrajnai eseményeknél érvényesülne. Azonban az európai elit talán lassan arra a felismerésre jut, hogy a teljes „egyhangúság” pozíciójába erőszakolták be őket.

Már kezdenek repedések megjelenni az „EU és NATO egység” homlokzatán. De a veszélyesebb következmény az, hogy ahogy közeledünk egy globális válságok felé, a valódi független, szabad sajtó nagyrészt eltűnik, és a politikai körökhöz közel álló, vállalati uralom alatt álló média kezébe kerül, amelyet most az elektronikus közösségi média erősít meg, és mindez manipulálja a narratívát. a saját céljaira. Ahogy a globális felmelegedés, a menekültáradat, a természeti katasztrófák és a valószínűsíthetően új világjárványok miatt előreláthatóan nagyobb és veszélyesebb instabilitási válságba jutunk, úgy a nyugati média szigorú állami és vállalati uralom alá kerül.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________