2022-04-26 nap bejegyzései

(2077) Udo Ulfkotte, Európa bátor újságírója

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

 

Paul Craig Roberts (2017. Január 15.) visszatekintése

Ulfkotte (fényképe balra) a Frankfurter Allgemeine Zeitung szerkesztője volt. Kiadott egy nagyon bátor könyvet, amiben azt állította, hogy jelentősebb európai újságíróikat a CIA tartja kézben, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy Washington szabja meg az európaiak véleményét és azt mi juthat az európai vezetők tudatába. Valójában nincs olyan európai kormány, amely független lenne Washingtontól.

Valamikor Európa tele volt bátor emberekkel, manapság nehéz ilyet találni. Charles de Gaulle volt az utolsó jelentősebb európai ország vezetője, aki független maradt Washingtontól. Manapság Marine Le Pen mondható függetlennek, és talán a magyar miniszterelnök. De Nyugat és Kelet Európa vezetői Washington vazallusai, akik elkötelezik magukat az amerikai háborúk mellett………

Tibor bá’ utóirata: Udo Ulfkotte egy héttel 57. Születésnapja előtt halt meg szívinfarktusban. Amilyen leleplező könyveket írt (itt balra látható egy magyar fordítás) nem vagyok abban biztos, hogy természetes halált halt. Ha fogadnom kellene, akkor arra fogadnék, hogy a CIA áll halála mögött, akik egy-egy politikai gyilkosságtól nem szoktak visszariadni. Az alábbi videó egy kis csemege. Nem lenne csoda, ha eltették volna láb alól.

_________________________________________________________

Udo Ulfkotte szédületes könyvét (A megvásárolt sajtó) 2014-ben Kopp Verlag publikálta. Németországban a könyv óriási szenzáció volt, eladtak belőle másfél millió példányt, de amerikai kiadó nem nyúlt a könyvhöz. Végül a múlt hónapban egy harmadosztályú kiadó, Progressive Press, angol nyelven kiadta „A beépített szajhaság a CIA kifizető listáján van” címen.

Ulfkotte könyve összezúzta azt az illúziót, hogy a nyugati világban bárhol fel lehetne lelni a független sajtót. Ulfkotte részletesen feltárta, hogy az elit miként sajátítja ki az újságírók gondolkozását, akik a titkosszolgálatok, nagytőkések és lobbizó szervezetek, politikusok és az amerikai külügy politikájának a propagandistái és PR ügynökei. Az újságírók feladta, hogy tálcán szolgálják fel az embereknek azokat a magyarázatokat, amelyek az elit és a washingtoni külpolitikai érdekeit szolgálják. Ez az üzenet olyan jó hatásfokkal lett tálalva a német népnek, hogy a legfontosabb német újságok olvasótábora felszívódott.

Ulfkotte leírja, hogy toborozzák az újságírókat, még amikor csak diákok, és el vannak adósodva, ezért az igazság helyett mások érdekeit szolgálják ki. Minden újságíró a legalacsonyabb besorolástól a főszerkesztőig hozzájárul ahhoz, hogy az elit irányítsa a témákat. Ulfkotte könyvében nevén nevezi a szereplőket és jegyzékbe szedi az újságírókat, hogy mely titkos szolgálatokat, agytrösztöket, politikusokat és külügyi embereket szolgálják. A bensőséges kapcsolat az újságírók és a titkosszolgálatok, nagytőkések, politikusok és az amerikai külügyi emberek között annyira szoros, hogy senkinek sincsenek „ferde” gondolatai. Csak azok égetik meg a kezüket, akik nem működnek együtt.

Ulfkotte a könyvet németeknek írta. Amerikaiak a német részleteket unalmasnak találhatják, de a részletek tárják fel azt a finom eljárást, ami az újságírókat a titkosszolgálatok, politikusok, nagytőke szolgálatába állítását létrehozzák. A könyvet a könnyű történetekkel kezdi, mert Ulfkotte tudja, ha ajtóstól rohan be az olvasó házába, és a rémtörténetekkel kezdi, akkor hitetlenséget vált ki. Tehát azzal kezdi, hogy a hír „forrást” jutalmazzák, mellékjövedelemmel látják el, amiért a valódi híreket cenzúrázzák, például: német mérges gázt használnak Irán ellen az irakiak.

Az egyik érdekes történet arról szól, a német sajtó miként kezelte a bolgár és román migránsokat Németországban. A német kormány közbejárt, hogy ezt tovább könnyítse azzal, hogy igénybe vette a német médiát, írják meg, a bevándorlók a keményen dolgozó, soha nem lazsáló „balkáni poroszok”. Hamisan állították például azt, hogy a bolgár és román bevándorlók között kevesebb a munkanélküli, mint a német munkások között. Ezt a hamis állítást folyamatosan ismételgették bizonyítékok nélkül. Később a tények feltárultak, a segélyen élő bevándorlók száma jelentősen megnőtt az előző évhez viszonyítva, 60 százalékkal. Azokat a szakértőket, akik ezt előre megjósolták nacionalistáknak és náciknak kiáltották ki. Vagyis a média eltitkolta a tényeket, és hamis híreket hintett szét.

A szabályozott magyarázat óvatosan összeállított hálója magyarázatot ad arra, hogy Donald Trump, Marine le Pen és más, valódi változást akaró hangok veszélyesnek vannak megbélyegezve az elit részéről. Marine le Pen folyamatosan ki van téve a vádemelésnek, és a CIA/FBI/DNC által létrehozott félrevezetéseket arra használja fel a szajha média, hogy Trumpot elűzze hivatalából. A nyugati média megvesztegetésével se demokrácia se pedig számon kérhető kormány nem létezhet. Hogy ez világossá vált az Ulfkotte érdeme.

Itt van néhány, Ulfkotte szórakoztató és feltárt kedvenc témáiból:

Támogatóink eladják az igazságot: Elit hálózat és titkos szolgálat.

Az újságírók hogy fizetik ki a Toszkán villáik vételárát.

Megvásárolt médiánk szinkronizált, szófogadó és nincs kérdés, feltevés.

A titkos ügynökségek hálójában.

Obama trolljai: Amerika ötödik hadoszlopa.

Rockefeller szelleme – A háromoldalú bizottság

A Bilderbergerék hatalma: összeesküvés elmélet vagy a valóság

Három újságíróból kettő eladó

Kiemelt cél: Németország identitásának levágása.

Merkel mesedélutánja: Hogy hazudik a német kormány állampolgárainak.

Ulfkotte azt mondta, azért tud könyvet írni, mert nincsenek gyermekei vagy családja, akiket meg kellene védeni a bosszútól. A könyve végén Ulfkotte feltárta, hogy ez az első könyv egy háromtagú sorozatból. De ebből nem lett semmi, mert infarktusban meghalt a könyv megjelenése után. A 56. évében bekövetkező halála felveti a spekulációt, vajon az infarktus valódi volt vagy megrendezett?

Ulfkotte bejegyzését a Wikipédiába azok végezték, akiket leleplezett. A Wikipédia az ellenőrzés szerves része, nem független forrás. A Wikipédia főfunkciója az igazság megíróinak megrágalmazása.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________