Tibor bá’ fordítása online
Egy 1964-es tanulmány neurológiai módszerrel támadja a szabad akaratot
Évtizedeken keresztül a neurológusok vitáznak a következőkön:
- Az embernek mennyi a szabad akarata?
- Miért van az, hogy egyesek jobb, bölcsebb döntéseket hoznak másoknál?
- Miért van az, hogy intelligensnek ítélt emberek rossz ötleteik alapján döntenek?
1964-ben két német tudós megfigyelte néhány alany agyának elektromos aktivitását. Az önként jelentkezők hónapokon át megjelentek a Freiburgi Egyetemen, ahol drótokat kötöttek a fejükre, majd semmi más dolguk nem volt, mint szabálytalan időközönként, egy-egy alakalommal 500-szor kopogni a jobb kezük ujjaival.
A kísérlet célja az volt, hogy találjanak olyan jeleket az agyban, amik megelőzik az egyes kopogásokat, mivel fogalmuk se volt, hogy egy tevékenységet megelőzően van-e agytevékenység.
Az 57 évvel ezelőtt német úttörő kísérletből az következett, hogy „az agy felkészíti magát egy akaratlagos lépésre”.
Ez a meglepő felfedés volt az alapja több szakmai kellemetlenségnek. Húsz évvel később az amerikai fiziológus, Benjamin Libet „készenléti potenciával” (Bereitschaftspotential) elérte azt, hogy az agy nem csak jelét adta a döntésnek a cselekvés előtt, de szinte hihetetlen, az agy elkezd működni azt megelőzően, hogy a személy tudatosan tenne valamit.
Vagyis, az emberek döntését – még, az ujjal való kopogást is – látszólag valami más határozza meg, ami kívül esik saját érzékelhető akaratukon.
Libet tehát bemutatott egy eredeti neurológiai bizonyítékot a szabad akarat létezése ellen, ami idővel tantétellé vált.
Manapság társalgási témává vált, hogy az agyunk az előtt dönt, mielőtt tudnánk róla. A tudomány bebizonyította, hogy az emberek nem uraik tetteiknek.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________