2021-09-18 nap bejegyzései

(3645) Én és az oltás

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

2021 a 89. év

Azt már említettem, hogy 4-5 éves korom környékén tüdő és mellhártya gyulladásom volt az antibiotikum mentes világban. Mivel itt vagyok, sejthető, hogy kigyógyultam, csak hát csenevész voltam a javából. Aztán első osztályban (abban a szar Horthy rendszerben) kijött az iskolába egy gyerekorvos, aki sorba megvizsgált minden gyereket. Engem véznának talált bár egészségest, ezért beutalt a fogaskerekű mellet elhelyezkedő Erdei iskolába (most nem így hívják) 3 hónapra, hogy erősödjek meg. Ez természetesen ingyen volt. Tehát bevonultam egy kis megerősödésre.

Az élet, ellátás (és a levegő) ragyogó volt. Szó szerint az erdő fái között volt az épület (ami a fogasról nem látszik. Ami látszik az a tantermek épülete, a hálók az erdőben vannak.). Az üdülői tanulás közben valamelyik gyerek megkapta a bárányhimlőt. Erre elhatározták, hogy mindenkit beoltanak. Egy osztályt bevittek az orvosi szobába és közölték velünk, hogy mindenki be lesz oltva. Megszeppentünk. Kérdezték ki akar első lenni. Jelentkeztem, mert a kórházban össze-vissza szurkáltak. Tudtam, hogy nem fáj. Megdicsértek. A következő látogatáskor eldicsekedtem a szüleimnek, akik nem voltak meglepve. Nem jutott eszükbe, hogy tőlük nem kértek engedélyt. Mindenki mindent helyén valónak talált. Senkinek nem jutott eszébe, hogy belehalhatunk hosszú távú mellékhatásként. Hogy kísérleteznek velünk, stb.

Aztán eltelt sok év és a középiskolában találtam magam. Az udvaron röplabda pálya volt, játszottunk, elestem. A salakon felhorzsolódott a térdem. A tornatanár szólt, hogy menjek át a szomszédban lévő mentő állomásra és kérjek egy tetanusz injekciót.

A tetanusz kórokozó a lótrágyában szunnyad. Akkoriban még létezett ló a fővárosban a tetanuszoltás mindennapi esemény volt. Mindenki tudott róla, senki se kérdőjelezte meg, én se. Átmentem és beoltottak. Mellékhatásra nem gondoltunk. Életben akartunk maradni. Ez sikerült.

Mosat a társadalom fele meghülyült. Akkor senki se kételkedett abban, hogy az állam egészségügyileg jót akar, az állampolgár rábízhatja magát. Most senki se bízik az államba (én se). De az állam nem akarhat mindig rosszat. Az államnak se érdeke a tömeges elhalálozás. A szakemberek zöme nem állíthat hülyeséget. Nekünk meg szelektálni kell a valóság és a rémhírek között. Akinek ez nem megy, az fogja be a száját.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________